Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-09-11 / 37. szám
■■"»ifilMiimi •*iOM»niimMMllMlH»IMHiimiliiiimi|iipiiMMIIIIimHIIIIIIIIIIII IIIIIIIIIIHIHIľ III 111111* II III 11II1111III (I fMfll R MfWI III III 11II11111111 imillflHfftl M Hl ff IIII^IIHIIII I fii HI UH II11' 1 Házy Erzsébet és llosfalvv Róbert Kiváló magyar művészekkel ismerkedett meg Bratislave Fiatat Vöjtönetnz^dvkíink egwtfc toftú.talw báiwsái mutat iuk Mr V:j tíjúsáf) ukvasúttvak ti á t Sándojf tä.3,7- bee született Búcsún. K«- 0 márowttaet érettségidet! utezógazdasági iskolában. jele üteg a szalad Földműves szerkesztoségebee dolgozik. Verseit a Hétében az Irodalmi Szemlében és más csehszlovákiai magyar lapokban publikálja . 3 3 3 GÁL SÁNDOR = Arcnélküli szobrok I En mindig mindenből csak vendég voltam E •Szörnyű utakat végiazarándokoUam 3 Éltem ahogy a kövek a hegyipatakbau S vergődtem erossodrü árban félig-holtan. s Már érzem én a madarak szárnyán tovazümmügö időt E Már értem én miért szomorúak a koporsó-vivők 3 Már értem én az élet miért csodajó és csoda-undok s Értem, mert éhem már tőid alatt Is mint a vakondok 3 U. I Katonák. E Harminchatul sorban — előre. E Szobrok — khaki szinti ifjú isteneb — előre Csizmák — zengnek a kővek = és sírnak a kövek = és égnek a kövek —> előre, 3 Khaki színű ruhában eleven testek, 3 ma erre — holnap talán a halálba menetelnek 3 A esizmatalpbavert janesi-szög sikolt , 3 A kövek {elaprózódnak, szél keveri a port, 3 S harminehatos sorban szobrok 3 arctalanul menetelnek, szigorúak a parancsok. S a géppisztolyok tisztára csiszoltak Ö finoman, nagyon finoman, ó nagyon szépen, nagyon sorban közismert mértani idomokban, betanult precíz ütemekben tizenöt centi magasba fölemelve s mereven, előredőlt testtel — lecsapnak dübörögve tizenöt centi magasból a csizmák. Rezesbanda. A dobos megőrült, a dobos bolond, ördögök táncolnak a kerek dobon. Előre! A harminchatos sorokat por ezüstözi és izzadság lepi és kapoa töri. Megfojt az ing, s az inggomb pern egged — Harminehatos sorok, vonalban mennek ma erre — holnap? Kŕ tudja merre ... III. A nagy termekben nagy emberek járnak Rendezik íájó dolgát a világnak Szónokolnak, s azt hallom, mindegyik jót akar; életet, kegyeret, szerelmet akar. Tíz éve tárgyalások, konferenciák vitatják milyen legyen a holnapi világ közbeni atombombák szennyezik az eget közben: meghalnak a régi istenek közben; ledőlnek szentnek hitt szobrok közben: üvöltöznek vérszomjas bolondok s közben khaki színű ruhában a katonák a géppisztolyok a tankok a rakéták s közboni -s arpnélküli szobrok harminphatos sorban t előre! ’‘vltlIIIIIUIIIIimillllllHIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII A budapesti Openaház két nagytehetségű magánénekese szerepelt Bratislavában: Házy Erzsébet és .Ilosfaltvy Róbert. Szereplésüket nagy (érdeklődés előzte meg. S nem1 is csalódtunk bennük- Bemutatkozásuk az Anyegin és a Buihémélet című operák főszeriepeiben — nagy tetszést vektort ki. Néhány kérdést y intéztünk a művészekhez. — Melyik a ‘legkedvesebb szerepe ? — kérdeztük a művésznőtől. f — Mindig az, amit legutoljára énekelek. — Ki a kedvenc zeneszerzője? — Ki is? Hát.