Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-20 / 12. szám
J AZ EDDIG KÖZÖLT RÉSZEK • RÖVID TARTALMA: Hedvig Prágában összeveszik férjével és haza indul szüleihez Szülőfaluja távol fekszik, ahová a nagy hófúvás miau nem közlekedik autóbusz Hedvig gyalog vág neki az ú'nak és félig összetagyva egy tanyára jut, ahol Karel a régi udvarlója lakik feleségével Zdenával. Karel közben harcol 'óv önmagával és azokról az időkről elmélkedik amikor Zdenával megismerkedett. Az 1952-es év Karel számára sok megpróbáltatást hozott. Hedvig találkozik Karellel és feleségével Zdenával. Karel otthon hagyta feleségé* és a nem várt látogatót hogv megkeresse Hedvig útonhagyott bőröndjét. Karéit Hedvig jelenléte egyre idegesebbé teszi. Megveszik azt a viskót Annak a kertnek egyik helyén alulról megrothadt nyártlak állott mellette cementbői készült összerepedezett vízmedencét rejtegettek rozsdás falevelek Ez a hely Rudolf villáját környező kertet juttatta Hedvig eszébe, fönt az Olomouc melletti Szvati Kopecseken. Onnan a nagy világ fuvallt feléje. Mikor Arno közeledett, Hedvig arra gondolt, hogy az autó megfordítása céljából kissé odább kell menni, egész a dülőút hídjához. — Vedd ki a bő-öndből a pokrócot. — mondta Hedvig. Mindig érvényre tudta juttatni nő volta fölényét. Olomoucban az iskolában az első padban ült. A katedrán ülő tanár szeme nem kerülhette el formás lábait. Tanárai mind kedvelték. Az idősebbéit óráira készülnie se kellett Mikor a számtanlanárt egy ösztövér. szögletes tanárnő helyettesítette. Hedvig lábait az ülés alá húzta, mert ellenkező hatást keltettek. Később pedig, az irodában a férfiak nevetséges gyónges égé érvényesült: sok fölöttese szemében többet nyomott a latban teste profilja, mint a káderjellemzésadta profil Előszeretettel viselt mély kivágású szvettereket. Mindenki diktálni akart neki. Valamennyi igen könnyen megközelíthető. És hiú! Mikor a folyosón találkozót* a főnökhelyettesével, egy köszvényes, őszbecsavarodó emberrel, aki, mellesleg, a veséjében kőbányát cipelt, mindig félénken rámosolygott, aztán meg lesütötte szemét, mintha férfimozicsillagot észlelt volna. Ez az öregember beszélni szokott a szakszervezeti teljes üléseken Hedvig ilyenkor úgy ült, hogy az előadónak feltűnjön, milyen érdeklődéssé’ és figyelemmel hallgatja Ásítania sem kellett ha sikerült nem tudatosítania azt, amit a helyettes mondott. És valóban, valahol igen szépen nyilatkozott Hedvigről Ezek után Hedvig munkaidőben is nyugodtan eljárhatott a fodrászműhelybe. , A szélvész alábbhagyott, de még hallotta a szabaddáv^lt pléhlap zörgését amint az orompárkányhoz ütődótt. A kutyákat figyelemre se méltatta, azoktó1 nem kellett félnie; itt biztonságban volt A hálószobában tovább izzott a suttogó düh parazsa. Némely szavat, mondatot nem értett meg, de mégha falon keresztül hallgatózna és még kevesebbet hallana, akkor is egészen bizonyos. hogy a civakodás egyre fokozódik. Mintha a motyogó, dünnyögő hangok egymásba ütköznének. Jóllehet itt feküdt és üvegajtó választotta el tőlük, mégis az volt az érzése, hogy közöttük fekszik és a két perlekedő ember haragja, mint gát fölött, átröpköd fölötte. HörpöU a teás csészéből, melyet este Zdena cdakészített a' parrtag mellett állványra. Torkában. nyelve