Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-06 / 6. szám

Ahol szép lány A Szovjetunióban, az Alma Ata-i második számú középiskola internátusában a lenini pionírszervezet megalakításánek 40. évfordulója ünnepségére készülnek a tanulók. A pionírszerve­zet 1922. február 13-án alakult meg. Azóta a fiatalok nevelé­sében gazdag eredményeket ért el. Eredményes, dicsőséges utat tett meg, példaképül jár a csehszlovákiai pionírszervezet előtt is. István major. Nem tudom említették-e újságban már ezt a nevet. Nehezen megközelít­hető hely, különösen, ha lucskos idő van, mert ilyenkor aztán csak a lóvasút közlekedik a major és a legközelebbi vasút­állomás között. Autóval odake­rülni kész kilátástalanság. Bele­veszne a ragadós sárba. Legfel­jebb helikopterrel, de attól egyelőre még messze vagyunk. Éppen az a legnagyobb baj, hogy mélységes sár terül el az odavezető utakon. Sok helyen ugyan ez természetes, fel sem tűnő, hogy egy állami gazda­ságban sár van. Ott, ahol még egyelőre nem rendelkeznek au­tóval a gazdaság dolgozói, hát még elüti a kövezetlen út is. Viszont az itteni dolgozók meg azt tartják, hogy maholnap kész szemtelenség lesz autó nélkül Barangolás Kajaion... Amikor este elindultam, hogy betartott szavamat teljesítsem, nem is gondoltam arra, hogy igen szép élményekre teszek szert. — Hideg tél van, — mondo­gatjuk itt, a tornóci állomáson. A vonatok jönnek-mennek és mégsem járnak pontosan. Bi­zony, most nem irányítanám be az órámat a „befutásukkor“, mint valaha tettem. Na, de most már mindegy. Inkább a Nyitráról jövő autóbuszhoz csatlakozok... Bíz' nem is olyan könnyű télen Rajaira el­jutni. De végre itt vagyok a helyi kultűrház nagy termé­ben. Szívélyes fogadtatás, meleg kézszorítás, ez mind „kijár“ egy másik faluból jött „kül­döttnek“, aki szemlére jött ide, hogyan is játszanak itt a helyi műkedvelők. Nagyon megörültem, amikor elbeszélgettem a műkedvelők­kel. — Félnek? — kérdeztem. — őh, nem, — válaszolt Szőke Jolán, — csak egy kis tréma, de ez is mindjárt megszűnik... — tette hozzá. Persze, hogy megszűnik, de enélkül nem is lenne érdekes a színjátszás. — Ugye, igazam van? Bár nem akartam a bemutató előtt zavarni, mégis betértem a kulisszák mögé és Székely Jenő tanítóval megvitattuk a művészi problémáktól a tech­nikai megoldásig majdnem mindent. — Tetszik, — mond­tam, hogy nem ragaszkodnak a megszokott formához és ötle­tesen megoldották az egyes jeleneteket. — Mindezt igen nehéz körülmények között tud­tuk csak megoldani, — mon­dotta Székely elvtárs, — hiszen a mi lehetőségeink silányak ... Hát igen! De mindenesetre, ha nehéz körülmények között is születik meg Kajaion egy­­egy előadás, annál értékesebb számunkra. Most, amikor a CSISZ és a Vöröskereszt patro­­nátusa alatt bemutatták Valen­tin Katájev szovjet iró „Bolon­dos vasárnap“ c. háromfelvoná­­sos darabját, bizony nagy sikert értek el. A közönség kacagása és tapsa a megmondója, hogy a kajali műkedvelők jó úton haladnak ... Nem is kell mon­dani, hogy a siker titka a CSISZ jó vezetésében rejlik, mely a fiatalságnak megad minden lehetőséget a kulturális fejlő­déshez. Bizony van élet a kajali CSISZ-ben, szépen dolgoznak a színjátszó fiatalok. Megér­demlik, hogy kiemeljük őket, elsősorban Szabó Ferencet, aki kitűnően oldotta meg Zicev szerepét, de dicséretet érde­melnek a többiek is. Így pl. Bujka Benedek, Csillag Lajos, Szombati György, Mészáros Te­rézia, Forró Lívia, Zsilka Er­zsébet, Szőke Joián, Benján Erzsébet, Kovács Ilona, Kovács Magda és mások. Hát a súgó Kurin Géza jól „játszott-e“? Ezt a színészekre hagyjuk. Nekem, mint más falubelinek nagyon is tetszett, hogy a be­mutató után mindannyian ott maradtak a kultűrházban és megvitatták a játékban előfor­duló hibákat és levonták a ta­nulságot. Székely tanító elvtárs, főrendező, a darab betanítója a megmondója, mennyit kellett fáradozni pl. csak egy jelenet betanításánál, ő vett „szem­ügyre“ mindenkit a legkritiku­­sabban. És ez — természetesen — helyes is volt. Bizonyos, hogy a kajaliak az idén sem maradnak ennél a darabnál, hanem jönnek a többiek... Hiszen, megéri a fá­radság: a taps, a szívből jövő taps győzött... A hó csak nem akar esni. Fagy. Nagy kedvvel, jó hangu­latban távozok Rajaiból. Gya­logos lettem. A vonat csak nem akar jönni. Késik, — mondják. — Mindegy. Az élmény min­denesetre megérte, hogy ide eljöttem. Mert hisz1 kint ural­kodhatnak a szelek és a viha­rok, de bent a kultúrotthonok­­ban a kellemes melegben — a fiatalságé a szó. B. P. élni, a motorkerékpárról nem is beszélve. Hát utat is óhajtanak hozzá. Ugyanis, most az állat­­gondozók azon versenyeznek a tejhozam emeléséért és a fel­hízási tervek túlteljesítésén kívül, hogy melyikük vásárol hamarabb autót. A sort Kollár Ilonáék kezdték meg, aki szin­tén állatgondozó és példáját követik a többiek. A fiatalok élete ilyen helyen nem is olyan egyszerű volt. Távol az állomás, az orvos, is­kola, táncterem, de még a bor­bélyműhely is. Össze kell kötni tehát a külvilággal István ma­jort is, de nem csak telefon­dróttal, hanem olyasvalamivel, ami által a kultúra, tudomány csakúgy özönlik a major házai közé. Ennek, módja természete­sen a televízió és a rádió. Hozzá lehet számítani még a közleke­dési eszközöket, az autót is. Ezért vásárolják az autókat. Mi mást tehetnének, mint estén­ként kényelmes fotelba ülve nézik a világvárosi színdarabo­kat vagy sporteseményeket. Másnap aztán elbeszélik egy­másnak ki min nevetett, derült a legjobban. Távoleső majorok, állami gazdaságok részlegei így szorosan felsorakoznak a falu mögé, amitől régen eléggé kü­lönböztek. Eljön az az idő is, amikor teljesen városiassá vál­nak az itteni lakások is. Prokopec Irén, az egyik leg­jobb állatgondozó — világosí­tott fel Melchert Walter, a gaz­daság intézője. Ő maga is tizen­kettedik éve már, hogy vezeti István-majort. Ha olyan dolgo­zók lesznek itt továbbra is, mint Prokopec Irén, Hatyina István, akkor kevesebb gondja lesz neki, mert egy intéző sem tudja egyedül rendben tartani az állami gazdaságot, ha nin­csenek lelkiismeretes jó mun­kások. Prokopec Irén 19 éves fiatalasszony, még CSISZ-tag, Hatyina István pedig a CSISZ Helyes A dobrai fiatalok a legutóbbi időkben szép eredményeket érnek el a CSISZ alapszerveze­tében. Megtalálták a helyes utat s munkájuk után minde­nütt szép eredmények mutat­koznak. Színjátszó csoport, sportszervezet, tánc-csoport., mind csak fiatalokból áll. Hosz­­szan lehetne sorolni azokat a sikereket, amelyeket a dobrai fiatalok értek el. Kovács Ben­jamin isko'aigazgatónak is kö­szönhető ez, aki sokat dolgozik a fiatalok érdekében. Szabad idejét úgyszólván a fiatalok között tölti. Tervez, rendez, á buchenwaldi fogadalom n. Bementünk a cellájába is. Megilletődve álltunk meg a fa­lon függő arcképe előtt. Sovány arcú férfi nézett ránk a képről, mély tűzű, fekete szemekkel. „Élt 1897. augusztus 29-től 1939. július 19-ig“. A dús csok­rokba és koszorúkba kötött hófehér krizantémok, amelyek az emléktáblát borították, idéz­ték kivételes, párját ritkító bá­torságát. — Előbb halálra kínozták, majd a betegszobában elpusz­tították — mondotta vezetőnk. — Csodálatos, érces hangja volt... A folyosó homályos és riasz­tó. Huszonnyolc cellába két­százötven embert zsúfoltak össze. A folyosó végén állott a börtönőr, Martin Sommer SS- tizedes szobája. — Hatalmas, erős vadállat volt — mondja vezetőnk. — A foglyok állandóan rettegtek: vajon milyen újabb kínzási módszereket talál ki Sommer? A legegyszerűbben az úszta meg, akit agyonvert. Másoknak saját kezűleg fecskendezte be a mérget, kéjelegve döfte a tűt a karjukba. A következő áldo­zatot odakötözte a fűtőtesthez, s röhögve nyitott ablakot, hogy kimenjen a pörkölődő test bűze. Volt, akit karjánál fogva, volt, akit fél lábánál fogva akasztott fel a mennyezetre. Amikor kedve kerekedett rá — s erre kerekedett leggyakrab­ban kedve — éjjel bevitt a szobájába egy-egy foglyot, és hosszasan fojtogatta. A hullát az ágy alá lökte, és lefeküdt aludni... Egyszer tele szájjal röhögve mesélte Kcchnak, a lá­gerparancsnoknak: már nem is tud nyugodtan pihenni, ha nincs hulla az ágya alatt. S tud­ják, Koch mit válaszolt? Azt mondta: „Magának van humor­érzéke, Semmer“. egyik híre volt. Közölte, hogy Martin Sommer volt SS Schaar­­führer, aki Bayreuthban él, 10 000 márka „Rentennach­­zahlung“-ot, járadékelszámo­lást kapott a háborús éveket követő munkanélküliségért. Hát mondja meg akárki: nem igazi jogállam Adenauer Nyugat- Németországa ? A buchenwaldi koncentrációs tábor sok keserű szenvedéseit örökíti meg Fritz Cremer tanár rajza. Mit szóljunk mi? Vannak erre egyáltalán szavak? Ha gyilkos az, aki a dulakodás he­vében leszúrja ellenfelét, akkor Sommer micsoda? Ügy érzem, erre még a szadizmus is sze­rény kifejezés. — Gyere, menjünk — fogta meg barátom a karomat. Én azonban nem mentem. Nem tudtam olyan hamar elol­vasni a falon levő kis újság­kivágást. Egy nyugat-német lap Az érzékszervek eltompulnak, ha túl sok borzalom vagy túl nagy öröm hat rájuk egyszerre. Nemhiába érzi az ember csak egy napig kínzónak az éhséget, utána beletompul, s míg a szer­vezet ellenállóképessége bírja, lassan, fokról fokra, görcsös fájdalmak nélkül er.yész el... Hacsak hirtelen még erősebb hatás félre nem billenti a ki­alakult „egyensúlyi“ állapotot, így jártunk mi is: a deres, potunk is „félrebillent“. Opálos sárgán virító lámpaernyőt lát­tunk magunk előtt, amely em­berből készült. A fény nem tudott rajta áthatolni, a póru­sok nem engedték. Tompán sejtelmesen világított. Kicson­­tolt, ökölnagyságú zsugorított emberfejet láttunk magunk előtt, amelyen lobogott a háj, mint viharban a köpönyeg. Iszonyú fájdalmat fejeztek ki a megüvegesedett szemek, üzemi szervezetének elnöke. Nemrég nagyobb falvakba is beillő kultúrhelyiséget építettek társadalmi munkában és Mel­chert Walter sem vonta ki magát egyetlen egyszer sem a brigádból. Együtt építette az egész major, most együtt örül­nek neki. A színpadon szereplők hiányában ritkán van ugyan kulturális rendezvény, de tánc­­mulatságot többször tartanak. Tudományos előadásokat, szin­tén igen jól folyik az üzemi iskolázás is. Az üzemi iskolázá­son főleg a fiatalok vesznek részt és a gazdaság vezetősége ezt tartja lényegnek. Szakkép­zettebb fiatalokkal nagyobb gazdasági eredményeket érhet­nek el. Az egész állatállományt úgyszólván fiatalok gondozzák. Prokopec Irén, Kollár Ilona 1,10 kg-os súlygyarapodást is érnek el naponta a hízómarháknál. Szépen keresnek, nem csoda, ha Irén is autó-vásárláson töri a fejét és úgy számít, hogy a közeljövőben valóra is válik az óhaja. Nem rossz hely ez itt, — be­szélik a fiatalok. Aki nem itt él, nem is tudja, milyen érdekes itt lenni. Itt mindenki ismer mindenkit, még egymás szoká­sait is tudjuk. Mindenki barát, ismerős, mindenkire támasz­kodhat az ember. Nem panasz­kodhatunk a kulturális fejlő­désről sem, meg az anyagi vi­szonyokról sem. Olyan állatgon­dozók is vannak a fiatalok között, akik 2 ezer koronát is keresnek havonta helyben. Nem kell miatta elutazni, távol dol­gozni a családtól. Csak a lányok panaszkodnak egy kicsit, hogy kevés a legény, nincs elég ud­varló. Az ősszel katonának mentek és bizony, amíg lesze­relnek, addig ritkábban esik udvarlás a majorban. De ahol ilyen szép lányok vannak, iga­zán nem kell kétségbe esni, mert a szomszéd gazdaságok­ban is vannak ám legények, meg a falukból is járnak ide. Férjhez menni pedig könnyű minden szép lánynak, különö­sen, ha dolgos is. És mondja meg valaki, melyik lány nem szép? BAGÓT A ISTVÁN Uj vezetőség A CSISZ csallóközudvar­­noki alapszervezetének élé­re új vezetőséget választot­tak. Az új vezetőség azonnal munkához látott. A szerve­zetben azóta jó közösségi szellem alakult ki. A fiatal­ság összetartó lett. Kürthy Vera tanítónő és Szalai Ist­ván a HNB-titkár vezetésé­vel szavalatokat tanultak a CSISZ-tagok. Több mint másfél órás kultúrműsort állítottak össze. Rendbe tet­ték az elhanyagolt és tönk­retett színpadot, kulisszá­kat. A kulisszákat Üröghy Ernő ;és Bíró János javítot­ták meg. Az akadályok elhá­rítása után a fiatalok izga­tottan várták a fellépés napját. Kiss Magdolna, Saláth Júlia, Pugel Erzsébet, Bazsó Béla, Purczel József, Csörgő Árpád, Üröghy Ernő, Bíró János, Balaskó László, Mucska Jenő, Földes József, Makky Lajos, Makky Ferenc és Halász Lajos játszották a szerepeket. Az alapszer­vezet fiatalabb tagjai is ki­vették részüket a kultúr­műsor előkészítéséből. Köz­tük Üröghy Béla és Borbély László. Üröghy Zoltán pedig sokat tett a kultúrműsor betanításáért. A műsorból nem hiányzott a népi tánc sem. A hattagú ténccsopor­­tot Banyák Pál és zenekara kísérte. ÜRÖGHY ERNŐ hogy minden jól menjen. Czap Bálint sokat segít neki, s Kondás György, az alapszerve­zet elnöke is jól betölti felada­tát. Példát mutat a fiataloknak mindenféle téren. Egri Etel és Dargó Klára szintén sok min­denben segítik az