Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-10-02 / 40. szám

Nemzetközi Béke Maratón Október 7-én ismét elindul a népes mezőny, a kassai Béke- Maraton XXXII. évfolyamának nagy versenye megkezdődik. Régen, 1924-ben álltak először rajthoz a hosszútávfutók Kassa városában, hogy felidézve az ókori görög mondavilág egyik megható legendáját versenyt fussanak azon a távon, amely­nek a megtétele után holtan esett össze a győzelmi hírt vivő fiatal görög harcos. A perzsák tengernyi hadereje tá­madta Athént és Miltiádes ma­roknyi serege Marathón meze­jén szállt szembe a támadó [túlerővel. Megtörtént a csoda, a bátor kis csapaté lett a győ­zelem és amikor a perzsák már megfutamodtak, a görögök A BRATISLAVA! TV MŰSORA: Kedd: 9,30: Palotai Boris: Nő a barakkban, 10.50: TV- hangverseny, 11.00: Rövid filmek, 11.30: TV érdekes­ségek, 18.00: Ifjúsági műsor 19.00: TV-Híradó, 19.20: A nap kérdései, 19.30: A dol­gok körülöttünk, 20.15: TV érdekességek, 20.30: A film­művészet története, 21.20: Vitaest a költészetről, 22.00 TV-Híradó; Szerda: 9.30: Angol nyelvtanfolyam, 10.00 Film Kuznyecov regénye nyomán, 14.00: Óvodások műsora, 14.30: Iskolások műsora, 15.25: Dukla Praha — Vorwärts Berlin, 17.30: Angol nyelvtanfolyam, 18.00 Tanuljunk számtant, 19.00: TV-Híradó, 19.50: Doku­mentációs film, 20:40: Zenés irodalmi est, 21.10: A jóba­rát, humoros jelenet, 21.35: TV-Híradó; Csütörtök: 9.30: Zavaros víz — film, 11.15: TV érdekességek, 17.30: If­júsági TV-liga, 19.00: TV­­Híradó, 19.30: A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére. 20.00. Színházi közvetítés Prágából, 22.00: A hónap kultúrája. 22.30: TV-Híradó; Péntek: 15.00: Iskolások műsora, 17.00' Békemaraton 17,30: Technika és ipar, 18.00: Orosz nyelvtanfolyam 18.30: A hegesztés techno­lógiája, 1900: TV-Híradó, 19.20: Mezőgazdászainknak!, 19.30 TV dokumentumfilm, 20.15: Szovjet film, 21.45: Rövid filmek, 22.00: TV­­Hítfadó; Szombat: 9.30: Orosz nyelvtanfolyam, 10.00 A filmművészet története, 10.50. TV-dokumentumfilm, 11.35: Csehszlovák film­híradó — II., 14.55: Sport­­közvetítés, 18.00: A fecske, 19.00: TV-Híradó, 19.30: A nemzetközi eseményekről, 20.00: A hadsereg napja al­kalmából, 21.30: Diogenes hordójában, 22.00: TV-Hír­adó 22.15: Kinematofor; Vasárnap: 9.00: Fúvószene, 9.30: TV-magazin, 10.00: Janáček operája, 12.30: Bé­kemaraton, 17.00: Gyermek­­műsor, 19.00- TV-Híradó, 19.30 A TV sportja, 19.50: Hamlet — angol film, 22.35: TV-Híradó. A BUDAPESTI TV MŰSORA: Kedd: 18.00' Kíváncsi ka­mera 19.20: Rövid film, 19.30: TV-Híradó, 19.45 Kül­politikai kommentár, 20.05: Magyar film. 21.35: írók műsóra. 21.55: TV-Híradó; Szerda: 17.00: Mezőgazdá­szaink részére! 18.00: Ta­nuljunk oroszul, 18.20: TV- magazin, 19.00: Közvetítés a Jókai színházból. 22.00: TV­­Híradó ismétlése; Csütör­tök: 17.40: Orosz nyelvtan­­folyam, 18.30: Ismeretlen Budapest, 19.05: Telesport, 20.15 Amerikai film, 21.45r Hangverseny, 22.05: TV­­Híradó; Szombat: 18.30: Kultúrműsor, 19.00: Panop­tikum, 20.05: Vidám percek, 20.15: TV-játék, 21.25: Chris Barber és együttese játszik, 21.55 TV-Híradó; Vasárnap: 10.00: Operaközvetítés Prá­gából. 12.00: A Nemzeti képtárból közvetítünk, 13.40 Labdarúgómérkőzés: Vasas — Honvéd, Dózsa — MTK, 18.30. Az NDK ünnepe al­kalmából. 19.00: TV-Híradó, 19.30. Szórakoztató műsor, 20.05: NDK-film, 21.35: Te­lesport, 21.50: TV-Híradó. harci soraiból kilépett egy megtépett, küzdelemtől fáradt katona és elindult teljes hadi fegyverzettel, pajzzsal és dár­dával az Athén felé vezető úton. Óriási akaraterővel fu­tott, rohant Thersippos, a gö­rög harcos, csak egy cél lebe­gett szeme előtt: megvinni a győzelem hírét a halálos rette­gésben várakozó városba, meg­vinni a hírt: „ne féljetek, győztünk!" A fáradtságtól el­csigázottan már csak gépiesen emelgette lábát, meg-megtán­­dorodott, de sikerült befutnia az athéni piacra, ahol azután „győztünk!“ kiáltással rogyott Össze halálos kimerültségben. Thersippos futását örökíti meg a maratoni futás, 42195 métert futnak a futók a világ leghosszabb távfutásában. Ezt a versenyszámot felvették az olimpiai játékok műsorába, csaknem valamennyi nagysza­bású atlétikai viadalon meg­rendezik, de a világon kivált két verseny az, amely valóban nagyszabású, mégpedig a bos­toni és a kassai. A kassai Nem­zetközi Béke-Maratonnak a 32. évfolyamát rendezik meg az idén Igaz ugyan, hogy 1924- ben álltak először rajthoz, de 1938-tól 1945-ig a háború vér­­zivataros esztendeiben szüne­teltek a versenyek, hogy azu­tán 1945-ben újítsák fel ismét, mint Béke Maratoni. Az eddigi versenyeken a kö­vetkezők győztek: 1924 Halia (Csehszlovákia) 1925 Király (Magyarország) 1926 Hempel (Németország) Í927 Galambos (Magyarország) 928 Galambos (Magyarország) 1929 Hempel (Németország) 1930 Zelenka (-Magyarország) 1931 Zabala (Argentína) 1932 Galambos (Magyarország) 1933 Galambos (Magyartmsiág) r~ •“ Ä ........pm i n.c közi Béke-Maraton emlékszobra Kassán 1934 Šulc (Csehszlovákia) 1935 Mottmillers (Lettország) 1936 Balaban (Ausztria) 1937 Leriche (Franciaország) 1945 Spiroch (Csehszlovákia) 1946 Heitanen (Finnország) 1947 Heirendt (Luxemburg) 1948 Leanderson (Svédország) 1949 Urpalainen (Finnország) 1950 Leanderson (Svédország) 1951 Štrup (Csehszlovákia) 1952 Puolakka (Finnország) 1953 Bednár (Csehszlovákia) 1954 Puolakka (Finnország) 1955 Nyberg (Svédország) 1956 Nilson (Svédország) 1957 Fiiin (Szovjetunió) 1958 Kantorek (Csehszlovákia) 1959 Popov (Szovjetunió) 1960 Hardicker (Anglia) 1961 Bikila Abebe (Etópia) Az 1962-es esztendő mező­nye is nagy versenyt Ígér. Hogy ki a legesélyesebb? A távfu­tásban nehéz jósolni, hiszen a 42 kilométer nemcsak a tudást, hanem a kitartást is próbára teszi. No meg aztán az időjárás is jelentősen befolyásolja a versenyt, az októberi idő már gyakran „megtréfálta“ a ver­senyzőket. Reméljük, az idén az időjárás is kedvezően alakul és szép, színvonalas versenyt láthat majd a hosszú útvonal mentén felsorakozó nézősereg. Testnevelésünk vidéki fellegvárai Törékeny, karcsú kislány. Mégis négy versenyszámban győzött az atlétikai versenyen. Nyolc másodperc‘ alatt futotta a 60 métert, 12,9 alatt a százat, tagja volt a győztes váltónak és a távolugrást 521 centimé­terrel nyerte. Kucmann Évi, a dunaszerdahelyi iskola nö­vendéke. Az ifjúságiak verse­nyén, erős mezőnyben. Hát vi­déken is vannak jó sportolók, jó atléták? Bizony vannak! Sőt, a vidék igen sok sportág valóságos fellegvára. A kis Kucmann Évi például nem is dunaszerdahelyi. Még kisebb helyen született: Nagyabony­­ban. Ma már a sport, a testne­velés terén is felzárkózott a falu a városokhoz, a vidéken is találunk sok tehet.s&gtet. A tekétől a kosárlabdáig A pártdokumentum megvita­tása során számos javaslat merült fel, olyan javaslatok, amelyek mind a testnevelési mozgalom még nagyobb arányú kiszélesítését segítik elő. Hogy miképpen függ össze a pártdo­kumentum a tekézéssel és a kosárlabdázással? Nos, első­sorban erre térünk ki. A korszerű, pazar új teke­pályán napokon át hullottak a bábuk, a tekézők világbaj­nokságán kemény küzdelemben dőltek el a bajnoki címek, he­lyezések, az egyes versenyszá­mok végső sorrendje. A cseh­szlovák tekézők pompás sike­reket arattak, de kijutott a ba­bérból a magyar, jugoszláv, német tekézőknek is, sót vala­mennyi résztvevő ország ver­senyzői igazolták, hogy a teké­zés sportága óriásit fejlődött. A rendezés mintaszerű, ebben is sikert könyvelhettünk el, még pedig komoly sikert. Mulhouseban, a női kosárlab­da Európa-bajnokságon is szép sikert arattak Hubálkováék, a legjobbakkal szemben is siker­rel állták a küzdelmet. Nos hát, az elmúlt héten ebben a két sportágban szerepeltek jól versenyzőink a nemzetközi viadalokon, ezek a sikerek pe­dig a szocialista testnevelés sikerei. A tekézés és kosárlab­dázás nemzetközi versenyein elért eredmények jelzik ismét, hogy jó úton haladunk, sporto­lóink csaknem valamennyi sportágban sikerrel veszik fel a versenyt a világ legjobbjai­val. A „szürke“ hétköznapok ese­ménydús műsort biztosítottak a legkülönbözőbb sportágak szerelmeseinek. A futballszur­­kolók hétközben is buzdíthat­ták csapataikat, a liga bajnoki mérkőzései sok meglepetést tartogattak a 7. fordulóban is. Féltucat gól a Slovan-stadion­­ban a kladnóiak kontóján, öt gól az eperjesi kapuban, dön­tetlen Nyitrán, Slovnaft-győze­­lem Trencsénben, plzeni vere­ség a Spartak Brno ZJŠ ellen, döntetlen a Hradec—Sokolovo találkozón, kell-e még több ér­dekesség egy „szürke“ hétköz­napra? Olyan napra, amikor a kupatalálkozókban is nagy­üzemet bonylítottak le, s töb­bek között a Dukla is pompás győzelmet aratott? A bajnokcsapatnak a Vor­wärts volt az ellenfele, még­pedig Berlinben. A Dukla játé­kosai jól „hajtottak", és biztos, , 3:0-ás győzelmet arattak. Ada­mec mesterhármasa eredmé­nyezte a három gólt és ezzel a három góllal most már a kö­vetkező fordulóban látjuk a Duklát. A prágai visszavágón aligha éri kellemetlen megle­petés a nemzetközi találkozó­kon mindig igen jól szereplő együttest. A BEK-ben egyéb­ként már az első fordulóban lett bombameglepetés: kiesett az ötszörös kupagyőztes Real Madrid. Nagy csapat verte ki? AZ S> Anderlecht. Istenek alkonya. A Real Madrid csapatát sorozatos ku­darcok érik. Alighanem erő­sebb a válság a Real berkeiben, mint ahogy azt az első „várat­lan“ vereségek jelezték. Az első forduló másik nagy meg­lepetése az FC Köln kipottya­­nása. Pedig a kölniek 4:0-ra legyőzték az ír bajnokot, a Dundee csapatát. Mégis kies­tek. Már hogyne estek volna, hiszen az első mérkőzésen ka­tasztrofális, 8:0 arányú veresé­get szenvedtek. A tekétől a kosárlabdáig hosszú volt az út, sportesemé­nyekben gazdag hetek követ­keznek a sorban. Minden hétre jut érdekesség, meglepetés bő­ven. Ez is jelzi, hogy a testne­velés, a sport világszerte teret nyer, és ezzel az előrehaladás­sal nekünk is lépést kell tarta­nunk. A világraszóló eredmé­nyek alapját a tömegesített alap alkotja, a szélesebb ala­pokra helyezett mozgalom mi­nőségi szempontból is jobb sportolókat biztosít. Két perces viadal. Hosszú heteken át tartottak az előké­születek. A profi-ökölvívók cirkuszarénája ismét fényár­ban úszott. A nagy reklámmal elérték a célt, drága helyárak, mégis zsúfolt nézőtér. A szo­­rítóban a két „nagymenő“,, a világbajnok és ellenfele. Floyd Patterson és a betonkemény Liston. Patterson gyorsabb, Liston keményebb. Az esélyek egy az egyhez. Aztán megszó­lal a gong, kezdődik az előadás. A két perces. Mert a második perc végén, talán a harmadik elején kicsapódik egy kesztyűs ököl és a lendület nyomán reccsen valami. Nincsen tovább küzdelem, a világbajnok kiüté­ses vereséget szenved. Listont élteti a tömeg, most ő a „fe­jes“, míg majd legközelebb ő kerül a vágóhídra. Hivatásos ökölvívás, ó be szép sport. Va­lóban Amerikának való. Sportoló vidék, sportoló fal­vak! Testnevelésünk meleg­ágyai. Városok, kisvárosok, fal­vak, telepek. A vidéki városok már a múltban is nagy tárházát jelentették az utánpótlásnak. Most már a falu is az. Korszerű iskolák, sportpályák biztosítják az ifjúság fejlődését. Képzett szakemberek, oktatók. Még nincsen kellő létszám, még van mit tennünk ezen a téren, de a javuló eredmények már jelzik a helyes utat. Kassán a vízilabdázók arat­tak országos sikert, megnyer­ték a bajnokságot. Štiavnický edző fiai megdolgoztak a siker­ért, küzdöttek az első helyért, lelkesedésből jelesre vizsgáz­tak. Ám Kassa a keleti Metro­polis, náluk is könnyebb elérni a sikereket, mint a kisebb he­lyeknek. At&táik is jól szere­peltek a múltban, a birkózók, ökölvívók szintén, ezekben a sportágakban is feltörhetnek az élre. Mint például a komá­romi fiatalok, a szorítóban, szőnyegen egyaránt. Az ifjúsá­gi versenyzők sorában még az országos válogatottban is talá­lunk komáromi gyereket. Az ökölvívásban például a kis Kovácsot. Apró legényke még, de kemény öklével már elég szép tekintélyt harcolt ki. Klubtársa, Bukovszki, nem kü­lönben. A birkózóik is arattak országos sikert. Az olimpiás Tóth Béla is a komáromi sző­nyegen tanult meg birkózni. Utána jöttek a többiek, Korim András, Gottgeizel, de talán még rajtuk is túltettek a ko­máromi kajakosok, kenuzók. A Páál-fwérek, Töltéssi Dini, sőt a lányok is sikeresen szerepel­tek a versenyeken. Szer.cen a vitorlázók és a kézilabdázó lányok mutatták meg, hogy kicsi helyen is lehet egy-egy sportágot sikeresen űzni, semmi más nem kell hozzá, egy kis lelkesedés, áldo­zatkész munka, ügyes vezetés. Bajoson és Ersekújvárott a labdarúgók, Dunaszerdahelyen az iskolák atlétái, Vágsellyén a tornászlányok igyekezete ér­demli meg a dicséretet. Nagy­­megyeren a súlylökök, és a sok-sok még kisebb helyen, apró falvakban a tehetséges fiatalok serege. Ám nemcsak a sportolók, ha­nem az oktatók, nevelők, taní­tók áldozatkész gárdájáról is meg kell emlékeznünk. Ščiav­­nickýrol, a kassai vízilabdázók edzőjéről, Meszes Pistáról, a birkózók nevelőjéről, a két du­naszerdahelyi tanárról: Pápay­­ról és Kmetről, a dióspatonyi Németh Ödönről, az ekecsi Varga Zsigáról, de nem foly­tathatjuk a névsort, hiszen száz — meg száz lelkes sport­oktatót, nevelőt, tanítót kelle­ne felsorolnunk, azoknak a ne­vét, akiknek köszönhetjük a testnevelési mozgalom maga­sabb színvonalát. Az ő érde­mük, hogy testnevelésünknek vidéki fellegvárai is vannak és a falu, a kisváros, a vidék a sporttehetségek gazdag tár­háza lehet. Csúnya lány: Amikor ol­vastuk levelét, nem akartuk hinni, hogy egy 14 éves leány írta, de aztán arra gondoltunk, hogy bizonyára igen sok regényt olvasott... Magához egy olyan korú férfi egyáltalában nem illik. Ha már mindenáron szeret-TANÁÍiADÖ ne valakinek az ideálja len­ni, elégedjen meg egy diák­kal. Hogy a csúnya is meg­kívánja a boldogságot, az természetes — bár mi azt hisszük, hogy a boldogság nem múlik a külsőn. Ne töprengjen és ne foglalkoz­zon ennyit saját magával! Próbálja meg . inkább min­den akaraterejét a tanulás­ba fektetni! Azt hisszük a maga korában valóban ez a legfontosabb probléma. Cirkuszhercegnő: Termé­szetesen elítéljük az olyan férfit, aki tettlegességre vetemedik menyasszonyával szemben. Ha már most kez­di, mi lesz később, ha a fe­lesége lesz?! Tanácsunk: szakítson vele, yiinél előbb! Csinibaba > boldogtalan: Maga is áldozata lett a „csinos fiúnak" Ha akkor nem hallgatott volna rá, ak­kor ma boldog asszony le­hetne. A csinos férfi már nem is köszönti magát. Fe­lejtse el minél előbb ezt a férfit, mert nem érdemli, hogy érzelmeit rápazarolja, ha lehet térjen vissza az elsőhöz. 18 éves szőke kislány: Helytelennek tartjuk, hogy egy leány durva hangon be­széljen. Ez nem illik senki­hez, de különösen nem egy fiatal leányhoz. Igyekezzék kedvességgel magához lán­colni. Ha ennek sem lenne eredménye, akkor le kell mondania róla. m íim ii „Kevélység nem a szeretet jele“: Ahhoz, hogy megítél­hessük a helyzetet, tudnunk & kellene, ismerik-e egymást személyesen a lánnyal, s menyasszonya-e már a fiának, vagy csak szó van róla, hogy feleségül veszi. Ugyanis, ha nem ismerik egymást személyesen, a lánynak nem kell köszönnie magának. (Természetesen megtehetné, hogy köszönti udvarlója édesanyját, de ha nem teszi meg, akkor sem követ el hibát.) Ellenben, ha a fiú már bemutatta őt ma­gának mint menyasszonyát, akkor köteles köszönni, el­lenkező esetben elköveti a legdurvább sértést. Ha így áll a dolog, ezt a fiának is mondja meg, hogy figyel­meztesse a lányt, így nem szabad viselkedni a jöven­dőbeli anyóssal szemben. Ami azt illeti, hogy a fia vegye-e el a lányt vagy sem, nehéz tanácsot adni. Talán már próbálta is őt lebeszél­ni róla, de ha ők szeretik egymást, nincs értelme el­lenezni a házasságot. Ké­sőbb is óvakodjék attól, hogy menyét „szekfrozza“ vagy a fiát ő ellene „hec­­celje", mert az ilyesmi mindhármuk életét pokollá teszi. Igyekezzen békésen kijönni a menyével, még akkor is, ha nem kedveli őt, egyrészt a fia kedvéért, másrészt a saját nyugalma érdekében. Higyje el, ez a legokosabb, amit tehet. Végül pedig, még ha ez a házasság rosszul is ütne ki és fia boldogtalan lenne, az sem ok arra, hogy maga a halál gondolatával foglal­kozzék. Elvégre, a házasság nem a maga kívánsága volt sőt, valószínűleg meg is próbálta akadályozni, tehát nem tehet saját magának szemrehányást még a leg­kisebb mértékben sem. Ter­mészetesen az nem elég vigasz a fia boldogságáért, hiszen minden anya bol­dognak szeretné látni a gyermekét, néha azonban ez nem sikerül s ebbe is bele kell nyugodni. Előre viszont kár búslakodni, hátha bol­dog lesz a fia, s akkor vele együtt örüljön, tekintet nélkül arra, kit vett el fele­ségül. (Folytatás) Valljuk be, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak is szeretnek beszélgetni, sőt sokszor — mind a nők, mind a férfiak — többet is beszélnek a kelleténél. Mégis, miért van az, hogy egyes szavakkal kimondottan ta­karékoskodnak, úgyszólván teljesen száműzik szótáruk­ból? Ezzel ugyanis csak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy nincsenek tisztában az illemszabályokkal, s nem lehet őket „jó modorú“ embereknek nevezni. Hogy mely szavakról van szó? A „köszönöm“, „kérem", „tessék“, és „bocsánat" iill. „pardon“ használatáról. Kezdjük a „köszönöm“-mel. Ügy gondoljuk, mindenki tudja, hogy ezt mikor kell alkalmazni, de — sajnos — a tapasztalat úgy mutatja, mintha nem tudnák. Éppen ezért elismételjük. Tehát megköszönjük: ha bármit ka­punk, ha átadnak nekünk valamit, elintéznek valamilyen ügyet, átengednek valamit (helyet adnak), ha a legcse­kélyebb szívességet teszik nekünk (még ha az köteles­sége is az illetőnek), megmagyaráznak, útbaigazítanak, előnyben részesítenek, v. i. ha úgy tummsék, hogy az javunkra váljék. Azt a „köszönöm“-öt kimondani nem nagy dolog, gondolkodás nélkül megtehetjük. Termé­szetesen más a helyzet, ha valami rendkívülit tettek érdekünkben, tehát nemcsak formálisan köszönjük meg, hanem valóban hálásak vagyunk. Ilyenkor mondhatjuk úgy is, hogy „nagyon köszönöm“, esetleg „igazán hálás vagyok“. Ugyancsak „köszönöm“-mel illik válaszolni akkor, ha valakinek a hogyléte iránt érdeklődtek tőlünk. Tehát nem azt mondjuk, hogy „jól van“, hanem „köszönöm, jól van“. (Ez tulajdonképpen a lerövidített formája a régebben használatos „köszönöm kérdését, jól van“-nak. Ez magyarázza meg tulajdonképpen azt, hogy megkö­szönjük, amiért az illető olyan figyelmes volt és érdek­lődött). Megköszönjük, ha megkínálnak s ha nem ve­szünk belőle, „köszönöm, nem kérek“-kel válaszolunk. Ugyancsak, természetesen megköszönjük a gratulációt és a részvétnyilvánítást is. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen „túlzott" udva­riasság, v. i. mindennek a megköszönése, csakis idege­nekkel szemben kötelező, szűk baráti körben nincs rá szükség, sőt „finomkodás“-nak számít. Ez a felfogás nagyon helytelen. Az udvariasság a barátokkal, sőt ro­konokkal és családtagokkal szemben éppúgy kötelező, mint az idegenekkel szemben. Nézzük csak! Miért ér­demelné meg kevésbé a köszönetét jó barátunk, sógo­runk vagy édesanyánk, aki pl. egy levelet adott át ne­künk, mint ha ugyanezt egy idegen tette? Ugye, furcsa lenne tőlük megtagadni a köszönetét? Éppen ezért je­gyezzük meg: mindent megköszönni, ugyanúgy, mint idegennek, szűk családi és baráti körben nem „finom­kodás“, hanem jólneveltség. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents