Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-22 / 21. szám

Barátaink között Elmondom, hogy történt: Mi­előtt német barátainkhoz Drez­dába indultam, különböző érzé­sek fogtak el. Nem mintha ké-* telkedtem volna a haladó Né­metország lakosainak érzelmei­ben és a közös harcokban. Nem. Tökéletesen felfogtam, hogy mit jelent: nem egyforma min­den német. Az új Németország­ba, az újarcú német fiatalok közé mentem. És a fiatalok, azok nyíltak és mindig meg­mondják a magukét. Pont erről akarok írni, arról, hogy mit láttam, hallottam és mit éreztem. Drezda vidékén jártunk, s amerre csak men­tünk, mindenütt nagyon jól éreztük magunkat éá ami a legfőbb, teljesen otthonosan. Akár Drezdában, a Gagarin-ut­­cában, akár a Walter Ulbricht Pionírházban, hát még amikor a pionírokkal és az FDJ-fiala­­lokkal beszélgettünk. Nyirkos, hideg reggel futot­tunk be a drezdai állomásra. Megpillantottuk a ránk váta­­kozó pionírcsoportot, mosoly­gós arcukat és úgy éreztük, mintha valami melengetné szí­vünk táját. Hát még amikor az FDJ-fiatalok körülfogtak ben­nünket, megszólaltak a fanfá­rok és elhangzottak az igazán bensőséges baráti üdvözlő sza­vak. Meissenben, ahol az első ta­lálkozást rendezték meg elein­te még küzdö'ttünk a hivatalos udvariaskodás ellen, de amikor megszólalt a trencséni Odeva­­lányok tánczenekara, akkor tö­kéletesen „feloldódott" a han­gulat. A temperamentumos csárdás magával ragadta a né­met fiatalokat. Mindnyájan át­­éreztük, hogy úgy van, ahogy azt Erich Bittner, a pionírhoz vezetője és az FDJ kerületi titkára mondotta: A mi közös ellenségünk a német imperia­lizmus. De nemcsak érzelmileg kerültünk közel egymáshoz. Nemcsak a szavak, a gesztusok voltak számunkra ismerősök, hanem elsősorban a tények, Az a körülmény, hogy hogyan rea­gálnak a nyugatnémet propa­gandára, a rádió- és televízió­adásokra. Az a tény hogy mi­lyen lelkesen jelentkeznek a Felvételünk a búcsú pillanatait örökíti meg. Középen az FDJ meisseni szervezetének titkára, balról Erich Bittner elvtárs, jobbról pedig Gustav Cecálek elvtárs, csoportunk vezetője és egyszersmind tolmácsa. népi hadseregbe. Ezt láttuk a meisseni Elektromos Gépipari Üzemben, ahol az ipari tanulók arra kötelezték magukat, hogy bevonulnak katonának, mert meg akarják védeni a szocia­lista rendszer vívmányait. Azóta a katonai szolgálatot a törvény már kötelezővé tette. Amerre csak jártunk, mindig azt figyeltem, vajon találko­zunk-e revansista gondolat nyomaival. Határozottan állít­hatom, hogy az Adenauer-poli­­tika nyomán új életre kelt re­vansista gondolatok itt, az NDK-ban nem találnak termé­keny talajra. A generációs probléma természetesen létezik és azt nehéz is eltörölni. Meis­senben Ľudovít S. — ma 30 éves — nyíltan elmondta, hogy naponta heves vitákat folytat idős édesapjával, akit szíve még mindig a mi határaink felé húz. Oda, ahonnan mennie kel­lett. Ludovítot azonban már semmi sem köti a szudéta vi­dékhez. Az apját is csak az bántja, hogy a mások bűne miatt kellett szenvednie, úgy érzi, hogy megrövidítették, egyszerűen becsapták. Persze, a fiatalok között is akadnak olyanok, akik talán se­hol se éreznék jól magukat, vonzza őket a kalandvágy, az idegenség és főleg a nyugatné­met propaganda. A határok Vendégeink útjáról A szovjet kül­döttség Szlová­kiába is elláto­gatott, többek között felke­reste a Zvolen­ská Slatina-i EFSZ-t is. A szövetkezeti dolgozók ha­gyományok szerint kenyér­rel és sóval fo­gadták a ven­dégeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak tanulmányi küldöttsége hazánkba látogatott és Ostravát is felkereste. A Klement Gottwald Üj Kohó dolgozói meleg fogadtatásban részesítették a kedves vendégeket. Képünkön a küldöttség titkárát L. F. Iljicsovot és Drahomír Kolder elvtársat, a CSKP politi­kai irodájának kandidátusát, valamint