Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-23 / 43. szám
(EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) (25.) Vagy talán ? ... Gondolni iem merek rá, hogy talán csalódtam félreismertem. Lehetetlen, hogy ne szeretne, hogy én számára nem ugyanaz vagyok, aki ő az én számomra, hogy csak kedves játék lett volna az egész, ami köztünk történt és igaz lenne az a sok mende-monda, amit a sofőrökről hallottam. Viktor nem olyan, mint a többi, Viktor őszintén szeret és képtelenség bármi rosszat is feltételezni róla Bíztatom magam, hogy a sok kétely és félelem, amely szorongatja a szívemet* csupán túlhajtott agyam és fáradt idegeim szülöttje És hogy tulajdonképpen gonoszság tőlem kételkedni Viktorban!... Hiszem, hogy este' minden rendeződni fog közöttünk. Viktor majd szégyenkezik, de én megbocsátok neki és csakhamar elfeledünk mindent. Kikecmergünk a ránkzúduló bajokból és ismét boldogok leszünk. Kell, hogy azok legyünk. Este biztosan eljön ő is az iskolába és találkozunk, végre beszélhetünk. Most már komolyan és véglegesen döntenünk kell dolgainkról. Ha Viktor akarja azonnal összeházasodunk Igaz, nehéz lesz, mert se lakásunk, se pénzünk, se semmink. Én mégsem félek. Ha úgy akarja, elmegyünk innen. Mindegy, hogy hová, csak együtt lehessünk. Munkát bárhol kapunk, hiszen dolgozni akarunk. Két kezünkkel teremtjük meg otthonunkat. Senkitől sem akarunk segítséget. Ha kell, felmegyünl Észak-Csehországba és földe művelünk, jószágot nevelünk Mondják, hogy ott lakássa várnak minden megtelepülőt. Én követni fogom bárhová csak Viktornak legyen bátorsá ga az új élethez. Elmegyek nem riadok vissza semmitől Bármit mondanak is az embe rek, nem törődöm vele. Lesz aki megvet, lesz aki kinevet hogy ilyen bukott emberhe: kötöm a sorsomat. Nevesse nek, biggyesszék ajkukat! Éle ternmei én rendelkezem és i magam számára rendezem be Csak ostoba ember vethet meg amiért bajban is kitartok Vik tor mellett. Igaz, hogy kényelmesebb é nyugodtabb jövőt is választ hatnék, de én becsületes éle tét akarok élni. Értelmetlen frázisnak, gye rekes fogadkozásnak hangzi' mindez, és őszintén megvall va á szívem mélyé,i félelme érzek, rettegek, nehogy csalód nőm kelljen önmagámban is. Este minden eddigi rémé nyem széjjelfoszlott. Az isko Iában hiába vártam, hogy fel bukkan Viktor alakja. Nem jöt el a tanításra. Csalódottan ültem a padbat A tanár magyarázata csak mir a betonkeverő távoli, monoto zúgása jutott el fülemij Egyetlen szavát sem tüdtai felfogni Gépiesen másoltai füzetembe a táblára rótt fehé képleteket, melyek rejtélyese voltak mint a kínai írás. V tudja mire jók, ki tudja n lesz belőlük? Csupa x ugrá előttem. Az x nemcsak beti mégcsak nem is egyszerű ma tematikai jel — gondoltam. A x maga rejtély, maga az éle Sok alakja van akárcsak a életnek. Például, ha a jobb o dalára egy kis egyest akass tunk, akkor koordinátát jelen de jelenthet egyszerű menny ségtani dolgot, egy geometri sor egyik tényezőjét. Az x-i mindenütt megtaláljuk. Nini olyan tört vonáska amelyen ; x ki ne virágozna. Minden i a terpeszkedő x-en át veze X nélkül nincs élet. Ha nin< is mindjárt ott a kezdetbe akkor egész biztos hogy ki söbb megjelenik (ezt m; megtanultam!). Kis résen betolakszik a számolásba. Né külözhetetlenségének örül' keresztbeveti póklábait és várakozik. Várakozik, gyakran csak arra, hogy újra kidobják. Néha csak arra vár, ami hasonló hozzá. Vannak dolgok, amelyeknek az a rendeltetése, hogy egyenlők legyenek véle. Ezek kedvéért az x-et néha a végtelenségből kell előkotorászni. Ilyen az x. De miféle jogon furakodik mindenhová? Miért? Ki adta neki ezt a rangot? Es miért éppen neki? Miért kell, hogy az x ezzel vagy azzal legyen egyenlő? Itt valami nincs rendben, akárcsak az életben. Kezdetben minden olyan egyszerűnek, logikusnak látszik, de egyszerre keserűen, érthetetlenül állunk előtte: x = Élet. Tanítás után megszólított Viktor egyik barátja, akit mi beszéltünk rá, hogy iratkozzon be ő is az esti iskolába. — Fáradt? — kérdezte. Nem néztem rá, csak a fejem hajtottam lejjebb. — Látom, nagyon szomorú... Felelet nélkül lépkedtem mellette. — Sajnálom... Higyje el, őszinte szívből sajnálom. Bóliptottam, hogy elhiszem. — Viktor teljesen elvesztette a féjét — mondta. — Folyton iszik, be vatj rúgva, nem hallgat senkire. Áthelyezték a műhelybe, de attól tartok, hogy ott sem sokáig tűrik meg. Néhány pillanatig szó nélkül haladtunk. — Jő lenne, ha beszélne vele — folytatta. — Magára biztosan hallgatná! — Látni se akarom! — tört ki belőlem s agyamat a gyűlölet forró hullámai öntötték el. — Mi már mindent megpróbáltunk ... — És én?! Én talán semmit sem tettem?! — kiabáltam és a dühtől kigyulladt az arcom. A férfi meglepődött és apró fekete szemével zavartan hunyorgott. — Gondoltam, hogy... — hebegte, de nem hagytam végigmondani. — Mondja meg neki, hogy gyűlölöm! Gyűlölöm! És látni sem akarom! Érti?! Meggyorsítottam a lépteim és köszönés nélkül vágtam át az úton. Amikor visszanéztem, láttam, hogy a férfi letörve bámul utánam. Szinte futva menekültem a szürke járdán. Az autóbuszon kissé megnyugodtam. Már bántott, hogy oly ingerülten viselkedtem. Hiszen \az az ember segíteni akart és én durván hátatfordítottam neki. Talán tanácsolni akart valamit és én meg sem hallgattam. Nagyon neveletlenül viselkedtem! Lehet, hogy néhány dolgot megtudtam volna Viktorról. Esetleg üzenhettem volna neki. Baráti alapon megkérhettem volna azt az embert, hogy segítsen összehozni bennünket. Bizonyára nem utasította volna vissza kérésemet. Hiszen, ha csak néhány szót válthatnék Viktorral, minden rendbejönne köztünk. Mardosott a lelkiismeret és elhatároztam, hogy az illetőt megvárom a buszállomáson. Le és föl jártam. Vártam. Hiába. Elment vagy öt autóbusz, de egyikkel sem jött. Hazafelé indultam Tehetetlennek éreztem magamat. Egyszerre elfogyott minden erőm. A harag és gyűlölet helyét esdeklés és szánalom váltotta fel szívemben. Az előbb még látni sem akartam Viktort és most hajlandó lettem volna bármilyen megaláztatást eltűrni, csakhogy ismét vele lehessek. megint itt találom. A munkaruhájában volt mint tegnap. Láttam, hogy ismét be van rúgva és nagy közvetlenséggel a nyakába borul valakinek. Már éppen oda akartam menni, amikor észrevettem hogy akit úgy ölelget: lány! Döbbenten állottam meg. A lány is munkaruhában volt. Rövidre vágott fekete hajával hátulról férfinak Hittem. Viktor a nyakát simogatta s a lány hangosan nevetett. Nevetés közben kivilantak erős fehér fogai. Álltam és mereven néztem. Nem mintha még többre is kíváncsi lettem volna, de mert olyan irtózatos gyengeség fo- • gott el, hogy képtelen voltam megmozdulni. Ne.n féltékenység volt az, amit éreztem, sokkal több annál. Rémületes fájdalom, hogy becsaptak, kifosztottak, tönkretettek. Sodró vágy fogott el: elmúlni szépen, feloldódni a zsibbasztó ájult fájdalomban és elsüllyedni lassú ringással mint a vízbedobott kő, mint ahogyan a harmatcsepp szívódik fel a napsütésben. — Drágám! Te az én emberem vagy — mondtam akkor ott neki az erdei tisztáson és úgy éreztem, hogy ez a döntés egész életemre szól, és most... — Hát ezért hittem neki? Hát ezért lettem az övé? Csakis az övé? Nen. az dúlt fel, hogy Viktor egy idegen nő nyakát simogatta, hanem az a szörnyű tény, hogy temocskolt engemjés szerelminket, amely így egyszerre futó viszonnyá fokozódott le, kalanddá, ártatlan flörtté ... És ezt a megalázást elviselhetetlennek találtam. Hirtelen magamhoz tértem. Valaki durván meglökött, erős rumszag csapott az arcomba. Tagjaimból elillant a bénultság. Kétségbeesett meneküléssel törtem magamnak utat a kijárat felé. Nem akartam hazamenni. Befordultam az első mellékutcába, aztán egy másikba. Nem tudtam merre járok, csak mentem, vittek gyorsrnozgású lábaim Bensőm pattanásig feszült a fájdalomtól, mint a túlfeszített motor. A következő sarkon belebotlottam valamibe. Ember kő vagy fa? Nem érdekelt. Valaki szitkozódott, aztán a szitkozódó hang megenyhült. Egy férfi próbált csatlakozni hozzám. Nem törődtem vele, nem figyeltem szavaira. A férfi azonban nem tágított és egyre nyíltabb ajánlatokkal ostromolt. Ráripakodtam: — Menjen a pokolba! Ugyanakkor őrült gondolatom támadt. Mi lenne, ha vele mennék? Hiszen nekem már úgyis minden mindegy. Boldogságomnak vége. Meggyaláztak, de most visszafizethetem a kölcsönt! Semmit sem veszthetek. Csak folytatom amit már úgyis elkezdtem. Minek megállni? Hiszen csak az első volt nehéz. Most majd jönnek a többiek, egyik a másik után. — Egyedül lakom... — bíztatott a férfi. (Folytatjuk) Eugen Suchoň nemzeti művész Somorján. Hudek igazgatónő. Háttérben le. Addig járt a funkcionáriusok nyakára, amíg a járások átszervezésekor meg nem kapta az addigi járási párttitkárság csinos épületét. Így érte el, hogy ma már nyolc tanteremben kilenc konzervatóriumot végzett tanítónő segédletével 300 tanítványt taníthat. De ez még nem minden! — folytatta Koday igazgató. — Az iskola színvonalát is növelni tudta Hudek Milánná. Annyira, hogy ma már elsősorban a zeneileg tehetséges gyermekeket veszik fel a hét alsó osztályból és három felső tagozatból álló iskolába. Emellett a tanítványokat a hang ver senyezéshez is hozzászoktatják. Minden tanuló minden negyedévben a szülök közössége előtt mutatja be zenei tudományát, a legtehetségesebbek pedig havonként nyilvános koncerteken lépnek fel. Ennek a lelkiismeretes zenei j-4a egy ember akar ja Ezerkilenc százöt venkilenc szeptemberében volt miről beszélnie a somorjaiaknak — kezdte Koday Lajos. — Zeneiskola nyílt e parasztvároskában Természetesen, nem mindenki értette meg ennek jelentőségéi és az egyszerűbb emberek tréfás megjegyzésekkel akartát, elintézni az iskola sorsát. Azaz csak akarták volna, ha nerr. Hduek Milánnét állítiák énnél az új létesítménynek az élére. Ez a Bratislavából idehelyezett zenetanárnő azonban szívügyének vette megbízatását. S bár mindössze három tenyérnyi szobácskábán taníthatott és csupán egy zongora, három hegedű és egy harmonika állt a rendelkezésére, mégis sikerült 160 tanítványt összetoboroznia. Hudekné azonban még ebbe a ..sikerbe” sem nyugodott beoktatásnak egyik eredménye például, hogy a 13 éves Kovacska Valéria az Ifjúsági Alkotó Verseny országos döntőjében zongorajátékával második díjat nyert! Mindez igen dicséretes dolog — jegyeztem meg mérsékelt lelkesedéssel. Deh'át mivel „varázsolja szebbé“ Hudek igazgatónő a lakosság életét ? A zeneiskola nem mai találmány, sőt David Qjsztrah és Jehudi Menuhin közös koncertjükön A SZAZAD HANGVERSENYE így nevezték el a londoniak a két világhírű hegedüvirtuóz a szovjet David Ojsztrah és az amerikai Yehudi Menuhin legutóbbi londoni közös hegedűkoncertjét az Albert Hall hangversenyteremben. A koncerten elhangzott Bach két hegedűre írott versenyműve, valamint Beethoven és Brahms hegedűversenye. A Beethoven-koncertet Ojsztrah játszotta és Menuhin vezényelte, míg a Brahms-művet Menuhin játszotta és Ojsztrah vezényelte. Az óriási sikerű hangversenynek több, mint hétezer hallgatója volt, s már hónapokkal a fellépés előtt nem lehetett jegyhez jutni. EGY CSEMADOK-SZERVEZEI ■ÉLEIÉBŐL Egy érdekes, de egyben igen szomorú gyűlésnek voltam tanúja Tornaiján az .elmúlt napokban. A CSEMADOK 234 meghívott tagja közül alig 27 jelent meg. „Miért nem nagyobb a tagság érdeklődése az összejövetelek iránt, hiszen ez' már a harmadik gyűlés, amely nem határozatképes“ — kérdezte az elnök, a bevezető beszédében. A CSEMADOK háromnegyed évi munkájáról szóló beszámoló azonban megnyugtató volt, hiszen az eredmények szépek. A színjátszó csoport a „Dalol a nyár“ című zenés vígjátékkal végigjárta Gömört és környékét Rimaszombattól Fülekig és Losoncig, s mindenütt sikert aratott. S nem múlt el egyetlen olyan évforduló vagy ünnepély sem, hogy a tornaijai közönség által igen közkedvelt tánccsoport ne nyújtott volna valami újat, szépet és érdekeset. Az elmúlt háromnegyed év alatt minden hónapban volt egy irodalmi est, amelyen egy-egy nagy költő vagy író életét, műveit ismertették, (pl. Ady, József Attila, Puskin, Arany János). Szintén egy estét sYentelt^k a fiatal szlovákiai elbeszélők ismertetésére. Majd' az Ifjú Láng irddalmi csoport bemutatkozójára és a Dolgozó Nő ankétjára került sor májusban. Sok apróbb megmozdulásról beszélhetnék még, de ezek a szép eredmények egyáltalán nem jelentik azt, hogy minden tag és vezetőségi tag egyformán kivette részét a munkából. Sajnos van egy-két emoer, akiknek a vállára átruháznak minden feladatot olyanok akik még a gyűlésekre sem járnak el Igv a munka és a szervezés oroszlánrésze illeti Pazderák Bertalan tanárt, aki fáradságot nem ismerve vette ki részét mindenből. Meg kell még említenem Lőrincz Gézát, a tánccsoport vezetőjét és Juhász Istvánnét, a színdarab rendezőjét. A vita igen élesen indult. Sok égető probléma került napirendre, amely nem tűr halasztást. Javasolták azoknak a vezetőségi tagoknak a leváltását, akik nem veszik ki részüket a közös munkából. Utolsó pontként néhány műsorszámot hallottunk a Mezőgazdasági Technikum tanulói előadásában. Milyen kár, hogy csak az a 27 ember hallotta, s a művelődési otthon halalmas terme szinte kongott az ürességtől! MIKOLA ANIKÓ, Tornaija. .......v-S-í-»-S-S-ía múltban sem ment „szenzáció“ számba! Először is nem csupán zeneiskola ez a mi új iskolánk — mondta mosolyogva Koday Lajos — Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága határozatára létesült és Művészeti Népiskola az igazi neve. Ez annyit jelent, hogy a zenén kívül a művészet egyéb ágait is oktatni fogják itt. Máris tanítják a művészi testmozgást! Ami pedig a lakosság életének szebbé tételét illeti, nos az sem szószátyárság. Ez az asszony a zeneélvezés szépségeibe a felnőttteket is be akarja vonni. Ezért tanítványai szüleiből és a városka többi polgárából egy olyan csoportot verbuvált össze, amely Bratislavába jár el és ott operákat, operetteket és koncerteket hallgat végig. Három év alatt például 10 operát és 7 balettet tekintettek meg és volt olyan kirándulásuk, amelyen 400 fiatal és 200 felnőtt vett részt. De még ez sem minden! Hathetenként egy-egy nyilvános hangversenyt is rendez Hudek Milánná, amelyen neves művészek és együttesek lépnek fel. Májusban például Eugen Suchoň nemzeti művész jött le Somorjára! # * * A tizenegyéves iskolából az új művészeti népiskolába látogattam el. Itt is segített Koday Lajos, meg telefonált a, hogy odamegyek, így aztán már jó ismerősként fogadott az igazgatónő és kolléganője Miklós Ibolya. Csupán két kérdésre szeretnék választ kapni — kezdtem a beszélgetést. — Hogyan állnak a többi művészeti ág bevezetésével és miket terveznek a közeljövőben? A művészi tornát máris tanítjuk — mondta Miklós tanárnő. Ebben az az érdekesség, hogy a 4 és 14 év közötti gyermekeken kívül a felnőttek részére is rendeztünk tanfolyama1 Főképp azoknak a nőknek hasznos ez, akik ülőmunkát végeznek. Jelenleg 24 felnőtt — négyven éves édesanyák is! — jár művészi tornára. Természetesen a többi művészeti ágat is (festészet, szobrászat) bevezetjük később. Már is toboroztunk egy 93 tagból álló, úgynevezett művészbarát csoportot, akikkei képzőművészeti kiállításokra is eljárunk majd. Természetesen, éppen úgy, mint a zenei kirándulásokon, a tárlatokon is jellemezzük a művészt és művét! Ami pedig a jövő terveit illeti, elárulhatok valamit, ha nem nevet ki érte — vette át a szói maga az igazgatónő. — Minden év április hetedike és júntus másodika között zenei tavaszt akarunk rendezni. Már az 1963-as évi „Somorjai Zenei Tavaszon“ kéthetenként rendezünk zenei műsort és a Szlovák Filharmónia, a Madrigál Kórus, továbbá a híres magyar hegedűművész, Kocsis is fellép nálunk... NEUMANN JÁNQt A kivilágított büfé előtt ötlött az eszembe: — Hátha megint itt van? A hosszú terem falában zúgtak a ventillátorok. Csak nehezen tudtam utat törni magamnak. Az italozók kiabálva társalogtak. Nézelődtem. Végre az egyik sarokban megpillantottam Viktor alakját. Örültem, hogy ismét láthatom és bántott, hogy