gyökere mellett, nyelésnél csiklandozva égető fájdalmat érzett. Ebből torokgyulladás lesz állapította meg. Csoda volna ha nem lenne beteg! Elejét vehetné ugyan a bajnak, ha szert tehetne egy kis jódra egy pálcikára és egy csipet vattára. Nem szívesen betegeskedne, mielőtt minden ügyét rendbe nem tenné. Hirtelen döbbenten .felfigyelt, szinte megmerevedef* kezében a csészével Zdena kimondta a Hedvig nevet. Talán ki se mondta ám azon szavak érteiül«, melyeket Karel szemébe vágott, nem volt kettős jelentésű. Hedvig visszatette a csészét a polcra, dunyhája alá csúszott és csupa fül lett. A konyha levegője h'rtelen fullasztó fülledté vált. Hedvig homlokán kigyöngyózött a veríték. Zdena egyre hangosabban beszélt. Ennek már fele se volt tréfa! Amíg suttogtak, színlelhette az alvót. Reggeli kávézás közben semmivel sem árulná el. hogy hallott valamit, azok egy darabig talán zavarban lennének de aztán megnyugodnának: nem tud semmiről, nem hallgatózott, aludt. Reggelig fognak veszekedni, mondta magában ijedten. Fölébresztik a kisbabát. Mintha érdekelné őt a háziak kölyke! Zdena hangja olyan volt, mintha náthás lett volna. Üvölt, állapította meg Hedvig. Felizgultan kísérte figyelemmel a további fejleményeket; fölindultságát nem tudta meggátolni. Az az egyedüli amit tud: ordítani! De lassanként kezdte elveszíteni magabiztosságát, egyre jobban félt. Most későn virrad, töprengett. Csak hat óra után. Abban a pillanatban legszívesebben kiugrott volna a dunyha alól, fölkapta volna magára ruháját és ment volna falujába. A hálószobában valaki felkelt. Tudta, hogy Karel. Meghökkent. Rálépett egy meglazult deszkára, nekiment valamelyik bútornak, megállt. Hedvig majdnem hallhatóan föllélegzett. Nem hitte, hogy hozzá készül, mikor ott van mellette Zdena és a gyermek. Felizgatott idegzettel mégis számításba vett minden eshetőséget; a sötétben való mérlegelése szerint a lehetetlen is lehetővé válhat. Fölült. Elgyúrta a cigarettát. Most már igazán félt. Hirtelen eszébe ötlött néhány családi esemény, mely igen gyászosan végződött. Az ő házukban volt, körös-körül széltében-hosszában senki fia! Segítségül senkit sem hívhatna. Már megbánta az esti kacérkodást: a szemezést és a játékot a szavakkal az asztal mellett. Emlékezetből kitapogatta cipőjét, de mikor az megcsúszott a síkos linóleumon, utánanyúlt és amint belebújt, felszisszent: mintha talpát jeges tokba dugta volna. Karel odaát valamit az asztalra dobott. Remegve kapott szoknyája után. Nem kívánt semmiféle bonyodalmat, különösen olyat nem, amelyet elkerülhetett. Ostobaságot követtem el, vissza kellett volna utasítanom az éjjeli szállást. Vagy pedig Kamenyeén maradhattam volna a szállodában. Ezek őrültek. Ki tudja, mi lesz itt! Karel mindenre képes. Mégha nem is látta Zdenát, sem pedig Karéit, perpatvaruk elérte azt a fokozatot, amelyben már nem végződhet semlegesen Mélyebben belekeveredett a dologba, mint valaha akarta és nem volt hatalmában bármit megakadályozni. Felöltözött, de ülve maradt. Mégse merne nekivágni az éjszakának, reszketett a kutyáktól. Ugatásuk az ablak alatt egyre erősbödött közvetlenül a ház körül alkalmatlankodtak. De már nem havazott. A konyhába behatolt a hó és az ég visszavert fénye Kabátját is a vállára