Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-09 / 2. szám

Kegy biíitó dollár... Japán Ik I s Hitiere emberiség az utolsó £él nyő turbinák működhetnének, fi Az emberiség az utolsó fél évszázadban négy billió dol­lárt adott ki fegyverkezésre. Mit lehetne azzal a hatalmas összeggel elérni? N. Sz. Hruscsov ezeket az adatokat idézte nemrég,, ami­kor öt világrész szakszervezeti vezetőivel jött össze: ® Négy éven keresztül gon­doskodni lehetne a világ la­kosságának élelmezéséről, vagy © 3400 víllanyerőművet, kő­­olajfinomító-üzemet, cukor­gyárat lehetne építeni. A természet átalakítása Az emberiség a béke és az együttműködés feltételei mel­lett nagyszabású építkezése­ket valósíthatna meg, elsajá­títhatná a világűr titkait. Több ország tudósainak tervét kö­zöljük az alábbiakban: 1. A Kongó folyó medrének átépítésével hatalmas édesvízi tengert lehetne létesíteni, melynek árja az Ubangi- és a Sari-völgyön keresztül észak­ra hatolna és megfiatalítaná a Csad-tavat. Az Afrika szivében keletkezett új tengerek meg­változtatnák a „szomjas" vi­lágrész éghajlatát. 2. Az El Katara holt ága a FgJďŔôzi - tengeren hatalmas energetikai bázist képezhetne. 3. Gibraltárnál duzzasztó­gátakat építhetnének, ami ál­tal nagyterjedelmű termőföl­det lehetne nyerni, a gát alatt egy millió kilowatt teljesítmé­nye turbinák működhetnének, 4. A Vörös-tenger partján duzzasztógátak kiépítése által hatalmas tavat lehetne létesí­teni. Az indiai-óceánha folyó vizek tíz millió kilowatt kapa­citású turbinákat hajthatnának. 5. A Földközi-tenger vizei a Holt-tenger vidékén is hatal­mas turbinákat hajthatnának, egy Jordán melletti duzzasztó­gát lehetővé tenné a környék öntözését. A Fekete-tenger ukrajnai partjain édesvízi tartályt le­hetne építeni, mely lehetővé tenné az egész vidék öntözését. 7. A Pecsora és Vicsegda fo­lyókon gátakat lehetne építe­ni és fel lehetne frissíteni a kiszáradó Kaspi-tengert. 8. Az Ob folyó medrének dél irányba «való átvezetése útján gondoskodni lehetne a ka­zahsztáni térség vízellátásáról. 9. Az Amuron gátrendszerek kiépítésével új energiaforráso­kat lehetne létesíteni a távol­­keleti országok számára. 10. A. Sárga-folyó oldalágait gátak kiépítésével lehetne sza­bályozni. 70 millió hektár föld­terület számára hozná meg az öntözés lehetőségeit. 11. A Japán-tenger megfele­lő „bedugasztásával" el lehet­ne érni, hogy csak a melegvízü Kurosio folyjon a 'tengerbe. Ezáltal javulna Észak-Japán, valamint a szovjet Távol-Kelet éghajlata. 12. A Himalája alatt alagút kiépítésével lehetővé lehetne tenni a világ három legnépe­sebb országának vasúti össze­köttetését. 13. A Bering- és a Calais­­szoros 'kiépítésével létre lehet­ne hozni a London — Prága — Moszkva — New York vasúti útvonal kiépítését. 14. A Kra-szoros átépítésével lényegesen megrövidülne a vi­lág egyik legélénkebb tengeri útvonala. 15. Néhány dél-amerikai fo­lyó egyesítése útján hatalmas vízi utat lehetne nyerni. 16. Costarica területén ke­resztül hajózható csatornát le­hetne építeni. 17. Kanada partjain hatalmas villanyerőműveket lehetne fel­állítani, felhasználva az apály és a dagály erejét. 18. Gátrendszer kiépítése út­ján meg lehetne fordítani a folyók medrét a „szomjas“ Közép-Ausztráliában. 19. A hatodik világrészt, az Antarktiszt alaposan át lehetne kutatni és ásványi kincseit ér­tékesíteni. Néptelenüi konganak az ENSZ New York-t üvegpalotá­jának folyosói, a küldöttek csak január 15-én ülnek össze ismét. Noha csak az első félidő ért véget, a megtárgyalt kérdések a napirend túlnyomó részét al­kotják, ezért már módúnkban áll csaknem teljes mérleget ké­szíteni a XVI ütésszak ered­ményeiről. A határozatok sorá­ban több olyant találunk, ame­lyek jellege határozottan pozi­tív. Ezek közé sorolhatjuk a leszerelési bizottság összetéte­lében történt megegyezést, az afrikai atomfegyver-mentes övezetről szóló hatá'-oratot, va­lamint a közgyűlésnek azt a megállapítását, hogy a nukleá­ris fegyverek használata az ENSZ alapokmányába ütközik. Meg kell említenünk még azt is, hogy a kozmikus térség békés felhasználására vonatko­zó határozat szintén jelentős fejlődés kiindulópontja lehet ezen a téren. Jelentős a gyar­matok megszüntetésével kap­csolatos határozat, melynek azonban szépséghibája van. Nem tűzött ki határidőt a gyar­mati rendszer végleges meg­szüntetésére. A negatívumok közé tartozik az a sajnálatos határozat, amely szerint a Kínai Népköz­­társaság ENSZ-tagságának helyreállítását „fontos" kérdés­nek tekintik. A XVI. közgyűlés során öt új taggal 104-re emel­kedett ^z Egyesült Nemzetek tagjainak száma, az új tagok: Sierra Leone, Szíria, a Mongol Népköztársaság, Mauritánia és Tanganyika. A kommentátorok szerint a két legsúlyosabb ve­reség az Egyesült Államok és más imperialista országokra nézve az afrikai atomfegyver­mentes övezet kérdésében ho­zott határozat, valamint annak kimondása, hogy a nukleáris fegyverek használata alapok­mány-ellenes. Amerikai lapok nyíltan felteszik a kérdést egy­­egy vereség után: vajon hasz­nos-e az Egyesült Államok szá­mára az ENSZ-tagság? Ha az Egyesült Államok érdekeit néz­zük, akkor valóban mind „bete­gebb" az ENSZ. Ezt állapította meg Zorin is, a Szovjetunió ENSZ-küldöttségének vezetője. Ha azonban az emberiség ér­dekeit nézzük, akkor az ENSZ „betegsége" inkább örvendetes haladás afelé, hogy betöltse hivatását. A sajtó élénk figyelemmel kíséri Gromiko és Thompson megbeszéléseit. A lapok általá­ban kiemelik, hogy a megbe­szélések bíztató hangulatban kezdődtek. Francia hírügynök­ségek annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy „amikor a két tárgyaló fél az év első munkanapján találkozott egy­mással, úgy látszik, bizonyítani akarta a világ közvéleménye előtt a két kormánynak azt az akaratát, hogy enyhülést érjen el Közép-Európában vagy lega­lábbis kimozdítsa a berlini ügyet abból a zsákutcából, amelybe 1961-ben került". Elhalasztották Genfben a lao­szi értekezlet ülését. Puskin az értekezlet szovjet társelnöke villámlátogatásra Prágába ér­kezett. Előreláthatólag rövidesen megkezdődnek a francia-algé­riai tárgyalások. 1966-ban Japán lesz a leg­nagyobb katonai erő, Ázsia nyugatbarát nemzetei között, bár Dél-Korea szárazföldi had­serege számszerűleg akkor is nagyobb lesz (jelenleg 650.000 fő), de a japán légi, tengeri és szárazföldi haderők ütőere­je együttvéve sokkal nagyobb erőt képvisel majd. Ameriká­ban képezik ki évről évre az új japán hadsereg oktató sze­mélyzetének jelentős részét. Jelenleg is 250 japán fiatal ta­nul különböző amerikai kikép­ző iskolákban. És ennek a 250 fiatalnak egy része japán kis Hitlerének a magánhadseregé­ből került ki. Azokban a hetekben, amikor Izraelben megkezdődött a Eich­­mann-per, Tokió