alapszerve­zetet. Nemrég Szentes község­ben is kulturális fellépést ren­deztek a dobrai fiatalok. A legjobb szereplők voltak Kaszás Erzsébet, Kondás Veronika, Kiss Erzsébet, Kertész Mária, Kondás Gábor, Radvánszky Sándor és Dargó Klára. CSOMA ÁRPÁD amelyről félholtan szedték le az áldozatot, Sommer tetteihez képest nem is tűnt már váloga­tott kínzási eszköznek. Ugyan­így vettük tudomásul vezetőnk­nek azt a megjegyzését, hogy Buchenwald viszonylag nem tartozott a legrosszabb táborok közé: Auschwitz rosszabb volt, Treblinka rosszabb volt, számos más tábor rosszabb volt... De a múzeum nagytermében még a borzalmakhoz immár hozzáedződött egyensúlyálla­s tüskeként meredtek álián a szőrszálak. Az SS-ek íróasztal­dísznek használták. Nem, ne próbáljuk elfedni szemünket, ne űzzük más, de­rűsebb tájakra gondolatainkat. Emberek csinálták ezt, olyanok, akik — ha valamiképpen meg­úszták a nürnbergi per ítéletét — ma Nyugat-Németországban Rentennachzahlungot kapnak. Ilse Koch csináltatta a lám­paernyőt, Ilse Koch, akinek emberábrázata volt, vállra omló hosszú barna haja és tunya szeme. Ilse Koch, akibe férje, a lágerparancsnok, valószínűleg szerelmes volt egyszer. Ilse Koch, akinek gyermekei voltak. És emberformája volt Müller­­nek, az SS-orvosnak is, aki szélmalmokat s más békés táj­képelemeket tetováltatott a foglyok bőrére. Akin legjobban sikerült a rajz, azt szemrebbe­nés nélkül megölte, bőrét le­nyúzta. preparálta s „meglep­te“ vele barátait, ismerőseit. Igen, mindezek emberszabású fasiszták voltak. És embersza­bású fasiszták voltak azok is, akik az orvosi rendelőben mé­rőléc alá állították a szovjet hadifoglyokat, s miközben az áldozat várta, hogy magasságát megmérjék, tarkólövést kapott, mert a mérőlécnek a kisagy helyén lőrése volt. Embersza­bású fasiszták voltak, hiszen a következő áldozat gyanúját szemérmesen elterelték tet­teikről. A padló sötétvörös volt, a vér rostán keresztül folyt egy csatornába, amely kivezette az erdőbe. (Folytatjuk) A farsangi idényben a Prágában tanuló külföldi diákok bált rendeztek. Amint látjuk, kitűnő hangulatban szórakoztak és jól érzik magukat hazánk főváro­sában. Gazdász: Forduljon a követ­kező címre: Generálny konzu­lát Maďarskej ľudovej repub­liky, Palisády 60. Tanítványok: Priemyselná škola textilná Ružomberok; Škola umeleckého priemyslu, Bratislava, Palisády 57. Idegenben keserűbb a sírás: Forduljon a következő címre: Generálny konzulát Maďarskej ľudovej republiky, Palisády 60. Nem tudok dönteni: Levél­ben részletesebben adhatnánk tanácsot. Érettségi után tévúton is végezhet tanulmányokat. Forduljon bővebb felvilágosí­tásért a következő címre: Os­vetová škola, Bratislava ul. ČA 16 sz. Nadstavbové školy: (érettségi után) Priemyselná škola banícka, Banská Štiavni­ca, Priemyselná škola strojníc­ka Bratislava, Zvolen, Dubni­ca, Košice. Két Lotti: Pedagogická ško­la pre vzdelanie učiteliek ma­terských škôl, Komárno. Egy eltévedt: Forduljon a következő címre: Pezinok, Psy­chiatrická liečebňa (ambulan­cia). Tanulni szeretnék: Hospo­dárska škola, Bratislava. Pali­sády 44. Légárt Magna: Artistická škola, Praha, Inštitút telesnej výchovy a športu, Bratislava.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents