Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-08 / 19. szám
Szőke Józsej Katicabogár (EGY LEÁNY NAPLÓMBÓL) JÚNIUS 10. Ez a munkám. Nem panaszkodhatott!, habár kitanult kő- Odgkünn a járdán hangosan műves vagyok, és nem tudom, Itt vagyok a nagy építkezé- nevetnek. Ha akarok, lemehe- hogy miért osztottak ide. " ......................... -• tek én is közéjük, hiszen ők is Fölöttem a toronyban még fiatalok Valahonnan halk zene egy lány dolgozik, ő engedi a áramlik, s a távolból az épít- keverőbe a kavicsot és a eekezés zaja zúg. mentet. Fiatal, folyton nevet és Ez lenne hát az élet? Ez egész area szürke a cementtől, minden? Nem tudom, de félek- Irénnek hívják, és rögtön meg- Jó lenne tudni mi vár rám. Az ölelt. iskolában azt mondták, hogy A többiek mind férfiak, „most" kiléptek az életbe, a Mondhatom, nem nagy lelkemapatok lábára álltok.“ Igen, sedéssel fogadtak, sen. Egyedül ülök 9 leánynál lás kis szobájában.< Nyugodtan Irhatok, a többiek éjjeli műszakon vannak. Még nem ismerem őket, senkit sem ismerek közülük. Lehet, hogy morcosak, öregek, a nagy építkezések törődött, magányos asszonyai, lehet, hogy fiatalok és bátortalanok, mint én. A szoba semmit sem áru! el róluk Minden fénylik a fehérségtől, illatos a fehér mésztől, festéktől. Az ágyak fehéren nyújtóznak, az asztalt, amelyen jrok, csomagolópapírral borították be. Kicsit rideg és hivatalos, nincs rajtg se virág, se váza, a papíron egyetlen karcolás, egyetlen gyűrődés. Üj '.minden és még nem melegedett meg az emberektől. Tágra nyitom az ablakot s kinézek a júniusi éjszakába. Csupa fény minden. Éjszaka sines Sötét és nyugalom- Az Úton gépkocsik száguldanak. Kidülledt reflektorszemük belemered az éjszakába, fényt vet a bóbiskoló darukra, fehéren izzó betonvázakra. Mindenhol fények keverednek, kereszteződnek, égnek és ragyognak, Csgk az ég fekete és ott sötét a fpld, ahol sem házak, Bern építkezés. Fenn a magasban egymáshoz tapadnak a nagy júniusi csillagok lenn az új házak ablaksora ontja a meleg fényt Szorongás fog el. olyan, mint vizsga előtt. Valami furcsa gyengeség és félelem, Nem tudom, mi vár rám. Érzem, hogy egyedül vagyok és szabad vagyok- Most már senkj sem ügyel rám. Sem anyám, sem a nevelők, mint az internátusbán. Magam vagyok sorsom intézője. Senkitől sein függök, senkinek sem kell számot adnom tetteimről. Ha akarok, most kimehetek, beülhetek a vendéglőbe, ahol szól a zene, akár bort is ihatok és cigarettázhatok. Senkitől sem keli engedélyt kérnem. Senkitől. Senki sem szidhat össze, ha egész éjszaka is kinn maradok- _ Hiszen senki sem remegne értem, senki sem aggódna miattam. Senki, Szabadságom büszke erővel tölt el, magányom megriaszt. Ez hát, ha az ember felnőtt? Nem tudom mindez hova vezet. Hiszen alig múltam tizenhét éves, Egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő az ábrázata. Csupa szőr az egész képe, csak az orra és a szeme világít. Eddig kényszerből ő végezte a munkámat és most néhány szóval, mozdulattal elmagyarázta a feladatomat. Nem kellett nagy ügyesség hozzá. Mégis a torkomban vert a szívem, és könny szökött a szemembe. Nem tudom, ml történt velem, de oly gyámoltalannak és árvának éreztem magamat hirtelen. Majd megfulladtam a keserűségtől, és a könnyeim csak úgy