Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-09-25 / 39. szám

I FIATALOK TÉRNYERÉSE A CSTSZ Szlovákiai Bizottsá­gának teljes ülésén kihangsú­lyozták az ifjúság fokozatos bekapcsolódását a testnevelési mozgalomba. Örvendetes a fia­talok térnyerése, örvendetes az ifjúság fokozódó érdeklődése a testnevelés, a sport iránt. Atlétika, tenisz, labdarúgás, íme az elmúlt hét fontosabb sportágazatai, azok a sportok, amelyekben ismét színvonalas versenyek kerültek sorra. Csaknem valamennyi sportág­ban megnyilvánul a fiatalok térnyerése, minden sportágban csökken a csúcstartók korátla­ga, egyre kisebb a csapatok évszámának az átlaga. A fiatalság fokozottabb mér­tékben kapcsolóik bele az aktív testnevelésbe, de még A BRATISLAVA! TV MŰSORA: Kedd: 9.30: TV érdekes­ségek, 10.00: Robert Merle: Sziszifusz és a halál, TV- játék, 10.40: Szovjet kisfilm 11.10: Filmtarka-barka, 18.00: Kíváncsi kamera, 19.00: TV Híradó, 19.30: Me­zőgazdasági műsor, 19.40: Kultúráiét, 20.00: TV-vel Csehszlovákián át, 21.45: Motorosok műsora, 22.00: TV Hítadó; Szerda: 15.00: Iskolások műsora. 16.00: Ki­csinyek műsora, 18.30: Üze­mi balesetek, 19.00: TV Híradó, 19.30: A terezíni hóhér. Dokumentumfilm, 20.00: Tarka melódiák, 20.10 Alberto Moravia: Jótét lel­kek TV-játék, 21.00: Nap­jaink kérdései. 21.T5: Az idő. a tudomány és az élet, 21.35. TV Híradó: Csütör­tök: 9.30: TV érdekességek, 10.00: Alba Regia, Magyar film, 11.30: Ostravai pilla­natképek, 18.00: Ifjúsági műsor, 19.00: TV Híradó, 19.30: A gépeké a döntő szó, 20.00. Alba Regia. Magyar film, 21.30: Halhatatlan kéziratok, 22.20: A nap visszhangja; Péntek: 15.00: Napközi-otthonokban, 19.00: TV Híradó, 19.30: Szocialis­ta munkabrigádokról, 20.00: Nyolc perccel éjfél Után. TV-játék, 21.20: Ostravai pillanatképek, 21.50: TV Híradó; Szombat: 15.00: Közvetítés a teke VB-ről, 18.00: A fecske, gyermek­­műsor, 19.00: TV Híradó, 19.50: Táncdalok, 20.00: Az utolsó boszorkány. Szlovák film, 21.30: TV Híradó, 21.45 | E. Bass: A magányos asz­­szony. Egyfelvonásos, 22.05: Zenés-táncos minden féle; Vasárnap: 9.30: Katonáknak 10.00: Nemzetközi rajzver­seny, 11.00: Terülj, terülj asztalkám! 11.30- Mezőgaz­dasági műsor, 14.00: Műsor­­délután, 17.30: Gyermek­­műsor, 19.00- TV Híradó, 19.30: A vasárnap verse, 20.00: A fehér csat. Cseh film, 21.10: Kisfilmek, 21.30: TV Híradó. A BUDAPESTI TV MŰSORA: Kedd: 18.30: Járatlan uta­kon a föld alatt. Kisfilm, 19.00: Tíz munkás élete ké­pekben, 19.30: TV Híradó, 19.45: A TV agronómusa, 20.05. 15 éves a Toto, 22.00: TV Híradó; Szerda: 18.30: Kisfilm, 19.00: Ipari mozaik, 19.30: TV Világhíradó, 19.50 Fiatalok voltunk, Bolgár film, 21,20: Szülők-nevelők négyszemközt, 21.50: TV Világhíradó; Csütörtök: 17.30: Gyermekműsor, 19.15 TV Híradó, 19.30: Budapesti Zenei Hetek 1962., 20.25: Telesport, 20.50: Urak és férfiak. TV-játék, 22.00: Az utcán. Magyar film, 22.10: TV Híradó; Szombat: 16.00: Vízilabda: Magyarország— Olaszország, 19.30: TV Hír­adó, 19.50: Vidám műsor, 21.50: Debussy: Emlékmű­sor, 22.20: TV Híradó; Vasárnap: 9.45: Úttörő hír­adó, 10.00: Gyermekműsor, 11.00: Mezőgazdasági mű­sor, 17.00: Sportközvetítés, 20.00: A Kínai Népköztársa­ság megalakulásának 13. évfordulójáról. 20.30: TV Híradó, 20.50- Két szoba — összkomfort, szovjet film, 22.25: Telesport, 22.40: TV Híradó. / mindig nem olyan mértékben, ahogyan azt szeretnénk és ahogyan az adott feltételek között bekapcsolódhatna. Saj­nos, nem minden sportágban látjuk a fokozódó érdeklődés jeleit. Atlétikai verseny a Slo­­van-stadionban. Igaz, hétköz­nap van, ám a verseny színvo­nalasnak ígérkezik. A Pravdiŕ díjversenyén szép számban álltak rajthoz külföldi verseny­zők is, ott van a hazai atléták népes serege, a nézőtéren még sincsenek telt sorok. Az első napon még az iskolák jóvoltá­ból elég szép számban vannak a nézők jelen, csütörtökön azonban szinte ásítoztak a le­látó üres padsorai. Trencsénben az OLIMPIAI VÁLOGATOTT mérkőzése. Szombat, vasárna­pon következett a bécsi diadal a Práter-stadionban. Ám ezért nagyobb érdeklődést kelthetett volna az utánpótlás válogatott­jának találkozója is, hiszen ez a csapat halad majd a nagy­csapat nyomdokaiban, ez a csapat képviseli majd a cseh­szlovák színeket Tokióban. Igaz, Borhy edzőnek nagy gondjai voltak a felállítással, ez azonban még nem elegendő ahhoz, hogy közömbösek le­gyünk a csapat kialakulásával szemben. A fiatalok nágyobb érdeklődést érdemelnek, annál is inkább, mert hiszen a chilei „ezüstcsapatból“ rövidesen ki­öregedik néhány „veterán“ já­tékos. Nemzetközi teniszmérkőzés Bratislava nagydíjáért. Az ausztrál Howe, honfitársa Ge­­rarghty, az angol Becker, a nyugatnémet Sarider, a chilei Rodriguez, osztrákok, lengye­lek és a hazaiak közül is igen sok kitűnő versenyző. AZ ATLÉTIKA Rt. Napsugaras szeptemberi délu­tán, üres lelátók, mégis komoly versengés odalenn a salakon. Az atléták megszokták az üres nézőteret. A fiatalok teret nyernek a versenyben, de a sportok „királynője“- nem tud teret nyerni a nézők számában. Pedig ott versenyez a belgrádi ezüstérmes Tomášek az Euró­­pa-bajnokság legsikeresebb csehszlovák atlétája. Üvegrúd­­jával rohamozza a csehszlovák csúcsot, a 465 centiméteres magasság azonban ellenáll. így is szép az eredmény, az EB második helyezettje 455 cm-rel győz. Eindul a 100 méteres táv döntőjének mezőnye. Nyomban a kezdés után élrevág a kelet­német Wagner és 10,5 mp-cel győz a finn Ny előtt. A kassai Mikluščák csalódást okoz, ö csak az ötödik. Másnap a 200 méteren sem sikerül jobban a különben igen jó kassai atlétá­nak, Wagner ellen semmi esé­lye nincs, de mások is megelő­zik, Votrubec és Molnár is. Ők hárman kerülnek fel a győzel­mi emelvényre. Antalics Béla indító kezében dörren a rajtpisztoly, futásnak ered a 3000 méteres táv népes mezőnye. A legesélyesebb ver­senyző Buhl volna ő azonban visszavonta nevezését. Sérülés miatt. így is izgalmas a ver­seny. Az első körökben Bohatý vezet, aztán előbb egy ötös csoport, majd egy hármas ala­kul ki. Bohatý, Szotkowski, Mader. Szotkowski előző napon az 1500 méteres távot nyerte, ő tehát gyors, neki nem érdeke az erősebb iram. Mint az ár­nyék követi Bohatýt. Az utolsó körben aztán megnyitja a haj­rát és fölényes biztonsággal győz. Meglepetés a férfi magas­ugrásban. Nagy esélyes a svéd Olle Johansson. Egyéni csúcsa 205 cm. A léc még nem kerül fel a 200 cm magasságra sem, és Johansson már nincsen ver­senyben. Harmadszori kísérle­te sem jár sikerrel, kiesett a további versenvből. Hiába, a „nagymenőket“ is érik meg­lepetések. Meghatott, nyurga kislány a győzelmi emelvény legmaga­sabb fokán. A női magasugrás győztese. A 16 esztendős Bernardová, a nagy ígéret. Versenytársai nem késztették nagy versenyre, hiszen a 161 cm-nél már nem volt ellenfele. Az első ugrása nem sikerült. Ilyenkor megszoktuk, hogy az egyedül maradt ugró körülmé­nyesen felveszi melegítőjét, igazgat valami^ a cipőn, lazít­­gatja izmait, pihen, összponto­sít. Aztán feláll, még körülmé­nyesebben nekivetkőzik, mé­regeti a léc magasságát, aztán hosszú perceken át összponto­sít, háromszor is nekilendül, következik a roham és több­nyire a versenyzővel együtt homokba hull a léc. A kis Bernardová bezzeg nem ezt tette! Az első ugrása nem si­került, nyomban nekiállt má­sodszor és átvitte ezt a ma­gasságot, sőt a 164 centiméter­rel is megpróbálkozott, de si­kertelenül. Az első ugráskor leverte a lécet, másodszorra rosszul jött ki a lépés, a léc alatt futott át, a harmadik kísérlet eredménytelen volt. Majd legközelebb. Hogy kicso­da Bernardová? Ez a fiatal lányka a világcsúcstartó Balázs Jolán utóda. Nem mi állítjuk, Balázs Joli jósolta meg. Már pedig ő csak tudja . .. Búcsú a Dunától De csak félhivatalosan. A versenyidény véget ért, a Duna szerelmesei azonban még so­káig járják a vizet, december­ben, sőt januárban és február­ban is láttunk már kajokozó­kat, kenuzókat a Dunán. Az utolsó versennyel (az októberi „tortaverseny" már nem hiva­talos verseny) véget ért az evezősök idénye. Ez a verseny a Horgas-emlékverseny. A ká­­rolyfalui Duna-ágban ezzel a versennyel fejezik be a szlová­kiai verseny szezont, s ilyenkor népes mezőny áll rajthoz, kü-Amikor Poprádon elindult egy új akció, a munkaközi tor­na életbeléptetésé, az üzemek nem sok bizalommal kezdték szervezni ezt a fontos egész­ségügyi „tevékenységet“. Ahol nehéz munkát végeztek a dol­gozók, ott kézlegyintéssel) in­tézték el a munkaközi tornát, ahol pedig könnyebb munkát fejtettek ki, ott meg csak ne­vették az első igyekezetei. — Mozgunk mi eleget otthon, a házimunkánál — mosolyog­tak az asszonyok, lányok, a férfiak meg még meg sem mo­solyogták a szervezők fárado­zását. Aztán mégis megtört a jég, a munkaközi tornát egyik-másik üzem dolgozói be­vezették ... és javult a mun­kateljesítmény. Nosza, más üzemek, vállalatok is követték a példájukat és ma már ott tartunk, hogy csak igen kevés üzemben hanyagolják el a munkaközi torna megszervezé­sét. A munka közben elfáradt szervezetet szinte felfrissíti a kis testmozgás, erőteljesebb a vérkeringés, tökéletesebb a sejtek anyagcseréje, s mindez kihatással van a jobb munka­teljesítményre. Egészségünk érdekét rtpolgálja a munkaközi torna az üzemekben, a sport­edzés a