Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-06 / 6. szám

A tulajdonról és a tulajdonjogról

Az SZKP XXII. kongresszusa sokat foglalkozott a tulajdon és a tulajdonjog kérdésével, olvasóink kérésére e rövid cikkben magyarázatképpen igyekezünk választ adni a felvetett kérdésekre.

Ha tisztába akarunk jönni azzal, hogy nálunk milyen tulajdonjogi formák léteznek, akkor elsősorban tudnunk kell, hogy mit értünk tulajdonjog alatt

A fogalom meghatározásánál rávilágitunK arra. hogy mit jelent a tulajdonjog a kizsákmányoló társadalmi rendszerben és a szocialista társadalomban, és ezáltal máris leleplezzük a tulajdonjog osztályjellegét. Hogy eljussunk a tulajdonjog fogalmának meghatározásához — ökonómiai értelemben — elsősorban foglalkoznunk kell magéval a tulajdon és csak azután a tulajdonjog kérdésével. Ez a fogalom fejezi ki ugyanis a gazdasági tulajdon-viszonyokat.

Az ember a társadalomban termel. Szükségleteinek beszerzése közben szoros kapcsolatba kerül a természettel, azaz bizonyos termelőeszközökkel, továbbá kapcsolatba kerül az emberekkel, azaz a társadalommal, melynek keretében dolgozik. A két viszonyulást nem választhatjuk el egymástól, mert dialektikusán összefüggnek és meghatározzák a fejlődési fokot, valamint a termelőerők jellegét. Ezekből a tényekből kiindulva Marx, a politikai gazdaságtan kritikájában bevezetésképpen megállapítja: a termelés egy bizonyos társadalmi formán belül és annak segítsége által a természetnek az egyén által való kisajátítását jelenti. Tulajdon alatt ökonómiai értelemben a társadalmi osztályviszonyok bizonyos

rendszerében és azokkal összhangban a természeti tárgyak kisajátítását értjük. A tulajdon mint a kisajátítás egyik formája szorosan összefügg az emberi társadalommal, annak különböző fejlődési fokával, mivel nem beszélhetünk termelésről, tehát nem beszélhetünk társadalomról ott, ahol nem létezik a tulajdon valamilyen formája. A tulajdonökonómiai értelemben — mint a kisajátítás egyik formája, minden társadalmi alakzatban létezik. Tulajdon-kapcsolatok — ökonómiai értelemben — akkor is léteztek, amikor még nem létezett jog és állam és fennmaradnak akkor is, amikor az állam és jog már megszűnik létezni.

Az ember az ősközösségben, amikor még nem létezett jog és állam, már szintén termelt. Közvetlenül bizonnyos munkaeszközök és szerszámok felett rendelkezett, s a társadalom

keretében és a társadalom által kisajátította a munka eredményeit. Az ősközösségben a természet kisajátítása társadalmi úton ment végbe. A társadalom még nem oszlott fel osztályokra, ennek következtében még nem létezett uralkodó-osztály és állam, és ezért a tulajdon-viszonyokat még nem kellett jogilag rendezni és védelembe venni. Léteztek már tulajdon-viszonyok de tulajdonjogi viszonyok még nem. A kommunista társadalomban is lesznek tulajdon-viszonyok, mert a termelés természetesen itt sem szűnik meg, ez a társadalmi forma is természetesen kisajátítja a természetet, de a termelés és a kisajátítás társadalmi formákat ölt. Az osztályok eltűnése és az osztály nélküli társadalom kiépítése következtében fölöslegessé válik a társadalmi kisajátítás jogi szabályozása.

A tulajdon létezése — ökonómiai értelemben — magától az emberiség létezésétől függ, míg viszont a tulajdonjog at osztálytársadalom keletkezésével é' létezésével függ össze. A tulajdonjog csak akkor születik, amikor a társadalom antagonisztikus osztályokra oszlik. Megváltozik az emberek viszonya a termelőeszközökhöz és a társadalom keretén belül osztályok keletkeznek. Az uralkodó osztály karhatalommal

biztosítja a maga számára a tulajdon-viszonyokat. A tulajdonjog mint magántulajdonjog eszközül szolgál az embernek ember általi kizsákmányolásához. Ilyen volt a tulajdonjog a rabszolga és feudális rendszer, valamint a burzsoá rendszer alatt is.

