Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-09 / 2. szám
MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUMOT VÉGZETT FIATALOK NYOMÁBAN ^—-G—o—. „Mezőgazdaságunknak már ma és a jövőben is mind több és több olyan szakképzettséggel rendelkező egyénre van szüksége, akik tökéletesen ismerik a technikát és a mezőgazdaságban a leghaladóbb tapasztalatokat, valamint a tudomány és a gyakorlat legidőszerűbb ismereteit tudják majd alkalmazni .. (Jin Hendrych elvtárs, a CSKP KB 1961 novemberi ülésén elhangzott beszédéből). A TEREBESI járásban, amely a köztársaságban a legjobban termelő mezőgazdasági járásokhoz tartozik, 3000 fiú és leány dolgozik a mezőgazdaságban, de csak kis százalékuk rendelkezik szakképzettséggel. 1961. május elsejéig a járásban csak 32-en végezték el a mezőgazdasági technikumot. A távlati terv szerint a járásnak még ebben az évben legalább 370 középfokú szakképzettséggel rendelkező dolgozóra van szüksége. A helyzet már a nyáron lényegesen javulhatott volna, hogyha a mezőgazdasági technikum végzett növendékei « járás mezőgazdasági üzemeiben helyezkedtek volna el. A MEGLEPETÉS A zempléni szövetkezetben találkoztunk Záruba Mihály agronómussal. Azt mondja, hogy a munkája még nem megy úgy, ahogy azt szeretné. A szövetkezet meg van vele elégedve. Mihály felhasználja falun a CSISZ-ben nyert tapasztalatait. Most a politikai nevelés felelőse. az ő érdeme is, hogy a zempléniek a járásban a legjobbakhoz tartoznak. Szóval itt minden rendben volna. Trnávkán ért az első meglepetés. — Lukács Jolánt keresik? — kérdi a szövetkezet elnöke csodálkozva. Júniusban járt itt, kért, hogy ne ragaszkodjunk visszatéréséhez. — A szövetkezetnek nincs szüksége képzett szakemberekre? — Dehogynem — magyarázza az elnök, dehát mit kezdjünk az olyannal, aki ahelyett, hogy a munka iránt érdeklődne, ilyen kérelemmel jön. Azt hiszem, hogy csakis akkor megy a munka, hogyha szeretettel végzik. Jolánnal nem mentünk voina sokra, hiszen kedvetlenül jött ide ... Az abarai szövetkezetben a nagykaposi mezőgazdasági technikum két végzett növendékével kellett volna találkoznunk. Tirpák István és Bertők Sándor valóban munkába is léptek, de már továbbálltak, állítólag nem voltak megelégedve a fizetéssel. Hová mentek? — Állást kaptak 1600 korona Hová 99tüiii®ek6é el? fizetéssel és foglalkozásuk mellett a villanyszerelői szakot tanulják. (!) A gálszécsi mezőgazdasági technikum végzett növendékeit, Mária Záhorskát és Helena Bernicovát hiába keresnénk valamely szövetkezetben, Terebesen az Élelmiszer Kombinátban dolgoznak. Mária csokoládét gyárt, Helena nevelési felelős. A mezőgazdasági technikum végzett növendékei közül hányán helyezkedtek el valóban a mezőgazdasági üzemekben? A feleletet a terebesi JNB statisztikai kimutatása adja meg, amelyet a KNV-nek nyújtottak be. Megtudjuk, hogy az 51 ifjú szakember közül 19-em nem léptek be az ajánlott szövetkezetbe vagy állami gazdaságba. OKOK... OKOK... OKOK... Ennek több oka van. Több szövetkezetben, ahol a fiatal szakemberek jelentkeztek, nem is tudták, hogy mihez kezdjenek velük. A szakiskola végzett növendékét, tegyük fel, megbízzák az agronómus teendőivel. Ezt a munkakört-jelenleg egy idősebb gazda látja el, aki nem rendelkezik a kellő szakképzettséggel, de egész jól megállja a helyét. A szövetkezet vezetősége egyszer csak azt az értesítést kapja, hogy helyébe ezt vagy azt a fiatal szakembert kell elhelyezni. Nos mit csináljanak azzal az idősebb gazdával, aki mindennek tetejébe még a szomszéd is? Mégiscsak egyszerűbb aláírni a fiatal szakember kérelmét és meneszteni. Sokszor „salamoni ítéletet“ igyekeztek hozni. Például Abarán. Bertők Sándort a növénytermesztésben mint csoportvezetőt akarták beosztani és Tirpák Istvánt segéd zootechnikusnak. A szövetkezet pénzügyileg is nehezen tudta megoldani a kérdést. Az idő múlt, a fiúk pénzt nem láttak és így .. . odébbálltak ... Sok igazság rejlik Blažej Paučik, a nagykaposi mezögazsági technikum tanárának szavaiban, aki azt állítja, hogy sohasem jő, hogyha az iskola végzett növendékét abban a faluban helyezik el, ahonnan származik. Ezt mondja: A falubeli fiatal ember nehezen szer réz a szövetkezeti tagoknál tekintélyt, mert azok mindig csak a szemük «láttára felnőtt gyermeket látják benne. Sokszor a fiúk és a lányok is hibásak. Lukács Jolán például, aki a trnávkai EFSZ helyett a terebesi Állami Takarékpénztárban dolgozik, eleinte azt állította, hogy ő bizony nem is tudta, hol jelentkezzen munkára. Később azonban mégis bevallotta, hogy a szövetkezetbe menni nem volt kedve. Helena Bernicová esete is hasonló. A Zeneakadémiára szeretett volna menni, de a szülei ellenezték, nem akarták, hogy „komédiásnő“ legyen. így került a mezőgazdasági iskolába. — Falun nevelkedtem, szerettem a mezőgazdasági munkát, örültem a hivatásomnak — mondja Helena. Csakhogy már a tanulmányai idején tagja volt az Élelmiszer Kombinat dal- és táncegyüttesének. Ott szinte pótolhatatlanná vált s ezért a vállalat vezetősége mindent megtett, hogy Helena odakérüljön. Helena azt állítja, hogy az irodai munka nem érdekli. de a jelek szerint mégiscsak jól érzi magát, mert akit a mezőgazdasághoz húz a szíve, azt a terebesi járásban nem egy állás várja. KI A HIBÁS? A legtöbb esetben az EFSZ- ek vezetőségei. Hendrych elvtárs CSKP KB ülésén elhangzott szavai, mintha csak egyenesen ezekről szólnának: „A mezőgazdasági üzemekbe sok fiatal jön a mezőgazdasági szakiskolákból. Már a belépésnél sok nehézségbe ütköznek, gyakran előfordul, hogy az idősebb dolgozók lebecsülik a fiatalok tudását. . „Az ilyen eljárás ellen a kommunistáknak és a CSISZ-szervezeteknek következetesen harcolniuk kell. Olyan feltételeket kell teremteni, hogy a fiatalok érvényesíthessék szakképzettségüket“. Az iskolára vár a feladat, hogy a szakismereteken kívül keltse fel a növendékek érdeklődését és szeretetét jövő foglalkozásuk iránt, viszont azt sem szabad megengedni, hogy a fiatalok nem saját szakmájúkban, hanem más munkakörben vállaljanak munkát. A CSISZ járási vezetősége is sokkal maradt adós. Az üléseken néhányszor tárgyaltak a mezőgazdasági szakemberek kérdéséről, határozatot is hoztak, de nem érvényesítették. Mit üzenünk á járási nemzeti bizottság címére? Nem elég, ha elhatározzák, hogy a mezőgazdasági szakiskolák végzett növendékei ne menjenek abba a szövetkezetbe dolgozni, ahonnan származnak. Jó volna, ha a mezőgazdasági ügyosztály megállapítaná az ottani EFSZ- ek anyagi helyzetét és valóságos szükségleteit, és az adott körülmények szerint osztanák ki a helyeket. Amint Ladislav Čupík, a mezőgazdasági ügyosztály vezetője beismerte, a JNB eddig még nem kutatta, hogy a 19 fiatal mezőgazdasági szakember miért „szökött“ meg és jelenleg hol tartózkodik. A munkaügyi osztálynak se volna szabad megelégednie azzal, hogy a szövetkezet „nem tart igényt arra“, hogy a végzett mezőgazdasági szakemberek munkába lépjenek. A munkaügyi és a mezőgazdasági osztályok között természetesen szorosabb együttműködést kell teremteni. Hiszen a mezőgazdasági, technikum minden egyes végzett növendékére több mint 2000 hektár termőföld jut. Ezért nem helyénvaló, ha a fiatal szakemberekkel olyan „nagylelkűen“ gazdálkodnak. KISS GYULA, JAROSLAV MICHÄLEK A Szovjetunió európai részének középső övezetében, pontosabban Mescserában, a Vlagyimir terület erdős peremvidékén a Bolsevik kolhozban csupa fiatal szakképzettséggel rendelkező nő végzi a fejőgépek kezelését. Az állattenyésztésben dolgozók kétharmada fiatal. HAGYOMÁNY m NÉLKÜLI GYÁR A MÜLT Nyírfakereszt jelzi a helyet. 