Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-07-31 / 31. szám
Hol marad a fiatalok lendülete? Szóra sem érdemes? 14/fég a határ is szinte más.-T-” magasabb a tengeri, zöldebb a here, sűrűbb a gabona. Igaz, egy kis szerencséjük is volt ezúttal a csőfalaknak: az ö határukban kiadós zápor öntözte meg a táblákat, a szomszédos falvakban meg hiába várták az esőt. a borús égboltfalu. Persze az elnök is, ifjabb Soőki János. Büszke, mint amennyire büszke például az állatállományra is. Lehet is, mert a karámban bizony fénylő szőrű, telt, jól táplált üszők, borjak unatkoznak a júliusi napsütésben. — Az állatállomány szép. A cséfai határban silózzák a takarmányt. A munka terén nincs semmi hiba__ r51 sem hullt alá a várva várt nyári zápor. Ám a szerencse csak most szegődött a cséfai szövetkezetesek mellé, a vörös zászló pedig már május elseje óta ott díszeleg a szövetkezeti iroda falán. „A járás legjobb szövetkezetének“ — hirdetik a betűk, s büszke rá az egész ebből ered a szövetkezet fő jövedelme — mondja az elnök. — Van 252 szarvasmarhánk, ebből 85 a fejőstehén — jelenti ki Cséfalvai Benedek, a főkönyvelő. Pedig kicsi a szövetkezet, 1950-ben alakult. o A Mélnicei (középcseh kerület) Mezőgazdasági Technikum tanulói a nyári szünetben az iskola tangazdaságában folytatják gyakorlataikat. Ez alatt az idő alatt megismerkedjek a gazdaság egész felépítésével. De a tanulók legjobban mégis a paradicsomszüretnek örülnek. Erről tanúskodik a felvételünk is. o Vá 11 a I tá k - te I j esítették Az Olomouci Petr Bezruč Vasműben összejöttek a forgalmi osztály dolgozói, hogy kiértékeljék a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére vállait kötelezettségek teljesítését. Az idén 400 ezer kilométert tettek már meg baleset nélkül, 3000 liter hajtóanyagot takarítottak meg, versenybe léptek a CSKP XII. kongresszus brigádja címért. A brnói gépipari üzem tervező osztályán vállalták, hogy rendbehozzák üzemük kazánházát. Megállapodást kötöttek Kašparec elvtárs kollektívájával, és a kazánház dolgozóival közösen üzemképessé tették a kazánházat. Az újítási javaslatok realizálása útján több mint 350 ezer koronát takarítottak meg. A hlinskoi Elektro-Praga üzem dolgozói egész szokatlan vállalást tettek. A hlinskői érettségizett tanulókat gyakorlatra vették fel. Vállalásuk szerint a környékbeli iskolákat fizikális laboratóriumi felszereléssel látták el. A šmalovai Budovateľ EFSZ-ben a szövetkezet vezetőségi tagjai házról házra jártak és Így ellenőrizték a vállalások teljesítését. Az eredmény nem maradt el, a szövetkezeti tagok terven felül 50 ezer tojást adtak el az állami felvásárló vállalatnak. A klatovi szövetkezetek is teljesítették vállalásukat, terven felül 2496 mázsa húst és 27 000 1 tejet adtak be. Borinkán (brutislava járás) nyolc fiatal helyett 14-en nyerték el a Fučík - jelvényt, a faluban előadásokat rendeztek a világ keletkezéséről és több CSISZ- tagok vetcek fel. Havonként bejárnak Bratislavába és színházakat, múzeumokat látogatnak. Beroun vidékén megszervezték a kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségek nyilvános ellenőrzését. Az ellenőrzést a HNB járási funkcionáriusa; végzik. Havonként ellenőrzik a vállalás teljesítését. A rokycanyi vasműben az első félévben 3000 tonna hengerelt áruval túlteljesítették a tervet. A sokolovi mozdonyház dolgozói felemelték eredeti vállalásukat, 144 nehézsúlyú vonat helyett 200 vonatot indítottak és zavarmentesen teszik meg kimért útjukat. A