Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-11-27 / 48. szám
! Mai szovjet kökők JEVGENYI.l JEVTUSENKO: Ébredő város E városban olyan minden, mint azelőtt: a fürdők, üzletek, vegytisztítok s a gyárak, az utcán vad fiúk rolleres csínytevők, és felfuvalkodott galambok föl-le járnak; az á-zó moszkvai beszéd a régi még, háztól-házig viszik az árut fürge nők itt. s a visszhangzó zörej olyan mint rég, ha két kefíres drót-rekesz csengő i összeütődik. Minden olyan, mint rég. Mint rég. S valami más. mégis, valami új van itt csöndben, zsivajban; mégis, valami nagy, tömeges változás zajlik, zajlik e város mélyén feltarthatatlan. Reggel, a pályaudvar felé ígyekezőben, a villamosra szállók. friss zsemlém tördelem, s megpillantom az új fényt egy diák szemében, pápaszeme mögül villan fel élesen. Mázolok. orvosok, szerelők overálban, mennek, mint azelőtt mennek munkába mind, kezük a villamos plesztik-fogantyúján van s egymással szívesen szólnak, új mód szerint! Most az újság fölött vitázva összenéznek, s egy kislány homlokával az ablakhoz simul, s megértem: vége lett valaminek, de végleg, s valami nagyszerű jött el, valami új. Látom; az emberek őszintébbek, nagyobbak, csalást, képmutatást vadul gyűlölnek ők, és ironikusabbak és magabiztosabbak, figyelmesebbek és jobbak, m>nt azelőtt. Nem „olvadás“ ez, én tagadom ezt a szót; mégis, mégis — tavasz, habár oagvon nehéz még. Ö, nem oktalanul kökkennek meg azok, kiknek képmutatás s gyávaság volt a mérték. E város „fekete hollókat“ emleget, házkutatásokat börtönt és vadatokat. De miképp szólnak itt moss. — isgyeld — az emberek? Beszédük csupa fény — friss áprilisi szózat. Új lombbal suttotgó gyors szellő kergeti a járdán megrekedt szemetet, szétcibálja. Jövőjére tekint e város, felel neki, de a múltjára sem emlékezik hiába. Nem kételkedik magában a város, jó úton van: sötétlő árnyai végleg tűntek tova. Él Tizenhét, a nagy, él benne halhatatlan. S nem ismétlődhetik meg harminchét soha. BULAT OKUDZSAVA: A papír - katonácska Hej élt a földön egy vitéz. De nem minőt a hír hord; Hiába volt derék s merész, A teste csak — papír volt... Nagy álmokat ,.emélt szegény, De sorsát mások írták; Maradt az ágyikó szegén Szegény vitéz papirbáb. A 'árg s a füst sok ütközet Ha csalta volna halni: Mi végre járna füst között. Ki hősnek vajmi talmi... S gyakorta titkok, babonák Talánya ámította; De ki tanít egy katonát — Papírbabát — titokra ? Remélt: az ütkhzet közel, S az égre büszke pír csap; Frhászkodott: .Tüzet! Tüzelj!“ — Feledve, hoqy papír csak. ? Tüzet? Na jő. Elégsz? Csak < égj. • Felelt hogy ’ égni készül. 5 S így érte végül öt a vég, ? Bután, papír? vitézül... ;8C]8ClK§CgC*<3C8aK»QSCte8C£d^ Már délután kezdődött, illetve évekkel ezelőtt 1958-ban, amikor megszületett a terv — márpedig a ’■égi Darvas-kastélyból kultú’házat építünk Akkor kezdődött. Még alig kezdtek hozzá az építkezéshez és már sokan arra gondoltak, hogy majd egy jó csárdást vagy egy jó charlestont eltáncolnak benne — ki-ki az ízlése, a vérmérséklete szerint S íme, — áll a gyönyörű művelődési otthon, s hatalmas terme tömve emberekkel. Az egész környék itt van. Még délután kezdődött. Az őszi ég is nekividámodott, pedig az ugyancsak nagy dolog. De úgy látszik a hamvaiak mosolya, jókedve ragadós volt ezen a napon. Délután kezdődött a helyi alapfokú iskola, valamint a helyi Csemadok-szervezet műsorával a kultúrház átadásának az ünnepsége. A műsort a tornaijai Giertažeň jól összekovácsolódott együttesének fellépése zárta le, s utána következett az a négy évtől álmodott