Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-22 / 21. szám
JÖVŐ, IRODALOM,IFJÚSÁG VLADIMIR MINÁČ, ISMERI SZLOVÁK IRÖ GONDOLATAIBÓL: Mindannyian megegyeztünk abban, hogy amikor a jövő kérdéseiről gondolkozunk igen hasznos és elengedhetetlen, hogy a fiatalok problémáival foglalkozzunk. Vajon akad-e két ember, aki gondolkodás közben ugyanazon tapasztalatokból indulna ki. Miután nem rendelkezünk ilyen általános érvényességű tapasztalatokkal, gondolkodásunkban zűrzavar állhat be. Közös tapasztalatok alatt a tudományos szociológiai kutatás eredményeit értem. Az olyan tudományos kutatást, amelyben résztvennének az oktatók, az internátusok nevelői, a műhelyek mesterei, a társadalmi intézmények dolgozói, a statisztika és természetesen a ! fiatalok. Igaz, hogy az irodalom nem is követeli az olyan szigorú tudományos kutatást, mint amilyenre gondolok Másrészt viszont tévképzeteket sem szabad terjesztenie Az új irodalom ifjú hőse nemcsak a kivételes lény — ami önmagában nem is lenne olyan rossz — hanem amint azt Bratislavában mondani szokás rendszerint „az elcsúszott alak“. A céltudatos fiatal — újból nemcsak az irodalomról beszélek — rendszerint sematikns papirfigura. Rokonszenves a tapogatózó félhuligán. Az, aki az élét céltalanságának gondolatával „koketál“, elfogadhatóbb alak mint az, aki bizonyos célokért küzd. A cinizmus álarca alatt az irodalom értékes tulajdonságokat leplez lt, az egyenességet, a kérlelhetetlen igazságszeretetet. Bizonyos fokig eszményképeket is leleplez, amelyek azokká válhatnának, ha akarnák. Lassanként már kialakul a példás fiatalokról alkotott képünk, amely hogy ha huligánoskodnak is csak szemérmességből teszik és azért, hogy ellenszegüljenek a „látható“ erényeknek. Képet nyerünk arról az ifjúságról, amely ellen valaki megbocsáthatatlanul vétett. De kicsoda? A nyert kép hamis és banális. Ne csodálkozzunk azon, hogy nagyon elterjedt és különösen a művészek körében használják fel. Sok olyan vonást rejteget amely a régi bohémnézetekre emlékeztet. Az anarchia ösztönét — amely a fiatalokban mindig él — a legmagassabb és nem egyszer az egyedüli alapelvnek tekintik. Az irodalomnak jogában áll és kötelessége is, hogy mindent és mindenkit megértsen; igényt tart arra, hogy helybenhagyják és el kell viselnie, hogy bírálat alá vegyék. Megfeledkezünk arról, hogy a cinizmus álarca alatt nem az erényeket, hanem elsősorban a gyengeséget és a félelmet takargatják. Ebből a szempontból nézve az ingadozó félhuligánok világa bár kevésbé érdekes, de érthetőbb és igazibb. De nemcsak a kivételes esetekről és a kisiklottakról van szó, hanem a fiatalokról és a jövőről. A fiatalokról folytatott viták folyamán — úgy látom nagy hibákat követünk el. A viták ugyanis mindig azt feszegetik, hogy vajon a mai fiatalok jobbak-e, mint a múltban voltak, Ha közvetlenül nem is adnak feleletet — a magyarázatban mindig megtaláljuk. De nem ez a lényeges. A fontos az, hogy amikor a fiatalokról gondolkodunk tegyük fel a következő kérdést: Vajon helyesen készítjük-e elő őket a jövő feladatok teljesítésére? Milyen a fiatalok szakmai felkészültsége? Erkölcsileg milyen magaslaton állnak? Készek-e áldozatot hozni és elviselni az élet nehézségeit? Felkészültek-e arra, hogy hősiesen teljesítsék a rájuk váró feladatokat? Készek-e arra — és ez nagyon valószínű — hogy a fiataloknak tömegesen a mezőgazdaságba kell