Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-12 / 24. szám

Svoke£<>z&

s

(6.) 1

JÚNIUS 18-ÄN.

Szombaton végre megismer- ( tem két lakótársamat. (

Vera daruslány és a lakásépítkezésnél dolgozik. Piri ugyanott anyagkiadő a raktár ban. Vera húsz, Piri harminc éves. Nem barátnők, de mindent tudnak egymásról.

Vera jóformán útközben dobálta le magáról a ruhát, ahogy szombat délután kettőkor a szobánkba lépett.

— Szevasztok! Nem mutatkozok be senkinek, szaladok fürödni, mert várnak!....

Szinte kiabálva beszélt és ne— vetett az egész arca.

* Alig jött be, törülközővel a nyakában máris kifutott. Természetesen jól bevágta maga mögött az ajtót.

— A mérnök várja... — jegyezte meg Piri titokzatosan. Haja tele volt kunkorítóvasakkal és szomorúan gubbasztott az ágyon. Látszott rajta, hogy irigyli Verát.

— Udvarol neki? — kérdeztem.

— Dehogy. Csak úgy jár vele.

— Nem értem...

— A mérnök nős és nincs itt a családja.

— És ő ezt tudja?

— Természetesen.

— Furcsa.

— Minden szombaton eltűnnek és csak hétfőn kerülnek elő.

Közben Vera már vissza is tért. Combra feszülő piros nadrágot húzott, színes blúzt öltött Éppen fekete kisestély ruháját gyömöszölte a kofferbe, amikor az ablak alatt megszólalt az autó éles dudája.

— Jézusom! Már itt is van — kiáltotta és az ablakhoz futott:

— Rohanok! — szólt le. Felkapta zöld balonkabátjái

és köszönés nélkül kifutott.

Az autónál kopasz, szemüveges férfi várta és kofferjét < csomagtartóba helyezte.

— Hiszen ez már teljeser kopasz — állapítottam mej hangosan.

— Fő, hogy autója van! - vetette ellen Piri.

— És hogy pénze van! — fakadt ki gúnyosan Irén. aki eddig meg sem mukkant.

Ilyenek az én lakótársaim. Különben Vera nem csúnyi lány Karcsú, rengőkeblú és pici, pisze orra valami csintalai vásottságot kölcsönöz egész arcának.

Piri viszont halvány, savó szemű és törődött.

Örülök, hogy esténként egyil sincs itthon és így nyugodtál írhatok, olvashatok. Könyv, új ság, van elég. Irén ellát min dennel.

Ha magam köré nézek és be legondolok sorsomba nyugta lanság kínoz. Nincsen egy szi lárd pont. amire bizton támasz kodhatnék, nincs senki, akibei megkapaszkodhatnék. Ismeret len vágyak feszegetnek, féléi mek remegtetnek. Egyre inkáb valami türelmetlen életkíván csiság kerít hatalmába.

Mind gyakrabban álmodozor jövendő életpáromról. Ha le

hunyom a szemem Viktor arca bukkan elő a ködből. Nyugtatom magam, de érzem, hogy ő az, aki bennem volt már eddig is, benne lüktető ereimben, forrón áramló véremben, akadozó lélegzetemben. Nem tudok szabadulni elém tolakodó gyengéd, simogató tekintetétől. Meleg hullámok öntik el a szívemet.

Ma egész nap éreztem, hogy kedveskedni akar és ez oly jól esett.

Örülök, hogy sok mindenben hasonlít hozzám, de bátraob és erősebb.

JÚNIUS 19-én.

Ahogy kiszakadtam gyermekkori környezetemből minden megváltozott életemben, minden sokkal mozgalmasabb lett körülöttem. Otthon nem voltak testvéreim, anyám, apám anynyira elfoglalt emberek voltak, hogy még este is magamra hagytak és alig volt részem gyöngédségben.

Már az első internátusi hetekben ráeszméltem, hogy otthoni életem bármennyire is sivár volt, mégis nyújtott meleget, szeretetet, de itt zajos mozgalmasságon, merev fegyelmen kívül mást aligha kaphatok.

