Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-05 / 23. szám
NYÍLJATOK RÓZSÁK Az, aki akkor, 1942. júniusában született ott, a Kladnótól 8 km-re fekvő Lidicén, most 20 éves lenne. Húsz éves. Rózsákat vinne kedvesének, vagy rózsákat kapna kedvesétől, ha ... ha" •ma emlékezetes napon, 1942. június 9-én el nem hangzik a parancs, amelyet így lehetne összegezni: Lidicét lakóival együtt megsemmisíteni. Miért — kérdezték akkor sokan. Miért pusztítanak ott, ahol nem pusztít még a háború, miért bántják egy bányászfalu békés lakóit, miért lövik le a férfiakat? Miért hurcolják el a védtelen anyákat és a gyermekeket? Miért akarják elnémetesíteni azokat, akiket lehet? Azért, hogy 1942. május 27-én Prágában merényletet követtek el Gabčík és társai Heydrich SS-Obergruppenführer ellen és úgy mondták, hogy a lidiceiek segítséget nyújtottak a merénylőknek? Nem, mert ha ezt állítanánk, akkor elhinnénk azt, hogy a személyek csinálják a történelmet. Lidice kiirtását a Gabčíkék által elkövetett merénylet indította el. Ez volt az ok, de mondjuk meg azt is, hogy okot könnyű találni a cél érdekében. A cél pedig egy nemzet, az adott esetben a cseh nemzet megfélemlítése volt. A Führer parancsa elhangzott, a parancsot teljesíteni kellett. Június 9-én Lidicén bekövetkezett a hosszú éjszaka, amely sohasem ért véget. Az egész úgy kezdődött, hogy németek vették körül a falut, nehogy valaki elmenekülhessen. A falu körülzárását rövid tanácskozás követte és megkezdődhetett a szégyenteljes akció. A férfiakat, 15 évtől felfelé, a Horákbirtokra hurcolták. A nőket és a gyermekeket az iskolában gyűjtötték össze. Egész éjszaka folyt a falu feldúlása, az emberek elhurcolása. Fényképek tanúskodnak a falu akkori arculatáról. Az utcán szétdobált bútorok, az autókon gyermekemberkék, férjeiktől el sem búcsúzó asszonyok voltak. Hová és merre? Senki, de senki nem tudta, csak vitték őket, vitték — a halálba. A Horák-birtokon meg egyre szaporodott a férfiaknak a száma. Hogy senki ne maradjon ki, névsor szerint ellenőrizték az érkezőket. Százhetvenhárman voltak ott, amikor megkezdődött a puskaropogás és a golyók ártatlan életeket oltottak ki. Az asszonyok még hallották a fegyverek dörgését, de nem sejtették, hogy férjeik szíve utolsót dobban. nekült, így emlékezik vissza a szörnyű percekre: „Láttuk, hogy mennek anyáink és testvéreink a halálba. Annak tudatában búcsúztak tőlünk, hogy soha többé nem találkoznak velünk, mert a gázkamrába mennek“. A lidicei férfiak tömegsírja. ■ ' 3Ä éöfeO Az új Lidice. Befejeződött a falu kiürítése. Lángok csaptak fel a békés lidicei családi házakból, de hogy kő kövön ne maradjon és jelenthessék: „Lidicét kitöröltük a térképről“ — újabb autók jöttek, munkásokkal, akik a leégett házak maradványait a falu mellett lévő halastóba hordták. A férfiak sorsa.beteljesedett de folytatódott a nőké és a gyermekeké, akik a haláltáborok lakói lettek. Mária Müllerová, aki megmeitt sem hagyták élni őket. A chelmni tábor könyörtelen vezetői 82 gyermeket küldtek a halálba, mert ezeket nem vitték el a birodalomba, mert ezekből nem lehetett volna „felsőbbrendűt“ nevelni. Amíg meg nem haltak, kicsi kezükbe papírt és ceruzát fogtak, hogy egy panaszoshangú levelet indítsanak útnak, amely sohasem talált haza. íme egy levél: Kedves Nagyanya! Üdvözletünket és sok-sok csókot küldünk. Nagyon szépen kérjük, küldjön valamilyen ruhát és alsóneműt, mert nem hoztuk magunkkal mást, mint egy öltözőt és cipőnk sincs, mezítláb járunk. Nagyon kérjük, ha volna egy darab felesleges kenyere, küldje el nekünk. Nagyanyu, ha "magának nem volna mit elküldeni, kérje meg a nénit, hogy szerezzen be nekünk