menniük? Vajon lehetséges-e, hogy a szakszerűen képzett állatgondozót eszményképüknek tekintsék? Vajon a fiatalok elég szívósak lesznek-e hogy ellenálljanak a sok-sok ismeretlen akadálynak? Ezekre a kérdésekre senki se adhatja meg egymaga a választ. Csak kollektiven felelhetünk ezekre a kérdésekre. Pedig valóban igaz kérdések. A fiataloknak nincs múltjuk: csak jövőjük van. Az ifjúság társadalmi minősítését csakis abból ítélhetjük meg, hogy hogyan készül a jövőre. A szovjet képzőművészek emléket állítanak azoknak a mindennapi hősöknek, akik áldozatkész munkájukkal kiérdemelték a nép megbecsülését. GINZERY ÁRPÁD: A jövendők (elé Megéledt bennem egy gondolat. Lombot hajtott: zöldet, frisset, ózonban ringat, míg álmatagon, harmóniákra bukkan ősi vággyal fürkésző tekintetem. Hinni akarok a zajos csendben a fénylő sötétet élvezem, ha tétován merengve a sejt-mélységeken a mindenség küszöbén bekopogok a rejtélyek eldugott kamráiba. Vágyom a tudhatót, élvezem az érezhetőt, kutatom az ismeretlent. Reményeket szülő véletlen törvényszerűség, jövőbe idomult jelen melegíti fürkésző óhajom. Gátokon lépdelek szilajmód. Oj völgyeken pihenőt tartok. Utánam fényár mindenütt. Következőknek könnyebb lesz elérni egykor, eddig. Ütembe illesztett jövendők óvják utamat, míg járom azt. Sok eltitkolt álom vonul végig velem. A '*** *&• ■Á «**/#$* / ^ * ■ ■ - "Lat- zS-v' / j ■ ; **» M» e» P6 r „lir * »■ •• I.# !* A .. ‘ •s.„Síjí-’v • • • * !i i Kulturális hírek Vlagyimir Iljics Lenin könyvtárában több mint 8700 könyv, folyóirat és újság volt. Moszkvában most katalógus jelent meg amely részletes tudományos leírást ad azokról a müvekről, amelyeket Lenin olvasott. Graham Green regényei eddig „megjósolták“ a forradalmat azokban az országokban, amelyekben játszódnak. A csendes amerikai című könyv kevéssel Vietnam felszabadulása előtt jelent meg, a kubai forradalom hamarosan A havannai emberünk megjelenése után kezdődött. Legutóbbi regénye Kongóban játszódik — kevéssel az ország függetlenségének kikiáltása előtt írta. replői. A két szovjet filmszí-“ nésznő a külföldi lapok szerint a szerénységével és természetes-« ségével tűnt ki az összegyűlt" filmcsillagok közül. ■ A prágai Tyl Színház díszelőadásán mutatja be Mozart Don Giovanni című operáját, abból az alkalomból, hogy Mozartnak ezt az operáját 175 évvel ezelőtt adták elő először Prágában, ugyancsak a Tyl Színházban. Mozart ezt az operáját annak idején Prága lakosainak ajánlotta. V g síi f» 0 rá í •,:í f n v:*_ ¥ \;-T S ? \ \ \ X \\ fej WM fii *n * $ c í* H v.j j % ?! Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom mit szokás ilyenkor tenni! Bemutatkozzam először, vagy kezdjem a sablonos mondókával, hogy: „Az Üj Ifjúság olvasója vagyok...“ stb.? Először írok Önöknek, tehát nem tudom a formát. Sokszor elhatároztam, hogy beszámolok az iskolánk ifjúságának életéről, a CSISZ-szervezet munkájáról, de mindig összetéptem a levelet, gondolván — úgysem közlik. Nem mutatkozom még be, az Üj Ifjúságba szánt alábbi cikkből megtudják, ki vagyok. IRODALOM SZAKISKOLÁBAN „Nem megyek ipariskolába, mert bár szeretem a gépeket, mégis olyan iskolát szeretnék választani, ahol alkalmam, lehetőségem van irodalommal is foglalkozni. Tudod, én mindig szerettem az irodalmat, és ezt biztos nem találom meg egy gépészeti szakiskolában." — Ilyen beszélgetést hallottam a minap Kassa főutcáján a