terítette. Hajbakapnak, mondta fogvacogva. Tennem kellene valamit. Megértette, hogy bármit is cselekedne a kitörés enyhítése céljából, az csak újabb robbanószerré alakulna. Valószínűleg évek óta nem civakodtak, csak most De nyilvánvaló volt, hogy Karel nem szerette Zdenát. Van-e egyáltalában tökéletes házasság? Gondolataiban Arnóhoz kalandozott. A hálőforradalomhoz hasonlítva, nevetségesen jelentéktelen esetté törpült. Ez a körülmény ámulatba ejtette Megértette, hogy Karel mégsem az a jelentéktelen valaki, akit semmibe vehet. Minden félelem és a botrány miatti aggályok ellenére, Hedvig nem volt közömbös fél ebben a perpatvarban. Akár óhajtotta akár nem, íme. Karel elhatározza magát. Hedvig voll annyira nőiesen öszszeférhetetlen, öntudatos és rosszindulatú, hogv tudat alatt, bizonyos, a maga szempontjából hízelgő eredményt kívánt. A hálószobái viadal helyzete, mégha szakadék felé hajlott is: hasonlítani kezdett a biblia tőrőlmetszett, rossz kis történeteihez. Talán csalódás érné Hedviget, ha most váratlanul lecsillapodnának; ha most Karel Zdena bocsánatát kérné és elkezdene. nyalva-falva őt, hozzádörgölőzni. Lehet, hogy az gonoszabb volna a mostam helyzetnél. Akkor talán, tekintet nélkül a kutyafalkára, kirohanna abba a rettenetes jégvilágba De hát mi lesz, kérdezte önmagától. Mi változhat meg? Természetesen saját magára gondolt A cívódás izgalma felrázta, felcsigázta érzékiségét. Voltak pillanatai, melyekben nem is tűnt olyan képtelenségnek, hogy Karellal házasságban éljen. Ezeket a megfontolásovolna az erősebb; pontosan tudta, miként gondolja ezt: sose volna Karel teljesen az övé, nem birtokolná egészen úgy, ahogy birtokolja dolgait. Arnót: hogy Arnó kisiklott a keze alól egy pillanatra (a vikendházban) olyan jelentéktelen esemény volt, hogy már eszébe sem ötlik. Karel belsejében mindig ott állana rejtett erődje, melyet ő bizton sejtene a sárga szemek fala mögött:' lehet, hogy mellette élve alázatos is tudna lenni. Egy pillanatra különös melegség ömlött végig a testén. Tüzet rakott a múltjában. A sírból egész tömeg eltemetett érzés lépett elő. Visszaemlékezett a kertben eltöltött zavartalan, kedves időkre, barackillat szállt a levegőben, a fűszálakon harmat gyöngye csillogott. Szekér zötyögött, szuszogott a szélesorrú jószág; hallotta ezt a tiszta lélegzetvételt: az alkony oly érthetően, világosan közvetítette e hangokat, mint a zongora billentyűzete. Volt néhány jóleső, boldogító élménye Karellel. Hanem akkor még gyermekek voltak. Mindez már nem élt, mint ahogy halott minden letűnt nap. Váratlanul elárasztotta a szánalom érzése. Azért, mert aztán már olyan évek következtek amikor a falu sötétebb lett, mint a szakadék feneke. Este betették az ablakellenzőket. Nem igen járt ki valaki. Mpjd a helyi rádióadás indulókat kezdett harsogtatni, mely körülmény azt jelentette, hogy megjöttek az agitátorok. De akármilyen is volt Karel, sosem volt nyúlszívű. Hangszórókat szereltetett föl, ő parancsolt az egész községnek. Talán nevetségesnek tűnt, ám ő oly komolyan tett mindent, hogy a gúnyolódok ajkára fagyott a nevetés. A helyi adó küldésében igen aprólékosan tájékoztatta a lakosságot, kinek kell aznap trágyát kihordania, ki megy szántani, ki fog buraonyát vermelni; mindezt