utcáinak hir­dető oszlopain a japán kacs­­karingós Írásjel közé művé­szien elrejtett horogkereszte­ket rajzoltak. A japán írást ismerő olvasó a különböző je­lek közül még kiolvashatta: „Hitler lángelme volt, tisztel­jük emlékét!" Mindezt a Die Weltwoche tekintélyes lapban olvashattuk Peter Schmid tol­lából. A Hitlert és a nácizmust él­tető jelszavak tömegesen tűn­tek fel az elmúlt hónapokban Tokió utcáin. A kora reggeli órákban mázolták fel őket fes­­tékes vödörrel és ecsettel fel­szerelt ifjak, akik rutinos siet­séggel igyekeztek munkájukat elvégezni. Amikor a rendőrség felfedezett ■ egy-egy Hitlert és nácizmust éltető jelt vagy jel­szót, sporthirdetménnyel vagy mozireklámmal takartatta le. Mindenki tudta, hogy a leg­több jelszó a Nagy Japán Ha­zafias Párt „vezérének" kony­hájában született. A vezér ne­ve: Bin Akao. A második világháború befe­jezése után Japánban mintegy 350 náci egyesület és közös­ség működött; ezek közül a Bin Akao vezette csoport sem­mivel sem különbözött a többi­től. Egészen addig, míg ki nem oltották a hazafias érzelmű Aszanuma életét. A gyilkos Yamagutsi Bin Akao „fiai" kö­zül került ki. A 17 esztendős ifjú, mint is­meretes, macskaügyességgel ugrott a szónoki emelvényre és a szocialista párt vezérének mellébe mártotta a két ma­rokra fogott szamuráj tőrt. A gyilkost elfogták, de alig kezd­tek kihallgatáshoz, öngyilkos­ságot követett el. Előzőleg azonban elmondta, hogy Bin Akao csoportjához tartozik, és több társával együtt heteken át gyakorolta, hogyan kell a szónoki emelvényre ugrani és hogyan kell pillanatok alatt japán módszerrel az „ellenség­gel" végezni. A rendőrség ak­kor már nem hunyhatott sze­met Bin Akao manipulációi fe­lett, és házkutatást tartottak a lakásán. A Die Weltwoche cikke szerint a lakásán meg­jelent tisztviselők mély tisz­« S3 u® ks mn m m m telettel üdvözölték, és „Sen­­sej“-nek, vagyis mesternek szólították és ezerszer bocsá­natot kértek az alkalmatlankor dásért. Eljárást azonban nem indítottak ellene, mert nem találtak elég terhelő adatot arra, hogy a „dicső férfiú" egy új náci párt vezére. Sőt, meg­nyílt előtte a televízió is, hi­szen Japánban ma már ez na­gyon elterjedt és 6 millió te­­levóziós készüléken keresztül nézik milliók és milliók az ál­lami és a magánkézben levő adók műsorát. A Nippon tele­vízió kamerája előtt Bin Akao így szónokolt a fiatalokhoz, mint a Die Weltwoche írja: „Ti még fiatalok vagytok és nem vagytok alkalmasak arra, hogy saját véleményt alkossa­tok, ezért engedelmeskedjetek nekem. Ha arra szólítalak fel benneteket, hogy öljetek meg valakit, akkor gyilkoljatok. Ha hisztek bennem, megmenekül­tök ti, és veletek együtt ha­zánk is.“ Bin Akao egy régi templom­ban ütötte fel tanyáját. Itt van a főhadiszállása, ide járnak „követői", hitleri kézlegyintés­sel üdvözlik és Aszanuma gyil­kosát „nemzeti mártírnak" tartják. A Die Weltwoche munkatár­sa ellátogatott a japán kis Hit­ler főhadiszállására is. Sze­mélyesen győződött meg a fia­talok kiképzéséről és arról, hogyan használ fel a japán náci vezér zülL's e hajlamos Vajon Bin Akao a „vezér" gondol-e e szerencsétlen japán gyerekekre. — „Könyörüljetek a szerencsétlen gyereken a aki apját a koreai háborúban vesztette el!“ Mondja a gye­rekek kezében tartott felírat. Ifjúmunkás sors a múltban A dél-vietnami hazafiak kor­mányellenes mozgalma egyre nagyobb méreteket ölt. Érthe­tő, hogy az amerikai katonai szakértőknek egyre több gond­juk adódik a nagy szervezett­séggel kibontakozó partizán­mozgalommal szemben. Képünk az egyik partizánosztag felvo­nulását mutatja A polgári társadalmi rend­szerben a kisipari tanulók voltak az ország legszomo­rúbb elnyomottjai és ki­­zsákmányoltjai. A tanulási idő húrom évtől négy és fél évig tartott. De a leg­több helyen az ipari tanuló, az első két évet háztartási alkalmazotti minőségben töltötte el a mester úr há­zalóján. Ezek a mostoha sorsban élő ifjúmunkások emberemlékezet óta a jobb és tökéletesebb életre vágy­tak, s róla álmodoztak. Az elnyomott ipari tanu­lók sorsáról beszélgetünk Múčka Józseffel, az egyko­ri asztalossegéddel, aki a huszas évek elején Tomašo­­vič Anton trnavai asztalos­­mesternél tanult négy és fél évig. Múčka arcát ma már mély barázdák szelik át. Ha elmosolyodik, a ba­rázdák még jobban elmé­lyülnek. De mosolyából nem hiányzik a felszabadult élet melegsége. — Az első világháború befejeztével szomorú sors­ban tengődtünk, mert apám a háborúban szerzett be­tegségébe belehalt, - mond­ja Múčka, visszaemlékezve — hatan maradtunk gyere­kek. Anyánk sokat dolgo­zott, de nem bírta eltartani családunkat. Én már tizen­ötéves múltam, amikor el­szerződtem Tomašovič asz­talosmesterhez négy és fél évre tanulónak, „teljes el­látással", természetesen fi­zetés nélkül. — Munkánk „csak" a kö­vetkezőkből állt: félhatkor 8 pár ísipő kipucolása után a pékhez futni, a mester úr családjának friss süte­ményért. Hét órakor mi ina­sok is megkapjuk a regge­lit, 3 deci „kávét" és 15 deka háromnapos kenyeret. Műhelyünkben 12 segéd dol­gozott, mi hárman, tanulók szolgáltuk ki őket. A mes­ter nyolc órakor jött a mű­helybe, és... az egyik a „nagyságos asszonnyal" ment bevásárolni, a másik fát éz vizet hordott a kony­hára. A harmadik mindig olyan szerencsés helyzetben volt, hogy a műhelyben ma­radhatott, tízórait, cigaret­tát vagy vizet hozott a se­gédeknek, enyv.et főzött, forgácsot hordott és más „szakmabeli" munkát vég­zett. Ha a tanuló olyan fá­radt volt, hogy alig állt a lábán, egy pillanatra sem pihenhetett, mert akkor a mester mindjárt kidobással fenyegette. Áz étkezés ke­gyetlen rossz volt, és ha nem tudtuk megenni, a mes­ter mindennek lehordott, hogy nem érdemeljük meg a „drága" ételt. Mesterünk nagy Hlinka-párti ember volt, s mindig a felebaráti szeretetre hivatkozott. Ebéd­szünetünk csak annyi volt, míg az ételt megettük, „fa­­jeramt" este kilenckor volt, de az utcára nem mehet­tünk, a kaput bezárták. A szombat délután szabad volt, de csak a segédeknek. Az inasok a műhelyt hoz­ták rendbe, s ez munka a késő esti órákig húzódott el. Egyszer egy évben mi js kaptunk fizetést, „kriszt­­kindli" címén, hárman húsz koronát. — Ma elnézem tanuló if­júságunkat, — mondja Múč­ka — hogy szocialista álla­munk mennyi gondoskodás­sal neveli őket, nemcsak kitűnő szakmai nevelésben részesülnek, de politikai és irodalmi képzettségre is megfelelő időt nyernek. Ám az elmúlt idők ifjú­munkásai az elnyomatás idején megedzödtek, és ön­tudatos osztályharcosok vál­tak belőlük. Wittenberg József 15—18 éves fiatalokat. bx ír erről: „A fiatal követőivel folyta­tott beszélgetésem során meg­világosodott előttem: csupa ostoba fej, zsoldos-típus, nyers gyilkoiási vággyal telített fia­talok veszik körül. Hiszen 17 éves korban levő japán fiata­lok meglehetősen beszámítha­­tatlanok, és ezeket ő, a kis Hitler, úgy és ott használja fel, ahogy akarja.“ A japán társadalom jelentős része Bin Akaot és bandáját közönséges gangszternek tart­ja, akik nem riadnak vissza a lopástól, rablástól, útonállés­­tól és a gyilkosságtól sem. És ennek ellenére működnek és működhetnek, pedig a tokiói rendőrség az elmúlt hónapok­ban számos olyan gyilkost és betörőt tett ártalmatlanná, akik Bin Akao bandájából kerültek ki. De ezek a fiatalok, úgy lát­szik, hisznek a „vezérnek“, mert az demagóg hangon je­lentette ki egyik legutóbbi nyilvános ülésükön: „10 éven belül Messiásként hatalomra kerülök, és akkor ti lesztek az ország urai“. A leendő „or­szág urai“ közül máris többen Amerikában vannak, és az éle­dő japán militarizmus katonai kádereiként tanulnak, termé­szetesen amerikai pénzen. Bin Akao jelszava közé tar­tozik az is, hogy Japánban min­den kommunistát, baloldalit likvidálni kell, még akkor is, ha az ország lakosainak száma milliókkal csappanna meg. S mindez ma Japánban, a kor­mány és a rendőrség tudtával mehet végbe. A te szervezeted is Ifjúsági szervezeteink szám­beli növekedése nem tart lé­pést a reá háruló feladatok növekedésével. Ha össze ha­sonlítjuk az 1959-es év végén fennálló helyzetet a taglétszám terén a maival megállapíthat­juk, hogy az eltelt idő alatt sem szervezeteink száma, sem azok tagjainak száma nem emelkedett. Minden faluban és állami gazdaságban dolgoznak fiatalok, ám CSISZ-szerveze­­tük még sincs mindenütt. Ezért látott napvilágot pártunk köz­ponti bizottságának határozata, mely szerint mindenütt ahol legalább öt fiatal dolgozik ha­ladéktalanul meg kell alakítani a CSISZ szervezetét. És itt mindjárt megállapíthatjuk azt is, hogy üzemi szervezeteink sem tesznek meg mindent a taglétszám növekedése érde­kében. Ezt bizonyították nem egy esetben az évzáró közgyűlések és konferenciák is, ahol bizo­nyítást nyert az a tény, hogy alapszervezeteink előző évzáró közgyűléseinek, vagy konferen­ciáinak éppen az a határozata nem lett végrehajtva mely a tagság sorainak kiszélesítését szorgalmazza. Éppen ezért falusi és üzemi sőt iskolai szervezeteink túl­nyomó többségében már a múlt év végén megindult illet­ve fokozódott a szervező és agitációs munka a fiatalokért. Ezt bizonyítja a podpoliankni gépgyár CSISZ fiataljainak ha­tározata, mely az év végéig az ifjúság 35 százalékának szer­vezettségét tűzi ki célul, vagy a tornaijai mezőgazdasági szaktanintézet tanulóinak igye­kezete, mely szerint a legrö­videbb időn belül elérik, hogy a hallgatók túlnyomó többsége CSISZ-tag lesz. Mindenből láthatjuk, hogy vannak lehetőségeink a tag­szerzésre, csak élni kell ve­lük. Sőt lehetőségekhez ez év­ben a Helsinkiben megszerve­zendő világifjúsági találkozó előkészületei is hozzájárulnak, mely szintén módot nyújt a szervezeteinken kívül álló fia­talok megnyerésére. Végezetül, de nem utolsó sorban nem szabad megfeledkeznünk isko­láink, kilencedik osztályosairól sem. Kövessük a nagyszombati járás példáját, járjunk már most mindjárt az év elején közéjük. A CSISZ Szlovákiában több mint 300.000 tagot számlál, egész ifjúságiink legfőbb szer­vezete, mely tevékenységével nevelően hat minden fiatalra. Járuljunk ehhez még fokozot­tabb munkával.

Next

/
Thumbnails
Contents