pályákon, tornater­mekben és „a napi legalább egy órát tornázz“ jelszó telje­sítése az iskolákbnn. — A test­lönösen szép számban indulnak a fiatalok, a jövő reménységei. Fiatalon halt hősi halált Iván Horgas. a Szlovák Nemzeti Fel­kelés harcaiban csordult ki vére a szabadságért. Horgas Iván is szerette a Dunát, csó­nakjával járta a Duna-ágakat, jó bajtárs volt, igazi sportem­ber, a háború lehelete aztán őt is elsodorta, soha nem látta viszont már a károlyfalui Duna-ág csendes öblét. Az ő emlékének tiszteletére rendezik meg minden esztendő szeptemberében a kajakozók­nevelésnek szocialista hazánk­ban jelentős küldetése van — jelentette ki Hendrych elvtárs — és kihangsúlyozta a testne­velési mozgalom tömegesítésé­hek szükségességét. A tömegesítésnek útja az egyedüli helyes út, és a töme­gesítés egyik eszköze a kitű­zött jelszavaknak a teljesítése. Egészségünk érdekében fej­lesszük a munkaközi torna, a naponta legalább egy órát tor­názz követőinek körét, népsze­rűsítsük az üzemekben, isko­lákban a testnevelést, a spor­tot, mert ezzel is elősegítjük az egészséges, erős nemzedék kialakulását. Azét a nemzedé­két, amely hivatott a szebb, a jobb holnap megteremtésére. Munka közben jól esik egy kis testmozgás kenuzók versenyét. Most is ott volt a föárboc tövében a ko­szorú övezte versenycsónak, körülötte sorakoztak fel a ver­seny résztvevői. Szeptemberi vasárnap déle­lőtt, hűvös szellő(/ napos idő, alacsony vízállás. A holtág Duna felöli oldalán messzire kinyúlik a kögát, a homokos parton a nézők, rendezők, a rajt irányítói. A csendesen áramló vizen mind a rajzó pil­langók, tarka csónakok, fiúk­­lányok benne. Vakítón süt a Nap, a Dévény felől érkező szél azonban elhozza már az Alpesek leheletét, borzonganak a nézők a parton. Az evezősök azonban edzett „nép", oda se neki egy kis hűvösebb szellőcs­­kének. A rajt viszont nehéz, mert a szél is, áramlat is viszi a könnyű lélekveszt őket, nehéz egy vonalba sorakoztatni az egyes versenyszámok futamait. Főképp a lányokét. Az indító bizony rekedtre kiabálja tor­kát, mire úgy-ahogy elenged­heti a mezőnyt. Apropos, miért nincsen hangos bemondó, olyan nehéz - volna beszerezni ? A rendezés körül egyéb hiá­nyosságok is mutatkoztak, de mindez nem csökkentette a fiatalok igyekezetét. Igazi ka­jak-kenu parádé volt a Duna­­ágban, főképp a fiúk versenyé­ben volt népes a mezőny, de a lányok kajakversenyét is több futamban kellett megren­dezni. A partot övező fűzfák ágai bólogattak a hűvös szél­ben, alattuk mint pajkos pil­langók a könnyű csónakok. A víztükrön imbolygó bóják, je­lezve a pályákat, a rajtvonalat és a célt. A bóják körül a sok tarka szín, különböző mezek, hosszú és rövid hajótestek, a vizet kavaró evezők, q lapát­­toliról lepergő vízcseppek és sok-sok lelkes igyekezet. A győztesek? Ezen a versenyen nem a győztesek a mérvadók, nem ők a legfontosabb ténye­zők, hanem az, hogy a fiatalok egyre nagyobb számban hódol­nak a szép sportágnak, a vízi­­sport örömeinek, szépségének. Egészségünk érdekében Dundi: Ebben az esetben az a nézetünk, hogy szembe kell helyezkedni a szülők­kel. Most négy év után kez­dik eltiltani az udvarlását? Ha valóban szereti a fiút, akkor melléje áll, még szü­lei ellenére is. De efelől magának kell döntenie! Aki másképp gondolta: Az a nézetünk, hogy 15 éves korban még ezeket a dolgo­kat nem szabad ennyire ko­molyan vennie. Maga még túl fiatal ahhoz, hogy egy fiú udvarlása miatt már egy életreszóló kötelékre gon­doljon. Beszélgessenek, de barátkozzon másokkal is! Szeretem, szeretem, med­dig bírom: A leány viselke­déséből arra következte­tünk, hogy az ő érzelmei nem olyan erősek, mint a magáé. Legjobb volna meg­próbálkozni inkább olyan leánynál, aki legalább is annyira szeretné magát, mint maga őt. A szerelem nem sóhaj, sétatér: Furcsának találjuk, hogy három évi ismeretség után olyan könnyen — mint írja — első látásra meghó­dította egy másik férfi. Mi helytelenítjük, hogy az iga­zit, az elsőt a „csinos férfi“ kedvéért el akarja hagyni. Jól gondolja meg mit tesz, nehogy a bánat késő legyen! TANÁCSADÓ „Mit tegyek?“: Fiatal lány és unatkozik, tehát boldog­talan. Azt írja miután le­telt a nyolc óra munkaidő, nem tud mit csinálni, mert nem aludhat 16 órát. Ügy látjuk, azért unatkozik, mert az alváson kívül sem­mi más elfoglaltság nem jut az eszehe. Pedig ezen lehet segítem. Nézzük csak: leve­le szerint úgy gondoljuk, otthon lakik a szüleinél. Valószínűleg az édesanyja vezeti a háztartást, d^ azért maga elmosogathatjá az edényt, hozhat vizet, tüze­lőt a konyhára, bevásárol­hat. Ezeket elvégezheti még akkor is, ha édesanyja nem akarja engedni azzal, hogy ő az otthoni munkákat már megszokta s magának elég munkája van a hivatalban. Sőt, nem csak a fizikai munka elvégzésében lehet édesanyja segítségére, ha­nem abban is, hogy együtt beszélik meg a napi teendő­ket, mit főzzenek, nem kel­­lene-e egy új ágytakaró vagy a konyhába egy füg­göny. (Ezek persze csak példák, egy háztartásban mindig akad csinálni és gondolkozni való.) És menjünk tovább. Ki tartja rendben, mossa, va­salja, a ruháit, fehérnemű­jét, maga vagy az édesany­ja? Mert ez természetesen a maga dolga,' még akkor is, ha az édesanyja szívesen csinálja. Vegye le róla ezt a terhet s a nyert időt édes­anyja is szórakozásra, mű­velődésre használja fel. Eb­ben maga is segíthet neki, úgy, hogy kiválasztja szá­mára a könyveket. Lépjen be — amennyiben maguknál nincs — a legközelebbi köz­ség könyvtárába s rendsze­resen olvassanak. Az olva­sottakat meg is beszélhetik együtt. Kellemesen tölti el szabad idejét, ha nyelveket tanul. Tökéletesítheti magát az is­kolában tanult orosz nyelv­ben, de tanulhat angolul vagy németül is. Az alapo­kat elsajátíthatja egyedül, csupán tankönyv alapján, csak rendszeresen kell ta­nulni. Ami a fiatalok szervezé­sét illeti, ne fölényesen, ha­nem barátságosan igyekez­zen őket megnyerni. Játsz­hatnak színdarabokat, de mert maga indítványozza, nem föltétlenül magának kell alakítani a főszerepet. Igazán jól csak akkor érez­heti magát a fiatalok köré­ben, ha mint „iskolázott“ lány nem látható szívessé­get tesz azzal, hogy szóba áll velük, hanem mint egyenrangú igyekszik szó­rakozni közöttük. Taníthat­ja is őket, de jóakaratúlag, észrevétlenül, s nem fölé­nyesen. akkor majd nem mondják azt, hogy „szóno­kol“. Ha olvas, nyelveket tanul, fiatalok közé jár, barátnő­jével is akad majd téma a beszélgetésre. S ha még ezekután is marad szabad ideje, kézimunkázhat, szép, divatos holmikat köthet az egész családnak, új térítők­kel, párnákkal díszítheti a lakásukat. (Folytatás) De vigyázat! Előfordul, hogy átadnak valakinek helyet, aki pl. 4-6 éves gyermekkel van. S rfii történik? A kísé­rő az átadott helyre leülteti a1 gyereket. Ez bizony dupla hiba. Először is, megsértettük azt, aki a helyet átadta, hiszen így ő tulajdonképpen azért állt fel, hogy egy kisgyerek leülhessen, márpedig ő a kísérőt akarta meg­kímélni azzal, hogy szabaddá tette részére a helyet. A másik dolog: súlyos nevelési hibát követtek el azzal, hogy leültette a kisgyereket, s ők, felnőtt létükre, áll­nak felette. Hát rendben van ez így? Ugye nem? A gyerek ugyanis így rászokna arra, hogy az úgy van rendjén, hogy ő ül, a szülő vagy más kísérő áll. Ezt a nézetet a szülők azzal védik, hogy a gyerek még kicsi, nem tud állni. Erre nincs is szükség. A kísérő üljön le s vegye ölébe a gyereket. Sajnos, még az is előfordul, hogy nagyobb — 8-10-12 — éves gyereknek adja a kí­sérő (sokszor még nagyszülő is!) a helyet, míg ő állva marad s mentegetőzésül azt hozza fel, hogy „szegény“ gyerek, az még nem tud annyit állni, majd ha nagyobb lesz“. (Ő, az, esetleg fáradt felnőtt, bírja?) Hát igen. De ilyenforma nevelés mellett mikor húzza meg a szülő a határvonalat, amikor már nem ő fog állni és a gyer­mek ül, hanem fordítva a gyermek adja át nemcsak a szülőnek, hanem minden idegen felnőttnek is a he­lyét? A legnagyobb valószínűség szerint, soha, piert az ilyen helytelenül nevelt gyermek nagyon nehezen tanul­ja meg mi az az udvariasság, előzékenység, hogyan kell viselkedni a szülőkkel, nagyszülőkkel, idegenekkel. Talán kicsiségnek tartják a szülők, rá sem hederítenek, pedig azzal, hogy ők állva nézik, gyermekük, mily ké­nyelmesen ül, önzésre, tiszteletlenségre nevelik őt. Rövid távolságon (villamos autóbusz, váróterem, stb.), ha nincs ülőhely, ískolásgyerek, aki már bizton­ságosan tudja magát tartani, át kell hogy adja a helyét felnőttnek, különösen öregeknek. Ha van elég hely, ter­mészetesen nyugodtan ülhet. A gyerekkel való utazással kapcsolatban még egyet megemlítünk. Vigyázzunk arra, hogy amint az ölünkbe vesszük, vagy amint ott ül, a cipője talpával ne piszkít­­sa be a mellettünk ülő utas ruháját. Ugyancsak ügyel­jünk arra, hogy a gyerek piszkos kézzel ne támaszkod­jék valakibe, s ne ugrándozzék úgy, hogy valakit meg­rúg, erősen meglök, stb. Ha ügyelünk arra, hogy amikor a gyermek velünk van helyesen, udvariasan viselkedjen, nem kell őt külön tanítani, hogyan viselkedjék akkor, amikor mint már nagyobb, iskolás, egyedül utazik. Ak­kor már majd magától tudja s viselkedése miatt nem kell a szülőnek bosszankodni, esetleg szégyenkezni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents