Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-15 / 20. szám

Két Németország Közvetlen szomszédai va­gyunk a Német Demokratikus Köztársaságnak, amelyre ma a német és a világreakció ke­reszttüze összpontosul. Az NDK-vai szomszédos északi határaink azon országok hatá­ra, amelyekben a proletár nem­zetköziség és a szocializmu's eszméi győzelmesen előreha­ladnak. Az NDK-ban a munkás­­paraszt hatalom a szocialista átalakítások minden lépését az alattomos imperialista ellen­séggel vívott harc közepette valósította meg. Annál jobban becsüljük az NDK-ban elvtár­saink erőfeszítését, annál na­gyobbra értékeljük a szocializ­mus szilárdítása terén elért nagy eredményeket, annál job­ban értékeljük az NDK mun­kásosztályának békés tevé­kenységét, amely teljesen ma­gáévá tette Marx , és Engels eszméinek megvalósítását né­met földön. Hazánk a Német Szövetségi Köztársasággal is határos, s ez az egyedüli állam Európában, amely a határok felülvizsgála­tát követeli és igényt támaszt a határ megváltoztatására. Téves volna e nézeteket csu­pán mérlegelésnek tekinteni, mert a követelések mögött a revansista központok szerve­zett ereje áll, amelyek az NSZK kormányszerveivel teljes egyetértésben járnak el és a kormány politikája közvetlen eszközeinek szerepét töltik be. Amerika segítette elő az NSZK- ban a német imperializmus fel­támadását és támogatja fegy­verkezésüket is, de nem segí­tette őket, — amint azt szeret­ték volna — a keletnémet területek visszaszerzéséhez. Amerika az erőpoLtikára és az NDK gyengeségére spekulált, arra, hogy Németország ketté­osztása után az acélművek nél­küli „életképtelen“ Kelet-Né­­metországban, ha majd a NATO-kémek felforgató tevé­kenységet fejtenek ki, az új kormányhatalom összeomlik. Ez a terv azonban csődöt* mon­dott, mert nem számítottak a szocializmus erejével. Was­hington és Bonn nem számolt az erőviszonyok megváltozásá­val. Ma az NDK elismerése lé­pésről lépésre haladva kikerül­hetetlen. Előbb vagy utóbb kénytelen a Nyugat elismerni azt, hogy Bonn kijelentése, mi­szerint az NDK nem létezik — halva született. Adenauer azon­ban tudja, hogy Amerikának szüksége van a német milita­­rizmusra, mindaddig, amíg a szocializmus elleni hideg hábo­rúról nem mond le. • ••••• A Berlin-Trep-tow-i Klement Gottwald gim­náziumban be­vezették a cseh nyelv tanítását és most baráti szövetséget tar­tanak fenn a prágai 31-es számú középis­kolával. A gya­kori levélváltás igen hasznos­nak mutatkozik. Képünkön a 10/a osztály tanulóit látjuk, akik mindig nagy örömmel várják a prágai levele­ket. A szocializmus erői az NDK- ban növelték befolyásukat és magukkal ragadták a széles néprétegeket, főként a fiatal embereket. Az országfejleszté­si és a termelési terveket si­keresen teljesítik. A német elvtársak minden lehetőséget a végsőkig kimerítenek, hogy a legszélesebb nemzetközi köz­véleményt meggyőzzék átütő erejükről és a megegyezésre való szándékukról. Ha ma az NDK-ban érvényesülő vala­mennyi tényezőt együttvéve tekintjük, arra az egyértelmű következtetésre jutunk, hogy a szocialista tábor támogatta NDK valóban igen erős és az NSZK az ürességben és bizony­talanságban tapogatódzik. Hazánk népének hangja er­kölcsi szempontból a legna­gyobb mértékben jogosult arra, hogy a békés — a történelem során az első baráti NDK-t — igyekezetében minden erejével támogassa. Gazdaságunkat szo­ros kötelékek fűzik az NDK gazdaságához, igazi barátsá­gunkat azzal bizonyítjuk be a legjobban és azzal visszük előbbre a béke ügyét, ha ter­melési feladatainkat és így a baráti országokkal szemben fennálló kötelezettségeinket pontosan teljesítjük. - m -Kobe japán városkából két to­kiói főiskolás és két budhista pap békefelvonulásra indult Auschwitzba. Kobeból hajón indultak Szingapúrba, ott kezd­ték meg a menetelést, 20 or­szágon keresztül