Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-07-10 / 28. szám
A történelem ítélete ALGÉRIA: FÜGGETLEN, SZUVERÉN ÁLLAM. Az algériai szavazók több mint 99 százaléka „igent" mondott a független Algériára, a Franciaországgal együttműködő független Algériára. A függetlenség elnyerése természetesen nem a július 1-i népszavazás eredménye, csupán megerősítette, szentesítette azt a történelmi tényt, hogy hét és fél éves kegyetlen háborúban — a gyarmati felszabadító háborúk között is 3z egyik legvéresebbikben — az algériai nép győzelmet aratott a francia gyarmattartók fél- , milliós, jól felszerelt hadserege felett. Algéria^ népe már akkor „szavazott“, s elsősorban akkor, amikor a fegyveres felszabadító harcban életét áldozta hazája szabadságáért és függetlenségéért. A történelem rég kimondta halálos ítéletét az imperializmus gyarmati rendszere felett. Hogy Algériában mégis 7 és fél évig esztelen, véres háború dúlt, azért elsősorban Franciaország uralkodóit, az egymást követő kormányokat terheli a felelősség. Köztük De Gaulle kormányát, amely hosszú ideig ugyancsak ellene szegült korunk e megmásíthatatlan vastörvényének. Húzták, halasztották, szabotálták az elkerülhetetlent, több tízezer fiatal francia katona és tízmillióból egymillió algériai életét áldozták fel az elvakult gyarmati uralom oltárán. Ám hiábavaló volt a francia imperializmus minden kapzsisága, fortélya és véres erőszaka, nem tudta megakadályozni Algéria felszabadulását. Ezért Algéria függetlenné válása nemcsak egy nép életében bekövetkezett történelmi forduló, hanem általános érvényű figyelmeztetés is: nincs többé Algéria népe a szabadságát ünnepli. Algír utcáin tízezres tömegek vonulnak fel. Zászlók, transzparensek, énekszó jellemzik a nagy napot, a függetlenség megszületésének napját. francia föld és az is marad.“ Csak néhány nappal július 1., a népszavazás napja előtt hallgattak el a fegyverek, és Algéria sokat szenvedett népére végre ráköszönt a béke napja ... Érthető, hogy az örömmámor most, ezekben a napokban elemi erejű: éjjel-nappal ünnepelnek az algériaiak, a városok szűk sikátoraiban, a tágas tereken és a kiégett falvakban is. DE A SZABADSÁG ELSŐ ÜNNEPI ÓRÁIRA is — mi tagadás — árnyat vetnek ben folytatja harcát a békéken, mint folytatta a háborúban. Az algériai népnek, mely oly sok megpróbájtatáson ment keresztül, a győzelem óráiban további kemény küzdelemre kell felkészülnie, s nagy politikai szilárdságra és érettségre van szüksége, hogy hét és fél éves áldozatos harc után, valóban élvezhesse a béke, az önálló állami lét és a szabadság gyümölcseit. életlehetősége, jövője e földön sehol a gyarmati uralomnak. A HIVATALOS FRANCIAORSZÁG, S DE GAULLE IS persze igyekszik most úgy feltüntetni a dolgot, mintha ők „adományozták“ volna a függetlenséget Algériának. De a tények egészen másról tanúskodnak. Még 1958 júniusában is De Gaulle igy nyilatkozott: „Algériának meg kell mutatnia, hogy azok a hírek, amelyek az algériai vezetők között egyenetlenségről szólnak. A távolból, csak szórványos hírek birtokában, még nehéz lenne ítéletet alkotni arról, hogy mit takarnak ezek a nézeteltérések Annyi bizonyos, hogy a nehezen kivívott győzelem csak akkor válhat teljessé, ha Algéria meg is tudja védeni a maga függetlenségét, ha az algériai nép ugyanolyan egység-FÖLÖSLEGES IÍT KENNEDY MEXIKÖI útjáról írva, a TASZSZ washingtoni tudósítója megállapítja: ha az amerikaiak elolvassák a Kennedy elnök július 1-én este befejeződött mexikói utazásáról szóló tudósítások első sorait, azt hihetik, hogy a látogatás teljes sikert hozott az amerikai diplomáciának. Tovább olvasva azonban kiderül, hogy Kennedy és Lopez Mateos mexikói elnök tárgyalásai éppen az amerikai diplomácia szempontjából eredménytelenek voltak. Kennedy látogatásának fő célja — a New York Times szavai szerint — az volt, hogy megszüntesse a Kuba-ellenes „közös fellépés“-sel szemben Mexikóban elterjedt ellenállást. Ezt a célt Kennedy nem érte el. „Mexikó nem változtatta meg Kubával kapcsolatos álláspontját“ — ismeri el a New York !