folytak. Oda sem néztem az autóra, megragadtam a hideg acélkart. és teljes erővel magam felé húztam. Mint az égszakadás, úgy zúgott, dübörgőit a lezúduló betonlavina az odatolató teherautó sofőrkabinjára. Káromkodás, szitkozódás és kiabálás. Petrás hozzám ugrott, durván ellökött, és visszanyomta az eresztőkart. Az emberek dühösen káromkodtak, szidták az igazgatóságot, hogy „kisasszonyokat“ küld a nyakukra. A sofőr szitkozódva köpködte a cementet. Éppen kihajolt a kabinból és egész arca, nyaka, mindene tele lett tapadó betonnal. Leállt az egész munka. A sorbanélló autók veszettül tülköltek, a sofőrök gúnyos megjegyzéseket kiabáltak egymás felé és felém; — Ez nem puding, kisaszszony! — Hahaha! — Még ide se jött, máris ; félre jár a szeme! — Hihihi! Irén dühösen rivellt rájuk éB lapátot ragadott. — El innen csibészek! Mint a masina, úgy (Jobáltp a kifolyt betont a teherautóra. — Nicsak, lejött a hörcsög is! —> jegyezte meg egy cigányképp, alacsony sofőr nevetve. —• Tűnj el! — fogta rá a lapátot Irén és az riadtan menekült a kocsi mögé. Szememből folytak a könynyek, Legszívesebben elfutottam volna szégyenemben, de gépiesen tovább lapátoltam a betont. A lárma alábbhagyott, egyre több lapát sürgőit körülöttem. Ott volt az egész csoport. Pár perc alatt végeztünk, rendbe tettünk mindent. — Rá se hederitsen! Megtörténik mással is*.. — jegyezte meg valaki. — Ne féljen, lelkem — biztatott a törődött öreg, aki az előbb még megszólt, — Majd belejön. (Folytatjuk) Kora tavaszi délután volt és mintha erejét éreztem volna a napnak, melynek sugarai vidáman játszadoztak a házak kitárt ablakain, Tavaszi fáradtság vett erőt rajtam, Kissé bosszantott a késésem okozta várakozás- Közben eszembe jutott, találkozásom is egy fiatalemberrel, akiről később megtudtam, hogy a nagymagyari EFSZ legjobb etető-teheriese. Úgy emlékszem, az ifjúsági szervezet elnöke után érdeklődtem nála, de ő válasz helyett kérdéssel felelt. — Talán az elnöknője? — majd később hozzátette: az iskolában keresse, ott tanít, — Mégsem jöttem hiába — gondoltam. A HMB irodájába vitt az utam. Barátságosan fogadtak és mondanom sam kell, készséggel álltak rendelkezésemre, de mindjárt hozzátették: sürgős a munka és beláttam, nem zavarhatok, Ellenben gyorsan, ahogy idejükből futotta, Nagy Péter HNB-titkár és Múcska Valéria ifjúsági vezető tájékoztatott, utána egyikük 9 kagylß után nyúlt és tárcsázott. A vonal túlsó végén az ismerős hangban Eefler igazgatóra ismertem, de csak ennyit mondott: kiállításra ment a gyerekekkel, Az utcán beszélgető lányesoportba ütköztem. Ugye jöttök a táncpróbára? — mondta az egyik, — a Marika is Ott lesz — tette hozzá utólag. A büfé előtt viszont a futball-edzésre várakozó fiatal legények tanácskoztak, — De nem ártana még egy-két jó tea-délután — mondta egy nyúlánk szőke fiú- — No és — szóltak egyszerre hárman is, — beszéljünk Marikával. Morvay Mária —, mert ő róla volt szó a lányok között is és Lefler igazgatótar ttó is róla tett említést a tőle,'útban, de a büfé előtt vá akoz* fiatalok k rágondoltak — semmiben MEGBECSÜLIK ÖT sem különbözik a többi nagymagyari fiataltól. Talán csak hivatásában. Egyszerűen tanítónő. És talán annyiban, hogy egymás között csak Marika, ge ha más valaki érdeklődik