mennek majd, és novemberben akarnak meg­érkezni Auschwitzbe. Magukkal viszik a hirosimai amerikai atombomba-támadás azon ál­dozatainak a jegyzékét, akik még ma is kórházban feküsz­­nek. A könyvek ós folyóiratok a vietnami munkások igazi barátaivá váltak, tyfunkasziinetben is szívesen olvasással töltik az időt. Adenauer nemazaszikla,.. Adenauer hivatalos párizsi látogatásának híre — bár­mennyire is logikus követ­kezménye a Párizs—Bonn­­tengelyre épülő de Gaulle-i külpolitikának — meglepe­tést keltett francia politikai körökben. A látogatás bejelentésére akkor került sor, amikor Washingtonban közzétették a Kennedy-Macmillan talál­kozóról szóló közleményt, amely újból megerősíti, hogy a kelet-nyugati tár­gyalások, Nyugat-Berlin és az atomrobbantások esetle­ges megszüntetése kérdésé­ben az angolszászok de Gaulle-tól eltérő álláspontot foglalnak el. Hervé Alphand washingtoni francia nagy­követ egyidejű nyilatkozata, amelyben „aggodalmait" fe­jezte ki Németországról fo­lyó szovjet-amerikai tár­gyalások miatt és hangoz­tatta, hogy „Franciaország­nak nem érdeke az atomkí­sérletek beszüntetésére korlátozott megállapodás", még inkább aláhúzta a NATO-nagyhatalmak között fennálló ellentéteket. Ade­nauer hivatalos meghívása egyben válasz arra is, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó segítséget nyújtani a francia atomerő kiépítésé­hez. A látogatásnak ilyen kö­rülmények között „tüntető és bizonyos provokativ“ jel­lege van — Írja a Combat és rámutat: a kancellár lát­ványos franciaországi útja hivatott igazolni, hogy a francia-nyugatnémet kap­csolatok az Európai Politikai Unió tervének sikertelensé­ge ellenére is kitűnőek. A kancellár franciaországi nyilvános fellépésének ép­pen az a célja, hogy a de Gaulle-i külpolitika belső ellenzékét is csökkentse. Ezt a segítséget Adenauer nem tagadhatta meg de Gaulle-tól, Bonn érdekeinek leghűségesebb védelmezőjé­től. Ugyanakkor a francia la­pok rámutatnak, Adenauer nem az a szikla, amelyre építeni lehet. „A nyugatné­met vezetők nem egysége­sek — írja a Paris-Presse —, Schröder külügyminisz­terről úgy tudják, hogy Berlin kérdésében az ame­rikai álláspont felé hajlik“. SZTRÁJKOK ÉS TÖMEGMOZ­GALMAK hírei uralkodnak a távirati irodák jelentésében. Spanyolországban az astúriai sztrájk a kormány erélyes in­tézkedései ellenére szélesedik. Nagyszabású bérkövetelő moz­galom bontakozott ki Francia­­országban, Nyuget-Németor­­szágban és Ausztriában. Be­szüntették a munkát a Saar­­vidék bányászai, s Bonnban attól tartanak, hogy a szikra könnyen átcsaphat a Ruhr­­vidékre, aminek rendkívül sú­lyos következményei lehetnek az egyensúlyában már amúgy is megingott nyugatnémet gaz­dasági életben. Ausztriában több mint 200 ezer vasmunkás tette le a szerszámot, s ameny­­nyiben követeléseik nem telje­sülnek, leállnak a kohászok és a bányászok is. A demokratikus tömegmozgalmak megélénkü­lését jelzik a Portugáliában és a Törökországban lezajlott ese­mények: a lisszaboni tömeg­­tüntetés Salazar ellen és a dél­anatóliai zavargások. ADENAUER NYUGAT-BER­LINI KIJELENTÉSEI feszültté tették az amerikai-nyugatné­met viszonyt. Adenauer nyu­gat-berlini szereplését így le­hetne összefoglalni: 1. Mindenekelőtt bejelentet­te: a nyugatnémet kormány határozatot hozott, hogy a bon­ni állam költségvetéséből éven­te pótlólag 450 millió márkát bocsát rendelkezésbe a nyugat­berlini gazdasági élet támoga­tására, a város életképességé­nek biztosítására. 2. A 86 éves kancellár kije­lentette: Bonn nyugat-berlini összekötője, megbízottja, a 70 éves dr. Heinrich Vockel „ki­öregedett“. Ezért nemsokára leváltják és helyére Felix von Eckardtot, a nyugatnémet kor­mány sajtó- és tájékoztatási hivatalának vezetőjét fogják kinevezni. 3. Ugyancsak bejelentette, hogy Kroll moszkvai nagyköve­tet, valamint a Washingtonban kegyvesztett lett Grewe nagy­követet hamarosan visszahív­ják. 4. Megígérte a szenátusnak, hogy Bonn különmegbízottat küld Nyugat-Berlin kulturális ügyeinek hatékonyabb támoga­tására. 5. A német, majd pedig a külföldi újságírók részére rendezett sajtóértekezleten nyíltan, 1 világosan és kerteléc nélkül megmondta: ,.értelmet­lenek, céltalanok, hasztalanok és hiábavalóak“ azok a tárgya­lások, amelyeket az Egyesült Államok folytat a Szovjetunió­val a nyugat-berlini helyzet rendezésére. Gúnyos éllel tette hozzá: „Az ezekről a tárgyalá­sokról szóló tájékoztató távira­tok végtelenül unalmasak“. Adenauer kijelentéseivel kapcsolatban igen érdekes a Daily Express kommentárja. — Véget értek a mézeshetek az Egyesült Államok és Nyu­­gat-Németország között. Ade­nauer nyilvánosan lecsapott Kennedyre azzal a kijelentésé­vel, hogy nem támogatja Ame­rika berlini csomagtervét. Kennedy jogos felháborodásá­ban végre megérti, hogy az agg kancellár, miután két kézzel kapott az Egyesült Államok óriási „hozományán“, a gazda­sági és katonai segélyen, ezért nem hajlandó semmi ellenérté­ket adni. De hála a 15 éves amerikai segélynek, Adenauer most politikai zsarolást űzhet az elintézés megakadályozásá­ra. övé a legnagyobb nyugat­európai hadsereg, amelynek visszavonásával romba dönthe­ti a NATO-t. Adenauer már sikeresen zsarolt a múltban is. Adenauer nemzetközi zsarolási képessége most olyan erős, hogy berlini nyilatkozata egyi­ke a legveszedelmesebb „Ach­tung“ jelzéseknek, amelyeket a németek valaha Európában hangoztattak. Hugh Gaitskell, a Labour párt jobboldali vezére ma nem nagyon örül annak a fejlődés­nek, amely a Fiatal szocialisták — a labouristák ifjúsági szervezetében végbemegy. A Fia­tal szocialisták szervezetei tömegesen résztvettek a londoni békekonferencián, amelyet Collins kanonok, Bertrand Russel a „százak bizottságának“ vezetője és John D. Bernall a Békevilágtanács elnöke szervezett. Ha a szervezetek között léteznek bizonyos árnyalati nézeti eltérések, megegyeznek abban, hogy határozottan tiltakoznak a brit kormány nukleáris sztratégiája és az idegen katonai támaszpontoknak brit területen való felállítása ellen. A Fiatal szocialisták szerve­zetének több mint 20 ezer tag­ja ezt a politikát és nem Gaits­kell politikáját követi, aki meg­sértette saját pártkonferenciá­­jának határozatát és a Kenne­dy irányvonalat támogatja, a további nukleáris kísérletek „szükségességét“ hirdeti. TIZENHAT EGY ELLEN A Fiatal szocialisták — de az ifjúság zömének is ez a jel­szava. Tiltsátok be a bombákat! A szervezet második évzáró konferenciájának határozatai közül tizenhat határozat köve­teli, hogy Nagybritánnia mond­jon le a nukleáris fegyverek használatáról. Csak egyetlen egy határozat hagyja jóvá a „védelem“ hivatalos politiká­ját. melyet a labouristák jobb­szárnya hirdet. Az említett ha­tározatokban követelik, hogy semmisítsék meg Holy Lochban a rakétatámaszpontokat, köve­telik, hogy Nagybritánnia lép­jen ki a NATO-ból, Glasgow­ban, ahol a Fiatal szocialisták­nak igen erős a pozíciójuk — a Labour-párt, követeli, hogy szervezzenek demonstrációkat a Holy í.och-i Polaris-rakéta­­támaszpontok ellen, valamint a Castlemartine-i (Walesban) ki­képző tábor ellen, ahol Ade­nauer tankjaival végzik a had­gyakorlatokat. A glasgowiak a Labour-párt utolsó konferen­ciájának határozatára hivatkoz­nak, melyet Blackpoolban az elmúlt év októberében szervez­tek meg. Gaitskell azonban nem hajlandó támogatni ezeket a haladó, hazafias akciókat. A további határozat felhívja a brit kormányt arra, hogy is­merje el a Német Demokrati­kus Köztársaságot és tartsa magát távol Adenauer háborús politikájától. A FAJVÉDŐK ELLEN A határozatok között — a legnagyobb csoportot az a 15 határozat képezi, amelyek azok ellen a fajvédő törvények ellen irányulnak, melyeket a konzervatívok vezettek keresz­tül. Ezek a törvények korlátoz­zák a Commonwealth országai­ból, — különösen a nyugat-in­diai szigetek, India és Pakisz­tán lakosságának Nagybritán­­niába való bevándorlását. A fia­tal brit munkások gyakran szo­lidaritásukat nyilvánítják a tar­tományi országokban élő test­véreikkel. Ezért ítélik el a Fia­tal szocialisták annyi megve­téssel a fajvédő és a fasiszta agitációt, amelynek sikerült elérni a fasiszta törvénynek az életbeléptetését. Az egyes ha­tározatok még tovább mennek, olyan törvényt követelnek, amely egyáltalában tiltaná a faji megkülönböztetést. Két határozatban követelik hogy a tartományokból hívják vissza a brit katonaságot, egy toyábbi határozat pedig annak a köve­telménynek ad kifejezést, hogy a konferencián Lumumba em­lékezetére róják le tiszteletü­ket. Egy további határozatban gratulálnak az algériai népnek JAN THE BOMB"- a brit ifjúság jelszava a felszabadulásához és egyide­jűleg kérik, hogy zárják ki a Nemzetközi Szocialista Ifjúsági Szövetségből a francia szerve­zetet, melynek a Fiatal szocia­listák is tagjai. A Fiatal szo­cialisták szervezete továbbra is tagja az Ifjúsági Világszövet­ségnek (WAY). Több határozatban kifejtik, hogy Nagybritánnia ne csatla­kozzon a Közös Piachoz. A belpolitikai kérdéseket érintő határozatok közül ki­emeljük azt, amely felszólítja a Labour-pártot, hogy „egyenes és bátor“ politikát valósítson meg, valamint azt a határoza­tot, amely a „bérek befagyasz­tására" irányuló politikát el­lenzi. Továbbá kérik a lakás­kérdés megoldását, a monar­chia megdöntését és a lordok parlamentjének feloszlatását. NEM FIZETŐD1K KI A CENZORA A labourista vezérek — ha nem is szívesen — kértytelenek voltak a Fiatal szocialisták 750 szervezetének megadni a jogot ahhoz, hogy önálló határozato­kat hozzanak. Eddig ugyanis minden határozatot a Labour párt illetékes szervezete által kellett jóváhagyatni. Az ilyen­fajta „cenzúra“ azonban nem mutatkozott „kifizetődőnek“ — a Labour párt sok szervezete ugyanis elég baloldali irányza­tú és ezért a pártvezérek a vé­gén mégis csak meghátráltak a fiatal tagok követelményeivel szemben. Hogyha a konferenciát az említett határozatok szelleme hatja át, a Fiatal szocialisták ezzel újból bebizonyítják, hogy harcos baloldali szervezetet képeznek. A Labour párt jobb­oldali vezérei akarva nem akar­va kénytelenek eltűrni a fiatal szocialistákat — ellenkező esetben a pártban egyáltalában nem volnának Piatalok. Gaits­kell, aki a jobboldal érdekeit képviseli „demokratikusan“ mosollyal kíséri a Labour párt felnőtt tagjainak határozatait — a fiatalok egyáltalában nem érdeklik. A Fiatal szocialistákat bármikor az „igazi mértékre“ állíthatják át, mert a szerve­zet minden egyes tagjának az illetékes Labour párti szerve­zet tagjának is lenni kell. A Fiatal szocialisták a korlátozá­sok ellenére is követelik, hogy önállóan határozhassanak poli­tikájuk felől és azzal az ifjúsá­gi szervezettel vagy ifjúsági csoporttal indítsanak közös akciókat, amely mellett saját maguk döntenek. A Fiatal szocialisták annak ellenére, hogy a párt jobboldar li vezetősége annyi nehézséget gördít elébük — gyakran még azt sem tudják, hogy hol jöj­jenek össze — az eddiginél fontosabb szerepet töltenek be most Gaitskell kétarcú politi­kájának leleplezésénél Sok fia­tal dolgozó számára közelebbre hozzák a béke és a szocializ­mus gondolatát. A Fiatal szo­cialisták szervezetének tagsága nem növekedik olyan arányban, mint eddig. Ennek okát sok tag a Gaitskell-féle politikában és a Labour párt választási kudar­cában látja. Felháborítónak tartják a Labour párt képvise­lőinek viselkedését, mivel azok ilyen rövidlátó politikát foly­tatnak és nem tesznek különb­séget a Labour párt és a Mac­millan konzervatív pártjának vészes politikája között.

Next

/
Thumbnails
Contents