Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-03-27 / 13. szám

»AL (mj) Az Ifjúsági Alkotóver - tény keretében a legkülönbö­zőbb művészeti ágazatok ke­rültek sorra, a Pihenés és Kul­túra Parkjában adtak találkát fiataljaink, hogy versengjenek egymással, szépet nyújtsanak, maradandót alkossanak és hogy dalukkal, énekkórusaikkal, ze­ne- és táncmüvészetükkel ápol­ják a jót, a szépet, a szépre, a jóra való törekvést. Zenekarok, kórusok, tánccsoportok, éneke­sek mutatták be, mennyit fej­lődött, milyen úton halad dal-, zene- és táncelőadásunk, tánc- és dzsessz-zenekar ok, ifjúsági kórusok, táncpárok váltogatták egymást a legváltozatosabb műsor keretében. Egyik nap a dal, másik nap a zene, harma­dik nap a tánc tette jellegze­tessé az alkotóverseny prog­ramját, és joggal állíthatjuk, sok szépet, sok jót láttunk, hallottunk a műsor számok so­rán. Lent a földszinten a zene­karok, fent az első emeleten a szólószámok, a nagyteremben a tánczenekar, az emeleti klub­termekben az énekesek, zongo­raszólisták, másnap a táncpá­rok, tánccsoportok, azután a kórusok mutatták be tudásu­kat. TÁNC Kórusok a színen. Iskolások, egy kis lámpaláz, félénk vára­kozás, de a szembogarak lelkes csillogása azt mutatja, hogy a felkészülés jó, a várakozás bi­zakodással telt. Egy kissé még szögletes mozgású, nyurga fiúk, huncut mosolyú kisleányok kis­sé fontoskodva várják, mikor kerülnek sorra. Most a cukor­utcai kilencéves iskola leány­kórusa a soros, Illés Gyula ze­netanár máris beinti az első dalt, felhangzik a brigád dala. Azután népdalok következnek, váltakozó ritmusban. Száll a dal, a nagyterem térségében Más kép. Nem kórusok, tán­cospárok állnak fel. A kör kö­zepén öt pár, a fiúk karján számok. A zenekar készenlét­ben, a terem hosszában lévő asztalok mellett a bírálóbizott­ság. A zenészek szomszédságá­ban lévő asztal mellett Remi­­sovsky József, a táncmester. Ő vezeti a táncospárok verse­nyét, az ő tanítványait vizsgáz­tatják a bírálók. Öt is persze, hiszen az ö munkájának érde­me a táncosok mutatós tartá­sa, csiszolt mozgása, a modern társadalmi táncok szép bemu­tatása. A táncmester kutató szeme végigsiklik a bírálók asztalain. „Készen van mindenki?“ Igen, akkor mehetünk! Egy beintés, a zenekar rázendít, megkezdő­dik az első versenyszám. Angol keringő. Szemben állnak egy­mással a párok, a fiúk egy kis meghajlással kérik fel a táncra a lányokat, ugyancsak egy kis meghajlás a válasz, s máris a zene ütemére lépkednek g pá­rok. Egy-egy szép figurát meg-ZEME tapsolnak■ a körben ülő nézők, a pontozók szorgalmasan je­gyeznek. Aztán következik a másik ötös csoport. Két nagy csoportban versenyeznek, a fia­talabbak és idősebbek csoport­jában. Idősebbek? A legidősebb sincs húsz esztendős! Fiatalok, boldogok, egy örömmel teljes jövőt váró nemzedék. Azok, akik valóra váltják a jelszót: Örömmel dolgozz — örömtel­jesen élj! A második versenyszám a polka. Vidám, gyors ütemére szinte repülnek a párok, el­vesznek a körvonalak a nagy forgatagban, s a tánc után fel­­csattanó nagy taps jelzi, hogy tetszést aratott ez a nem új, mégis modern tánc. Azután a rumba következik. Csörögnek a rumbatökök, lassúbb, de kifeje­ző a ritmusa, a kubai nép tán­ca is nagy tapsot kap. Hát még a jiwe, ez az egyik legmoder­nebb társadalmi táncunk, az ifjúság kedvelt tánca! Persze közben cserélődnek az ötös csoportok, a nézők találgatják, melyik pár a legjobb, vajon ki lesz a győztes. Aztán véget ér a verseny, a bizottság összeül eldönteni a győzteseket, azt, ki jut el a nyitrai kerületi fordu­lóba, majd onnét győztesként a kassai országos versenyre. Nehéz a sorrend megállapítása, hiszen valamennyi pár szépen táncolt, de aztán mégis hirde­tik a legjobbakat, azokat, akik majd résztvesznek az ifjúsági alkotóverseny további forduló­jában. A Siiskulások közéit = „Nagyon szeretnénk, ha £■ többet írnának a főiskolá­­= sokról.