Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-22 / 21. szám

A LAOSZI HELYZET alakulá­sa keltette fel a nemzetközi körökben a legnagyobb érdek­lődést a múlt hét elején. A jobboldali lázadók katonai vereségei olyan lépésekre kész­tették az amerikai kormányt, amelyek igen könnyen végzetes következményeket hozhatnak magukkal. A hírügynökségi je­lentések szerint amerikai ten­gerészgyalogosok szálltak part­ra Thai-földön és a laoszi határ mentén sorakoznak fel. Az ázsiai események mellett változatlanul előtérben állnak ■ német problémáról folytatott nemzetközi tárgyalások. Bonn­ban közleményt tettek közzé Adenauer kancellár és Dowling amerikai nagykövet tárgyalásá­ról. A kommüniké „teljes egyetértésről“ beszél ugyan, de a sajtó hírmagyarázatai meg­lehetősen szkeptikusan fogad­ták ezt a bejelentést. Megem­lítik: ha egyáltalán bármiben is közeledett egymáshoz az ame­rikai és a nyugatnémet nézet, ez legfeljebb abban a kérdés­ben történt meg, hogy az elté­rj álláspontokat ezentúl nem szellőztetik, hanem „családi körben" igyekeznek közelebb hozni egymáshoz. Dowling nagykövet — mondják ezek a lapértesülések — értésére adta Adenauérnek, hogy Ken­nedy kitart a szovjet-amerikai párbeszéd folytatása mellett, noha a közeljövőben ő sem vár gyors eredményeket. A NÉMET PROBLÉMÁKKAL viszonylag hosszasan foglalko­zott múlt hét keddjén rende­zett sajtóértekezletén De Gaul­le francia elnök is. Korábbi álláspontjának megfelelően a jelenlegi nemzetközi körülmé­nyek között nem tartotta cél­ravezetőnek tárgyalásokat foly­tatni Németország jövőjéről, viszont nem ellenezte a nyu­gat-berlini állapotok rendezé­séről elkezdett párbeszéd foly­tatását. Mindössze abban az alapvető kérdésben kötötte meg magát, hogy a megszállási .statútumon „nem lehet változ­tatni“. Borúlátóan Ítélte meg a léázerelési tárgyalások esé­lyeit és mint közölte, Francia­­ország továbbra sem hajlandó A spanpol hatóságok kétség­­beesett erőfeszítéseket tesznek a sztrájkok letörésére. A kor­mány Asztúriába küldte Jose Solist, a kormány ellenőrzése alatt álló szakszervezetek mi­niszteri rangban lévő vezetőjét, hogy személyesen közvetítsen a sztrájkolok és a munkáltatók között. A ‘ Franco-rendszer azonban nemcsak ilyen „közve­títéseket“ vesz igénybe. Az ADN jelentése szerint Franco rendőrsége sok sztráj­koló asztúriai bányászt Spa­nyolország más vidékeire de­portált. Miért sztrájkolnak a spanyol munkások? Amikor hat esztendővel eze­lőtt egy német újságírónő Mad­ridban az akkori szakszervezeti titkártól és jelenlegi miniszter­től, Solis Ruiztól megkérdezte, hogy mi a helyzet Spanyolor­szágban a sztrájkjoggal, a volt szakszervezeti titkár zordan válaszolt: — A sztrájk bűncse­lekmény. — A helyzet azóta sem változott és ennek ellené­re Észak-Spanyolországban mégis sztrájkolnak. A mostani a legnagyobb méretű sztrájk a polgárháború óta. A sztrájkban nem a legsze­gényebb és a legelmaradottabb spanyolok vesznek részt. Sok millió spanyol él rosszabbul a sztrájkotoknál. A legszegényeb­bek az agrárproletariátushoz tartoznak, ezek azonban olyan nyomorban élnek, hogy ilyen megmozdulásra