■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Times. A New York Herald Tribune szerint Mateos elnök határozottan ellenezte, hogy a nyugati félteke országai közösen cselekedjenek Kuba ellen. Az AP hírügynökség szerint a mexikói kormány határozottan tartja magát ahhoz a politikához, hogy nem avatkozik be Kuba belügyeibe. A Kennedy látogatásról és a két elnök tárgyalásairól kiadott közös közlemény egyetlen szóval sem ítéli el Kubát. Sőt, mit több, az Egyesült Államok kénytelen volt beleegyezni a politikájának egyenesen ellentmondó megfogalrpezásba: „az Amerikai Államok Szervezetének sarkköve a közös felelősség elve“; s mellette a kikötés: „ezt az elvet csak úgy lehet alkalmazni, hogy ne csorbítsa a latin-amerikai államok nemzeti függetlenségét“. ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a1 rorizálják. E téren különös tevékenységet fejt ki a barbár cselekedeteiről híres Augustin Yun Loc-fa atya. Felvételünk szónoklat közben ábrázolja. Párizsi fogadtatás A Párizsba érkezett hidegháborús bonni kancellárt De Gaulle ugyan államfőnek kijáró pompával üdvözölte az orly-i repülőtéren, ezzel szemben az orelansi kapunál, a Quartier Latin-ben füttykoncert, „Oradour“!, „Le a nácikkal!" „Adenauer heraus!“ — kiáltások köszöntötték a nyitott gépkocsiban de Gaulle jobbján helyet foglaló kancellárt. A hitleri koncentrációs táborok volt foglyai csíkos rabruhájukban álltak az utat szegélyező rendőrkordon mögött „Hóhérokkal nem szövetkezünk!" feliratú transzparensek alatt. <* ' Rövid számadás A Novoje Vremja című folyóirat szerint néhány száz család, amelyek körülbelül ezermilliárd dollár tökével rendelkeznek, arra kényszerítik a világot, hogy például az idén már több mint 120 milliárd dollárt költsön fegyverkezésre. A fegyverkezési kiadásoknak ez az évi összege körülbelül egyenlő valamennyi ország nemzeti jövedelmének tíz százalékával. A hadikészülődés több mint százmillió — a hadseregekben vagy a hadiiparral foglalkoztatott — ember munkáját rabolja el improduktív módon. A legutóbbi 12 év alatt a fegyverkezési verseny indítója és ösztönzője, az Egyesült Államok, 530 milliárd dollárt fordított katonai célokra. Az összes amerikai fegyverzet és hadianyag értéke eléri a 150-100 milliárd dollárt. Az egész világ háborűs gépezetének írtéke viszont 350-370 milliárd dollár körül van. Ez az óriási összeg meghaladja az egymllllárd 234 millió embert magába foglaló gyengén fejlett országok kétévi nemzeti jövedelmét. Más példával élve: tíz-tlzenkétszer nagyobb összeg ez, mint a 437 millió lakosú India egyévi nemzeti jövedelme. N TŐBBSIKŰ TEVÉKENYSÉG jelzi a diplomácia megélénkülését az utóbbi napokban. Hruscsov a Gorbach kancellár vezette osztrák kormányküldöttség tiszteletére adott fogadáson beszédet mondott és ebben röviden összefoglalta a legidőszerűbb és legfontosabb világpolitikai kérdésekről alkotott szovjet véleményt. Elsősorban a német békerendezés sürgősségét emelte ki, s ezzel kapcsolatban azt hangoztatta, hogy elérkezett az elhatározások ideje. A szovjet kormányfő kitért az osztrák államférfiakkal folytatott tárgyalásokra, s ami ezeknek középpontjában állott, Ausztriának az Európai Gazdasági Közösséghez való társulási szándékára. Aláhúzta azt a véleményt, hogy a szocialista országok elutasító álláspontra helyezkednek a Közös Piaccal szemben, miután az az agreszszív NATO-tömb gazdasági bázisa. Ugyanakkor megelégedéssel nyugtázta Gorbach kijelentését,, hogy az osztrák kormány nem tér le a semlegesség útjáról és szigorúan betartja az államszerződésből fakadó kötelezettségeit. A világpolitikában ezzel párhuzamosan Nyugaton tanácskozássorozatok folynak az integráció megvalósításáról. Ezek a megbeszélések sok esetben meglehetősen bonyolult helyzetet teremtettek. AZ „ATLANTI TÁRSULÁS“ washingtoni elképzelése kiindulópontnak tekinti Anglia csatlakozását a „hatok Európájához“, miután úgy véli, hogy a britek beépülése a kontinens szervezeteibe utat tör az amerikai politikai szándékok megvalósításának. Ezt az elképzelést azonban több ponton is keresztezik. Ez tűnt ki a többi között de Gaulle és Adenauer párizsi megbeszélésein is. A francia államelnök a jelek szerint nem rajong az angolokkal való társulás gondolatáért, s inkább a Párizs-Bonn tengely megszilárdítására összpontosítja minden erőfeszítését. Noha Adenauer az árnyalatokban több esetben is ellentétes véleményt vall, neki is tetszik, hogy a NATO nyugat-európai szárnyát a francia-nyugatnémet kapcsolatokra építsék fel. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy az angolok sem fenntartás nélkül közelednek a hatok Európájához, amint azt Heath lord-pecsétőr nyilatkozata félreértés nélkül sejtette. Heath közölte, hogy Nagy-Britannia kész belépni az EURATOM-ba, de nem hajlandó katonai nukleáris titkait felfedni a többiek előtt. Ilyen formán a jelenlegi NATO belső viszonyok mellett igencsak távolinak tűnik Kennedynek a széleskörű „atlanti társulásról“ kifejtett elképzelése. RUANDA-URUNDI FÜGGETLEN Az ENSZ közgyűlése az elmúlt napokban összeült, hogy megtárgyalja a gyámsági bizottság javaslatát Ruanda- Urundi belga gyámsági terület függetlenné nyilvánítására. A béke -világkongresszus előtt A szovjet fővárosba egymást követően érkeznek > 9-én kezdődő moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus küldöttei. Harmincöt ország ifjúsági szervezetének 120 képviselője jelentette be, hogy részt óhajt venni a moszkvai találkozón. A többi közt a következő országok ifjúsági küldöttei utaznak a szovjet fővárosba: Olaszország, Lengyelország, Finnország, az Egyesült Államok, Kanada, Peru, Ecuador, Vietnam, Kína, Szenegál, Szomáli Köztársaság, Japán, Brazília Moszkvában közölték, hogy 120-ra emelkedett azoknak az országoknak a száma, amelyek képviseltetik magukat a leszerelési és békevilágkongresszuson. EGYESÜLT ÁLLAMOK A közgyűlés kézfelemeléssel szavazott és 81 szavazattal, 18 tartózkodás mellett elfogadta a gyámsági bizottság javaslatait. A közgyűlés határozata értelmében Ruanda-Urundi július elejével Rwanda és Burundi néven két független állammá válik. A gyámsági területen tartózkodó 900 belga ejtőernyősnek legkésőbb augusztus elsejéig távoznia kell. A július elsejétől augusztus elsejéig tartó időszakban a belga csapatok nem befolyásolhatják a két új ország életét. AKINEK SZABAD ÉS AKINEK NEM Londonban nukleáris leszerelésért küzdő „Százak bizottsága“ a minap tiltakozó gyűlést hirdetett, amelyet a Trafalgar téren akartak megtartani. Az angol kormány nem járult hozzá a tiltakozó gyűlés megtartásához. Különös módon azonban a kormány a szólásszabadságra hivatkozva hozzájárult ahhoz, hogy a Brit Nemzeti Szocialista Párt uszító hangú fasiszta gyűlést tartson a Trafalgar téren. Az újsütetű neofasiszta párt szónokai szabadon gyalázhatták a nácizmus ellen küzdő és életüket áldozó harcosok