Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-06 / 6. szám

S Mottó: A Keletszlovákiai Š Kohóművek építésében a š szocialista munkabrigád cí— mért versenyző legjobb kol= lektívák közé tartozik a = Hydrostav nehéz építőgépeit S- javítók ama kollektívája, = amelyet Horváth Sanyi, z a CSISZ egyik lelkes tagja í vezet...

7~\ie Bedeutung — jelentőség, früher — előbb, wesentlich ... mit is jelent... lényeges, — Géza, kérlek, zárd el a rádiót! — Die Schau — szemle, előbb — früher, lényeges —

... Géza!"

„Mi az megint, hisz itt már olyan csend van, mint a temetőben ...“

„Hát tudod mi jutott eszembe, mit szólsz q legutóbbi CSISZ gyűlés határozatához? Amit arról a négy kollektíváról hoztak".

„Azt hiszem, hogy egy kissé elhamarkodtak a dolgot".

„Lényeges — wesentlich, jelentőség — die Bedeutung, elfelejteni ... Mi volna, ha mi is megpróbálnánk ?“

„Kollektívában persze, ugye ?" „Ügy hát".

„Én talán nem is ellenezném, de mit mond majd a többi fiú? Szoták bácsi meg Hulin. Én nem tudom, miképpen végződne. Jusson csak eszedbe Kravéík".

„Elfeledni — vergessen, mindenütt — überall, kovácstűzhely... — Azt hiszem, azért megpróbálhatnánk..."

„Majd megvitatjuk holnap, gyere, Sanyi, aludni, ebből a német tanulásból úgy sem marad sok az eszedben".

Reggel Sanyi először a mesterével közölte elgondolását. Az azonban mereven elutasította.

— „Ide süss, mennyi munkánk van! Most nincs időnk. Inkább azzal törődj, hogy az a báger végre már kikerüljön innét!"

Sanyi nekifogott a munkának, fehérre izzított egy darab vasat, majd az üllőn a báger merítőkanalának alakjává formálta. Éppen ezek a fogak azok. Ezek adták a gondolatot. Amikor javaslatával odaállt a mester elé, akkor se akarta elhinni, hogy ö, a cigány, valami olyat tudjon ktf undálni, aminek valami haszna lesz. Aztán mögéje állt az ifjúsági szervezet és az üzem vezetősége, keresztül vitték, hogy próbátják csak ki. Azelőtt, ha a báger kaparó~KÖSZÖNTŐ

A poprádi Építészeti Válialat n. v. CSISZ-szervezete megtárgyalta a CSKP KB- nak az ifjúság körében kifejtendő tevékenységére vonatkozó határozatát és a kollektívák, valamint az egyének kötelezettség-vállalása alapján azt a határozatot hozta, hogy minden CŠISZ-tag konkrét tettekkel köszönti a CSKP XII. kongresszusát.

A fiatal dolgozók vállalásukkal a következő feladatok teljesítését tartják szem előtt:

0 Az ötéves terv alapjához 1962-ben százezer koronával járulnak hozzá. Ezt az összeget az építkezéseken brigádmunkával és tervezési munkák elvégzésével nyerik. Az év folyamán négy ifjúsági műszakot szerveznek, ami értékben 48 ezer koronát jelent, a tervezési munkák költségeit 52 ezer koronával csökkentik.

■® A szaktanintézet CSISZ- tagjaival karöltve Poprádon 12 lakásegység, üzlethelyiségek és bölcsődék építése felett vállaltak védnökséget.

© Az 1962-es év folyamán három komplex ifjúsági munkacsapatot szerveznek, ezek jelentkeznek a szocialista munkabrigád címért indított versenybe.

O Hetven fiatal emeli képzettségét és szaktudását, munka mellett tanulmányokat végez. A CSISZ alapszervezetek mindent elkövetnek, hogy a CSlSZ-tagok kollektív és egyéni vállalásai tettekké kovácsolódjanak és a kötelezettségeket ne csak teljesítsék, hanem túlteljesítsék.

® A vállalások teljesítését úgy látják biztosítva, hogy szocialista munkaversenyt indítanak és ezért az üzem vezetősége az FSZM vezetőségével közösen versenyt indít a legjobb dolgozó, a legjobb kollektíva és a legjobb CSISZ alaoszervezet címért. K. Gy.

