Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-05 / 23. szám

Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban a narvai pionírok hatvan ország pionírjaival állnak összeköttetésben, és bélye­geket cserélnek. A lenini pionírszervezet megalakulásának 40. évfordulóján a narvai pionírok bélyeggyűjtő köre K. Olchin vezetésével a faliújságra rakta ki a hozzájuk intézett üdvözlő leveleket a különböző országokból. JÓ UTAZÁST A júniusi szép napokkal egy­ben elérkezett a kirándulások ideje is. A tanuló fiatalok ké­szülnek is erre, különösen a pionírok. A pionírvezetők már előre elkészítették útiterveiket és megtanácskozták a tanulók­kal nagy vonalakban az utazást. Persze emberi szokás, hogy az utazásra addig készülnek, amíg el nem érkezik az indulás. Amikor már vonaton vagy au­tóbuszban ülünk, akkor vége a készülődésnek, beteljesült a cél, utazunk. De hogy kellemes legyen az utazás, mégis jól fel kell erre készülni. Mindenekelőtt természetesen tudni kell, hogy hova utazunk. Ne csak a városokat vegyük tekintetbe, hanem a vidékeket, folyókat, hegyeket is. Vizsgál­juk meg a térképet, hogy mi­lyen folyókon haladunk át, mi­lyen hegyeket láthatunk, me­lyik vidékkel ismerkedünk meg. Tanulmányozzuk az útközben érintett kisebb városok, na­gyobb helyiségek nevezetessé­geit. Utazásunk alkalmával ezekre legyünk tekintettel, és így sokkal több nevezetességet láthatunk, jobban megismer­hetjük a különböző vidékeket. Minden utazónak tudnia kell. hogy miről ismert egy város, amin áthalad és így, ha ideje van rá, meg is tekinti a neve­zetességét. Milyen helytelen kirándulás-szervezés például, hogyha egy Tátrába utazó pio­nírcsoport semmi mással nem törődik, csak a Tátrával. Pedig milyen hosszú az út odáig. Mennyi városon haladnak ke­resztül Folyókat, hegyeket lát­nak, bővíthetik földrajzi isme­reteiket. Vannak olyan fiatalok, akik felutaznak a Tátrába a Csallóközből, de nem tudják, milyen városokon haladtak át és milyen folyók mellett vitte őket a vonat vagy az autóbusz. Mélyítsük el bennük az útirány érdekességeinek ismeretét. Keltsük fel érdeklődésüket a tájak iránt, Ez már a pionírve­zetők, a tanítók és tanárok fel­adata. Egy-egy szép nevezetes hely-, re gyakran kívánkozik valaki. A hegyvidékek felhőkbe nyúló csúcsait sohasem lehet megun­ni, mindig újabbnál újabb ér­dekességgel, látnivalóval lepik meg a szemlélőt. Ha valaki egyszer járt a számára addig idegen helyen, legtöbbször máskor is kívánkozik oda. Kí­váncsi arra a szépségre, amit egyszer látott. Üjra odautazni azonban nem mindig van lehe­tőség. Ebben az esetben milyen nagy segítséget jelent a fény­képezőgép és a különböző ké­pes albumok, turisztikai ismer­tetőkönyvek, füzetek vásárlása, A fényképészeti kört ne csak azért szervezzük az iskolában, hogy mondhas' k, ilyen kör is létezik, hanem adjunk neki praktikus értelmet. A fényké­pészeti kör tagjai fényképezzék le az utazás közben látott ne­vezetességeket, adjanak egy­­egy fényképet azoknak is, akik nem készítettek felvételeket, így az utazás emléke jobban bevésődik a tanulókba, nagyobb értelmet kap a kirándulás. Egy­­egy város, hegyvidék ismerte­téséről kiadott turista-füzetek megvásárlása pedig egyenest kívánnivaló egy kirándulás al­kalmával. Ügyszólván fillérekbe kerülnek, de mégis nagy érté­ket, mondhatni hasznot jelen­tenek. Rajtuk keresztül az uta­zás emléke majdnem valósággá válik. Jó utazást tehát addig