Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-06 / 6. szám

AZ EDDIG KÖZÖLT RÉSZEK RÖVID TARTALMA:

Hedvig Prágában összeveszik férjével és haza indul szüleihez. Szülőfaluja távol fekszik, ahová a nagy hófúvás miatt nem közlekedik autóbusz. Hedvig gyalog vág neki az útnak és félig összefagyva egy tanyára jut, ahol Karel a regi udvarlója lakik feleségével Zdenával. Karel közben harcot viv önmagával és azokról az időkről elmélkedik, amikor Zdenával megismerkedett. Az 1952-es év Karel számára sok megpróbáltatást hozott.

Hedvig találkozik Karellel és feleségével Zdenával

E pillanatokban hallott beszéd egyetlen tónussá folyt össze, mely mint az élénken hullámzó pléhlemez, sziszegő mássalhangzókba tömörült. A menynyezetet magasba emelkedő, hullámosán mozgó bodorított papirosnak látta, mely könnyedén illeszkedett vissza a falakra. Megrémült állapotától. A háziasszony fölébe hajolt. Valamilyen okból attól félt, hogy nem lesz elegendő ideje ahhoz, hogy eszébe jusson, honnan ismeri. Leghamarabb Karlováról. Rádöbbent szeme sötét peremére. Lenyelte a port: acylpyrín volt. Az asszony arca barátságos volt, de alul, a kifejezés álarca mögött összpontosított kíváncsiság bujkált. A hófúvás odakint fergeteges orkánná hatalmasodott, reszketett az egész épület. Mintha a fölbolygatott, sistergő tenger hirtelen átcsapott volna a partokon és elárasztotta volna a szárazföldet. Karéiról tűnődött.

A Szvratka folyót rézsútos irányban kőbálványokból és betonból épített gát szelte ketté. Elsősorban annyira terebélyes volt, mint a háztető, mely teljesen víz alá merül. Mikor a gátnyílás szorosában a folyóba feküdt, hullámok alámosták és körülölelték testét. Mikor az előtte fölágaskodó csíkba merítette karját, a víz fölötte fröccsent a magasba, ha pedig fejét egész hátrahajtotta a csörgedező vízre, nem látta már a Szvratkát, hanem a parti fák csúcsait; valahonnan galambcsapat repült, — nagy magasságból mozdulatlan, csupán kormányzó szárnyakkal ereszkedett a föld felé. Majd Karel futott feléje a gerendákon; sose hordott fürdőnadrágot, nevetséges, ám egyben megható látvány volt abban a lobogó tornanadrágban, nem győzte fölgyürni a lógó szárakat, hogy fürdőruhához tegye hasonlatossá, — mindhiába, újra meg újra lecsúsztak egész térdig. Karéi szólította. Erre Hedvig leugrott, elbújt a surrantó alatt. A külső világtól zúgó, morajló fényelzáró függöny választotta el. A vizátbukás ernyője alatt »levegős szabad térség volt, ott a folyófenék és homok szagát szívhatta tele tüdővel magába. Azt a benyomást feltette, hogy valami baj 'miatt nem úszott ki a folyóra. Karel kereste, szólítgatta, a víz alá merülve kutatott utána a folyó fenekén; Hedvig látta, milyen kétségbeesett, de nem jött ki onnan, egész addig míg a fiú maga fel nem fedezte. Mindkét kezével megragadta, olyan hévvel, mintha meg akarna vele halni. Hedvig nem várt tőle olyan forró érzést. Akarata ellenére megsimogatta

Karel arcát. De aztán felfigyelt a zajongó prágai if jakra, akik az erdőöri lakban töltik a szünidőt. Kibújt a surrantó mögül és szemmel kísérte őket. A többiek előtt néha szégyelte magát Karel miatt. Az volt Hedvig érzése, hogy Karel ostobának tetteti magát. Mikor hallgatott valamit, kitátotta még a száját is. Hát még az örökösen feltört, felhorzsolt lába! És az összerepedezett talpa! Lehetelen cipőt hordott, ha lábát véletlenül harisnya fedte, az csak bokáig ért, — kitágultan, legyőzőként állt el a lábától, a harisnya sarka pedig minden lehető színű öltéstől rikított. Azért Hedvig szívesen járt el hozzájuk. Karel atyja varrógépe mögött kupacokban hevert a szövethulladék. Hedvig örömest játszadozott velük. Kikereshette onnan a legmegfelelőbb szövetmaradékot babái részére. Kiskorától sejtette, hogy Karel fölött áll. Akkor bőgött mérgében.

