Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-07-03 / 27. szám

A béke - világkongresszusok A varsói békekongresszus után rohamosan bővült a nem­zetközi békemozgalom tevé­kenységi köre. Több mint hat­­százmillió ember aláírásával követelte a nagyhatalmak közti békeegyezményt, s 1952-ben a bécsi Népek Békekongresszu­sán már 85 ország küldöttei szálltak síkra a koreai és viet­nami háborúk beszüntetéséért. 1953-ban a Béke- világtanács budapesti üléséről kiadott „Re­ménység üzenete“ hirdette meg a „tárgyalni, tárgyalni, tárgyal­ni“ jelszót. Azóta 1955-ben Hel­sinkiben a fegyverzet csökken­téséről és a biztonság kérdé­seiről, majd 1958 júniusában Stockholmban a leszerelés és a nemzetközi együttműködés ügyéről tartottak béke-világ­kongresszust. Ezeken és a Bé­­ke-világtanács időközben meg­tartott ülésein sok felhívást hoztak a béke védelmében, a népek függetlenségi és önren­delkezési joga vagy a német kérdésnek a két német állam számbavételével való rendezése mellett, az agresszív katonai tömbök s a helyi háborúk ellen, állást foglaltak a nemzetközi életnek valamennyi, a béke ügyét érintő kérdésében. A bé­kemozgalom gyakorlati intéz­kedésekké' segítette elő a nem­zetek közötti kulturális kapcso­latok fejlődését, tudósok és művészek csereiátogatásait szervezte. A Béke-világtanács minden évben kijelöli ezeket az évfordulókat, amelyeket az em­beriség nagy gonaolkodóinak és művészeinek a megünneplésére szentel. A soron következő, minden eddiginél szélesebb körű leszerelési és béke-világ­kongresszust az 1961 decembe­ri, stockholmi ülésén határozta el a Béke-világtanács, s ennek megrendezését vállalta a Szov­jetunió Béketanácsa. A Moszk­vában július 9.—14. között megtartandó kongresszuson to­vább bővül a résztvevő béke­szervezetek kői e. A Béke-világ­tanács titkársága már több mint 100 ország képviselőitől kapott jelentést a kongresszusi előkészületekről. Ezúttal elő­ször vesznek részt a Béke-vi­­lágtanácstól függetlenül tevé­kenykedő, különösen a nyugat­európai országokban s az Egye­sült Államokban is az utóbbi időkben jelentkező békemoz­galmak. csoportok. (így például az angliai „Százak Bizottsága“ vagy az aldermastoni menete­ket szervező, a „Nukleáris le­szerelésért folytatott kampány“ elnevezésű mozgalom és sok más szervezet küld megfigye­lőket, képviselőket.) rendőrségnek? rsssssssssrssssssssssss/ssssssssArrsssssss* Kí híve S 1(1 liem híve a kereskedelmi kapcsolatoknak radunk békések és a világnak vállalnia kell az ebből adódó kockázatot.“ Gustav Wilde nyu­gat-berlini politikus, az egyik revansista szervezet elnöke va­sárnap nyilvános gyűlésen kere­ken kijelentette: „Mi mindent el akarunk követni, hogy Ber­linben állandósuljon a nyugta­lanság.“ A nyugatnémet Siersdorfban az Emil Meirich bánya dolgozóit látjuk. Sztrájkkal fenyegetnek, ha bérüket 10 százalékkal nem emelik. A bányászok szavazással döntenek a sztrájkról. A béke híveinek világmoz­galma a második világ­háború után jött létre, válaszul a nyugati hatalmak hidegháborús politikájára. Nyu­­gat-Európában megalakultak az első béke-védelmi szervezetek, s 1948 nyarán a lengyelországi Wroclavban megtartották a nemzetközi értelmiségi béke­kongresszust. Ez volt az első lépés a világméretű békemoz­galom kialakítására, s ezen a kongresszuson már állandó nemzetközi összekötő bizottsá­got hoztak létre. A béke hívei­nek első világkongresszusát 1949 áprilisában tartották, egyidejűleg Párizsban és Prá­gában, mivel a francia kormány egyes küldöttségeknek nem adott beutazási engedélyt. A két városban azonos napirend­del tartották meg 72 ország 2190 küldöttének világkong­resszusát, a felszólalásokat te­lefonon közvetítették és repü­lőgépen szállított magnetofon­szalagok segítségével cserélték ki. Ezen a kongresszuson lett a békemozgalom jelvényévé Picasso híres békegalambja. SZÁNDÉKOSAN NÖVELIK A FESZÜLTSÉGET A „FRONTVÁROSBAN“ A Német Szövetségi Köztár­saság és Nyugat-Berlin vezető körei fokozni akarják a berlini államhatárnál az NDK ellen irányuló provokációs tevékeny­séget. Múlt hét keddjén összehívták a nyugat-berlini képviselőházat, hogy megtárgyalja Willy Brandt kormányzó polgármesternek az új tűzparanccsal kapcsolatos javaslatát. Rendszerint jól tá­jékozott és a szenátushoz közel álló körök értesülése szerint a képviselőháznak többek között arról is döntenie kell, hogy ad­janak-e olyan értelmű paran­csot a nyugat-berlini határ­rendőrségnek, miszerint „az eddigieknél gyakrabban hasz­nálja a lőfegyvert, a határon átszökő egyének „támogatásá­ra.“ A „Die Welt“ nyugat-berlini kiadásának hétfői számában azt állítják, hogy Willy Brandt „ezekről az óvintézkedésekről tárgyalt Rusk aŕherikai kül­ügyminiszterrel.“ Rusk azonban — jegyzi meg a lap — nem ér­tett egyet azzal, hogy amerikai őrjáratokat is rendszeresítse­nek a berlini határ mentén. Ez­zel ellentétben a DPA nyugat­német hírügynökség „jól érte­sült bonni körök“-re való hi-E kongresszuson dolgozták ki a békeharc programját, és a Nobel-díjas Joliot-Curie pro­fesszor elnökletével megalakí­tották a béke-világkongresszus állandó bizottságát. A bizottság bocsátotta ki 1950-ben a világ­hírű stockholmi felhívást, amelyben az atomfegyverek el­tiltását követelte. Alig hat hó­nap alatt több mint 500 millió ember aláírása bizonyította a békemczgalom hatalmas befo­lyását, mozgósító erejét. Az 1950 őszén Varsóban meg­tartott második világkongresz­­szuson hozták létre a békemoz­galom vezető és összehangoló szervét: a Béke-világtanácsot. A tanácsnak 450 tagja van, akik a nemzeti békebizottságok és más szervek képviselői, vala­mint ismert művészek, tudósok, vallási vezetők, közéleti szemé­lyiségek. A Béke-világtanács első elnöke Joliot-Curie volt elhunytéig, majd John Bernal angol professzor lett a 25 tagú elnökség ügyvezető elnöke. A Béke-világtanács ülései között a tanács irodája irányítja a nemzetközi békemozgalmat. Július elsejével az Európai Közös Piac országai (Nyugat- Németország, Olaszország, Franciaország és a Benelux­­államok) megint magasabbra emelik az őket körülvevő vám­falat. Ettől az időponttól kezd­ve az iparcikkekre nézve 50 százalékos, a mezőgazdasági termékek esetében pedig 35 százalékos lesz a vámdiszkrimi­náció. Vagyis: a Közös Piacon kívül álló országokat is — akármilyen régi kereskedelmi tradíció kapcsolja is őket a Közös Piac államaihoz — 50, illetve 35 százalékaki nagyobb vámmal igyekeznek távol tarta­ni belső piacaiktól. A megkülönböztető vámok egyre nagyobb gondot okoznak Európa ama tőkés országainak is, amelyek a Közös Piacon kí­vül esnek, hiszen ez a gazdasá­gi integráció felborítja a ha­gyományos európai munkameg­osztást. Nem kevésbé hátrányos ez a korlátozás a szocialista orszá­gokra, amelyek évről évre nö­velték és növelni akarják ke­reskedelmüket a tőkés orszá­gokkal, így a Közös Piac tag­jaival is. Mivelhogy a Közös Piac a NATO-országokhoz kap­csolódó gazdasági szervezet, kimondatlanul is szocialistael­lenes éle van. Ezzel szemben, egyes nyugati köröknek az az állítása nem felel meg a való­ságnak, hogy a Kölcsönös Gaz­dasági Segítés Tanácsa egy el­­len-Közös Piac lenne. A KGST-ben részt vevő or­szágok június elején történt ta­nácskozásáról kiadott közle­mény is világosan leszögezte változatlan álláspontunkat: „a szocialista országok .. hívei a világkereskedelem fejlesztésé­nek, amely előmozdítja a világ­béke megszilárdítását“ és „ .. a KGST-országok a kapitalista országokkal való külkereske­delem fejlesztésére töreked­nek.“ Sőt, a tanácskozás a vi­lág minden övezetét és orszá­gát felölelő nemzetközi keres­kedelmi szervezet létesítését vetette fel, amely minden meg­különböztetéstől mentes lenne. A Közös Piac országai jelen­leg inkább eladni szeretnének HÁROM KÉRDÉSCSOPORT állt az elmúlt hét közepén a diplomáciai tevékenység előte­rében: a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus elő­készületei; a Tajvan térségben ismét jelentkezett veszélyek; és Gorbach osztrák kancellár látogatása a Szovjetunióban. A következő hét elején megnyíló moszkvai kongresz­­szusra már most nagy érdek­lődéssel figyelnek a világ min­den táján. John Bernal pro­fesszor, a nemzetközi előkészí­tő bizottság elnöke felkérte a tizennyolchatalmi leszerelési tárgyalásokban részt vevő álla­mok kormányfőit, hogy Moszk­vában írásban vagy megbízott­juk útján fejtsék ki nézeteiket napjaink világpolitikájának leg­fontosabb kérdéséről. Hruscsov válaszában közölte, hogy a kongresszuson személyesen vesz részt és részletesen kifejti kormánya politikáját. A TÁVOL-KELETEN újabb feszültséggóc alakult ki annak következtében, hogy a csang­­kajsekisták a 7. amerikai flotta támogatásával agresszív célza­tú, provokatív felvonulásba kezdtek. A szovjet lapok szem­leírói rámutatnak, hogy a Pen­tagon a laoszi megbékélés után továbbra is fenn akarja tarta­ni a „hidegháború“ légkörét és ez a törekvés az oka az újon­nan kibontakozó „tajvani vál­ságnak“. A SZOVJET FŐVÁROSBAN a szovjet-osztrák tárgyalásoknak az adja a világpolitikai jelen­tőségét, hogy főként az európai Közös Piaccal összefüggő kér­déseket vizsgálta meg. A szov­jet kormánykörökben nagyon komolyan ítélik meg Ausztriá­nak még esetleges társulását is az Európai Gazdasági Közös­séggel, mert ez nemcsak az or­szág semlegességi státusát vál­toztathatja meg, hanem káros kihatásai lennének a német kérdés alakulására is. John Bernal, a leszerelési és béke-világkongresszus nemzet­közi előkészítőbizottságának el­a szocialista világpiacon, mint vásárolni. Gazdasági helyzete azonban nem egy tőkés orszá­got győz meg mostanában a kelet-nyugati kereskedelem előnyeiről. Gondoljunk csak Olaszországra, amely intenzív kereskedelmet folytat a szocia­lista országokkal. Anélkül, hogy a Közös Piac jövőjével foglalkoznánk, meg­jegyezhetjük, hogy eddig ugyan még alig volt érezhető a tőkés világpiacon a közösség hat or­szágának külkereskedelmi ego­izmusa, máris bonyodalmakat okozott Nyugaton és az első rést maga az Egyesült Államok — amely voltaképpen létrehoz­ta a Közös Piacot — ütötte a vámfalon, amikor ez év elején 20 százalékos vámkedvezményt biztosított magának. Kapcsolatainkat a Közös Piac országaival természetesen lé­­nyegébevágóan befolyásolhatja a növekvő diszkrimináció, s ha a velük való kereskedelem fel­tételei továbbra is romlanak, minden bizonnyal megfelelő vámintézkedésekre kerülhet sor részünkről is. nöke Hruscsovhoz intézett le­velében bejelenti: a nemzetkö­zi bizottság megbízásából ké­réssel fordult a tizennyolc tagú leszerelési bizottságban részt vevő országok kormányfőihez, hogy írásban vagy a világkong­resszusra küldendő képviselőik útján fejtsék ki álláspontjukat a kongresszuson az általános és teljes leszerelésről. Nyikita Hruscsov válaszleve­lében közli: a legteljesebb mér­tékben helyesli a nemzetközi előkészítő bizottságnak ama törekvését, hogy e széles nem­zetközi fórum előtt tisztázódjék az államok politikája korunk egyik legfontosabb kérdését, az általános és teljes leszerelést illetően. A szovjet kormányfő közli John Bernal-lal, hogy a moszk­vai leszerelési és békevilág­kongresszuson ismertetni fogja a szovjet kormánynak az álta­lános és teljes leszerelés kér­désében követett politikáját. ELLENZÉKI PÁRTOK FRANCO-ELLENES FELHÍVÁSA A Spanyol Szocialista Mun­káspárt, a Spanyol Köztársasági Demokratikus Akciópárt, a Szo­ciális Demokratikus Akciópárt, a Spanyol Haladó Szövetség, a Spanyol Szövetség Haladó Cso­portja, és a Parlamenti Monar­­chisták elnevezésű, illegalitás­ban levő spanyol ellenzéki pár­tok ismét harcra hívnak a Franco-diktatúra ellen. A kom­munista párt és a nemzeti fel­­szabadítási front ugyancsak felhívással fordult a spanyol munkásokhoz, hogy sztrájkok­kal küzdjenek Franco rendsze­re ellen. y VV'T jm! S-*» m»» fmrfKMt >*>» ** fut­b«1" W».*. a«*¥*»'*#»»«** fi -itat to»o*e..s3s*“ UfaeW1!» ** í10**** w* i. *se fe am. ' ^~ *&**,>* ■i i( n t......mii [uwHwiWwdi mm )*&tm*fr** s«Mw»*« fftít ftífiKi Cffift ítoíe« tffiö Ufóiba* •tart ró&t* **< *+a<*t9* tfa&rxm Mger- má—* . 4*» a»*yftfefttf*» HONI ER DER ARBEIT :. fi.: ............... m.-Kidben, a NSZK-ban ez év jú­niusában leleplezték Friedrich Alfred Krupp, az ágyúkirály-di­­nasztia megalapítójának szob­rát. Jellemző, hogy 1961-ben a Krupp-üzemek fennállásának 150. évfordulóján a bonni állam képviselői hivatalosan részt vettek az ünnepségeken. A Krupp-család, mint ismeretes, a háborúban gazdagodott meg. 1940. augusztus 7-én Hitler Adolf személyesen gratulált Gustav Krupp 70. születésnap­jához, hiszen elsősorban Kriíjítf volt az, aki Hitlert uralomra segítette és a fasisztákat anya­gilag támogatta. Krupp mint a Birodalmi Német Nagyiparosok Szövetségének elnöke dolgozta ki részletesen a háborús gazda­sági tervet és ezért magas ki­tüntetésben részesült. Képün­kön Hitler elismerő okmányát láthatjuk. Zárjuk le a történelem e sötét lapját ALBERT SCHWEITZER LEVELE EGY SZOVJET LAPHOZ A Nobel-díjas Albert Schweitzer, a világhírű hu­manista tudós a Lityeratur­­naja Gazeta című szovjet irodalmi laphoz intézett le­velében hangoztatja, hogy a Kelet és a Nyugat közötti bizalom megteremtésével valóra kell váltani az általá­nos és teljes leszerelést, mindenekelőtt haladéktala­nul meg kell szüntetni a nukleáris kísérleti robban­tásokat, amelyek „háborús veszteségeket okoznak bé­keidőben“. Schweitzer bírál egy Nyu­gaton divatos elméletet, a „rettegés egyensúlyának“ doktrínáját. „Eszerint a Ke­letnek és a Nyugatnak egyenlő erejű atomfegyver­zettel kellene rendelkeznie. mert az úgynevezett rette­gés egyensúlya állítólag biz­tosítja a békét — írja. — A valóságban viszont nem létezik ilyenfajta egyensúly, hiszen szüntelenül folyik az atomfegyver tökéletesítése, valójában állandóan gyara­podnak a legkorszerűbb atomfegyverek tartalékai mindkét fél birtokában, és nehéz világosan megmonda­ni mely pillanatban, melyik fél jutott előbbre“. Legfőbb ideje hát, hogy lezárjuk az emberi történe­lemnek ezt a borzalmas lap­ját! Minden erőnkkel azon legyünk, hogy ismét vissza­térjünk az erkölcsi kultúra útjára és rendíthetetlenül továbbhaladjunk ezen az úton.“ Valóban nehéz még tovább is követni. immHiiiiiHHHíüiimiimiiHsiiniiiummiiimsMmmmmmimnm! A Délafrikai Köztársaság kormánya az elmúlt napokban élet­be léptette az úgynevezett szabotázs-törvényt, amely meg­nyitja az utat a fasiszta rendszer érvényesülésének. A tör­vény értelmében a délafrikai fajvédők ellenfeleit szabotázs címén bármikor bíróság elé lehet állítani. A törvény ellen a haladó erők hatalmas tüntetéseket szerveztek. Képünk Jo­hannesburgban az egyik demonstráción készült. Willy Brandt tűzparancsot adata vatkozással olyan hírt közölt, mintha a nyugati megszálló csapatokat fel lehetne használ­ni arra. hogy határprovokációk esetén az NDK határőrségére tüzet nyissanak. A „Tagesspiegel“ című nyu­gat-berlini lap legutóbbi ve­zércikkében így írt: „Kelet- Berlin iránt mi már nem ma­t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents