Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-01 / 18. szám

8. Kik voltak a Kommunista Kiáltvány szerzői és melyik évben adták ki? E találtam? 7. Mikor szabadult fel Bratislava? TUPTAM? Megismertem? 9. Hol építették a legnevezetesebb piramisokat? FÖLDEÁK JÁNOS: Gyönyörű volt a reggel. Fel­hőtlen volt az égi olt s az át­tetsző kékségben úgy ragyogott a Nap, mint egy kifényesített, óriási aranytallér. Tegnap még zuhogott az eső, az éjszaka meg rohangáló szelek visítoztak be a kéményeken és megráztík a cselédlakúsok nytitt ajtajait. És reggelre csak az apró tó­­csácskák és egy két letörött faág tanúskodott a szeszélyes áprilisról. — No szépen kezdődik a má­jus! — állapította meg a pusz­tagazda, míg ellenőrizte az ete­tést az istállókban A cselédek hümmögtek és végezték a mun­kájukat, csak az arcuk enyhü­lésén látszott, hogy bennük is él a rejtett öröm, a gyönyörű májusi reggel tisztasága. Az ostoroslegények füttyszóval itatták a barmaikat és csinta­lankodtak a vizet vivő leányok­kal. Olyan volt a reggel, mint­ha vasárnap lenne. Hangos és mégis csöndes. S egyszerre a kovácsmühely felöl, éktelen kiabálás hallat­szott Olajos, kék ruhájában meggörnyedten állt a kovács­­mestei és előtte a dudorodott hasú intéző kiabált és károm­kodott vörös arccal: — Hát mit gondol, azért tar­tok én maga mellett legényt, hogy az ne dolgozzon, azt a ... hol van a gazember ? Rögtön hivassa ide! Az idős kovácsmester már menni készült, de a mühe’lyel szomszédos házból kilépett egy fiatalember- a Pista. így hívták a pusztán a kovácslegényt. A vezetéknevét nem is tudták, de ez nem is volt fontos „A Pis­ta!" — mondták a leányok és piros lett az arcuk, mert Pislá­ban az elérhetetlen városi em­bert látták. „A Pista!" — ío (5 j IP • V J5) mondták a cselédek tisztelettel, mert Pista egy csomó könyvvel érkezett a pusztára és szabad idejében nem a faluba járt kug­lizni, hanem olvasott. Vidám legény volt Pista és barátságos, de mégis érezték a cselédek, hogy a legény más, mint ők. Ahogy beszélt és ahogy _ moz­gott, mindig olyan határozott volt, mintha az intéző úrtól ta­nulta volna. Most is nyugodtan jött a kovácsmühely felé: ing­ujjban, ünneplő nadrágban és kifényesített cipőben. — Jó reggelt, intéző úr! — Mi az' Mi lesz? Naplopás­ra öltözködtél, vagy . ■ . — Jó reggelt, intéző úr! — Máma nincs vasárnap, azt a... Nagy legény vagy már, vigyázz, mert .. — Jó reggelt intéző úr! — mondta Pista harmadszor is és a hangja alig tért el az intéző kiabálásától. Erélyes volt és rendreutasító. — Jó reggelt! — ordította az intéző önkéntelenül, majd ész­­bekaputi, káromkodott egy cif­rát és. - Te, vigyázz, mert úgy felpofozlak, hogy. . — Engem? Miért? — Még kérdezed, te gazem­ber ? — hadonászott a másik és dühe még fokozódott. mert lát­ta, hogy az egész puszta sunyi kíváncsisággal lesi az esemé­nyeket. — Nem vétettem én semmit! — mondta Pista és kérdőn né­zett a mesterre De az csak a földet bámulta ijedt arccal. — Nem vétettél semmit ? Eet mondod? Hát mi vagy te itt? Nagyságos úr. hogy akkor dol­gozol. amikor akarsz?! — Én akkor dolgozom intéző úr, amikor kell. Eddig is tud­tam a kötelességemet és ez­után is ... ALUSI GONDOK T^alu. E szó hallatára felidé­* ződnek bennem gyermek­éveim, beszélgetéssel és sok­szor időfecsérléssel eltöltött falusi estéim. Falu. Kukorica- és tollfosz­­tásra gondolok, az esti litániák­ra, mert ez volt akkor a „mű­sor“, ez volt az időtöltés mód­ja, a lehetőség adta szórako­zás. És ma? Szívesen hirdetjük, hogy megváltozott a falu arcu­lata, új emberek nőnek, köze­ledik a falu a városhoz stb. stb. Valóban? Vegyük sorra az érveket, illetve az ellenérveket. Nagyon sokan hozzászoktak ahhoz, hogy a gazdasági fejlő­dés mércéjét használják, ha egy falu életét elemzik. Ez nem is volna rossz, hiszen a gazda­sági élettel szorosan összefügg minden, de hogy van ez a prak­tikus életben? * helyi nemzeti bizottság, valamint az egységes földművesszövetkezet funkcio­náriusai majdnem mindenütt a termelés emelését tartják el­sőrendű feladatnak. Erről leg­jobban akkor lehet meggyőződ­ni, ha valamelyik HNB vagy EFSZ irodáján látogatást tesz az ember. Szinte erkölcsi köte­lességüknek tartják, hogy el­dicsekedjenek a gazdasági eredményekkel, a hektárhozam emelkedését, az állattállomány szaporodását számadatokkal bizonyítják, és ha kételkednél, szívesen megmutatják az egész gazdaságot. Érthető is a büsz­keségük, hiszen hatalmas istál­lókat, mezőgazdasági épülete­ket, hizlaldákat építettek, tyúk­farmokat létesítettek. Törté­nelmi határkő az, amit maguk mögött hagytak, leküzdve a kezdeti nehézségeket. Megvál­tozott gondolatviláguk, a mun­ka iránti viszonyuk, de ... Ha azt kérded, hogyan állnak a falu kulturális életével — gondolkodóba esnek, igyekez­nek kibeszélni magukat és azt mondogatják, hogy először ezt is, meg azt is el kell végezni, majd azután foglalkozunk a kultúrával. Alapjában véve igazuk is van, csak nem egészen, főként akkor, ha megelégszenek azzal, hogy a faluban van egy nép­művelési központ, amit sok helyen az „Agitációs központ“ című tábla hirdet, (csak a tábla hirdeti ezt) — és ezenkívül van még egy ideiglenes mozi­helyiség. Ez is eredmény — nem mondom, hogy nem, mivel azelőtt csak egész évben két­­háromszor láthattak filmet, ma meg már majdnem minden fa­luban szinte hetenként kétszer, háromszor vetítelek. De a mai embernek ennyi és csak ilyen kulturális élet kevés. Mozi és kocsma előtt beszél­gető fiatalokkal találkoztam a minap. Régi emlékeket idéz­gettek, mi mást tehettek vol­na. A kocsmát már megunták, mivel még nem vált vendég­lővé, a filmet ma este nem akarták megnézni, mert valaki azt mondta, hogy nem jó. A fiatalok beszélgettek, vagy ahogy ők mondották, „agyon­csapták az estét“ Ne csodál­kozzunk ezután, hogy egyes falvakban vagy szövetkezetek­ben munkaerőhiány mutatkozik, mivel a szövetkezeti tagság legnagyobb része „nyugdíjba“ megy. vagyis csak az öregek maradnak otthon, akik már úgyse szőnek maguknak nagy terveket. U atározottan állíthatjuk, hogy a film, a televízió, Egry József: Május 1. — Ne pofázz! — rikácsolta a másik. — Ha nem mész rög­tön a műhelybe, hát akkor menj a fenébe, el vagy bocsát­va ... — Miért, intéző úr? — Máma nincs vasárnap, hogy... — Ezt tudom, de május else­je van! Az intéző rámeredt a legény­re: — Május elseje van ? — szaj­kózta bambán. — Ügy van, intéző úr! És én május elsején nem dolgozom! — Nem-e? Ki mondta? — Én! És az intéző úr! — Hogy én is mondtam? — Aláírta! Benne van a szer­ződésben! Az intéző feje megvilágoso­dott. Most már emlékezett: Pista kikötötte a szerződésben, hogy május elsején nem dolgo­zik. Akkor nem is törődött ez­zel, örült, hogy kapott egy ko­vácslegényt a városban, aki hajlandó volt pusztára jönni dolgozni... — Csak volt a szerződésben! — vetette a legénynek fog­hegyről és elindult az irodája felé. — Most mi lesz? — kérdezte a mester — Semmi! — válaszolt Pista, de úgy, hogy zengett belé az egész puszta. — Én még május elsején nem dolgoztam és ez­után sem dolgozom! Ez a nap az én ünnepem és a maga ün­nepe is, meg mir den emberé, aki dolgozik . . . Gyönyörű volt a reggel... A cselédek vigyázva tárgyal­ták a goromba pörpatvart és inkább érezték, mint tudták a legény igazát. A kéklő égre néztek és a napfényben úszó házakra, földekre, szinte ciró­gatta őket az ünnepi varázs, a május elseje .. . Félóra múlva pista már a város jelé vezető úton ment, vállán a ládájával és zsebében a felmondási időre járó fize­téssel. Madarak csármáztak a fákon és apró bogárkák röpködtek a fényben. Pista csak ment, el­maradt mögötte a puszta s a pusztával együtt az ösztövér cselédek is, akiknek a szívében most dobbant meg pedig elő­ször a szeretet és elindított egy csodálatosan szép és örök gondolatot: a május elsejét, az ünnepet. a rádió és a könyv, amit már minden faluban meg lehet ta­lálni, nem elégítheti ki kultu­rális igényeinket. Az élő em­bernek kell válnia propagátor­­rá, szervezővé, a kulturális kin­csek terjesztőjévé. Vagy taián nincsenek falva­­inkon olyan fiatalok, akik szí­vesen játszanának színdarabot, tanulnának esztrádműsort az­ért, hogy saját maguk szóra­kozzanak és másokat is szóra­koztassanak? Ilyen ember na­gyon sok van, csak valakinek vezetni, irányítani kellene őket. Itt kaphatnának szerepet a tár­sadalmi és tömegszervezetek, mint azt már sok helyen a CSISZ és a Csemadok teszi is. A vezetők legyenek kezdemé­nyezők is egy kicsit. A kultu­rális tevékenységre megadatott a lehetőség. Miért nem ren­deznek vitát filmről, színház­ról? Miért nem szerveznek köl­tészeti estet? Vagy miért nem tanulnak énekeket? Nyugodtan szervezhetnének főző- és var­rótanfolyamokat is. Beszélge­tést lehet rendezni az öltözkö­désről, a viselkedésről, az em­berek egymás közötti kapcso­latáról. Rengeteg kihasználat­lan lehetőség van a számtalan unalmas este betöltésére. ^ okán azt állítják, hogy ^ nincs anyagi fedezet a kulturális munkára. Nincs? Hi­szen minden szövetkezetnek van kulturális alapja és minden HNB-nek saját költségvetése. Nem egy faluban megoldották már úgy a szövetkezeti klub kérdését, hogy egy kihaszná­latlan öregebb épületet javítot­tak meg. Igaz, a helyiség nem elég, dolgozni is kell benne. A falusi ember kulturális éle­téhez még más is hozzátartozik. Manapság gyönyörű épületeket emeltetünk a teheneknek, ser­téseknek, de a tervezők megfe­ledkeznek sokszor azokról, akik az állatokat gondozzák. Szinte tökéletesen felszerelt istállók vannak, de a fejőknek sokszor nincs helyiségük, ahol átöltöz­hetnek vagy a munka után megmosakodhatnak. Talán a szövetkezeti tag nem vágyik a tisztaság, a kellemesebb mun­kafeltételek után? De igenis! Nem kellene róla sem megfe­ledkezni a tervezésnél. Lehetne még szólni a falusi lakóházak építéséről, amely je­lenlegi felfogásában nem felel meg a modern falusi élet köve­telményeinek. Valahogy keveset vitatkozunk ezekről a problé­mákról. Pedig a haladás utat tör magának, csak nagyobb kö­rültekintéssel kell végezni az irányítást. CSIKMÄK IMRE Mmm bemutató Sokan szívesen mondogat­ják, hogy tavasszal nem le­het kulturális munkát vé­gezni, mivel az emberek mással vannak elfoglalva. A muzslaiak rácáfoltak ál­lításra és rövid idő alatt három bemutatót tartottak. Elsőnek a Csemadok helyi szervezetének színjátszó csoportja nagy sikerrel mu­tatta be Lovicsek Béla Baj van a szerelemmel című vígjátékát, amelyet a leg­több magyar színjátszó együttes műsorára tűzött. A CSISZ-tagok sem akar­tak lemaradni és április ele­jén a kultúrcsoport tagjai színes esztrádmüsorral lép­tek a közönség elé. A műso­ron rövid jelenetek, táncok, szavalatok és énekszámok szerepeltek Nehéz lenne külön kiemelni valamelyik műsorszámot, mert az egész egy egységet alkotott. Az ügyesen összeállított és fő­ként jól begyakorolt műsor megnyerte a közönség tet­szését. A kilencéves iskola pio­nírjai szintén egész estét betöltő műsort tanultak be, hogy szórakoztassák és ne­veljék a falu lakosságát. Ki­tartó munkájukat elismerés illeti. A műsorok betanítását, il­letve szervezését mindhá­rom esetben a muzslai taní­tók vállalták, akik fáradsá­got nem ismerve vezetik, irányítják a fiatalságot. Reméljük hogy a közön­ség tapsa a muzslai fiatal­ságot további kulturális te­vékenységre buzdítja. Forgács Péter A szovjet zeneszerzők III. kongresszusát a Kreml pa­lotában Jurij Saporin, a leg­idősebb szovjet zeneszerző nyitotta meg. ★ irodalmi vitát rendeznek és ezen a mai világirodalom olyan hírneves képviselői vesznek részt, mint Hja Ehrenburg a Szovjetunióból, William Faulkner és Nor­man Mailer az Egyesült Ál­lamokból, Jean Paul Sartre Franciaországból. Bertand Russel, Graham Greene Angliából. ★ A Prágai Magyar Kultúra helyiségeiben áprilisban So­mogy Árpád szobrászmű­vész alkotásaiból rendeznek reprezentatív Kiállítást. Különlegesen érdekes iro­dalmi esemény várható az idei edinburghi ünnepi játé­kokon. Ugyanis nyilvános A japán irodalomban je­lenleg a legnagyobb sikert Noma. az ismert kommunis­ta író A kocka uralma című regényével aratta. Noma új könyve a jellemeket ábrá­zoló regény és a komoly tu­dományos közgazdasági e’emzés sikeres ötvözete.

Next

/
Thumbnails
Contents