képtelenek. Az észak-spanyolországi sztrájko­lok ezzel szemben mindent megtesznek a magasabb bér kiharcolásáért. Egy családfőnek Spanyolor­szágban napi 200 pesetára len­ne szüksége a megélhetéshez. Ettől az összegtől azonban messze elmarad még a sztráj­kolok által követelt 157 peseta is, a szakképzettséggel nem rendelkező munkásokról nem is beszélve. így sok munkás arra kényszerül, hogy még egy ke­reseti forrás után nézzen. Ezek a munkások két különböző üzemben napi 8-8 órát dolgoz­nak, hogy 16 órai munkával biztosítsák maguknak és csa­ládjuknak a megélhetéshez Dr. Linus Pauling, az ismert amerikai Nobel díjas tudós szükséges minimális összeget, résztvett a Fehér Ház előtti tiltakozó felvonuláson. Dr. Ezek a körülmények a XIX. Pauling csatlakozott az amerikai nők mozgalmához, amely század viszonyaira emlékeztet­­tiltakozik az atomrobbantási kísérletek ellen. nek. bekapcsolódni ezekbe. Ez az álláspont érthetővé válik annak a fényében, hogy de Gaulle Franciaország egyik fő felada­taként jelölte meg továbbra is az önálló francia „atom-ütö­­erő“ megteremtését. Az elnök Nyugat-Európa jövőjét a „fran­cia-német megértés megterem­tésében“ látta. A FRANCIA LEGFELSŐ KA­TONAI bíróság megkezdte Raoul Sálán volt tábornok, az OAS vezére bűnperének tárgya­lását. A ' Salan-per tárgyalásának idejére a francia hatóságok különleges óvintézkedéseket léptettek életbe az igazságügyi palotában és annak környékén. Az előreláthatóan több napig tartó tárgyalás egész ideje alatt Salant az igazságügyi pa­lotában őrzik, ahol egy szobát börtöncellává alakítottak át számára. A palota udvarában a francia csendőrség több pán­célgépkocsija tartózkodik és az épülettel szemben levő házak tetején is fegyveres őrök állo­másoznak. NYUGAT-EURÖPÄBAN to­vábbgyűrűzik a nagy sztrájk­mozgalom. Újult erővel lángolt fel a spanyol dolgozók sztrájk­ja, amelyről pedig Franco ha­tóságai nemrég úgy nyilatkoz­tak, hogy már végéhez közele­dik. A portugál diákok is foly­tatják a Salazar-diktatúra elle­ni harcot: bojkottálják az előadásokat és csendes tünte­téseket szerveznek. A Saar­­vidéki bányászok egyhetes sztrájkja végül is meghátrálás­ra kényszerítette a bonni kor­mányt, amely teljesíti a bányá­szok követelését. Részleges eredménnyel ért véget a 200 000 osztrák fémipari dolgozó négy­napos munkabeszüntetése is. A nagy sztrájkmozgalom újabb állomása Franciaország, ahol az elmúlt kedden 24 órás országos vasutassztrájk kezdődött. A Spanyolországból származó hírügynökségi jelentések sze­rint az asztúriai bányákban fo­kozódott a sztrájk. Sztrájkokat jelentenek Langreo vidékéről is, ahol több mint ötven bánya húszezer bányásza szüntette be a munkát. A CSISZ küldöttsége Berlinben baráti összejövetelen találko­zott a szovjet tankegységek és az NDK katonai alakulatainak fiatal tagjaival. Képünkön Jaroslav Vokurka és Vlastimil Kravarík, a CSISZ-küldöttség vezetője a berlini I. határbrigád látogatása alkalmából Oleg Nazarenko szovjet főhadnaggyal és Heinz Philipp ezredessel beszélget. Szegény 26 éves Josi, a japán császár leg­fiatalabb fia, 26 éves lett. A hagyományos előírás szerint meg kell