Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-02 / 40. szám
Louis Aragon Oj rovatunkat, melyben a világirodalom élő nagy művéolvasóinkat, a most hatvanötéves nagy francia költő bemutatásával kezdjük Ara gon 1897-ben született. Költészetének kiindulópontja a szürrealizmus Kalandos költőpályája folyamán végigpróbálja a század elején főként Párizsban dívó összes izmusokat, s azoknak egyik legkiválóbb művelőjével, az immár tíz éve halott barátjával Paul Eluarddal együtt Az avantgardista divatoktól, a közösségi antifasiszta, később szocialista realista költészetig mindketten a második világháború folyamán jutnak el. Tekintettel arra, hogy mind Aragon mind Eluard a huszadik századi költészet szeivel kívánjuk megismertetni legnagyobb képviselői közé tartozik, bátran kimondhatjuk példájuk nyomán a tanulságot: manapság ahhoz, hogy valaki valóban nagy költő legyen, az eredeti tehetségen, költői vénán túl szükséges az is, hogy valóban a leghaladóbb világnézet, a marxizmus alapján szemlélje a világot és a szerint próbálja azt alakítani. Aragon gazdag életművéből főként a következő alkotásokat említhetjük: Való világ. Kommunisták, A nagyhét (regények), Elza szemei. Befejezetlen regény, A költők (verseskönyvek, poémák). Itt közölt részletünk egyik legújabb poémájának része, s képet nyerhetünk belőle Aragon formai és tartalmi mondanivalójáról 4 kfíttúé, (Részlet) = A Költészeted ohó Ne nevettesd ki magad — A költészeted nem hallod ahogy kimondod a fölfújt = Arc s a 'csücsörítő száj prüszkölését mint a mitológiai Tritonokon B A költészeted ahogy fejeddel b ólint sz erre a szóra E Ahogy réveteg tekinteteddel a végtelenbe meredsz van abban E Valami aminek irdatlan, groteszkségét felmérni nyilván úgyse tudod E A költészeted ó t’ naiv nyelveden ez a csöppnyi titok Ez a szó amitől kicsit olyan vagy mint egy tanár az ötödik A-ban = Ez a balgaságod egére nyíló ablak-szó ez a kulcs-szó Mely lelked bámulatos együgyüségébe illik E De nem sebzi-e fel ajkad ahogy megreccsen mint a trombitaszó E A költészeted nézd csak hova tetted a fejed E Sose leszel más a legjobb esetben is csak egy vasárnapi festő Szomorú mint a vasárnapi festő — Aki fel se ocsúdott még az elmúlt hétből és beszáradva találja nyolc nappal ezelőtti = ' festékeit E Tanácstalan mint a vasárnapi festő z: Aki nem tudja üstökön ragadni se az ecsetjét se az ötleteit E Boldogtalan mint a vasárnapi festő aki az előtte álló napot méregeti E Es nem tud megszabadulni a héttől amely vasárnap is ott van mint az árnyék nyomában E Mint egy számonkérö szerető akivel hosszú volna a kimagyarüzkódás z Végül is az egész életed se lesz más mint egy hosszú-hosszú hét E És nincs is más vasárnap igazánból mint a halálod utáni vasárnap E A költészeted mondod és kihúzod magad E Mintha a tábornok tartana szemlét a fronton és fel akarnál tűnni neki E A költészeted mondod mintha valóban lenne ilyen A költészeted mondod s meg mernék esküdni hogy ott van a karodon és mindjárt bemutatod a Nagyságos Asszonyt E A prefektusi fogadások ideje lejárt kedvesem E És senkt hidd el senki sem írja oda neve után hogy költő a Telefonkönyvben Még a rátapadt átok se menti meg a nevetségességtől ezt a nevet E Mely akár egy kék zománc-lábas amit egy kutya ráncigái a kövezeten s az ütések nyomán = kilátszik alóla a fekete bádog — El tudod képzelni hogy valaki ezzel a címmel jelentkezzék a laktanyában E Micsoda ricsaj tö'ne ki a lépcsőn az udvaron vagy már annak előtte E El tudod képzelni azt a fiatalember' aki anyaszült meztelenen — A sorozóbizottság előtt azt feleli — Mit szóljunk hát akkor az aggastyánhoz aki végtelen élete végén E Mikor semmi de semmi mondandója se maradt s csak régi leveleit rakosgatja Költőnek mondja magát mintha mi sem volna a világon természetesebb Hallgass hát ne beszélj a költészetedről E ..imtniiiimiii 1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 m 11111111111111111111111 ■ 11111111 n 1111111111 ír Tíz év az autóbusz ablakán át A statisztikusok dolga kiszámítani hogy tíz év alatt hányszor játszottunk, hány ember előtt és autóbuszaink, a falvakat járva, hány ezer kilométert tettek meg A kritikusok feladata, hogy lemérjék, milyen előrehaladást ért el művészi színvonalon a színház és hogyan töltötte be küldetését. Én — a színház közkatonája — most másra vállalkozom. A szlovákiai magyarlakta terület arculatának tízéves változásait írom meg, ügy ahogy azt én láttam az elmúlt tíz év alatt a színház autóbuszának ablaküvegén át. Az első évadban még korhadt hídon indultunk ki Komáromból. Ma karcsú betonhídon robog át velünk az autóbusz, melynek ívelése egyedülálló Középeurópában. Nyugat felé, a csallóközi országút kacskaringós és rázós alkalmatosság volt. Ma nyílegyenes betonút egész a fővárosig, élvezet az autóbusz üléséről figyelni az összeszántott mezsgyéket, a szövetkezeti földeket. Fs ezt lehetetlenség nem észrevenni a busz ablakán át. Mikor a színház első nyári turnéjára indult, görnyedt kaszások vágták a rendet — ma modern gépek, kombájnok. Az ember ura lett a természetnek, ura a gépnek és nem szolgája már a földjének. Csodás változások — és még csodálatosabb alkotások. írjak az épülő Dusló üzemről, vagy a hatalmas Garam menti alumínium-kombinátról? írjak a Kelet-szlovákiai Vasműről, melynek épületei gombamódra és szemünk láttára nőttek ki a földből? írjak * megzabolázott Bodrogról, melyet az emberi akarat és ész immár medrében tart kordában ? Valamikor, működésünk kezdetén utunk Kassára és a keleti vidékre valóságos tortúra volt a rázós utakon, porban, sárban. Üj kollégáink természetesnek veszik hogy betonúton, kényelmesen utaznak. Szemünk láttára épült fel a rozsnyó-kassai vasútvonal és az alagút. Thália papjairól és a kultúrának sok szép hajlékot emeltek. Bodrogszerdahelyen első látogatásunk idején az ablakon át másztunk be a színpadra és messze attól, egy külön épü-Az autóbusz ablakán át tíz év alatt legérdekesebb volt a falvak, települések változása. Hol vannak a nádfedeles házak és a roskadó viskók ? Csupa új házsor, új házak, cserépfedelesek és korszerűek. Valamikor számoltam, hogy egy-egy falun keresztül, mikor átmentünk, mennyi a televízió-antenna. Az első évben tizet számoltam, egy évre rá, mikor újra arra jártunk, már 32 lett belőle. Ma már nem is számolom Minek? A természetes dolgokat tudomásul kel! venni. Amikor autóbuszunk elsuhan az új lakótelepek mellett, legyen az akár Érsekújvárott, akár Léván vagy Kassán tisztelettel nézek rájuk. íme nagyra nőttetek pár év alatt. Hisz ta^ály még csak az alapokat láttam a busz ablakán át! Számunkra is jutott a dolgos kezek munkájából. Számunkra is építettek a tíz év alatt soksok korszerű kultúrházat. Nem feledkeztek meg rólunk sem, leiben öltöztünk. Ma már mosolyogva nézzük az ablakot, a szükség követelte tornamutatványunk színterét, amikor belépünk a mozihelyiség új nagýtermébe, kényelmes öltözőnkbe, ahonnan korszerű feljárat vezet a színpadra. De ez csak egy hely. Fontos, hogy a sok tízet is megemlítem? A színpadtechnika minden vívmányával ellátott csütörtöki vagy kossúthi színpadot ? Vagy a brigádmunkával felépített érsekújvári Csemadok-színházat, melynek szomszédságában épül már a nagy korszerű új kultúrház? Csak a vak nem veszi észre, csak az, aki nem akarja, nem látja, hogy tíz év alatt a munkánk mennyivel könnyebb lett, mint volt a színház működésének kezdetén. És mindez nem magától, az életet szebbé tevő erő. a munka hozta létre, melyet mi a művészet nemes terjesztésével tudunk csak viszonozni. SIPOSS JENŐ Nevezzük a lányt Évának, a fiút Gyurkának Nem tudom, milyen körülmények között ismerkedtek meg. és talán kevésbé érdekes hisz ez az élet törvényszerűsége Gyurka, a huszonnégyéves fiatalember szerelmes lett a ť'zenhétéves Évába A fiatal mérnöknek tetszik Éva, szereti azért, mert fiatal, mert szép Évának imponál a fiatal mérnök, a diplomája és nem kevésbé a „motor“. Már jó ideje ismerik egymást s Gyurka úgy gondolja, hogy nagyon boldogok lesznek együtt. Naponta elviszi motoron az iskoláig Évát, és esténként együtt vannak. Már a jegygyűrűt is megvették, és Éva születésnapján tartják az eljegyzést. Hogy ennyit megtudtam róluk, mint egy tükör a fénysugarakat, minden mozzanat egy másikat, egy mellékeset vetít a képernyőre. Mivel: „fő a mellékes“, ezt is megtudhatjuk. Gyurka, a szőke fiatalember már kinőtt a suhancok korából, nem áldoz a futó pillanatoknak. Mérnöki diplomával a kezében megtanulta az élet alapjait, azt is, amit az iskolában nem tanítanak. Komolyan gondolkozik, mint egy olyan Hogy boldogok legyenek! ember, aki boldog akaiý lenni. Ő Évát szereti, nem Éva szépen ható megjelenését, elegáns, divatos öltözködését és színésznő frizuráját, rajong Éváért és feleségül akarja venni. Éva, a tizenhétéves, vidám diáklány, aki szépen öltözködik, kacérkodó, másképpen nézi a világot: órák előtt lelkendezve mesél a lányoknak. „... Az „inzsenyer“ már megvette a gyűrűket, tegnap volt nálunk (egyébként minden nap eljön), a mami már tudja a gyűrűt, az apu még nem. Nekem nem tetszik a mérnök úr, mert szőke, csak azért leszek hajlandó hozzámenni, mert sajnálom, hogy ennyire szeret. Inkább tetszik a fekete hajú Lali, aki egy igazi „gentleman“, akivel titkon találkozom ... Aztán részletesen elmondja, hogyan csókolóznak Gyurkával, a mama előtt és kettesben. Éva valahol a távolban lát egy pontot, csak azt, hogy ő Ing. Sz. Györgyné lesz, annak ellenére, hogy nem szereti — de neki ez még lényegtelen. Nagyon fiatal ahhoz, hogy ezt komolyan vegye. Ez az ő jelenlegi történetük. Ugye, nem is olyan egyszerű? Két fiatal jövendő élete függ rajta. Kedves Éva és Gyurka, akik biztosan magukra fognak ismerni, kicsit gondolják meg ezt az elhamarkodást! Mi fiatalok egy új eszmét akarunk győzelemre vinni, ahol az emberi erkölcs szolgáltatja az alapkövet, s ezt csupán az egymás iránti őszinteség, megbecsülés vívhatja ki. Éva, ne tegye tönkre mindkettőjük életét! Egyszer majd eltűnik az a pont maga elől, ahol maga az Ing. Sz. Györgyné nevet látja, s helyébe egy vidám, boldog nőt szeretne látni, vágyni fog arra, hogy talán •más úton boldog legyen. Higyje el, egy mérnöki diploma nem lehet soha híd önök között. Ne tegye tönkre a maga boldogságát és ne fossza meg a fiút sem az élet örömeitől. Miért kínozza őt azzal, hogy sajnálatból szereti? Kedves Gyurka! Ön se hamarkodja el ezt az életreszóló dolgot, hiszen már komoly ember és tudom, hogy boldog akar lenni azzal, akit szeret, akiről azt gondolja, hogy magát is szereti és megoszt magával egy szép emberéletet. Ne vakítsa el a szép órák fénye, mely végtelen ragyogásnak tűnik. Egy lány, aki barátnőinek meséli kettőjük igazán intim, diszkrét dolgait, soha nem szeret igazán, csupán szépnek látja az ön „előnevét“ Olyan lányt szeressen, aki magát szereti, nem a diplomáját! —o—s TAMÁSI ÁRON KÖSZÖNTÉSE írók és olvasók ünnepük e napokban a 65 éves Tamási Áront. Egyike a legeredetibb hangú magyar prózaíróknak. Szűkebb hazájának, a Székelyföldnek tájait, nyelvét, hangulatait örökítették már első elbeszélései is eleinte az egzotikum izgalmával, a különösség, a zárt lelkiség erős hangsúlyozásával. Ezek a kezdeti írások, melyeket „Lélekindulás“ című kötetében gyűjtött össze, túláradó nyelvi fantáziáról, gazdag képalkotó erőről tanúskodnak. Balladai ritmus vezeti mondatait, s alakjai is — néha stilizáltan — balladai hősök. A legtöbb fiatal prózaírónak állandó felcsigázottságra, a művészi eszközök folytonos keresésére van szüksége, míg megtalálja a hangját. Tamásinak azonban állandóan fékeznie kellett magát, folytonos áldozatokat hozva, míg letisztult a hangja. „Szűzmáriás királyfi“ című regénye után talált végül önmagára. Addig inkább egzotikus színfoltot jelentett az irodalomban. A realista prózát megtölti lírai színezéssel, mondanivalója egyre szélesebb, s bár ritkán lép ki a maga székely világából, az egyetemesség igényével ír. Az ő székely hősei: szegény emberek, akik a maguk sajátos hangján vallanak a szegények örök sorsáról, lázongásairól. „Ábe1“ — irodalmunk egyik legérdekesebb alakja — nemcsak mesehős: jelképe az igazat, a szegények igazát kereső lázongónak. Balladai komorság és idilli humor egymásbafonódnak elbeszéléseiben és regényeiben. Az ő művészete már nem színfolt, hanem külön tartomány az irodalomban, melynek vannak kacskaringói és útvesztői is, de még inkább tiszta magaslatai, üde légáramlatai. Eszmélkedő, kereső, nyugtalan alkat, s így érthető, hogy olykor elvétette az utat, a nép igazához azonban mindig visszatalált. Gazdag pálya áll mögötte. Már a felszabadulás után írta egyik legkitűnőbb történeti regényünket (Hazai tükör). Tamási Áron megtalálta helyét a nép államban. hitet tett — regényben is — a szocializmus igaza mellett. Hatvanötéves korában, alkotó erejének teljében szeretettel köszöntjük őt, új művek írására buzdítva. IGOR SZTRAVINSZKIJ MOSZKVÁBAN Igor Sztravinszkij pénteken — 50 évi távoliét után —, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének meghívására, feleségével együtt Moszkvába érkezett. Sztravinszkij három hetet tölt a Szovjetunióban, Moszkvában és Leningrádban ad szerzői hangversenyeket. A híres zeneszerzőt a seremetyevót repülőtéren Tyihon Hrenynyikovval, a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége vezetőjével az élen, csaknem minden híres moszkvai zeneművész fogadta — Körülbelül ötven évvel ezelőtt hagytam el a cári Oroszországot. Ma Szovjet- Oroszországba érkeztem meg és üdvözlöm őt — mondotta Sztravinszkij. Óriási az érdeklődés Sztravinszkij vendégszereplése iránt. Pénteken három óra alatt elkeltek a jegyek az első négy hangversenyre, amelyeket szeptember 26-án és 28-án, valamint október 2-án és 3-án tartanak a moszkvai konzervatórium nagytermében. MEGHALT EMMANUIL KAZAKEVICS IRÖ Szombaton Moszkvában 49 éves korában gyomorrákban elhúnyt Emmanuil Kazakevics szovjet író. Meghalt az az ember, akiről azt lehetett volna hinni, hogy a halál nem bír vele: Kazakevics a háború idején négyszer sebesült meg és sok veszélyes felderítői műveletben vett részt. . A felderítőkről szóló elbeszélése és a háború után megjelent regényei népszerűvé tették Kazakevicset a szovjet olvasók körében. ELTEMETTÉK NYIKOLÁJ POGOGYINT Moszkvában szombaton eltemették Nyikoláj Pogogyint, a híres szovjet drámaírót. Sok százan kísérték utolsó útjára azoknak a színműveknek a szerzőjét1, amelyeknek hősei már 30 esztendeje élnek a színpadon. írók, színészek, az elhunyt barátai nemcsak kiváló drámaírónak, hanpin nagyszerű embernek is ismerték őt. Konszfantyin Szimonov író kijelentette: Pogogyin halála a szovjet irodalom nagy vesztesége. MAGYAR -SZLOVÁK ÜNNEPSÉG MIKSZÁTH SZÜLŐHÁZÁNÁL Kedves ünnepség zajlott le nemrég Szklabonyán. A losonci magyar és szlovák olvasók, irodalmárok és közművelődési vezetők felkeresték azt a két házat, ahol Mikszáth született, illetve húsz esztendőn át szüleivel együtt lakott. Mindkét ház épségben áll. Mikszáthék lakóházának homlokzatán olvasható a régi emléktábla: „Itt élte szülei házában Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát. 1852—1872“. A nagy magyar klasszikus író emlékét híven gondozzák a szklabonyaiak. Népes közönség gyűlt össze az emlékünnepségre is, ahol Ján Milo szlovák és Szanyi József magyar nyelven tartott beszédet. Az ünnepségen részt vett Mikszáth Kálmán unokahúga, aki Szklabonyán lakik s feltűnően hasonlít az íróra. Deák F. rajza: Dunapart
