Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-06 / 10. szám
Megismertem? 4. Melyik csapatokkal kerül szembe a csehszlovák válogatott futballcsapat a világbajnoki elődöntőben? 5. A római olimpián aranyérmet nyert csehszlovák tornásznő. Ki ez? Eltaláltam? 6. Mikor volt a II. országos spartakiád? Kedves Olvasók! • 1962. február 27.-vel lezártuk a „Megismertem, tudtam, eltaláltam" című verseny első fordulóját. A helyes megfejtés a következő volt: Jana Brejchová, Magasabb elv, Rudolf Hrušinský, Tatyjána Szamojlova és Gábor Miklós, Tiszta égbolt, Elene Bisztrickaja, Bessenyei Ferenc és Latabár Kálmán, Szegény gazdagok, Töröcsik Mari, Raf Vallona és Simone Signorét, Jean Gabin, Gina Lollobrigida. A versenyben 2017 olvasónk vett részt, ebből 1972-en feleltek helyesen legalább nyolc kérdésre. A helyes megfejtők között sorsolás útján a következő díjakat osztjuk ki: • 1. díj: karóra nyerte PAVLOVIÉ ERZSÉBET, Érsekújvár 2. díj: aktatáska nyerte VARGA ÉVA, Nová Vieska, 3. díj: többsoros gyöngysor nyerte VANYI ILONA, Tvrdošovce 4. díj: kötött mellény nyerte JURAJ TOMOJKA, Bor, 5. díj: 10 db mozijegy nyerte VÉGH ENDRE, Čierny Brod 6. díj: a Kino folyóirat egyévi előfizetése nyerte TÓTH BÉLA, Rumince. A további megfejtésekhez sok sikert kívánunk, egyben kérjük, hogy a sportkérdések megfejtését a forduló befejeztével, v i. a 12 kérdés közlése után egyszerre küldjék be. A részletekben beküldött megfejtéseket nem vesszük figyelembe Ismételten kérjük, hogy a megfejtéseket levelezőlapon küldjék be. NEMES KÁROLY: Az irodaloi a filmművészetben A néző nemcsak meghatározott világítása, beállítású és összeállítású mozgófényképet lát, hanem szeme előtt bizonyos eseménysor, bizonyos cselekmény bontakozik ki. Történést észlel, ami jellegét tekintve legjobban az irodalom vagy a drámairodalom alkotásaihoz hasonlít. A nézők egy rpsze a filmben tulajdonképpen nem iát mást, mint valamilyen irodalmi alkotás mozgóképre vett változatát. S igaza lenne, ha ebben az esetben irodalmon kizárólag a film számára készült forgatókönyvet értene. Mert ennek létrejöttét a filmművészet szükséglete követelte meg. Azonban a szóban forgó közönségréteg a filmet inkább az elbeszélés vagy a dráma fényképezett változatának tartja. Nem vár tőle mást, s így nem is igen lát meg benne mást, mint azt, amit egy fényképezett irodalmi alkotás adni tud. Az ilyen véleményhez alapot ad az a tény, hogy sok film valóban nem több ennél tehát '.an ia mire hivatkozni. Az irodalom szerepe — ha eltekintünk a részletkérdésektől — a filmművészetben Kettős jellegű: 1. Szerepet játszik az irodalom egyrészt a párbeszédekben és monológokban (ide értve a narrátort is). Ez a szerep nyilvánvaló, s jelentőségének taglalása nem is tartozik egy olyan műre, amely figyelmét elsősorban a filmművészeti tükrözés sajátosságainak szenteli. Hiszen az, amit a szereplő mond és ahogy mondja, ugyanúgy hozzátartozik a megjelenített hős jelleméhez, egyéniségéhez, és hozzájárul a cselekmény továbbviteléhez, a bonyodalom előkészítéséhez vagy kibontakozásához, mint ahogyan színházban. A párbeszédben azonban a szerző nagyon sokszor azt mondja el, amit a film egészével nem sikerült kifejeznie. Ez különösen olyan alkotásokra jellemző, amelyek művészeti céljukat félreértve, tisztán politikai vagy etikai szerepre vállalkoznak az esztétikai helyett. Ezek a filmek problémákat akarnak megoldani a Közönség okulására, s tanmesejellegük megkívánja a tanulság unos-untalan ismétlődő összefoglalását. Ha érzelmi hatásra törekednének, akkor az élmény felkeltése, a közönség lelkivilágának változtatása lenne a céljuk az érmésekre való hatáson keresztül, ami fölöslegessé teszi a tézisek hangoztatását. A párbeszéd vagy monológ másik helytelen felhasználási módja, amikor a szerző gondolatait és meglátását ebben az egyetlen formában közli. Ezek a „beszélő" filmek tulajdonképpen már kívül esnek a filmművészet határán. 