Búcsú volt a fa’uban, Hedvig díszbeöltözött. Minden vadonatúj volt rajta, akkor vette fel az első magassarkú cipellőjét. Eljött Karel hozzájuk, úgylátszik fejet mosott és utána ecettel áztatta haját, hogy fényes legyen. Az ecetet nem hígította fel eléggé, olyan büdös volt tőle, mintha minden zsebében göngyölt heringet rejtegetett volna.

— Eljött a vőlegényed, Hedva, — kiáltott Kővár leányára, nevetve. Hedva sírvafakadt és kiszaladt a kertbe.

Hedvig újra kinyitotta szemét. Amily hirtelen lepte meg a zsibbadt bódultság állapota, olyan hirtelen oszlott szét. Nem tévedett: valóban ujjak érintése volt, amit érzékelt. Csak ujjvégek igen könnyű érintése, mely megpihent arcán és megértés sugárzott belőle. Karel hevesen visszarántotta kezét. Hedvig elmosolyodott.

— Hedva, — szólt csöndesen.

Hedvignek kitűnő érzéke volt a részletekhez. Látta: üres a konyha, az asszony kiment valahova. A kiságyban megmozdult a gyermek. Azelőtt nem vette észre.

Gyermeke van, szívta be tu-» datába ezt a felismerést. De hát miért ne legyen gyermeke? Mi köze ahhoz, hogy Karelnek akár tucatnyi kölyke van? Minden bizonnyal kibillentett tudatalatti síkon mozgott: Karel gyermeke rendkívüli módon érdekelte. Egyre feléje forgolódott, hogy jobban lássa. Hanem végre megszólalt: „Idd meg ezt a teát, Hedva!“ Homloka közepébe, kardélként, merőleges, mély ránc vágott, kihangsúlyozva konok, bősz természetét. „Vagy talán egy kis rumot kívánsz?“

Hedvig bólintott. Elképzelése szerint az alkohol okvetlen segít a baján. Karel egész Hedvig ajkához közelítette a rumospoharat. Mulattatta Hedvát, hogy tehetetlenebbnek tüntetheti magát, mint amilyen a valóságban. Karel szemében ijedség bújkált, mintha nem is férfi szeme lenne, hanem egy aggódó anyáé. Nem változott. Ugyanaz, mint aki a zsilipnél volt. Még a keményen összeszorított ajak ellenére is. Mégis tudta Hedvig, hogy ez az arc sokszor fenyegetőbb volt a közeledő tank ábrázatánál... Mikor a téesz hirdetményét szögezte kapujukra. Most nem tudta, hányadán van vele. Hirtelen elvesztette fölényét és agyát nagy zűrzavar ködösítette. Hörpintett a rumból. Legyőzte a nyelés pillanatában fellépő kezdeti keserű érzést, az ezt követő meleg hullám már igen kellemes volt. Felkönyökölt a díványon.

— Hol a kofferem?, — nézett körül. — Kofferem volt, szvetterem, és sálom. —

— Mikor? Most?... Az úton?

— Igen, — mondta. — Valahol mindent elvesztettem. — Felzokogott. Erőt vett rajta a gyöngeség. Mindig sajnálta az elvesztett dolgokat.

— Megkérdezem Zdenától. — Hallotta Karel hangját.

Zdena? Szóval Zdenának hívják. Honnan ismerem Zdenát?

— Dolgaim az országúton maradtak, a hóban valahol. —

— Az út melyik részén?

Hedva nem tudta.

— Az útelágazás után, vagy még előtte ? —

— Nem tudom, hol. —

Kintről kutyavonítás hallatszott. Zdena nyitott be. Ránézett Hedvigre, majd Karéira. Vödör vizet tett le a tűzhely mellé.

— Kutyafalka ólálkodik körülöttünk, — mondotta.

— Reggel majd megszalasztom őket. —

— Itt lődörögnek egész közel. Egyiket láttam is. —

— Ki tudja mit láttál. Oly közel nem jönnek, félnek a puskától. —

— Az éhségtől vakmerőek, tolakodók. Egész komolyan: láttam az egyiket! A csűr mellett. Foltos, sárga, nagy dög

— akkora, mint egy ordas.

— Azt mondod, hogy sárga... foltos? — ismételte felesége szavait. Elgondolkodott.

— Hallod? —

Igen. Hedvig is hallotta. Karel elemlámpával az ajtó felé indult.

— Megnézem azt a koffert,

— mondta.

Az asszony hirtelen megfordult, elugrott a tűzhelytől és az ajtó mellett elállta Karel útját.

— Most...? Ki...? —

Karel Hedvigre mutatott. — Elvesztette az országúton bőröndjét és a dolgait. Szvettert... —

— Szvettert és sált. — mondta Hedvig. Mosolyt kísérelt meg, de az asszony kőarca nem olvadt mosolygóssá.

— Reggel megkeressük, — válaszolt és nem mozdult el az ajtótól. Nem lehetett kétséges Hedvig előtt: Zdena féltette Karéit. Természetes, hogy ezeket a dolgokat jobban megérthette Zdena, mint Karel. Ez a felismerés Hedviget lehangolta. Mégha ez nem is volt fontos ügy. Végtére is nekivágni a vaksötét hófergetegnek, mikor a ház körül kiéhezett falka csatangol, ostobaság! A bőröndben nem volt olyan értékes tárgy, ami miatt érdemes volna bármit kockáztatni. Ám bosszantotta, hogy nem az ő akarata érvényesül.

— Reggelig mindent befú a hó, — vágott vissza Karel. Ám Zdena tekintetéből valamit mégis magáévá tett Karel.

— Magammal viszem a golyósfegyvert. Átment a szomszéd szobába és fegyverrel tért vissza. A villanylámpa alatt töltényt csúsztatott a puska csövébe, majd becsukta és bebiztosította a fegyvert. Hedvig értett a fegyverhez. Fölismerte hogy Karel kitűnő, drága fegyvert tart a kezében. Hedvig csak most nézett tüzetesebben körül. Egész jól voltak a háziak berendezve. Ogylátszik jól megy a sorsuk. Igaz, hiszen apjától hallotta egyszer, hogy milyen nagyszerűen lehet keresni, egy kis igyekezettel, a malacok gondozásával. Karel felesége mintaképe volt a céltudatos, kissé primitív hizlalóknak, akik elárasztották a mozik filmhíradóit és a televízió hírszolgálatát.

Munkára való, mérlegelte Hedvig. Munkára és szülésre.

Karel eltűnt a pitvarba nyíló ajtó mögött. Mikor az ajtót kitárta, megkétszereződött a hóvihar félelmetes süvítése. Hedvig egészen fülére húzta a takarót. Majd hirtelen fölismerte Zdénát. Elárulta egyetlen mozdulata. Mosással agyonkoptatott pamutszvetter volt rajta, mely állandóan fölcsúszott a mell labdáira és szabaddá tette hasán az egyszerű alsóruha csíkját. Vöröseskék kezével lehúzta a felfutó szvettert és a melegítőnadrág gumija alá gyűrte. Hedvig már tudta, hogy a háziasszony Finajzl Zdena. Annak a naplopó, élősködő, korhely tolvajnak a lánya. Finajzlről rnegírta anyja, hogy tökrészegen a Szvrat» kába fulladt.

És most Hedvig Zdenával kapcsolatban visszaemlékezett egy közös élményükre.

Egy reggel, Olomoucban Hedvig leszaladt a tejcsarnokba, majd visszatérve különbejáratű albérleti szobájába, a lépcsőházban találkozott vele. Zavarában Zdenának akkor is arcába futott a vér.

— Jó napot, kisasszony, — köszöntötte. Nevén sohasem szólította Hedviget. Igaz, fiatalabb volt, de mégsem emiatt. A falu ranglétráján Hedvig családja csaknem ,egész fönn dölyfösködött, míg Finajzl a leányával egész alul lapult.

— Csomagot hoztam magának, kisasszony, — mondta.

— Csomagot...? —

Hedvig gondolatai eszeveszett táncot kezdtek. Kereste a szavakat. Odafönt Rudolf az ágyában, ő meg nyitva hagyta az ajtót.

—r Hová tetted? —

Zdena újra vérvörös lett. Nem volt már kicsiny és nem volt már egész tudatlan. Csakhogy ez nagyon kényes helyzet volt.

— Fönt hagytam. Annak azúrnak adtam át, — mukkant a lány.

— Hát persze, — mondta Hedvig, mintha megnyugodott volna.

A valóságban sürgősen meghányta-vetette, milyen következményei lehetnek a dolognak.

— Vedd, — mondta szelídebben és kezébe nyomta a

tejcsarnokban visszaadott pénzcsomót. Az pedig elég jelentékeny összeg volt.

— Azt nem muszáj, kisaszszony. Édesatyja menettérti jegyet vásárolt nekem és .még pénzt is adott. — utasította vissza Zdena.

— Csak vedd el! És add át otthon üdvözleteimet.

— Igen. Köszönöm. — Zdena távozott. Hedvig még utána kiáltott: Ha kérdezik majd, mondd meg, hogy a csomagot én vettem át!

Zdena lesütötte szemét.

— Ne féljen, kisasszony, — mondta halkan.

Ruda mulatságosnak találta

az ügyet; leginkább azon derült, hogy Hedvig annyira fél az atyjától. Majd rábeszélte Hedviget, hogy ne menjen iskolába, hanem tartson vele a plumlovi gáthoz. Hedvig elmenne vele akárhová. Tél óta valósággal belebolondult a fiúba. Rudolféknak Olomouc mellett, a Szavati Kopecsek hegyoldalában fényűzéssel berendezett villájuk volt. Télikertes, hallos, tizenkétszobás kéjlak. Rudolfnak engedélye volt ba.rátok és barátnők meghívására. Saját Rapidjén száguldozott. A villa homlokzatán ugyanaz a cégtábla büszkélkedett, mint számos üzletükön, ból, kissé hátrább húzódtak, melyek az ország különböző hogy Ruda barátja ne legyen városaiban, (lehet hogy kül- tanúja búcsúzkodásuknak.

‘s> közismertek: _ Prfma voItál, Hedva! -„VICHTR és társa. Szombaton .. baráti vendég-csoport érkezett a villába, öt fiú és négy Hedva reszketett a hidegtől leány. Velencei csillár alatt, és az idulattól. hosszú asztal körül ültek va- _ Tulajdonképpen hová csorához. Hedvig nem akart é , falusi módjára bámészkodni, y,y '

mégsem tudta féken tartani — Angliába. Nagybátyámhoz, szeme zabolátlan nézelődését. Aztán talán Amerikába, éset- Az ételt szolgálóleány hordta leg Kanadába, fel. Rudolf Marinak szólította. _ Vj él magaddali Ruda, _ ^kraukusan, egyenrangú kön ör^t; Sejtette, hogy fáiként bánt vde Hedvlg szín- akJhof , mindenütt a

te fé tekeny volt reá. Rudolf >)nagyvilághoz.. fog tartozni. szülei beutaztak a varosba, aj a a

színházba. Kedves szóval kél- — Visszajövök, Hedva, halemes szórakozást kívántak a marosan. Fél év múlva. Legkéfiatalságnak. Vichtr úr még- sőbb egy esztendő múlva. Akhívta valamennyiüket éjszakára kor majd elveszlek. Rendben is, értésükre adva, hogy el- van? —

szállásolásukról gondoskodott. Hedva böIintott Tekintetét

fzu, an.‘ete/®Pedt4\k a kanda>: elhomályosították a könnyek, lo körüli ulópárnákra, bort cs Tudta: ^„de^eK vége. olyan miegymást iszogattak és do- y0,t a búcsü is Az aautó 't4_ hanyoztak. Hedv.g életében vpiodolt a szám fölötti hats6 elsoizben gyújtott cigarettára. iros fé gyöngült,

de olyan kohogesi roham fogre iéghideg lett az ora el hogy a könnye, csorog- sza út. zokogott. Nem azért, tak Megszólaltatták a gramo- mert elveszteytte ázereimét, hafont táncoltak, majd valaki nem mert szertefosz,ott az elkezdte elcsavargatn. a vi - , ér lehetőség, melanyt es amikor egy ilyen al- , részérea£udolf jeleyňtett. kálómmal Hedvig testen érez- ' J

te valaki kezét, dé tudta, hogy Arnost, aki megismerkedéaz illető nem Rudolf, felsikol- sük idejében olyan nagyvonalú, tott. kiváló férfinak Ígérkezett, csak

i különösebb lehetőség nélküli,

— Ostobaság...! - mérgei«- ijedt kishivatalnok volt. És

fa°n aVaféanv ^áva is e9-*be"volt

a 1 a le annyi erély benne, hogy ki-Később egy nagyon mulatsá- Penderítse a házmestert, amigos játékot kezdtek a telefon kor az brigádmunkara tobotárcsája segítségével. Mivel rozta. Hedva előtt adta a báta villa telefonkészüléke köz- rat- de később, mikor feltévetlenül az olomouci központ- telezte, hogy Hedvig egész déra kapcsolódott, pompásan si- 1*9 a városban lesz, ócska nadkerült néhány olomouci pol- rágba bújt és téglát hajigáit gár felbőszítése. Éjféltájban, a az udvaron, hogy beírják a letársaság már aludni készült, dolgozott óráit. Minél többet Hedvig egyedül sétált a sző- tűnődött róla, annál bizonyonyegekkel telerakott, hosszú sabbá vált, hogy elpackázta az folyosókon. Gyönyörködött a életét. Ma is vannak még olyan remek gyertyatartókban, fest- férfiak, akik tudnak pénzt keményekben és a fényezett bú- resni. Sok pénzt. A pénz még torcsodákban. Ez aztán a vi- mindig a világot jelenti, méglág! Soha azelőtt nem vett ha szocializmus van is. Vagy erőt a lelkén ilyen izgalom, vannak mások: igazi férfiak. Rálehelt a nagyvilági élet. El- Arnost nem tartozott egyik határozta, hogy két kézzel kap csoportba sem. őket egymásutána. A folyosó végén feltűnt hoz csak a megszokás, az autó, Rudolf, kézmozdulattal maga- a vikendház és a lakásuk fűzhoz hívta Hedviget és szája te.

elé helyezett ujjal jelezte, — — — — — —

hogy nesztelenül jöjjön. Hedva lábújjhegyen lépkedett. Tudta, mi következik. Nem volt szándékában akadékoskodni. Magához akarta bilincselni Rudolfot. Együgyű elképzelés, ben uUuk összeért. Zdena

mikor a fiú tízszer tapasztal- visszarántotta kezet mintha

tabb volt az akkori Hedvignél! Hedv>9 uJJa megégette volna. A fiúnak az imponált, hogy a — Mi újság itt, errefelé? — leánynak nem volt előtte sen- akarta Hedvig áthidalni a nyokije. Ám Hedvig szempontjá- masztó légkört, ból viszonyuk már akkor kü- , , „

lönös módon eltorzult, talán ~ Karlovan, vagy Kameniazért, mert agy-sugalmazta cében.

