Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-15 / 20. szám
Két Németország Közvetlen szomszédai vagyunk a Német Demokratikus Köztársaságnak, amelyre ma a német és a világreakció kereszttüze összpontosul. Az NDK-vai szomszédos északi határaink azon országok határa, amelyekben a proletár nemzetköziség és a szocializmu's eszméi győzelmesen előrehaladnak. Az NDK-ban a munkásparaszt hatalom a szocialista átalakítások minden lépését az alattomos imperialista ellenséggel vívott harc közepette valósította meg. Annál jobban becsüljük az NDK-ban elvtársaink erőfeszítését, annál nagyobbra értékeljük a szocializmus szilárdítása terén elért nagy eredményeket, annál jobban értékeljük az NDK munkásosztályának békés tevékenységét, amely teljesen magáévá tette Marx , és Engels eszméinek megvalósítását német földön. Hazánk a Német Szövetségi Köztársasággal is határos, s ez az egyedüli állam Európában, amely a határok felülvizsgálatát követeli és igényt támaszt a határ megváltoztatására. Téves volna e nézeteket csupán mérlegelésnek tekinteni, mert a követelések mögött a revansista központok szervezett ereje áll, amelyek az NSZK kormányszerveivel teljes egyetértésben járnak el és a kormány politikája közvetlen eszközeinek szerepét töltik be. Amerika segítette elő az NSZK- ban a német imperializmus feltámadását és támogatja fegyverkezésüket is, de nem segítette őket, — amint azt szerették volna — a keletnémet területek visszaszerzéséhez. Amerika az erőpoLtikára és az NDK gyengeségére spekulált, arra, hogy Németország kettéosztása után az acélművek nélküli „életképtelen“ Kelet-Németországban, ha majd a NATO-kémek felforgató tevékenységet fejtenek ki, az új kormányhatalom összeomlik. Ez a terv azonban csődöt* mondott, mert nem számítottak a szocializmus erejével. Washington és Bonn nem számolt az erőviszonyok megváltozásával. Ma az NDK elismerése lépésről lépésre haladva kikerülhetetlen. Előbb vagy utóbb kénytelen a Nyugat elismerni azt, hogy Bonn kijelentése, miszerint az NDK nem létezik — halva született. Adenauer azonban tudja, hogy Amerikának szüksége van a német militarizmusra, mindaddig, amíg a szocializmus elleni hideg háborúról nem mond le. • ••••• A Berlin-Trep-tow-i Klement Gottwald gimnáziumban bevezették a cseh nyelv tanítását és most baráti szövetséget tartanak fenn a prágai 31-es számú középiskolával. A gyakori levélváltás igen hasznosnak mutatkozik. Képünkön a 10/a osztály tanulóit látjuk, akik mindig nagy örömmel várják a prágai leveleket. A szocializmus erői az NDK- ban növelték befolyásukat és magukkal ragadták a széles néprétegeket, főként a fiatal embereket. Az országfejlesztési és a termelési terveket sikeresen teljesítik. A német elvtársak minden lehetőséget a végsőkig kimerítenek, hogy a legszélesebb nemzetközi közvéleményt meggyőzzék átütő erejükről és a megegyezésre való szándékukról. Ha ma az NDK-ban érvényesülő valamennyi tényezőt együttvéve tekintjük, arra az egyértelmű következtetésre jutunk, hogy a szocialista tábor támogatta NDK valóban igen erős és az NSZK az ürességben és bizonytalanságban tapogatódzik. Hazánk népének hangja erkölcsi szempontból a legnagyobb mértékben jogosult arra, hogy a békés — a történelem során az első baráti NDK-t — igyekezetében minden erejével támogassa. Gazdaságunkat szoros kötelékek fűzik az NDK gazdaságához, igazi barátságunkat azzal bizonyítjuk be a legjobban és azzal visszük előbbre a béke ügyét, ha termelési feladatainkat és így a baráti országokkal szemben fennálló kötelezettségeinket pontosan teljesítjük. - m -Kobe japán városkából két tokiói főiskolás és két budhista pap békefelvonulásra indult Auschwitzba. Kobeból hajón indultak Szingapúrba, ott kezdték meg a menetelést, 20 országon