oly módon adta elő, mintha nagyarányú harci támadást irányítana. Mikor pedig kövekkel összezúzták a hangszórókat, felkúszott az oszlopokra, felmászott a háztetőkre és kora reggel újra az ő hangja ébresztette fel a falut. * * * — Ostobaság, — mondta Hedvig csaknem hangosan. — Sületlenségek jutnak eszembe! A hálószobában pillanatnyi, vihar előtti csend támadt. Hedvigen újra erőt vett a kimerültség érzése. Fölemelte kabátja bolyhos gallérját és rányomta arcát. Hűsítőén puha volt a posztó, bőrét hozzá dörzsölte. Egy darabig semmire se gondolt. Ám ez a kedélyállapota hirtelen eloszlott. Most az ablakot figyelte. kát hatványozta a sötétség, növelte Kare! testi közelsége, fokozta hosszantartó, belső egyedülléte. Csak most vallja be önmagának hogy tulajdonképpen egyedü' áll. Egyedül volt Rudolffal, egyedül van Arnóval. Szinte csodálkozott e fölismerésen. Karéiból varrni egész más fluidum áramlott, a kettős szövetségben ő A hajnal még messze van, — mondta magában. Tompa puffanást hallott, valaki elesett. A hangok gyilkosságot sejtettek. Hedvig agyában a kavargó gondolatok legalább is ilyen elképzelést teremtettek. Hirtelen lépések dobbantak, az ő lépései. (Folytatjuk) Táncosnő Hófehér bőrű pille-lány, lenhajad láng-korona, medencéd kígyós mozgása pirkadat méz-mosolya. Tested, mint újbor, felébreszt, bajomat félrevetem, táncodtól újra muzsikál zavaros képzeletem. , Örök fényforrás lehetnél magányom rétje felett! Ugrásod íve bíztatna: szárnyalni mégis lehet. Ha eltűnsz, szurkos éjszakám szemembe visszarepül, tüz-tulipánom letörik italom megectesül. ZALA JÓZSEF. A SORSTERHE Kinek mondjam, hogy súlyos a teher, és alatta roskadozik a vállam? Az egyik csak hallgatással felel, fagyos közöny a másik válaszában. Megmarnak a visszhangtalan szavak, a rideg válasz: lassan ölő méreg. Támaszt kérek. — visszataszítanak; elindulok, — és önmagamba térek. Én vagyok a sors mostohafia, akinek így kell viaskodnia, — és mogorvának bélyegeznek engem, — indulat-szikra gyújt, fellobbanok, s a lendülettel megtelő karok mintha könnyebben hordoznák a terhem. MONOSZLÖY DEZSŐ: Minden szerelem... Minden szerelem kicsit lehetetlen mint a kaktuszon nyíló rózsa, mely elhiszi, hogy a röggel gyökérrel, tüskével vívott harcnak a szirom nem adósa. Minden szerelem kicsit lehetetlen legenda inkább mint valóság, olyan mint mikor szár nélkül, levéltelen harmatért illatoznak a rózsák. KULTURÁLIS HÍREK Moszkvában a. politechnitcai múzeumban elektronikus technikai szótárt mutatnak be, amely 500 kérdésre ad választ. ★ Most adták ki először a tatár irodalom bibliográfiáját, amely 2500 jelszót tartalmaz. A jelentékeny mú szerzője O. Karimillin szovjet tudós. ★ Mozijegyszedőnő volt Shellagh Delaney, akinek filmforgatókönyvét Tóny Richardson angol rendező Keserű méz címmel elkészített és ezzel londoni kritikusok szerint az 1961-es év legjobb angol filmjét alkotta meg. ★ A firenzei írókongresszuson megválasztották az Európai írószövetség vezetőit. Elnök: Giuseppe Ungorelli, olasz költő, elnökhelyettesek: M. P. Barzsan Szovjetunió, Halldor Laxness, Izland és Jean Paul Sartre, francia író. ★ Magyarországon, Egerben nagy sikerrel mutatták be B. Dávid Teréz a szlovákiai magyar irodalom ismert képviselőjének Dódi című színművét