nősülnie. Ne gon­doljuk, hogy a herceg olyan könnyen kap feleséget. Hol találnak olyan leányt, aki a követelményeknek megfelel. Nem szabad, hogy 1,60 m­­nél magasabb legyen, ne tartozzon a hideg „intellek­tuális“ női típusokhoz, csi­nos, jó megjelenésű legyen, de ne legyen szebb, mint Akito, a trónörökös felesé­ge. Jól beszéljen franciául, de még jobban angolul. Az udvari tanács, ügy látszik, józanul mérlegeli a helyze­tet és nem kételkedik ab­ban, hogy a hercegnő majd főleg amerikai társaságban forog. A jövendőbeli meny­asszony csakis olyan család­ból származhat, amely több­millió yen évi jövedelem felett rendelkezik. Mindegy, hogy bankár, vagy vállalkozó a menyasszony édesapja, de sémi esetre se lehet egy biztosítási társaság igazga­tója, pedig ismeretes, hogy Japánban ezeknek van a legnagyobb jövedelmük. Nem fontos, hogy a meny­asszony nemesi családból származzon, de előnyben részesülnek az előkelő fő­rangú családból származó jelöltek. Az udvari tanács már a legközelebbi napok­ban dönt és a herceg akkor „teljes szabadságot kap“ ahhoz, hogy menyasszonyába beleszeressen. (A moszkvai Nyegyela nyomán.) Sikerek és hiányok Vajon szolgálta-e a haladást? Sokszor találkozunk azzal a nézettel, hogy a vallás kelet­kezése idején haladást jelen­tett. Vajon helyes-e az ilyen állítás? Elsősorban hangsú­lyozzuk ki, hogy a különböző tudományágak, főként az ar­cheológiái kutatások nyomán nyert ismeretek alapján, vala­mint a ma is élő, de visszama­radt nemzetek kultúrájának ta­nulmányozása után már régeb­ben cáfolták azokat a nézete­ket, melyek szerint az ember a mai alakjában (vallási elkép­zeléseivel együtt) jelent meg a Földön. Azok a bizonyítékok, melyek szerint az ember a keze munkájának köszönheti, hogy kivált az állatok birodalmából és alkotó munkája nyomán ha­tást gyakorolt a természetre, tökéletesen meggyőzőek. Az ember agya a tevékenység kö­vetkeztében csiszolódott ki és így fejlődtek az ember testi és szellemi adottságai is. A közös munka és a közös éle£ szüksé­gessé tette az emberi beszéd — a megértés eszközének fejlődé­sét. így tehát a munka és az emberi nyelv segítette elő azt a hosszantartó folyamatot, amely lehetővé tette, hogy a majom agya olyan emberi agy­­gyá változzon, amely arra ké­pes, hogy magasabb szellemi tevékenységet fejtsen ki. Ez azt jelenti, hogy addig, amíg őseink nem érték el azt a fej­lődési folyamatot és az emberi agy képtelen volt arra, hogy magasabb szellemi tevékenysé­get fejtsen ki, a vallást nem ismerték. Az emberiség törté­nelmében tehát megkülönböz­tetjük a vallás előtti korszakot is. Az archeológiái kutatások ezeket a feltevéseket csak megerősítik. Az ásatások rávi­lágítanak arra, hogy az ember a régen kihalt antropoid maj­mok családjából származik. A fejlődés folyamán a pithekant­­ropus és a sinanthropus össze­kötő kapcsot jelentett. Az ása­tások folyamán megtaláltuk az ősemberek termelőeszközeit, de a vallásos mivoltukra vonatko­zólag bizonyítékokat nem talál­tunk. A neandervölgyi ember­nél, aki kb. 100 ezer évvel eze­lőtt élt, már olyan jeleket lá­tunk, amelyekből a vallási meg­győződésére lehet