a CS1SZ elnöke iránt, akkor Morvay Mária tanítónőhöz küldik azt. ,.. Jólesett a hűs szobában. A Lelkiismpret lázadása című NDK-teleyíziősfilmről beszélgettünk, amikor bejött Morvaymama is. — A lányokkal beszéltem éppen, hozzád készültek, — szólalt meg mindjárt «— de mondtam, hogy már megjöttél és azzal el is mentek, — Köszönöm anyu, Hangzott a válasz, de éreztem, hogy Morvayné még nem fejezte be és talán csak gondolatait rendezi. ■— Nem lesz ez sok leányom? — szólalt meg újra, kettőnk között elnézve, valahova a csillár felé, De arca nem mutatott haragot, Később beszélgetés közben újból megszólalt: Jól teszitek, ti már ilyenek vagytok, csak tudnám megérteni, — Csendben kiment, majd a konyhából, még visszaszólt. — Adok a jószágnak és,,. Megértő asszony anyu, — mondta később Marika. — Ha nem iá mindjárt, de megszokta. — Szerencsére talán jól kezdtem s közben haján igazítva folytatta. — Amikor kollégám helyét Üszoron elfoglaltam, másképp nem is tehettem. Elődöm mindenben benne volt, előadott gyűléseken, műsort adott a pionírokkal és a fiatalokkal, előadásokat szervezett, egyszóval megszerettette magét, Én sem tehettem másképp. Nem mondom, nagyon nehéz volt a kezdet. De nem léphettem vissza, no meg tele voltam ambícióval. ÉS mindezek után jött Nagymagyar, a szülőfalu. Itt, ha akartam volna, se húzódhattam volna el. Otthoni környezet, hisz megért — szakította meg kissé beszélgetésünk fonalát. — Itt igazán nem állhattam félre, mindenki is-Morvai Mária tanítónő. mert és ezért hozzáláttunk,, • — Természetesen a lányokkal elsősorban? — ö nem, dehogyis, — válaszolt mindjárt nevetve. Azután egyszerű szürke számokkal jöttem elő, nyolc plusz három mondtam kissé hangsúlyozottan, — No és, — hangzott a válasz, — A fiúk is igy akarták, — S közben a büfé előtt várakozó fiúk jutottak eszembe ők is Morvay Máriára gondoltak, „Marika", talán így jobban is hangzik. Majd Nagy Péter HNB-titkár tréfálkozó szavaira' emlékszem, — Ügy látszik a fiatalok között megszűnt ez egyenjogúság- Ha egyszer a ml lányaink,,, — És valóban, nem véletlen, hogy az ifjúsági szervezet nyolctagú vezetősége közül öt leány. Jelenet a nyitrai előadásból. A házasségszédelgő esküvője Oldrich Danek új darabját egy időben tűzte műsorára Bratislava és a vidék. Bralislavában a Nová scéna, vidéken a nyitrai kerületi színház játsza. Az új „nem komoly komédia”, melyben „nincs pozitív hős, viszont van három felvonás“, bemutatja Alojz Klepáčikot, aki azelőtt háromszor volt házasságszédelgés miatt elítélve, de aki tizenhét éve már becsületes életet él. Talál tízezer koronát, ezt becsületesen átadja, s ezt a lapok világgá kürtölik. Felfigyelnek rá barátja! a múltból, mint Dolfi, akit az alvilágban általában „stramáknak“ hívtak, sőt egy áldozat is, aki annak idején nem tett feljelentést, és most is csak azért jött el mert hát nem tud Ur ledni. A második felvonásban aztán kicserélődnek a szerepek Klapáčik és Dolfi közt, é* megindul a komikus jelenetek egész özöne. Végül is a házasságszédelgő elveszi fia szlovák tanárnőjét Kamillát, aki tnúltjg ellenére is megbízik benne éy hozzá megy. Az érdekes darab, a víg külső mögött mély gondolatot vet fel és keresi az „alapjában becsületes embert". A nyitrai előadáson a főszerepet a filmekből is Ismert Jozef Dőczy játszotta. Igor Clef rendezése lendületes volt, Boŕivoj Slávik színpada ötletes és merészen újszerű. Mártonvölgyl László S közben tovább folyt a sző a nagymagyari fiúkról, akik külön kéréssel fordulták a CSISZ-szervezet vezetőségében többségben lévő lányokhoz, a tea-délutánok végett, És Morvay Mária CSISZ-elnök nem feledkezett meg a Bástyasétány sikeréről sem, amely tulajdonképpen a fiatalok sikere. 25-ször adtuk elő, — mondta beszélgetés közben. Később a Valahol délen e(mű operettből dúdolt egy részletet s folytatásképp az ifjúsági tánccsoportról beszélt, mely szorgalmasan készül az előadásokra-Én pedig a falusi értelmiségre, a tanítókra, az orvosra ,ás a többiekre gondolok, Teljesltik-e feladatukat, hivatásuk tudatában yannk-e. És akaratlanul ia ismert tanítók nevei jutnak eszembe Medvén, Ekecsen és szerte az országban, akik a k(s lurkók nevelésén kívül gondolnak a falu nevelésére is. — Harmincöt körül mozog ifjúsági szervezetünk Jétszáme, — jut eszembe Marika, az elnöknő megjegyzése. — De az Utolsó gyűlésen hatvanén voltunk jelen és tíz új taggal gyarapodtunk— Szép munka ez — gondoltam, de ő folytatta. — Nincs attól jobb érzés, megjelenni a többi között, tanulni és tanítani, terveket szőni, tapsot hallani, és hallani — Marika eljössz? — No látja, ma is Itt voltak már. — Táncolni fogunk, gya koréin!,,, — És az iskolai előkészület? — dobtam oda, szinte meggondolatlanul, De ez sem zavarta, — Épp akkor fejeztem be, mikor az elvtárs jött, Itt van ni — mondta és nem tehettem mást, minthogy (gazoljon s nagymagyari lányok Igazát. Sárkány Árpád Két bemutató Az államdíjjal kitüntetett Szlovák Népművészeti Együttes május elseje tiszteletére, a XII. pártkongreszszus jegyében új műsorral lépett a közönség elé. Táncaikban visszatükröződnek a haladó népi hagyományok, énekkari számaik pedig a ma problémájára reagálnak. Április 28-án a Ján Nálepka nevét viselő katonaegyüttes is bemutatta ez évi műsorát Bratislavában a Kultúra és a Pihenés Parkjában. Új műsorával a közeledő XII. pártkongresszust köszöntötte. Az együttes tánckara a Csárdást ropja. Szlovák Népművészeti Együttes táncé, amely a nyok életkörnyezetéböl meríti témáját, cigá— No, még egy kisasszony.. • — morogta Jozsp, az plajfpltos • gépész, és hegyeset köpött a lábánál terpeszkedő tócsába. Kezet sem fogott velem. A többi tetette a lázas mun. két, felém sem néztek. Csak . egy törődött öreg állott meg . szemrebbenésnyire, és félhan. gosan megjegyezte. , — Ezzel is kivagyunk a vlz. bői. — Hadd morogjanak! — bíz, tatott Irén a magasból, és ar. ról kezdett lelkendezni, hogy . csupa remek 'ember, csak nem r szeretnek beszélni. : Petrás bácsi, a műszak vezetőin szürke szemmel vizsaáit. most kezdődik minden. Türplmetlen vagyok? Nem, Csak Ije"* gatott. Jó lenne ha valaki mele lettem lenne ... \s_ JÚNIUS 11. r- A nagy beto'ikeverő-torony- 1- hoz osztottak Autók jönnek is sorban, himbálódzva a gödrökki tői szabdalt poros úton. Egym más után gördü nek a toronj alá. Amikor valamelyik pontosan odaáll, meghúzok egy féel nyesre koptatott acélkart és í :t. teherkocsi egyszerre megtelik :i ezüstösen fénylő betonnal- Egys- más után jönnek a kocsik égés; 1- nap, és én mindegyiket telt engedem.
