Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-07-03 / 27. szám
^ CSISZ SZLOVAKAI KÖZPONT» BIZOTTSÁGÁNAK lapja Bratislava, 1962. július 3. XI. évfolyam, 27. szám Ara 60 fillér A sátorváros nagy napjai Egyenes sorok, pergő vezényszavak és az 1300 pionír megismerkedik a napi programmal. Az örmény népi kultúra bemutatkozása A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának gigantikus méretű nagytermében egy hely sem volt üres, amikor az örmény állami táncegyüttes június végén bemutatkozott. Akármerre fordultak a televízió és a film lámpái, mindenütt lelkes tömeget világítottak meg, mert az együttes bratislavai felléptét a legjobb hírek előzték meg. Amikor a függöny szétnyílt — ott ült már a háttérben a kísérő zenei együttes a különleges örmény hangszerekkel és csakhamar dús, szénfekete hajjal, kék térdnadrágban és piros kabátban. A bemutatkozás után megkezdődött a műsor, mely szebbnél szebb számokból állott. Mindjárt az első szám, az örmény harci tánc magával ragadta a közönséget, a bátor elszántság tükröződött vissza a tánc mozdulataiban, az, amely negyven napig volt képes védeni a török túlerővel szemben a Musa Daghot. Olyan nagy volt a siker, hogy a közönség nem szívesen távozott és sokáig ünnepelte a művészeket. Igazat bemutatkozott a mondott az együttes vezetője táncegyüttes is. Sok rendkívül Asaturian, hogy a bratislavai szép nő, földig érő zöldesfehér est felejthetetlen marad, ruhában, két oldalt hosszú fekete hajfonattal — a férfiak Mártonvölgyi László Mozgalmas napokat élnek át pionírjaink, akiknek az az elismerés jutott, hogy az Opava melletti Hradecon tölthetnek két hetet szórakozva, sportolva, gondtalanul, remek környezetben és nagyszerű hangulatban. A gazdag program kicsúcsosodásaként szombaton és vasárnap pionírjaink feledhetetlen órákat töltöttek pártunk és kormányunk vezetőinek körében. A kis pionírok feszélyezetleníil társalogtak a vezető elvtársakkal, nagy érdeklődéssel hallgatták beszédeiket és gyakran lelkesedéssel tapsoltak. A kedves vendégek nagy megelégedéssel beszéltek a bemutatott sportrendezvényekről, méltatták a pionírok munkáját, buzdították őket a még jobb tanulásra és arra is, hogy még több kiránduláson, táborozáson, sportrendezvényen vegyenek részt, mint eddig. A párt és kormány vezetőivel való találkozás mély hatást váltott ki a pionírokban. Hisz vitathatatlanul ez volt a sátorváros életének legfényesebb ünnepi pontja. Valóban megható volt, a baráti és szívélyes beszélgetés, melyet a vendégek a pionírokkal folytattak. És most, a találkozást követő napokon, emlékeikben még viszszagondolnak a kis pionírok a feledhetetlen órákra, azzal az elhatározással, hogy a jövőben még jobban helytállnak mind a tanulásban, és a társadalmi munkában Pionírjaink, akik a tanulásban és a társadalmi munkában a legjobban kitűntek, az Opava melletti Hradecen töltik most nyári szünidejük két hetét. A sátorvárosban nap mint nap gazdag programmal szórakoztatják a látogatókat. Szombaton és vasárnap a párt- és a kormány vezetői is meglátogatták legjobb pionírjainkat. JÖTTEK, SZEREPELTEK, GYŐZTEK Az Ifjúsági Alkotóverseny Központi Fordulója véget ért, a résztvevők nehezen búcsúztak, annyira megszerették Bratislavát, sok szép emléket vittek magukkal, tele vannak élményekkel, annyi újat láttak, új barátokat szereztek, olyan sok tapasztalattal gazdagodtak. Bratislava újból elcsendesedett, felvette a hétköznapi arculatát, eltűnt a zászló- és a virágdísz, eltűntek a tarka, vidáman csivitelő gyermekcsoportok, eltűntek a kékinges fiatalok. Jöttek, láttak, győztek, — idézhetjük a régi latin közmondást, mert valóban mindannyian győztek. Ismételten arról győztek meg mindnyájunkat, hogy a mi ifjúságunk körében milyen sok őstehetséggel találkozunk, mennyi erő, kezdeményezés és eredetiség rejlik a fiatalokban. Megmutatták, az alkotóverseny valóban alkalmat nyújt arra, hogy felszínre kerüljenek a szunnyadozó alkotóerők. Nagy örömet szerzett mindnyájunk számára a készülődés. a várakozás, hát még a beteljesülés. Senki sem csalódott. Megmutattuk, hogy mit tudunk és azt is. hogy még milyen tökélyt érhetünk el a különböző művészeti ágakban. Nincs olyan egyén, akinek szégyenkeznie kellene a teljesítményéért, nincs olyan kollektíva, amely ne nyújtotta volna tudásának legjavát. Még sokáig visszaemlékezünk a legkisebbek sok igyekezettel előadott műsorszámaira, hát még az igényes ifjúsági fellépésekre, ahol gyakran már valóban kiforrott és sok remérfí^re jogosító művészek csillogtatták tudásukat. Most már elült az izgalom, a győztes egyének és együttesek is utoljára vonultak el a nagyközönség előtt, végeszakadt a változatos, színes versenyfellépéseknek. Fülünkben még halljuk a halk, zsongó melódiákat, a pattógő ritmusokat költészetünk gyöngyszemeit, de már szétszéledtünk. Hazaérkeztünk és már csak gondolatban éljük át újból a gyönyörű szép mozgalmas napokat. Önmagunkba mélyedünk, hogy szigorú önkritikával megállapíthassuk, mit kellett volna még jobban, kiforrottabb technikával előadni, miben mutatkoztunk gyengéknek, mit kell fokozottabb szorgalommal gyakorolni, elsajátítani hogy a következő évben még nagyobb sikereket érjünk el és még jobban megérdemeljük az elismerést A búcsúzás pillanatában bizonyára mindnyájan már a viszontlátásra gondoltunk, arra, hogy milyen szép volt és milyen szép lesz jövőre is az Ifjúsági Alkotőverseny. VILÁGJÁRÓ PALACKOK A Komszomolszkaja Pravdában olvastuk, hogy valaha sok tengerész és kutató az óceán hullámaiba vetett törékeny palackra bízta sorsát. Kolumbusz Kristóf, midőn 1493-ban hazafelé indult Amerika partjairól, üzenetet intézett egy palackban I. Izabella spanyol királynőhöz. Igaz, a királynő nem kapta meg a nagy tengerjáró levelét. Ezt a levelet már II. Izabellának kézbesítették, mégpedig 1852-ben. Egy amerikai kapitány Gibraltár közelében véletlen folytán fogta ki Kolumbusz palackját. A levél 359 évig utazott. A palackposta a tudomány fegyverévé lett. segít a tudósoknak abban, hogy pontosan meghatározzák a tengeráramlatok irányát. A második világháború után a Csendes-óceánba dobott palackok segítségével sikerült megállapítani, milyen irányba sodródtak az elszabadult japán aknák. Olykor a szerelmesek is igénybe veszik a palackpostát. 1928 decemberében Paul Raffelheischen, a Thüringia német gőzös szakácsa palackba zárt egy üzenetet, amelyben szerelmet vallott bizonyos Erna Duischen nevű hölgynek. A levelet 22 év múlva találták meg az angol partok közelében, és juttatták el a címzettnek, de már késő volt. Erna közben máshoz ment férjhez. A palackposta nem mindig volt veszélytelen. Angliában I. Erzsébet királynő uralkodása idején kivégezték egy embert, aki lepecsételt palackot talált és felnyitotta. Egyszer egy angol halász ugyanis olyan palackot talált, amelyben fontos politikai titkot tartalmazó feljegyzés volt. Ezt követőleg a királynő külön személyt nevezett ki a palackok felnyitására. Egész Angliában egyedül neki volt joga arra, hogy a parton vagy a tengerben talált palackot felnyissa. A tengerben talált palackok önkényes felnyitásáért járó halálbüntetésről szóló törvény 250 évig volt érvényben, s csupán a XVIII. század végén hatálytalanították. apadéJfa dalban elbeszélve M ábakat leverni, eserf nyöt, kabátot a fürdőszobába! — hangzott a hozottisten, amikor Erzsiékhez beállítottunk. Születésnapi összejövetel, szűk családi kör, és mi másról kezdődött volna a csevegés, mint hogy teljesen megváltozott a közép-európai időjárás jellege. — Soha ennyi eső nem volt — állapították meg haraggal a nők. — Nono, — válaszolt Józsi — amikor ezt a dalt írták, akkoriban bizonyára volt valamelyes csapadék, s azzal dúdolni kezdte, hogy esik eső csendesen, lecsöpög az ereszen, ereszen ... — És amikor Fráter Lóránt a száz szál gyertyát... — vette át a szót Misa és már dalolta is. hogy hull az eső sűrű csöpp je sötét f etilek alatt, szomorúan verdesi a ragyás csárdafalat. — Két nóta nem bizonyíték — rázta fejét Erzsi. — Vu* tizenkettő is — mondtam és fűit am a legszebbiket. azt, hogy: ha látom a förgeteg elejét, begyűröm a süvegem tetejét.. Aztán abbahagytam, mert a melódiát sehogy sem sikerült elkapnom, ám átvette Misa és a lábaival is dobogott hozzá: Ügy elnézóm az időt alóla, még a jég is viszszapattog róla! Máris kontrázott Józsi, duhajul nekikezdvén, hogy aki a babáját igazán szereti, akármilyen jeges eső esik mégis felkeresi Ekkor már az ifjúság is a pártunkra áll', nehogy azt gondoljuk, mondotta Géza, hogy csak rég volt csapa déknóta! Azzal kezdte azt, hogy. Ügy koppon az eső . . Kis szünet, számolás, kilenc ... A sár-nóták következtek, elvégre, ami sár, annak eső az előzménye Leghíresebb sár-nóta az, hogy sáros az utcátok, a rossebb járjon hozzátok... Megérdemli az a lány, kiért sáros a csizmám ... Te mégy ióbbra hűtlen babám, én meg megyek balra, sárba taposom a fényképedet ... Tizenkettő. És kis szünet után dudolgatni kezdte ám Misa a régi-régi, első háború előtti bakanótát: Verje meg az isten a mészáros bárdját, Mért vágta el. hej, a gyönge borjú lábát, Mert láb nélkül, sej-haj, nem mehet a sárba, Föl eszi a fene a baka hátpra ... — Mi az a borjú? — kérdezte Géza a fiatal korosztály nevében. ■— És mi az a baka? — kérdezte Jutka. Megmagyaráztuk. hogy baka az egykori gyalogos, kinek „hátizsákja" borjú - bőrből készült. Tizenháromnál elakadtunk. Józsi ugyan bedobta, hogy akár eső. akár hó, Lebovits cipő mindig jó. de lehurrogtuk, mert ez egy régi reklámszöveg. Zoltán sógórom pedig ismét szégyent hozott ránk Azt mondta, 8 tud még egyet, csak a dallamát nem tudta, azzal elmondta, hogy esik eső, hull a dara fázik a vénasszony fara... A család nötagjai jól megpiszkálták, bár váltig mentegetőzött, hogy csak nem akatta, hogy tizenhárom legyen A zsűri nem fogadta el, így aztán a tizenhárom — tizenhárom maradt. Immár kilencedszer találkoznak turistáink a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékére rendezett nagy táborozásukon. Július 26—29-e között a találkozás Hostie község határában lesz Mint képünkről is látják olvasóink, az egy hónap múlva lebonyolítandó összejövetelhez mindenekelőtt a mérési munkálatokról kell gondoskodni. Kijelölni a táborozás helyét s aztán meoazervezní minden egyéb szükséges tennivalót._________________ 9