ropogós csárdás. Ďeraj János, a HNB titkára magyarázza: — Befejeztük Brigádmunkában 158 799 kői ona értékű munkát végeztünk el rajta. A falu kőművesei, ácsai mind itt dolgoztak, hogy \ XII párt kongresszus tiszteletére tett vállalásunkat (mármint befejezni a kultúrház építését) teljesíthessük Sikerüli. — Egyáltalán, mindent társadalmi munkában csináltunk itt. Brigádban. Én is itt voltam — fordul hozzánk az egyik mellettünk álló hamvai. — Az én kezem is benne van ebben. Brigádban építettük, csak az anyagra volt pénzünk. Én is . Tovább sodródunk. Az ismerős arcok úgy villannak fel előttem, mint a filmkockák és mindegyiken ragyog valami keveréke az örömnek és a büszkeségnek. György Sándor, a szövetkezet elnöke csak legyint, hogy a szövetkezet segítségéről kérdezzük. . — Nem mindegy az ? Fő, hogy itt a kultúrház, nem igaz ? — s nevet hozzá. Mások is csak azt mondják, hogy sok volt az a segítség, hát aztán nem firtatjuk. Mert igaz is, ilyen alkalmakkor, s ha kultúrházról van szó, sohasem szabad számokkal kicsinyeskedni. Azt azonban még ideírjuk, hogy Katona István irányította a kőművesek munkáját, a famunkát pedig mind Eke József, a szövetkezet ácsa végezte el. Brigádban. Peregnek az arcok, az éjszaka rilmjei, s egyszeresek a helyi Csemadok-szervezet elnökébe, Katona Elemérbe ütközünk — Hát, hogy is lesz az már most a faluban? — kérdezi. Mert a 78 tagú Csemadok-szervezet elég erős ahhoz, hogy produkálhassatok valamit. — Mi először is egy háromfelvonásos színdarabra gondoltunk. Ezt még karácsonyra megcsináljuk. A könyvtárat is áttesszük ide s a klubteremben irodalmi esteket rendezünk majd. Meg — a többin még nem is gondolkodtam ... A lehetőségnek annyi válfaja kínálkozik már most, hogy bizony nehéz is a választás. De a színdarab-tanulás, az irodalmi estek rendezésének fontosságát jól látják. Kell és szükséges. A könyvtárról sem szabad megfeledkeznünk, illetve az olvasásról, hisz az új helyiség ehhez is nagyszerű helyet biztosít. Klubestek, irodalmi estek, összejövetelek, ismerkedés a könyvvel, saját magukkal és filmelödások. Lehetőségek tehát már vannak, most már csak élni kell velük s reméljük, hogy legközelebb ilyen értelemben beszélhetünk a hamvai kultúrotthonról s a hamvai fiatalokról. -tó-Fényes a tűz lángja Régóta hiányoltuk, s régóta készül ez a könyv. Sokáig váratott magára. Több, mint négy évvel ezelőtt került szóba először, hogy szükség volna egy ilyen kiadásra. Viszont el kell ismerni, nem a könyvkiadón múlott, hogy nem jelenhetett meg előbb A fordítással Kiss Károlyt bízták meg, aki közbejött akadályok miatt nem tudta munkáját befejezni. Ez évben végre megjelent, nagyon igényes külsőben a szlovák népballada-fordítás Csuka Zoltán tolmácsolásában. A könyv anyagának összeállítója. Sziklay László igyekezett úgy válogatni a hatalmas mennyiségű anyagból, hogy a magyar olvasó teljes képet kapjon a szlovák népköltészetről a legrégibb időktől úgyszólván napjainkig. S ez részben sikerült is neki. Megtaláljuk a hűbérúr kénye-kedvének kitett jobbágy panaszát például a Csejtei Báthori Erzsébet című balladában, ahol a legény elrabolt kedvese után bánkódik. A Jankó járt gulyával, vagy az Élt egy özvegy édesanya címűben, de még több másban is a magyar balladákéval rokon témákra bukkanunk. Mintha csak a Kádár Katát, Görög Ilonát, Kőmíves Kelement hallanám. Éppen ezért sokan még ma is azt keresgélik, vajon kié az eredeti. A kételkedők és gáncsoskodók megnyugtatására hadd mondjam meg: ezek a Olvas az egész osztály jelszó alatt, versenyt indított a rozsnyói Járási