villamosban. Én a kassai magyar tannyelvű ipariskola diákja vagyok. Nem bántam meg, hogy ezt választottam. Szeretem a gépeket, a technikát, és amiről beszélni akarok, az irodalmat. A villamosban beszélgető fiúkhoz szeretnék szólni. Iskolánkban gyakran rendezünk irodalmi délelőttöket. Nem szabad a szaktudományok melletti irodalomból elkorcsosodnunk. A tehetségesebb diákoknak lehetőségük van próbálkozásaikat és tehetségüket tökéletesíteni, tovább fejleszteni. Iskolánk CSISZ-szervezete minden évben irodalmi pályázatot hirdet ki, melyre sokan beneveznek. És hadd beszéljek egy kicsit a legutolsó irodalmi délelőttünkről. Minden ilyen irodalmi délelőttöt más-más osztály rendez meg. Az utóbbin a fő téma B. Némcová, Charles Dickens, Mozart és Smetana életrajzának, munkásságának ismertetése volt. Az irodalom e nagy embereinek legszebb műveit tárgyaltuk meg és ismertettük ezekből a legértékesebb részleteket, szemelvényeket. Zeneművészeti nagyjaink életrajz-ismertetése után ketytyent a magnetofon kapcsolója és fölcsendült Smetana Vltava című zenekölteménye. A szilajon rohanó Vltava ott zúgott a zenében, s ott csillogott, hullámzott diáktársaim szemében. Átszellemült arccal hagytuk el a termet. Még most is fülembe cseng Némcová kedvesen-szép stílusa, látom Dickens nyomorúságos gyermekkorát, Mozart életét, és még mindig itt hullámzik előttem a Vltava, — kéklőn, csillogón — ... pedig szakiskolás vagyok, technikus leszek. A XVIII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivált június 9—24. között tartják meg. * * * Egy New York-i kiadóvállalat lexikont állított össze a politikai és az üzleti élet számára mindazokról a „népies“ kifejezésekről, amelyeknek nasználata a bíróság előtt becsületsértésnek minősül. A lexikonban a szavak eredetének elemzése mellett az alkalmazásukkal járó pénzbüntetés arányát is feltüntetik. * * * A Szovjetunió filmjeit a jövő héten vetítik. Cannesben tartózkodnak már Juna Gulaja és Larissza Luzsina, a bemutatásra váró szovjet filmek fősze-JOREGGELT AFRIKA! KENDE ISTVÁNA világ érdeklődésének homlokterében ma a fekete földrész, Afrika áll. A gyarmati népek egymásután vívják ki függetlenségüket és ennek a nagy politikai és társadalmi átalakulásnak a folyamata szemünk előtt zajlik le. Kende István magyar újságíró ennek a történelmi processzusnak egyik felvonásába nyújt bepillantást „Jóreggelt Afrika“ című művében. Az újjászülető Guineába vezeti el az olvasót, ebbe a fiatal köztársaságba, amely 1958-ban emelkedett ki a francia gyarmati sorból független állammá. Még csak néhány hónapos ez a függetlenség, amikor Kende megérkezik Conakryba, az ország fővárosába, hogy tanúja legyen, mint kezd egy nép új életet a gyökerében megváltozott körülmények között. Eleven, színes tollal rajzolja meg a tegnap és a ma Guineáját, valamint azt a perspektívát, amely az ország előtt áll. Az Atlanti-óceán hullámverése szakadatlanul ostromolja a partokat. A fodros, tarajos hullámok örök szimfóniájában szinte halljuk, mint mesél a tenger. Az őserdők páradús, zöld és arany félhomályában. majmok és papagájok nem szű,nő rikácsolása közben, kerek, csúcsostetejű falvak tikkasztó forróságában, dzsungelek között kígyózó folyók méltóságteljes hömpölygésében ismerkedünk egy ország arculatával, dolgos, vendégszerető népével, amelyik úgy fogadja az idegen újságírót, mintha ő is egy volna közülük. Kitárják