keresztül mennek majd, és novemberben akarnak megérkezni Auschwitzbe. Magukkal viszik a hirosimai amerikai atombomba-támadás azon áldozatainak a jegyzékét, akik még ma is kórházban feküsznek. A könyvek ós folyóiratok a vietnami munkások igazi barátaivá váltak, tyfunkasziinetben is szívesen olvasással töltik az időt. Adenauer nemazaszikla,.. Adenauer hivatalos párizsi látogatásának híre — bármennyire is logikus következménye a Párizs—Bonntengelyre épülő de Gaulle-i külpolitikának — meglepetést keltett francia politikai körökben. A látogatás bejelentésére akkor került sor, amikor Washingtonban közzétették a Kennedy-Macmillan találkozóról szóló közleményt, amely újból megerősíti, hogy a kelet-nyugati tárgyalások, Nyugat-Berlin és az atomrobbantások esetleges megszüntetése kérdésében az angolszászok de Gaulle-tól eltérő álláspontot foglalnak el. Hervé Alphand washingtoni francia nagykövet egyidejű nyilatkozata, amelyben „aggodalmait" fejezte ki Németországról folyó szovjet-amerikai tárgyalások miatt és hangoztatta, hogy „Franciaországnak nem érdeke az atomkísérletek beszüntetésére korlátozott megállapodás", még inkább aláhúzta a NATO-nagyhatalmak között fennálló ellentéteket. Adenauer hivatalos meghívása egyben válasz arra is, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó segítséget nyújtani a francia atomerő kiépítéséhez. A látogatásnak ilyen körülmények között „tüntető és bizonyos provokativ“ jellege van — Írja a Combat és rámutat: a kancellár látványos franciaországi útja hivatott igazolni, hogy a francia-nyugatnémet kapcsolatok az Európai Politikai Unió tervének sikertelensége ellenére is kitűnőek. A kancellár franciaországi nyilvános fellépésének éppen az a célja, hogy a de Gaulle-i külpolitika belső ellenzékét is csökkentse. Ezt a segítséget Adenauer nem tagadhatta meg de Gaulle-tól, Bonn érdekeinek leghűségesebb védelmezőjétől. Ugyanakkor a francia lapok rámutatnak, Adenauer nem az a szikla, amelyre építeni lehet. „A nyugatnémet vezetők nem egységesek — írja a Paris-Presse —, Schröder külügyminiszterről úgy tudják, hogy Berlin kérdésében az amerikai álláspont felé hajlik“. SZTRÁJKOK ÉS TÖMEGMOZGALMAK hírei uralkodnak a távirati irodák jelentésében. Spanyolországban az astúriai sztrájk a kormány erélyes intézkedései ellenére szélesedik. Nagyszabású bérkövetelő mozgalom bontakozott ki Franciaországban, Nyuget-Németországban és Ausztriában. Beszüntették a munkát a Saarvidék bányászai, s Bonnban attól tartanak, hogy a szikra könnyen átcsaphat a Ruhrvidékre, aminek rendkívül súlyos következményei lehetnek az egyensúlyában már amúgy is megingott nyugatnémet gazdasági életben. Ausztriában több mint 200 ezer vasmunkás tette le a szerszámot, s amenynyiben követeléseik nem teljesülnek, leállnak a kohászok és a bányászok is. A demokratikus tömegmozgalmak megélénkülését jelzik a Portugáliában és a Törökországban lezajlott események: a lisszaboni tömegtüntetés Salazar ellen és a délanatóliai zavargások. ADENAUER NYUGAT-BERLINI KIJELENTÉSEI feszültté tették az amerikai-nyugatnémet viszonyt. Adenauer nyugat-berlini szereplését így lehetne összefoglalni: 1. Mindenekelőtt bejelentette: a nyugatnémet kormány határozatot hozott, hogy a bonni állam költségvetéséből évente pótlólag 450 millió márkát bocsát rendelkezésbe a nyugatberlini gazdasági élet támogatására, a város életképességének biztosítására. 2. A 86 éves kancellár kijelentette: Bonn nyugat-berlini összekötője, megbízottja, a 70 éves dr. Heinrich Vockel „kiöregedett“. Ezért nemsokára leváltják és helyére Felix von Eckardtot, a nyugatnémet kormány sajtó- és tájékoztatási hivatalának vezetőjét fogják kinevezni. 3. Ugyancsak bejelentette, hogy Kroll moszkvai nagykövetet, valamint a Washingtonban kegyvesztett lett Grewe nagykövetet hamarosan visszahívják. 4. Megígérte a szenátusnak, hogy Bonn különmegbízottat küld Nyugat-Berlin kulturális ügyeinek hatékonyabb támogatására. 5. A német, majd pedig a külföldi újságírók részére rendezett sajtóértekezleten nyíltan, 1 világosan és kerteléc nélkül megmondta: ,.értelmetlenek, céltalanok, hasztalanok és hiábavalóak“ azok a tárgyalások, amelyeket az Egyesült Államok folytat a Szovjetunióval a nyugat-berlini helyzet rendezésére. Gúnyos éllel tette hozzá: „Az ezekről a tárgyalásokról szóló tájékoztató táviratok végtelenül unalmasak“. Adenauer kijelentéseivel kapcsolatban igen érdekes a Daily Express kommentárja. — Véget értek a mézeshetek az Egyesült Államok és Nyugat-Németország között. Adenauer nyilvánosan lecsapott Kennedyre azzal a kijelentésével, hogy nem támogatja Amerika berlini csomagtervét. Kennedy jogos felháborodásában végre megérti, hogy az agg kancellár, miután két kézzel kapott az Egyesült Államok óriási „hozományán“, a gazdasági és katonai segélyen, ezért nem hajlandó semmi ellenértéket adni. De hála a 15 éves amerikai segélynek, Adenauer most politikai zsarolást űzhet az elintézés megakadályozására. övé a legnagyobb nyugateurópai hadsereg, amelynek visszavonásával romba döntheti a NATO-t. Adenauer már sikeresen zsarolt a múltban is. Adenauer nemzetközi zsarolási képessége most olyan erős, hogy berlini nyilatkozata egyike a legveszedelmesebb „Achtung“ jelzéseknek, amelyeket a németek valaha Európában hangoztattak. Hugh Gaitskell, a Labour párt jobboldali vezére ma nem nagyon örül annak a fejlődésnek, amely a Fiatal szocialisták — a labouristák ifjúsági szervezetében végbemegy. A Fiatal szocialisták szervezetei tömegesen résztvettek a londoni békekonferencián, amelyet Collins kanonok, Bertrand Russel a „százak bizottságának“ vezetője és John D. Bernall a Békevilágtanács elnöke szervezett. Ha a szervezetek között léteznek bizonyos árnyalati nézeti eltérések, megegyeznek abban, hogy határozottan tiltakoznak a brit kormány nukleáris sztratégiája és az idegen katonai támaszpontoknak brit területen való felállítása ellen. A Fiatal szocialisták szervezetének több mint 20 ezer tagja ezt a politikát és nem Gaitskell politikáját követi, aki megsértette saját pártkonferenciájának határozatát és a Kennedy irányvonalat támogatja, a további nukleáris kísérletek „szükségességét“ hirdeti. TIZENHAT EGY ELLEN A Fiatal szocialisták — de az ifjúság zömének is ez a jelszava. Tiltsátok be a bombákat! A szervezet második évzáró konferenciájának határozatai közül tizenhat határozat követeli, hogy Nagybritánnia mondjon le a nukleáris fegyverek használatáról. Csak egyetlen egy határozat hagyja jóvá a „védelem“ hivatalos politikáját. melyet a labouristák jobbszárnya hirdet. Az említett határozatokban követelik, hogy semmisítsék meg Holy Lochban a rakétatámaszpontokat, követelik, hogy Nagybritánnia lépjen ki a NATO-ból, Glasgowban, ahol a Fiatal szocialistáknak igen erős a pozíciójuk — a Labour-párt, követeli, hogy szervezzenek demonstrációkat a Holy í.och-i Polaris-rakétatámaszpontok ellen, valamint a Castlemartine-i (Walesban) kiképző tábor ellen, ahol Adenauer tankjaival végzik a hadgyakorlatokat. A glasgowiak a Labour-párt utolsó konferenciájának határozatára hivatkoznak, melyet Blackpoolban az elmúlt év októberében szerveztek meg. Gaitskell azonban nem hajlandó támogatni ezeket a haladó, hazafias akciókat. A további határozat felhívja a brit kormányt arra, hogy ismerje el a Német Demokratikus Köztársaságot és tartsa magát távol Adenauer háborús politikájától. A FAJVÉDŐK ELLEN A határozatok között — a legnagyobb csoportot az a 15 határozat képezi, amelyek azok ellen a fajvédő törvények ellen irányulnak, melyeket a konzervatívok vezettek keresztül. Ezek a törvények korlátozzák a Commonwealth országaiból, — különösen a nyugat-indiai szigetek, India és Pakisztán lakosságának Nagybritánniába való bevándorlását. A fiatal brit munkások gyakran szolidaritásukat nyilvánítják a tartományi országokban élő testvéreikkel. Ezért ítélik el a Fiatal szocialisták annyi megvetéssel a fajvédő és a fasiszta agitációt, amelynek sikerült elérni a fasiszta törvénynek az életbeléptetését. Az egyes határozatok még tovább mennek, olyan törvényt követelnek, amely egyáltalában tiltaná a faji megkülönböztetést. Két határozatban követelik hogy a tartományokból hívják vissza a brit katonaságot, egy toyábbi határozat pedig annak a követelménynek ad kifejezést, hogy a konferencián Lumumba emlékezetére róják le tiszteletüket. Egy további határozatban gratulálnak az algériai népnek JAN THE BOMB"- a brit ifjúság jelszava a felszabadulásához és egyidejűleg kérik, hogy zárják ki a Nemzetközi Szocialista Ifjúsági Szövetségből a francia szervezetet, melynek a Fiatal szocialisták is tagjai. A Fiatal szocialisták szervezete továbbra is tagja az Ifjúsági Világszövetségnek (WAY). Több határozatban kifejtik, hogy Nagybritánnia ne csatlakozzon a Közös Piachoz. A belpolitikai kérdéseket érintő határozatok közül kiemeljük azt, amely felszólítja a Labour-pártot, hogy „egyenes és bátor“ politikát valósítson meg, valamint azt a határozatot, amely a „bérek befagyasztására" irányuló politikát ellenzi. Továbbá kérik a lakáskérdés megoldását, a monarchia megdöntését és a lordok parlamentjének feloszlatását. NEM FIZETŐD1K KI A CENZORA A labourista vezérek — ha nem is szívesen — kértytelenek voltak a Fiatal szocialisták 750 szervezetének megadni a jogot ahhoz, hogy önálló határozatokat hozzanak. Eddig ugyanis minden határozatot a Labour párt illetékes szervezete által kellett jóváhagyatni. Az ilyenfajta „cenzúra“ azonban nem mutatkozott „kifizetődőnek“ — a Labour párt sok szervezete ugyanis elég baloldali irányzatú és ezért a pártvezérek a végén mégis csak meghátráltak a fiatal tagok követelményeivel szemben. Hogyha a konferenciát az említett határozatok szelleme hatja át, a Fiatal szocialisták ezzel újból bebizonyítják, hogy harcos baloldali szervezetet képeznek. A Labour párt jobboldali vezérei akarva nem akarva kénytelenek eltűrni a fiatal szocialistákat — ellenkező esetben a pártban egyáltalában nem volnának Piatalok. Gaitskell, aki a jobboldal érdekeit képviseli „demokratikusan“ mosollyal kíséri a Labour párt felnőtt tagjainak határozatait — a fiatalok egyáltalában nem érdeklik. A Fiatal szocialistákat bármikor az „igazi mértékre“ állíthatják át, mert a szervezet minden egyes tagjának az illetékes Labour párti szervezet tagjának is lenni kell. A Fiatal szocialisták a korlátozások ellenére is követelik, hogy önállóan határozhassanak politikájuk felől és azzal az ifjúsági szervezettel vagy ifjúsági csoporttal indítsanak közös akciókat, amely mellett saját maguk döntenek. A Fiatal szocialisták annak ellenére, hogy a párt jobboldar li vezetősége annyi nehézséget gördít elébük — gyakran még azt sem tudják, hogy hol jöjjenek össze — az eddiginél fontosabb szerepet töltenek be most Gaitskell kétarcú politikájának leleplezésénél Sok fiatal dolgozó számára közelebbre hozzák a béke és a szocializmus gondolatát. A Fiatal szocialisták szervezetének tagsága nem növekedik olyan arányban, mint eddig. Ennek okát sok tag a Gaitskell-féle politikában és a Labour párt választási kudarcában látja. Felháborítónak tartják a Labour párt képviselőinek viselkedését, mivel azok ilyen rövidlátó politikát folytatnak és nem tesznek különbséget a Labour párt és a Macmillan konzervatív pártjának vészes politikája között.