— a legjobban Wagnert szeretem, sajnos, kissé még túl fiatairvagyok ahhoz, hogy operaáriáit, énekelhessem- Persze, nagyion kedvelem Mozartot is. — Kit tartla legjobb előadóművésznek ? — Cawrence\Qliviert és Audrey HepihwntH (A művésznő két világhírű prózai színészt említ, mindjárt meg is okolja miiért!) —■ Az én véleményem szerint az igazi, ideálisam nagy énekművésznek ügy kellene játszania, mint L, Óiiviernek és úgy énekelnie, mint Maria M, Cellásnak! . — Mi volt eddigi «legnagyobb színpadi élménye? — a műit év decemberében a Manón hescaut! Felejthetetlen élményt jelenteit számomra! — Véleménye szerint melyik a nehezebb műfaj, a,film vagy az opera? Ezzel kapcsolatban csak anynyit, hogy végeredményben — művészi fokon — minden műfaj nagyon nehéz.,. — Mi a véleménye i az opera jövőjét illetőleg? — A klasszikus művészet síkján — lett légyen az opera, festészet, szobrászat, irodalom — óriási dekadencia mutatkozik. De az opera: mindenképpen élni fog — ebben nagyon bízom.., — Legvégül: meg volt elégedve bratislavai kollégáival? — Mindenekelőtt: L. Holoubek rendkívül biztoskezű karmester! Az egész előadás folyamán otthonosan és biztosan vettem tempóit! Egyébként, a bratislavai kollégák nagyon előzékenyek voltak, remélem, hogy a későbbi szereplések csak megerősítik a barátságot! — Mit üzen az „Üj Ifjúságnak?“ — Ügy találom, hogy a mai fiatalság szellemileg rendkívül fejlett és nagyon rokonszenves! Nos hát — üdvözlöm a fiatalokat, és — a mielőbbi viszontlátásra! — Hogyan lett énekes? — kérdeztük Ilosfalvy Róberttól. — Régi, gyerekkori vágyam teljesült, amikor érettségi után a budapesti Zeneakadémia ének-tanszakának a növendéke lettem! 1949-ben végeztem. >— Hol kezdődött művészi pályafutása ? — 1949-től 1953-ig a Honvéd-együttes magánénekese voltam. Az első igazi nagy öröm, és az első komoly siker Bukarestben ért, 1953-at írtak ekkor. VIT-díjas lettem! Rövid időn belül leszerződtetett a budapesti Operaház, melynek 1953 óta vagyok a tagja. — Szerepei az új évadban? — Sok nehéz, de gyönyörű szerep vár rám! Álarcosbál, Tosca, Teli Vilmos, Rigoletto. — Operákon kívül mit szeret még énekelni? — Nagyon szeretem az oratóriumokat. Eddig Mozart és Verdi Rekviemjét énekeltem. Mahlertől „Dal a földről", Kodálytól a „Psalmus Hungaricust". ,.. Sűrűn szerepelek a budapesti rádióban is. Legújabb felvételeim: Schumann-- és Brahms-dalok,,, — Külföld; szereplések? — Meghívás érkezett Olaszországból. A Manón Lescaut egyik főszerepét éneklem majd olaszul, — Egy indiszkrét kérdés! Mi a véleménye a bratislavai kislányokról? — Erre nagyon könnyű válaszolni, Nagyon, de igazán nagyon csinosak! — Valamit — az „utolsó szó“ jogán! 7— Őszinte és igazi szeretettel kgszöntöm az Üj Ifjúság olvasóit.,, SQMQRJAI GYÖRGY ■■SSSV.SSSSSSSVVSVVSW A 400. évforduló Angliában elkezdődtek az előkészületek az 1964-es Shakespeare-é\ forduló méltó meg. ünneplésére. Stratford-on Avon-ban, az író szülővárosában a tavasztól őszig terjedő időszakban Shakespeare-fesztivált rendeznek külföldi társulatok — köztük valószínűleg egy szovjet társulat — részvételével. A stratfordi Shakespeare-színház ugyanakkor a New York-i világkiállításon lép fej. Tervbe vettek még költészeti