Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-12-18 / 51. szám
■BnOB MM ■Ti I A mintfenség lakója I Végignézek magamon. Kezemben kopotthegyű ceruza, ujjam csontos és fehér, mint a kréta. A hangya sokkal erősebb nálam. A tigris bátrabb, a lő gyorsabbű a páva ékesebb. Szánnom kellene tökéletlen porhüvelyem. ■ ' Mikor lépek, hátramaradt lábam Nérő-látta római porban időz, de a másik már a jövő század márványkövén koppan. Balkezem ujjai csillagok során zongoráznak, jobb karom pokolbéli lángban fürdetem, (hogy kipróbáljam szívósságomat.) Ilorpintek Villon poharából, elmén Júlia erkélyére gondol, s pillantásomat televízió képernyője, kék levegőben szálló helikopter vonzza. Fülemben grönlandi halászok éneke duruzsol, orrom déli rózsamezők illatát érzi, — a mindenség lakója vagyok, feliegek simogatják fejemet. A mindenség lakója vagyok, ( fölöttem a huszadik század napja delel, véres nap, sok sírást szívott magába, de kitörései gyémántport lövellnek, s egyre lágyabban simogatja a kalászokat. A mindenség lakója vagyok, s szívem a Baglyas alatt dobog, hol pásztorsíp szól s réghalott dédanyám dalol. Hiszek az emberben, hiszem, hogy a holnapi kerteket termővé s virágossá bűvöli, s a töprengő fejeket majd szelídség, igazság galambszárnya simogatja. A szitakötőt helikopterhez hasonlítom, vasbetonból s törhetetlen üvegből épülnek váraim, — a hangya sokkal erősebb nálam, a tigris bátrabb, a páva ékesebb, de képzeletem állócsillagokat ostromol, űtmenti virágokról beszélek, s ha megölelem páromat, olyan, mintha a földgolyót ölelném. Fémek ideje Sündisznó motoz a lábunknál a diófalevél vér-állat , eljött a fémek ideje? motoz a pamut-bűnbánat lányok hát miért engedtek gázolni vérben pirosán mért jöttök elém illegni harangszoknyákban csinosan meneküljetek fussatok mert akit két szemem bekerít húz mindjárt tűzveres harisnyát elfelejti a szüleit Eljött a fémek ideje eljött az önzetlen szerelem jaj meneküljön aki tud az én szerelmem még maga van Katona vagyok és nem hiszem a korok adta szerelmet mit higyjek? hiszen fegyverem hiszem a velő-kék fémeket a tudat formáló fémeket a lila por-flnom fémeket vonul ránk hélium s trícium új „felszabadító“ hadsereg ösztönök rázzák víg fejük fogalmak cikáznak nesztelen lesz minden egyenlő magával a szerelem csak - szerelem Sündisznó motoz a lábunknál a diófalevél vér-állat eljött a fémek ideje szunnyad a pamut-bűnbánat-Tózsér Arpád két formáját az új színpadi műfajoknak: Ki mit tud-ot és Irodalmi Szlnpad-ot. S mit mondjunk ml végezetül? Jó volna, valóban nagyon jó volna, ha minél több csoportunk követné Érsekújvár példáját. Gondoljuk meg, menynyi aktív tehetséget tud egy ilyen műsor foglalkoztatni! S nem is csak a közönségsiker a fontos. Nem lényeges az, vagy legalábbis csak kevéssé lényeges, hogy hány néző látja a műsort. A fontos az, hogy hány vetélkedik, csinál, alkot valamit. Ezért is nagyon jó az az ötlet, hegy csinálják a Ki mit tud-ot pl. rendszeresen a vasárnapi teákon. Ezt különösen ajánljuk fiataljainknak, CSISZ- szervezeteinknek, hiszen a tánc mellett ily módon többszörösen is kivehetik részüket a jó szórakozásból.-csl-A győztesek Szombath Mariann, Ponesz János (második díj) Palacková Angelika (első díj), Forró János (negyedik díj); Pokorný Katalin (harmadik díj). örvendetesen szaporodik mifelénk is a népművelés új formáival foglalkozó műkedvelőcsoportok száma. Legutóbb az érsekújváriak keltették fel az érdeklődést maguk iránt, a televízió mintájára helyi méretben megrendezett Ki mit tud-dal. Ki mit tud Érsekújvárott? Mindenekelőtt a Csemadok járási vezetősége mutatta meg. egészet. Nos, amint bebizonyosodott, nem volt alaptalan ez az aggály, már ami az egész műsort illeti, különösképpen pedig az első részét. Tárogató, harmonika, operett, jódli, bűvészmutatványok és táncbohózatok a legkülönbözőbb fokon. Dicsérjük meg azonban rögtön a szinte a lehető legobjektívebb módon (s ami a legfontosabb: színvonalon) bíráló zsücokat, ne daloljuk a szép nyugati dalokat. Kerüljük azonban az ízléstelenséget! S azt senki nem állíthatja, hogy ennek a kislánynak (16—17 éves ha lehet) a gusztustalan hörgései, mozdulatai ízlésesek voltak. Meggyőződésünk, hogy egy kis irányítással lehetett volna befolyásolni a műsorát, s akkor talán még a zsűri tetszését is elnyerte,, nemcsak diáktársai mit tud. Másodsorban... de ez már a lényege a dolognak. Szenczi elvtárs, a műsor „motorja" arról beszél, hogyan jutottak a gondolathoz. Mi tagadás — mondja — hiszen tagadni sem lehet, az ötlet a televízióé. Olyan Ötlet volt azonban ez, amely nekünk is nagyon megfelelt. Nyolc éve kísérletezünk már t. i. azzal, hogy meg-megfeneklő színjátszőcsoportunkba friss erőket toborozzunk. Nos, ez a kísérletezés mind ez ideig kísérletezés maradt, s az új erők nem jelentkeztek. Most viszont itt vannak, maguk jöttek el egy felhívásra, s bemutatták, ki mit tud? rit, mely végül is nem hagyta befolyásoltatni magát a twistek után percekig tartó tapsorkántól, hanem valóban a színvonalat (tartalmi és előadói színvonalat) díjazta. Volt még egy nagy pozitívuma ennek a műsornak. Az, hogy a vetélkedőben éppúgy részt vettek a szlovákok, mint a magyarok. S vitathatatlan, hogy Palacková Angelika valóban művészi prózamondása (J. Marek: Az anya) toronymagasságban volt társai felett, és megél demelten nyerte az első díjat. A második díjat Szombömbölő tetszésnyilvánítását. Hogyan tovább? Az újváriak javasolták a lévaiaknak meg a komáromiaknak is a Ki mit tud-ot, s azt is, hogy a döntőt közösen csinálják. Sajnos, ahogy mondják, mindkét oldalról süket fülekre találtak. Remélhetőleg legközelebb sikerül. Arról is sző volt, hogy a nagyon szépen beindult vasárnapi teadélutánokon lehetne esetleg rendszeresíteni. S van egy olyan tervük, hogy csinálnak egy Ki mit tud-ot tisztán irodalmi vonalon, ily módon fejlesztve tovább esetleg mind-Palacková Anna, a vetélkedő nagy meglepetése. Művészi előadásmódja nagy hatással volt nemcsak a közönségre, hanem a zsütire is. Négy előadásban zajlott le Érsekújvárott a Ki mit tud. A három elődöntő 6—6 legjobbja pedig december 15-én mérte össze erejét. Mielőtt azonban a döntőre s a szereplők értékélésére térnénk, álljunk meg még itt egy pillanatra. Egy-egy színdarab előadása foglalkoztat kb. 10—15 embert. S ezek legtöbbje még csak nem is igen töri magát művészi előadás után, legfeljebb a főszereplők ha igyekeznek, mert az epizódistáknak mindegy, fontos, hogy ledarálják a szerepüket. Munkában a zsűri KI HIT TUD S íme, a Ki mit tud számadatai: mindent összevetve kb. száz embert mozgatott meg a négy előadás alatt. S nemcsak akárhogy, de a tőlük telhető Szombath Mariann, az újváriak táncos-üdvöskéje legjobb színvonalon, mert nyilvánvaló, hogy ha valaki vetélkedőre megy, a legjobbat igyekszik nyújtani abból, amit tud. Ami magát a döntőt illeti, volt némi aggályunk, hogy egy ilyen kisvárosban nehéz lesz a tartalom színvonalát tartani, hogy a könnyű műfaj, a giccs, a kispolgári édeskésség, szentimentalizmus, operett-mánia erősen befolyásolja majd a bath Mariann - Ponesz János táncospár aratta. S hadd emeljük itt ki a Ki mit tud másik „nagy" számát, Szombath Mariannák, ennek az alig 15—16 éves diáklánynak a vérbeli tehetségét. Ennek a lánynak valóban a vérében, de méginkább a szívében van a tánctehetsége, s bízunk benne, hogy az újváriak méltóképpen sáfárkodnak majd nagy reményekre jogosító táncosnőjükkel. Szóljunk valamit a negatívumokról is. A giccset már említettük, említsük még meg a gitáros lányt. Nem szeretnénk vaskalaposak lenni, s nem is mondjuk azt, hogy ne táncoljuk a nyugati modern tán-Röpülj páva röpülj.. dallamával köszöntötték 1962. december 12-én a Lévai Pedagógiai Iskolában a magyar irodalmi és szavalókör tagjai kedves közönségüket, tanulótársaikat a ballada-est kezdetén. A tanulólányok szebbnél szebb balladákat szavaltak és egynéhányat énekeltek zongorakísérettel. Sok nézőnek még a könnyei is kihullottak a megható balladák hallatán. Tóth Anna „Ez a föld, ez a táj“ A CSEMADOK járási bizottsága és a járási művelődési ház mellett működő rimaszombati irodalmi színpad megtartotta harmadik műsoros estjét, melyet pártunk kongresszusának tiszteletére rendeztek. A zenei szerkesztő Horváth Júlia volt, az irodalmi anyagot Veres János állította össze. Az új rendező, Mács Zoltán kitűnő munkája kiküszöbölte a régebbi kisebb hiányosságokat, s ez a produkció már ízelítőt adott a vérbeli irodalmi színpad látványosságából. Külön élményt jelentett a széphangú Balogh Ilona énekszáma, aki ezúttal egy Schubert -dalt adott elő. A szereplők érett előadókra valló teljesítményt nyújtottak mind a szövegmondás, mind a színpadon való mozgás terén. A régi kipróbált előadók mellett Házik Gabriella, Kovanics László, Mács Zoltán, Mihalidesz Lászlóné, Rácz Ágnes, Veres Jánosné s néhány új szavaló is szóhoz jutott (Andreidesz Antalné, Berkó Zsuzsa, Kerekes István, Suhajik Ilona), akik a jövőben biztos erősségei lesznek az együttesnek. Az együttes december végén vagy január elején ajándékműsort ad a város dolgozóinak, akik ezúttal is csaknem teljesen megtöltötték a Tatra szálló nagytermét. Ez a fellépés nem szerepel az évi tervben. Műsorát magyar és szlovák költők verseiből állítják össze, így például egész csokorra valót mutatnak be Ján Smreknek, a neves szlovák költőnek műveiből. A terem alkalmatlansága és a hiányos technikai felszerelés továbbra is nagy problémája a rimaszombat raknak. Ennek ellenére olyan teljesítményt nyújtottak, mely most már minden udvariaskodás nélkül kitűnőnek mondható. Munkájuk nem tekinthető többé ösztönös kísérletezésnek. A „Eäklya“ együttese fejlődő kulturális életünk komoly pillére. -es.
