Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-16 / 42. szám
Uganda független Uganda brit védnökség elnyerte függetlenségét. Az egyenlítőnél elterülő 6,5 millió lakosú országban 1862-ben jelentek meg először európai utazók, és 1890-ben az ország nagy részét már a Brit Kelet- Afrikai Társaság igazgatta. 1895-ben Brit Kelet-Afrika része A fehérek térhódítása a gazdasági kibontakozás, az önálló fejlődés gátja volt. Uganda ma is fejletlen monokulturális mezőgazdasági ország. A földnek mindössze 12 százalékát művelik meg. A nagy ültetvényeken az angol és az amerikai vállalatok az urak. A bányászat, a feldolgozóipar és a külkereskedelem is angol érdekek függvénye. Október 9-én ért véget az a londoni tanácskozás, amely végre meghozta a döntést Uganda függetlenségéről. Az ország márciusban teljes önkormányzatot kapott. Parlamenti választásokat tartottak, amelyeken a népi kongresszus gyűzött a nagybgrzsoáziát és a feudális földbirtokos osztályt képviselő demokrata párt felett. Ez annál is inkább jelentős, mivel az előző választásokon a római katolikus egyház által támogatott demokrata párt választási manőverezéssel, kisebb szavazataránnyal is győztesén került ki a választási hadjáratból: A független államnak nagy gazdasági nehézségeket kell leküzdenie, és meg kell birkóznia a reakciós erőkkel is. Buganda az ország leggazdagabb vidéke. 1960-ban elszakadt Ugandától, és független királyságnak nyilvánították. Angol nyomásra azonbafl Buganda feladta elkülönülési törekvéseit is. Ugandához tartozik Ankole, Bunyoro és Toro is. Uganda a Brit Nemzetközösség tagja marad. A KÖZEL-KELETEN újabb feszültség támadt. Jelentések arról számolnak be, hogy szaud-arábiai és jordániai egységek betörtek Jemen területére és hadműveleteket kezdtek a Jemeni Köztársaság csapatai ellen. Az első összecsapások kimeneteléről eléggé ellentmondásos jelentéseink vannak. De a hírügynökségek beszámolóiból kivehető, hogy a jemeni forradalom amolyan katalizátor gyanánt hat az arab világban: míg a monarchiák a megdöntött rezsim pártján vannak, sőt, fegyveres segítségben részesítik a restaurációval próbálkozó Hasszán emírt, a köztársaságok — az EAK és Irak — a Szalal-kormányt támogatják. Egyes hírek szerint a katonai segélynyújtás sem tekinthető kizártnak részükről. 25.), s a jelekből ítélve addig heves csatározásokra számíthatunk. A felsőház — az UNR- párti szenátorok kivételével — egyöntetűen hadat üzent de Gaulle-nak. A szenátorok elhatározták, hogy a felsőház elnökének beszédét, amely alkotmánysértéssel és a nép félrevezetésével vádolja de Gaulle-t, kifüggesztetik valamennyi községben. Angliában a Konzervatív Párt Llandudno-ig értekezletén a fiatalabb korosztályok reprezentánsai éles támadást intéztek a kormány pénzügyi politikája ellen. Az NSZK-ban Adenauer kancellár parlamenti nyilatkozata újabb lendületet adott a nyugatnémet politika irányvonaláról folyó vitáknak. A lapok jórészt a csalódottság hangján kommentálják a nyilatkozatot, amelyet a Neue Rhein-Zeitung „a makacs megátalkodottság példájának“ minősít. A jemeni válság azonban nem csupán „arab családi ügy“. Viktor Majevszkij, a Pravda hasábjain rámutat a szaudarábiai és jordániai intervenció tágabt összefüggéseire. Megállapít ,'a hogy a mozgató rugó az imperialista blokk, amely Szaud-Arábiával és Jordániával próbálja elvégeztetni a restaurációt. mert a népi forradalom megzavarhatja az Arab-félsziget kincseinek kisajátítását. A cikkíró megemlíti a következő tényeket: 1. Hosszán emírt régi kapcsolatok fűzik Angliához; 2. sem Anglia, sem az Egyesült Államok nem hajlandó elismerni a jemeni köztársasági kormányt. 3. Adenből angol, Bahtanból amerikai fegyverekkel látják el a monarchistákat. Majevszkij az iráni, a guatemaiai és a kongói esethez hasonlítja a jemenit, s felhívja a figyelmet azokra a súlyos következményekre, amelyekkel az imperializmus jemeni beavatkozása járhat az Arab- Kelet és a világ békéjére. * * * AZ EURÓPAI SZÍNTÉRÉN is nagy az élénkség, de ez a mozgás főleg néhány nyugat-európai ország belpolitikájára jellemző Franciaországban kitűzték az általános választások időpontját (november 18. és * * * OKTOBER 8-10 KÖZÖTT tartotta Varsóban harmadik ülésszakát a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésével foglalkozó vegyesbizottság. A bizottság baráti, jószomszédi és a kölcsönös megértés szellemében lefolyt tanácskozásairól közleményt adtak ki Varsóban. Mint a közlemény bejelenti, a KGST 16. ülésszakán hozott határozatok alapján tanácskozott a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti gazdasági és tudományos műszaki együttműködés kibővítésének és elmélyítésének lehetőségéről. Különösen azt vitatták meg, miként lehetne' minél jobban specializálni és egybehangolm a vegyipar, a bányászat, a kohászat, a gépgyártóipar és az elektronikus Ipar termelését. Egyidejűleg intézkedéseket hoztak az együttműködés elmélyítésére a két ország közötti közlekedés, a kutatómunka. a tervezés stb. területén. A vegyesbizottság elhatározta, hogy fokozzák az együttműködést, a közös határ mentén levő területek fejlesztési terveinek megvalósítása során. A lengyel-német együttműködés további kibontakozása érdekében a vegyesbizottság helyénvalónak tartja, hogy 1963 és 1965 kötött növeljék a kétoldalú áruszállításokat és ennek megfelelő határozatokat hozott. Új körülmények között Halk beszéd, szerény szavak és mégis komoly, nagyjelentőségű dolgokról szól a beszéd. Nem egész nyolc hónap munkáját, eredményeit igyekszünk mérlegelni, papírra vetni a jót, a rosszat egyaránt. Azzá. a 32 fiúval és leánnyal kezdtük, akik az elmúlt tanév egy részét még a régi mezőgazdasági tanonciskolában töltötték el, és bizony nem a legmegfelelőbb körülmények között. De azt is megállapíthatjuk, hogy az oktatást még az is hátráltatta, hogy a 32 fiatal közül csak háromnak volt meg az általános iskolai végzettsége. £s mindjárt azt is elmondhatjuk, hogy még így is sikeresen zárult az elmúlt iskolai év. Erről Kupka elvtárs, a pozsonypüspöki mezőgazdasági szaktanintézet igazgatója tájékoztat. A múlt év áprilisában mezőgazdasági szaktanintézetté szerveztük át a tanonciskolát. Nagyon sok szervezőmunkát követelt mindez. Nemcsak az iskolaépület rendbehozása, hanem a jól felkészült tantestület és az oktatói kar megszervezése is. És talán e kettőnek, a környezet megváltoztatásának, valamint a tantestület kiépítésének köszönhető az általuk óhajtott, de őszintén megvallva nem várt eredmény... De vajon miről tanúskodik m elmúlt iskolaév? Vegyük hát sorba, kezdjük az első osztállyal Az osztály 80 százaléka a továbbtanulást választotta és így az ivónkat növénytermesztői és állattenyésztői technikumban illetve a bernolákovói gépészeti technikumban folytatja tanulmányait. A második osztály 90 százaléka pedig a malackai gépesítői és mezőgazdasági gépjavítói tanfolyamon helyezkedett el. Az osztály további négy százaléka a vodera'dyi baromfitenyésztő szakiskolába ment, a felmaradó négy százalék viszont a környező szövetkezetekben dolgozik tovább. És mi a tanulság mindebből? A továbbtanulás, a szakképzettség fokozása szükségességének a megértetése a tanulókkal. Erről tanúskodik a szaktanintézet példája is. Mindez persze egyéb eredményekkel is jár ... Az új iskolaévet már három első osztállyal kezdte meg az intézet. Persze még akadnak nehézségek is, mint például a nem kötelező tantárgyak túlzsúfoltsága, ami egyébként is orvosolható. De mindennek ellenére a kezdet már így is bíztató. A három első osztály egyike 40 százalékának elhatározása szerint jó tanulással már most azon lesz, hogy felsőbb iskolába mehessen, persze mindehhez hozzájárul az is, hogy az új tanulók 90 százaléka már elvégezte az álta lános Iskolát. De ha már itt tartunk, nem feledkezhetünk meg az új tantervről sem, mely nagyban hozzájárul a szaktanintézet színvonalának emeléséhez, és melynek betartása az egész iskola vezetőségének szívügye lett. Erről tanúskodik az oktatás gyakorlat: része is, mely ellentétben a régi gyakorlattal, szinte vonzza a fiatalokat. Itt ugyanis a gyakorlati munka megkezdése előtt szakmai magyarázattal látják el p tanulókat nemcsak az egyes növényeket illetően, hanem a munkával kapcsolatban is, melynek megvan a maga eredménye. Ez egyrészt a munka szakszerű elvégzését, másrészt pedig azt eredményezi hogy a szövetkezet vezetősége elégedett az iskola növendékeinek gyakorlati munkájával. De mégis mindebből talán az a legfontosabb, hogy az elméleti tudás a helyszínen párosul a gyakorlattal. Jó volt az indulás. A pozsonypüspöki mezőgazdasági szaktanintézet vezetősége megtette az első lépéseket, hogy az első 32 fiút és leányt mások kövessék. Erről tanúskodik az 1962-es, 63-as iskolaév három első osztálya is.-ny —d 6. Sisu - mindig előre! A finnek himnuszukban hazájukat, Szuomit, úgy éneklik meg, mint szegény földet, de a tavak, vízesések és susogó erdők paradicsomát. £s bár Finnországban a legrégibb mesterségnek a házi vasgyártást tartják, és ezért nem véletlen, hogy hősi eposzuknak a Kalevalának. egyik fő hőse, llmarinen, mesterségére nézve kovács, mégis az ország fejlődése szempontjából a múltban és a jelenben a fakitermelés, és feldolgozás játssza a legfontosabb szerepet. Vajon, így marad ez a jövőben is? Ogy hiszem, ez nem valószínű. A finn emberek szívesen és őszintén beszélnek erről a kérdésről, hisz ez az ő szempontjukból kenyérkérdés. A haladó szelleműek igen jól látják, hogy Finnországnak kohó- és gépiparát kell fejlesztenie. Amennyiben csupán a fafeldolgozó- és cellulózeipart fejlesztenék, ez nagy veszélyt jelentene az ország gazdasági élete számáráéi éS csupán a tőkések pénztárcáját hizlalná. Finnországba^, az iparban évente 13 000 új dolgozó kapcsolódik be. Egy munkaalkalom megteremtése a cellulózeiparban három és fél millió márka beruházást igényel, míg a gépiparban csupán 900 000 márkát. Tehát ugyanannyi befektetéssel a gépiparban négyszer annyi embert lehet alkalmazni. Ezért mondják a finnek, hogy a fa megteremtette Finnország mai gazdasági alapját, de a vas az, amely biztosítani fogja a jövőben is gazdasági függetlenségét. A finneknek van egy eléggé gyakran hangoztatott mondásuk, szabadon lefordítva így hangzik: „E földön mindenkinek saját erejével keli dolgozdekesebb, hogy a föld nem jelentett mindig csak vergődést. A földnek köszönheti a finn ember, hogy sohasem ismerte a jobbágyrendszert. Finnországban ugyanis sohasem voltak feudális nagybirtokok. Nem volt egyáltalában feltétel arra, hogy nagybirtokokat létesítsenek. Hiszen a kis darab földeken éppen hogy csak a létminimumot tudta összehozni maga a termelő. Mezőgazdasági termények terén természetes, behozatalra szorul az ország. Viszont, az állattenyésztés terén nagyon magas fokot ért él, húsból és különösképp vajból kivitelre is jut. Míg 1938-ban évente 35 000 tonna vajat termeltek, 1960-ban már 89 millió tonnát. Azt mondják a finnek, hogy bankjegyeiken valamikor tehén volt. Ma az országban nem növekedett a régebbi időkhöz képest a tehenek száma, de ugyanakkor a tejhozamok sokkal magasabbak lettek. Az országos átlag egy tehénre évente körülbelül 3000 liter. S ha az ember megkérdezi, kinek köszönhető ez, mindenki véleménye szerint a finn aszszonyok érdeme, akik a háztartásról és az állatokról gondoskodnak, mialatt férjeik a föl-Kani Torreinen és Reio Oxanen szülei tagjai a Finn-csehszlovák Baráti Társaságnak. A fiúk nagy álma, hogy egyszer majd ők is eljutnak hozzánk. Szovjetunióval és a szocialista országok legnagyobb részével. A finnek semlegességüket komolyan veszik és féltve őrzik. Es hogy van ki elől félteniük, az sem kétséges. A belső reakció NATO-beli barátjaikra támaszkodva 18 esztendeje igyekszik minden alkalmat megragadni, amivel csak árthat a finn semlegességnek. Ebben a harcában felvonultatja minden fegyverét, hiszen van sajtója, rádiója, irodalma, vannak filmjeik. Hadd említsem, hogyha már erről van szó, hogy épp abban az időben, amikor Finnországban jártam, mutatták be a finn filmgyártás egyik legújabb alkotását, mely a németfinn fegyverbarátságot „örökíti meg“, az egekig dicsérve azokat, a „hőstetteket“, melyeket 1941. és 1944. között a Szovjetunió területén véghezvittek Az ilyen filmalkotások bizony káros hatással vannak különösképp a fiatalabb nemzedék eszmei arculatának kialakítására. És ha például épp a Fesztivál alatt a finn huligánok s egyéb fasiszta erők felütötték Finnországban fejüket, ez egyrészt a már említett eszmei hatás eredményének is tekinthető. De minden anyagi és szellemi erőlködés ellenére a semlegesség ellenségeinek tábora fogyakozóban van. Ezt bizonyították az ez évi parlamenti választások és az elnökválasztás is. Míg a jelenlegi köztársasági elnököt Vrho Kekkonnent 1956-ban gyenge 51 százalékos többséggel éppen csakhogy megválasztották, ez évi újraválasztásakor már a szavazatok kétharmadát kapta meg. És hadd tegyük hozzá, hogy ezeket a szavazatokat az a Kékkőmén kapta, aki a választási harcban nyíltan kijelentette: „A Szovjetunió és Finnország közötti kapcsolatok igazán barátiak s a békés együttélés gondolatát bizonyítják." Sőt, továbbmenve még azt is elmondotta: hogy „az Egyesült Államokban, Kanadában és más nyugati ■ államokban járva, meggyőződtem afelől, hogy a veszély valóban a Német Szövetségi Köztársaság \ részéről áll fenn.“ \ A finnek szeretik a képletes beszédet és a Szovjetunióval fennálló viszonyukkal kapcsolatban úgy mondják, hogy „a fejszéket a tavakba vetették." Itt Paasikivi szavait idézik, Finnország 1946—1956 év közötti elnökének szavait, akit ma a semlegesség politikája megteremtőjeként tisztelnek. A fejsze náluk a harc szimbóluma is, tehát a fejszéket elvetették, Finnország békében akar élni szomszédaival. A finn ifjúság apáiktól tehát jó örökséget vesz a jövőbe illetően. Rajta fog múlni minden. Es ha erre a témára fordítottuk a beszélgetés fonalát'. finn barátaink tömören, szívből A finn ifjúság elképzelhetetlen a .sport nélkül. Úszni is min denkit megtanítanak már az elemi negyedik osztályában. Ké' pünk a lahtii ipariskola fedett uszodájában készült. és határozottan így válaszoltak: „Sisu“. Ami annyit jelent, „menni fog". Nem kételkedünk, nia, saját eszével kell teremtenie, saját fejével kell gondolkodnia." A finnek hisznek a munkában és hisznek az emberben is. Szívós munkával elérték, hogy a földet a szélsőséges éghajlati viszonyok ellenére is termővé tegyék. Olyan növényfajtákat kellett kitermelniük, amelyek elbírják az éjszakai hidegeket. Nem ritka jelenség, hogy a szegényparasztok kifeszített köteleken ringatják a lábon álló gabonát, nehogy megfagyjon. Es minden veszély ellenére is, búzából a hektárhozamok országos viszonylatban is 18 métermázsa körül mozognak. Míg nálunk az árpának általában 18 hétre van szüksége a megérésre, ők olyan fajtákat nemesítettek ki, melyeknek másfél hónappal kevesebb időre van szükségük. Bizony, a finneknek a mezőgazdaság terén nem volt könynyü dolguk. De talán annál érdeken, illetőleg az erdőkben igen, menni fog, minden előre, dolgoznak. finn barátaink. Finnország tudvalévőén jó kapcsolatokat teremtett a Vége. Még egy kis ízelítő a finn építészet szépségeiből. Villalakások Lahtibap