ruhát. Nagyanya küldjön levélpapírt is, hogy írhassunk. Ne haragudjon, hogy enynyi mindent kérünk, de reméljük, hogy visszaszolgáljuk majd. Levelünkre minél előbb válaszoljon, még egyszer szívélyes üdvözletét küldi: Pepa, Jaruška és Adus“. Mi volt bűnük? Miért kellett meghalniuk, nem magyarázza meg senki. A bestialitás nem tűri a magyarázkodást. Lidice a bestialitás áldozata lett. Járom Lidice utcáit. Gondtalan gyermek kergeti előttem a labdát. A falu végén hirtelen visszafordul. Ott kezdődik a rózsákért, ott volt húsz évvel ezelőtt Lidice. A gyermek nem tudja már, ő csak a rózsákat látja. A gyermek nem érti a lidicei katasztrófa figyelmeztetését 20 év távlatából. Sokan nem értik még. Szaporodnak a világ minden tájáról küldött rózsabokrok a lidicei Béke és Barátság kertjében. Mégis kevés még a rózsa a világon. (esi) ’.V.V.V.W.V.V.V.V.V.V.V.V.V.NW.W.W.NV.W Negyvenkilenc lidicei nő lelte halálát a koncentrációs táborokban és a gázkamrákban. Nem bírták a szögesdrót mögött a gyermekek sem, mert még » F E L H I Ví Ä S “Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy lapunk jövőheti számában folytatjuk a Megismertem. Tudtam, Eltaláltam című versenyünket. Ebben a számban közöljük az elmúlt forduló győzteseinek névsorát, valamint a díjakat is. A szerkesztőség !iimmmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiilimmiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimm,iil|iiiiiiiiimiiiliiiiiiliiiiii,ii,iiiiiMiMi,iiiiiiiiii nyájuk magasan a térdük fölé csúszott. Hangosan csevegtek, nagyokat nevettek és minden belépőt megbámultak. A fiúk fekete ingben halványan, kócosán gubbasztottak mellettük. Olyanok voltak, mint szürke rongycsomók. — Ilyen helyen még sosem jártam — csúszott ki önkéntelenül a számon. — Elmehetünk, ha nem tetszik. — Nem. nem! Maradjunk, — tiltakoztam. — Igaz-e, furcsa népség? — kérdezte. — Ahol megjelennek, övék az egész helyiség. Nagyon szeretnek hangoskodni. Valójában azonban gyávák és félénkek. Nem válaszoltam. Viktor folytatta: — Valahol azt olvastam, hogy azért ilyenek, mert otthon nem kapnak elég szeretetet és hogy így egymás közt keresik az odaadást és emberi ragaszkodást. Badarság! Én jól ismerem őket. Engem se becéz, simogat senki, de azért nem ülök ide, hogy szeretetet kolduljak. — Én mégis sajnálom őket — jegyeztem meg halkan. — Nincs rajtuk mit sajnálni. Céltalan fecsegők, munkakerülők. — Lehet, hogy igaz, nem tudom, de én így élni nem tudnék. — Elhiszem. Egészséges embernek megfájdul a gerince a sok üléstől. Bólogattam. — Inkább egész nap dolgozom, mint egy órát gyűlésezek — toldotta meg. — Érdekes ... gyűlésezni én sem szeretek. — Inkább egész nap csákányozok vagy kirándulok. — Kirándulni nagyon szeretek. — Az ember mindig lát valami újat... Be szeretném járni az egész világot. — Átélni egy jó vihart a tengeren. őserdőben küzdeni. — Ugyanazt vágyom! Repülni, száguldani és nem egy helyre ragadni. — Egyedül? — kérdezte csipkelődve és mosolygott. Nem válaszoltam. Elakadt a lélegzetem. Lobogó tűz fényénél sem lehettem volna pirosabb, mint ebben a pillanatban. Yma Sumac hangja a világmindenségben. Aztán már semmi különösebb sem történt. Közömbös dolgokról beszélgettünk és még alkonyulat előtt hazaértünk. Ez történt. És most itt ülök a naplóm felett. Egy hete, hogy megérkeztem és máris mennyi minden történt velem. Akkor oly nyomasztóan telepedett rám az egyedüllét és most... Irén jó barátnőm, és körülöttem sok jő ember. Élik a maguk életét, mint bolygók futják saját pályájukat, látszólag egymástól függetlenül. De valami titkos erő mégis összeköt, összefűz bennünket — a nagy építkezés, az egyre emelkedő