fesztivált, előadásokat, és egy nemzetközi Sbakéspeare-kanfereneiát- Az ünnepi év egyik fénypontja lesz a Stratford-on Avoni Shakespeare Center (több épületből álló kulturális centrum, könyvtárakkal, múzeummal, ahol megtalálhatók lesznek a Shakespeare-művek és emlékek mellett a kortársak művei is) felavatása. , KIRÁNDULOK Bámes/kudók — Nagy a feje, búsuljon a 16.., Az asszony, két kezét a csípőjére téve, harciasán ugrik neki a mplatozók egyikének: — Megmondtam, ügye megmondtam, hogy maradj otthon a fenekeden. — . .. egy kislányért búsulni nem jó... csendbe légy ,aszszony,., — Dehát beszélhetsz a vaknak, hogy virrad! A Tátra kell nekik, a kirándulás, a Csorbató. No megállj te büdös lator, csak kerülj haza! — gombnáz sej, ha leszakad. Elhallgass asszony! — Az kell ezeknek, a Tátra! A Csorba-tő, ha pálinkával lenne tele, akkor lett volna érdemes ejjönnöd, fe dezentőr! — Egy helyébe azer is akad .. Elhallgatsz, vagy nem hallgatsz el? — Majd elhallgattatlak én téged — hangoskodott az aszszqny, de nem érte ki se mondani a végét, már el is terült a földön. Hatalmas ember volt az ura, óriási tenyerű ember, ha csak meglegyint is vele egy ilyen asszonyt, az elnyúlik a földön. Az emberek abbahagyták a mulatozást, az asszonyok meg összeszaladtak, sikoltoztak, nem tudták, mi történt olyan hirtelen. Csak azt látták, hogy Vörösné elterült a földön, az ember meg felemelt kézzel áll fölötte, a mulatozók társaságában, Arról volt szó, ha idejében befejezik a szövetkezetben a nyári munkákat, elmennek két napra a Tátrába, Alig száz kilométer tőlük a Tátra, s volt a faluban jőpár ember, aki még sohasem látta a világhírű hegyeket, Mert ily bolond a paraszt! Csak a munka, meg a föld, meg a gürcölés, s meghal anélkül hogy valaha is látott voina mast a vllágnől, mint a faluja halárat. Hacsak a háborúban nem .,. Csakhogy ennek is sok fortélya van am! Mert mit ér a Tátra szárazon? Mi* tudja azt az asszony-nép? Azért asszony, hogy a szája mozogjon, Az csak a limonádét issza, meg az ásványvizet, s a nyelvét koptatja, mit tudja az, hogy mi az a gyönyörűség? S különben is, kinek mi köze hozzája ? — ... hadd járjon a falu szája.,. Az elnök közéjük állt a marakodóknak: — János bátyám, mondta az embernek, hagyja abba! Az asszonyok már felsegítették az asszqnyt a földről, de a S a többiek csak bólogattak, hogy úgy van, úgy. Aztán szétszéledtek újra, mert láttak már ők ilyet, nem újdonság az aszszonyháhorú. Mert a férfi dolga, hogy igyék, az asszonyé meg, hogy pereljen miatta. Otthon el is tűri ki-ki a károgást, de a Tátrában, a világ szeme előtt? Ez már több, mint amit egy jó ízlésű ember lenyelhet, így történt a pofozkodás. Dehát túl vagyunk ezen is, megy tovább minden a maga útján... — ,,, azt mondja a tízpaférfi dühösen ugrott neki megint. — Majd abbahagyom, ha kivertem belőle a lelket! Még hogy csak kerülj haza! Azt csinálok, amit én akarok! Nem azért jöttem én a Tátrába, hogy a lábamat elkoptassam, elkoptatta már azt a dűlő úgyis eléggé. Ha én inni akarok, hát abba aztán senki bele ne szólják... rancsolat... — Végülis mindenki azt csinálja ezen a kiránduláson, ami a kedve szerint való. A férfiak isznak, az asszonyok átkozódnak, a kulturális alap pénze oda, nines hát semmi hiba, mindenki jól eltöltötte a megérdemel kirándulást,,. Cselényl László BATTA GYÖRGY: Pótvizsgán 1 A PESSZIMISTA Ül és gondolkodik- Előtte a tábla. Feketébb, mint bármikor Ügy látja most, min* koporsója nyersanyagát. Nem is látja, hanem érzi, hagy ha ez a vizsga nem sikerül, neki koporsót ácsoltat a tanár ebből a táblából, ezekkel a szavakkal! „Bundziknak csináljatok koporsót a táblából, hagy a föld alatt is folytatódjon az a meddő és eredménytelen folyamat, amely már húsz éve folyik itt e földön: hogy az ikszek és ipszilanok, háromszögek és körök áramoljanak, szívódjanak be testébe, hogy a föld alatt is röpdössenek azok a láthatatlan sugarak a tábla feleiből a csontjaiba, igen a csontjaiba, hogy míg csak atomnyi, sőt neutronnyi! van testéből, mit még nem faltak fel a bogarak, amit éppen vasárnapra tartogatnak, s már jóelöre csorog a nyáluk, milyet lakmároznak hogy addig, amíg csak tart, ő Bundzik Bege, született ezerkilencszáz- ! negyvenkettőben Fényes- \ kecskésen, addig is állan- i dóan, szünet nélkül próbáljanak belőle ikszrajongót nevelni, Ül és gondolkodik. A tábla egyre feketébb és feketedik a' fal is, lassan már a könyv .s előtte, amit agyonlapozgatott és feketédnek a padok, amerre néz, és az ablakok is feketédnek! \ Már majdnem minden tusszínű, igen ez a hasonlat I még eszébejut, tusszínű j minden, mmt a rajzlapján, j amely fölé éjjeleken át gör- j nyedf, mint a rajzlapján a folt, amely éppen reggel négykor cseppent oda, mikor j már majdnem kész vált, már minden csaknem teljesen fekete, de szólítják, Lassan ál1 fel, mintha pár percig még élni szeretne ezen a bolygón, moiyen voltak azért szép pillanatai is, s aztán tétován mdul meg, kapott jegyfüzetét hóna alá csapva és lassan becsukódik mögötte a? ajtó. 2, A ZSENI Ül > és ábrándozik. Tudja, hogy most sem csinálja meg a vizsgát, bár ez már a negyedik pótvizsga, fiszfában van vele, hogy most egyáltalán azért vizsgázhat még, mert pont amnesztiarendelet jött ki, mert rendkívüli világ nap volt, mert ■ ■, Tudja, hogy csak a rendkívül összejátszott körülményeknek köszönheti, hagy most vizsgára engedték, S hogy hasonló eset legfeljebb kétezer év máivá ismétlődhet meg Ül, de gondolatban rég elhagyta a termet. Meg van , győződve róla, hogy a másik pálya, melyet ezután kezd, s melyről most jut eszébe, még születése előtt ábrándozott, milyen hatalmas lehetőségeket ígér, hogy megajándékozza az emberiséget valami naggyal, valami örökéletűvel, valami olyan alko- \ tássál, melyről nem álmodott eddig még senki Hogy mit fog feltalálni, még nem tudja, de feltétlenül érzi, sőt! Tapintja már az újságokat, mikben öles betűkkel csak róla írnak, hogy vagy kedvenc mesterségében, a gilisztaidomításban, vagy esetleg más szakon örökérvényűt alkotott, hogy felnéz rá az egész világ, s a volt tanárok térdepelve kérik, bocsássa meg, amit vele szemben meggondolatlanul elkövettek, mert hogy tudta volna az S gyarló kis tanári agyuk már akkor felfogni, mi lapul a ráncos homlok mögött, s hagy cseppnyi eszükkel hogyan is sejthették volna, mit köszön majd az emberiség annak, aki valaha ott, azon a pót-pótvizsgán is elbukott' I
