Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-11-20 / 47. szám
Varázslók a szteppén Äki még nem látta az Éh ségsztyeppet, aki saját bőréi még nem érezte a sztyeppe bá gyasztő, forró, fojtogató le vegőjét, az nem is tudja el képzelni, mi is a sztyeppe Képzeletünkben még talán a Szaharát meg tudjuk közelíteni, valahogy jobban ismerjük a könyvek és a tankönyvek alapján. De ázsiai testvéreit, a Karakum, Kizilkum, Mujnukum sivatagokat és a kínai Góbit már kevésbé ismerjük. Az Éhségsztyeppe északi része már mélyen belenyúlt Kazahsztánba, a déli része pedig Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizia területébe. Ez a három szovjet köztársaság 3500 ezer négyzetkilométer területen terjed el, több mint 27- szer nagyobb területet foglal magába, mint a mi köztársaságunk. Az Éhségsztyeppe legalább i 10 millió embert tudna eltar- 1 tani, ha a sztyeppe nem szom- : jazna és nem kívánná állandóan a vizet. A múltban is a szárazság következtében haltak itt éhen az emberek. De mindez ma már a múlté. Idén kezdődött meg a sztyeppe elleni második roham, mégpedig három oldalról. Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán felöl. 1965-ig további két és fél millió hektár termőföldet akarnak teremteni. De még messze e végső győzelem. Csak talán a harmadik rohamnál veszik be teljesen a sztyeppét, csak amikor a Davidovov terv szernt északkeleten átvezetik majd a Szirdarja zavaros vizét és megváltoztatják az Ob, Irtisz és a Tobol folyók medrét, és megteremtik a hatalmas szibériai tengert, amely majd gondoskodik a kö-, zépázsiai kietlen sztyeppe vízellátásáról — csak akkor lehet majd győzelemről beszélni. Amikor a Fergani csatornát építették, akkor még teve- és öszvérkaravánok szállították kosarakban a földanyagot. Ma már persze exkavátorok, buldózerek vonulnak ki a pusztába, a sivatagba és készítik elő a talajt. Abduhalik Fajzibaev Leninkot és aszerint szabályozza ai öntözőcsatornákat. A gyapot vizet kér, hiszer a sivatag homokja néha úg> tűz a nap melegében, hogy eléri a 75 fokot is. A gyapotnál vízre van szüksége és az árpának is; pedig az még a nagy szárazságot is bírja. Egész éven át nem esik, a nap felperzseli a növényeket. Az emberek öntözőcsatornákon, sokszor polietilénből készült csövezeten keresztül hajtják a vizet a gyapotmezőkre. A csövezetet — mivel 2—3 m magasságban építették ki — elnevezték „levegő-folyóknak“. Az Éhségsztyeppén, ott, ahol a leninbadi új kolhoz épült, az idén ötezer hektár termőföldet szakítottak ki a sivatagból. Abduhalik hunyorog a forró napban és anélkül, hogy látnoki tehetséget fitogtatná, kijelenti: Ezen a helyen „Gulisztán“ lesz. Hogy mi az a gulisztán? Mi ezt úgy mondjuk, hogy paradicsom, virágoskert. ötezer hektár termőföldön Rögtön 1918 elején Lenin elvtárs írta alá a dekrétumot, mely szerint 50 millió rubelt fordítanak a közép-ázsiai sztyeppek , csatornáinak kiépítésére. Megkezdődött az első roham az Éhségsztyeppe ellen. A harmincas években felépítették a 330 km hosszú Nagy Fergani csatornát és termékeny virágzó völggyé változtatták a vidéket. Egy nappal a sztálingrádi csata megkezdése előtt, 1942. november 18- án a szovjet kormány azt a határozatot hozta, hogy Szirdarjában hatalmas villanyerőművet építenek. 1948-ban valóban üzembe is helyezték. A folyó medrét mintegy 60 km szélességű tóvá változtatták és a Kirov csatorna az Éhségsztyeppe déli részében új életet hozott magával. Néhány száz km-el feljebb, ott, ahol a Szirdarja az Araitengerbe ömlik, néhány év óta a Zinordini duzzasztógát lassítja a víz folyását. A homokpusztában új városok épültek, Jangi Jer — Üj föld, — Begovat, Karsakpaj, Bet pák Dala... Majdnem egymillió hektár termőföldet nyertek. nagyobb területet ragadnak ki a sztyeppe karmaiból. Itt dolgozik például Vologya Csarilin is, Krasznojarszkból. Elmondja, hogy csak kíváncsiságból jött ide néhány hétre, Kiváncsi volt, milyen is az igazi sztyeppe és milyen a sivatag. Most már második éve a szerelésnél dolgozik, mint műszaki vezető. Esze ágában sincs visszamenni Krasznojarszkba. Mit mond például Tursun Kamolov? Üzbegisztánból jött ide: Hova mentem volna? Természetes, hogy ide. Néhány száz km-re innen születtem. Meglátják, milyen gazdagság, bőség uralkodik majd itt. Ella Styepanyancova Örménországból jött és így nyilatkozik: A jereváni technikumon tanultam, elhatároztam, hogy az Éhségsztyeppére megyek. A mi szivattyútelepünk, a Gorzsun, a világon a legnagyobb. Büszkék lehetünk rá, hogy ilyen építkezéseket hoztunk létre. Mit mond Mirali Alkuvatov fiatal kozákgyerek? Ez az én Komszomolom „komangyirkám." Nem tudom, vajon itt maradok-e. Mi építészek nomád nép vagyunk. Felépítünk egy várost, egy házat, és továbbáll unk. Rohatant is ml építettük fel. Auguszt Nyúlik észt fiú. Mint mérnök dolgozom itt — mondja. — Szükség van a szakismereteimre. Aszkár Rasztamov tadzsikisztáni származású is közbeszólt: A villanyhálózatot szereljük, egyelőre csak a szivattyútelepig, de aztán megyünk tovább, egyre tovább. Hogy sokat szenvedünk a hőségtől? Kibírjuk, megszoktuk. És végül hallgassuk csak meg, mit mond' Rahima Burijevova, aki a Gulisztán Kolhozban dolgozott azelőtt: Lássák, nálunk már virágzó ligeteket és termőföldeket találnak. Ez már a mi munkánk. Valóságos bábéi, de olyan, ahol az emberek nagyon jól megértik egymást, ha mégannyi nyelven beszélnek is. A vizet, amelyet közösen a Szirdarjából és más folyókból a sztyeppére és a sivatagba vezetnek, a „barátság gyümölcsének" nevezték el. J. T. Josef Vohnlcký, a szocialista munka hőse, valamint I a Köztársasági Ér- j - demrend és a Munkaérdemrend tulajdonosa munkacsoportjával, amely a szocialista munkabrigád és a XII. pártkongreszszus brigádja büszke címért versenyez, szép eredményeket ér el munkahelyén. Ez főképp az anyagmegtakarításban mutatkozik meg. Felvételünkön Vohnický Józsefet látjuk (jobboldalt), amint Jirí Privrellel egy új munkamódszert beszél meg. Vállalták -teljesítették A BRATISLAVAI J. DIMITROV üzem CSISZ-tagjai megszerezték a vállalat igazgatóságának és a CSISZ összüzemi bizottságának versenyzászlaját. A Szolidaritási Alapra háromezer kétszáz koronát gyűjtöttek. Eddig már 687 brigádórát dolgozott le a Valika Tyková, Srnečková és Prekopová vezette szocialista munkabrigád. A STRÄŽSKÉ-I ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói az SZLKP kerületi konferenciájának tiszteletére vállalták, hogy további 25 ezer liter tejet adnak el terven felül. Az év végéig öszszesen 100 ezer liter tejet adnak el terven felül. A TRNAVAI CUKORGYÁRBAN ebben az időszakban terven felül 370 ezer korona értékű árut készítettek, megtakarítottak 926 liter üzemanyagot, 7279 kilowattóra villanyáramot. A RAJCANYI EFSZ (topoľčanyi járás) terven felül harminc mázsa marhahúst adott el. A MARTINI GÉPGYÁR RÉSZLEGÉNEK dolgozói versenybe léptek a „szocialista munka részlege“ címért. Ebből az alkalomból vállalták, hogy a technológiai folyamat tökéletesítésével az év végéig még 56 ezer koronát takarítanak meg. A részleg tapasztalt, idősebb vezetői védnökséget vállaltak az új dolgozók felett, hogy lerövidítsék azok szakmai képzésének idejét. A HRADEC KRÄLOVÉ-I „Győzelmes Február“ Üzemben vállalták, hogy 130 ezer korona értékű anyagot takarítanak meg. A vállalást túlteljesítették, mivel eddig 202 ezer korona értékű az anyagmegtakarítás. A JOLSVAI MAGNEZITÜZEM DOLGOZÖI a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy terven felül nyolcezernyolcszáz tonna nyersanyagot termelnek ki. E vállalásukat már 321 tonnával túlteljesítették. Ezenkívül exportra 1372 tonna magnezitet termeltek ki terven felül. AZ OSTRAVA- KARVINA-I körzet Paskov bányájában Erich Tesafík mérnök vezetésével a szocialista munkabrigád megdöntötte az eddigi 221,49 méteres országos aknamélyítési csúcsteljesítményt. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére az aknamélyítők mintegy 280 méteres csúcsteljesítményt értek el. bad mellett egy olyan kolhozban él, amelynek területét az egykori Éhség sztyeppétől ragadták el. Hogy mi a foglalkozása? Folivalscsik. És mit jelent ez a szó? Nehéz lefordítani: öntöző. Méri a csapadéannyi gyapot terem, hogy egy fél évre nyersanyaggal láthat el egy nagy textilüzemet. Kazahsztánban és Üzbegisztánban már az idén 30 ezer hektár termőföldet nyertek. Az elkövetkező években még Válaszoltak a felhívásra Népgazdaságunk vezető dolgozóinak a szocialista munkaviszony elmélyítése érdekében elhangzott felhívására a Bajcsi Állami Gazdaság vietorníki baromfifarmján dolgozó szocialista munkabrigádja, amelynek a vezetője Kerekes elvtársnő, a következő feleletet adja: — A közélelmezés céljaira év végéig terven felül 15 ezer darab tojást szállítunk. Már most novemberben hatezer csibét keltetünk ki, a kakasukat pedig februárban kiárusítjuk. A munkaidő minden percét alaposan kihasználjuk, szabad időnket pedig tanulásra és a testnevelésre fordítjuk. A felhívásra a Bálványi Állami Gazdaságban dolgozó ifjúsági leánycsoport is elküldte válaszát. — Mi is csatlakozunk azokhoz, akik lelkiismeretesen végzik munkájukat. Népszerűsíteni akarjuk az új technológiát, szakszerűen ügyelünk a gépberendezésre, 50- százalékkal csökkentjük az önköltségeket és hajtóanyagokon hatezer koronát takarítunk meg. A mosolygós traktoros nőkkel együtt örülünk a szép eredményeknek. A ránk bízott répaföldeken 400—420 mázsa répát és 150 mázsa silóanyagot termelünk. Azt szeretnénk, ha a többi mezőgazdaságban dolgozó ifjúsági kollektíva is követné példánkat. Durica Milán ŐSZI RIPORT ytíégis Megváltozott... Leengedett vasúti sorompók előtt állok. A járókelők sokaságát, az utca forgatagát nézem. Közben ismerősöket üdvözölök és köszöntéseket viszonzok. Aztán nemsokára mégis csak szabad az út. Ismerős házak, raktárak, gyártelepek ... Minden ugyanúgy, mint jó pár évvel ezelőtt. Es mintha csak azóta mindig ugyanezt az utcát járnám. Semmi különöset nem érzek az egészben. De miért is lenne másképp? A sarki trafikos is csak annyit mond, amikor a cigarettavásárlás közben visszajáró pénzt elém teszi: azt hittem, hogy már leszokott a dohányzásról. Rég nem láttam. És mintha kissé felrázna bennem valamit. De más ismerősök jönnek és együtt megyünk tovább a hűvös reggelben. Mlynské Nivy 15, ötlik eszembe akaratlanul is az utca neve... Bádogcsövekkel, ventillátorokkal megrakott zörgős kocsi a hajdani Grössling utcán, az első önálló munka, az akkor épülő új színházban .., Mintha csak tegnap, vagy tegnapelőtt lett volna mindez. A nehéz kalapácsütések is ugyanúgy hallatszanak, mint akkor és a hegesztőműhely kékes lángjai is ugyanúgy villannak a reggeli szürkeségben. Csak az „új", öreg portás vél idegennek csupán, amikor átlépem a bejárat küszöbét. — Itt tanultam, itt is szabadultam, — mondom. — A Sanyi, hát nem ismeri ?... No jó, hát hogy is ismerné... De nem baj, gyere — mondják egyszerre többen is. ... A nagy műhelycsarnok bejárata melletti hatalmas hirdetőtábla is ugyanaz, mint régen. Csak éppen azzal a különbséggel, hogy hiába keresem azon a régi neveket, melyek akkor a 49-50-es évben oly gyakran szerepeltek olt a rövid, de jelentőségteljes szavak után: Üzemünk első élmunkásai. Helyettük más, a szakmát érintő cikkek, újítási módszerek leírása foglal helyet a táblán. Fölöttük egy háromsarkú kis vörös zászlócska leng csupán és aranybetűivel jelzi a nagy változást: Győztes üzemrészleg. És a gyorsan, munkazubbonyt váltott szakik, egykorú tanonctársak