1940-ben 130 francia hadifogoly érkezett ide, majd 1941- ben 500 ukrajnai, köztük 140 alig 14 éves. Ezután egyik transzport a másikat követte: jöttek ú. n. kényszermunkások, koncentrációs táborbeli foglyok^ összesen 5000-en, húsz országból. Egyszer három fogolynak sikerült megszöknie. De menekülés közben elfogták őket és — tél idején — papirosingben a kapuhoz kötötték őket, nyakukban táblával: „Megint itt vagyok.“ Az összes foglyoknak el kellett menetelniük előttük. Aztán halálra verték őket. Naponta tucatjával haltak az emberek. Két hullát dróttal összekötöztek, s papírzsákokba gyömöszölve egy földbe ásott gödörbe dobálták őket. Amikor a foglyok SS-kíséret mellett munkába mentek, minden ablakot és kaput be kellett csukni. Egyszer egy német munkás cigarettát dobott az egyik fogolynak. Azonnal a menetoszlopba sorozták és többé senki sem látta. Ilyen körülmények között működött a „Zeisswerke Reinowitz“ hadianyaggyár. De a körülmények megváltoztak. Meg kellett változniuk. AZ ELSŐ AUTÓBUSZ 1952-ben hagyta el annak a gyárnak a kapuját, amely már vagy ötször változtatta meg jellegét: háborús optikától kezdve gyártottak itt varrógépeket, háztartási gépeket, amíg végérvényesen LIAZ (Liberecké automobilové závody) lett az üzem neve. Maga a gyár tulajdonképpen nincs is Liberecben, hanem a. Jablonec külvárosához közel lévő Rynovecben. Hogy a gyár működése eleinte milyen nehézségekbe ütközött, szinte Leírhatatlan. De munkásai leküzdötték a nehézségeket, sőt üzemük példaképül szolgál s gyártmányaik külföldön is sikert arattak. Az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás egyik csehszlovák meglepetése egy Skoda RTO autóbusz volt. A látogatók csodálták, s az eredmény az lett, hogy azóta Skoda RTO autóbuszok siklónak La Paz és Dzsakarta, Conakry és Rio de Janeiro vagy Hanoi utcáin. De a LIAZ-múvek igazi slágere a Skoda RT jelzésű teherautó, melynek kényelmes, négy személyes kabinja kellemes újdonságnak számít. első montőrök öt évvel ezelőtt indultak el jóformán felkészületlenül és tapasztalatlanul tanulmányújukra a trópusokba és a sarkvidékre. A szerzett tapasztalatokat haladéktalanul értékesítették. A legfontosabb, amit észleltek: tanulni kell! A követelmények mind nagyobbak lettek, de a gyártmányok igen komoly vizsgákat is kiálltak. Ekkor már a világ minden tájáról érkeztek szakemberek, , hogy az RT és RTO gyártását elsajátíthassák. S íme, megismétlődött a történelem. Rynovec most is az idegen nemzetiségű munkások találkozóhelye. De ezek egy szebb Az üzemből exportált áru száma állandóan növekszik. Az és jobb jövő érdekében, tanulni jönnek ide, nem pedig mint annak idején, kínlódni és meghalni. A KOLLEKTÍVA EREJE Hogyan lehetséges az, hogy a LIAZ ilyen nehéz kezdet után mintaüzemmé vált — kérdezik minduntalan a külföldi látogatók, annak ellenére, hogy megtekintették a grafikonokat, amelyek a gyártmányok menynyiségi és minőségi növekedését jelzik. A válasz: a kollektíva ereje, amely oly nagy, hogy még messze az üzemen kívül is hatást gyakorol. A rynovicei munkások állan-A LIAZ gyártmányai ma már az egész világon ismertek s a megrendelők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak az autók kiviteléről A „Irambusz“nak nevezett Škoda 706 RT teherautó a Libeteci Autógyár legjobb „bizonyítványa“. ' ’ Ha e szót halljuk, felele<• venedik emlékezetünkben a ,, mozivásznon látott kép. Indonézia, maláj kanosuk - ültetvények, verejtékező " munkások serege, bánatosan <> úszó hangfoszlányok. Szá,, inunkra mindig drága volt az innen szállított nyersanyag. Sok időbe telt, míg " a modern idők titokzatos <• vegykonyháján az új típusú ,, kémiai üzemekben előállt- I tották a műkaucsukot S a T hétköznapok forgatagában, y amikor a közel 35 ezer kü• lönbözö műanyag közhaszl nálati tárgy közül egyet -egyet kézbeveszünk, eszünkbe sem jut a gondolat, miből i is készíthették? Fő az, hogy J tartós, kielégíti a növekvő " igényeket, jelenleg igen, de • •az igények nőnek és terme,, lésünk több mint 8 millió tonna kaucsukot használ fel évente. E helyzeten hivatott " változtatni a Prága melletti • • Krulupyn épülő kaucsukgyár. * * * ” A kezdetre emlékezünk. << Hogy is volt. . 1958 augusz,, tusában az öreg repülőgép - hangár homlokzatára fürge ifjú kezek hatalmas transz" parenst erősítettek. Ifjúsági ■ • építkezés — ezt hirdette ,, a felirat Két nehéz buldozér, néhány sofőr és 54 brigades kezdte az építést. Ma " több mint 800 fiatalt talá• > lünk a hajdani repülőtér ,, helyén és az elmúlt három év alatt több mint 2500 brigádos dolgozott itt hosszabb ” ideig. Elég kisétálni a város .. peremére s meglátjuk mun,, kijük eredményét. Van bőven szemlélnivaló A viilany- és gáztclep hatalmas 120 m •' magas kéményét sokan megcsodálják. A nyolceme,, letes adminisztratív épület, az egészségügyi központ, az étterem, a gépek zajától " hangos csarnokok az ifjú 4 nemzedék helytállásáról ta- I núskodnak. t A CSISZ védnökséget yvál- ■• lalt az építkezés felett. A gyakorlatban ez azt erednie- ,, nyazte, hogy 135 üzemben 300 ifjúsági ellenőrző cső- ' ‘ port vigyáz a Kralupyba • • küldendő szállítmányokra, . > hogy ezek pontos határidőre. (> kiváló minőségben érkézzé- , nek a helyszínre. Az ellen- ' ’ őrző csoportok jó munkája- • ■ nak eredménye, hogy az ., építkezés vezetőinek kimutatásaiból végleg eltűnt e hagyományossá vált indokolás: anyagra, ■ fejszerelésre • • vártunk. Kralupgban minden .. szállítmány pontos határidőre vagy esetleg előbb ^ megérkezik. Persze a név, ifjúsági építkezés, nem jelenti a '• problémák eltűnését. Az .. építés, méghozzá összesereglctt brigádosokkal nem volt könnyű ■ feladat és ma sem az. A jelentkezők közül ' > nem egy volt olyan, aki mi- .. kor meglátta a körülménye- ,, két, ki sem csomagolt, tovább állt. De a többség- itt marod', vállalta a munkát. •’ Sokan közülük az egy év eltelte után is itt maradtak. Megszerették a kollektívát, az épülő gyárat. ” — Magamról beszéljek? " Nem mondhatok semmi ér- <> dekeset. Sokan vannak itt hozzám hasonlók. Menjenek inkább a fiúk után... így beszél Ivan Bonc hal, az " örökké vidám csoportvezető. ., Két és fél gve építi a gyárat, csoportja versenyez a szocialista munkabrigád címért. * Azor közé tartozik, akik la- " póttal a kézben a betono- •> zásnál kezdték s majd a la- ,, borát áriamban folytatják, ha termelni kezd a gyár. Benn, a csarnokban dől- '' goznak a szerelők. Az álló- .. másra egymás után érkéz- ,, nek a szállítmányok s az ;fjú építők vállalják, hogy " a tervezett határidőre, 1963 ' ’ áprilisában előállíthatják az ., első tonna műkaucsukot. ,, - s -IRiegelov elvtárs brigádja a legjobb ifjúsági kollektívák közé tartozik dó segítséget nyújtanak a közeli pfísovicei EFSZ-nek. A többi között szabad idejükben megjavították a trágyalévezetéket, továbbá szerkesztettek egy olyan meliorációs bágert, amely keskeny, 180 cm mély árkot ás ki s 40 ember munkáját végzi el. „De mi közük van a gyári munkásoknak a mezőgazdasághoz?" — kérdi a külföldi látogató. Az üzem vezetősége megmagyarázta nekik, hogy ők előbbre vannak, tehát segíteniük kell a földműveseknek. És ők megértették. Hogy milyen az ilyen kollektíva? Nézzük csak pl. az Erich Wenzel vezetése alatt álló szocialista munkabrigádot. Újítási javaslataik száma több tucatnyi. A 20 brigádtag közül négyen az esti gépészeti ipariskolán végzik tanulmányaikat, heten szaktanfolyamot 'látogatnak és a többi is mind tanul. Ezek a munkások nem kényszerből dolgoznak mint az annak idején idehurcolt foglyok. Műszak után sem ülnek tétlenül. Társadalmi munkájuk utolsó eredménye egy gyönyörű üdülőtelep, amelyet a környék legszebb részén, az ú. n. „cseh paradicsomiban építettek. A fákkal-körülvett térségen két úszómedence — az egyik az olimpiai 50-es távnak megfelelő — ékeskedik. ,Mi, LIAZ-munkások, megengedhetjük az ilyesmit, hogy családjaink és vendégeink jól érezzék magukat.“