következtet­ni. Már az a temetkezési mód is bizonyítékul szolgál, hogy a végtagokat babonából a törzs­höz erősítették. A VALLÁS GYÖKEREI Az ősemberek rendkívül ne­héz életkörülmények között él­tek. Primitív termelőeszközeik­kel (ezeket kőből, csontból és fából készítették) nem is épít­hették ki magasabb színvonalon a gazdasági és társadalmi éle­tet. Az ősemberek rendkívül sokat szenvedhettek az éhség­től, a -járványoktól, vadállatok­tól és a természeti csapásoktól. PAVEL LOMÉN (Folytatjuk) Várossá fejlődő nyomorövezetek A parasztság egész Latin- Amerikában menekül a földek­ről. A megművelhető talaj több mint 50 százaléka a földbirto­kosok 1,2 százalékának kezében van, s a parasztok jobbágyként dolgoznak, nem is egészen évi 50 dollárért a nagybirtokokon. A földkérdés nyomasztó prob­lémájának következményekép­pen létrejött egy új probléma: a nagyvárosi nyomortanya, amelyet a nagyvárosokba kény­szerülő parasztság hozott lét­re. Míg Latin-Amerikában a lakosság évente 2,4 százalékkal növekszik (Afrikában 1,9, Ázsi­ában 1,8 százalékkal), a nagy­városok lakossága kétszer ilyen gyorsan. Mexico City lakossága 12 év alatt 3 millióról 4,9 mil­lióra emelkedett, s ebből 1,5 millió él az ottaniak által „nyo­morövezetnek“ nevezett város körüli nyomornegyedekben. Pe­ru fővárosának, Limának pár száz „nincstelen“ által lakott városnegyede 400 ezer lakosú „várossá" fejlődött. Chile fővá­rosában, Santiagóban tíz évvel ezelőtt 32 ezer volt a nyomor­tanyákon élők száma, ma 200 ezer. Caraías csodás felhőkar­colóinak árnyékában egynegyed millió venezuelai él a legször­nyűbb körülmények között. E lakótelepek a nagyvárosok kö­rül a legmegdöbentőbbek, de hasonlóan kezd alakulni a hely­zet a kisebb városok körül is. Becslés szerint Latin-Amerika 200 millió lakosa közül 40 millió lakik a legembertelenebb kö­rülmények között. Fajmegkölünböztetések a Dél-afrikai Köztársaságban. A fasiszta Verwoerd kormány érvényesíti a fajvédelmi törvényeket. Az afrikaiaknak nem szabad a „fehéreknek“ fenntartott városnegyedekben letelepedni. Képünkön Fokváros elegáns város­negyedét és a színesek számára kijelölt lakóházakat látjuk. Az ifjúság kommunista neve­lésének elmélyítése szorosan összefügg a politikai és ideoló­giai neveléssel. A jelen idő­szakban, amikor a fejlett szo­cialista rendszert építjük és a kommunista társadalomba való átmenet alapjait rakjuk le, kü­lönösen rendkívüli fontosságot tulajdonítunk a nevelésnek. A fiatalok legnagyobb tőkéje az, hogy nem elégednek meg az elért eredményekkel és mindig magasabb célokat tűznek ki. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok alkotóvágya beteljesedjen, ak­kor támogassuk őket, nyújt­sunk alkalmat számukra, hogy kiszélesíthessék politikai látó­körüket és ragyogó távlatok nyíljanak számukra. Ezért olyan fontos, hogy az ifjúság megértse a társadalmi fejlődés törvényszerűségét és magáévá tegye a marxizmus és a leni­nizmus alapjait. A CSISZ az Oktatási Év keretén belül min­den évben lehetővé teszi, hogy ezer és ezer fiú és leány rend­szeresen foglalkozzon a mar­xista tanításokkal. NE ELÉGEDJÜNK MEG AZ EDDIGI EREDMÉNYEKKEL Leszögezhetjük, hogy már sok szép eredményt értünk el, de távolról sem annyit, hogy elégedettek lehessünk. A fiatal nemzedék nevelése olyan fo­lyamat, amely tulajdonképpen sohasem zárulhat le és szünet nélkül ismétlődik. A CSISZ Ok­tatási Évének gondosan végre­hajtott ellenőrzése során leszö­geztük, hogy az oktatás befo­lyása csak a CSISZ-tagokra terjed ki. Az ellenőrzések a nyitrai és a losonci járásban igen eltérő megállapításokhoz vezettek, annak ellenére, hogy két mezőgazdasági jellegű já­rásról van szó. Míg a nyitrai járásban csökkent a körök és a hallgatók száma, a losonci járásban az 1961-62-es oktatási évben a körök hallgatóinak száma 3100-al emelkedett. Mi­nek köszönhetik ezt az ered­ményt? Elsősorban annak, hogy a CSISZ járási vezetősége rend­szeresen kiértékeli a körök te­vékenységét és aktív segítsé­get nyújt az alapszervezetek­nek. Fokozott mértékben fi­gyelmet szenteltek a propa­gandistáknak. Rendszeresen szemináriumokat tartottak szá­mukra, külön szemináriumot tartottak a XXII. kongresszus eredményeiről, a CSKP KB no­vemberi plénumának határoza­tairól, a VIII. VIT-ről. Az apát­­falvai Poľana n. v. mellett mű­ködő ipari tanulóotthonban Laukó elvtárs propagandista igen ügyesnek mutatkozott. Hasonlóképpen a nagykürtös! bányászotthonban Beck elvtárs, az Ipolysági téglagyárban Cin­­éura mérnök, a gazdasági isko­lában Urbanéek elvtárs, a lo­sonci Ipariskolában pedig Ond­­ruš mérnök ért el jó eredmé­nyeket. A körökben mindig élénk viták folytak, diafilmeket mutattak be, és nagy érdeklő­déssel nézegették a fényképe­ket, térképeket is. A FÖ TÁRGYAKRA ÖSSZPONTOSÍTJÁK FIGYELMÜKET Az ellenőrzés megmutatta, hogy a losonci és nyitrai já­rásban a CSISZ-szervezetek ér­dekköreiben sokat foglalkoztak az aktuális politikai- kérdések­kel. Gyakran előadás-sorozato­kat tartottak a CSISZ falusi tevékenységéről, az ifjúsági kollektívák szervezéséről, és sokat beszéltek arról a segít­ségről is, amelyet az új terme­lési módszerek bevezetésénél a fiatalok nyújtanak. Az ellenőrzés megmutatta a hiányokat is. Az apátfalvai Po­ľana üzemben, a kékkői szén­bányákban, a füleki Kovosmalt­­ban, a zlatnói üveggyárban nem lehetünk elégedettek az ered­ményekkel. Azzal mentegetik magukat, hogy az üzemekben dolgozó fiatalok a környékbeli falvakból járnak munkába és műszak után hazasietnek. Az említett szervezetek funkcio­náriusai azonban ne másokban, hanem elsősorban magukban keressék a hibákat. Már elmúl­tak azok az idők, amikor a funkcionáriusok azzal mentege­tőzhettek, hogy a fiatalokat nem érdekli a politikai oktatás. A losonci járásban a CSISZ Oktatási Évének kiértékelése közben felmerült az a probléma is, hogy a CSISZ falusi szerve­zeteinek vezetőségi tagjai jó­részt a pártoktatási év keretén belül részesülnek oktatásban. Hogyan építsék ki a jövőben az Oktatási Évet? Elsősorban le­gyenek tekintettel a korkü­­lönbségekre és az ezzel szoro­san összefüggő érdeklődési kö­rökre, valamint a tagok szelle­mi fejlettségére és ismeretei­re. Ezért a fiatalokat körülte­kintően és gondosan osszák b« a különböző körökbe.

Next

/
Thumbnails
Contents