Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-23 / 43. szám
őszi fétij ben CSELÉNYI LÁSZLÓ. Hová lettek ? Katit és Zsuzsit a határszélen hagytuk el, ám vannak, akik nem mennek olyan meszszire, sőt, egyáltalán el sem hagyják falujuk határát, mégslncs belőlük semmi haszna a mezőgazdasági termelésnek. Illetve csak egy bizonyos fajta mezőgazdasági nevezetesen a Hogyan? Esztit öt éve ismerem. Tizenötéves volt akkor, ahogy megismertem, még a mezőgazdasági technikum első évfolyamában. Azt kérdeztem akkor tőle, — Miért választotta éppen a mezőgazdaságot? — Mert máshová nem keltettem. — S hová szeretett volna menni? — Tizenegyévesbe. Arra a kérdésre, hogy a .tizenegyéves után mi szeretett volna lenni, nem válaszolt, nem is tudta, hogy mit. akar. Orvos, mérnök, tanár? Csak homályos elképzelései voltak az életet Illetően, mint általában a tizenötéves lányoknak. — Mivel utasították vissza a tizenegyévesből? — Rossz volt a tanulmányi előmenetelem' a nyolcévesben. Azt kérdeztem még akkor tőle. azon az öt évvel ezelőtti beszélgetésen: — S belenyugodott abba, hogy mezőgazdasági iskolába keli járnia? — Bele. Négy évig volt a technikum tanulója, négy évig tanult az állam pénzén. Tanult? Nézem a tanulmányi eredményeit: hármas, négyes, itt-ott egy-egy kettes egyes jóformán sehol, de ötös akad gyakran. A tanítója mondja, aki több éven át osztályfőnöke volt. — Nem érdekelte ezt a lányt jóformán semmi. Legfeljebb a fiúk. S ez mutatkozik meg a tanulmányi eredményekben is. A négy év azért csak letelt, le kellett telnie. Szükség volt mezőgazdasági szakemberekre, ha valahol, itt aztán valóban nem engedhették meg a luxust, hogv osztályokat ismételtessenek meg emberekkel, vagy éppen az érettségin buktassák el őket A vélemény az volt: ha kikeni' az életbe, megkomolyodik. Ha pedig nem komolyodik meg, apróbb munkákra jó lesz. * * * úgyis A szövetkezet, ahová Eszti került, egyike volt a járás, de talán az ország leggyengébb szövetkezeteinek. Az ok: fegyelmezetlenség. Ha valamit itt lehet segíteni a dolgokon, aktermelésnek, | kor csakis egy erős kezű vezeszocialistának. tőséggel Eszti? Ha ilyen vezetőink lesznek a szövetkezetekben, akkor megnézhetjük őket tíz esztendő múltán! .S mégis jobb volt, mint a semnn. A szövetkezetek két apósáék: magángazdák. Nem sok- pár hold földjük ha van. Csakhogy: ők már öregek, a fiúk az iparban, s azt a pár holdacskát is csak meg kell dolgozni.' Ki dolgozza meg? Eszti. Igen, Eszti, a négyéves mezőgazdasági technikumot végzett fiatalasszony. S íme, a befejezés: Négy évig azért taníttatta a társadalom ezt a kis élősdit, és haszonszőrű társait, azért költött rájuk ezreket és ezreket azért tart fenn iskolákat és internátusokat, nevelőket és kézzel kapkodtak a technikum növendékei után, mindegy milyen csak legyen. S az Eszti félék nyilván voltak olyan ügyesek, hogy ezt kihasználják a maguk javára. Két év alatt öt szövetkezetben fordult meg Eszti is. önfejű volt, akaratos, kötekedő volt. S szeretett kikezdem a férfiakkal. Főképp a Ijázasemberekkel. Vannak, akik szerint ezért is nem volt sokáig maradása egy-egy helyen S végül hát férjhezment. S itt kezdődik a lényege a dolognak, amiért mindezt érdemes volt elmondani. Mert való igaz, hogy Eszti csak kényszerből választotta a mezőgazdasági szakmát, igaz az is, hogy alig-alig tanult valamit a technikum négy éve alatt, s igaz az hogy a szövetkezeteknek sem volt belőle valami nagy hasznuk. A groteszksége (és talán tragédiája) azonban ott kezdődik a dolognak, hogy még így is mindenesetre több haszna lett volna belőle a társadalomnak, mint férjhezmenetele után. Mert akihez férjhez ment, munkás, gyárban dolgozik. De a szülei, Eszti pedagógusokat, hogy végül két-három holdakon hasznosítsák tanulmányaik eredményét, s fittyet hanyva a szocializmusnak, az égető emberhiánynyal küszködő szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, végül is egy letűnt, immár valóban csak anakronizmus-számba menő életforma utolsó támasztó-rűdjai legyenek. (Folytatjuk) RÖVIDEN Jean Paul Sartre nyílt levélben méltatta az Unitában a velencei filmfesztivál díjnyertes filmjét, az Iván gyermekkora című szovjet produkciót. * * * Kinek táncol Havanna? a címe az első kubai-csehszlovák közös produkciója alkotásnak, amelynek rendezője Vladimír Čech. » * « Amerikai balettegyüttes érkezett a minap a Szovjetunióba. A New York Citytársulat október végéig szerepe1 Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Tbilisziben és Bakuban. MI KELL A Jö IRODALMI SZÍNPADHOZ? A szó hódító útja Nem vagyok a sok szó embere. ezért engedjék meg. hogy elméleti okfejtés helyett, — tapasztalataim alapján — néhány gyakorlati tanáccsal szolgáljak. Mindenekelőtt egy szervre van szükség (járási vagy helyi Csemadok-bizottság, CSISZ, művelődési ház vezetősége stb.), amely kézbe veszi a szervezés szálait., A szervezésnek következetesnek és átgondoltnak kell lennie. Szerkesztőbizottságot kell alakítani, amely összeállítja a rendezvények műsoranyagát. A bizottság tagjai az irodalmat szívügyüknek tekintő, a világirodalomban jártas személyek (pedagógusok) legyenek. Az irodalmi műsor összeállítása előtt meg kell állapodni az anyag jellegében. (Pl. szerelmes versek estje, szemelvények a világirodalom humorából, fiatal szlovákiai szerzők estje, az évszakok a magyar lírában, orosz és szovjet írók művei stb.). A műsort úgy állítjuk össze, hogy a keretszámokkal együtt más- i fél-két óra hosszáig tartson. Kétórás műsor esetében ajánlatos-szünetet tartani. mivel az ilyenfajta műsor meglehetősen kimeríti a nézőt A kiválasztott írásművek olyanok legyenek, hogy egyrészt népszerűsítsék a szerzőt és jól illeszkedjenek a műsor jellegébe, másrészt előrelátható legyen a pódiumon való előadásuk hatása. Ezután az irodalmi anyagot kiosztják az előadóknak, éspedig úgy, hogy valamennyi szavaló olyan verset, rövid novellát kapjon, amely illik egyéniségéhez hangjához. A bizottság egyik tagja vállalja a bevezető megírását, melynek elolvasása nem tarthat tovább tíz percnél. Ajánlatos mottót is választani, mellyel a bevezetőt vagy a műsor kezdetét megelőző percekben ünnepélyes hangulatot teremthetünk. Nagyon, fontos a zenei szerkesztő munkája. Az irodalmi színpad zene és dalok • nélkül olyan, mint a leves só nélkül. A zenei szerkesztő okvetlen legyen tagja az említett szerkesztőbizottságnak. Ő lesz az, aki a műsorszámokat lemezek (magnetofon) segítségével aláfesti, ezért a műsor irodalmi anyagát tökéletesen ismernie kell. Ahol zeneiskola van, ott annak egyik tanárát kell felkérni erre a szerepre, aki a szerkesztésen kívül arra is vállalkozhat,- hogy az énekeseket maga kísérje. Ugyanis az is a zenei szerkesztő feladata, hogy az énekszámokat (néha hangszerszólókat) biztosítsa s a szóló-dalosok próbáit ellenőrizze. (Láthatjuk, hogy az irodalmi színpad, egyéb feladata mellett, népdalainkat s a zeneirodalom gyöngyszemeit is népszerűsítheti.) A rendezőnek — amellett, hogy a versértelmezés és szövegmondás terén segítséget nyújt az előadóknak, — éles határvonalat kell húznia az irodalmi est és az irodalmi színpad fogalma közé. Az irodalmi (vagy szerzői) esteken csupán az emberi hangnak, a szövegnek van szerepe. Az ilyen estet rendszerint hosszú felolvasás vezeti be, amely után az előadók asztal mellett vagy pőre deszkán szavalnak. Ezzel szemben az irodalmi színpad a szöveg minősége mellett vizuális hatásokra, színpadszerűségre, látványosságra törekszik. S mivel a vizuális élmény mindig erősebb, nem nehéz megmagyarázni, miért hangsúlyozzák szerte a világon az irodalmi színpadok jelentőségét. Életünk méggyorsult tempójában az emberek kevesebbet olvasnak nincs türelmük hosszú és unalmas elmefuttatásokat hallgatni, viszont a jó irodalmi színpad műsora feltétlenül leköti figyelmüket. S így már az is világos, miért nehéz az irodalmi színpad előadását összehozni. elmélyült rendezői munkát, nagyobb erőkifejtést igényel, fegyelmet ' követel. Am a cél, amelyet maga elé tűz és az eredmérfy, melyet elérhet, erőt ad a nehéz munkához Az irodalmi színpad rendezőjének nehéz receptet adni. Helyes, ha — a szerkesztőbizottság tanácsait figyelembe véve — olyan személy rendezi az előadásokat. aki a műkedvelő színjátszás terén rendezői tapasztalatokat szerzett s vérében van a színpadon való mozgás. Tanácsos azonban, hogy legalább egyszer találkozzék olyan rendezővel, aki már dolgozott irodalmi színpadon, s megbeszélje vele a teendőket. Fontos, hogy a rendezés modern, ötletes legyen, ne vezesd téves vágányra a műsort. (Néhány ötlet: egy verset többen mondanak, — pl. Bábi „Mónika" című verse lehetővé teszi e megoldás alkalmazását; a szavaló a színen lévő könyvszekrényből veszi ki a kötetet, amelyben a verse van; az előadó szavalás előtt a műsorközlővel beszélget stb.). A rendező feladata az is, hogy a színpadkép elkészítését, a dekorálást irányítsa, s megbeszélje a szereplőkkel az öltözékkel kapcsolatos problémákat. Itt is egyszerűségre, modernségre kell törekedni s mindig figyelembe kell venni a műsor jellegét. A korszerű technikai felszerelés megkönnyíti a rendező munkáját. A rendezvény színvonalát, hatását például egy jó ^fényszóró is fokozhatja, s filánya károsan befolyásolhatja az egész produkciót. Szerepet kaphat az irodalmi színpad estjein néhány egyszerűbb kellék is sőt indokolt esetben (pl. ballada-est) a szereplők jelmezt is ölthetnek. Vannak, akik tagadják az összekötő szöveg fontosságát Igaz, hogy a rossz, száraz kísérő szöveg vontatottá teheti a műsort, untatja a nézőket. De ha ügyesen van megírva éá jól adják elő, külön élvezetet jelent a közönség számára. A konferálást egy Személy is végezheti, de hatásosabb, ha ketten mondják a szöveget, esetleg — ha lehetséges — párbeszéd formájában. Ha ünnepi rendezvényről van szó, sötét ruhában s állva kell konferálni, de ha más szándéka van az estnek, jobb ha ülve, világos ruhában konferálnak (csinos lányok), mert így családias, meghitt hangulatot teremthetnek a színpadon. Azt is helyénvalónak tartom, ha a műsorközlők adott esetben cigarettára gyújtanak, feketekávét isznak, vagy ők maguk kezelik az e célra látható helyre állított lemezjátszót. Számos ötlettel, megoldással tarkíthatjuk a konferálok színpadon való viselkedését. Az összekötő szöveg fogalmazásánál ajánlatos neves kritikusok, tanulmányírók műveire, irodalomtörténeti munkákra támaszkodni Olykor eltekinthetünk a műsorközlők szereplésétől. * VERES JÁNOS (Folytatjuk) ........................................ 1111111111111111111111111111111111111111111 IIIIIIIKIIII ■ i i IIIII i 1111111II 111 111111U1111II1II11IIIII11111 III 11111111IIIIIIIIII í III Ilii 11 III III l|k ........................................................................................................................................................................................................................................................................................ ' élt, nem vett részt a világfür- ódáját, amely a Mlynsky forrás fia feleségül vette Nagy Lajos Arany )ánof Csehortzájban Néhány évvel ezelőtt Toldi ö'öki.etíi sorai nyomán kerestem fel Karlovy Varyban a házat, amelyben Arany Janos több ízben lakott. A Skatnij forrás közelében Arany sorai nyúitották a legbiztosabb útbaigazítást: Itt, honnan a szarvas Lezuhant a mélybe, S hol fürdő épült a forrás fölébe, ötszáz évvel utóbb — vagy igen már többel Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember“. Ma már márványtábla díszíti a házat, amelyben Arany János I860 töl kezdve egész 1876-ig minden évben megszállt. A takaros, egyszerű kis ház cseh lakói ma büszkélkedve mesélik az érdeklődőknek, hogy valamikor egy nagy magyar költő lakott ebben a házban. Arany Jánosra jellemző, hogy ilyen szerény hajlékot választott, pedig akkoriban már ott emelkedtek a korabeli kényelemmel és fényűzéssel berendezett szállodák. Külföldön nincs még egy hely, amelyhez a költőnek annyi köze lett volna, mint Karlovy Varyhoz. 1862-ben Szliácson is gyógykezeltette magát, de a kúrát ott nem ismételte, pedig az egyszerű fürdőhelyen jobban érezte magát, mim Karlovy Varyban. Sztregovát is útba ejtette, aho[ Madnchot látogatta meg Karlovy Vargha orvosai tanácsára ment, mert súlyos máfbetegségoen szenvedett éveken keresztül A fürdővendégek névsorában mind az „akadémia titkára" szerepelt. Az első két ízben a Walter Scott házban és csak később a ma táblával jelölt, akkoriban a Jégerhez címzett házban szgllt meg. Itteni tartózkodásáról jó barátjának Csengeri Antalnak a következőket írta: „Míg körülöttem az egész világ háborog, én nyugton ülök itt Csehország szélső völgykatlanában, vagyis nyugtalanul csak annyiban, mert öt órakor kelnem, harmadfél órát pipa nélkül sétálnom kell és csak azután jutok reggelihez. Az itteni fűrdőigazgatósán csak az idén eszmélt rá. hogy költőféle ember vagyok s bejelentési lapomon a gyógy és zenedíj rovatot üresen hagyta Felmentem a városházára megkérdezni, hogy talán elhibázták. Nem, mondotta a pénztárnok, a tanács rendelte így. Én megköszöntem de nem akartam koldus mat adni és tíz forintot adtam szegényalapi a“. Arany levelezéséből kitűnik, hogy meglehetősen unta a fürdőzést és szívesebben ment volna Korytnicára, mert ott nagyobb nyugalom várta. Pedig a költő teljesen visszavonultan felett márványba van vésve. Mintha összemérte volna költői erejét Kazinczy Ferenccel és Szemere Pállal, akik ugyancsak lefordították ezt az ódát. A „Karlsbad im Munde seiner Gäste" című mű őrzi a két magyar versfordítást. Az Arany fordítását azonban nem említi. Arany Karlovy Varynak a Toldi szerelmében állított örök dó hangos szórakozásaiban. Karlovy Varyból kis verssel köszöntötte feleségét 30. házassági évfordulójuk alkalmából: „Ifjú voltál — ifjú voltam Árva voltál — én szegény Nem volt messze olyan össze illő pár a földtekén“. Egészségi állapota nem engedte meg, hogy dolgozzon, emléket, a kilencedik énekbe könnyebb fordítási munkákat szőtte bele a fürdő felfedezévégzett. Lefordította Lopko- sének mondáját, amely IV. vitznek, a cseh reneszánsz Károly császár nevéhez fűzőegyik legműveltebb költőjének dik. A császár Zsigmond nevű # ,■ :í ■. ' leányát, kinek udvarából Toldi Miklóst is meghívták arra a vadászatra, amelyen a hőforrásokat felfedezték. A fürdő iránti háláját a költő a legszebben ezekben a sörökben fejezte ki: Megáldotta vizét nagy jótéteményért Ha nem új életért, új életreményért S ha valaha célhoz bír jutni az ének Köszöni e forrás csuda hévvizének. Arany János valóban 1876- ban járt utoljára Karlovy Varyban Egészségi állapota rohamosan leromlott és 1882. október 22-én örökre lecsukta szemét l'ásai alapján készült képzelt naplójában halála előtt a következő jellegzetes sorokat olvassuk: „lehet, hogy élet és irodalmi pályámban volt valami humoros és mulatságos és egyszer érdekkel és részvéttel olvassák majd.. Nyolcvan év múlt el halála óta, hagyatéka frissen, elevenen tovább él és örökre az irodalmi alkotások gyöngyszeme marad. MICHAL MÁRTA