Az uralkodó osztály ügy szabja meg a tulajdonjogot, hogy az számára a legelőnyösebb legyen. A tulajdonjog mindig az uralkodó osztályt szolgálja, annak ellenére, hogy azt mindig palástolni igyekszik. A burzsoá magyarázat a tulajdonnak abból az elgondolásából indul ki, hogy az ember korlátlan jogot gyakorolhat a javak felett. Igyekezett rejtegetni azt a tényt, hogy a magántulajdonjog lehetővé tette a termelőeszközök kisebbségben levő tulajdonosainak, hogy korlátlanul és tekintet nélkül kizsákmányolja a társadalom zömét, megfossza a termelőeszközök birtoklásától és kisajátítsa munkája eredményeit. Hasonló célokat követf a burzsoá tanítás akkor is, amikor azt állítja, hogy a tulajdonjogot maga a természet, az ész diktálja, s az változhatatlan és örök. Ez a nézet ahhoz a felfogáshoz vezet, hogy a burzsoá tulajdonon változtatni nem lehet és ha bármiképpen is kísérleteznének a megdöntésével vagy megváltoztatásával, akkor ez a

természet és az ész ellen irányulna. Ezek a nézetek azt a célt követik, hogy örök időkre a hatalomnál tartsák a burzsoá tulajdont, azaz a kapitalista termelési viszonyokat és harcoljanak a burzsoá tulajdon forradalmi változtatása ellen.

A tulajdonjog csak a szocialista társadalmi rend alatt veszíti el kizsákmányoló jellegét, mert ebben a rendszerben a termelőerők társadalmi vagyont képeznek. A szocialista társadalomban már nem létezik kizsákmányoló és kizsákmányolt. A termelés eredményeit e szerint az elv szerint osztják fel: aki nem dolgozik, az ne is egyen Az emberek közötti kapcsolatok az elvtársi együttműködés és a kizsákmányolás alól felszabadult dolgozók kölcsönös segítségnyújtása jellemzi.

A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a magánjoggyakorlat ezeken az elveken épült. Hazánk alkotmányának hetedik cikkelye lefekteti, hogy országunk gazdasági alapját a szocialista gazdasági rendszer képezi, amely kiküszöböli az embernek ember általi kizsákmányolását. A szocialista gazdasági rendszer, amelyben a termelőeszközöket köztulajdonba vették, a népgazdaságot tervszerűen vezetik, a polgárok tudatos együttműködése mellett biztosítja a termelés hatalmas fellendülését és a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. A munka a szocialista társadalomban a közösség és egyúttal a dolgoi de érdekében történik.

A londoni nők tűntetnek a nukleáris fegyverkezés és az amerikai támaszpontok építése ellen. A tüntetők felvonultak Macmillan íniniszterelnök székhelye előtt.

Képünkön J. Collins, az ismert békeharcos feleségét látjuk.

Jól sikerült

Lapunk szerkesztői a múlt héten találkozást rendeztek J* Dunaszerdahel.ven az Álta■J lános Műveltséget nyújtó J« középiskola diákjaival. A vi•J (aindító előadást sok hozzá* *. szólás és értékes javaslat .* követte, amely nagyban segítheti a lap színvonalának »* emelését. A szerkesztőség V a jól sikerült találkozó után I» úgy határozott, hogy máskor is rendez találkozást az ol> vasókkal. A CSISZ helyi «J szervezetei nagy segítséget

J. nyújthatnak egy ilyen talál* kozó megszervezésében.

A FRANCIA-ALGÉRIAI előzetes megállapodás bizonyos pontjait ismerteti a francia sajtó és ezekből az derül ki, hogy a részletkérdésekben még meglehetősen komoly ellentétek állnak fenn. Egyes hírmagyarázók ugyanakkor rámutatnak arra, hogy az OAS és a franciaországi fasiszták újabb puccskísérletével kell számolni, ha a megállapodást aláírják és azt a valóságban végre akarják hajtani. A Pravda „A fasizmus árnya Franciaország fölött“ című cikkében rámutat arra, hogy az OAS szervezetei pókhálóként szövik át és zónákra osztják Algériát és Franciaországot. A föld alatti csapatoknak a most előkészítés alatt álló harmadik algériai katonai puccs megkezdésekor azonnal el kell foglalniok a legfontosabb objektumokat. A cikk hangsúlyozza, hogy az ultráknak nemcsak a cselekedeteit, hanem az „ideológiáját“

is vad fasiszta szellem hatja át. Ennek az ideológiának a jellemzői a nacionalizmus, a fajgyűlölet, az antiszemitizmus, a sovinizmus, és a kommunistaellenesség. Nem véletlen, hogy az ultrák ideológiailag, sőt szervezetileg is mind szorosabb kapcsolatokat építenek ki Spanyolország, Olaszország, Belgium, Nyugat-Németorszég és más országok különböző fasiszta csoportosulásaival. A Pravda szerint lehetetlen nem meglátni egy űj lázadás reális lehetőségét.

Az ilyen fejlemény megakadályozásával foglalkozott Waldeck Rochet egy kommunista aktívaértekezleten elhangzott beszédében. A kommunista párt főtitkárhelyettesének megállapítása szerint csakis az antifasiszta demokratikus egység állhatja útját áz újabb puccsnak. Az egység megteremtésének fő akadálya azonban a szocialista pártnak és egyes

Július 9. 14.:

Béke-világkongresszus Moszkvában

Az elmúlt hétfőn közzétették John Bernal profeszszornak, a Béke-Világtanács elnökének felhívását. Bernal professzor felhívásában megállapítja, hogy az általános, teljes és ellenőrzött leszerelés, ideértve a nukleáris fegyverek megsemmisítését is, korunk legégetőbb követelménye. A Béke-Világtanács, hogy elősegítse e

követelmény megvalósítását, elhatározta, hogy 1962. július 9-14 között Moszkvába összehívja a leszerelési és béke-világkongresszust.

Bernal professzor megállapítja; a legfontosabb az, hogy a kongresszusi viták a leszerelést elősegítő világméretű akcióhoz vezessenek.

A bécsi egyetemen tanuló iráni diákok január 25-én a nagykövetség épülete előtt tüntettek. A diákok követelték azoknak az iráni diákoknak a szabadlábra helyezését, akiket az Amin! kormány fogva tart és kijelentették, hogy Mosszadek volt miniszterelnököt támogatják.

magukat baloldalinak valló pártok jobboldali vezetőinek a demokratikus erők megosztására irányuló politikája. Ezek a vezetők a kommunisták nélküli „demokratikus egység“ ügyén olyan reakciós körökkel szövetkeznek, amelyek nyíltan rokonszenveznek az OAS-szal.

A MOSZKVA ÉS WASHINGTON közötti viszony javulására következtet az angol sajtó abból, hogy Adzsubej, az Izvesiztyija főszerkesztője a Fehér Házban villásreggelizett és Sallinger, Kennedy sajtőtitkára Harlamovval folytatott megbeszélést. A Times annak a felfogásnak ad kifejezést, hogy a nem hivatalos eszmecsere talán hasznosabb volt, mintha Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter Moszkvába látogatott volna. A Daily Express washingtoni tudósítója szerint bizonyos jelek arra mutatnak, hogy jelentős tényezők dolgoznak a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti jó viszony megteremtésén. Az angol lap még azt a lehetőséget is felveti, hogy Sallinger tavaszi moszkvai utazása során valószínűleg „kikémleli a terepet" az elnök Számára. A lap moszkvai tudósítója nyomatékosan felhívja a figyelmet arra az üzenetre, amelyet Hruscsov Roosevelt özvegyéhez intézett. A Daily Mail Kennedy villásreggelijét Adzsubej tiszteletére egy bizonyos változás fokmerőjének tartja, amely szerinte az Egyesült Államokban az utóbbi néhány hét leforgása alatt a realitások irányában végbement.

Békesség

A nyugati kormányok ; rendkívül felháborodott ar- ; cot vágtak, amikor India jj felszabadította Goát. Washington, amely a Kuba, és London, amely a Szuez elleni támadást előkészítette, kegyes szavakkal óvott és óv azóta az erőszaktól. Ennek a jelszónak a jegyében szeretnék visszatartani a színes bőrüeket, hogy felszabadítsák a még gyarmati területeket.

Éles vita folyt a napokban az ENSZ közgyűlésén a portugálok afrikai uralmáról, s alig volt szónok, aki megvető szavakkal el ne ítélte volna a Salazar-diktatúrát. Csak a nyugati hatalmak képviselői hívták fel megértésre.

Zárójelben megjegyezzük, hogy ugyanezek a nyugati íatalmak tavaly négy NATO- támaszpontot létesítettek Portugália kelet-afrikai gyarmatán. Mocabique-ban. Természetesen, ezt is — a békesség jegyében.

Äz Esi fel-torony árnyékában

A Champs Elysées-től, Párizs szivétől alig tíz percig megyünk autón. Ragyogó épületek között haladunk, majd egy sötét mellékutcába kanyarodunk. Nannterréenek hívják ezt a városrészt. Az utcákon autóroncsok, deszkák, rozsdás vashulladékok. Hatezer ember él ebben a városrészben.

Él? 200 ezer algériai lakik itt. A nyomor, az állandó munkanélküliség szülőföldjükről a francia fővárosba űzte őket. Algériában 400 ezer ember abból él, amit a fiuk, férjük, apjuk hazaküld. Különben éhenhalnának. A legrosszabb munkát kapják és a leggyengébben fizetik őket. Párizsban a laká-Nannterrée-ban szörnyű terror uralkodik.

Az észak-afrikaiak nem merik elhagyni lakásaikat, attól tartanak, hogy letartóztatják vagy inzultálják őket. Azok. akik a tüntetések folyamán megsérültek, félnek a kórházba vagy az ambulanciára menni. A szülés előtt álló asszonyokat jóval előbb viszik be a klinikára, mert ha éjjel lepnék meg őket a szülési fájdalmak, akkor autót nem kapnának.

Felkerestünk egy algériai családot. Az anya 51 éves, ágyban fekvő beteg meg se mozdul, véresre verték a rendőrök.

= Ez a felvétel is Párizsban készült, de az arab-negyedben.

~ sok méregdrágák, Így kényte= lenek itt lakni Nannterrée-ben.

A Szajnaparti metropolisban csak gürcölés vár az algériaiakra. Másodrangű embereknek tekintik őket. Most az algériaiak számára rendőrség megrövidítette a zárórát. Sötétebbbőrü embereknek este nyolc óra után már nem szabad a francia főváros utcáin mutatkozni. Az algériaiak tüntetnek. Nyugodtan és fegyelmezetten. A rendőrség ütlegel és közéjük lő. Az elmúlt évbén október 17. és 20. között 12 ezer algériait tartóztattak le. Háromezret koncentrációs táborba küldtek. Az asszonyok követelték férjük szabadlábra helyezését. Kicsiny gyermekeikkel együtt százával a rendőrségi épületek környékén álldogálnak. Emberek tűnnek el nyomtalanul.

Az egyik szeme gyulladt, véraláfutásos.

A Valde Grace-f rendőrségre hurcolták a lányát, szeme láttára ütlegelték és hasba rúgták. Éjfél körül az anyát kilökték az utcára s amikor megkérdezte, hol a lánya, gumibotokkal újból ütlegelni kezdték. A lánya? Három nap óta még nincs itthon.

Hányszor látni ilyen jelenetet: egy algériait kiszállítanak a rendőrségi kocsiból és az utcán ténfereg. Alig vonszolja magát. Összerogy, magára hagyják a parkban, hogy senki se legyen a tanúja annak, amikor kiszenved.

Az L’Express című lap a kivetkező jelenetet írta le: Egy algériai asszony keleti szokás szerint a hátán hordozta Párizs utcáján kicsiny gyermekét. Rendőrök erőszakkal lerántották a gyermeket és a szegény a földre esett. Az asszony ordítozni kezdett, összecsődült a tömeg és az anya elszakadt a gyermekétől. A rendőrök újabb csoportja lábbal tiporta a gyermeket.

A L’Humanité-ben egy orvos így ír Nannterrée-i látogatásáról:

— Egy férfihez hívtak, csupa seb volt egész feje, szinte ki sem látszott a szeme. Súlyos koponyaalapi törést szenvedett, a rendőrök annyira verték. Semmi áron sem akart kórházba menni, mert attól tartott, hogy újból rendőrkézre kerül.

Ez történik tíz percnyire a ragyogó Champs Elysée-től — Párizs szívében.

Ide többé már nem teszitek be a lábatokat Nuez kubai rajzolótól