2. Az irodalom szerepének másik oldala a filmművészetben az előbbinél sokkal bonyolultabb. A filmművészet fent jellemzett eszközei és anyaga segítségével a valóság élményszerű, érzelmi hatású tükrözését adni tudja az irodalom segítsége nélkül is. Nem egy jelentős dokumentumfi'm készült, amely megtörtént eseményeket fényképezett, s ezeket az alkotó a legcsekélyebb irodalmi vonatkozás nélkül állította össze egységes műalkotássá. Az ilyen lehetőségek azonban mégis korlátozottak. Egy-egy természeti jelenség vagy valami nagyon egyszerű eset szépségét, komikumát meg lehet mutatni a valóság közvetlen fényképezésével, de bonyolultabb társadalmi „jelenségekkel kapcsolatban ez már sokkal nehezebb. Ha politikai vagy erkölcsi magatartás és cselekedet esztétikai tulajdonságait akarjuk feltárni — pl. forradalomét, szerelemét stb. — ezt már sokkal nehezebb Tolsztoj regénye alapján készült Feltámadás című film egyik jelenete. lenne közvetlenül a dokumentumfilm eszközeivel megoldani. S ha mégis ilyen megoldást választanánk, akkor lemondanánk számos olyan lehetőségről, amelyek sokkal maradandóbb és mélyebb hatást biztosítanak. Tegyük fel, hogy a művész meg akarja mutatni egy áldozatkész emberi magatartás szépségét, fenségét, kedvességét, stb. Ha ehhez csak a való • Ságban megtörtént tények fényképezésére szorítkoznék, akkor a legkiterjedtebb kutatómunkával sem érne el megfelelő eredményt. Vagy sok lesz az esetleges, félrevezető mozzanat, vagy a film elvont tétel szemléltetésévé válik. Nem jutna kellőképpen kifejezésre az áldozatkészség életbe ágyazottsága és társadalmi tartalma. S mindez levonna az élmény hatásából, tehát szépségét, lírai vonásait gyengítené. Ha azonban a művész ennek az élménynek érzékeltető • séhez élettapasztalatai alapján és művészi fantáziájára támaszkodva, kigondol egy történetet megfelelő szereplőkkel, akkor ebbe a történetbe Dele tudja sűríteni a legjellemzőbb mozzanatokat, hőseit fel tudja ruházni a legmegfelelőbb tulajdonságokkal, hogy a benne keletkezett érzelmi élményt a közönségben is felkeltse. S így olyan hőst állít a nézők elé, akinek sorsa megtisztul az esetleges, félrevezető és mellékes vonásoktól, de aki nem oldódik fel valami elvont igazság magyarázgatásában sem, hanem megmarad hús-vér embernek. A mai élet problémáiról Kairóban véget ért az ázsiaiafrikai írók második konferenciája. Míg az első, 1#58 végén, Taskentben megtartott ázsiaiafrikai írókonferencián 30 ország íróinak képviselői vettek részt, a mostani, második tanácskozáson 45 ország írói képviseltették magukat. Sokan közülük olyan országból érkeztek, amely az utóbbi két-hárorrl esztendőben vívta ki függetlenségét. A konferencia szerteágazó programját, számos munkabizottságának sokrétű tevékenységét három fő elv hatotta át: a béke védelmének, az antiimperialista harcnak és a nemzeti kultúrák felvirágoztatásának, valamint az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának gondolata. A két kontinens legkülönbözőbb országaiban élő, egymástól merőben eltérő társadalmi helyzetű politikai és vallási meggyőződésű írók szálltak síkra ezekért az elvekért. A szovjet Mirzo Turszunzade és a kínai Mao Dun mellett a minden arab országban köztiszteletben álló idős költő, Abd-ar Rázzák al Bassir, a marokkói Mahdi Ben Barka, a nigériai Mokvuto Okoie, Nazim Hikmet, Műik Radzs Anand, Emmanuil Dos Santos, A. M. Azahari Borneóból és Dzsurab Aiub Indonéziából és még sokan mások szenvedélyes beszédekben szólították fel az írókat a béke védelméért és az általános lefegyverzésért, a gyarmati elnyomás maradványainak megszüntetéséért, az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának további növeléséért vívandó harcra. Az egykori gyarmatok nemzeti kultúrájának mai problémáiról szólt érdekes beszédében Sembene Ousmane szenegáliai író: A kultúra hordozóinak szerepében tetszelgő volt gyarmatosítók most szeretnék elfojtani a fiatal afrikai irodalom felszínre törő életerőit — mondotta a többi között. — Ha megfogadnánk „civilizált jóakaróinknak“ olykor udvarias ösztönzés, máskor durva parancs formájában adott tanácsait, akkor az afrikai íróknak valamiféle világtól elszakadt metafizikus álmodozókká kellene válniuk. S még azt is ajánlják nekünk: forduljunk vissza a múlthoz, az ősi időkhöz. Mi tiszteljük ’ népeink múltját, hagyományait és meg akarjuk mondani erről is az igazságot. Ez az igazság pedig nem lesz kedvező a volt gyarmatosítóknak. De nem vagyunk hajlandók elfordulni a mai élet égető problémáitól sem“. Az ázsiai-afrikai írókonferencia számos fontos határozatot is hozott. A konferencia végén elfogadott „Általános Deklaráció“ hangsúlyosa, hogy az ázsiai és afrikai íróit törekvései és vágyai elválaszthatatlanul összefonódtak a két kontinens népeinek a szabadságáért és nemzeti függetlenségért folyó mozgalmaival. „A jelenlegi helyzetet az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek harcának erősödése jellemzi — írja a deklaráció. — E harc eredményeként alapjaiban rendült meg az imperializmus egész rendszere. Az ázsiai afrikai szolidaritás lényege jelenleg: a kolonializmus és a neokolonializmus ellen vívott harc, és a harc az új világháború kirobbantásának megelőzéséért“. Az ázsiai és afrikai írók konferenciája kiáltványt intézett a világ minden részén élő írókhoz. „Mi, ázsiai és afrikai írók — mondja a többi között ez a kiáltvány — felhívjuk mindazokat az írókat, akik hisznek a saját hivatásukban, hogy minden erejükkel harcoljanak a gyarmatosítás és az imperializmus ellen, a népek szabadságáért, a demokráciáért, és a nuklueáris háború veszélyének elhárításáért“. Az írókonferenciát sok ország neves politikusai, társadalmi szervezetei üdvözölték. Üzenetet intézett a konferenciához Hruscsov, Nasszer, Csou En-laj, ^ Ho Si Minh, Kim ír Szén, U Nu és néhány más kormány, illetve államfő is. Naszszer elnök egyébként — baráti hangulatban iezajlott — fogadást is adott- a konferencia részvevői tiszteletére. A Ballada a katonáról című szovjet film egy ilyen emoer sorsának egy darabját mutatja be. A katona személyében sűrítették az alkotók azokat a vonásokat, amelyekből megfelelően kiválasztott körülmények között áldozatkészséget mutató cselekvések következnek. így sikerült egy emberi magatartásnak a szépségét intenzíven, élményszerüen megmutatni. A katona fiatal fiú, aki hősi magatartása miatt két nap szabadságra mehet haza a frontról. Ez a két nap azonban a körülmények folytán mással telik el, mint ahogy tervezte: egy rokkantnak kell segítenie, csomagot kell átadnia, útitársnöjéről kell gondoskodnia, s már indulhat is viszsza a harctérre. Az irodalom azzal, hogy egy történet megalkotásával és a szereplők jellemének megrajzolásával segítségére sietett a filmművészetnek, tulajdonképpen bizonyos előzetes szervező szerepet vállalt magára. A nyers valóságot sűrítette, megtisztította esetleges mellékes vonásaitól, s így egy különböző jellemek között játszódó történet formájában feldolgozva, újjáalakította. Hogy az előzetes szervezés milyen fokú, az több tényezőtől függ. A tükrözendő jelenségtől, a társadalmi viszonyoktól, amelyek között esetleg a közvetlen tükrözés nem lehetséges, a szerző alkatától és még sok mástól. Az előzetes szervezés csak ezeknek megfelelően lehet bizonyos sűrítés és felesleges mozzanatoktól való megtisztítás. Ilyesmi leginkább történeti eseményeknél fordul elő. Lehet olyan esemény üjjáalkotása is, amely ugyan nem tör-tént meg, de megtörténhetne. S végül lehet olyan, esetleg fantasztikus megfogalmazása egy témának, amely bár nem történhetne meg, de alkalmas megfelelő élmény kiváltását a. Ku'furális hírek Az UNESCO statisztikusai # megállapították, hogy a világ 540 millió 5—14 éves/ gyermeke közül 268 milliói nem tanul meg írni és ol-i # vasni. # * * * # # - Karlovy Vary-ban ezen a) é nyáron rendezik a dzsessz-# # zenészek versenyét, melyre# # eddig a Szovjetunió és a# # népi demokratikus országok# ‘képviselői már jelentkez-# tek. # * * * A kassai televízió stúdió > e napokban megkezdte mű • sora sugárzását. * * * 1 3 B. de Nieve ismert kubai énekes és zongorista turnéra hazánkba érkezett. egyhónapos Bratislavában e napokban# 'Divadielko Horizont címen# fúj színház nyílt meg. A be-# # mutató előadáson egy igen# # tehetséges pantomím-cso-# fport mutatkozott be, amely# #a közeljövőben vidéken ist \ vendégszerepei. # \ * * * # Galina Szeretrjakova # ^szovjet írónő regény alak # ban dolgozta fel Marx Ká # r°Iy életét. Az írónőnek # Gorkij tanácsa szerint sike#rült „úgy írni Marxról, hogy# # a márványszobrok mögött# # teljes egészében az élő em-í f bér álljon.“ # * * * z > E napokban 79 éves kora-) i ban meghalt Ivan Mestro-) ! rvics, a híres dalmát szár-) mazású szobrász. Müveit a) ■ leggazdagabb múzeumok) J őrzik. ^ * « » # Antonio Spodavechia, olasz? /származású szovjet zene-J #szerző operaszínpadra írta? #Jaroslav Hašek Svejk című? # világhírű regényét.