Félix Dvorský elvtársat, a K. G. Új Kohó kiváló szakemberét látjuk. „nyitva álltak" és így bizony főleg a diákok és az orvosok köréből sokan hajlottak a csá­bító ajánlatokra. Még a medi­kusoknak is berendezett ren­delőket ígérgettek és óriási fi­zetéseket. De piost már a fia­talok jól tudják, hogy miért igyekeznek őket oda csábítani. Már egyre ritkábban ülnek fel a csábító ajánlatoknak. Annyira összemelegedtünk német barátainkkal, hogy a búcsú valóban nehezünkre esett és teljesen felkeverte ér­zelmeinket. A fiúk és leányok jelvényeket, kék ingeket, em­léktárgyakat cseréltek. Fájó szívvel váltunk el egymástól, amikor a meisseni pionírotthon elé jött az autóbusz. Gyorsan még egy utolsó címet írtunk noteszunkba és mi tagadás, szemünkben könnyek csillantak meg. Különösen a lányok bú­csúztak nehezen, hangos zoko­gással' borultak a nyakunkba. Már hazánk határai felé köze­ledtünk és még mindig nem tudtunk megnyugodni. Csak az a gondolat derített fel, hogy rövid idő múlva majd ők jön­nek hozzánk látogatóba. MICHAL HAVRAN RÖVIDIN A csiga fontos kiviteli cikk, egyre több iskola is bekapcso­lódik a gyűjtésbe. A felvásárló központokban kg-ként 3 koro­nát fizetnek érte. Körülbelül 33 darab egy kiló. * * * Kelet-csehvidéken szép ered­ményeket érnek el a kecske­tenyésztéssel A kecske eléri az évi 953 kg tejhozamot. * * * A janštýni üveggyárból a vi­lág minden sarkába szállítjuk a híres csillárokat. A dolgozók új, jól bevált termelési tech­nológiát dolgoztak ki. * * * A gottwaldov-malinovi ker­tészet az érdeklődőknek cit­romfa-palántákat ad el, ame­lyeken három év múlva jóízű gyümölcs terem. * * * A tornaijai erdőgazdaság több mint 800 hektár területen fácánokat tenyészt. Ez idén több mint 300 fácáncsaládot telepítettek le ide. * * * A pöstyéni Prema nemzeti vállalat eddig több mint 30 fé­le orvosi műszert gyárt. Főleg gyógyfürdő-berendezéseket és mútőfelszereléseket. * * * Turčianské Teplicén a jövő­ben hővízzel fűtik a fürdőtelep épületeit. * * * Az opavai gépipari' üzemben tejárusító automatákat szer­kesztettek. Az üvegeket hűtő­szekrényekben tartják, az au­tomata kapacitása 192 üveg tej. * * * A Slovenka nemzeti vállalat a Termoril nevű új műrostszál­ból fehérneműt készít a reu­mások számára. * * * A prágai vasútigazgatóság 12 vasúti szerelvényt kapott a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból. Az új személyszállító kocsik emeletesek, színesek és kárpitozottak. * * * Nagymihály közelében hatal­mas sótelepeket találtak. A só­réteg helyenként 60 méteres. Beláthatatlan időkre fedezi só­szükségletünket. * * » A Motex n. v. újszerű, autó­­tetőre szerelhető sátrakat hoz forgalomba. Közkedvelt fiatalok Ha a kiértékelést vesszük alapul, már szinte megszo­kottak a szavak: teljesítet­tük, túlléptük, részt vet­tünk ebben, abban és így to­vább. A vállalás kiértékelé­sénél természetesen elke­rülhetetlen számokat is em­lítünk. Számok nélkül ke­vésbé tudjuk felmérni azt a munkát, melyet a brigád, a munkacsoport végzett. Még­is a számok mellett mást is elmondhatunk, talán az első hallásra „jelentéktelennek“ tűnő szavakat: megismerjük gyártmányaink szerkezetét, megtanuljuk a technikai rajzok olvasását, az üzemi könyvtárból könyveket köl­csönzőnk ki, mert szeretjük a könyveket, a munkaszünet elején rendszeresen gya­korlatozunk stb. Nem különös szavak, még­is elgondolkodunk felettük. — A vállalást senki sem diktálta. A fiatal CSISZ-ta­­gok, a lányok mégis tudják, mit kell tenniük saját és mások érdekében. Említsünk csak meg néhány számot is. A munkacsoport az első ne­gyedévben az önköltségen több mint 6 ezer koronát ta­karított meg. Az újítási ja­vaslatok realizálása által elért megtakarítás pedig a 12 000 koronát is meghalad­ja. A munkatermelékenységi tervnek 103,7 százalékban tettek eleget, a nyersterme­lési tervet pedig 103,2 szá­zalékra teljesítették. A bér­alapon viszont több mint 5 ezer koronát takarítottak meg. Ne értsük félre, a megtakarítás relatív, a mun­katermelékenység emelésé­vel érték el. Tehát a Dobrovodský elv­­társnő által vezetett szocia­lista munkabrigád az érsek­újvári Elektrosvitben nagy közkedveltségnek örvend. A munkacsoport tagjai, a „csitri" lányok lelkiismere­tesen és becsületesen dol­goznak; így a szocialista munkabrigád kitüntető cí­met megérdemelten kapták. Az 513-as üzemrész fiatal dolgozói azonban ezzel az eredménnyel, sikerrel nem elégedtek meg. Magasabb célkitűzést tettek. Elhatá­rozták, hogy bekapcsolódnak a „CSKP XII. Kongresszusa Brigádja“ mozgalomba. így most már népszerűségük titkát ne is kutassuk, mert ebben a fiatal lendületben, határozottságban és törek­vésben rejlik. Tóth János A verovanyl (olomouci já­rás) EFSZ dol­gozói hét nap alatt 450 hek­tár területet vetettek be ta­vaszi búzával. Hét nap alatt 176 hektár te­rületen fejez­ték be a cukor­répa vetését és 92 hektáron a burgonya ülte­tését. A szép eredményeket a jó munkaszer­vezésnek kö­szönhetik. A CÉL... Március 11-én * 1 történt, amikor elhatároztuk, hogy versenyt indítunk a szo­­cialista munka­­brigád címért. Akkor még ki­lencen voltunk. A munka jól ment, akadálymentesen. Két­ségbeejtő lett a helyzet vi­szont, amikor négy társunk be­vonult katonai szolgálatra. Nagy gondot okozott ez. főként nekem, csoportvezetőnek. Ki­derült azonban, hogy erős aka­ratú egyének alkotják csopor­tunkat. Azt mondták az elvtár­sak: versenyezni akarunk ak­kor is és olyan kollektívát ala­kítunk mi, amely minden aka­dályt legyőz. Szavukat be is tartották a fiúk. Megtettek minden tőlük telhetőt. Ügy szerveztük meg munkánkat, hogy egyes műsza­kok között ne adódjon semmi­nemű anyag- és munkatorló­dás. Az egyik műszak dolgozói figyelemmel kísérték a másik munkáját, viszont soha nem történt meg, hogy az esetleges többteljesítés esetén az egyik vagy a másik műszakban civa­­kodás lett volna közöttünk. Minden erőnket a feladatok teljesítésére fordítottuk. És íme az eredmény: tervünket 120 százalékra teljesítettük, 5426 korona értékű anyagot takarítottunk meg és több újí­tási javaslatot is tettünk. Cso­portunk minden tagja rendsze­res újságelőfizető és a kultúr­­munkából is kivesszük részün­ket. így sikerült elérnünk, hogy május elsejével elnyertük a szocialista munkabrigád cí­met. Az elért eredmények új erőt, új elhatározást öntöttek belénk és elhatároztuk, hogy további munkánk folyamán elnyerjük a „XII. pártkongresszus brigádja" címet is. Éppen ezért nagy fi­gyelmet fordítunk minden hír­re, mely a XII. pártkongresszus brigádja címért folytatott mun­káról szól. VÉGSŐ GYULA Kutya lesz az első bolygóközi űrutas? „Feltehető, hogy annak a bolygóközi űrhajónak, amely a Föld-Hold-Föld útvonalat fogja megtenni, az első utasa kutya lesz" — jelentette ki az Ogo­­nyok című folyóirat tudósítójá­nak Ivan Kaszjan, annak a tu­dományos intézetnek a munka-" társa, ahol a leendő űrhajóso-* kát kiképezik. A szovjet szak­ember elmondta, állatkísérletek segítségével sikerült megbízha­tó rendszert kidolgozni, hogy az űrhajós minden veszély nél­kül térhessen vissza a Földre; például katapult segítségével, miként German Tyitovval is történt. Kaszjan kijelentette: vannak bizonyos rokonvonások abban a módszerben, ahogy a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban az űrhajósokat ki­választják és kiképezik. Meg­említette azonban: nem lehet egyetérteni azzal, hogy az ame­rikaiak túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az űrhajóspiló­táknak juttatandó anyagiaknak. A Szovjetunióban azok választ­ják ezt a hivatást, akiket igazi hazafias lelkesedés tölt el. .■«V.V.V.V.V.V.V.V.W.V.W.V.V.V.V.V.W.V.V.V.V.V.V.V.VW.V.V.V.V.V Elárulta titkát... Csalódottan néztem vissza a bejárat fölötti cégtáb­lára. Pieta nemzeti vállalat — olvastam el újra. De nem tehettem másképp, odébbálltam. És künn, a sza­badban akaratlanul is az üzem­ben folytatott beszélgetésem jutott eszembe, majd az ottani ellentétek, melyek valóban fennállnak és amelyeket meg nem érthetek. Azután fent a város macska­köves utcáin, mintha még min­dig nem hittem volna a saját szememnek, újból előhúztam az újságot és igyekeztem most már nem érvelni, hanem a szá­mokat összehasonlítani. És valóban, a helyi tudósító egy nullával sem írt többet, sem kevesebbet, mint amennyit az üzemi hirdetőtábla jelez: a megtakarított anyagból további 80 ezet korona értékű felsőru­hát készítünk, jobb munkaszer­vezéssel 25 ezer korona érték­ben növeljük a megtakarított anyagot, és így tovább ... A vé­gén pedig egy kis összeadás és a végösszeg 114 ezer megtaka­rított koronát mutat. Igen, ezt jelezte a hirdető­tábla, melyet az üzem tudósí­tója így foglalt össze: A Sel­mecbányái Pieta n v. dolgozói felülvizsgálták a XII pártkong­resszust köszöntő felajánlásai­kat és úgy látják, hogy azoknak kibővítése könnyen elérhető ... Az újságban és a hirdetőtáb­lán feltüntetett számok és a szöveg pontosan egyeznek, és mégis... — Nem, nem, másképp van ez egy kicsit, — mondta mégis K. Terézia, a Selmecbányái kö­­töttárúgyár CSlSZ-szervezeté­­nek vezetőségi tagja. — De hisz az újabb vállalá­sok is, melyek az előző felül­vizsgálása után születtek, a va­lóságot tükrözik, vagy talán... Igen, így van ez — vágott köz­be újra — és ha csak ezt akar­ja, akkor semmi kifogásom el­lene, de többről egyelőre ... Vagy inkább műszak után újból elbeszélgethetünk, de csak... — Talán Kostankiovát, a bri­gád vezetőjét is bevonhatnánk akkor, — tettem fel az ajánla­tot. Nem fogadta el. Szótlanul búcsúztunk. Kissé levertnek látszott és egy pillanatig sem hittem, hogy továbbra is állja előbbi ígéretét. Ott állt az óriási platán alatt. Mozdulatlanul. Te­kintete a semmiségbe meredt, talán gondolkodott. Amikor megpillantottam, szerettem volna visszalépni, nem zavarni, de féltem, hogy bosszantanám meggondolatlanságommal. Vi­szont tudni akartam, az ígére­te szerint cselekedett -e vagy csak a véletlen sodort össze bennünket újra. Tudtam, hogy eljön — mond­ta mindjárt, amikor megpillan­tott. Én viszont nem hittem egy ilyen korai találkozásban, hisz .. — De én bíztam — erősítette meg újra, — a maga hivatása, munkája is megköveteli... Vi­szont meggondolatlanul csele­kedtem, amikor mindenáron ki­térni igyekeztem a konkrét vá­lasz elől. — Hosszasan beszélgettünk a százados fák alatt. Elárulta tit­kát, illetve az egész CSISZ- szervezet vezetőségének nehéz­ségeit. Még egyre nem tudtak közös álláspontra jutni. Egyesek sze­rint csak az a megbeszélés, gyűlés szolgálja az ügyet, amely a termelést is segíti s egész életükre az üzemben s az üze­men kívül is hat. Mások viszont hiányolják, hogy a megbeszélé­sek, viták tervszerűség híján nem állandósulnak. Persze akadnak olyanok is, és elég szá­mosán, akik a két fél vitája közben igyekeznek kivonni ma­gukat minden alól. Így azután a szervezeti élet terén, mely károsan kihat a po­litikai és az egész ideológiai nevelésre, valóban hiányok van­nak, ami ha nem is mindjárt, de később bizonyára károsan érezteti hatását. A Selmecbányái kötöttárúgyár CSISZ-fiataljai valóban ko­moly termelési sikerekkel di­csekedhetnek. Hisz ezt bizo­nyítják a kongresszusi felaján­lások is, amelyeket utólag még ki is bővítettek Am további si­kerekkel csakis akkor számol­hatnak. ha szervezetileg is egy­ségesen látnak munkához. Megértettem K. Terézia vi­selkedésének okát. Mint felelős ifjúsági vezető nem hallgathat­ta el a hiányosságokat, ha a sikerekről is beszélni akart... Sárkány Árpái

Next

/
Thumbnails
Contents