Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-01 / 18. szám
Szőke József: JC é/z vz&um. Hogy oltsa szomjunkat... TZ'ésőn jött a tavasz, gyor^ san jön a nyár — mondogatták Farkasdon, ahogy megérkeztünk. Mindenhol erről folyt a szó: alig jutott idő árpavetésre, az ősziek ápolására, a föld előkészítésére a kertészetben és a kukoricaföldeken. Szükség lesz minden kézre, gépre, segítségre. Ezzel kezdte az EFSZ irodájában Csirik Mihály, a szövetkezet alelnöke is, aki idegesen feszengett a széken. — Rosszkor jöttek, — mondja. — Alig látszik ki a fülünk a munkából. Már örültünk, hogy teljes tempóban rákapcsolhatunk a munkára, most megint itt ez az eső a nyakunkon. — És a gépek? — kérdezzük. — A traktorok rendben, a munkagépeket kijavítottuk. Egyedül egy kombájnunk várakozik még javításra Vágsellyén a patronáló üzemünk műhelyében. De az is meglesz időben. — Szóval segít a patronáló üzem, a Hydrostav is? — Hogyne! Amivel nem boldogulunk vagy nincs hozzá erőnk, gépünk, szívesen segítenek. — Például? — Hát teszem azt ősszel például kellett a gödör a silótakarmánynak, jött a buldózerjük. Ki kellett szednünk gyorsan a korai krumplit, jöttek vasárnap a brigádosaik és egykettő végeztünk a 45 vagonnal. Most télen segítettek rendbeszedni a traktorainkat és hogy hozzáfogtunk az építkezéshez, hozták a kavicsot. De lehetne tovább sorolni. — Mit építenek? — Egy nagy gépesítő műhelyhez fogtunk hozzá. Eddig a bognárok, kovácsok, lakatosok, szerelők mind szerte-széjjel vannak a faluban. Az egyik dologgal ide, a másikkal oda kell szaladnunk. De ha meglesz a műhely, együtt lesz minden. Hosszan beszél ez az őszülő, piros, erős ember, Csirik Mihály az új műhely előnyeiről. Kedvem kerekedik, hogy mindazt lássam is és neki sem kell kétszer mondani, már indul előre, hogy odavezessen. Fridrich Mihaléík, bágeros nem egyszer sietett az EFSZ segítségére. ........-/ -—- ............ ' 1 ■ ni az embereket, hogy dolgozzanak az EFSZ-ben. De azért vannak, akik máris elmentek Vágsellyére a vegyészeti kombinátba, és hogy ne beszéljen a levegőbe, odainti Molnár Idát, akinek az ura mint hegesztő dolgozik most ott. Kicsit szégyenlősen és elfogódottan rakja egymás mellé a szavakat Molnár Ida, akitől megtudjuk, hogy az ura azelőtt a vízszabályozásnál és a csatornázásnál dolgozott, és most jól jött ez a közeli munkahely. — Sokan járnak a faluból az urával ? — Hajaj, alig férnek el az autóbuszban — és odacsolagatja Mila Erzsébetet, akinek a vőlegénye ment oda az építkezésre, mert kell a pénz nősülés előtt, az új élet küszöbén. Épül a gyár, de már előre megszületett itt is a munkásosztály és az újarcú parasztság testvéri barátsága, akik egy ország uraiként kéz a kézben segítik egymást támogatják, bátorítják, ösztönzik egyik a másikat, mint jó testvérek. Tulajdonképpen ez az röviden mindaz, amit Farkasdon hallottunk. De erről beszéltek a Hydrostav dolgozói is Vágselylyén, amikor útban hazafelé tőlük is érdeklődtünk, hogy jönnek ki pártfogolt jóikkal. Körülkapnak, alig engedik egymást szóhoz a nagy javítóműhelyben, jóformán mindegyik valamit tett, segített már a farkasdi EFSZ-nek. Itt van Fridrich Mihalöik, aki buldózerjével "a silógödröket ásta az őszöm itt van Jozef Orešanský, aki alkatrészeket esztergályozott a kertészetnek, itt vannak a villanyszerelők is és a brigádosok, akikre mindig bátran támaszkodhatnak a farkasdiak. — És ők? Ök nem segítenek semmit ? —'De! — Hárman is beszélnek, elmondják, hogy nekik is van kertészetük, gyümölcsösük itt az üzem körül és azt a farkasdiak dolgozzák meg. Jönnek bele szántani, a fákat rendbe tenni, hogy üzemük konyháján mindig legyen f'iss zöldség és gyümölcs. Ennyit néhány keresetlen szóval arról, amely a munkások és parasztok összefogása nyomán bontakozik ki nemcsak Farkasdon és Vágsellyén, hanem mindenhol ebben az országban. A söripar népgazdasági fontosságát mutatja az évről évre növekvő kereslet a sör iránt. A jó minőségű sört az egész > ilágon szeretik, ezért örvend hazánk söripara már évszázadok óta olyan jó hírnévnek. A sörfőzésre utaló legrégibb adatok szerint a jobbágyok főzték a sört a földesurak részére. A sörfőzés is jobbágyi kötelesség volt. A sörfőzés természetesen mindig komló- és árpatermő vidéken virágzott. Szlovákiábar. a sör és maláta-ipart a múltban teljesen elhanyagolták, pedig Európának ahhoz az övezetéhez tartozunk, amely Franciaországból Németországon keresztül Csehország felé húzódik és a legjobb malátatermő vidéknek mondható. Ismeretes, hogy Pöstyén, Nagyszombat és Tapolcsány vidékén különösen olyan minőségű árpa terem, amely kiválóan alkalmas arra, hogy ezen a vidéken malátagyárak létesüljenek. Tervgazdaságunk nem hagyja figyelmen kívül a természetadta lehetőségeket és ezért az elkövetkező években Szlovákiában is kiépítik a malátaipart, amely nemcsak a hazai szükségletet fedezi majd, hanem külkereskedelmünket is fellendíti. A sörkereslet legalább a kétszeresére emelkedett. A malátagyárak nem győzik a megrendeléseket és így kénytelenek pótanyagokat haszálni, ami által lényegesen romlott a sör minősége. A malátahiány miatt lerövidítették a sörgyártás technológiai menetét is, és ez is a minőség rovására megy. Külföldi rendelőink pontosan meghatározzák a sör vagy a maláta minőségét. A megrendeléseknek csak akkor tehetünk eleget, hogyha kiépítjük a malátafeldolgozó ipart. Tapolcsányban már tavaly üzembe helyeztek egy korszerűen felszerelt malátagyárat. A vasúti kocsikból kirakásra kerülő árpát átvételkor önműködő billenő mérlegen mérik. Hasonlóképpen, mint a legmodernebb üzemekben, itt is pneumatikus szállítóberendezés segítségével csőrendszerben légszivatytyúval előállított nyomó, illetve szívó levegővel szállítják az árpát. A berendezés óriási előnye az, hogy üzembiztos és tisztán dolgozik. Az árpa betárolása, tisztítása, osztályozása is önműködő berendezések segítségével történik. A tárolás- céljaira előregyártott elemekből hengeralakú silókat építenek. A hőmérsékletet mesterséges hűtéssel szabályozzák. A csíráztatást is pneumatikus berendezés útján végzik. Ez a malátázási módszer lehetővé teszi 3/ szénsavdús légkör biztosítását, amelynek következtében jobb eredményeket lehet elérni. A maláta minősége az aszalástól függ, a modern malátagyárakat gőzfűtéses aszalókkal szerelik fel. A malátagyárak nemcsak a söripar, hanem a többi erjedési ipari üzem, gyógyszer- és tápszer-üzem részére is dolgoznak. Nagyszombatban épül már az új malátagyár. A tervek már elkészültek, rövidesen megkezdik Nagvmihályon, Kassán és Rimaszombatban is a malátagyár építését, ezenkívül Diószegre és Vágújhelyre is terveznek malátagyárakat. Az elkövetkező évek feladatainak teljesítése folyamán évente körülbelül 150 ezer tonnára emelkedik a malátagyárak kapacitása. Az új üzemek a kiváló árpatermő vidékeken épülnek, ott, ahol már vannak vagy a távlati tervek szerint lesznek sörgyárak. Tekintve, hogy a malátagyár - tás fő idénye a tél, míg a sörgyártásé a nyár, a dolgozókat így könnyű állandó munkára beosztani. Eddig az árpát többnyire takarmánynak szántuk vagy a morvavidéki malátagyárakba szállítottuk, úgy, hogy külföldre kevés jutott. A feldolgozott árpát maláta formájában jobban értékesíthetjük. Már ma 17 országba szállítjuk a malátát, de más országok is érdeklődnek a mi malátánk iránt. Az új üzemek felépítése azt jelenti, hogy értékes, jó minőségű termékkel gazdagítjuk népgazdaságunkat és fedezzük belföldi szükségleteinket is. M. E. Ketten a farkasdi EFSZ kertészetéből. MILADA... Húsz mosoly, húsz kar Húsz vidám kislány, húsz dalos ajak, húsz dobogó szív és ugyanannyi ügyes kézpár: ez a legmegragadóbb a vőki kertészetben. A kertészet fiatal vezetője, Horváth Sándor pillanatnyilag nincs jelen, ez azonban nem csábítja a lányokat kényelmesebb időtöltésre. Szorgalmasan palántázzák a gyenge, hajlékony paprikát. Ezek a lányok elhatározták, hogy munkájukkal kiérdemlik a szocialista munkabrigád címet. Bízunk benne, hogy elhatározásuk valóra is válik. Nekik köszönhető, hogy a vőki kertészet tavaly a tervezett 400 ezer korona helyett 616 ezer koronát hozott a közös pénztárba. Helyt állnak a lányok az idén is. Munkájuk nemcsak a kertészetben, hanem a művelődés terén is dicséretre méltó. Húsvét napján mutatták be Siposs Jenő Dalol a nyár című színdarabját. A női főszerepet a brigád vezetője, Múcska Júlia (a képen) játszotta. A vőki fiatalok ezzel az előadással avatták fel a község új művelődési házát. (—trik felv.) — Hát ez lesz az — mutat rá az alelnök. — Itt dolgozik majd Pál Lajos is. — Az kicsoda? Ügy néz ránk, érthetetlenül, mintha az egész világnak ismernie kéne Pál Lajost. Igaz, hogy a faluban mindenki ismeri, de aztán mosolyogva magyarázni kezd: — Szerelő, mechanikus, most megy majd Vágsellyére, éppen a patronáló üzemünkhöz, a Hydrostav műhelyébe tanulni, hogy aztán itt is elvégezhessenek a jövőtől kezdve minden javítást — És a műhely felszerelését honnan veszik? — Beszerezzük. De lehet, hogy itt is segíthet majd a Hydrostav, hiszen nekik óriási műhelyük van. — Nem mondom, az ilyen segítség már ér valamit — jegyzem meg. Csirik Mihály mosolyog. — Az igaz, de ha kész lesz a vegyészeti kombinát, az lesz csak az igazi segítség. Mert hiszen nekünk épül, földműveseknek, ennek a vidéknek. De erről az asszonyok tudnak a legtöbbet beszélni. Hiszen jóformán folyton róla tanakodnak, ha összejönnek. Tjfogy mi is cseveghessünk egy kicsit az asszonyokkal, kihasználjuk az egyetlen lehetőséget és felkeressük őket a kertészet tágas üvegházaiban, ahol most is szorgoskodnak. Szabó Ilona arcát barnára cserzette már a tavaszi szél és nap, hiszen a munka kezdetétől minden nap itt volt. Tőle tudtuk meg, hogy a szövetkezet harminc koronát fizetett munkaegységenként a múlt évben és így nem nagyon kelt bíztat-yswsssssssss/sssssssssss/ssssssssssssssssyssssssss/ssssssv*ssssssssssssssssssssss/s/sssssssssssssssssssssssssrs/ssssssss**rsssss*. szereti a verseket, inkább a szakirodalmat, arról, hogy a keresetét hogyan osztja be, hogy eljár a képkiállításokra, sajnálja, hogy nincs ideje rendszeres úszásra, hogy egész jól teniszezik és reggelenként sohasem mulasztja el a tornát, hogy gyűjt egy bulgáriai utazásra és milyen filmeket látott az utóbbi hetekben, bármiről is beszélünk, közben mindig viszsza — visszatérünk az építkezésre, a kötelességekre. Heti programjának felsorolása közben különösebb hangsúly nélkül elmondta, hogy a HNB képviselője és az építkezési állandó bizottság tagja. Visszatért a petržalkai iskola tervrajzához, megmagyarázta az új iskolatípus előnyeit. Az építkezés 5 millió 200 ezer koronába kerül. A kérdések között ez hökkentette meg a legjobban: és boldog? — Állandóan ... zavartalanul talán senki sem az, — felelte némi habozás után, majd rögtön hozzáfűzte: igen boldog vagyok, hogy nem fellegvárakat építek, mint ahogy azt az én koromban valamikor a lányok tették, hanem jól megalapozott házakat, lakásokat és iskolákat, amelyekre annyira várnak az emberek. A legnagyobb boldogság talán az, ha a ránkbízott munka jól sikerül. M. M. TV! em téved, én vagyok az ■L* építésvezető. Milada Nováková a nevem, — mondta mosolyogva, amikor a petržalkai 24 osztályos iskola építkezése mellett meghúzódó kis irodaházban beszélgetésre ültünk le. Az ablakból egyenesen az építkezésre látni, amely téglavörösen már elérte a tetőmagasságot. A nyitott ablakon keresztül friss tavaszi virágillat árad be. Az irodahelyiség gyalulatlan asztalán tervrajzok és bérelszámolások. Ez a magas barna fiatal lány lenne az építkezés vezetője? Ilyen felelősségteljes munkakört tóit be? Alig melegedtünk bele a beszélgetésbe, amikor egy munkazubbonyos férfi zavart meg, s míg az építésvezető szakszerű utasításokat adott, jobban szemügyre vettem Miladát. Iskolásleánynak fest. Olyan hanglejtéssel beszél, mintha a tábla előtt felelne. Arca komoly, szeme ragyogóan értelmes — pillanatnyilag egy kicsit zavart, érzi, hogy figyelik. De a munkacsapat vezetője — a beszélgetés szerint csakis az lehetett, — egyre többször bólintgatott, szinte az arcára íródott, hogy elismeri a fiatal leány szakvéleményét és utasításait. — Hogy hány éves vagyok? — kérdezte huncutul. — 23 leszek. Nem is vagyok már olyan fiatal építésvezető, öt évvel ezelőtt érettségiztem a bratislavai építészeti technikumon és azonnal az építkezési vállalatnál helyezkedtem el. Amikor még mint . kisgyermek homokvárakat építettem, akkor is építész akartam lenni. Az apám és a nagyapám is az. A fivérem, sőt a húgom is az építészetire jár. Nagy viták folynak nálunk esténként, kicseréljük tapasztalatainkat. Hogy építészhez szeretnék-e feleségül menni? Azt még nem tudom. A fiúkkal nem szeretek szakdolgokról beszélgetni, inkább másról. Talán nem is képviselem a mostani leánytípust. Nem hordok térdenfelüli ruhákat, tűsarkú cipőt, a hajamat nem tupírozom, de nem is lóg a szemembe, a körmömet se lakkozom vörösre. Teljesen leköt a munkám. Krasňanyban két kísérleti építkezést vezettem. Kilencven és hatvanhárom lakást építettünk példás kivitelezésben — kifogásolás nélkül — fűzte hozzá. A közeledő XII. pártkongresszus tiszteletére kötelezettséget vállaltunk és azt pontról pontra teljesítjük is. Eddig jól állunk. Az első negyedben 125 százalékra teljesítettük a tervet, pedig igen kedvezőtlen volt az i lőjárás és megéreztük az influenzajárványt is. Lelkes négy ifjúsági munkacsapattal és olyan vezetőkkel, mint Čatlóš és Török elvtársak, az utóbbi mellesleg még képviselő is, nem is nehéz szép 1 eredményeket elérni. T> ármiről is beszéltünk arról, hogy a vígjátékokat kedveli, szeret táncolni, arról, hogy most mit olvas, hogy nem Képünkön Bogdány Pétert, Mikácsi Dionýzt, török Pált és Sál kovics Rudolfot, az ifjúságimunkacsapat tagjait, és Milada Novotná építésvezetőt látjuk.