előtte szívüket, elmesélik neki küzdelmes életüket. Őszintén beszélnek problémáikról, elmúlt életük sok fájó sebéről, a súlyos gondokrőí, az örszágépítésben előttük álló nehéz feladatokról. A szavannákra boruló csillagfényes éjszakák csendjében, melyet csak néhai-néha tör meg egy oroszlán távoli bődülése, szinte érezzük Afrika szivének dobogását. Az alkonyatban hosszan elnyúló pálmafák árnyékában hallgatjuk a tam-tamot, az európai fülnek oly szokatlan bennszü'ótt zenét, ezt a bánatos, néha szinte szomorú dallamot. Különös, titokzatos szokások, hagyományok elevenednek fel az elbeszélések nyomán, melyek még ma is sok helyen átszövik a mindennapi életet. A férfivé, illetve nővé-avatás kultikus szertartása, amikor az avatandökat elkülönítik úgy. hogy a legényeket egy külön telepre, a lányokat az erdőbe küldik, ahol egy-két hónapot — néha azonban egy félévet is — kell eltölteniök, mígcsak, hitük szerint, férfivé, illetve nővé érnek, Ennek leírása is az afrikai élet misztikumai közé enged bepillantást. Együtt csodáljuk a szerzővel az égő bozótvilág félelmetes, de megkapó látványát. így irtják a bokrok, cserjék, hatalmas füves vidékek növényvilágát, hogy kiirtásukkal termőtalajt nyerjenek. így szorítják vissza lépésről-lépésre az őstermészetet. A fiatal köztársaság legnehezebb kérdéseivel is megismerkedünk: a tanító- és orvoshiánnyal Bár a lakosság buzgón építi országszerte az iskolákat és egészségügyi intézményeket, még mindig nagyon kevés az orvos es a tanító, hiszen csak most kepezik ki ennek a két fontos szolgálatnak a dolgozóit. Az a néhány európai orvos, tanító. mérnök, aki segíteni jött i guincai népnek, valóban emoerfelotti munkát végez, amíg . felnövekvő utánpótlás a helyére kerül. Kende István bemutatja nekünk Sékou Tourét is, az önálló Guinea első elnökét. Elbarangol velünk a főváros, Conakry utcáin, amely tulajdonképp az egyetlen európai értelemben vett városa ennek az országnak a földjén. A felhőkarcolók és luxusszállodák árnyékában még ott húzódnak meg a bennszülött negyedek vályogfalú viskói, ezekből azonban mind több tűnik el, hogy helyet adjanak a korszerű és egészséges lakásoknak. Míg a mellékutcákban kétkerekű kordék, kutyák, kecskék és gyerekek tarka egyvelege hullámzik, a főbb útvonalakon már a magyar Ikarusz autóbuszok, csehszlovák Zetor-traktorok futnak és nem ritka a Pannónia motorkerékpár sem. A Hotel de France luxusszállodája hangos az idegen szótól: emberek, akik a messzi Európából jöttek, ütik fel itt tanyájukat, hogy segítsenek felépíteni a technikai felkészültség eszközeivel az új országot. így fonódik egybe Kende útirajzában a múlt és a jelen, látjuk, mint tör utat a kultúra az ‘ elmaradott rétegek ezreihez. Az író ottjártakor éppen egy Moliére darabot adtak a fővárosban, amatőr színészek fellépésében. A müvet szemléletes, feketefehér és színes, művészi fényképfelvételek teszik élvezetessé. Könnyed, világos stílusa mindenki számára hozzáférhetővé teszi Kende írását. STRASSER BÉLA Hazánk fővárosában ebben az évben ismét nagy sikerrel rendezték meg a Prágai Tavaszt, amelyen számos külföldi vendég is szerepelt. Felvételünkön a Prágai Tavasz megnyitó hangversenye. i Kedves kislány! írásodat nagyon szívesen tesszük közzé, mivel érdekesen számolsz be a történtekről. Reméljük, hogy a jövőben rendszeresen írsz és bemutatkozol név szerint is. Szerkesztőség Prágai Tavasz