Könyvtár. A verseny célja az volt, hogy az ifjúsággal megszerettessék a könyvet. A város minden iskolája bekapcsolódott a versenybe. A kiértékelés november 15-én volt. Az első helyezést az Egészségügyi Középiskola foglalta le. Az iskola minden tanára és diákja tagja és rendszeres látogatója a könyvtárnak. Ezért az iskola szorgalmas olvasótábora, mint első díjat 200 Kčs értékben könyvjutalmat kapott. A második helyezést a pedagógiai iskola nyerte. Szintén könyvjutalomban részesült. A kiértékelés irodalmi vetélkedővel volt egybekapcsolva. A vetélkedő kérdéseit a könyvtár dolgozói úgy állították öszsze, hogy az olvasógárda iegíiatalabbjai és a nagyobbak is egyaránt bekapcsolódhattak. A versenyzők egy4b nyereménvtárqyakat is kaptak díjul. A könyvtár dolgozói a közeljövőben szintén rendeznek ilyen irodalmi és kulturális vetélkedőt, „Ki mit tud?“ címen. Cs. Zs. balladatémák Európa majd minden népköltésében megtalálhatók. így tehát fölösleges vitázni azon, hogy kié az eredeti. Sokkal inkább érdemes azzal foglalkozni, hogy a közös történelmi múlt által létrehozott rokontémájú balladákat összevesszük, döntő bizonyítékul közreadjuk, hogy: „magyar, román és szláv bánat" mindig egy bánat volt a feudális kizsákmányolásban. Sziklay László a balladákat három fő csoportba sorolta. A balladák témaköre azonban sokkal szélesebb, hogysem ilyen szűkre szabott keretekben megférne. Kissé visszatett sző, hogy a Katonák és betyárok sorsa csoportban ott találjuk Kossuth és Batthyány-ról szóló balladát, vagy az Amerikát mikor odahagytam címűt, amelyik se nem katonáról, se nem betyárról szól. Ugyanígy nincs helye a Legények sorsa ciklusban a Hercegnőnk virágszál címűnek, v.agy a Volt egyszer egy kis gerlé-nek — ahol az utóbbinak népi eredete is erősen vitatható. Sokkal célszerűbb lett volna, ha a három ciklus helyett több csoportra osztja az összegyűjtött anyagot, szigorúbban ragaszkodva a tartalmi egységhez, így a könyv sokkal áttekinthetőbb lenne, nem beszélve arról, hogy abban az esetben jobban kiemelkedne a balladák keletkezésének időrendi sorrendje. Egynéhány balladának szebb és teljesebb változata is van, mint amelyet Sziklay László a kötetbe sorolt. Ilyen pl. a Nyáját legeltette, Élt egy özvegy édesanya, és Duna partján állott Katka. A versek fordításának értéke igen hullámzó. Van nagyon .szép, művészi alkotás, de van feltűnően gyenge fordítás is a kötetben. Sok a hibás fordítás, ami egynémely esetben érthetetlenné, zavarossá teszi a gondolatmenetet. Lássunk egy néhányat a kirívóbbak közül. A füsi határban című balladában „három brit királyokról van szó. Nem tudom, hogy kinek a gyűjtéséből vették ezt a verset, de a Jifí Horák által közölt változatában „V tóm englickém poli“ és „englické pány“ van, vagyis: angol földön és angol urak. Már csak azért is valószínűbb ez a változat, mert Füs — magyarlakta vidéken fekszik, és kiesik abból a területből ahol a ballada keletkezett, másrészt a brit kifejezést az egyszerű emberek nem ismerik. A Rakovci szép kis városká-ban Mátyás királyról mondja el a népköltés, hogyan csapta be a kovács lányát álöltözetben. Mátyás utazó asszonyságnak öltözik, és így férkőzik hozzá a szép szűzhöz. Itt fordul elő ez a tévedés: szlovák szöveg: „Ach pán otec, moj premily, tá pani sa mi nelíbi.“ magyar fordítás: Apámuram, én kedvesem, nem tetszik az úrnő nekem.“ Csuka Zoltán fordítása: „Apámuram, kedves apám, az úrnő nem illik hozzám." Tévedés ife essék, itt nem arról van szó, hogy illik-e hozzá az úrnő vagy sem, hanem arról, hogy neki az úrnő viselkedése nem tetszik. Tehát gyanút fogott. A Jánosíkot idéző Csengőhegy ormán című ballada hetedik versét így fordította: „Hoznak, hoznak, hoznak, hely, milyen seregben, borlopóval százan, s anélkül is ezren.“ eredetiben; „Vezú, vezú, vezú, ale ich je mnoho, sto ich s koštúrmi a toľko bez toho. nyers magyar fordítása: Hoznak, hoznak, hoznak, de ők sokan vannak, százan fegyveresen, s anélkül is annyin. t Hogy Csukánál miért lett a „kostúrmí“-ból borlopó — mikor a szlovák gyűjtő, Jifí Horák ezt a tájszót „železný bodec.“-nak nevezi, — azt nehéz lenne megmagyarázni. Különben is, soha sem hallottam még, hogy a pénzt vagy más értéket, legyen az mindjárt boroshordő is, száz borlopóval kísérték volna. Sajnálatos elírás történt még a máskülönben nagyon szép Járja Jancsi1 a víz szélét című balladában. A vers történési helye Szobotistye, Szakolca és Szenyice. A fordító tévedésből Senicá-t Szenc-re fordította. Ezt a szarvas hibát úgy látszik Sziklay László sem vette észre, és éppen emiatt utószavában helytelen következtetésekre jut. Senica magyarul Szenyice, és Szene szlovákul Senec. Különben is Szenyice Nagyszombattól Észak-nyugatra, Szakolca közelében — tehát a ballada keletkezési helyén fekszik, — Szene pedig jóval délre van. Ezzel még nem merítettem ki mindent. Csak a szembeötlő, nagyobb tévedésekre mutattam rá. Sorolhatnám még például, hogy a „prstenka zlatého“ nem arany gyümölcske, hanem arany gyűrűcske; Matúš nem Mátyás,1nm>. hanem Máté; a svetlice nem börtön, hanem szoba. Vagy Ai leányka vízért járt címűben a „kaštiel“-t várra fordítja, holott ez már csak kézenfekvő, hol a költőieskedés miatt válik nem lehet, csak kastély. Néhol a költőiskedés miatt válik értelmetlenné a szöveg. Pl.: Szőke hajam fészkén egerek cincognak. így érthetetlen. De az eredetiben nem, mert ott így van: szőke hajamban - egerek fészkelnek. Nem akarok most itt vitatkozni a fordítási elvekről, és a fordítási szabadságról! Csak annyit jegyzek meg, hogy ebben az esetben nem egy költő verseiről van szó, akit, ha a fordítás alapján rosszul ismernek meg, nem történik nagyobb baj; itt egy nép költészetéről van szó, és ezen keresztül egy népet ismerünk meg. Éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan fordítjuk le ezeket a költeményeket. A Würtz Ädám fametszeteivel illusztrált szép kiállítású könyv így csak részben elégítette ki a várakozás idejének megfelelő igényeinket. Gyüre László OIOIOIOIOIOIOIOIGIOIOIOIOIO 0 „ . . . . 0 Kedves olvasók! Mai számunkban közöljük a Megismertem, Tudtam, Eltaláltam című nagy rejtvényversenyünk hatodik és egyben utolsó fordulójának helyes megfejtéseit, valamint a nyertesek névsorát 1. IL 18; 2. Praha, Kolín, Olomouc, Žilina, Vrútky, Ružomberok, Košice; 3. 42 HP; 4. Lenin; 5. 202 óra; 6. Považská Bystrica; 7. Brno IV; 8. Praha, Brno, Bratislava, Košice stb.; 9. Pardubice, Nižná nad Oravou; 10. Go- Kart; 11. Váh; 12. összeadás, kivonás, szorzás, osztás. Sorsolással a következő versenyzők nyertek: 1. díj — síléc, nyerte Gál vándor, Simonyi, rimaszombati járás. 2. díj — szánkó, nyerte Kuruc Erzsébet, Györke. 3. díj — korcsolya, nyerte Oravec Elek, Babindol. 4. díj — sporttáska, nyerte Kürthy Jolán. Lakszakállas. 5. díj — könyvek 50.— Kčs értékben, nyerte Ferenc Dezső, Lošonc. A nyereményeket postán küldjük el. Lapunk következő számában közöljük a Megismertem, Tudtam, Eltaláltam című versenyünk végső kiértékelését. ÚJ IFJÚSÁG szerkesztősége 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ -0 ■ 0 0 ■ 0 □ aoioioioioioioioioioioioio A hamvai kultúrotthon E g g yel több