ösztönzés és nem érzelmi in- _ Karlován. —

díték vezette; ebben az álla- _Semmi. _ zdena mos0gapotaban megelégedett ta- tott csörömpölt az edénnyeL

nácstalanul ténfergett, talán _ EgyesIten*j akarják a szönetVS, tudatosította annak vetkezeteket. Az erdö szélén

rendje és módja szerint, hely- pedik juhaklot fognak építeni.

zetet- Ám, ez magát bizonyára nem

— Hideg vagy, — mondta érdekli. —

később a fiú. Hedvignek is az

volt a benyomása, hogy pász- Valóban nem érdekelte, toróráikon vérkeringése vala- — Miért ne érdekelne? — hová teste mélyébe süllyed. Hiszen atyám is benne van a

De csodálatosan szép volt a szövetkezetben, macohai kirándulás. A szakadék fölötti második híd felé , Igne. Kővár úr a vezetőpompás aszfaltút kanyarodott. se9 tagja. Mar ot esztendeje. Körös-körül meglocsolt fenyő- - Zdena még egyetmást elmonfák álltak, lándzsás csúcsaik- d?^t a téeszesről, szűkszavú, ból gyantaillatot leheltek az kimért mondatokban. Az egész égre. Rudának annyi pénze beszédből Hedvig csak annyit volt, hogy csak a legdrágább, tudatosított, hogy mennyire legkiválóbb konyakot vásárol- szaladnak az évek. Ruda már ta. Ez a körülmény Hedvignek tizenkét esztendeje külföldön nagy örömet okozott, — nem él. Valószínűleg nős. Az is leaz ivás miatt, hanem azért, bet- hogy nem él. Vagy elmert a pincér hétrét görnyedt csípték, lezárták. De akkor már az alázatosságtól. Könnyedén, régen kiengedték volna a fogminden bejelentő lap nélkül házból. Biztosan jelentkezett kaptak kétágyas, fürdőfülkés volna. Vagy talán nem! Nem szobát. Hiába: pénz beszél, ku- is volna értelme. Ojra Zdenát tya ugat. Hedvig az ágyban figyelte. Széles válla volt, pufejét Ruda mezítelen vállára f6k- de eléggé vértelen arca. hajtotta: Szülés után Így szokott lenni.

Szeretlek, Ruda. — Leányuk van vagy kis— Igen? Ez nagyszerű! fiúk? —

Abban az időben nem is _ Fiúnk. _ mondta zdena. utazgatott haza. Azzal mente- Ránézett Hedvigre, de azonnal getődzött, hogy igen sok a ta- elfordította fejét. — Karel. — nulnivalója. Atyja nem merte Xette hozzá válaszával mintha postán * küldeni a csomagot, gdtat emelne Hedvig előtt. És (állítólag loptak a vonatok- figyelmeztető utalás is feszült ban), azért fogadta fel Finajzl benne. Hedvig meg is értette, Zdenát. hogy a gyermek' nevét nem

Rudolf negyvennyolc márciu- véletlenül ejtette ki Zdena. sában külföldre szökött. Azt Volt annak értelme. Mintha kívánta Hedvigtől, hogy kísér- emlékeztetné a gyermekétje el Prosztyejovig, onnan meg nemző férfire vonatkozó tulajtérjen vissza vonaton. Hedvig donjogára. Okvetlenül tudta, a hátsó ülésre telepedett, mert vagy legalább is sejtette, hogy elől Ruda egyik barátja ült, közte és Karel között a múltugyancsak angol sportöltöny- han volt valamilyen kapcsolat, ben. Bizonnyal érzékeltetni akarta

Prosztyejov fölött a dombon Hed^9gel, hogy tud a viszomegállt a kocsi, Ruda kiszállt, nyul<rol. kisegítette Hedviget az autó- (Folytatás)

— Ihatnék egy kis teát? —

— Hogyne. — Zdena letette kezéből, amit tartott és megtöltötte teával a csészét. Eköz-