Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-11-20 / 47. szám

A gyarmatosító nagyhatal­mak „gyarmataikhoz" a legkü­lönbözőbb módon jutottak. Voltak olyan esetek, amikor „keresztény missziók" előzték meg a gyarmatosítást, máskor meg a kereskedők karavánjai járták be az országokat, gyak­ran pedig egyenesen a kato­nák mentek „terjeszteni a ci­vilizációt“. Az Egyesült Ál­lamok többnyire az utóbbi módszerhez folyamadott és nem is igyekezett a terjesz­kedés valódi célját „titokban tartani“. Különösen Latln-Ame­­ríkában rögtön úgy terpeszke­dett, mintha máris otthon len­ne. A történelem folyamán több mint 8 ezer támadást in­tézett és 100 nagyobb háborút viselt Latin-Amerika ellen. Az Egyesült Államok ily mó­don tízszeresen növelte terü­letét és védnöksége az egész kontinensre kiterjedt. Kuba — a Floridától néhány száz km­­nyire fekvő sziget se kerülte el figyelmét. Már 1898-ban há­borút indított Kuba ellen, melynek folyamán a spanyol gyarmati birodalmat megdön­tötte. A párizsi békeszerződés szerint, amely az amerikai­­spanyol háborút követte, az Egyesült Államok nemcsak a Fülöp-szigeteket, hanem Por­­torikót is kisajátította és a kubai alkotmányban az úgyne­vezett Plattov-féle adalékod értelmében külön jogokat biz­tosított magának. Kuba arra kötelezte magát, hogy az Egye­sült Államok tudomása nélkül idegen nagyhatalmakkal nem lép szerződési viszonyba, elis­merte az Egyesült Államok azon jogát, hogy beleszólhat az ország belügyeibe is és ka­• Úa-takta’ly § tEADO © mi/LÓTÉn —^ KIKÖTŐ ♦ LAKTANYA.-------------úr ! r TÓR2S RADAR VASÚT tonai támaszpontok építését is kénytelen vplt megengedni. A Plattov-féle adalékok az 1903- ban megkötött és az 1934-ben fejújított „szerződés“ alkatré­szévé váltak. A győzedelmes forradalom felszabadította a kubai népet és eltörölte a kizsákmányolási szándékból ráerőszakolt szer­ződésekből eredő kötelezettsé­geket, jogosan visszakövetelte Guantanamot, Kuba egyik leg­szebb öblét. Annak ellenére, hogy a gu­­antanamói katonai támaszpont nem nagy — csak 116 négyzet­­kilométer terjedelmű — tere­pen épült fel, mégis az Egye­sült Államok legmodernebb tá­maszpontjának tekintik. A yan­­kiek itt két repülőteret épí­tettek fel. Jelenleg több F8U-3 Super Crusador és Lockhead, P2V Neptune jelzésű felderí­tő gép állomásozik a repülő­téren, de nehezebb reaktív bombázók is startolhatnak in­nen. A guantanamói öbölben kié­pített kikötő a legkorszerűb­ben van felszerelve. A Forres­­tal típusú anyahajók is kiköt­hetnek. A kikötőben rengeteg fegyver és hadianyag van fel­halmozva. Állandóan itt állo­másozik a haditengerészet egy részlege. A katonák hozzátar­tozói is szép számban ideköl­töztek és hogy ne unatkozza­nak, klubhelyiségeket, mozi­kat, bárokat, úszómedencéket, rádiós és TV-adóállomásokat létesítettek. Nyomdákat Is épí­tettek, itt sokszorosítják a Ku­­ba-ellenes röpcédulákat. Az amerikaiak nemrég még a támaszpontokon kívül eső területeken is szabadon mo­zogtak. Ellátogattak Guantana­­móba, Caimenaraba és Bogu­­eranba, ahol az amerikaiak számára külön éjjeli mulató­kat nyitottak. Fekete kereske­delmet űztek, valutákkal ke­reskedtek, az utcákon vereke­déseket, összetűzéseket provo­káltak. Gyakran még gyilkos­ságra is sor került. Hruscsov írásbeli jelentést tett az SZKP Központi Bizott­sága elnökségének. A jelentés összegezi a mezőgazdasági év eredményeit, berzámol a sze­mestermények termesztésének és állami felvásárlásának nö­vekedéséről. Hruscsov közli, hogy megkö­zelítő számítások szerint ez idén az állam mintegy 3 mil­liárd 450 millió pud (1 púd — 16,38 kg) szemesterményt vá­sárol fel. A Szovjetunió ezzel a ter­méshozam és az állami felvá­sárlás tekintetében eléri a leg­magasabb 1958-as év színvona­lát. A győzedelmes kubai forra­dalom után ezek a jelenségek eltűntek, a forradalmi kor­mány a támaszpontot szigo­rúan őriztette és ezen a he­lyen ellenőrző megfigyelőállo­mást létesített. Ellenőrzésen mentek keresztül azok a ku­bai polgárok, akik mind mai napig a támaszpont vidékén dolgoznak. Az amerikaiak a tá­maszponton kívül nem tartóz­kodhatnak. Az intézkedések ellenére — amelyek a kubai biztonság szempontjából rend­kívül fontosnak mutatkoznak — Guantanámo kérdése még mindig megoldásra vár. Fidél Castro így jellemzi a helyze­tet: Guantanamo olyan, mint egy alattomos gyilkos kezében a tör. Az utóbbi napok eseményei is azt bizonyítják, hogy Cas­­tronak igaza van. A kubai kor­mány ezért feltétlenül követeli, hogy ezt a katonai támaszpon­tot távolítsák el. A béke szem­pontjából nemcsak a Karibi­öböl, hanem az egész világ számára jobb lesz, ha ez mi­nél előbb bekövetkezik. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára felhívja a figyelmet arra hoqy az ország­ban méy nem győzték le a leg­nagyobb hibát: azl. hogy egy­azon feltételek mellett a kol­hozok és szovhozok termelési színvonala különböző. Hruscsov ezekkel a szavak­kal fejezte be jelentését: „Megvan az erőnk ma ahhoz, hogy kitűzzük a következő fel­adatot; 1963-ban 4 milliárd 200 millió — 4 milliárd 500 millió púd szemesterményt vásárol­jon fel az állam és növekedjék más mezőgazdasági termékek termelése is. Adenauer washingtoni útjá­­val behatóan foglalkoznak a nemzetközi hírmagyarázók. Az amerikai hivatalos személyisé­geket súlyosan aggasztja az a bíráló álláspont, amelyre a nyugatnémet kormány a leg­utóbbi diplomáciai megbeszélé­sek során helyezkedett. Ade­nauer majdnem olyan makacsul szabotáló viselkedést tanúsít az amerikai javaslatokkal szemben, mint de Gaulle. Az Egyesült Államok Adenauerrel együtt meg akarja vizsgálni annak lehetőségét, hogy álta­lános megbeszéléseket kezde­nének a NATO-hátalmak és a Varsói Szerződés tagjai között az európai biztonságról. Adenauer azt tartja washing­toni útja legfőbb céljának, hogy a tőle megszokott merev ma­gatartásával már e őre megne­hezítse a nyilván hamarosan megkezdődő kelet-nyugati tár­gyalások kibontakozását. Adenauernek ez a tizedik útja az Egyesült Államokba és a Spiegel-botrányon kívül más oka is van, hogy ne örüljön az amerikai látogatásának. Bonnt aggodalommal tölti el, hogy Washingtonban bizonyos érte­lemben megváltozott a kor­mányzás módszere, a Kennedy kormány elődjénél kevésbé tartja szem előtt európai szö­vetségeseinek véleményét. A kubai válság kirobbantásával Kennedy szövetségeseit kész helyzet elé állította. A blokád kihirdetése előtt néhány órával tájékoztatta ugyan Bonnt, Pá­rizst, Rómát és Londont, de ezeknek csupán annyi idejük volt, hogy „rányomják bele­egyezésük pecsétjét". Ha nem teszik, Washington tervein ez sem változtatott volna. Ezzel azt akarjuk hangsúlyozni, hogy ha a józan szovjet polifika meg nem akadályozza, az amerikai elnök — -megkérdezésük nél­Akárcsak a nácizmus idején, ismét peregnek a dobok és fel­villannak a fáklyák fényei. A legkisebbek ismét menetelnek. A nyugatnémet és nyugat-berlini egyetemeken ismét működ­nek a reakciós diákegyesületek és egyletek, az ún. Burschen­­schaftok. Több mint 150 év óta szüntelenül a soviniszta moz­galmak melegágyai voltak. Az ábrán az egyik nyugatnémet főiskolai szövetség tagjai sörözés közben. E. K. iiiimiiiimmtiiimimiiiiiimiiimmiiimiiimiiiiiiiimimiimimiimi Eredményes év Ez is valóság Csak apró epizódokat villantunk fel a fiatalok életéből, de ezek a történetek — bármelyik országban történtek is, akár fiúkkal vagy lányokkal, haladó gondolkodásúakkal vagy kö­zömbösökkel —, mint egy cinemascope film kockái körvona­lazzák a Nyugaton élő fiatalok életét, örömeit és gondjait... AZ INAS Az inas egy ausztriai kisvá­­•oskában — Abbs-ben — él. víáskor annak a szónak, hogy ,él", nincs jelentősége. Mint­­la azt mondanék csak: lakik, dost nem véletlenül került a nondat végére. Mert Hans Pa­­;ernoster, az inas. életét, ép­ségéi. csak a szerencsének kö­­izönheti. A história egy szép szeptem­­jervéqí reggelen kezdődött, lerr Ungar, az üvegkereskedés ;ulajdonosa már a pénztár mö­­jött ült. — Morgen — köszönt rá az nas és sietett volna hátra, íogy felvegye a köpenyét. A nester villámló tekintete azon­sán megállította. — Valami baj van? — kér­lezte. — Mi ez? — rontott hozzá 4err Ungar és megragadta a !iú ingét. — Ez ... az ingem ... — De kék! — bömbölte a ke­­•eskodő. — Kék — vonta meg vállát I fiú. Herr Ungar azonban nem hagyta annyiban a dolgot. — Nem tűröm, hogy kommu­nisták dolgozzanak az üzle­temben. Azok hordanak ilyen inget. A fiú őszintén megmondta, ő nem kommunista, a szocialis­ta ifjúsági szervezet tagja. — S az mennyivel jobb?! Etlő! kezdve napirenden vol­tak a viták, a kereskedő min­denben hibát talált, gyötörte, gúnyolta. A gyerekember egy­szer már nem bírta tovább és mindent elpanaszolt az anyjá­nak. Frau Paternoster csak annyit válaszolt: — Oda többé nem teheted be a lábad! Hans megnyugodott. Azt hit­te, keres majd egy másik he­lyet, ahol nyugodtan, szépen dolgozhat. Csakhogy másnap reggel már a folyosóról hallot­ta a tulajdonos mennydörgő hangját. Ijedten szaladt a szo­bájába és magára zárta az aj­tót. Kint pedig az anya és a mester csapott össze. Ungar mindenképpen a fiúval akart beszélni. — Mit akar tőle? — állta útját az asszony. — Majd neki megmondom — feszítette vállát a bezárt ajtó­nak a megtermett üvegkeres­kedő. Az ajtó reccsent, de mi­re Ungar betörte, a fiú az emeleti lakás ablakán éppen kiugrott. Szerencséjére nem halt meg. Az abbs-i eset nem ötven esztendővel ezelőtt történt, hanem napjainkban. És egy osztrák inassal, aki a Socialis­­tische Jugend tagja. DEBBY NAPLÓJA Olvastam Debby naplóját. Indiszkréciót ugyan csak köz­vetve követtem el, mert a ti­zenkét esztendős amerikai csitri magának szánt feljegy­zéseit az egyik legnagyobb nyugatnémet lap, a „Quick“ tette közzé. Tévedés ne essék, nem a gyermekrovatban. Ezek a kislányos betűk ugyanis olyan vallomásokat tartalmaznak, amik nem kislányok és kisfiúk számára szőlő olvasmányok. Nem mintha gyilkosságokról esne szó bennük vagy betöré­sekről, csavargásokról. Akkor Debby naplója szinte említést sem érdemelne, de most vala­mi újfajta „gyilkosságok“ és „betörések“ titka tárulkozik ki a hevenyészve odavetett sorok­ból. Ismétlem még egyszer, Deb­by tirenkét esztendős. Ha ba­bákkal játszana, mosolyognánk rajta és szívesen megsimogat­nánk kócos barna fejét. Csak­hogy Debby más. ,,Randy azt mondta — mutatja be önma­gát —, hogy veszélyes nő va­gyok.“ Maga sem tudja, milyen kegyetlen igazságot ír le. Mert „normális dolog — hangzik egy másik napon írt vallomá­sa —, hogy a fiút, akit megkí­vánok. meg is kapjanj.“ Egyetlen ország egyetlen törvénykönyve sem szab ha­tárt ma már a szerelemnek. Nem is lehet. Csakhogy a sza­badosság sem lehet törvény! S törvénnyé szentesíti az ame­rikai szülőknek az a cinkos közönyössége, amivel gyerme­keik életét kísérik. Lemérhetetlen, hová vezet ez az üt. Nem is a mi felada­tunk megmondani. De ha az ember a kiégett, az életet cél­talannak valló, útjavesztett amerikai fiatalok tízezreire gondol, valahol itt, ezeknél már gyermekkorban elkezdett erkölcsi „betöréseknél“ kell kezdeni a kiindulást... PARDON! A bűbájos Sybille a maga és a „Stern“ egész szerkesztősége nevében kér a prűd kispolgá­roktól pardont a playboyok — vagy ahogy nálunk mondanák — aranyifjak számára. Mert úgymond „bár nem veszik olyan komolyan az életet, mint nekünk kell, a szerelmet és nem egyszer a pénzt sem, de szabad ezt tőlük zokon ven­ni?!“ Példákat is felhoz, hogy ezek a melegszívű, aranyos ke­délyű, javíthatatlan gyerekek milyen ártalmatlan dolgokat müveinek. Az egyik — ifjú bra­zíliai multimilliomos — azon­nal Hongkongba repült, hogy barátnőjének egy jada-fülbe­­valót hozzon, mert a kislány keservesen sírt, amikor az övét elvesztette. A másik egy­szerre húsz ruhával lepte meg szerelmét, mert az olyan na­gyon szeret szépen öltözködni. A playboyok táncolnak, isz­nak, szórakoznak, kártyáznak — egész nap, egész életükben. Ez a „munkájuk". De hát — sóhajt fel a megértő kolléga — „tulajdonképpen örülnünk kell, hogy vannak, különben ki tö­rődne a hercegnőkkel?" Pardon, kedves Sybille. Akit ön legkellemesebbnek tart minden playboyok között, az Ifjú Trujillo ezt a szertelenül dobált pénzt úgy szerezte, hogy az apja százakat gyilkol­­tatott le Dominikában, amíg aztán Őt ölték meg. De az ügyes fiú megmentett valamit az örökségből. A brazil Pigna­­tan pedig tízezer munkás ke­serves verejtéke árán ülhetett azonnal repülőgépre letörölni azt a frissen fakadt könnyet. Pardon, kedves Sybille, el­árulná, hogy lapja számára me­lyik kedves papa utalt át némi összeget ezért a közvélemény­nyugtató szerecsenmosdatás ért?! « (Az M. I. nyomán) kül — a termonukleáris háború katasztrófájába ránthatta vol­na a világot. A kubai kompro­misszum — támaszpontok fel­számolása, a függetlenség ga­rantálása ellenében — azt bi­zonyítja, hogy ésszerű módon és békés úton meg lehet oldani, mindenütt a vitás problémákét, ha erre meg van a jó szándék és a készség mind a két fél részéről. Adenauer mind ez ideig semmiféle készséget nem mutatott, hogy akárcsak tár­gyalásokba kezdjen a második világháború maradványainak felszámolásáról. Ismeretes, hogy hosszabb idő óta tárgyalások folytak Was­hingtonban Rusk amerikai kül­ügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagykövet között Nyu­­gat-Berlin státusának rendezé­séről. Az amerikaiak ellenzik ugyan a Szovjetuniónak azt a követelését, hogy vonják ki a megszálló csapatokat a front­­városból, hajlandók viszont tárgyalni olyan kérdésekről, amelyekről Adenauer hallani sem akar. így a többi között: 1. közös német részvétel a nyugat-Berlinbe vezető utak ellenőrzésére; 2. közös német bizottságok a technikai kérdé­sek rendezésére; 3. Megnem­támadási szerződés a Varsói Szerződés és a NATO államai között a fennálló határok elis­merésével; 4. megállapodás ar­ról, hogy sem a Német Demok­ratikus Köztársaság népi nad­­serege, se az NSZK Bundes­­wehrje nem juthat atomfegy­verek birtokába. Közös német bizottságok? De hiszen ez az NDK részleges elismerését jelentené — ami ellen Bonn a Hallstein-doktri­­nával és minden eszközzel til­takozik. A fennálló határok elismerése? Ez esetben vége olna a nyugat-német revan­­sta álmoknak! Adenauer kor­hidegháború, Az Algériai KP j nyilatkozata Az Algériai Kommunista ■ Párt nyilatkozatban szögez- j te le álláspontját a kommu- i nista összejövetelek betű- | fásával és az FLN politikai i bizottsága által szorgalma- J zott egypárt-rendszerrel | kapcsolatban. A nyilatkozat i rámutat, az FLN politikai J bizottságának képviselői ar- i ra kért ék az Algériai Kom- * munlsta Pártot, szüntesse i be tevékenységét az FLN • kongresszusáig és a kom- J munista párt tagjai csatia- i kozzanak az FLN szerveze- J terhez. Az Algériai Kommu- i nista Párt is híve az egy- • séges párt létrehozásának, ( amennyiben az a munkás- i osztály ideológiáján alapul, j Kész testvéri vitát folytat- n ni olyan egységes pártról, * amelyet az algériai fórra- % dalom érlel meg, amelyet • nem mesterségesen hoznak J létre. Algériában azonban, i mint azt az FLN válsága is ’ megmutatta, nincsenek még ■ meg az egységes párt fel- J tételei. Az Algériai Kommunista ■ Párt nyilatkozatban kitart j ismert álláspontja mellett, ■ hogy a jelenlegi helyzetben J a legcélszerűbb ha a kíl- ■ lönböző hazafias forradai- * mi szervezetek független- ■ ségüket megőrizve a Nem- J zeti Frontban egyesülnek. ■ A párt nyilatkozata végül J hangoztatja, továbbra is | építő módon akarja támo- i gatni az algériai kormány | pozitív intézkedéseit, de i felkéri az FLN politikái bi- J zottságát, vesse el a törne- i gek mozgalmát gyengítő I kommunista-ellen"s *v»et. Ha lattan is de mégis csak megindul az élet Algériában.

Next

/
Thumbnails
Contents