csak mosolyogva intenek felém. — Pontosan háromszorosát csináljuk, mint annak idején, 21 milliót. Pedig akárhogy is nézek körül, lényeges változást alig észlelhetek. Kivéve a bádogosokat és a hegesztőket, akik számára külön helyiséget épített a vállalat, De a létszám és főképp a törzsgárda ugyanaz. Közben az üzem egykori technikusa, a már több éves igazgatója érinti meg vállam. — Ügy van, mint ahogy az imént hallottad. Megháromszorozódott a termelésünk. A bratislavai Mlynské Nivy 15 szám alatt tovább villannak a hegesztöműhely kékes lángjai, ugyanúgy hallatszanak a nehéz kalapácsütések is, mint évekkel ezelőtt és csak az aranybetűs zászló jelzi, hogy mégis megváltozott minden. SÁRKÁNY ÁRPÁD »1-súlyos, sötétszürke íellegek, s csak meg kellene egy kicsit piszkálni, s máris zuhogna az őszi eső. A kertészetben sok még a munka a zöldségfélékkel. — Hódoson is szorgalmasan dolgoznak a lányok, hogy mielőbb ládákba kerüljenek a kihízott, kerekre nőtt zellerek, pajta alá jusson a sárgarépa és a petrezselyem. Kázmér Miklós, a kertész bent foglalatoskodik az üvegházakban. Palánta, vetemény ugyan már nincs, de munka azért mindig akad. Éppen helyet készít a zöldség egy részének. A lányok kupacra hordják, hogy rossz idő esetén se kelljen az ég alatt ázni a tisztításával. A hódosi kertészet hét hektárnyi területen fekszik. Az állandó munkaerő alig több tizenötnél. Ebből három férfi, a többi nő. Tavasszal, ha eljön a cukorrépa, kukorica kapálásának az ideje, akkor még ennyien sincsenek, mert a szövetkezet vezetősége a kertészeti munkásoknak is kiméri a kapálnivalót... A kertész meg szaladgálhat munkáskéz után... Kázmér Miklós bácsival beszélgetünk, ő diktálja toliam alá a feljegyezni valókat. — A tervezett évi bevételünk háromszázezer korona, Ebből eddig 286 ezret teljesítettünk — mondja. — Hagymából 100 mázsa helyett 131 mázsát adtunk el. Sárgarépából, zöldségféléből többet termelek egy hektáron, mint a szövetkezet cukorrépából. Fél hektárról két vagon zöldséget takarítottunk be — mondja büszkén. Hallgatjuk, meg jegyzem az eredményeket, amelyeket jó hallania a fülnek. A hódosi szövetkezet vezetősége azt szeretné, ha Kázmér Miklós bácsi a következő évre is megmaradna kertésznek. *-< uLvuuun Ildii ŰÓ1VC3CU vállalnám — mondja. — Nem agyok szakember. Amit tudok, úgy szedtem össze, lestem el hol itt, hol ott. Szerettem a kertészeti munkát, magam is sokat kísérletezgettem fiatal korom óta, de a sors úgy hozta, hogy nem képezhettem magam. Arra meg, hogy most üljek be az iskolapadba, öreg vagyok. Jó lenne, egy szakember, aki igaziból kezébe fogná a kertészetet, mert nagyon jó föld ez a miénk, valóságos aranybányává válhatna a hozzáértő ember keze alatt. Aztán az üvegházakra terelődik a szó, amelyeket itt-ott már javítani kellene, sőt a bővítés is rájuk férne — mert egyes növényekkel ki kell várni a tavaszt, hogy férőhely hiányában a szabad ágyúsokba is veteményezhessenek. — És most a téli hónapok alatt pihennek-e a üvegházak? — kérdezem. — Dehogy pihennek. Munka van bőven. Kitakarítjuk s előkészítjük az ágyakat. December elején salátát vetünk, hogy koratavasszal szállíthassuk a friss fejessalátát — mondja. A lányok keze alatt ég a munka. Fenes Ilona, Kázmér Mária, Kázmér Ilona, Levický Júlia, Marcsok Júlia, Simon Izabella, Csucz Jolán és Oszvald Júlia, egymással versenyeznek a munkában. Erősek, pirosak, kerekarcúak és elégedettek. Jól érzik magukat a kertészetben, s nem vágyódnak idegenbe. Jól keresnek. Szórakozásukat is megtalálják a községben, amelynek van mozija, kultúrháza, klubhelyisége, könyvtára és olvasóterme. A mezőgazdaságban nőttek fel, s a föld nagyon a szívükhöz nőtt. Eredményeik azt igazolják, hogy szeretik a földet, s nem is akarják elhagyni... Kovács Miklós, (Hódos) A földet szerető hódosi lányok