Egy öreg kaszárnyaépületben laktunk, kopott falak közt, homályos szobákban. Bármit raktunk a falakra, asztalokra, az épület mindenhogyan kaszárnya maradt.

Vélem egykorú lányok és fiúk élték itt vidám, zajos életüket. Igaz, a tanítás nem egyszer bizonytalan és rendszertelen volt, mégis sokat tanultunk, tapasztaltunk.

Alig volt szabad időnk. Nappal tanulás, munka, este gyűlések, ülések, Rengeteg kultúrműsort rendeztünk egymás kölcsönös untatására. Ezeken az estéken értelem és érzelem fulladozott bennük.

Ha volt valami, ami örömet és szint vitt az életembe, az az olvasás volt. Szerencse, hogy jól felszerelt könyvtárunkban megtaláltam mindent, amit

iiiiiimiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiii

dulni, egy perzselően forró júniusi szombaton. Ez éppen egy éve lehetett.

Az internátusbán természetesen azt hitték, hogy hazamentünk szüleinket meglátogatni, Senki sem sejtette, hogy sátorral a hátunkon Szencre utaztunk fürödni, sütkérezni.

Az állomáson két főiskolás csatlakozott hozzánk. Ezt Zdena rendezhette így, mert jól ismerték egymást. Pirulva sodródtam velük a zsúfolt peronra és fel a vonatra.

Őszintén megvallva sehogyse tetszett ez a fordulat, de ha nem akartam nevetségessé válni, nem fordulhattam vissza. Hiszen a velem egykorú lányoknak már mindnek volt fiújuk, udvarlójuk, mindnek voltak titkaik és bizonyos tapasztalataik. Nem akartam, hogy közönséges libának higyjenek, annál is inkább, mert Zdena előtt, amikor kibírhatatlanul csipkelődött, nem egyszer jelentettem ki fennhangon, hogy én is tudom, amit tudok.

Az egyik, karvalyorrú, cigányképű fiú rögtön Zdenához csatlakozott és úgy csicseregtek, mintha mi ott sem lennénk.

A másik hanyag udvariassággal bánt velem, de semmivel sem részesített több figyelemben, mint orvos a páciensét. Különben egyike volt azoknak a hosszú, nagyon jóképű, hajlékony sportfiúknak, akik többet törődnek a testükkel, mint az eszükkel, akik többet udvarolnak, mint tanulnak.

Puha, nagygallérú fehér ingjét kihajtotta durva bordó szvetterére. Nyakában nagy barna gitár lógott. Keze hosszú és ápolt volt, simán hátrafésült haja inkább szőke, mint gesztenyebarna.

Tulajdonképpen csak ott mutatkoztak be, amikor letelepedtünk és segítettek sátrat verni egy vízzel körülölelt bokros földnyelven.

— Karol vapyok — hajolt meg és a kezét gyorsan visszahúzta. Később megtudtam tőle, hogy orvostanhallgató és szülei Közép-Szlovákia egyik kisvárosában élnek.

A gyönyörű kék égről forrón tűzött a nap. A hüs vízben emberek ezrei lubickoltak, vidáman hancúroztak. A levegő meg sem mozdult. A fehérszárnyú vitorlások lustán himbálóztak a színes csónakházak ragyogtak a fényben.

Amikor testhez tapadó virágos fürdőruhámban a vízhez léptem, éreztem, hogy Karol végigmér.

Kézenfogva nevetve mentünk mind a négyen a hullámok közé. A víz simogatva ölelte körül testemet.

Kitűnő úszó vagyok, dunamenti lány. Egyenletes, gyors tempóban vágtam a tó közepe felé, de Karol nem maradt le tőlem. Minden megerőltetés nélkül követett.

Zdenáék nem követtek. A túlsó parton kötöttünk ki.

Hirtelen szörnyű éhséget éreztem és ráálltam, hogy menjünk valamit falatozni.

Az állomás barátságos kerthelyiségében még volt egy szabad asztal. Közömbös dolgokról beszéltünk és sokat nevettünk. Farkasétvággyal ettünk.

Karol mindenáron bort akart rendelni, de nem hagytam.

Különben kellemes társalgó volt, duruzsoló hanggal, élénk mozdulatokkal. Folyton orvosi vicceket mesélt, azzal szórakoztatott.

Este, sátraink elé pislákoló tüzet raktunk, hogy elűzzük a rohamozó szúnyoghadat.

Karol és barátja felváltva gitároztak, csendesen énekeltünk.

(Folytatjuk)

jmiiiiiniiimmimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimmimiM

I XIII. I

I Filmfesztivál

Mint minden évben, újra és újra megismétlődik és £ E már hagyománnyá válik a Dolgozók Filmfesztiválja. lm- = š már a XIII.-ra készülünk és ami a legörömtelibb, hogy E z dolgozóink már a bemutatók előtt kiválasztják azokat S E a filmeket, amelyeket meg akarnak nézni. A fesztivál E = filmjeit propagáló plakátok előtt emberek állnak, isme- E E rősök találkoznak és vitatkoznak azon, hogy melyik film E E lehet a jobb, mit nézzenek meg. A cím ugyan nem so- E — kát árul el a filmről, éppen ezért röviden meg akarjuk — E ismertetni olvasóinkat azzal, hogy mi rejlik a sokszor E E keveset mondó cím mögött. 3

E HARC MENET KÖZBEN nyerte el. A főszerepet a §

(Boj na pochode) a címe annak a kétrészes szovjet l filmnek, amelyet Galina Nyi; kolajevova regénye alapján : készítettek. A már közismert i Tiszta égbolt után immár ez ■ a második film, amely a szej mélyi kultusz időszakában j játszódik le és egyben mii‘ vészileg elítéli azt. i ÉJFÉLI MISE (Polnočná : omša). A filmet Jifí Krejčík : rendezte. A meséjét ismerik ! már az olvasók, hiszen a Manépszerü Marcello Mastroiani játszó.

PESTI HÁZTETŐK (Budapeštianské strechy) címmel magyar filmet mutatnak be a Dolgozók XIII. Filmfesztiválján. A film a tévúton járó fiatalok életét mutatja meg. A szerelem, az igaz érzelem, az egymáshoz való jó viszony győz a rossz felett és helyes útra téríti a fiatalokat.

HALÁL A CUKORSZIGEZöld látóhatár című csehszlovák film szintén szerepel a E Dolgozók Filmfesztiválján.

; gyár Területi Színház már j sok városban és faluban le\ játszotta Peter Karvaš drá: máját, amelynek alapján a : film is készült Mégis annyit i el kell mondani a filmről, : hogy a cselekménye a német

• fasizmus utolsó óráiban ját• szódik le egy közép-szlová• kiai városbant Az Éjféli mise i széles-változatban is elké- i szült. A legjobb szlovák szí• neszeken kívül (Karol Ma-TEN (Smrť na cukrovom ostrove). Szélesvásznú csehszlovák film, amely a szökevények életét ábrázolja művészi módon. A főszerepben Mária Tomášovát láthatjuk ismét. Kitűnő alakítást nyújtanak: Zdenek Stepánek és František Smolík. A cselekmény egzotikus környezetben játszódik le. A kitűnő zenei aláfestés nagyon hatásossá teszi a filmet.

Pesti háztetők című magyar film.

; chata, Jozef Kroner, Ladislav \ Chudík) a kiváló magyar

\ színésznő Bara Margit is jät: szik a filmben.

ÉDES ÉLET (Sladký život)

■ az egyik legtöbb élményt : ígérő fesztiválfilmek közé \ tartozik. Már eddig is szinte \ világsikert ért el e olasz- i gyártmányú film. A rendezó: je Frederico Fellini, nagy \ művészi erővel ábrázolja a

■ római nagyburzsoázia erköl■ esi bomlását és elítéli e • unatkozó világ lezüllött er: kölcsi életét. Az Édes élet : című film 1960-ban Cannes: ban a Fesztivál nagydíját

ZÖLD LÁTÓHATÁR (Zele- = né obzory) című csehszlovák £

film az Éjféli misével együtt E bemutatásra kerül a június E 9.-e és 2i.-e között megren- E dezendő Karlové Vary-i E Filmfesztiválon is. A film jz Ján Procházka novellája = alapján készült. A mai falu zz fiataljainak érzelmi és er- E kölcsi életét tárgyalja. A fő- E szerepet Jana Brejchová ját- E sza. E

A Dolgozók XIII. Filmfesz- s tiválján összesen 16 filmet E mutatnak be.

(esi) =

E E

E Jelenet a Harc menetközben című szovjet filmből

üiiiiiiiimiiiiimiminitiiiiiiiiiiiiiiiimiiniiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiii^

A magyarbéliek nagy sikerrel E játszák Kónya József: Senki fia E című drámáját. Filipovič István = felvételén Magda és Pali alaki- = tóját Baliónét valamint Klimo = Károlyt látjuk. E

(EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL)

óhajtottam. Szakkőnyvet, regényt és verskötetet. Ez alatt a három év alatt rengeteget olvastam, de rendezetlenül, válogatás nélkül.

Az internátusbán csakhamar kialakultak a titkos párocskák, érzelmi kapcsolatok születtek fiúk és lányok közt. Legtöbbjük ártatlan flörtölés volt, de tudtam, hogy ennél messzebbre is jutottak.

A beszélgetés legtöbbször a szerelemhez, vagy a sporthoz lyukadt ki és a legfőbb gond a pénzszerzés gondja volt, mert enélkül városon semmit sem lehetett kezdeni.

Mégis sokan voltunk, akik komolyan tanultunk, sokat olvastunk, művelődtünk. Legszi, vesebben a különböző szakkörökben bíbelődtünk, horgoltunk, kötöttünk. Komolyan készültünk az életre.

Engem nem egyszer kicsúfoltak, mert sosem bírtam az apróvágyú picicélú életet. Véremben volt a nyugodt fegyelem, talán ennek köszönhetem, hogy nem kerültem rossz társaságba, vagy ha igen, nem tudtak rászedni semmi olyanra, amit később megbánhattam volna.

Irtóztam a fiúk bizalmas közeledésétől, pedig az élet rejtelmei engem se csábítottak kevésbé mint másokat.

Az ódon boltíves épületben valami ösztönösen kialakult barátság, összetartás fogott egybe, de a bensőséges kapcsolatok mégis hálószobánként szövődtek. Semmi sem hozza közelebb egymáshoz az embert, mint a lámpaoltás utáni csendes suttogás, titkos beszélgetés, egymáshoz símulás a fehéren ízzé paplanok alatt, a sok szótlan merengés, amikor csak a kitárult szem beszélt.

A szoba lakói gyakran változtak. Legtöbbjük teljesen kitörlődött emlékezetemből, alig hagytak nyomot bennem. Talár Zdena volt az egyetlen, akivel egész idő alatt együtt voltam s aki a közelembe férkőzött Egész egyéniségével, viselkedésével, életfelfogásával befolyásolta életemet. Igaz, meglehetősen zárkózott természetű va- 1 gyök és nehezen barátkozom Mások talán ezért nem férkőzj tek a szívemhez. Ezért nem fogadtam őket a bizalmamba.

Zdena nehéztestű, magas lánj volt, fehér arccal és közönsé- I ges szőke hajjal. Jól megfértünk egymással, mert meglehetősen magabiztos és uralkodi természetéhez könnyen idomul! az én szelíd engedelmességem

Egész termetében, mozgásában volt valami anyáskodó, lgj is becéztük. Azt a furcsa elve! vallotta, hogy ma is a nő uralkodik a férfi felett, hogy a férfi a szerelemben is megtartott« esdeklő, könyörgő szerepét Ezért aztán leplezetlen örömmel fogadott mindenféle esdeklőt, minden ostromot és könyörgést.

Máig sem értem, hogy hogs tudtam véle megférni, hiszer ott élt bennem folyton valam ösztönös tartózkodás, szemérmes konokság. Mégis szerettem mert nyílt és őszinte volt, so: hasem alakoskodott, álszenteskedett.

Igaz, szórakozásaiban nem• igen vettem részt. De nem i! : csábított. Jobban szeretett a fi úkkal barátkozni, i Csupán egyszer fordult elé : hogy közösen indultunk kirán