Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-09-11 / 37. szám
S‘ZÓ'/? e (EQY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) (19.) SZEPTEMBER 7. Rég készültünk rá, hogy egyszei bemegyünk a városba táncolni, szórakozni. Most, hogy Viktor huszonöt éves lett, jó alkalom kínálkozott. Negyed évszázad* A legszebb születési évforduló! Viktor valósággal égett az izgalomtól, úgy készült erre a napra Először a barátaival ünnepelte meg, aztán vasárnap este velem Szép ezüst cigarettatárcát adtam neki ajándékba. Egészen meghatódott és nagyon örült Zav&iában még megköszönő is elfeledte, amikor átadtam neki. Bizonyára nem számított rá hogy ajándékot kap tőlem. Autóbuszon mentünk a városba Mindenhol megnéztek bennür két. Viktor fekete öltönyében csokornyakkendővel, én szürke szilon kisestélyi ruhában szorongtunk az autóbusz Utasai közt. Nem beszéltünk. Fogtuk egymás kezét. A körülöttünk zajongó emberek szavai alig jutottak el az értelmemig. Az elmúlt varázslatos hetekre gondoltam. Minden este együtt voltam Viktorral, Közös kirándulásunk óta semmi sem zavarta boldogságunkat. Lehet, hogy Irén és a többiek valamit megsejtettek abból, ami azon az emlékezetes napon történt. Én nem árultam ei semmit. Teljesen ránk, Kettőnkre tartozik az egész Lehet, hogy néhány erkölcsesősz megvet. Nem törődöm velük. Mindazok, akik korunk erkölcseiről vitatkoznak. rendszerint érett és hogy úgy mondjam nyugdíjba vonult emberek, akik kj se vizsgálták, sőt jd se próbálták a megbírált erkölcsök hatását vagy az új erkölcsi normákat. Hivatalból szapulják vagy elítélik őket tapasztalat és elmélyedés nélkül- Igaz ugyan, hogy nem éppen könnyű feladat ezekről a dolgokról megnyugtató véleményt mondani, Áz életkedvem megsokszorözódott. Az élet leghatalmasabb varázsát mindig valakinek a szeretető adja. Egyedül ez változtatja meg körülöttünk a levegőt, fölöttünk az eget. Egyedül ez melegíti fel az életet, ez szabja meg tetteinket, mond ítéletet cselekedeteinkről. Lehet, hogy később megbánom majd mostani életemet, de visszaút már r\inea. Még akkor is töprengtem, amikor- beléptünk a bárba. Őszintén bevallom, nem vagyok büszke magamra. És mégis, mindennek ellenére boldog vagyok, boldog! A boldogság tény! Nehezen kaptunk helyet, Viktor pezsgőt hozatott. Bátortalanul néztem körül. A vöpös derékszögeket üldöző fekete csavarhúzok a falon, a zenekar mellett túlvilági fénnyel megvilágított meztelen női szobor, a térdigér-ő asztalok, színes kis fotelek lekötötték a figyelmemet. Nem akartam „falusi libának“ tűnni, ezért csak óvatosan nézelődtem. Én sohasem ragadtattam magam túlzásokba, bármennyire is emelkedett volt a hangulatom- Nem vesztettem el önuralmamat. sőt az éjszakai Órák folyamán lassan-lassan feloldódott a szellemem, kifinomult az éleslátásom. Tuiajdpnképpen egyre józanabb lettpm. Mindezt megértettem, mipden új volt és szórakoztatott. Megláttam a mulató gyászos furcsaságát. Néhány fiatalember magányosad gubbasztott és órák hoszszat bámult a levegőbe, mint a zenekar mellett álló meztelen szobor-Voltak, akik ismerősnek tűntek, de ijem tudom honnan. Fülledt volt a levegő, pihentünk. Hallgattam a dzsesszt szertelen bakugrásaival, rikoltásaival, zilált ritmusával, hirtelen lármájával, és úgy éreztem, hogy tulajdon agyam is belevegyül, elvesz a zűrzavarban. A hóbortosán berendezett helyiség, a tarka összevisszaság, az ultramodern világítás és a pezsgő felébresztették bennem a mozgási vágyat, nem emlékeztem többé tűnődésemre és nem is voltam benne egészen biztos, hogy valóban gondolkoztam-e, töprengtem-e az imént. Voltaképpen az egész mulató szanatórium volt, egy másfajta, különös, bolondos, szívderítő szanatórium. A esendes boldogság, természetes kiegészítője vagy szükséges ellenszere ez a tébolyult mozgás, pokoli zsivaj, a dzsessz rohanása, ami körülvett, Viktornak ragyogott a? arca a boldogságtól, jókedve rám is átragadt. Könnyű vidámság tar lepedett ránk, Gondtalanul cser vegtünk, táncoltunk és ittunk, Bratislavában a Művészek házában b napokban Arab művészet címen igen érdekes kiállítás nyílt meg, amely december 9 rig marad nyitva- Az arab nép művészi kifejezési módjával, új színt és anyagösszetételekkel ismerkedünk meg a kiállításon, szőtteseket, csipkéket, agyagedényékét, ékszereket, dísztárgyakat látunk■ Megcsodáljuk a keleti színpompót, emellett az észszerűen leegyszerűsített formákat, Said dl Sadr kerámikus alkotásai keltik fel a látogatók figyelmét és főleg a keleti pompát emelő iparművészeti tárgyak, a szőnyegek és a tampafényíí világítótestek. Ezek fából, ötvözött fémből, bamvusznádból és számunkra ismeretlen anyagokból készültek. Figyelemre méltók a kairói képzőművészeti iskolák növendékeinek munkái akik az ország nyújtotta nyersanyagokat, az alabastramot, az ébenfát és a különböző értékes fagyökereket. az ősi technikával festett A zenekar valami ismerős daliámba kezdett. Táncolni mentünk. Viktor természetesen tánoolt, ugyanúgy mint odahaza a falujában. A modern tánq ízléstelen ugrándozása nem illett férfibájához ahhoz a szenvedélyes, visszafojtott erőhöz, amely annyira jellemezte öt. De a keringő dallamaira libegve repültünk mind a ketten. Viktor szinte siklott, mintha elvált volna a tükörsima parkettől, s a karjaiban magam is 'Ügy éreztem mintha egyenletesen repülnék lassú kis hullámzásokkal, alig emelkedve és süllyedve, mint amikor a madarak szárnyrebbenés nélkül libbennek át egyik fáról a másikra. Ott voltam előtte; testünk szinte egybeforrt — vele libegtem, Néha egyetlen, könnyed mozdulattal megbecézett, vidáman szólt valamit vagy nevetett-Testi gyönyörűséget éreztem? Igen- Szerelmes heyölést? Azt is. Nem szoktam becsapni magam, nem húvok el érzéseim etpl. Elhüvölő érzés volt, hódulat, amit azelőtt csak a zene váltott ki belőlem- Boldog, zavart és nyugtalan maradtam minden tánc után-Magamba szívtam a belőle áradó dohányfüstös férfiillatot, a hajnak, az áthevüit hőrnek azt a delejes illatát, amit még most is érzek. Észre se vettük, elmúlott éjfél. Riadtan tekintettem az órámra. Viktor megnyugtatott: — Taxival megyünk haza. Hálásan simultam hozzá, •gyütt andalogtunk a tangó ütemére. Nem volt maradásom tovább. Viktor még szívesen maradt volna, de figyelmeztettem, hogy holnap nehéz munka vár rá. Osztravara mennek kazánfelszerelésért. — Messze még a reggel! — legyintett és a bárpulthoz húzott. Cocktailt rendelt. A csalafinta hűsítő italban jégdarabkák úsztak- Egészen a fejembe szállt. Viktor táncolni húzott. Nem akartam elrontani a jókedvé^. Láttam, hogy többet ivoft a kelleténél Bosszantott, hogy nem vigyáztam rá. Holnap nehéz ■napja lesz •,, — Pár óra alatt kialszom magam! — mondta, amikor az utcára léptünk. Keleten már derengett az é^. Csak nehezen találtunk tazit. Most aluóta a város a legmélyebb álmát, a kocsi mellett elrohanó Utcák üresek és csendesek voltak-Viktor valami ismeretlen nótát dúdolt és erősen magához húzott. Hirtelen fáradtság vett rajtam erőt, a 1 vállára hajtottam a fejem. A kocsi egyenletes rázkódása álomba ringatott. Otthon megálltunk a sötét kapualjban. Viktor hosszan és szenvedélyesen csókolgatott. Szeretnék emlékezni az összes szavakra, amelyeket lázasan á fülembe suttogott. Gyermekmódra esdekelt. Nem tudtam ellentállni. Nem tudtam tőle elszakadni. Az est az éj izgalmai összeláncpitak Ha kiszabadultam karjaiból és a kipncsre tettem a kezem, visszahozott: — Ne menj még .. — Csak még egyszer csókolj meg ... — Még egyszer utoljára .,. És ég minduntalan engedtem kérésének— Ne haragudj — súgta és ajka ismét a számra tapadt. Nem válaszoltam - — össze keli házasodnunk- -, Forrón megöleltem— Hin e?t már így nem bírom .., — Én se — leheltem alig hallhatóan— Kell, hogy mindig együtt legyünk., — ügy mint most.., — ügy mint most! — Folyton vigyáznunk kell.,, — Nem kell vigyáznunk. Hálásan magához szorított. Már nem tudtam lélegezni. — Megfojthatsz !... — Csak magamhoz szorítottalak, —3 Most már igazán -menned kell. — Most már megyek. r-, Semmit se fogsz aludni. — Egy két óra elég lesz. Kilenckor indulunk, • • — Ügye gondolsz majd rám? — Gondolok . . . Mindig csak rád fogok gondolni. — Én is, •, Egész nap és holnap is. Amíg csak vissza nem térsz... Először váltunk el hosszahb időre. Először leszek nélküle napokig- Lassított menetben hozzák a nehéz vaskonstrukciot.,. Csak valami baj ne érje. Hosszúak és szürkék lesznek a napok. Aggódni fogok érte. (Folytatás) JÁN SMREK PETŐFI -FORDÍTÁSAI gyapjúi egyénileg az európai művészeti irányok befolyása alatt dolgozzák fel és modern használati tárgyakat készítenek. A keleti mesék hangulatát kelti a kiállítási termek világítása is, a sok hozzáértéssel megrendezett kiállítás ismeretlen világba vezeti a látogatót és az arab népművészet kincseit tárja elé. M. M. A bratislavai Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó újból megjelentette Ján Smrek Petőfifordításaít, a Világ Klasszikusai című sorozatában. Jelentős irodalmi eseményről van szó; Ján Smrek a legnagyobb élő szlovák költő s Petöfi-tolmáesolásai a szlovák műfordítás-irodalom remekének számítanak. Ezek a fordítások első ízben 1953-ban láttak napvilágot könyvalakban, fordítójuk 1954-ben e művéért irodalmi államdí.iat kapott. A most megjelent új kiadásban négy új torditást is találunk, összesen száztizenkét Petőfiköltemény szlovák tolmácsolását Ez a kötet is háromezer géjdánvban jelent meg, mint az első kiadás. A jegyzetekben változatlanul megtaláljuk Illyés Gyula Petőfi-könyvének egyes részleteit, s a kötet végén Tvan Kupec érdekes Petőfj-tanulmányat. A bratislavai kiadó, értesülésünk szerint a közeljövőben második kiadásban megjelenteti Ján Smrek két másik, immár klasszikus magyar költői antológiáját! Ady Endre és József Attila verseinek válogatott gyűjteményét. Ez a három szép kötet három nagy klasszikusunk legsikerültebb külföldi tolmácsolásai közé tartozik, Ján Smrek most Arany János szlovákra fordításának gondolatával foglalkozik, Versíró nép vagyunk, lapjaink szinte fulladoznak a naponta áradó versek özönében s a versek mellett a próza: a kérés, a könyörgés a fenyegetőzés: Írjátok meg róla a véleményeteket! A legegyszerűbb lenne az egészet a papírkosárba dobni, mert mindenki tudja, csak a dühös versmegszállottak nem, hogy száz közül 99 pofabagót sem ér. Igenám, de mi van akkor, ha ez a 99 rejti a századik jót? S ha azt is bedobjuk a szemétkosárba? Nincs más mód, át kell hogy rágjuk magunkat az egészen. Egyetlenegy segítséget kérünk csupán: ha mód van rá, géppel írott szöveget küldjenek de ha ez nincs, legalábt szépen olvashatóan írottat. Saját érdekükben lenne ez a szerzőknek, mert a jól olvasható szöveget nyílván több oldalról lehet megvizsgálni. S még egy kérelem: önkritikát! Kíméljétek a szerkesztőket rímfaragók — elsősorban önmagátok bíráljátok szüleményeiteket, s csak ha minden oldalról megfelelőnek találtátok enmág8t0H iá 0), akkor terheljétek vele a postát! A? utóbb* hetekben érkezett versek szerzői között több felfigyeltető akadt. Némelyiknek válaszoltunk is levélben vagy lapban, amennyiben ismét foglalkozunk velük, azért tesszük, mert írásaik erényeire vagy hibáira tett észrevételeink közérdekűék. Bugár Iréntől kaptunk a minap néhány verset Dunaszerdahelyröl. A szerző meglepő formakészségről tett tanúbizonyságot, ami kezdő költőnél ugyancsak ritkaság- De a formán túl is vannak határozottan szép sorai, képei. „Elégia“ című versének elsq két szakasza, szinte tökéletes: Most kél a hold. Megreszketek és mély rímekbe róva gyűjtőm, amit ellengeteft huszonnégy hosszú óra. Tündöklő tarka mozaik a Hntaf(fitos gsztgi, verseket hintek rá grafit — sötétségű szavakkal. Miért jó ez a két versszak? Először is a már említett, szinte virtuóz ritmus és ríUlkezelés: nyolc-hét, nyolc-hét a szótagok száma, s a jambikus lejtés s a hangzás (mély és magas magánhangzók váltakozása) is szinte választékosán kiművelt. A rímek (megreszketek — ellengetett, róva — óra, mozaik — rá grafit, asztal — szavakkal) kivétel nélkül jók, nem ragrímek, nem kínrímek. A gyengébbek' kedvéért: nem nagy költői erényekre vall az említett rímfajták gyakori használata. Ragrímnek nevezzük a hasonló szótani vagy mondattani helyzetben lévő rímeket (például: égett, lépett, védett, nézett, rossz rímek egymás társaságában, mert hiszen mi sem könynyebb, mint hasonló igéket rímeltetpi akár egy köteten keresztül). Visszatérve az idézett műre, egyvalami nagyon jó még ebben a nyolc sorban: ,verseket tűntek rá, grafit> sötétségű szavakkal“. Ez igen! Ezt a graiit-sötétségű szavakat yerset-halló fülű valaki írta Ezt nem lehet kigonűelni ezt nem lehet eltanulni, ennek a vérben kell lennie hogy kellő időben a versbe ugorjon. A vers befejező szakasza esik: Borzongat a sok hűlt papír, nőnek a bús írások... Hány arasszal mélyült a sír, mit öntudatlan ások? • „Hány arasszal mélyült a sír, mit öntudatlan ások?“* Ez is nagyon frappáns, találó. De a „Sok hűlt papír“, meg a „bús'írások“ giccs. Szentimentalizmus, kezdő toliforgatók legveszedelmesebb ellensége. Mészáros Károly két verse is a szentimentálizmusőn, a rengeteg banalitáson csúszott el. Most újból elmondom, tán már ezredszer mondom el, hogy csiilagok fényei nem világosabbak, mint az ember szívtüzei, ha lángra lobbantják ily drága angyalok, mint te vagy óh édes szerelmem. Bármennyire kielégítő is a ritmika, ilyen érzelgős semmiségeket jófülű költő nem írhat le. Aztán itt vannak azok a bizonyos „szívtüzek“! S a másik vers: „Nem veszhet el ember, kinek szívében ma csillag van és fiatal erő. g ki dolgozni akar“. Itt meg az ötvenes évek puffogó szózuhatagába tévedt a szerző. Mészáros Károlyból lehet még jó költő ,is, de az ízlését csiszolni kell. Ezt pedig, bármilyen elkoptatott is a tanács, mással nem lehet, csak sok-sok olvasással Jó költők verseinek az olvasásával. Bugár Irén versében a gzentimentalizmus vírusa, kórokozója: a fiatal költőkre annyira jellemző önöregítő az önnön erejükben javában tomboló ifjúságot mintegy 50 évnyi sír előtti távolságból szemlélő elmúlás-romantika. (Ugyanez kísért az „Azután" című különben szép versben is.) Kozma Anna „Keresem az ifjúságot“ című verse szintén jó kezdet. Itt-att bánt a semmitmondó frázisqk sora: „Tavasszal éledünk, új erőt kapunk, bátran nézünk a fényes nyár szemébe, átugorva az őszt, biztos lépésekkel, keményen megyünk a félnek elébe“ S aztán: „De jöp az ősz egyszer, S kitérni nem lehet, fejünk fölé fehér ködfátylat borít, niég visszanéz a lenyugvó ifjúság, s .fekete hajunkba fehér szálát veti“. S végül: „Szép ifjúság, boldog percek hol vagytok? Csak egy percre térnétek még vissza! Nem használ itt kesergő szó, sírás, pergő könnyeinket a múlt csak felissza“. Ügy sejtjük. Kozma Anna fiatal. Ha nem az, ha olyan korú mint a versből sejthető, nincs értelme, hogy most kezdjen verset írni! Aki 50 éves koráig nem jött rá, hogy költői hajlama van, valószínűleg nem is vesztett semmit. Ha pedig húsz éves a szerző (esetleg még annyi sem?) nem hazugság-e ez az utolsó négy sor? Azt Üzenjük Kozma Annának, érdemes a verssel szemezgetnie, s ha megfogadja tar nácsainkat és lemond a bántó frázisokról, lehet belőle valami, formakészsége megvan hozzá. Kassa jeligétől újabb verseket kértünk. A beküldöttek alapján egyelőre semmi' bizonyosat nem tudunk mondani. Az „Anyám“ első része s a „Parkban“ néhány sora szép A? „Elhiszed“ primitív a „Csillaghullás“ banális Említett kezdőtársaival ellentétben sok a ritmusbotlása, elég gyenge a rímkezelése. Újabb versei alapján alkalmasint pontosabb lejetet tudunk róla készíteni,-esi-
