Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-02 / 40. szám
t A Schwarzwaldban, vagyis a Fekete erdőben, ahol a Duna ered, már lehullott az idei első hó Viszont a Duna deltájában közel a Fekete-tengernél úgy test a helyzet, amint a képen is látjuk. Milyen nagy a különbség a folyó eredete és a torkolata közötti éghajlatnál. A szocialista értelmiség nevelése megköveteli, hogy fokozott figyelmet fordítsunk az iskolai CSISZ-szervezetek munkájára. A párt központi bizottsága által kiadott dokumentumból már ma láthatjuk a jövő feladatait, és bizonyos, Jiogy ezek a feladatok a jelenlegi felső tagozatokon tanuló fiatalok munkaprogramját jelentik. Éppen azért érdemelnek dicséretet a bratislavai magyar tannyelvű középiskola CSISZ-szervezetének vezetőségi tagjai, mert már a tanév kezdetén felismerték, hogy az új feladatok új munkamódszereket követelnek. Az eddigi megszokott feladatok mellett előtérbe kerültek a sajtóbeszámolók, a földrajzi, történelmi és politikai érdekkörök, mert csak ezeken át mélyíthető és szilárdítható a tanulók politikai tudása. A magyar tannyelvű középiskola CSISZ-szervezetének vezetősége az évzáró gyűlésen már kész tervekkel lép a tagság elé pártunk XII. kongresszusának szellemében.' Ezekben a napokban osztálygyűléseken tárgyalják a pártdokumentum anyagát és az osztálygyűlések után a vitaanyag alapján határozzák meg további munkaprogramjukat. A vezetőségi ülés két további igen fontos határozatáról kell szólni, mert kulturális és. politikai jelentősége szinte egyenértékű az eddig felsoroltakkal. Az első a Fučík-jelvény versenyszerző mozgalom kiszélesítése, a másik pedig az iskola és a CSISZ-szervezét Szorosabb együttműködése az Autóüzemek n. v. fiataljaival. A Fučík-jelvényszerző versennyel kapcsolatban az irodalmi művek egyéni olvasásán kívül bevezetik a csoportos olvasást és az egyes művek alapos megvitatását. Az említett üzemmel ugyan eddig is jó kapcsolatban voltak,J de csak táncmulatságok keretében mutatták be az iparban dolgozó fiatalokat. Ebben az esztendőben azonban a kapcsolat kereteit az iskolában végzett kulturális és politikai munkával is konkrétabbá teszik és segítenek kulturális munka szervezésében az üzemben. Oj történelmi távlatok nyíltak meg előttünk. A távlatok betöltésére középiskoláink CSISZ-szervezeteinek elsőrendű feladata az új értelmiség, a szocializmusban nőtt új ember formálása. PÉTERFY GYULA Milyen pályát válasszak? Ez a kérdés már a hatéves Pistikét is foglalkoztatja, de a kisebb gyerekek is szeretik meglepni a szülőket és nem egyszer kijelentik, hogy csokoládégyárban vagy szalámigyárban szeretnének dolgozni. Pisti persze már biztos mozdonyvezető vagy pilóta szeretne lenni. Milyen izgalmas is lehet a mozdonyban ül'ii és a különböző fogantyúkat kezelni'. Milyen jó dolga van a pilótának, mégis csak az leszek — jelenti ki végül Pisti meggyőzően. A kislányok vágyálmai valahogy mindig reálisabbak. Mialatt a babákkal játszadoznak, azt képzelik el magukról, hogy ápolónők, tanítónők vagy gyermekorvosnők. A gyermekek többnyire jó néhányszor megváltoztatják pályaválasztási tervüket. 6—10 éves korukban még valóban ráérnek, de később már nincs is idejük, mert az általános iskola 9. osztályában már feltétlenül dönteniük kell, szakiskolába, szaktanintézetbe mennek, vagy a tizenkétéves általános iskolában folytatják-e tanulmányaikat. A család apraja-nagyja tanácsokkal látja el a döntés előtt álló családtagot. A nagymama unokatestvére azt ajánlja, csak tanuljon a fiú tovább, ne legyen mesterember. Ügy látszik, még mindig a régi időkre gondol, amikor csak a jómódú gyerekek tanulhattak, vagy pedig büntetésből fogták mesterségre a gyerekeket. Ilonka néni nagyokat sóhajt, azt szeretné, ha unokaöccse tanítónak menne, hiszen valamikor ő is erre a pályára készült, dehát arra még csak gondolni sem mert. Ki engedhette meg magának, hogy egy leány tanítóképzőbe menjen, amikor még itt voltak az öcskösök, elsősorban azokat kellett taníttatni. Ma már valóban nem tesznek különbséget a szülők és jól tudják, hogy a lányoknak ugyanúgy kell kenyeret adni a kezébe, mint a fiúknak. Az apa sokszor a saját mesterségét dicséri és azt szeretné, hogy a gyerekek közül az egyik azt a foglalkozást űzné, amely már hagyományossá vált az egész családban. Bármennyire hasznosak is az idősebbek és a rokonok tanácsai, a pályaválasztás nehéz kérdését mindenkinek saját magának kell megoldania. Lehet, hogy az édesapád a szak-Rózsát a gyom helyett Kassán járni ma élményt, felüdülést jelent. Óriási építkezéseknek lehetünk itt tanúi, egy város teljes megújhodásának. Köröskörül korszerű vonalú épületeket láthatunk és az idevalósiak sem tudják egész pontosan, hogy hol mi épül. A hegyoldalban egy hatalmas épületet emelnek. Kérdezem, az egyik tősgyökeres városlakót, vajon mi célt szolgál majd az az épület. Idevaló vagyok én, jól ismerem a várost, de azt én sem tudom — felelte. Ki tudná ma már megmondani egész pontosan, hogy hol mi épül. Az ember nem győzi követni a fejlődést. Teljesen új lesz ez a város. Az állam valóban sokat invesztál ebbe az eddig eléggé elhanyagolt városba és gyökeresen oldja meg azokat a problémákat, amelyek megoldására eddig gondolni sem mertek volna a kassaiak. Üj városi közlekedési hálózat fejlődik, modern áramvonalas villamosok siklanak a síneken, üzleteket építenek, sportpályákat létesítenek, rendezik a vízvezetékhálózatot, sorban látnak napvilágot a különböző kulturális intézmények. Nem meszsze épül az ország egyik legnagyobb üzeme, a Keletszlovákiai Vasmű,'és számos új üzemet újítottak meg, korszerűsítettek, bővítettek. Milliárdos beruházásokat kívánnak ezek a létesítmények. Az ország minden sarkából dolgoznak itt, nemcsak vonattal, hanem gyorsjáratú repülőgépekkel is utaznak haza időnként az emberek. A toronymagasságú Vosztok Szállodából kitűnően belátni az épülő várost. A középső rész feketén hat az új épületek koszorúja között, amely frissen, üde fehérséggel öleli körül a régi települést. A kassaiak el vannak ugyan ragadtatva városuk fejlődésétől, de az a benyomásom, mintha csak arra várnának, hogy mindent az állam hozzon rendbe. A város központjában levő parkokat kitűnően gondozzák, az öntözőautók példásan teljesítik kötelességüket, de azért a lakosság többet is tehetne. Sok itt a cukrászda és egy sereg mulatóhely is van. Gyerünk tovább a Bankó felé. Kedves kiruccanóhelye ez a kassaiaknak, mondhatni reprezentációs számba menő vendéglátó-üzemmel, nyári kerthelyiséggel. Amint elhagyjuk a város központját és az új településeket, ahol még érződik a mészszag, alapos rendetlenségnek vagyunk tanúi. Szemét, embermagasságú gyomnövény, rendezetlen parkok mindenütt. Például a Bankóra hetenként ezrek járnak fel, számos külföldi is, és a kávéház előtti kertben virágok helyett olyan becsületes disznóparéjok díszlenek, hogy néhány sertést fel lehetne rajtuk nevelni. Összegyúrt papírpoharak és más szemét éktelenkedik a különben szép kávéház körül. Város-szépítési akció keretében miért nem szervezik meg a városban működő társadalmi szervezetek — mondjuk a Bankó környékének rendbehozását? Annyira szeretik a kassaiak a disznóparéjt nézni, ami egyszerű gyomnövény, hogy lemondanak miatta a rózsa- és szegfűillatról 1 Vagy pl. a Csermelyben levő szintén kedves nyári szórakozóhely, a Báránka vendéglő. Táncparkett van itt és a kerthelyiségben bizonyára délután zene szól. Helyes ha a fiatalok kijönnek ide táncolni, sokkal jobb, mintha kávéházban füstölnének. A szépség azonban a báránykához is mostoha. A kertben ülőket, különösen, akik a kerítéshez közel ülnek, bizonyosan megcsapja a bűzök és egyéb hasonló „jgillatú“ gyomnövények arómaja. Hiába, érdekes emberek ezek a kassaiak, mindig csak arra várnak, hogy közpénzen intézzenek e\ egy kis parkosítási, szépítési munkálatot is? Ha ez tovább így megy, a Báránka kerthelyiségében is büdös Dürök nő és fejlődik a kassaiak legnagyobb örömére. Olyan költségvetés nem létezik, ami ezt megakadályozza, mert ehhez nem is kell pénz — még 20 fillér sem, csak egy kis társadalmi munka, csak jóakarat, és máris újra virul a Csermely-völgy, virágba borul a Báránka környéke s messzire illatozhatnak a Bankó rózsaligetei vagy szekfűágyasai. Igen, az állam pénze menjen a nagy építkezésekbe, épüljön rajta a Vasmű, a lakóház, meg kövezzék érte az utakat. Egy város lakossága azonban lehet annyira öntudatos, hogy ne engedje lakóhelyének a központból kissé távolabb eső szépségeit gazba veszni. Mit tehet erről a városi nemzeti bizottság? Költségvetést nem ad ilyesmire, de az üzemekből, iskolákból és a társadalmi szervezeteken keresztül szervezhetnek évente mondjuk három ízben kétórás brigádot, amihez nem is kell sok ember, legföljebb ötven — és máris rendben van minden. Hiába állítják a kassaiak, hogy szép a Bankó, meg a Csermelyvölgy — mert nem szép. Valaha igen szép lehetett, de ma már újra széppé kell tenni, éppen az itt lakóknak. A CSISZ városi szervezetének és az itt működő üzemi szervezeteknek legyen munkaprogramja többek között a város szépítése is. A tél folyamán kidolgozhatják az erre vonatkozó elveket, irányelveket, az évzáró és taggyűléseken beszéljenek erről. Lássanak kora tavasszal munkához, mert most már valóban nem lehet tenni semmit. Jövőre biztos kedvesebb hely lesz akkor a Csermely-liget, a Bankó hegyoldal és több más hely is, mint az idén volt. Hiszen elsősorban a fiatalok érzik ott jól magukat. „ BAGOIA ISTVÁN A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL ma kiváló mestere, a nagybácsid elismert tanító, a bátyád már szaktekintély, tetszik neked az a munka, amelyet végeznek, és te mégis úgy érzed, hogy nem elégítene ki az ő munkakörük. A barátodról is azt hallod hogy jól megy a sora, szépen keres, téged is hív, gyere abba az üzembe dolgozni, ahol ő van ... Milyen gyakran megbosszulja magát, hogyha nem belső meggyőződésből, hanem csak felszínes benyomások, célzatos befolyás vagy kényszer alatt választunk pályát. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ember igazán csakis akkor lehet megelégedett és boldog, hogyha olyan munkát végez, amely tökéletesen megfelel számára és ahol megállja a helyét. A pályaválasztás a szocialista társadalomban nem lehet tisztán az egyén kérdése. Olyan gazdasági rendszerben élünk, ahol pontos tervek alapján építjük ki a jövőt, előre tudjuk, hogy milyen szakképzettséggel rendelkező emberekre van és lesz szükség. A fiataloknak a figyelmébe azokat a foglalkozási ágakat ajánljuk, amelyekre abban az időben, amikor majd elkészülnek és bekapcsolódnak a termelési folyamatba, a legnagyobb szükség lesz. Valaki talán felvethetné, hogy nálunk a fiatalokat rákényszerítik arra, hogy ilyen vagy olyan pályára menjenek. Kényszerről szó sincs. A kényszer az emberek nevelésében és irányításában sohasem vezet célhoz. Tegyünk különbséget a céltudatos nevelés és a ráerőszakolt irányítás között. A kapitalista társadalomban a pszichotechnikai tanácsadók irányítják a fiatalokat. Intelligencia-vizsgákat (testeket) végeztetnek a tanácsot kérőkkel és a sztatikái eredmények alapján, a felső irányítás szerint ajánlják a pályákat. Lehet, hogy az intelligencia-vizsga bizonyos fokig irányadó, de semmi esetre sem pecsételheti meg egy egész életre a tanácskérő sorsát. Nem függhet például attól, hogy valaki alkalmas-e az egyetemi tanulmányokra vagy sem az, hogy az intelligencia-test száz vagy több pontját dolgozta-e ki. Nálunk nem fordulhat elő, mint a kapitalista társadalomban, hogy a fiatalok elkészülnek, zsebükben a mesterlevél vagy az oklevél, és aztán nem tudnak elhelyezkedni, mert olyan szakemberre ez idő tájt nincs szükség. Mi már az általános iskolában igyekezünk elmélyíteni a tanulók adottságait és céltudatosan előkészítjük őket a jövő pályájukra. Már az iskolai oktatás folyamán kialakul az érdeklődés a különböző foglalkozási ágak iránt, és a tanulók a politechnikai oktatás keretében már közvetlenül az egyes szakmákkal ismerkednek meg. Sokkal közelebb jutnak az élethez, mint a régi, csakis elméletre felépített iskolában. (Folytatása következik) M. M. Prágában egy Moldva parti kis játszótéren láthatjuk ezt a jelenetet. Ügyességet és bátorságot is tanulnak a gyermekek ezen a nekik kedves szórakozószeren. Később, a pályaválasztástásnál majd bizonyosan hasznát veszik ügyességüknek, bátorságuknak, jobban megállják majd helyüket az életben. FÜRDŐ A FENYVESBEN Szliácsról, erről a fürdőtelepről többnyire csak annyit tudnak az emberek, hogy nagyon szép és főképp a szívbetegeket gyógyítgatják itt. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen akik kirándulni jönnek ide, azok megelégednek a hűs fenyveserdők, a színes díszparkok és a pompás sétányok látnivalóival. A betegek pedig ebben a mondatban fejezik ki élményeiket: Szép környezetben, világfürdőhöz méltó gondoskodás mellett találjuk itt meg gyógyulásunkat! Ö, pedig mennyi más érdekesség akadna még itt, ha egy kissé kíváncsi lenne az idegen. íme, miket mesélt Szliács fürdő nekem: Ki hinné például, hogy a mai Szliács helyén vadvizek, mocsarak és erdőrengetegek voltak? A gyógyforrás felfedezésének mondája is az egykori váltottak lovat az errefelé utazó urak. Ezek felfigyeltek a „csodaforrás“ hírere, s hogy kényelmesebben fürödhessenek, nyaralókat építettek a környékén. így fejlődött civilizált hellyé és az elhanyagolt vidék így lett olyan híres gyógyhely, hogy később Mikszáth Kálmán és Božena Némcová is itt gyógyíttatta magát... Szliácson is — éppen úgy, mint máshol — őspark övezi a betegek gyógyítására szolgáló pompás palotákat, hűs sétányok padjairól élvezhetjük az esti hangversenyeket, vásárolhatunk az elegáns üzletházakban és gyönyörködhetünk a virágerdőkkel körülvett szebbnél szebb szobrokban. Igen, annak ellenére, hogy egyetlen fillért sem fizetnek az itt gyógyuló betegek, évről évre épül és szépül a fürdő. A A fürdő egyik nyilvános strandja. mocsaras talajról tanúskodik. Jó pár száz évvel ezelőtt ugyanis egy Lenkei nevű kapitány lovagolt errefelé. Egyszerre csak süllyedni kezdett alatta a talaj. Már lovának is épp csak a feje látszott ki az ingoványból, amikor szerencsére szénégetők vetődtek arra. Ki is húzták a bajba jutott lovast és lovát, de ugyanakkor meghökkenve pislantgattak rájuk. Mindkettőjüknek füstölt és gőzölgőit a teste, s ahonnan kihúzták őket, bugyborékoló melegvíz tört fel onnan. Természetesen először is a gazdag nemesek és a jómódú kereskedők használták ki a gyógyító vizet. A forrás közelében ugyanis beszálló csárda volt, itt pihentek meg és itt Palace gyógyszállót úgy átrendezték például, hogy az a felszabadulás óta (régen csak nyáron tartózkodtak itt a gazdagok) tele van beteggel. A Detva gyógyintézetre sem lehetne ma már ráismerni, s a Slovensko nevű gyermekgyógyhelyen 120 gyermek fér el. Ezenkívül alig két esztendeje olyan új berendezést kapott a Fürdőház, hogy legmodernebb ma már az egész köztársaságban. Két gyógyvizes medence és 50 kádfürdő segíti elő az úgynevezett vízi kezelést, és emellett három korszerű gyógytornaterem is helyet kapott. Bevezették a forrásgázzal való injekciós kezelést is, ami teljesen új dolog a szívgyógyászatban. Emellett természetesen korunk egyik „legdivatosabb“ betegségére, az infarktusra is itt nyernek a lábadozók gondos utókezelést. Nem egy olyan emberrel találkoztam itt, akinek annyira súlyos infarktusa volt, hogy azt hitte, nem éri meg a másnapot. És lám, a szliácsi gondos kezelés után makkegészségesen tért vissza munkahelyére. Igaz, valamit Vojdička a fürdő főorvosa egyik betegével, aki infarktus utáni kezelésre jött ide. azért áldozniuk is kell az infarkt-betegekneki Örökké le kell mondaniuk a dohányzásról! Mert Vojdicska Elemér, a Detva gyógyintézet tudós főorvosa szerint az infarktos megbetegedéseknél legtöbbször a dohányzás is közrejátszik, összehozott például egyik betegével, ■ a pozsonyeperjesi Kántor Lajossal, aki saját maga mondta: — Nem voltam én kérem soha életemben beteg. Ideges sem voltam, hiszen földmunkán dolgozom. És február 21-én mégis úgy szívenütött az infarkt, hogy majd belepusztultam! Hanem hát az is igaz, hogy 40—50 cigarettát elszívtam naponta! Említettem már, hogy nemcsak a betegek, de a kirándulók is szívesen felkeresik a szép Szliács-fürdőt. S hogy mi ennek az oka ? Nos, semmi más, csak az, hogy a kirándulás megszokott örömein kívül, (erdő, nyilvános strandfürdő, festői környezet) nem mindennapi kulturális élvezetekben is részesülhet a látogató. Hetenként például többször színvonalas hangversenyzenekar játszik a fürdővendégeknek. Ezenkívül az úgynevezett Kulturális nyár keretén belül fellépnek nevezetes hazai és külföldi színművészek is. Nem is beszélve azokról a külön szórakozási és művelődési lehetőségekről, amelyeket az egyes gyógyintézetek nyújtanak a betegek számára. így lett igazság azután, hogy Szliácson nemcsak a szívét, de a lelkét is meggyógyítják a fürdővendégnek! NEUMANN JÁNOS ÚJ TÁVLATOK