is, amíg legközelebb újra be­szélünk róla. . B. I. Tanulók a gyaiupadnál a A szepsi iskolákban már ■ évekkel előbb bevezették a ä politechnikai oktatást. Az ■ első évek útkeresések vol- 2 tak e téren, de ma már nyu­■ godtan állíthatjuk, hogy túl­■ jutottunk a tapogatódzás a nehézségein. A politechnikai ■ oktatás az iskola és az élet J kapcsolatában nagy szerepet ■ tölt be. Ezt bizonyítják a J sikerekben oly gazdag ered­­a mények a, szepsi tizenkét­■ éves középiskolában is. a A szepsi alapfokú kilenc­■ éves iskolában azonban szin- JJ tén kiváló eredményeket ér­* nek el a politechnikai okta­­jj tás terén, összejártam a a műhelyeket. Az egyik helyi­* ségből kalapácsolás és fűré­­a szelés zaja hallatszott. A vi­■ lágos teremben tíz gyalupad JJ mellett szorgalmasan dolgo­■ zott az iskola nyolcadik év- 2 folyamának tizenkét tanuló­­a ja. A munkát Tamás László, * az iskolaigazgató helyettese J irányította. Érdekes látvány ■ volt, amint a gyermekek J ügyesen forgatták a szer­számokat mintha nem is diákok, hanem asztalossegé­dek lennének. A szekrényen és a kis mellékhelyiségekben voltak a tanulók által készí­tett rámák, dobozok, foga­sok és az első évfolyam ta­nulói számára készített já­tékok. A fém-megmunkáló mű­helyben a vasfúrészek, fú­rók és reszelők zúgása oly nagy volt, hogy saját han­gomat is alig hallottam. így csak szemlélője lehettem az itt végzett munkának. A vi­dám gyermekek kezében biztosan forgott a cinezö vasfúró és a reszelő. Vé­kony lemezekből hamutálcá­kat készítettek. Az említett tárgy elkészítéséhez több­féle munkaművelet szüksé­ges. Vágják, hajlítják cíne­­zik a lemezeket, míg végül elkészül a hamutálca. Orosz Barnabás tanító kiváló szak­ember — mondja az igazga­tóhelyettes és hozzáteszi, hogy a technikai kört is ő vezeti. A tanulók szívesen járnak ebbe a körbe, mert sok újat, érdekességet ta­nulnak itt. A technikai kör­ben a fizika tanításához ké­szítenek segédeszközöket. Turbinákat, emelőket, csigá­kat készítettek már és a televízió-antenna készítésé­vel is megismerkedtek. Nem hanyagolják el a mezőgaz­dasági munkára való neve­lést sem. Már a múlt évek eredményei is ezt bizonyít­ják. A kísérleti kertben De­meter Ferenc biológiai szaktanár irányítja a mun­kálatokat. Akiket érdekel a mezőgazdasági szakma, azok tavasztól őszig a kísérleti kertben töltik a politechni­kai órákat és elsajátítják a mezőgazdasági szakma alap­jait. Szepsiben jó kezekben van a politechnikai oktatás ve­zetése. Ahol ilyen kiváló pedagógusok végzik a mun­kára való nevelést, ott a po­litechnikai órák betöltik hi­vatásukat. LOBEL ZOLTÁN ké ep, ne zduli f om A műemlékeket és történelmi nevezetességeket kedvelő ide­gen megilletődve áll meg a vá­ros szívében, ha Bratislavába érkezik Felette a jó öreg, vi­harvert Mihálytorony, előtte á hatalmas védőbástya az egyko­ri felvonóhíd peremével, a mélységben pedig a várárok medre. Egy darab középkor, az Óváros töredéke. ... Álomkép, ne mozdulj! — tolul önkéntele­nül ajkunkra Madách mondása. Pedig nem békanyálos víztükör pislog fel reánk a várárokból, délszaki növényekkel dúsított, gondozott japánkert hívogatja most a tudásszomjas városlakó­kat, akik ebben a „szabadtéri olvasóteremben" kedvükre dús­kálhatnak bel- és külföldi fo­lyóiratokban, képeslapokban. A színes kerti csőbútor és a moh­­lepte városfal közti kirívó el­lentét még csak jobban érzé­kelteti a letűnt korszakot kö­vető, derűsebb jelen hajnalha­sadását: modern festmény an­tik keretben. Megfelelőbb környezetben, méltóbb légkörben nem is ren­dezhették volna be a Gyógysze­részeti Múzeumot, mint a Mi­­hálykapu utca 24. szám alatti épületben, az egykori Vörös rák patika helyiségeiben — Tava­szi napfény világítja meg a boltíves officinát, amikor az ut­cáról belépünk a gyógyszeré­szeti műhelybe. Az empire-stí­­lusban remekelt bútorzat és egykori patikaberendezés a XIX. század huszas éveiből származik. A feketére lakkozott polcok és állványok, az arany­­cirádás ládikók és fiókok hatá­sosan elütnek a vakítóan fehér porcelánt égely éktől. Az üveg­cséken és urnákon olvasható latin nyelvű receptúra régi mó­di, jól felszerelt gyógyszertár látszatát kelti, amelyet csak az „imént“ hagyott el egy pilla­natra a magiszter A földszintet és első emeletet felölelő múzeum öt helyiségé­nek egyikében kissé megbor­zongunk: mintha középkori kín­zóeszközökkel telt kamrába léptünk volna. Pedig a „félel­metes" vágó- és zúzókészülék is az egykori gyógyszerkészítés szolgálatában állott. Azután ha­talmat mozsarak következnek, mérlegek és súlyok, pilulapré­­sek, pároltató készülékek és tinktúra-sajtolok, összesen 3000 darab közszemlére kiállított tárgy. Felbecsülhetetlen értékű és érdekességű a múzeum könyv- és levéltára, amelyben a gyógy­szerészet fejlődéséi követhet­jük annak klasszikus ókorától egészen napjainkig. Egy 1310- ből származó okirat arról ta­núskodik, hogy V Kelemen pá­pa küldöttségének egyik tagja „Posonium"-ban megbetegedett és egy itteni patikus látta el gyógyszerekkel. Egy másik ok­mány Paracelsus német orvos­ról és vegyészről emlékszik meg, a gyógyszerkémia kor­szakalkotó felfal Hójáról, aki „a cseh királyi trónörököst ke­zelte Moravský Krumiovban és onnan jövet 1537-ben hozzánk látogatott. Ünnepélyesen fogad­ták és a városi tanács vendég­látását élvezte." Számos fel­jegyzést találunk továbbá az olajverőkről és sáfrányárusok­ról. / A magas színvonalú „Farma­ceutické Múzeum" annyi érde­kességet tartogat a látogató részére, hogy aki egyszer meg­tekintette, újból fe'keresi. Hét­köznapon 12-töl lb óráig, va­sárnap pedig 10-től 16 óráig áll a közönség rendelkezésére. K. H. A Veľká Lomnica-i burgonyanemesítő állomás dolgozói a na­pokban nyerték el a szocialista munkabrigád kitüntető címet. Most a XII. pártkongresszus brigádja címéért versenyeznek. A zsolnai forgalmas, nagy állomást talán mindenki ismeri. Fontos vasúti gócpont, naponta több mint tízezer ember utazik rajta keresztül. A múltban is fontos kereskedelmi út veze­tett erre és Zsolna már régóta ismert ipari központ. A város az idén ünnepli fennállásának 650. évfordulóját. A jubileum alkalmából az állomás épületé­ben kiállítást nyitottak, amely áttekintést nyújt a város ne­vezetességeiről és a városfej­lesztési tervről. De ne eléged­jünk meg a kiállítás gyors megtekintésével. Érdemes ki­szállni és alaposan megnézni ezt az érdekes és rohamosan fejlődő várost. A középkorban keletkezett az úgynevezett „Zsolnai könyv“ amely egyike a legrégibb tör­ténelmi dokumentumoknak. Egész 1524-ig pontosan fel­jegyzi a Sylna, Selina, Silina, Zsolna és Žilina néven említett város történetét. Innen tudjuk, hogy királyok verekedtek a vá­rosért, tűzvész és pestis pusz­tította, Apolo Militius új hitre térítette itt a katolikusokat, máskor meg a luteránusok té­rítették vissza a katolikusokat, de mindig az történt, ahogy azt az urak, a palatínusok kí­vánták. Valóban változatos a város története, mulatságos epizódok is keverednek a tör­ténelmi adatok közé, feljegyzik, hogy gróf Pongrácz hogyan ta­lálta meg a komédiások bódé­jában a vár úrnőjét és koldus seregével hogyan indult Besz­terce ostromára. A város tör-, ténelmí magva megőrizte a kö­zépkori jellegét az árkádos főtéren sátrat vertek a törö­kök, Rákóczi felkelő csapatai és a huszita harcosok. Zsolna' súlyos harcokat folytatott a későbbi idők folyamán is, ami­kor a textilgyárban és a gyufa­gyárban elbocsátották a mun­kásokat és egymást követték a sztrájkok. Ebben a városban jött össze néhányszor a kom­munista párt vezetősége is. Itt született meg az a határozat, hogy a párt illegalitásba vonul és onnan folytatja harcát. A felszabadulás után Szlovákia Kommunista Pártja itt tartotta meg konferenciáját, amelyen kitűzte a célt: minden erőt Szlovákia újjáépítéséért. Ma 15 újjáépített és 16 tel­jesen új üzemben folyik a ter­melőmunka. A Slovenába, a W. Pieck vegyiüzembe, az Észak­szlovákiai Cellulóze-gyárba, az Energetikai üzembp, a Panel­készítő üzembe, az új tégla­gyárba, a hatalmas tejfeldolgo­zó üzembe a Drevoimpregna vagy a Kovosrot üzembe siet­nek reggelenként az emberek Vonaton, autóbuszokon, töme­gesen érkeznek a dolgozók. Az utcákon nyüzsögnek a kisebb és nagyobb tanulók, hiszen Zsolnának 17 különböző szakis­kolája, sőt még főiskolája is van. Prágából idehelyezték a Forgalmi Főiskolát. A diákokat ma már a kényelmes, szép in­­ternátusi épületekben helyezik el. Az idén 1400, de 1965-ben már 4200-ra emelkedik a főis­kolások száma. A végzett diá­kok, mint vasúti gépészmérnö­kök és építészmérnökök vagy forgalmi mérnökök hagyják el az iskolát. A forgalom lebonyolításának kérdéseit valóban Zsolnán ta­nulmányozhatják a gyakorlat­ban is a legjobban. A város szépen berendezett hatalmas üzleteit messzi vidékről kere­sik fel. A fővárosokkal vetél­kedhet a forgalom. Este a Tatra és áz Osvit moziban, a Peter Jilemnický Színházban szóra­koznak a zsolnaiak, vagypedig a Kultúra és Üdülés Parkjában a nagy szállók, a Grand, Polom, Metropol halijában táncolnak. A fiatalok ma már nem igen andalognak a „Sóhajok hídjá­­nál“, a városnak ma már hét hídja van — hanem Bytčica felé sétálnak, az új településre és megnézik, hogy áll az épít­kezés, mikor házasodhatnak össze és mikor költözködhet­nek az új lakásba. Az utóbbi években, több mint kétezer új lakás épült fel, a pártkongresz­­szusig pedig még több mint 500 lakást adnak át. Megkerüljük a hatalmas fü­­tőház építkezési területét, az új csillagvizsgálót és máris Zsolna legszebb részén a Hliny városrészben a „bulváron“ já­runk, amelyre olyan büszkék. A település központi épületei, a szakszervezet székhaza és a 16 emeletes iroda ház. Ne felejtsük el, hogy Zsolnának 1970-ig 45 ezer lakosa lesz. A 650 éves város egész meg­fiatalodott. A sportolók városa lett. Az új stadionon egymás után születnek a nagyszerű csúcsteljesítmények. Zsolna kedvelt turista köz­pont, Az árvái duzzasztógátra, a Roháčere, a Vrátnai völgybe, Jánošík szülőfalujába innen in­dulnak a turisták. A jubileumi évvel kapcsolatosan a városi könyvtárban kiállítják azokat az irodalmi műveket, amely vonatkozásban állnak Zsolnával és a szakszervezet székházában a zsolnai képzőművészek alko­tásait mutatják be. Most új „Zsolnai könyvet" kellene írni, hatalmas vaskos kötetekbe se lehetne feljegyez­ni a város rohamos fejlődésé­nek történetét. M .M. A zsolnai Lenin tér. A legjobb CSISZ- szervezet Málek tiszt alakulatánál mű­ködik egységünk legjobb CSISZ szervezete, melynek Mišún ka­tona az elnöke. Sok tagja van, s bizony ilyen népes, nagy tá­borral jól megy a munka is. A CSISZ-tagok közül eddig már 13-an megszerezték a „példás katona“ jelvényt, 24-en a Fu­čík-, és 31-en a PPOV jelvényt. A jelvények megszerzése harci, politikai, valamint a kulturális téren kifejtett jó munkájukat dicséri. A katonák bátran szembenéz­nek a jövővel. Így a CSKP XII. kongresszusát újabb kötele­zettségvállalásokkal köszöntik. Ezek közül kiemelkedik egy elektronikus lövölde elkészíté­se, ahol a céltáblák automati­kusan csapódnak le és nyitód­nak fel a találat után. Továbbá a gépkocsigarázsok és épületek szocialista gondozásba vétele. Az idén leszerelők közül 50-en vállalták, hogy továbbtanulnak a mezőgazdasági főiskolán, há­rom raj pedig a „példás kato­na“ címért versenyez. A kato­nák bekapcsolódtak a VIII. VIT Szolidaritás Alapjára való gyűj­tésbe is. E téren kezdetben le­maradás volt, ezért a CSISZ- szervezet vezetősége gyorsan határozott. Társadalmi munká­kat szerveztek és az ebből be­folyt pénzt a Szolidaritási Alap­ra adták. Eddig már 1300 koro­nát gyűjtöttek. Elhatározták, hogy ennél az összegnél nem állnak meg és május végéig 5000 koronát gyűjtenek. Amint látjuk, Mišun katona jól vezeti a CSISZ-szervezetet az alaku­latnál. Nagy Árpád, katona • >•>>> • > » > Szívesen leveleznénk Ribes Hajnalka Szentgott­­hárd Hunyadi u. 51 sz. Ma­gyarország. Zenéről, sportról levelezne magyarul 17 éves di­áklány. Kovács Edit, Str. Ferenczl Nr. 1111 Rai- Gherogheni, Reg.:. Mur-Aut-Magh Loc: Lazarea, Románia: Irodalomról, müvéí; széfről levelezne magyarul, ro­mánul, 17 éves középiskolai ta­nuló. Takács Margit, Zalaegerszeg, Leány-diákotthon, Magyaror­szág Sportról és egyéb témák­ról levelezne magyarul, 17 éves diáklány. Hida Ferenc, Baja, Bokányi Dezső utca 14 sz. Magyaror­szág. Magyarul, oroszul, néme­tül levelezne, képeslapokat cse­rélne. Keszthelyi Éva, Szekszárd, Tinódy út 4 sz Magyarország. Színészképeket, képeslapokat cserélne, magyarul levelezne. Kovács Sándor. Budapest XIII kér. Pannónia út 30 sz. Magyarul, oroszul levelezne sportról és képeslapokat cse­rélne, 19 éves. Merő Nóra, Kaposvár, Baj­­csy-Zsilinszky út 17 sz. Ma­gyarország. Magyarul, oroszul, németül levelezne 18 éves kö­zépiskolai tanuló. Nagy Olga Budapest, XIV. kér. Cinkota Kultúrház utca 12 sz. Különböző témákról leve­lezne magyarul, 16 éves diák­lány. 1 Mogyorósi Judit, Pápa, Bás­tya u. 22 sz. Magyarország. Magyarul, oroszul levelezne kü­lönböző témákról, 17 éves di­áklány. Brehovszky Etelka, Ilejőbába FMSZ-iroda, Magyarország. Magyarul levelezne sportról, zenéről, 20 éves könyvelő. Gergely Gabriella, Budapest, XIV. kér. Cinkota, Kultúrház utca 12 sz. Sportról, filmről le­velezne, magyarul, oroszul vagy németül, 16 éves diáklány. Béres D. Katalin, Jászapáti, Gajsza utca 21 sz. Magyaror­szág. Zenéről, irodalomról le­velezne, magyarul 16 éves gim­náziumi tanuló. • •••••••••• i® Hazánkban a testneve­lési tanárképzés terén a négyéves képzésről áttérnek az ötévesre, s ebben egy- és kétszakos képzés lesz. Második szaknak a szlovák, az orosz nyelv, továbbá bio­lógia, matematika vagy föld­rajz választható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents