Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-08 / 19. szám

Szőke Józsej Katicabogár (EGY LEÁNY NAPLÓMBÓL) JÚNIUS 10. Ez a munkám. Nem panasz­kodhatott!, habár kitanult kő- Odgkünn a járdán hangosan műves vagyok, és nem tudom, Itt vagyok a nagy építkezé- nevetnek. Ha akarok, lemehe- hogy miért osztottak ide. " ......................... -• tek én is közéjük, hiszen ők is Fölöttem a toronyban még fiatalok Valahonnan halk zene egy lány dolgozik, ő engedi a áramlik, s a távolból az épít- keverőbe a kavicsot és a ee­­kezés zaja zúg. mentet. Fiatal, folyton nevet és Ez lenne hát az élet? Ez egész area szürke a cementtől, minden? Nem tudom, de félek- Irénnek hívják, és rögtön meg- Jó lenne tudni mi vár rám. Az ölelt. iskolában azt mondták, hogy A többiek mind férfiak, „most" kiléptek az életbe, a Mondhatom, nem nagy lelke­­mapatok lábára álltok.“ Igen, sedéssel fogadtak, sen. Egyedül ülök 9 leánynál lás kis szobájában.< Nyugodtan Irhatok, a többiek éjjeli mű­szakon vannak. Még nem isme­rem őket, senkit sem ismerek közülük. Lehet, hogy morcosak, öregek, a nagy építkezések tö­rődött, magányos asszonyai, lehet, hogy fiatalok és bátorta­lanok, mint én. A szoba semmit sem áru! el róluk Minden fénylik a fehér­ségtől, illatos a fehér mésztől, festéktől. Az ágyak fehéren nyújtóznak, az asztalt, amelyen jrok, csomagolópapírral borí­tották be. Kicsit rideg és hiva­talos, nincs rajtg se virág, se váza, a papíron egyetlen kar­colás, egyetlen gyűrődés. Üj '.minden és még nem melege­dett meg az emberektől. Tágra nyitom az ablakot s ki­nézek a júniusi éjszakába. Csu­pa fény minden. Éjszaka sines Sötét és nyugalom- Az Úton gépkocsik száguldanak. Kidül­ledt reflektorszemük beleme­red az éjszakába, fényt vet a bóbiskoló darukra, fehéren izzó betonvázakra. Mindenhol fé­nyek keverednek, kereszteződ­nek, égnek és ragyognak, Csgk az ég fekete és ott sötét a fpld, ahol sem házak, Bern épít­kezés. Fenn a magasban egy­máshoz tapadnak a nagy jú­niusi csillagok lenn az új há­zak ablaksora ontja a meleg fényt Szorongás fog el. olyan, mint vizsga előtt. Valami furcsa gyengeség és félelem, Nem tu­dom, mi vár rám. Érzem, hogy egyedül vagyok és szabad va­gyok- Most már senkj sem ügyel rám. Sem anyám, sem a nevelők, mint az internátusbán. Magam vagyok sorsom intézője. Senkitől sein függök, senkinek sem kell számot adnom tette­imről. Ha akarok, most kime­hetek, beülhetek a vendéglőbe, ahol szól a zene, akár bort is ihatok és cigarettázhatok. Sen­kitől sem keli engedélyt kér­nem. Senkitől. Senki sem szid­hat össze, ha egész éjszaka is kinn maradok- _ Hiszen senki sem remegne értem, senki sem aggódna miattam. Senki, Szabadságom büszke erővel tölt el, magányom megriaszt. Ez hát, ha az ember felnőtt? Nem tudom mindez hova ve­zet. Hiszen alig múltam tizen­hét éves, Egyáltalán nem volt bizalom­gerjesztő az ábrázata. Csupa szőr az egész képe, csak az orra és a szeme világít. Eddig kényszerből ő végezte a mun­kámat és most néhány szóval, mozdulattal elmagyarázta a feladatomat. Nem kellett nagy ügyesség hozzá. Mégis a torkomban vert a szívem, és könny szökött a szemembe. Nem tudom, ml történt ve­lem, de oly gyámoltalannak és árvának éreztem magamat hir­telen. Majd megfulladtam a keserűségtől, és a könnyeim csak úgy folytak. Oda sem néztem az autóra, megragadtam a hideg acélkart. és teljes erővel magam felé húztam. Mint az égszakadás, úgy zúgott, dübörgőit a lezú­duló betonlavina az odatolató teherautó sofőrkabinjára. Káromkodás, szitkozódás és kiabálás. Petrás hozzám ugrott, dur­ván ellökött, és visszanyomta az eresztőkart. Az emberek dühösen károm­kodtak, szidták az igazgatósá­got, hogy „kisasszonyokat“ küld a nyakukra. A sofőr szitkozód­va köpködte a cementet. Éppen kihajolt a kabinból és egész arca, nyaka, mindene tele lett tapadó betonnal. Leállt az egész munka. A sorbanélló autók veszettül tül­költek, a sofőrök gúnyos meg­jegyzéseket kiabáltak egymás felé és felém; — Ez nem puding, kisasz­­szony! — Hahaha! — Még ide se jött, máris ; félre jár a szeme! — Hihihi! Irén dühösen rivellt rájuk éB lapátot ragadott. — El innen csibészek! Mint a masina, úgy (Jobáltp a kifolyt betont a teherautóra. — Nicsak, lejött a hörcsög is! —> jegyezte meg egy ci­gányképp, alacsony sofőr ne­vetve. —• Tűnj el! — fogta rá a la­pátot Irén és az riadtan me­nekült a kocsi mögé. Szememből folytak a köny­­nyek, Legszívesebben elfutot­tam volna szégyenemben, de gépiesen tovább lapátoltam a betont. A lárma alábbhagyott, egyre több lapát sürgőit körü­löttem. Ott volt az egész cso­port. Pár perc alatt végeztünk, rendbe tettünk mindent. — Rá se hederitsen! Meg­történik mással is*.. — je­gyezte meg valaki. — Ne féljen, lelkem — biz­tatott a törődött öreg, aki az előbb még megszólt, — Majd belejön. (Folytatjuk) Kora tavaszi délután volt és mintha erejét éreztem volna a napnak, melynek sugarai vi­dáman játszadoztak a házak kitárt ablakain, Tavaszi fáradt­ság vett erőt rajtam, Kissé bosszantott a késésem okozta várakozás- Közben eszembe ju­tott, találkozásom is egy fiatal­emberrel, akiről később meg­tudtam, hogy a nagymagyari EFSZ legjobb etető-teheriese. Úgy emlékszem, az ifjúsági szervezet elnöke után érdek­lődtem nála, de ő válasz helyett kérdéssel felelt. — Talán az elnöknője? — majd később hozzátette: az iskolában keres­se, ott tanít, — Mégsem jöttem hiába — gondoltam. A HMB irodájába vitt az utam. Barátságosan fo­gadtak és mondanom sam kell, készséggel álltak rendelkezé­semre, de mindjárt hozzátet­ték: sürgős a munka és belát­tam, nem zavarhatok, Ellenben gyorsan, ahogy idejükből futot­ta, Nagy Péter HNB-titkár és Múcska Valéria ifjúsági vezető tájékoztatott, utána egyikük 9 kagylß után nyúlt és tárcsá­zott. A vonal túlsó végén az ismerős hangban Eefler igazga­tóra ismertem, de csak ennyit mondott: kiállításra ment a gyerekekkel, Az utcán beszélgető lányeso­­portba ütköztem. Ugye jöttök a táncpróbára? — mondta az egyik, — a Marika is Ott lesz — tette hozzá utólag. A büfé előtt viszont a fut­­ball-edzésre várakozó fiatal le­gények tanácskoztak, — De nem ártana még egy-két jó tea-délután — mondta egy nyúlánk szőke fiú- — No és — szóltak egyszerre hárman is, — beszéljünk Marikával. Morvay Mária —, mert ő róla volt szó a lányok között is és Lefler igazgatótar ttó is róla tett említést a tőle,'útban, de a büfé előtt vá akoz* fiatalok k rágondoltak — semmiben MEGBECSÜLIK ÖT sem különbözik a többi nagy­magyari fiataltól. Talán csak hivatásában. Egyszerűen taní­tónő. És talán annyiban, hogy egymás között csak Marika, ge ha más valaki érdeklődik a CS1SZ elnöke iránt, akkor Mor­vay Mária tanítónőhöz küldik azt. ,.. Jólesett a hűs szobában. A Lelkiismpret lázadása című NDK-teleyíziősfilmről beszél­gettünk, amikor bejött Morvay­­mama is. — A lányokkal be­széltem éppen, hozzád készül­tek, — szólalt meg mindjárt «— de mondtam, hogy már megjöt­tél és azzal el is mentek, — Köszönöm anyu, Hangzott a vá­lasz, de éreztem, hogy Morvay­­né még nem fejezte be és talán csak gondolatait rendezi. ■— Nem lesz ez sok leányom? — szólalt meg újra, kettőnk között elnézve, valahova a csil­lár felé, De arca nem mutatott haragot, Később beszélgetés közben újból megszólalt: Jól teszitek, ti már ilyenek vagy­tok, csak tudnám megérteni, — Csendben kiment, majd a kony­hából, még visszaszólt. — Adok a jószágnak és,,. Megértő asszony anyu, — mondta később Marika. — Ha nem iá mindjárt, de megszokta. — Szerencsére talán jól kezd­tem s közben haján igazítva folytatta. — Amikor kollégám helyét Üszoron elfoglaltam, másképp nem is tehettem. Elő­döm mindenben benne volt, előadott gyűléseken, műsort adott a pionírokkal és a fiata­lokkal, előadásokat szervezett, egyszóval megszerettette ma­gét, Én sem tehettem másképp. Nem mondom, nagyon nehéz volt a kezdet. De nem léphet­tem vissza, no meg tele voltam ambícióval. ÉS mindezek után jött Nagymagyar, a szülőfalu. Itt, ha akartam volna, se hú­zódhattam volna el. Otthoni környezet, hisz megért — sza­kította meg kissé beszélgeté­sünk fonalát. — Itt igazán nem állhattam félre, mindenki is-Morvai Mária tanítónő. mert és ezért hozzáláttunk,, • — Természetesen a lányok­kal elsősorban? — ö nem, de­hogyis, — válaszolt mindjárt nevetve. Azután egyszerű szür­ke számokkal jöttem elő, nyolc plusz három mondtam kissé hangsúlyozottan, — No és, — hangzott a válasz, — A fiúk is igy akarták, — S közben a büfé előtt várakozó fiúk jutottak eszembe ők is Morvay Máriára gondoltak, „Marika", talán így jobban is hangzik. Majd Nagy Péter HNB-titkár tréfálkozó szavaira' emlékszem, — Ügy látszik a fiatalok között meg­szűnt ez egyenjogúság- Ha egy­szer a ml lányaink,,, — És valóban, nem véletlen, hogy az ifjúsági szervezet nyolctagú vezetősége közül öt leány. Jelenet a nyitrai előadásból. A házasségszédelgő esküvője Oldrich Danek új darabját egy időben tűzte műsorára Bratislava és a vidék. Bralisla­­vában a Nová scéna, vidéken a nyitrai kerületi színház játsza. Az új „nem komoly komédia”, melyben „nincs pozitív hős, vi­szont van három felvonás“, be­mutatja Alojz Klepáčikot, aki azelőtt háromszor volt házas­ságszédelgés miatt elítélve, de aki tizenhét éve már becsüle­tes életet él. Talál tízezer ko­ronát, ezt becsületesen átadja, s ezt a lapok világgá kürtölik. Felfigyelnek rá barátja! a múlt­ból, mint Dolfi, akit az alvi­lágban általában „stramáknak“ hívtak, sőt egy áldozat is, aki annak idején nem tett felje­lentést, és most is csak azért jött el mert hát nem tud Ur ledni. A második felvonásban aztán kicserélődnek a szere­pek Klapáčik és Dolfi közt, é* megindul a komikus jelenetek egész özöne. Végül is a házas­­ságszédelgő elveszi fia szlovák tanárnőjét Kamillát, aki tnúltjg ellenére is megbízik benne éy hozzá megy. Az érdekes darab, a víg külső mögött mély gondo­latot vet fel és keresi az „alap­jában becsületes embert". A nyitrai előadáson a fősze­repet a filmekből is Ismert Jo­zef Dőczy játszotta. Igor Clef rendezése lendületes volt, Bo­­ŕivoj Slávik színpada ötletes és merészen újszerű. Mártonvölgyl László S közben tovább folyt a sző a nagymagyari fiúkról, akik külön kéréssel fordulták a CSISZ-szervezet vezetőségében többségben lévő lányokhoz, a tea-délutánok végett, És Morvay Mária CSISZ-elnök nem feledkezett meg a Bástya­­sétány sikeréről sem, amely tulajdonképpen a fiatalok sike­re. 25-ször adtuk elő, — mond­ta beszélgetés közben. Később a Valahol délen e(mű operett­ből dúdolt egy részletet s foly­tatásképp az ifjúsági tánccso­portról beszélt, mely szorgal­masan készül az előadásokra-Én pedig a falusi értelmiség­re, a tanítókra, az orvosra ,ás a többiekre gondolok, Teljesl­­tik-e feladatukat, hivatásuk tu­datában yannk-e. És akaratla­nul ia ismert tanítók nevei jut­nak eszembe Medvén, Ekecsen és szerte az országban, akik a k(s lurkók nevelésén kívül gondolnak a falu nevelésére is. — Harmincöt körül mozog ifjúsági szervezetünk Jétszáme, — jut eszembe Marika, az el­nöknő megjegyzése. — De az Utolsó gyűlésen hatvanén vol­tunk jelen és tíz új taggal gya­rapodtunk­— Szép munka ez — gondol­tam, de ő folytatta. — Nincs attól jobb érzés, megjelenni a többi között, tanulni és taní­tani, terveket szőni, tapsot hal­lani, és hallani — Marika el­jössz? — No látja, ma is Itt voltak már. — Táncolni fogunk, gya koréin!,,, — És az iskolai elő­készület? — dobtam oda, szin­te meggondolatlanul, De ez sem zavarta, — Épp akkor fejeztem be, mikor az elvtárs jött, Itt van ni — mondta és nem te­hettem mást, minthogy (gazol­jon s nagymagyari lányok Iga­zát. Sárkány Árpád Két bemutató Az államdíjjal kitüntetett Szlovák Népművészeti Együttes május elseje tiszteletére, a XII. pártkongresz­­szus jegyében új műsorral lépett a közönség elé. Tán­caikban visszatükröződnek a haladó népi hagyományok, énekkari számaik pedig a ma problémájára reagálnak. Április 28-án a Ján Nálepka nevét viselő katonaegyüt­­tes is bemutatta ez évi műsorát Bratislavában a Kul­túra és a Pihenés Parkjában. Új műsorával a közeledő XII. pártkongresszust köszöntötte. Az együttes tánckara a Csárdást ropja. Szlovák Népművészeti Együttes táncé, amely a nyok életkörnyezetéböl meríti témáját, cigá­— No, még egy kisasszony.. • — morogta Jozsp, az plajfpltos • gépész, és hegyeset köpött a lábánál terpeszkedő tócsába. Kezet sem fogott velem. A többi tetette a lázas mun­­. két, felém sem néztek. Csak . egy törődött öreg állott meg . szemrebbenésnyire, és félhan­­. gosan megjegyezte. , — Ezzel is kivagyunk a vlz­. bői. — Hadd morogjanak! — bíz­­, tatott Irén a magasból, és ar­­. ról kezdett lelkendezni, hogy . csupa remek 'ember, csak nem r szeretnek beszélni. : Petrás bácsi, a műszak veze­tőin szürke szemmel vizsaáit. most kezdődik minden. Türpl­­metlen vagyok? Nem, Csak Ije­­"* gatott. Jó lenne ha valaki mel­­e lettem lenne ... \s_ JÚNIUS 11. r- A nagy beto'ikeverő-torony- 1- hoz osztottak Autók jönnek is sorban, himbálódzva a gödrök­­ki tői szabdalt poros úton. Egy­­m más után gördü nek a toronj alá. Amikor valamelyik ponto­san odaáll, meghúzok egy fé­­el nyesre koptatott acélkart és í :t. teherkocsi egyszerre megtelik :i ezüstösen fénylő betonnal- Egy­­s- más után jönnek a kocsik égés; 1- nap, és én mindegyiket telt engedem.

Next

/
Thumbnails
Contents