emlékét, antiszemita jelszavakat hangoztattak, Hitiért magasztalták. Az Egyesült Államokból száz főből álló küldöttség indul útnak Moszkva felé. A delegáció tagja Davies ismert újságíró, Morrey történész és Chamberlain vallási közéleti személyiség is. INDONÉZIA Sukarno, indonéz elnök bejelentette, hogy a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszuson részt vevő indonéz küldöttséget Subandrio asszony, a külügyminiszter felesége vezeti, Sukarno elnök egyúttal kijelentette, hogy üdvözletét fog küldeni a moszkvai kongresszusnak. FRANCIAORSZÁG A moszkvai leszerelési és békekongresszus francia részvevői vasárnap utaztak el a szovjet fővárosba. A francia békemozgalom küldötteit az elmúlt hetekben választották meg a megyei béketalálkozókon, amelyeken mindenütt sok ezer főnyi tömeg vett részt. A francia küldöttség tagjai között van Daniel Mayer, az emberi jogok ligájának elnöke, Pierre Cot volt miniszter, Jean Combét, Evian polgármestere, Rámond Guyol, Eugenie Cotton, Emanuel ďAstier. Casalis lelkész és több más kiemelkedő személyiség. Tetyadászúk - typacmaiasítáU Myugat-lrián felszabadulá*■ sót és visszacsatolását Indonéziához a holland gyarmatosítók nemcsak fegyverrel akarják megakadályozni, hanem a lakosság „önrendelkezési jogának" hirtelen felfedezésével is. A világ második legnagyobb szigetének nyugati felén 700 ezer pápua él, 600 törzsben, elszigetelve a világtól, hegyek övezte dzsungelek és mocsárvidékek mélyén, elmaradottságában és szegénységben, s mint egy amerikai lap írta: „még a kőkorszakban". A holland kolonializmusnak eddig esze ágában sem volt, hogy elősegítse a pápuák civilizálását, mert Nyugat-Irián természeti kincseinek kiaknázását megkönnyítette a bennszülött lakosság nyomora és elmaradottsága. Amikor szervesen hozzátartozó Nyugat-Irián felszabadítását napirendre tűzte, a holland imperializmus pápua báb-állam létrehozásával próbálta megőrizni uralmát. „Önrendelkezést" ígértek a pápua „államnak" és bejelentették, hogy ezentúl Irián nyugati részén „a holland himnusszal együtt a pápua nemzeti himnuszt is eljátszák". A holland gyarmatosítók ezt a komédiát a pápua „nemzeti hadsereg" szervezésével is kiegészítik. A nyugati sajtó igyekszik „népszerűsíteni" a hollandok zsoldjába szegődött pápua harcosokat, de megállapításai és képei valójában leleplezik az újabb kolonialista manővert, valójában vádolják a gyarmatosítást ... „A holland övezetben élő pápuák túlnyomó része még mindig a kőkorszakban él — írja a New York Herald Tribune. — Sokan közülük csak vad orchidea szárakból készített szoknyákat viselnek, egyes törzsek még mindig fejvadászok és emberevök. Amikor legutóbb egy amerikai expedíció járt náluk, vad törzsek vérszomjas háborút robbantottak ki, hogy emberi fejeket gyűjtsenek, s azokat eladják a vendég tudósoknak". A Paris-Mat eh az éhezés világának nevezi a pápuák-lakta dzsungelt, ennek minden következményével: „A pápuák kannibálok szükségből, fejvadászok munkanélküliségből". Indonézia azt akarja, hogy * Nyugat -Irián ne legyen többé elmaradott, kizsákmányolt holland gyarmat, s lakói az indonéz népek családjában végre elindulhassanak a gazdasági és kulturális felemelkedés útján. És a holland gyarmatosítás, hogy ezt megakadályozza vagy késleltesse, az „önrendelkezés" jegyében modern fegyvereket ad a fejvadászok kezébe, akiknek elmaradottságáért elsősorban felelős. A holland gyarmatosítók Nyugat-Iriánban „önkéntes pápua hadtestet“ állítanak fel az indonézek elleni harcra. A Paris- Match képe az íjjal felfegyverzett dzsungel-harcosokról, akiket a hollandok kiképeznek a modern fegyverek használatira \