KCVÁCSIŰZHELY

jónak a fogai kicsorbultak, a javítóban egyszerűen kicserélték. Persze nagy volt az anyag- Veszteség. Ma már? Ha kicsorbulnak a fogak, kiveszik, megélesítik és újból visszahelyezik. Addig használhatják, amíg a kétharmadánál nem kisebb. Az üzem vezetősége már kiszámította, hogy egy bágeron évente csaknem három ezrest takarítanak meg. Ez nem sok, de harminc bágernél bizony jelentős összeg.

C' anyi egyedül maradt a kovácsmúhelyben s talán ezért is merült fel egyik gondolata a másik után.

Vyšné Lance községben igen sokan csodálkoztak, hogy ennek a Horváth-ciyánynak a gyerekei éppen úgy járhatnak az iskolába, mint a többiek a faluból. Pedig csak a sötétebb bőr és a hollófekete haj különbözteti meg őket, a többi gyerektől. ■Aztán jó kovács lett belőle. Már mint a Sanyiból. Akkor már az állami gazdaságban dolgozott, odafenn a falujukban, majd néhány hónap múlva a kovácsműhely vezetője lett. Aztán Ostrava következett. A vítkovicei vasművekben eltöltött esztendő jó iskolát jelentett a mi Sanyinknak. Maradni akart, ám éppen akkor hallotta hírét az építkezésnek.

„Ne vegyék rossz néven, de nálunk építenek. Aztán meg minden épkézláb emberre szükség van", — mentegette magát a műhelytársai előtt Megértették, búcsúzóul csak annyit mondtak, „ha esetleg nem tetszene ott, akkor gyere vissza, bármikor".

Csaknem semmiből kezdték meg az építkezést, 1960 júniusában. Építőgép volt már ott garmadával, javítanivaló is akadt, ám műhelyük még nem volt. A puszta ég alatt, ahol most a nagy betongyár áll, ott állt akkoriban a Sanyiék műhelye. Egy kovácstűzhely, meg egy sátor. Az védte őket az időjárás viszontagságaitól. Szinte a térdükön kellett kikalapálniok a vasat. De sokszor eszébe jutott Sanyinak a vítkovicei vasmű műhelye, meg az elvtársak búcsúszava! Ám a gépeket valakinek csak kellett javítgatnia.

Vavrek Géza szavai rebbentették el Sanyi emlékeit.

„Sanyi, itt a Szoták bácsi! Már mindent elmondtam neki, ő is egyetért velünk — mondotta Vavrek, majd rászólt az öregre: „No csak, Szoták bácsi, mondja meg maga is!"

„Ugyan már, mit mondjak. Hulin Palival mi is fontolgattuk

a dolgot. Az a véleményünk, hogy a kollektívát megpróbálhatjuk, persze csak akkor, ha ti fiatalok nem vetitek meg az ilyen öreg csontot".

A déli szünetben megbeszé** lést tartott a műhely. A szót Sanyi vitte, de hozzászóltak csaknem valamennyien. Még egyszer szóba került az első ifjúsági kollektíva, amelyet 1960 szeptemberében Kravéík elvtárs hozott létre az üzemben, s ami nemrégiben széthullott. Ügy döntöttek, hogy meg kell próbálni. A mester a megbeszélésen nem vett részt.

Másnap Sanyi kora reggel beköszöntött az ifjúsági szervezet elnökéhez, hogy bejelentse a döntést. A műhelybe egy kissé elkésve érkezett.

„No, te csoportvezető, ugyancsak szépen kezded! Azt hiszed, most már mindent megengedhetsz magadnak? — fogadta őt gúnyosan a mester". Most még én vagyok itt a mester és csoportvezető ide, csoportvezető oda, a munkába idejekorán kell járni, értettük egymást?"

Sanyi meg akarta magyarázni a késést, a mester azonban már bevágta maga mögött az ajtót. A jelenetnek tanúja volt Kondor Pista és Szoták Józsi. Egyik se szólt egy szót sem, végezte mind a kettő a maga munkáját, így hát Sanyi is felszította a tüzet és megkezdte a munkát. Egy kissé később megszólalt Pista:

„Sanyi, azt hiszem, hogy tegnap egy kissé elsiettük a dolgot. A megbeszélést e meg kellett volna hívni a mestert is, ugye?"

„Én szóltam neki".

„És ö?"

„Azt mondta, hogy nincs ideje süket dumákra".

„Nekünk meg most tíz percig magyarázta, hogy olyasmibe kezdünk bele, aminek rövidesen meg lesz a böjtje", — elegyedett a beszédbe Szoták Józsi.

„Azt is mondta, hogy ostort fonunk magunkra, majd meglátjuk a keresetünkön".

A műhelyvezető mesterkedése az alakuló kollektíva ellen napról-napra egyre nagyobb méreteket öltött. Alig telt el egy hét, egyikük azok közül, akik az első megbeszélésen ellenvetés nélkül egyetértettek a javaslattal, felkereste Sanyit.

„Már pedig engem ebből a társaságból húzzál ki! Meggondoltam a dolgot".

L'z már nem volt gyerék*-J játék. Sanyi még aznap új megbeszélést hivott össze. Meghívta a mestert, az ismét távolmaradt. Már csak heten maradtak, közülük egy sem

vonta vissza szavát.

Múltak a napok, a hetek, a megalapítástól csaknem egy hónap telt el. A szálláson ugyancsak nagy volt a mozgás. Sanyinak el kellett halasztania a német szavak biflázását, mert a szobában egybegyült az egész kollektíva. Éljött az ifjúsági szervezet elnöke is.

Szoták Józsi jelentkezett elsőnek a szóért: „Elnök elvtárs, te azt mondod, hogy az ostravai bányászok kollektívája, amely bennünket kihívott versenyre, ifjúsági kollektíva? Akkor hát írd meg nekik, hogy itt Sanyival és a Pistával, meg a többiekkel, elfogadjuk a versenyre való kihívást és hogy ezt a kötelezettségvállalást valóban komolyan gondoljuk, azt is megírhatod nekik".

Ezzel az ülésük legfontosabb pontját ki is merítették. Aláírták a pontosan körvonalazott kötelezettségvállalást, amellyel a kollektíva bejelentkezett a CSKP XII. kongresszusának brigádja címért folyó versenybe. A kollektíva tagjainak azonban még sokáig volt miről beszél - niök. A pártszervezet előző nap tárgyalta meg Kaiser mester esetét.

„Sosem hittem volna, hogy ez ilyen ember. Igaz ugyan, hogy elég gyakran adta tudtomra, hogy én csak cigány vagyok, de mindig azt mondogattam magamnak, hogy mégis csak ő a mester".

„Hát azt tudod-e, hogy a Ferit pálinkával vette le a lábáról? Meg, hogy bennünket is mindenfélével igyekezett csalogatni?"

„Talán azért, mert attól félt, hogy te kerülsz a helyére, Sanyi. Azért iparkodott minden áron szétrobbantani a kollektívát. Holnaptól kezdve már nyugtunk van tőle. Más munkahelyre akarták őt áthelyezni, ő azonban kijelentette, hogy elmegy az építkezésről".

„Ezzel az építkezéssel az úgy van, mint a te kovácstűzhelyeddel, Sanyi", — morfondírozott egyik közülük. „Itt is mintha megolvadna az ember a tűzben és előbb vagy utóbb kiderül, hogy mi rejtőzik benne, olyan lesz mint az izzó vas a nagy kalapács alatt".

/' saknem éjfél volt már, amikor valamennyien szedelödzködni kezdtek. Csak akkor jutott eszébe Sanyinak még valami:

„El ne feledjem fiúk“, nyúlt a zsebébe és kihalászott onnét hét jegyet. „Holnap beugrunk Kassára, megnézzük a Fehér kórt, jó lesz ?'“ J. MICHÄLEK

A volgogradi Vörös Október Kohóművek dolgozói a hétéves terv harmadik évének tervét jóval határidő előtt teljesítették. Az üzemben a legjobb kollektívák között találjuk Szíriéin mester brigádját, aki magasan túlteljesíti a tervet és több tonna tüzelőanyagot takarított meg. Képünkön Szíriéin mester (balról) munkatársával Nyekljajev munkással.