falak, gyárkémények, kezünk munkája, amit az utókorra hagyunk. Valami ilyesmit mondtam délután Viktornak is a városban. Különben nem tudom, mi lesz a kettőnk dolgának a vége. Oly tapasztalatlan vagyok, nincs kitől tanácsot kérni. Soha még férfi így a közelembe nem került, baráti kapcsolatokon kívül fiúkkal más kapcsolatom még nem volt. Félek és mégis kíváncsian várom a jövőt. Sok mindent olvastam s barátnőim is rengeteget suttogtak az élet „nagy titkáról“, esténként az internátus hálószobáiban, ahol lehullt köztünk minden válaszfal és kitárulkozott a lelkünk. Engem valahogy akkor nem nagyon izgattak a szerelem titkai. Ha néha erőt vett rajtam valami furcsa nyugtalanság, a munka vagy egy jó könyv, amelyet mindennél jobban szeretek, megnyugtatták a lelkem. Almaim eddig sosem voltak türelmetlenek, nem futottam elibe semminek, mint barátnőim közül oly sokan. De ez a mostani bizonytalanságom türelmetlen kíváncsiságom már más, egészen más!... (Folytatjuk) KULTURÁLIS HÍREK Bosszant, hogy folyton elpirulok, hogy nem tudok uralkodni érzéseimen. Igaz, Viktor is félszegen mosolygott. Ügy látszik, saját magát is meglepte kérdése. És ez növelte zavarom. Hallgattunk. Semmi okosabbat nem tehettünk. Ittam a kávémból, de úgy pihegtem, hogy hallhatta minden lélegzetvételemet. Mélység és magasság közt cikáztak érzéseim, mint A Karlové Vary-i XIII. Nemzetközi Filmfesztiválon a 43 résztvevő ország között Egy fiatalember kalandjai című filmmel első ízben szerepel az Egyesült Államok is. A bírálóbizottság tagjai a következők: Csuhraj (Szovjetunió), B. Wick (NDK), K. Zeman (ČSSR), K. Wald (NDK) és Blier francia színész. * * « Renée Clair, az első filmszínész, akit a Francia Tudományos Akadémia tagjává vettek fel. Cannesban, a XV. Nemzetközi Filmfesztiválon Az adott sző című brazil film vitte el a nagydíjat, melynek rendezője Anselm Duart. * * * A Szovjetuniónak száz TV- adója. 180 retranszlációs állomása van. 1954-ben még csak három adója volt és néhány száz vevőkészülék tulajdonosa. A TV-tulajdonosok száma meghaladja ma a 8 milliót. Saud-Arábiába*i megengedték, hogy a lányok stetvardessek lehessenek de csak azzal a feltétellel, hogyha fátylat hordanak. * * * A leningrádi Tudományos Akadémia most Afrika földrajzi szótárát adta ki, amely a világon első a maga nemében. * * * A Dolgozók Filmfesztiválját az idén 25 városban tartják meg. Az első előadást Plzeňben június 15-én, az utolsó előadást pedig július 2-án Prágában rendezik. * * * A Prágai Tavasz 1962 keretében nagy sikerrel mutatták be Ján Cikker szlovák zeneszerző Feltámadás című operáját, melynek szövegkönyvét Tolsztoj regénye nyomán a szerző maga írta. miiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiimiir IM ikm - Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy az Ifjú Láng ~ című rovatunkban nemcsak az iskolák irodalmi körei, E hanem a képzőművészeti főiskola hallgatói is bekapcso= lódtak. Az alábbiakban közöljük Deák György és Kiss E Sándor ötödéves hallgatók rajzait, akik a közelmúltban š Komáromban is kiállították müveiket. A kiállítást rövid = idő alatt sokan tekinthették meg. Kiss Sándor: Csók. Deák György: Szerelmes pár. Kiss Sándor: Szöges drótok. llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMlllllllliiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiii iiimmmmmiifmmmmmimmMiimimiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiinmimimiinmimi'iiMtmimir tfimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiimimmiiiiimiiiimiiiimmmiiiMimiiiiimiiiiiiiHMmiiiitiiiiimimiiimirmiiiiimiiiiiiimimiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiliiiiiiiiiimmiiiitiiiiiimmiiimimiiiiiifii
