Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-30 / 44. szám
K dtícdboqdľ (EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) 26. Megtorpantam és az idegenre pillantottam. Bárgyú vigyorátöl hátrahőköltem. — Jő — bólintottam. — Menjen előre, én majd utána megyek. A férfi elégedetten elvigyorodott. — Pici, picikém! Nem leszek hálátlan... Itt ebben a házban ... Első emelet 4. Siessen, ne várakoztasson soká! Csak menjen! — mordultam rá ingerülten. Befutott a kapun. Néhány pillanatig vártam. Aztán gyors rémült iramodással elfutottam. Még a házszámot sem néztem meg. Mindenki otthon volt már. Irén és Piri azonnal közrefogott. Faggattak, de csak a legszükségesebb dolgokra feleltem. Tulajdonképpen már unom, hogy folyton vélem vannak elfoglalva. Ingerel minden kérdésük, dühít anyáskodásuk. Miért nem hagynak már nyugton, békén? Miért kínoznak még ők is? — Már azt hittük, valami bajod történt?! — lélegzett fel Piri. — Mi a frászt futkosol utána? Nincs itt elég fiú? — mordult rám bosszúsan Vera az ágyról. — Ne kínozd még te is! — vágott néki vissza Irén. — Azt hiszed mindenki úgy váltogatja az udvariéit, mint rendes ember az ingét? Vera elértette és felsziszszent: — Hozzád vágok valamit! — fenyegetőzött. — Csak azt próbáld meg! — Ne veszekedjetek folyton — békítgette Piri őket. — Hülye libák vagytok! — vetette oda Vera lenézően és hátatfordított a szobának. — Te meg közönséges ... — vágott vissza Irén. Vera felugrott, szeme szikrázott a haragtól. — Nézd a falusi libát! — sziszegte. — Még ő mer gyalázkodni. Ültem az asztalnál, néztem őket és közben arra gondoltam. hogy mily hamar megváltozott a helyzet. Mindegyik élete rendezettebb/ mint az enyém. En vagyok köztük a legszerencsétlenebb. Piri otthon járt Jozsóval a falujában. Jozsónak minden nagyon tetszett. Megvették a gyűrűket és karácsonyra tervezik az esküvőt. Ha minden jól megy, lakást is kapnak azonnal és így Piri felhozhatja bútorát. — Egyelőre itt maradunk, de azért otthon sem adjuk el a házat. Ki tudja, mikor szorul rá az ember... — magyarázta Piri, amikor visszajöttek és azt is elárulta, hogy a megtakarított pénzükön autót vásárolnak. hogy hetente hazajárhassanak. Különben néha alig ismerek rá. Mióta szerelmes, egész lénye megváltozott. Zárkózottsága feloldódott, az arcát kikezdő apró redők kisimultak. Rengeteget kézimunkázik és minden este vacsorát főz Jozsőnak, aki úgylátszik nagyon elégedett a sorsával, mert máris szép kerek pocakot eresztett. Irénnel azonban most nem vagypk tisztában. Azt rebesgette a múltkor, hogy azért a város mégiscsak város és jobban lehet itt keresni, mint otthon. — A strapa sem olyan, mint odahaza. Az ember elvégzi a munkáját és utána szabad. Senki se parancsol neki, senki se ráncigálja az embert, munka után mehet szórakozni. Ügy beszélt töprengve, mintha harigosan gondolkozna. — Ami igaz, igaz! Sokkal szürkébb és kopottabb otthon az élet — szögezte le később, miközben szép szabályos ajkára halvány rúzst kent, aztán mohón, izgatott gyorsasággal elrohant a randevúra. Engedett hát ő is nagy faluimádatából, de nem fog úgy járni, mint én. Sokkal józanabb, elővigyázatosabb és ami a fő, mindig ura az érzelmeinek. Hetente háromszor találkozik a fiúval. Moziba járnak, sétálnak és pontosan hétkor itt a kapu előtt elválnak. Vera viszont mind gyakrabban maradt ki éjszakára is. Most már biztos a dolgában. Állítólag a mérnök elindította a válópert és azzal bíztatja, hogy elveszi. így hát szabad idejükben jóformán mindig együtt vannak. Hogy őszinte legyek, nem sajnálom, hogy keveset vagyunk együtt Verával. Szinte kibírhatatlan a viselkedése, ha nem kell „segítenie“ a mérnöknek és korán hazajön. Folyton arról fecseg, mi mindent terveznek majd a nyárra, például hogy együtt lemennek kocsival a Fekete-tengerhez — Irtózatosan kell vigyáznom addig, nehogy másállapotba kerüljek, mert akkor fuccs mindennek! Nem fürödhetek a tengerben..> Szinte irigylésre méltó, hogy ez; a nő mennyire ura sorsának. ' Mindenre képes. Addig ravaszkodik, amíg el nem éri célját. Felhasznál minden eszközt és az eszközökben nem válogatós. Sosem jut, olyan szorult helyzetbe, hogy szerencsésen ki ne vágná magát belőle. Nem úgy, mint én ... De azért azt hiszem, hogy mégsem boldog, avagy fogalma sincs az igazi boldogságról. SZEPTEMBER 12. Irtózom a botrányoktól. Tudom, hogy nagyon sokan az én helyemben felpofozták volna Viktort. Odarohantak volna hozzá tegnap este és... Csakhogy én sokkal súlyosabbnak tartom árulását, semhogy néhány pofonnal elintézhettem volna. Nem vagyok kíváncsi dadogó mentegetőzésére. Ilyen szánalmas győzelemre nincs szükségem. Nem akarom, hogy könyörögjön, nem akarom, hogy bocsánatért esedezzen. Már nem vezetnek annyira a vak indulatok. Kezdem nagyon is józanul látni helyzetemet. Kikerültem a bizonytalanság fojtogató légköréből és most összeszorított fogakkal kell elviselnem szégyenteljes bukásomat. Talán könnyebb leríne, ha csalódásomban valakire támaszkodhatnék, ha valakinek kipanaszkodhatnám magam. Irén és Piri most minden segíteni akarásuk mellett is magukkal vannak elfoglalva. Nincs nagyon idejük mással törődni, mint ahogy nekem sem volt, amíg szerelmi kábulatban éltem. Verához viszont nem akarok fordulni, mert mielőtt még valamit is mondhatnék, kinevetne, csúfolódna. így hát magamnak kell megbirkóznom bajommal. Egyedül kell cipelnem terhemet, ha bírom, ha nem. Felednem kell az összeomlott légvárakat, szabadulnom kell hiú ábrándjaimtól, szembe kel! néznem a valóval. Ezen töprengtem egész éjjel, miután nyomasztó álmaimból verejtékemben fürödve felriadtam. Sohasem hittem, hogy ily végtelenek az álmatlan éjszakák, sosem tudtam, hogy oly kegyetlenül józan ilyenkor az ész. Tisztán hallottam a távolban száguldó nehéz teherautók zúgását, a tolatómozdonyok fütytyét. Megpróbáltam csendben számolni, hogy elaludjak: egy, kettő, három, négy, öt... kétszáz ... ötszáz . Nem tudtam elaludni. A teherautók zúgása, a mozdonyok füttye és a számok mind azt mondták: megcsaltak megcsaltak ... Az ablakon belopódzó fények csúfolódva ugráltak a falon, társnőim csendes pil.egése kibírhatatlan zajjá fokozódott. Kínoztak gondolataim és bármit is tettem, nem tudtam szabadulni tőlük. Gyermekkorom egyik éjszakája jutott az eszembe. Akkor is álmomból- riadtam fel és rémülten döbbentem rá, hogy a szüleim valahová elmentek és egyedül vagyok a bezárt lakásban Emlékszem, hogy jeges verítékemben fürödve moccanni sem mertem az ágyban. Féltem még lélegezni is. Körülöttem a szobában sejtelmes árnyak keltek életre, úgy láttam, hogy valaki meghúzódva figyel a szekrény mögötti sötét sarokból és hallani véltem az ágy alatt lapuló sötét alak lihegését. Szörnyű volt minden perc, amíg a szüleim haza nem jöttek. Most nem féltem, de szánalomra, szeretetre vágytam, mint akkor. Leküzdhetetlen vágy ébredt bennem, hogy ismét viszontlássam szüléimét, hogy velük legyek legalább néhány napig, ismét érezzem gondoskodásukat és megpihenjek az oly kedves szülői házban. Elhatároztam, hogy hazautazom a búcsúra. Szilárd döntésem megnyugtatott, örömmel töltött el és a szívem átmelegedett, a várakozás forró vágyától. Szinte észrevétlenül aludtam el ismét. Reggel azonnal jelentettem elhatározásomat. A mester megértőén tudomásul vette, hogy szombaton sem jövök dolgozni és hétfőn is késni fogok. Csak a brigádvezető akadékoskodott, hogy mi lesz a tervvel, ha mindenki már pénteken elutazik és se szombaton, se hétfőn nem jön munkába. Nem törődtem vele. Reggel utazom haza. (Folytatjuk) Valóság és illúzió CSANDA SÁNDOR KÖNYVE Csanda Sándort eddig úgy Ismertük, mint a régi magyar irodalom, illetőleg a magyarszlovák irodalmi kapcsolatok kutatóját, s íme most azt látjuk, hogy kutatási területét szélesíti a szlovákiai magyar irodalommal is. A kötet első részében egy csokorravaló tanulmányt nyújt át olvasóinak a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok gazdag tárházából. A „Szigetvárról“ szóló szlovák és magyar históriás ének tárgyalása adja a nyitányt. A két éneknek ily igényes elemzésével, összehasonlításával még sem a magyar irodalomban, sem a szlovákban nem foglalkoztak. Már tanulmánya legelején leszögezi, hogy a szlovák históriás énekben található az eddig ismert egykorú históriás énekek közül „a történelmi jelentőségű ostromok művészi szempontból legfejlettebb irodalmi feldolgozása ...“ Meggyőző az az állítása is, mely szerint mindkét névtelen énekszerző témáját egyazon forrásból meríti: éspedig valószínűleg Zrínyi kamarásának (Črnko Ferenc) krónikájából. A kötet másik tanulmánya: a „Szilágyi és Hagymási“ monda feldolgozásával s az ilyen nevű magyar és szlovák széphistóriával foglalkozik. Csanda a tudós alaposságával vizsgálja a szlovák és magyar változat viszonyát, mely a múltban ■zélsőSéges nacionalista viták• adott okot. A magyar irodalomtörténészek a magyar szöveget tartották eredetinek s a szlovákot fordításnak, a szlovák kutatók pedig pontosan fordítva. A szerző nem kisebb feladatot vállal magára, mint e meddő áltudományos viták és nacionalista szellemű gyanúsítgatások végleges eloszlatását. Az utolsó szót ő sem mondja ki — s nem is mondhatja az eddig feltáratlan dokumentumok híján —, de annyit félreérthetetlenül megállapít, hogy a magyar és a szlovák szöveg között fordítási viszony áll fenn. Valószínűbbnek tartja, hogy a szlovák változatot a magyarból fordították, melyet mindenekelőtt az a tény bizonyít, hogy a szlovák változaton könnyen kitapintható a magyar szöveg hatása: hungarizmusok, tükörszók, fordítási tévedések sűrűn találhatók. A szlovákból magyarra fordítást sem tartja teljesen kizártnak: „a szlovák énekes a magyarral ellentétben nem mondja, hogy más forrás alapján szerezte versét, s a szlovák változat stílusa jobb a magyarénál.“ Ezek az érvek azonban kevésbé meggyőzőek. Sőt az utóbbi szerintünk pontosan az ellenkezőjét bizonyítja: elég, ha Balassi Bálint dráma- és versfordításaira utalunk, melyek összehasonlíthatatlanul jobbak, élményszerübbek, kevésbé sablonosak, mint az olasz eredetijük. Csanda a tőle megszokott alapossággal elemzi a Júliadráma problematikáját. A bizonyítékok egész sorát vonultatja fel amellett, hogy a dráma szoros kapcsolatban áll s egyidőben született a Júlia-versciklussal, sőt a dráma még a költeményeknél is fokozottabb mértékben dokumentálja azt a hallatlan költői erőfeszítést, melyet Balassi latba vetett kegyetlen szerelmének meghódítása érdekében. Bizonyítottnak tudja a szakemberek korábbi feltevését is, mely szerint a magyar irodalom első szerelmi drámája úgy született, hogy Balassi Castelletti Kristóf: Amarilli című verses pásztorjátéka nem csupán fordítótt, hanem eldobva az eredeti szöveg mankóját, nagyrészt önállóan Irta. A Szlovák Tudományos Aka 'démia 1959-ben megjelentett! Bartók szlovák népdalgyűjte ményének első kötetét. Csandi ez alkalomból írt tanulmányi — „Bartók Béla szlovák nép költészeti gyűjteményének epi kus szövegei“ — egyike a kö tét legjobbjainak. A folkló: világirodalmi kitekintése utál szakszerűen elemzi az egye: balladák és népdalok keletke zésének vitás kérdéseit. A sző vegek eredetéről, a népkölté szetnek a műköltészethez vall viszonyáról sok újat tud mon dani. A kötet második részénél legjelentősebb írása „Az 0 küzdelme a csehszlovákiai szó cialista magyar irodalomért című tanulmány. Az „Üt“ : csehszlovákiai magyar szocia lista irodalom első nagy jelen tőségű legális fóruma lett, é erős hatással volt a progresz szív értelmiség radikalizáló Fényképpályázat A Dolgozó Nő szerkesztősége fényképpályázatot hirdet. A felvételek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság asszonyai, leányai, ifjúsága és gyermekei életéből kiragadott pillanatokat örökítsék meg, melyek a XII. pártkongresszus előtt és után népünk szorgalmát, lelkesedését, boldog életét tükrözik. A pályázaton minden csehszlovák állampolgár, hivatásos vagy amatőr fényképész részt vehet. A pályázatra minden, eddig még a nyilvánosság előtt meg nem jelent felvétel beküldhető. A felvételek tárgya a nők, az ifjúság és a gyermekek életének legkülönbözőbb környezetéből meríthető (ipar, földművelés, iskola, kultúra, művészet, sport, család, stb.) Mivel a pályázatra beküldött felvételeket nyomdai célokra használják fel, fontos, hogy magas technikai, tárgyi és esztétikai színvonallal rendelkezzenek. A képeket fényes papíron legalább 18 x 24 cm nagyságban veszi át a Dolgozó Nő szerkesztősége. (Bratislava, Októbrové námestie 12.) Kérjük a borítékon feltüntetni: „FÉNYKÉPPÁLYÁZAT" Mivel a pályázat névtelen jellegű, kérjük az érdekelteket, hogy a fényképek hátsó oldalát a felvétel megnevezésével és jeligével lássák el. A felvételekkel egyidejűleg minden pályázó egy leragasztott borítékot küld a szerkesztőség címére, amelyben saját nevét, címét és a fénykép hátsó oldalára írt jeligét helyezi el. A borítékot csak a kiértékelés után nyitjuk fel. A pályázat 1962. november 1-vcl lép életbe és 1963. március 1-én zárul. A fenti feltételeknek megfelelő fényképek bíráló bizottság elé kerülnek. 1. díj. Admira I. filmfelvevőgép 2. díj. Admira II. filmfelvevőgép 3. díj. Fényképezőgép 4. díj. Tranzisztoros táskarádió 5. díj. Premalux kvarclámpa. Ha a felvételek nem felelnek meg a követelményeknek, a bizottság eltekinthet valamelyik díj odaítélésétől. A pályázat kiértékelését a Dolgozó Nő 1963. 3. számában ismertetjük. A díjak kiutalásának végső határideje 1963. március 5. A díjnyertes fényképek továbbra is a szerkesztőség tulajdonát képezik Ezenkívül a szerzővel való előzetes megegyezés alapján a szerkesztőség megvásárol néhány felvételt a fényképtár kiegészítésére. A kiértékelt és megvásárolt fényképek szerzői joga érintetlen marad. Ezzel szemben a szerkesztőség jogot formál a beküldött felvételek nyomdai felhasználására, természetesen a megfelelő honorárium ellenében. A nem díjazott és a meg nem vásárolt fényképeket tulajdonosaik legkésőbb 1965. március végéig átvehetik a Dolgozó Nő szerkesztőségében. w/jVV.WA'.WWWW.WVWWWWMWIÁNWWWWVWW» WAV.V.WiV.V.'.VAVAV.W/' dására.“ Döntő tényező, hogy kisebbségi irodalmunk egy legális kommunista pért hatása alatt fejlődött ki, s ha nem is dicsekedhet a magyarországi irodalmi alkotások színvonalát elérő művekkel, mégis a magyarországinál általában haladóbb szellemű volt. Fontos része a tanulmánynak a Sarlóval foglalkozó fejezet. Párhuzamot von a Sarló és a magyarországi népi írók mozgalma között, s megállapítja, hogy mindkettő narodnyik jellegű volt. Politikai polarizációjuk is egyezést mutat: „hasonló módon vált szét (a Sarló) egy szocialista, egy reakciós és egy középutas irányra, mint a magyarországi népi írók mozgalma, csak sokkal gyorsabban és határozottabban.“ Ugyancsak külön fejezetet szentel Fábry Zoltánnak: felméri a lapban kifejtett szerkesztői és írói munkásságát. Meg kell jegyeznünk, hogy eddig Csanda határozta meg legtárgyilagosabban, legreálisabban Fábry helyét kezdődő szocialista irodalmunkban. Elfogulatlanul bírálja hibáit, de ugyanakkor kellő hangsúlyt kapnak pozitívumai is. Az Útban megjelenő irodalmi alkotások közül magasan kiemelkednek Fábry Zoltán esszéi és kritikái; mély irodalmi és ideológiai műveltségénél fogva.., ő a csehszlovákiai szocialista magyar irodalom első valóban jelentős képviselője.“ Az érsekújvári Csemadok helyi csoportja kéthónapos gondos előkészület után, 1962. október 20-án elérkezett az őszi évad első műsorának bemutatójához. A vezetőség Szenei György titkár jó szervező munkájával érdekes, nálunk újdonságnak számító műsort állított össze. A televízió KI MIT TUD mintájára szavalat, énekszám, tánc, bűvészet, akrobatika s a szellemi és testi adottságok sok más tehetségét megnyilvánító formában peregtek a műsorszámok, melyek közt akadt szlovák nyelvű is. Az első előadásra 41-en jelentkeztek, de csak 23 számot lehetett beütemezni az időterv,be. Ügy számítják, hogy kb. három előadásra lesz jelentkező. Ezeknek első hét helyezettje aztán egy negyedik döntő vetélkedőn méri össze erejét, s ennek eredménye határozza meg aztán, hogy melyik számok szereplői jutnak tovább. Rövidesen annak a kérdése is megoldódik, hogy hova viszi a vonat a döntő győzteseit. Ugyanis a szombati előadást végignézték a Csemadok komáromi és lévai képviselői, akik elismeréssel nyilatkoztak az értékes kezdeményezésről. Valószínű, hogy e két városban is megrendezik a nagy tömegeket megmozgató műsorsorozatot s akkor a három város győztesei mérhetik össze erejüket a városok közti vetélkedőkben. Kétségtelen, hogy ez a versenysorozat a fiatalok nagy tömegét vonzza a Csemadok rendezvényére s ez az aranytartalék kéznél lesz akkor is, mikor a helyi csoport a kultúra más területén kezdeményez majd valamit. A helyi csoport már is próbákat tart Hedda Sinner „Egy kis bécsi kávéház“ című drámájából, melynek cselekménye a német megszállás alatt a megtisztulás felé igyekvő fővárosi polgárság tragikus keresztmetszetét mutatja be. Szorgalmasan működik a táncegyüttes is, mely a nyugatszlovákiai versenyen a második helyen végzett. Vasárnaponként délutáni táncnál találkozik az ifjúság, melynek keretén belül élőképekben a társadalmi érintkezés formáit is bemutatják. Ugyancsak folynak a próbák a szilveszteri bált megelőző színes esztrádműsorra is. GÁBRIS JÓZSEF, Nové Zámky Az altonai foglyok Csanda Sándor tanulmánykötete hasznos szolgálatot tesz annak a nemes ügynek, amely a két nép kulturális örökségének kölcsönös megismerését kívánja előmozdítani. RÉVÉSZ BERTALAN Sartre világhírű darabját kelet Berlinben forgatja a nem kevésbé híres olasz filmrendező Vittorio de Sica. S a főszereplők sem kisebb csillagok, mint Sophia Loren, Maximiliai Schell, és Fredrika Marche. A forgatókönyvet Abby Mann éi Cesare Zavattini írta. Egyedülálló eset ez szinte, amikor égj erősen antifasiszta jellegű mű érdekében ennyi nagyneví nyugati művész képes összefogni. Képünk a forgatás közber készült. Ki mit tud nálunk?