VAR A HATÁRVIDÉK

Xaverovban ünnepélyes keretek között kezdték meg a baromfitenyésztési nagyiizem építését. Az ifjúsági építkezésre négy kerületből eddig 100 fiatal jelentkezett. Ezzel lényegében megkezdődött a CSKP KB határozatának teljesítése, amely felhívta az ifjúságot, hogy vállaljon védnökséget a baromfitenyésztési nagyüzemek építése, valamint a határvidéki állami gazdaságok felett. A xaverovi baromfitenyésztési nagyüzemet a legmodernebb berendezéssel szerelik fel, amely lehetővé teszi, hogy évente két millió csirkét felneveljenek és piacra küldjenek. A nagyüzem építésénél ez évben 550 fiatal kőművesre, ácsra, szerelőre és egyéb más munkát végző brigádosra lesz szükség. A brigádmunkára jelentkező fiataloknak lehetővé teszik, hogy rövid tanfolyamokon szakképzettséget szerezzenek. A tervek szerint az üzem első részlegei 1963. január 1-én megkezdik a termelést. A CSISZ KB mellett megalakult a központi ellenőrzőcsoport, amelynek feladata elősegíteni, hogy a különböző üzemekből Xaverovba és Ivánkára a tervezett időben megérkezzenek a felszerelések.

Az ifjúság között nagy visszhangra talált az a felhívás, hogy vállaljanak védnökséget a határvidéken tíz

állami gazdaság felett. A gazdaságok a következők: Hnévanov és Frymburk (České Krumové-i járás), Horné Vitavice (prachaticei járás), Hošťka (tachovi járás), Chocovice (chebi járás), Poutnov (Karlovy Vary-i járás), Žatec (lounyi járás), Vintirov (chomutovi járás), Zaclér (trutnovi járás) és Osoblaha (bruntáli járás). A felsorolt tíz gazdaság területe több mint 34 ezer hektár. Az említett gazdaságokon a prágai és nyitrai mezőgazdasági főiskola tanulói januárban elvégezték a múlt évi gazdálkodás elemzését és előkészítették a megfelelő anyagot a védnökségi szerződések kidolgozására. A gazdaságok vezetői a fiatalok első csoportját márciusban és áprilisban várják a határvidékre. Szükség van áldozatkész öntudatos brigádosokra és főleg szakképzett fiatalokra. Előzetes becslések szerint 29 mérnök, 50 agronómus, 27 zootechnikus, 95 traktoros, 76 kőműves és több más ifjú szakember kell hogy legyen a határvidékre jelentkező több mint 700 fiatal fiú és leány között.

A határvidékre való toborzás megkezdődött. A jelentkezők a CSISZ járási vezetőségeinél részletes, bővebb felvilágosítást kaphatnak.

MÁR A VONAT ablakából messziről jól láthatók az ivánkai baromfitenyésztési nagyüzem épületei, az öreg és fiatal épületsorok. Az állomástól nem messze az egykori kastély egész modernül berendezett kutatóintézetének dolgozószobájában dr. Rudolf Švec, az intézet helyettes igazgatója készségesen elmondta, hogy a kutatóintézet 1951-ben kezdett működni. Az ide tartozó tyúkfarm 30 hektár területen épült fel. Eleinte 3500 tojást termeltek és vagy 2000 csirkét neveltek. Az első években nem rendelkeztek megfelelő laboratóriumokkal, szakemberekkel és természetesen tapasztalatokkal. Ma már 5 tudományos kutató és 13 főiskolát végzett szakember dolgozik az intézetben. Van külön baromfi-biológiai, zootechnikai, biochémiai és higiéniai osztály.

A hagyományos tojás- és baromfitermelés ma már nem biztosíthatja a fogyasztók szükségletét. A termelés régebben tisztán idényjellegű volt, pedig tojásra, baromfihúsra egész éven át szükség van. A fogyasztók gyakran higiéniai szempontból kifogásolható, rosszminőségű árut kaptak.

MILYEN KUTATÁSOKAT VÉGEZNEK? — hangzott az első kérdés. Lassan, megfontolva válaszolt: — Nézze, a laikusnak ugye sok mindent mondhatnék. Beszéljenek inkább a tények. S ezzel vaskos könyveket, a kutatóintézet kiadványait, fényképeket, grafikonokat tett elém. Majd magyarázólag hozzáfűzte: — A legfontosabb kérdések, amelyekkel kutató dolgozóink foglalkoznak röviden talán a következők: a szabad legeltetés, a

Segít a tudomány

mély almozás, a csarnokban és a ketrecekben való tenyésztés. Jelenleg a pulykatenyésztös terén is kísérletezünk ketrecekkel. A kacsák hizlalásánál először próbálkoztunk meg azzal, hogy eledelükbe növényi lecitin-olajat kevertünk és igen szép eredményeket értünk el. Az így hizlalt kacsák húsa is igen jóízünek mutatkozik. Az etetés technikája terén még sok kérdés vár megoldásra. A hizlaláshoz a keresztezett hibrid állatok a legalkalmasabbak, ezért tanulmányozzuk, hogy milyen kereszteződések a legkedvezőbbek.

Az ivánkai baromfitenyészeti kutatóintézetben a tudományos dolgozók érdekes kísérleteket végeznek a ketrecekben tartott tojókkal, a mély almozással, a fajok keresztezésével és igen szép eredményeket érnek el. A kísérletek eredményeit felhasználják az újonnan épülő farmokon és íav gazdaságosab- ■ bá teszik a baromfitenyésztést.

Figyelemmel kísérjük, hogy a tojás áztatása után mennyire növekedik a keltetési képesség, milyen hatást vált ki a kakasok kicserélése, a csukamájolaj vagy a sugárzott élesztő hatása az eledel összetételében.

MIVEL ÉRIK EL A BAROMFITENYÉSZTÉSBEN A TERMELÉS NÖVEKEDÉSÉT? — Erre a kérdésre a következőkkel válaszolok. Hetvenöt nap alatt 5—6 kiló takarmány-szükséglettel 80 dekára hizlalunk egy csirkét. A nemesített fajnál ugyanolyan súlyt 2 kg-mal ke-^

vesebb takarmányszükséglettel érjük el.

A tojás darabjának és a baromfihús kilójának a termelési ára még mindig nagyon magas. Ha a tojáshozam 50—80 darab, akkor 0,70—3.50 korona között mozog a termelési ár. De 150 darab tojáshozamnál már csak 70 fillér. Ebből látjuk, hogy a termelési költségeket csakis a nagytermelés útján csökkenthetjük. iCla 300 —500 tyúkra egy gondozót számítunk. A nagykapacitású üzemekben 5000, sőt több tyúkra egy gondozónő ügyelhet és akkor máris 20—30 százalékkal csökkenthetjük a termelési árat. A baromfi szakszerű etetését is csakis a kémizálás és a biogenizálás alkalmazásával érhetjük el, természetesen a nagyüzemekben. Az eddigi etetési technika mellett egy tojás termeléséhez 400 gr takarmányra volt szükség. Ezt a szükségletet 280 gr-ra csökkenthetjük.

MILYENEK LEGYENEK AZ IDEÁLIS FARMOK? — Legalább százezer tojást termeljenek és 2 millió csirkét neveljenek. Feltétlenül saját termőföldekkel rendelkezzenek és 80 százalékban gondoskodjanak a takarmányról. 50 százalékban gabonaneműket, 25 százalékban kukoricát, 10 százalékban hüvelyes növényeket termeljenek. A csarnokokat legalább 5 ezer négyzetméter terjedelmű területen kell felépíteni. Az épületeket ablak nélkül építik. A csirkék keltetésüktől egész addig, míg a vágóhídra viszik őket, nem látnak napfényt. Az ablaknélküli épületeket jobban lehet szigetelni az időjárás befolyása elől és lehetővé tesszük a fotosztimulátorok érvényesítését, ami nagyobb tojáshozamot eredményez. A csirkéknek hat órán keresztül világítanak, a tojódnak fokozatosan 24 órát. A csarnokban olyan klimatikus viszonyokat teremtenek, hogy mesterséges „tavaszt“ idéznek elő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen feltételek mellett 45 százalékkal emelkedig a tojáshozam. A baromfitenyésztés gazdaságosságát lényegesen emeli a baromfi almozása is. A mély almozás jól bevált. A takarmányt gépesített úton juttatják a baromfihoz és a tojásbegyűjtés is önműködő.

Hazánkban jelenleg hét ilyen hatalmas farmot terveznek. Az állatgondozók tulajdonképpen már csak a gépi berendezések üzemeltetését ellenőrzik. A munkahely kulturáltsága vetélkedhet a korszerű ipari üzemekkel.

Ivánkán már átépítik a meglevő épületeket és két év múlva az új termelési elméletek szerint épül ki a farm. A legérdekesebbek az ablaknélküli csarnokok lesznek, ahol vörös és kék világítás váltakozik. A világítással egyidejűleg megkezdik az önműködő etető-berendezések használatát, a csirkék egy. óra alatt jól laknak ée azután kék fény mellett nyugodtan emészthetnek.

Ha felépülnek a nagyüzemi baromfifarmok, akkor soksok millió koronát takarítunk meg a népgazdaság javára, lényegesen csökkentjük a termelés önköltségeit, és így természetesen a kiskereskedelmi árakat is. M. M.