komorani Nejedlý Kazánházban öt műszakkal lerövidítették a gépjavítási határidőt. — Két éve vagyok elnök, és nem panaszkodhatom, a szövetkezeti tagok közös igyekezettel, vállvetett munkával segítik elő a közös gazdálkodást. Egy munkaegységre 14 Kčs az előleg. Az állattenyésztésben a tehenesek igen szépen gondozzák a jószágot, a tejátlag napi 5 és fél liter. így aztán nem csodálhatjuk, hogy az állattenyésztés biztosítja a jó eredményeket. — A jövedelemnek több mint kétharmad része van az állattenyésztésből — cseng a büszkeség a főkönyvelő hangjában. Az ilyen szövetkezetből persze a fiatalság sem igyekszik a városba szökni. — Elég jó a szövetkezet korátlaga, vagy tíz CSISZ-tag is van a dolgozók között. Van fiatalság a cséfai szövetkezetben, a CSISZ is megalakult. Ám egy kis szépséghiba azért akad a vörös zászlós szövetkezetben. Még pedig a fiatalok hibájából. Bizony, a CSISZ kultúrmunkája körül van mit kifogásolni! •— Amilyen jók a fiatalok a munkában, olyan gyengék a kultúréletben — panaszolja a szövetkezet elnöke. A CSISZ titkára Bozsóki Zsuzsa, nem is titkolja a szomorú valót. — Semmiféle munka nem folyik, sajnos, nehéz megszervezni a fiatalokat... Tavaly is úgy volt, hogy színdarabot adunk elő, legépeltük a szöveget, aztán mégsem játszottunk. A CSISZ elnöke Szabó László. Etető a szövetkezetben. Munkáját jól végzi, a CSISZ keretében azonban ő sem tudott eredményt elérni. Vajon mi lehet az oka? — Kicsi a falu. kevés a fiatal. Hatvan ház az egész település, nem sok a fiatalság ... Ez ugyan nem indok, hiszen azelőtt sem volt nagyobb a falu. mégis játszottak színdarabokat, rendeztek kultúrműsort, összefogták a fiatalokat. — Akkor még itt volt Méri tanító, az ő idejében ment minden, mert hiszen a pedagógustól is sok függ — ez a véleménye Cséfalvai főkönyvelőnek. — Mostanában széthúznak a fiatalok, jó a keresetük, van pénzük, szívesebben eljárogatnak táncolni, szórakozni... — mondja az elnök. TVT otorkerékpárral járnak máshová, az egyik Gélébe, a másik Lőgérbe, vagy még messzebb is, — panaszkodik a CSISZ elnök. — Az is nagy baj, hogy a járásról is csak hitegetnek bennünket — mondja Bozsóki Zsuzsa. — A múltkor is szerdára jelezte a járási titkár, hogy kijönnek, hívjunk össze ülést, aztán... — Jövünk, jövünk — ígérgetik, most megint hétfőre, aztán nem jönnek. Ez aztán kedvét szegi a fiataloknak. A tagdíjért azért eljönnek, más miatt bezzeg nem... — Azelőtt még valamennyire segített, hogy vettünk a fiataloknak televíziót, összejöttek, most azonban már minden második házban van. hát ez sem vonzza őket... — Olyan vezető kellene, aki fel tudja kelteni az érdeklődést — véli Cséfalvai főkönyvelő. — A könyveket is Soőki Gyulán kívül senki sem viszi olvasni, pedig ez is hiba... — A legnagyobb baj az, hogy nincs helyiségünk, — fakad ki a CSISZ-elnök. Mert hát Cséfán nincs kultúrház. — Megkezdtük az építését, itt a szomszédban, — mondja az elnök — de aztán azt mondták, hogy elviszik az iskolát Gelére, akkor pedig az iskolaépületet kultúrháznak használnánk ... Ezért hagytuk abba az építkezést. Pedig Szabó János, a géléi nemzeti bizottság elnökhelyettese szerint az még nem biztos, hogy az iskola elkerül. Egytantermes iskola ugyan, Henyei Istvánná a tanítónő, a csőfalak mégsem szeretnék, ha elkerülne az iskola. Még akkor sem, ha autóbusz szállítaná a gyerekeket. A kultúrházat meg már azért is be kellene fejezni, mert az építkezést megkezdték, az olyan jó szövetkezetben, mint a cséfai. nem jelenthet különösebb gondot a falak tető alá hozása. Úgy kezdődött, hogy a palárikovói ifjúsági építkezésen munkába álltak a fiatalok. Nagy kedvvel, soha nem látott lendülettel és vasakarattal. A nehéz, vizes és kákával benőtt földet csak körülményesen tudták megszabadítani a kusza gyökérzettel összekötött talajtól. Ez azonban nem csüggesztette őket. A csoportok versenyben álltak egymással. A kiértékeléskor mérvadó a kidobott föld mennyisége és a kimért árokrész nagysága volt. Naponta munka végeztével jött a mester. A fiatalok sárosán, fáradtan, de izgatottan gyűltek köréje. Mindig az első csoportnál kezdte. Végignézett a kidobott földön, öt köbméterre becsülte és bejegyezte noteszébe. Majd a kitisztított részt vette szemügyre. — Hetvenöt százalék! — jegyezte meg unottan és parancsolón hallgatásra intő, ellenkezést nem tűrő tekintetével végigmérte a kis csoportot. — De hisz tegnap már nyolcvan százalék volt — próbálkozott ellenvetést tenni egy meglett fiú kissé bátortalan hangon. — Ügy van, tegnap már nyolcvan volt! — harsogták a a többiek is nekibátorodva. — Csend legyen! Különben az én szemem egy centit sem csal! Én vagyok a mester, és az a pár százalék szóra sem érdemes! Ha én azt mondom, hogy hatvanöt, akkor hatvanöt! — ripakodott a megszeppent brigádistákra. Igen, de tegnap is a mester úr mérte, és akkor nyolcvanat mondott — ismét az előbbi fiú hangja. — Ki az, aki még mindig ellenkezik? — rikácsolta ... A fiúk és leányok összenéztek, és mintha megegyeztek volna ebben, hogy ilyen emberrel nem érdemes tusakodní — senki sem szólt vissza. így volna valóban? Az a pár százalék és a mester magatartása szóra sem érdemes? KI A FELELŐS? Később az építkezésen megjelent egy bácsika is fejszével a kezében. Munkához látott, tíz centivel lejjebb verte a karókat — nagy komótosan. — Bácsi, mit csinál? — nézték rémülten a fiatalok. — így áll a tervben — mondta, — csak most készítették el. — Nem mink — toldotta meg jelentőséget tulajdonítva minden szónak — hanem a meliorációs szövetkezet! Tyű, az angyalát, már jó darabot megcsináltak! Nincs más hátra újból kezdeni az egészet. Megjön a mérnök is. Félcipőben, messziről szemléli a fiatalokat. — Én ezt a munkát át nem veszem, — szól ingerülten — hisz nem dolgoznak a tervrajz szerint! Vajon ezért ki a felelős? A fiatalok? Nem! A meliorációs szövetkezet!!! TÓTH JÁNOS Sárgul a gabona Aranyosan csillognak már a búzatáblák és bizony ez már az aratás kezdetét jelenti. A kedvezőtlen időjárás a gabona érését késleltette, s éppen ezért a szövetkezet tagjai minden lehető alkalmat felhasználnak, hogy a termést minél előbb betakarítsák, mert minden késés szemveszteséget jelent. De a sürgős munka közepette sem feledkeznek meg a tűzvédelemről. Őrséget állítottak fel, melyet nappal az idősebbek és a pionírok látnak el, éjjel pedig az önkéntes tűzoltótestület tagjai. így van ez nálunk a bakai EFSZ-ben, ahol az emberek és a gépek felkészültek a termés betakarítására. Horváth Piroska Én 350 hektárt... Moravkó Imre a feketenyéki szövetkezet fiatal kom, bájnosa tavaly 18 éves korában ült először kombájnra. Már akkor is a szövetkezet legjobb kombájnosa volt és 150 hektár gabonát aratott le. A tavalyi tapasztalatait az idén is akarja gyümölcsöztetni és pártunk XII. kongresszusának tiszteletére vállalta, hogy az idén 350 hektár gabonát takarít be. Kombájnján egy tábla figyelmeztet a következő felirattal; Ezt a kombájnt CSISZ-tag vezeti. Moravkó elvtárs talán a galántai járás legfiatalabb kombájnosa, de kötelezettségvállalása olyan fiatalra vall, aki ismeri és tudja kötelességét, hisz a szövetkezet küldte a mezőgazdasági gépesítő iskolára, ahol díjtalanul tanulhatott. Meggyőződésünk, hogy Moravkó elvtárs állja szavát és méltó versenytársa lesz a járás és az egész ország legjobb kombajnosainak. Ki tudja, hogy néhány év múlva nem repül-e szét országszerte az ő neve is, mint tna Bízik vagy Tuzsincsin elvtársé. Vadovics József Érdemes volt... A hričovi vízierőmű első turbogenerátora villamosáramot fejleszt. Újabb tó létesült a Vágón. Hričovtól Zsolnáig métereket emelkedett a folyó vize. Öröm és jóleső érzés hatja át az embert az új mű láttán . És mindez alkalom arra, hogy megemlékezzünk az erőmű építőiről, kitartó szívós munkájukról. Nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük, sőt azt is mondhatnék, hogy számtalanszor a szerencse is elpártolt tőlük. De állták a sarat. Minden egyes sikerüket kemény munka előzte meg. A munkálatok sikeres megkezdése után, 1958. június 30-án a folyóáradás akadályozta meg a munkát. A kotrógépeket, buldozérokat csak a legnagyobb önfeláldozás árán tudták megmenteni. Tönkrementek az építők szociális berendezései is. És mindennek ellenére még az év végéig sikerült az építkezés előkészítése. 1959-ben teljes erővel megindult az erőmű alapjainak a betonozása. Mindjárt a betonozás megkezdése után tűz ütött ki az építkezésen. Az 1959. szeptember 13—i tűzvész okozta károkat azonban pótolta az erős akarat. És november 20-án újból megindult a betonozás. A hatvanas év első negyedében már 22 ezer köbméter beton volt az erőmű alapjaiban. Ám e nagy lendület közepette július 26-án újabb árvíz akadályozta a munkát. Immár másodszor három év alatt. És hiábavaló a több mint kétszáz ember minden erőfeszítése. A víz emelkedik, elönti a betonozásra előkészített alapokat, és áttöri a folyó gátjait egészen Kotešováig. És ebben az elemekkel folytatott harcban újabb hősök születtek. Gabka elvtárs, az ács. és Kohut buldozéros mindent megtesznek, hogy legalább a dolgozók szociális berendezésének egy részét megmentsék. E két elvtárs önfeláldozó hőstette nem egyedüálló az építkezés folyamán. NEM CSÜGGEDNEK Az ár elmúltával újabb lendületet kap a munka. Behozni az ár okozta lemaradást, teljesíteni a tervet! Ez a jelszó az egész építkezésen. Eltávolítják a károkat, sínpárokat fektetnek le és újból működésbe lépnek a daruk. Helyrehozzák a töltéseket, lecsapolják az ár elvonultával kinnrekedt vizet. A normális munkafolyamat azonban hosszú időre fennakad ugyan, de a munkacsoportok mindent megtesznek a siker érdekében. És ilyen körülmények között közeledik az idő, az első turbogenerator munkába állításának az ideje. És a hatvanegyes év vége felé még mindig lemaradás mutatkozik. De még ilyen körülmények között is két héttel a kitűzött idő előtt akarják befejezni a munkálatokat. Ám amikor azt hinnék az építők, hogy minden a legnagyobb rendben van, újabb nehézségek állnak elő. Az egyre erősödő fagyok késleltetik a munkát. A helyzet már reménytelennek látszik. Amikor pedig a töltések megerősítéséhez látnak, hosszantartó esőzés áll be. Az idő azonban sürget. A terv teljesítésének a végső határa közeledik. Hirtelen változás köszönt be azonban az építők lelkesedése nyomán. Külön műszakok, szocialista felajánlások és a testvérvállalatok segítsége megteszi a hatását. 1962. június 26-án négy nappal a tervezett idő előtt a hričovi vízierőmü első turbogenerátora áramot szolgáltat. (njr-d)