“ Ügy gondolom, hogy ~ több száz diák kérelmét tol- S- mácsolta a szerkesztőség =j felé ez az érettségire ké­­= szülő nagymegyeri diák, há­zi rom héttel ezelőtt, amikor — problémáiról beszélgettünk = az iskolában. FŐISKOLÁSOK. Keveset tu­dunk róluk. Kevés könyv, an­nál kevesebb film foglalkozik velük. Pedig hányán és hányán kíváncsiak rájuk, főleg a fiata­lok. Hány és hány fiatal veszít egy, két, sőt három évet is az életéből, csak azért, mert nem ismerte a főiskolai életet és főiskolára jelentkezett. Az egyetemek titkárságain meg­mivel erre is van lehetőség. A nyelvi nehézségek után érdeklődöm. — Ma már nincsenek. Azt szeretném csak mondani, hogy azok, akik főiskolára készül­nek, ne elégedjenek meg azzal, ha tíz mondatot tudnak egy­­egy íróról szlovákul. Tanulja­nak meg önállónak lenni, sze­ressék meg a könyveket és na­gyon, de nagyon sokat olvas­sanak. ATOMFIZIKÁT TANUL Hölgye Zoltán egy dunamen­­ti kis faluból, Medvéről indult el. Komáromban érettségizett, majd Kassán elvégezte a felső­ipari iskolát. 1959-ben iratko­zott be az atomfizikára. — Nem is voltak nyelvi ne­hézségeim. Fontos,' hogy az ál­talános műveltséget sajátítsa el az ember. Akik a műszaki egyetemeken akarnak tanulni, főként a matematikával, a fizi­kával foglalkozzanak,, Sok, de nagyon sok szakkönyvet 'olvas­sanak. Amíg nem értik az ide­gen nyelvet, anyanyelvükön ta­nuljanak. A nyelvtanulás nem mehet az általános műveltség rovására. — Nagyon jól érzem magam Prágában. Egyedül lakom az internátus egyik szobájában és a harmadik évfolyamban is csak egyedül vagyok magyar. — Szabad időmben moziba, színházba járok, természete­sen nem egyedül, — jegyzi me(j mosolyogva. — Hiába, a fizikusok se szá­raz emberek, ez is az élethez, a főiskolai élethez tartozik. PRÁGÁI TAVASZ Sebők Lajos orvostanhallgató szaporodott azoknak az irattar­tóknak a száma, amelyekben a nem végzett hallgatók személyi adatait gyűjtik össze. „Meg­szakította tanulmányait“ — áll sok irattartón, mindenféle ma­gyarázat nélkül. Megszakította tanulmányait azért, mert nem tudta elkezdeni, mert nem tud­ta, hogyan kell kezdeni. Ezért voltak kíváncsiak Nagymegyeren és ezért kér­deznek annyit az érettségire készülők. Minden ember érvé­nyesülni akar. Ez így igaz és nem is vitatható. Vitatható azonban az, hogyan. De erről szóljon a történet maga. Négyen ülünk az internátus egyik szobájában. Ő. az újság­írónak készülő, szembe az ágyon az orvostanhallgató, mellette pedig az atomfizikus. Prágában élő magyar diákok. Három-négy éűvel ezelőtt érettségiztek, valamelyik dél­szlovákiai magyar tannyelvű iskolában, hogy ma itt folytat­hassák tanulmányaikat. Eszembe jut az a szülő, aki aggódva Íratta gyermekét ma­gyar tannyelvű iskolába csu­pán azért, mert félt attól, hogy Ozorai Katalin újságírónak készül. A művészpálya Sirályok szállnak a Vltava felett. A naptár szerint már tavasz van, a szeszélyes időjárás azonban még nem engedi meg, hogy a prágaiak, mint minden évben tavasszal eljátszanak a sirályokkal. Prágában kiállítás nyílt a kiváló német író Louis Fürnberg életművéről. A kiállítás címe: Költő az emberiség harcosa. N apjainkban hazánk sokezer fiatalja áll a pályaválasz­tás előtt. Elmúlt a félév, még egy-két hónap és utána fiúk és lányok ezrei hagyják el az iskola padjait. A pályaválasztásról e lap ha­sábjain már nem egyszer' szó volt az elmúlt hetekben. Fon­tos kérdés ez, foglalkozni kell vele. Ezért írok ma a művész­pályáról, arról a pályáról, melyhez nem elég az iskola ál­tal kiadott jeles bizonyítvány, nem elég a jószándék, hanem hivatásérzet, tehetség is kell. Aki magában érzi ez utóbbi kettőt és nem megy i művész­pályára, később fájdalmasan érzi a pályatévesztett emberek sorsát a saját sorsának, vagy idős fejjel kerül csak a hiva­tásának szolgálatába. Egy-két példát hozok fel most ennek bizonyítására, személyes isme­rőseim, barátaim és a magam esetéből. P. L. jóbarátom volt, mikor a komáromi gimnáziumban érettségizett. Tudtam, hogy jó­kezű gyerek, kitűnő képzőmü­­vész-igéret. Minden rábeszélé­sem ellenére, amikor neki a Képzőművészeti Főiskolát aján­lottam, ő az állatorvosi szak mellett döntött. Kicsit benne láttam színházunk tervezőmű­vészi utánpótlását, de hát rjem sikerült rábeszélnem. Ez 1956- ban történt. Nemrég találkoz­tam vele, az állatorvosi szakot rég otthagyta, tanító lett, majd szerkesztőségi dolgozó — és beszélgetés közben elárulta, hogy pályát tévesztett, nekem volt igazam. A fiú még fiatal, most is előtte az út. a lehető­ség, a színháznak szüksége lesz rá. ha végez Aki művész­nek születik, az legyen azzá. Ügy érzem, most már látja és tudja, merre kell tartania. J. K. pályaválasztását szülei ugyancsak ellenezték. Színész­nőnek lenni valami bizonytalan dolgot jelentett szemükben. J. K. tanítónő lett és — ahogy akkor mesélte nekem — semmi örömöt nem talál a munkájá­ban. Azután próbálkozott — és szüleit meggyőzve, jelentke­zett a főiskolára. Ma a Színmű­vészeti Főiskolán színházunk egyik női utánpótlása. Ha érettségi után 1959-ben tudott volna így határozni, ma már harmadéves lenné és jövőre színpadunkon játszhatott vol­na. A szülőnek, a tanítónak lát­nia kell, ha a diákban át­lagon felüli tehetség, hajlam mutatkozik És ha ez a hajlam, tehetség hivatásérzet­tel is párosul, akkor a szülők­nek, tanítónak egyenesen köte­lessége a fiatalt a helyes pá­lyára engedni, sőt irányítani. Édesapám és általában csalá­dom. mikor érettségiztem, hal­lani sem akart arról, hogy szí­nész legyek, bár szívem min­den vágya az volt és esélyem is volt az akadémiai felvételre. Gyenge voltam; a „családi ta­nács“ kedvéért a családban ha­gyományos jogászi pályára mentem. Nekem 32 éves ko­romban sikerült csak az, amit ma a fiatalok 20—22 éves ko­rukban elérhetnek. De elég a barátok, ismerősök sorsából, a saját élményemből vonjuk le a következtetést: aki művészpá­lyára érez hivatást, az ne vá­lasszon más pályát. Színházunk művészgárdájának átlagos életkora igen magas, az után­pótlás égetően szükséges. Je­lenleg, a most februárban fel­vettekkel együtt 4 fiú és 4 le­ány készül magyar színésznek. És még ez is kevés lesz a jövő távlatait tekintve. Aki tehát idén érettségizik, és hivatást, tehetséget érez a színművésze­ti, tervezőművészi (vagy akár­­mely más művészi) pálya iránt, idejében jelentkezzen az igaz­gatójánál, kérje annak taná­csát, támogatását és jelent­kezzen felvételre a főiskolára. Ha nem sikerül idén, sikerül jövő februárban, mint sikerült most kis kolléganőmnek, Né­meth Ilonkának. A színháznál töltött 1 éves működése csak hasznára vált. Jó ha a fiatalok a színházzal is felveszik a kap­csolatot. Mi szívesen adunk tanácsot, sőt foglalkozunk is velük szakmailag. H ozzátok szólok fiatalok akik a színpadban -óV boldoguiástokat és te­hetséget éreztek, jelen tek! Adjatok élet jelt, hogy tud-Hölgye Zoltán atomfizikát tanul Itt ülünk az internátus egyik szobájában a gőzölgő tea mel­lett. Összegezzük hosszúra nyúlt beszélgetésünket. — Én csak azt mondom1 — teszi meg a javaslatát Sebők Lajos, hogy a gyerek tanuljon meg a magyar tannyelvű isko­lában jól szlovákul és akkor érvényesülni tud. Hangsúlyozni szeretném, hogy a magyar tan­nyelvű iskolában. — Érdemes lenne keresetlen szavain egy kicsit elgondolkod­ni. CSIKMÄK IMRE iiiiimmmiiimmmiimmmiimi A socialista ikárna Járásunkban már hagyo­mánnyá vált a színjátszó cso­portok működése a CSEMADOK és ä CSIS£ helyi csoportjai kö­rében. Az együttesek nemes vetélkedést folytatnak a minél szebb eredmények eléréséért. Az idén igen fokozódott az érdeklődés a szocialista dráma és az ifjúsági alkotóverseny iránt A Csemadok vonalán já­rásunkban eddig 20 színjátszó csoport nevezett be az Ifjúsági Alkotóverseny járási forduló­jába, 8 csoportunk pedig részt vesz a szocialista dráma fesz­tiválján. Ez a szép siker azonban nem csupán a mi eredményünk, ha­nem főképpen a Csemadok és a járási népművelés1 intézet együttműködésének köszönhe­tő. Különösen politikai téren és a szervezésben nyújtottak nagy segítséget a helyi cso­portoknak. A magyar színkör- és tánc­körvezetők részére 3—6 napos tanfolyamokat rendeztek az említett szervek Ilyen volt például Bordán es Jászón. Az Ifjúsági Alkotóverseny járási fordulóján legkiemelke­dőbb eredményt a tornai cso­port ért el a „Zsuzsi“ c. há­­romfelvonásos színművel és az első helyen végzett. Ezért részt vesz az alkotóverseny kerületi fordulójában is. dvorcsAk jänos junk rólatok, tanácsot adhas­sunk. Van, aki félreismeri ön­magát és csak azt hiszi, hogy tehetséges. Annak őszintén megmondjuk az igazat. De a tehetséget ne hagyjuk veszni. Ma a művészpálya népünk álla­mának megbecsült hivatása, a művész az ország tiszteletben­­álló dolgozója. Mi. színházi dol­gozók a szocializmust építő, új erkölcsi tulajdonságokkal ren­delkező embert igyekszünk ki­alakítani a mai élet színpadra­­vitelével. Minden pálya, minden hiva­tás szép, ha a haladást, a jö­vőt szolgálod vele. De ha bol­dog emberként szolgálod, job­ban szolgálod azt. Ha úgy ér­zed, művészpályán a helyed, gyere! Várunk! SIPOSS JENŐ FŇjyežmeEWés! Felhívjuk azoknak az ol­vasóinknak a figyelmét, akik bekapcsolódtak a Meg­ismertem, Tudtam, Eltalál­tam című versenyünkbe, hogy a második forduló utolsó kérdéseit lapunk múlt heti számában közöltük. Kérjük, hogy a sport téma­körrel kapcsolatos kérdések megfejtését 1962. március 31-ig küldjék be szerkesz­tőségünk címére. A meg­fejtéseket kérjük levelező­lapon beküldeni. Sok sikert a megfejtés­hez! A szerkesztőség. talán nem érvényesül. Pedig r nincs mitől tartania, Erről ta­núskodnak ők hárman is. é ORVOSTANHALLGATÓ S g Sebők Lajos harmadéves or­­vostanhallgató a Károly Egye- y tem orvosi fakultásán. Füleken érettségizett. Az érettségi után r Kassán akarta folytatni tanul- f mányait, oda ment felvételi vizsgát is tenni. Nem nagyon “ tudott szlovákul, amikor le­érettségizett. Kassáról Prágába küldték. Nevetségesnek tűnt neki is, de a fő az, hogy Prá­gában sikerült a felvételi vizs- t ga — vallja most itt és moso- e lyogva gondol az első vizsgára, r Kézzel-lábbal magarázott, hogy i megértesse magát. A tanár z látta, hogy tárgyi tudása van és kettest adott neki. h — Egymást váltották nálunk t az iskolán azok, akik a szlovák e nyelvet tanították. Ezért nem e tudtam elsajátítani és ezért f kellett küszködnöm az első két k évben. Ma már jól értem az n előadásokat és a vizsgáim is s sikerülnek, természetesen csak 9 akkor, ha azokra jól felkészü- n lök. Sokszor előnyben is vagyok n a cseh és szlovák diák-kollé- r gáimmal szemben, mivel én a magyar szakkönyveket is ta- P nulmányozhatom — vallja a n most már harmadéves orvos- a tanhallgató. Sebők Lajos. c —■' És ha elvégzi az iskolát, biztosan Prágában marad? s — Nem. Oda szeretnék men- s ni, ahonnét elindultam. n ÚJSÁGÍRÓNAK lenni r ____________ a , Lányokról ne- * —- ■*““i héz riportot ír­- ni. Nehéz azért, a mert magukról ’i nem akarnak- beszélni. 1 Az újságíró- munkája még a nehezebb akkor, a ha újságíró-je­- (ölttel áll szem­ben. c Ozorai Katalin- az újságírói és i népművelési fa­- kultás másod-*­­t éves hallgatója, á Egyedüli ma- 1 gyár ezen a szakon. Akár az ! egyik szakot,- akár a másikat 7- nézzük, sajnos , meg kell áliapí­­. tanunk, hogy . egy ember ke­­t vés, hiszen alig- van szakembe- J rünk a népmű­- velés vonalán. Talán távúton i majd valakik- elkezdik a ta­- nulást az emlí­­/ tett főiskolán,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents