Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-07-10 / 28. szám

M az Mm Már kipihenték az együtte­sek tagjai a hosszú út fáradal­mait, amikor e néhány sort ol­vassák, az a 15 ezer ember, aki részt vett az országos dal- és táncünnipélyen, már elmondta barátamak, ismerőseinek, hogy mit látott két nap alatt a fes­tői szépségű gomhaszögi völgy­ben, amikor az itt közölt képek igazán vsak dióhéjban beszá­molnak, újraidéznek egy már lezajlott örömünnepet. Gomba­­szög ma már nemcsak az együt­tesek találkozóhelye, hanem a közönség találkozóhelyévé, vagy ha úgy tetszik, rég nem látott ismerősök, barátok találkozóhe­lyévé, kit ándulóhelyévé válik. — Hogy vagy, de régen nem láttalak — hangzott lépten­­nyomon. Meleg kézszorítások; majd poharak koccantak össze. Ez volt, hogy úgy mondjam, a háttérben és a színpadon ... azt most már vegyük sorjába. SZOMBAT ESTE Érdekes, újszerű megoldással rendezett műsort hirdettek a plakátok, Film, diaképek és élő szereplők adtak tartalmat az Emberiség, szabadság, béke cí­mű műsornak. Történelmi kor­szakok az akarnitudás leghösibb korszakát idézték és elevenítet­ték fel a szó, a film, a zene és a tánc segítségével. Azoknak a hősöknek állítottak emléket, akik küzdeni tudtak a máért. műsor magvát, de jól megáll - ták a helyüket a műkedvelő együttesek is, mint az egersze­­gi énekkar• a rozsnyói énekkar, valamint a rozsnyói iskola sza­­valókórusa, a Csallóközi Nép­­művészeti Együttes és a Cse­­madolc deáki helyi szervezeté­nek tánccsoportja. Milan Gábris, a műsor rende­zője mintegy élő képtárrá vál­gét írta: Dénes György. Konfe­rál: Jánosi Kató. így hirdette a sokszorosított füzet a vasárnav délelőtt 10 órakor kezdődő műsort. Gyer­mekcsoportok váltogatták egy­mást a színpadon. Gondtalan gyermekkort, az örömteli éle­tet, pionírjaink vidám napjait tükrözte minden szám. Legna­gyobb sikert a rozsr.yói kilenc-Zengett a dal a pionírok ajkáról gön és évről évre nagyobb tap­sot kap. A gyermekműsor után legjobb szépművészeti együtte­seink léptek színpadra. Csema­­dok-, CSISZ-csoportok és szó­listák váltogatták egymást. SZÖVETKEZETI ZÁRSZÁMADÁS Az újarcú falu Hetét, a meg­változott körülményeket volt hivatott kifejezni ez a műsor, amelynek librettóját Sztriezse­­nec Rudolf irta. A táncok rész­ben a mai ember életét fejezték ki. Gondolok itt elsősorban a deákiak szövetkezeti zárszáma­dására, valamint a vendégsze­­replö ukrán együttes által elő­adott Fejönök táncra Az utóbbi érdekes, szórakoztató tánckép. A Csallóközi Népművészeti Együttes tánckara a Máktánccal aratott sikert. A táncot Sztrie­­zsenec Rudolf állította össze, zenéjét Szíjjártó lenő szerezte. A szövetkezeti zárszámadás című műsor után ismét a nép­művészeti csoportok váltogat­ták egymást a színpadon. ták ezt a gombaszögi műsor rendezői is. Befejezésképpen a Magyar Népművészeti Együttes, valamint az államdíjjal kitün­tetett Lúčnica szlovák népmű­vészeti együttes lépett fel. A fellépés szinte a két félhivatá­sos ifjúsági együttesünk vetél­kedője volt Mindegyik tudása és művészete legjavát nyújtot­ta. Nem lehet az egyik vagy másik müsorszámot dicsérni, mégis a Lúčnica előadásában tolmácsolt Radványi vásár című táncjelenetet, valamint a Ma­­gyat Népművészeti Együttes Csárdását nem lehet említés nélkül hagyni. A kétnapos országos dal- és táncünnepély véget ért. Legjobb együtteseink találkoztak, vetél­kedtek egymással Oj barátsá­gok születtek és még valami: Gazdagodlak azok, akik ott vol­tak. Életük tartalmasabb lett. (csíki) Szabadság májusa című táncot a lévaiak adták elő. A tánc ko­reográfiáját Bura István készí­tette. Perdül a szoknya. A műsor rendezői csupán né­hány fontos történelmi kor­szaknál álltak meg egy pilla­natra, hogy a művészet eszkö­zeivel visszatükrözzék harcolni tudó elődeink életét. A legjobb CSISZ-együttesek, úgy mint a Lúčnica és a CSISZ SZKB mellett működő magyar népművészeti együttes adták a toztatla a színpadot, ahová be­vezette a látogatót, ületve a nézőt. Ügyes rendezői megoldás volt. A film összeválogatása Ondrej Majer munkáját dicséri. Takács András írta a műsor lib­rettóját. Helyes az újszerű el­gondolás és tartalmilag kifeje­ző. Örülünk, hogy ügyes tánc­­koreográfusunk mint magas művészi igénnyel bíró műsor­összeállító is megcsillogtatta tudását. A versben írt, egyes számokat összekötő szöveget Szabó Teréz és Dráfi Mátyás tolmácsolta. SZOMBAT ÉJSZAKA . Gombaszög jellegzetessége, hogy nem hagyják unatkozni az embert. Műsor műsort követ. Jól aludja ki magát az, aki min­dent akar látni. Röviddel azután, amikor be­fejeződött az Emberiség, sza­badság, béke című műsor, egy másik színpadon megkezdődött a Lakodalom van a mi utcánk­ban című egységes tematikára felépített műsor, amely a már lassan feledésbe merülő népi szokásokat eleven'tette fel: A rimaszombat> tánccsoport, a Gömöri leánykérés című tánc­jelenettel szerepelt, a kolanyiak pedig a Viszik a menyasszony ágyát című táncos-énekes je­lenettel arattak nagy sikert. A szinai EFSZ-klub tánccsoport­jának Menyasszony búcsúztató­ja, valamint a martosiak Gyer­tya és Menyasszonytáncát nagy tapssal fogadta a közönség. PIONlRTÄBORBAN Librettóját irta és rendezte Tóth Margit. Összekötő szöve­éves alapfokú iskola énekkara CSÁRDÁSSAL ÉRT VÉGET érte el, Tarr László vezetésével. Orbán Giziké szólóénekes már Ha a vége jó — minden jó — többször szerepelt Gombaszö- tartja a közmondás, és tartót-Kulturális hírek Kína felszabadulása óta több mint négyezer hagyo­mányos kínai operamüvet fedeztek fel és gyűjtöttek össze a kínai néprajzi és zenekutatók. Simone Signorét legújabb szerepét a Metro-Goldwyn- Mayer We Live Today (Ma élünk) című filmjében ját­­sza. A készülő új amerikai film rendezője a francia Re­né Clément, a forgatás is javarészt Franciaországban történik. Simone Signorét francia nőt alakít, aki a há­ború éveiben egyedül él a megszállt Párizsban. A Biedermann és a gyúj­­togatók című nagysikerű da­rab szerzője, a haladó író: Max Frisch díszdoktori ki­tüntetést kapott a marburgi egyetemen. Július 10-én Bratislavában is fellép a budapesti Rajkó­zenekar. A szereplők között lesz Tompa Sándor Kossuth­­díjas is. Jiráskov Hronovban min­den évben megrendezik a legjobb műkedvelő színját­szó-együttesek központi szemléjét. A legjobb tizen­két együttes között két szlovák műkedvelő együttes is szerepel. A trebišovi va­lamint a Spišská Nová Ves-i együttes került ki győzte­sen a szlovákiai versenyből s ezért érte ez a kitüntetés, hogy, elkerüljenek Jiráskov Hronovba. Sajnálatos műtárgy-bal­eset történt Várady Sándor: Csokonai-szobrával, melyet a Magyar Képzőművészeti Kiállítás alkalmából állítot­tak ki Budapesten a Műcsar­nok melletti parkban. El­szállítása közben egy teher­gépkocsi feldöntötte a szob­rot, amely darabokra tört. Üvegem üvegem le ne ess. Táncolnak a csallóköziek. Figyelmeztetés Kedves versenyzők! Lapunk múlt heti számában befe­jeztük a Megismertem, Tudtam, Eltaláltam című verseny negyedik fordulóját. Felhívjuk a versenyzők figyelmét, hogy a megfejtéseket legkésőbb július 18-ig küldjék be szerkesztőségünk címére: Bratislava," Pražská 9. Sok sikert és jó szórakozást kívánunk a megfejtéshez! A kicsinyeknek Is tetszett a mosor. Szerkesztőség. Lendület jellemezte a tánccsoportok fellépését DIRÜUiMi Ä „A sors úgy akarta, hogy színdarabokat és forgatóköny­veket írjak az ifjúságról“ — ezzel kezdi Viktor Rozov _Az ifjúság a 20 században című cikkét. Bizonyára nem érdektelen nyomon követni, hogyan látja a neves szovjet író a nyugat és kelet fiatal nemzedékének problémáit. Az alábbiakban megkíséreljük összefoglalni Rozov figyelmet érdemlő, nem egy pontjában rendkívül érde­kes véleményét. Az első világháború után nyugaton megszületett az úgy­nevezett „elveszett nemzedék“. Most. a második világháború után ismét sok beteg és elve­szett jobban mondva megza­vart fiatal akadott. Hogyan bil­lent fel ez az ifjúság, a való­ságnak miféle bonyolult és dráma, jelenségeit hozta létre? — teszi fel Rozov a kérdést és megpróbál négy pontban választ adni rá 1 A háború trag'kus éveiben született ifjúság magával hozta az akkori napok feszült, ideges és kétségbeesett érverését. Az apró gyermek még semmit sem ért, de a háború tűzfénye a te­kintetét, az agyát, a lelkét megperzselte és ez a perzselés örökre megjelölte. A gyermek felnőtt nem emlékszik a láng­ra, nem tudja hogy a tűz heve érte de a fájdalom és a nyug­talanság benne maradt. 2. Az életünket fenyegető nukleáris bomba Gyermekko­runk óta megtanultuk a humá­nus igazságot: „Az erő nem jelent jogot“. A gyönge egész­ségű fiatal is tudja, a nyers testi erő nem a legfontosabb. Vannak olyan szellemi, erkölcsi esztétikai értékek, amelyek mellett bármilyen fizikai erő eltörpül. Ha azonban idősebb lesz, egy­szerre megvilágosodik előtte: a világon minden eltolódott, a szabaddá tett roppant erő min­dent nyomtalanul megsemmi­síthet. Nagy szerelem? Lezu­han egy magbomba — és vége a te nagy szerelmednek. Tör­hetetlen barátság? Egy bomba esik és barátság nincs többé. Hivatás? Felfedezés? Család? Anyaság, apaság? Becsület? Lelkiismeret? . .. Egy bomba esik — és semmi sincs belőle. Védtelen vagy . Nem jobb-e kinevetni ezeket a gyöngéknek bizonyuló eszményeket, ame­lyek nem jelentettek mást, mint csalást? És akkor szemé­rem és férfibüszkeség, szere­lem és barátság, tudás és ku­tatás nevetségessé válik. 3. Az idősebb nemzedék elér­téktelenedett tekintélye. Me­lyik gyermek nem lát a szülő­jében mindenható, mindentudó teremtményt?, Apa mindent tud, mindent megmagyarázhat Ha felnövök, olya ■ akarok len­ni, mint ő. Mama minden ellen védelmet nyújt. Nem véletlen, hogy életed legkétségbeejtőbb pillanataiban amikor elfog a félelem kitöi belőled a segély­kiáltás: Mama! De a gyermek felcserepedik és rettegve észleli: apa és anya nem olyan míndentudóak, ők sem értenek meg mindent, ma­guk is védtelenek és néha meg­szegik a parancsokat. Az apa nem tud magyarázatot adni. Az anya nem siet segítségedre, ha kétségbeesés és félelem szo­rongatja szívedet Hol a tiszta és világos ész, amely a megma­­gyarázhatatlani megmagyaráz­ná, az utat mutatná, a célt megvilágosítaná? Hol vannak ők, a szellemi vezetők? Ők maguk is a sötétben botorkál­nak. A felnőttek iránt érzett csalódás haraqba és dühbe tor­koll. 4 Semmi sem ingerli jobban az ifjúságot mint a felnőttek utalása hogy az ő fiatalságuk­ban nem így esett, de sokkal jobb volt. A BOMBÄK ÁRNYÉKÁBAN Megvizsgáltam a beteg fia­talság félelmeinek okait és úgy találom, hogy a fenyegető bom­ba, amely akaratot tettet, ál­mokat és inspirációt fékez, váltja ki legfőképpen ezeket a félelmeket, folytatja Rozov. Különösen az angol fiatalságnál tapasztaltam ezt a félelmet, amikor tavaly Angliában jár­tam. Bárhol is beszédbe ele­gyedtem a fiatalokkal — Lon­donban Edinburghban, Leeds­­ben vagy Glasgowban — és bármitől is beszéltünk, filmről vagy Picassoról, a természetről vagy a szputnyikokról — min­dig ezt kérdezték végül: „Mit gondol, ledobják az atombom­bákat vagy nem?“ Angliában ezt mondták ne­kem fiatal lányok „Mi tudjuk — önök nem kezdenek háborút. Mi tudjuk azt is hogy a mi kormányunk sem 'esz az első, aki megkezdené. De a maguk Hruscsrvjának igaza van, ami­kor azt mondja hogy valami eszeveszett egyszerre meg­nyomhatja a gombot. Ettől ret­tegünk“. Az olasz fiatalság, amellyel ebben az esztendőben találkoz­tam a hazájában, szintén ideges és aggódó. Nyugtban akkor is, ha azt a hitet akarja kelteni: „Köpök mindenre vidám va­gyok, boldog“ — mert a szemek kérdően néznek, aggódva tekin­tenek ... Rozov elmeséli, hogy a vasúti kocsiban egy utastól a követ­kező történetet hallotta. Turin­­ban a neofasiszták afféle kong-

Next

/
Thumbnails
Contents