Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-07-31 / 31. szám
Megismertem? 1. Hol volt az első Világifjúsági Találkozó? mm a in? 2. Mikor volt az első Világifjúsági találkozó? Eltaláltam? (EG* LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) Attól a naptól kezdve színié ki minden este meglesem eme él emberek életét. Nem kell külö- hí nősebben törni magamat. Laké- ü: suk ablakai pontosan szembe- ci néznek a miénkkel és így esti k életük minden rezdülését szem- d mel tarthatom. ei Megérkezésük estéjén helyére kerültek a bútorok. Másnap n az asszony átrendeztette az k egész lakást. Azóta folyton to- s: lógatják egyik sarokból a raá- r síkba a szekrényeket. Sehogy k sem passzol nekik. b Egy ideig árva villanyégő 16- t gott a szobákban. Aztán fényes üvegcsillárt vásároltak. k Amikor a képeket függesz- k tették a falra, összevesztek, li Láttam amint az asszony kira- e gadja férje kezéből a kalapé- g csőt és maga lát a munkához. 1 A gyerekek természetesen c bömböltek. r Az első fizetésből új szőnyeget vettek és a balkonra virágot ; ültettek. Ahányszor hazajövök az asz- 1 szony mindig az ablakot törülgeti, mert így szemmeltarthatja az utcát. Az ember esténként i ing nélkül újságot olvas a bal- 1 konon és morog, mert az asz■ szony folyton beszél hozzá, kér- 1 dezgeti, zavarja. Mielőtt lefekszenek, a redő- nyöket gondosan leengedik, ' mert függönyre egyelőre csak ■ a konyhaablakra jutott. (Ügy • látszik az asszonyka mégis csak ) szemérmes. Nem szereti, ha • a fazekába látnak.) így élnek. Sokat zsörtölődnek, 1 de a képek óta hangosan nem • veszekszenek. Alattuk az első emeleti lakás- 1 ban gyermektelen házaspár él. 3 Esténként ágyból nézik a tele- [- víziót és műsor u^án még so- I. káig vibrál lila fényével a ké- szülék. Korán elalszanak ... A földszinti lakásokba cigás nyok költöztek. Minden ablakd ban maszatos, kócos rajkók- ülnek és semmi pénzért sem- használnák az ajtót, ha az utz cára mennek. Egyetlen szökke- néssel ugranak a friss virágy ágyak l^jzepébe és vad csatat kiáltással űzik egymást le és- föl az utcán. Mindez kész moz'. Ismétlődő 1, és örökké változó míísórszámait 1. élvezet nézni, mert közben az it ember sok mindenre rájöhet. Megtudtam már, hogy a göm- böc fiatal asszony nem engedi r az utcába a gyerekeit, mert fél, hogy a cigányok megverik az ő „drápa csöppségeit", tudom, hogy a gyermektelen dámához n napközben feljárnak a legények és hogy Ancsának a madonnáit arcú cigányasszonykának ismét <• gyermeke lesz, immár a heteit dik. pedig még harminctól jóval fiatalabb. in Semmi sem marad titokban, n. semmit sem lehet eltakarni az I- utcánkban. A lakók nagyrészt íz falusi emberek voltak Itt ' is íz szemmeltartják egymást, figyee, ük szomszédaikat. Kárörvendőn Jt mosolyognak, vagy rosszallóan csóválják a fejüket, de már m nem avatkoznak a másik dolgájr ba, mi"t odahaza falun. Nem is zi egy faluból valók. Zárkózottak, j- nehezen barátkoznak s csak t, nagy szükségben segítenek egymáson, mert semmi sem — Eressz fáradt vagyok. — Gyere lefektetlek. __ Undorodom mindentől és gyűlölök mindenkit. Téged Is! — Az isten szerelmére, nyögd már ki, hogy mi történt? Valaki megbántott? — Nem csak megtaposott! — K' tette? — Mindenki, az egész élet. Nekem már elfogyott az erőm... — Ugyan! Hamar kétségbe esel. — Te ne beszélj! Mit tudsz te az életről? Azt hiszed én nem voltam fiatal és szép? Azt hiszed, hogy utánam nem buktak a fiúk és nem jártak a legények': Gondolod hogy mindig vénlány voltam? — De ki mondja ezt neked? — Ki? Te is Mindannyian megvettek. Tudok mindent. Egymás közt vénlánynak tituláltok. — Szörnyűséget beszélsz. Hogy mondhatsz ilyet? — Érzem, látom a szemeteken, hogy lenéztek. — Ser ki se néz le. Csak bebeszéled magadnak. — összesúgtok összenevettek a hátam möpött. De én mindent tudok . Oj erővel tört k1 belőle a zokogás. Könnyei sárga kerek pontokat rajzoltak az asztal fehér papírjára. Nem tudtam mihez kezdeni vele. Láttam, szemének nincs tiszta fénye, csak va'ami ködös fájdalom, mélaoú ég benne és sötét gyűlölet lángja sugároz belőle. — Ostoba vagy. Mindenfélét bebeszélsz magadnak — próbáltam megnyugtatni. — Engem mindenki csak kihasznál. — Ne hidd. én nem használlak ki. — Nem te De mások. Lefeküdni arra jó vagyok, másra nem ... — undor volt a hangjában és sötéten fénylett fekete szeme. Olyan volt most, mint egy vonagló beteg állat. Hajfürtjei ziláltan lógtak sápadt arcába. — Ki mondta ezt neked? Hiszen sokkal különb vagy, rpindannyiunknál. Tőlem is ... — Különb de vén! — kiáltotta elkeseredetten. — Ugyan! Hol vagy te még a vénségtől... , — Akkor miért vágta a sze. membe? Miért mondta, hogy kap ő még nálamnál fiatalabbat is? Szólj! Miért mondta ezt nekem? ‘ Döbbenten hallgattam. Csak nehezen fért ki torkomon a 1 kérdés: l — Ki mondta ezt neked? — Lajos.... Zavartan pislogtam. Erre nerr ’ gondoltam. Az elmúlc napokbar 1 egyikünk sem gondolt arra hogy Piri valakivel jár hogy ’ valakivel jóban van. Az serr s tűnt fel, hogy esténként kima_ rád, sőt egyszer éjszaka sen jött haza. Azt hittük, sok t s dolga és az irodában alszik. — Hiába van mindenem, bú. torom, lakásom, nem kellel neki. Érted?! Azt mondta ti: évvel fiatalabbak is futnak utána — folytatta szipogva él j vörösre dörzsölt szemét bánaa tosan rám emelte. — Miféle Lajosról beszéls: te itt? — kérdeztem és dűl , feszegette mellemet. ’ — Aki a büfében dolgozik , Ismered? Bólintottam Hirtelen meg je _ lent előttem a büfé sunyiképi _ kopasz vezetője és a gyomron háborogni kezdett, íz — Te őrült! Hát nvért kezd ie tél ki vele? — tört ki belőler a dühös kérdés. (Folytatjuk capcsoija okci egyoe a uoivn - 5S azonos utcán és azon túl, logy egy levegőt szívnak, egy * izletbe járnak. Az építkezés j :sak a munkahelyeken alakít ‘ ki zárt és szilárd kollektívákat, ' de itt várost szült a maga szét- ! eső társadalmával. Az emberek eljárnak egymás mellett esetleg fejbiccentve köszönnek szomszédaiknak, de ' szoros emberi kapcsolatok csak j ritkán szövődnek. Minden lakás kulcsra zárt külön világ, melybe beleshet, de bejutni aligha tud az ember. Lehet, hogy ez a zárkózottság később feloldódik, az elkövetkezendő évek során vagy az is lehet, hogy csak én látom mind ezt Ilyen furán, mert nem va-t gyök született vá. ősi ember. Talán, ha a szívemet, városira cserélnék, jobban érezném ennek az életnek a melegét. De hagyom az eg^zet. Sokszor megfogadtam már,' hogy többé nem leszek érzelgős és mindezen nem töprengek, csakhogy az élet fütyül az én fogadalmaimra elhatározásaimra. Jön és mellbevág, aztán megráz valami, hogy a fogam is vacog bele. Máskor viszont felemel, szinte érzem, hopy repülni tudnék, szállani és nincs az a nehézség, amitől visszariadnék, nincs az a szörnyűség, amely megfélemlítene. Ma este megint elszomorodott a szívem. Piü a lakótársam sTva jött haza. Nem ii jött, valósággal beesett az ajtón és az asztalra borult. Riadtan ugrottam ki az ágyból éi hozzáfutottam. — Hagyj békén' — lökött e magátol durván. Azt hitten részeg. — Gyere, feküdj le szépen - kérléltem — reggelre kialszol magad ... — Ne törődj velő! — Ugyan miért vagy ilyen? — Hagyj bőgni! Nem látod hogy fáj a lelkem? — Dehát mi történt veled — kérdeztem döbbenien. — Semmi. Az égvilágon sem mi sem történt, csak összetör ték a szívem. Sírt és könnyeit szétkente a arcán. Csapzott haja a szeméb lógott. — Dehát akkor ... I (13.) ‘ i , ž AUGUSZTUS 11. ( 1 Ma korábban jöttem haza, < mert hajnalban akarunk indulni , Viktorral kirándulásra. Sötét volt már, még sem akaródzott , lefeküdni. j Sokáig fénylenek utcánk ablakai az éjszakában. A házak | újak, fiatalok a lakói s az ablakon nincs még függöny. Belátni a v szobákba, szükreszabott könyhákba, látni az emberek életét. Nem illik leskelődni, mégse fordítom el tekintetem a szembelévő házról, ha kihajlok az ablakon és nézem az utca zajos mozgolódását. A szemben lévő ház valahogy akkor készülhetett ei, ahogy megérkeztem. Emlékszem, hogy napokig álltak előtte a testes bútorszállító autók s nehéz ódon szekrényeket nagy ládákat, fényesoldalú tükrósüvegü vitrineket, kényelmes heverőket és kosarakat emeltek le róluk, cipelték be az i ajtón es fel az emeletre a kes- I kény lépcsőn. Hangok, káromj kodás és veszekedés, boldog í rikkantás, kacaj, nevetés és él- I celődés kisérte a munkát. \ Különösen az egyik család fészekrakása kötötte le a fill gyelmemet. s A nagy bútorszállító kocsi i késő este érkezett és a tágas j sofőrfülkébó! először egy göm-I böc asszonyka gurult a járdára, f Olyan veit, mint a töltött ga- I lamD. Csupa kerekség, gömbölyüség, mindene. Aztán álmos kisgyerekek követték, majd végül egy' kétméteres tagbaszakadt óriás bújt elő a kocsiból. Először azt hittem, hogy az f óriás is rakodómunkás. Csak-I hamar kiderült azonban, hogy % ő a férj, a család feje, mert I a kis gömböc asszonyka zsörtö- 1 lődve nekitámadt: — Istenkém, istenkém! Antal, P Antal, úgy mászol le a kocsiról, p mint valami vénember. Hát % nem látod, hogy rád várunk? — Mi bajod már megint? — p kérdezte a nagy darab ember I gyámoltalanul — Hol a kulcs? » í — Itt a zsebemben. 1 — Szaladj, nyiss ajtót, nem m állhatunk itt éjfélig az utcán. A férj lomha járásával eltűnt % a házban és a többiek követték, ff Csak két szállítómunkás maradt ff a járdán. Önkéntelenül is mosolyognom kellett ezen a furcsa páron. Hogy is mehetett az a kis földön guruló gömböc ahhoz az H óriáshoz? És hol volt annak az I izomkolosszusnak a szeme, B amikor azt a töltött galambot ■ elvette? Úgy látszik fölösleges ezen I töprengeni. A szerelem sokszor elvakítja az embert és elveszi ■ az eszét. Különben az élet alíg® ha produkálna ilyen párokat, ) oly sok furcsa házasságot. 3. Mi a hivatalos neve a Szovjetunió és Magyarország Ifjúsági Szervezetének? (elég a rövidítés). Kedves versenyzők! Mai. számunkban folytatjuk a Megismertem, Tudtam, Eltaláltam című versenyünket. A most következő kérdések a Világitjűsági Találkozókkal kapcsolatban lesznek. Figyeljék jól a lapokat és akkor nem lesz nehéz megfejteni az elkövetkező 12 kérdést. Áz előző forduló helyes megfejtése: Ady Endre, P. O. Hviezdoslav, Majakovszkij, József Attila: Születésnapomra, Božena Némcová, Shakespeare, Móricz Zsigmond, Peter Jilemnjcký, Maxim Gorkij, Arany János, Mihaji Solohov, Július Fučík: Üzenet az élőknek. Sorsolással a következő versenyzők kerültek ki győztesen: 1. díj: könyvek 300.— Kčs értékben, nyerte: Csölle Árpád, Bratislava, ul Febr. víťazstva č. 31. 2. díj: művészi reprodukció, nyerte: Rásó Edit, Tôň, č. 112, okt. Komárno. 3. díj: asztalitenisz-felszerelés, nyerte: Orbán Gyula, Král. Kračany, č 49, okr Dunajská Streda. 4. díj: sportzsák, nyerte Buday József Múlyad, pp. Bušince. 5. díj' könyvek 50,— Kčs értékben, nyerte: Theisz Mária, Moldava n. B. okr. Košice. Figyelmeztetjük a versenyzőket, hogy . a most közölt kérdések megfejtésiét csak a 12. kérdés közlése után kell beküldeni szerkesztőségünk címére. Reméljük, hogy akik eddig résztvettek a versenyben, azt sikeresen folytatják, hogy a végső kiértékelésbe bekerüljenek. Sok sikert és jó szórakozást a megfejtéshez. Szerkesztőség. A politechnika A politechnikai képzés központi problémájaként a marxizmus azt elemezte, hogy a mi társadalmunkban a gép alkalmazása lehetővé teszi-e a manuj aktára jellegű munkamegosztás jelszámolását. Minthogy teljes automatizálásnál a munkafolyamatokat gép végzi, ezzel lehetővé, de szükségessé is válik, hogy a szakszerűen képzett munkás változtassa helyét a különbüző termelési ágak között. Ehhez elengedhetetlen, hogy a munkások megjelelő technikai alapismeretekkel rendelkezzenek, ismerjék a gépek alapvető szerkezeti típusait, így tehetővé válik, hogy különböző munkamozzanatokat könynyen elsajátítson mindenki. A harmadik tényező a technológia. A technológia az anyag jeldolgozási módjaival és eszközeivel kapcsolatos ismereteket foglalja magában. A technika és a technológia V alapját a természettudományok adják. Ha pedig a munkások elsajátítják a gépekre és a termelés: technikára vonatkozó elméleti és gyakorlati ismereteket, akkor képesek lesznek arra, hogy elvégezzék a különböző termelési feladatokat, és tevékenységüket váltogatni tudják, ha a közösség érdeke vagy a saját hajlamaik úgy kívánják. A szocialista társadalom túl akarja szárnyalni a legfejlettebb kapitalista államokat termelés tekintetében is. Közvetlenül a széles körű technikai képzés ezt az egyre fokozódó termelést szolgálja. De végső fokon az ember szempontja vezeti ezt a többtermelési törekvést, az ember igényeinek a lehető legteljesebb kielégítése a cél. Mindez csak maximális technika• felkészít fséggel valósítható meg. és elengedhetetlenül szükséges 'mzzá a művelődés színi onrľ nttk emelése és a polilechmkai képzettség. A szocialista illám mint munkaadó nem dobja a munkásokat az utcára. De a szocialista termelés lényegéhez tartozik az is, hogy tudatosan és tervszerűen használja fel a technika és a tudomány legújabb vívmányait, s ennek következmé nye, hogy a termelés technikai bázisa ott is állandóan és gyorsan változik. A munkásoknak készen kell áltniuk arra, hogy gyorsan elsajátíthassák az új munkafolyamatokat. különben az új helyzetben csak alacsonyabb rendű munkát tudnak végezni vagy teljesítményük lesz kicsi: ez káros a társadalomra, mert kiesés van a termelésben, s hátrányos az egyénre, mert a szocialista társadalom még nem a szükséglet, hanem a teljesítmény szerint bérez. Mindezek alapján a politechnikai képzés fogalmát és feladatait az alábbiakban határozzuk meg: a politechnikai elnevezés a történelem folyamán mindig a műszaki képzésre s arra utal ma is. A technika bizonyos fokú ismerete — mai fejlettsége és felhasználása fokán — szerves r'-^sze a korszerű általános műveltségnek. A politechnikai képrés az oktató munkában — tágabb értelemben — az elmelet és gyakorlat helyes összekapcsolását, azaz az elmélet és gyakorlat arányának helyes megállapítását követeli Ezen belül a legalapvetőbb társadalmi gyakorlattal. a munkávgl van szoros kapcsolatban, s így ebből a szempontból a műn1,ára-nevelés része. A politechnikát képzés körébe tartozó m mka ielletnzóje, hogy fizikai jellegű munka , hogy magas fejlettségű technikán alapuló munka, szellemi felkészültséget igénylő, és végül termelőmunka. Hozzá kell tenni, hogy a politechnikai képzésnek csak általánosan előkészítő feladata van. Azt mondhatjuk tehát, hogy a politechnikai képzés — az általános képzés keretén belül — a magas fejlettségű technikán alapuló, szellemi felkészültséget igénylő, fizikai jellegű, termelőmunkára való általános előkészítés.
