Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-10 / 15. szám

'■■■■■■■■■■■■BiiBnaBaBiiaHiiiiiicirriinaiaBaBaaaaaiHaaaBaBaiBnBBa a a a a a ifc Az együttes énekkara. Bemutató előtt ennyi izgalom, mennyi vá-M rakozás és főleg menny fáradságos munka előz meg egy bemutatót. Amíg egyszerre dobbannak a lábak a zene ritmusával, amíg kifi­nomult. összhangban szól a dá és felbúg a hegedű húrja, sok­sok gyakorlással eltöltött este múlik el. Egy nap azután felgördül a függöny, kígyóinak a reflekto­rok, a lányok nyakán megcsil­lan a gyöngy a karmesteri pál­ca felemelkedik, megkezdődik a bemutató. így lesz 1962. április 30-án is Bratislavá'uan a Kultúra és a Pihenés Parkjában, ahol a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség mellett működő Magyar Nép­­művészeti Együttes tartja meg ez évi bemutatóját, hogy utána körútra induljanak és elvigyék a zenét, a táncot falvainkba és városainkba szebbé, gazdagab­bá tegyék életünket. Az együttes műsorán a leg­jobb, már tavaly bemutatott táncokon kívül új táncszámok is szerepelnek úgy mint az Ordöglagzi, a Vasvári lippen­­tős. valamint az Este a taluban című énekes jelenet. Az idei bemutatón nagyon sok új arccal találkozhatunk már, főként szólistákkal. Bő­vült a tánccsoport létszáma is. A tavalyi táncszámok közül biztosan nagy sikert arat ismét a Csárdás és a Fonó, amelyről a mellékelt felvételeink készül­tek. (cs) Vita a te Az Ogonyok című szovjet hetilap egyik legutóbbi számá­ban vitát kezdeti a televízió programjáról, a „legfiatalabb művészet" műfaji sajátosságai­ról. A vitainditó cikket — melyből itt néhány gondolatot ismertetünk — Irakij Andro­­nyikov írta. A televízió egyik legérdeke­sebb és legfontosabb funkciója — írja Andronyikov —, hogy mint vaiami varázstükör el­hozza a legkülönbözőbb, érde­kes eseményeket, a világ távoli tájait az egyes családok ottho­nába, és sokmillio közönségét ne csak tájékoztassa, hanem az események közvetlen személő­jévé, valósággal részvevőjévé tegye. Ebben rejlik az egyik legfon­tosabb elvi különbség a televí­zióriport és a dokumentumfilm között. A dokumentumfilm már megtörtént eseményekről tu­dósítja a ma: nézőt, és akár a következő nemzedékeket is. A jó televízióriport viszont azt mutatja meg, ami most törté­nik, amit ebben a formában levíziórói csak mi mai nézők láthatunk. Az Ogcnyok cikkírójának véle­ménye szerint a jó televízió­riport legfontosabb alkotóele­mei: az egyidejűség, a frisse­ség és a közvetlenség. Andronyikov erősen bírálja a szovjet televízióadásokat amiatt, hogy — bár volt néhány érdekes helyszíni közvetítésük az utóbbi esztendőben, ezek között is kiemelkedőnek tartja a Gagarm moszkvai fogadtatá­sáról szóló tudósítást — a friss helyszíni riportok iobbára csak a sportesemények közvetítésé­re korlátozódnak. Az informá­ciós adásokra szánt műsoridő tekintélyes része azzal telik el, hogy világot járt vagy egy-egy érdekes eseménynél jelen volt emberek elmondják élményei­ket, tapasztalataikat. Ez a for­ma igen érdekes és hasznos lehet a rádióban de teljesen ellentmond a televízió műfaji szabályának. A televízió — nemcsak nevében, lényegénél fogva is távolba 'átás. Mutassa hát meg nézőinek közvetlenül a világ messzi tájait, az ország életének érdekes látnivalóit: a múzeumoktól a sportesemé­nyekig, a tudományos labora­tóriumoktól a színházi próbá­kig, a termelési folyamatoktól az iskolai tanítás’ órákig min­denhová magával viheti és kell is, hogy magával vigye a nézőt. Az Ogonyok cikke néhány érdekes gondolatot vet fel a televízió másik állandó műso­rával: a színházi és hangver­senyközvetítésekkel és filmve­títésekkel kapcsolatban is. Hangsúlyozza? a televíziónak nem feladata, hogy konkuren­ciát csináljon a színházaknak, moziknak. Nagyon meggondo­landó, hogy mit és hogyan köz­vetítsenek a színházakból, mi­lyen mozivászonra szánt filme­ket mutassanak be a televízió­ban, mert a sokszoros kicsinyí­tés. á televízió kamerájának mozgása gyakran megtöri a színházi vagy filmrendező el­képzeléseit. olyankor pedig egyenesen élvezhetetlenné tesz kiváló filmeket vagy színdara­bokat Emellett a színház és a mozi elsőrendűen közösségi élmény, míg. a televízió adásai intimebb, szükebb körhöz, leg­inkább egy-egy isalád tagjai­hoz szólnak. Mindezeket a „NEM LES7 BELŐLED ORVOS CSIBA FIAM!“ Jó néhány évvel ezelőtt hangzott el az idézett kijelentés. Milyen jó, hogy az embert embertársai, tanárai, ismerő­sei, felettesei nem dicsérik mindig. Amikor valami fogya­tékosságot állapítanak meg ró­la és még hozzá a szemébe is megmondják akkor születik meg benne az ’„csak azért is megmutatom“. A fellobbanásból mutatást követelt tőlem. Az első évben nyelvi nehézségek­kel küzdöttem, de megküzdöt­tem. Tanultam, tanultam, ta­nultam. Három évig az évfo­lyam politikai vezetője voltam. Ekkor kezdődött csak az igazi erőpróba Megállni a helyem sőt a legjobbak közé kerülni. Szívesen emlékszem vissza éle­tem e szakaszára, ezek voltak a legszebb napok, mert tele voltak buktatókkal és ekkor tanultam meg erősnek lenni. — Az első siker? — Akkor Megifjodott a DÉRYNÉ SZÍNKÖR Bratislava egyik legrégibb műkedvelő színjátszó csoportja a Déryné Színkör. Már az első világháború után megalakult a kultúrcscport és azóta meg­szakítás nélkül működik. Nem törekedtek kasszasiker­re, jelkeresték a legtávolabbi kis falvakat is, ahová már nem jut el a Komáromi Területi Színház. Sokszor bizony fáztak is, de melegítette őket oz a tudat, hogy magasabb művészettel gazdagítják a kultú'központtól távoli egyszerű embereket, magyar dolgozókat. dahelyen érettségiztünk, nem mindegyikünk tanult meg szlo­vákul és főként nem minde­gyikünk tanult meg akarni... — Bocsánat itt már én foly­tatom — szól most közbe a ri­portalany Csiba József. — Már az első évben évfo­lyamvezető voltam, ami lénye­gében a gimnáziumban elkez­dett politikai és szervezői mun­kám folytatását jelentette és természetesen e feladat betöl­tése a tanulás ter°n 's példa­szempontokat figyelembe véve a szovjet szerző erőteljesen hangsúlyozza az önálló televí­ziós játékok, televíziőfilmek szükségességét. A hangver­­senyközvetítések esetében vi­szont elítéli az „áltelevíziősze­­rűséget“. Nagyon zavarja a zenei élményt — írja —, hogy például egy Beethoven-szimfó­­nia hallgatása közben túl gyor­sak a képváltozások. Azt ajánl­ja, hogy a hangversenyközvetí­téseknél a kamera „nézze“ a zenekart, s a “figyelmet a kar­mester, a szólista és a zenekar közös munkájára koncentrálja. Terjedelmes cikkében sok érdekes részletproblémával foglalkozik az Ogonyok vitain­dító cikkének írója. Legfonto­sabb mondanivalója azonban az, hogy a televízió lem elégedhet meg más művészetek nagyomá­­nyainak átvételével. A lehető leghamarabb k’ kell dolgozni a „legfiatalabb művészet" ön­álló formanyelvét, sajátos mű­faji szabályait. Ehhez pedig széleskörű vitára van szükség és arra hogy a televízió egyre nagyobb tömegekre ható mun­kája nagyobb visszhangot, rendszeresebb értékelést kap­jon. így tanulta az iskolában. Ha újra kezdené, most se tenné másképp, mert nem akarna szegényebb lenn; semmivel. CSIKMÄK IMRE Amire most készülnek, nem kevésbé komoly teljesítményt követei Hans Pfeijier nyugat­német író a „Lámpások ünne­pe“ című színműve, komoly dráma. Nincs benne semmi, ami a könnyű szórakozásra csábíta­na Nincs benne sem ének, sem tánc. Elejétől végig izgalmakkal átfűtött légköre napjaink tör­ténetéi tárgyalja az atomhábo­rú el en szól Láttuk az új da­rab próbáit s azok olyan jól folynak, hogy ennek alapján biztosra vehetjük hogy az új darabbal is hasonló nagy sike­reket aratnak. DEÁK ÁRPÁD Figyelmeztetés! Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Meg­ismertem, Tudtam, Eltaláltam nevű versenyünk harmadik fordulójának első kérdéseit lapunk következő számában közöljük. E témakör kér­dései a történelemmel kapcsolatosak. Ebben a számban közöljük a második téma­kör helyes megfejtését, valamint a nyertesek névsorát. ® Szerkesztőség iiiiimimmiiiimiiiiimiiimiiiimmiiiiiiiHiiiiiiiimimiimiiiimmiii A dunaszerdahclyi népművelési ház melleti működő állandó színpad tagjai nagy sikerrel játszák Viktor Rozov Eelnőnek a gyerekek című drámáját. Felvételünkön Érsek Rezső, Szilva Erika, Babusek Károly és Érsek György a második felvonás egyik jelenetében. Talán két év előtt jutott a csoport arra a felismerésre, hogy a régi úton nem lehet tovább haladni A régi jól kita­posott ösvény hozott ugyan mind anyagi, mind erkölcsi si­kereket a csoportnak, de Lórincz János, a csoport veze­tője magasabb színvonalra vá­gyott és ezzel nem elégedett meg. A népszínművek betyárro­­mantikás vagy az operettek fő­úri szerelmeket bemutató, li­monádé-ízű előadásai helyett — komoly színműveket akart elő­adni. Igen ám. de a mai idők új gondolatai megkövetelik, hogy tolmácsolójuk maga is emelke­­dettebb, magasabb színvonalon álljon. Tehát a társulatot újjá kellett szerveznie, ami nem kis munka és fáradozás után, de mégiscsak sikerült. Az új csoport, (összhangban a tapasztalt régiekkel), nagyon szorgalmas, könnyű felfogású és előképzettségénél fogva na­gyon alkalmas a haladó szelle­mű gondolatok tolmácsolására. így történhetett meg azután az a jelentős kulturális tény, hogy Figue-iosnak, egy mai, haladó szellemű spanyol írónak, Aesopus élettörténetéről írt műve, „A róka és a szőlő“ 50 sikeres előadást ért el. S mind­ez csupán fél év alatt! Ilyen sorozatos siker csaknem egye­dülálló a műkedvelők múltjá­ban. ELVÉGEZTEM akarat lesz, az akarat pedig valósággá válik, de addig... — Addig nagyon de nagyon sok álmatlan és tanulással el­töltött éjszaka telik el — vall­ja most ó, aki megpróbáltatá­sokkal, nem mindig sikerült vizsgákkal, de elvégezte az or­vosit és diplomáján ott dísze­leg: Csiba József diplomás or­vos. Igen, az események ott kez­dődtek, az akara! akkor szüle­tett meg amikor a fenti kije­lentés elhangzott Ezután foly­tatódott egy sikertelen felvé­teli vizsgával és egyéves szen­ei tanítói működéssel. — Emlékszem Szencen ta­lálkoztunk Akkor is a biológiát és a kémiát böngészted, hogy ne kelljen feladnod a harcot és egy év múlva újra oda állhass a vizsgáztató bizottság elé és a feltett kérdésekre megfelelő választ adj. — Igen. Sikerült a felvételi vizsga és elindultam, hogy cél­ba érjek. — Pedig, amikor Dunaszer­volt, amikor negyedikes let­tem és javasoltak mint tudo­mányos segédmunkaerőt a kór­bonctani tanszékre Itt, és ta­lán ekkor határoztam el ma­gam, hogy az elméleti orvostu­dománnyal foglalkozom majd, ha elvégzem az egyetemet. Elvégeztem. Tervem sike­rült és ma mint ösztön­díjas tanulok tovább a Csehszlovák Tudományos Aka­démia orvostudományi kísérle­ti osztályán, ahol a belső elvá­­lasztású mirigyek problémájá­val foglalkoznak. — Tudod, Csallóközben sok a golyvás. Meg kell ezeket az embereket gyógyítani. Ezért tanulok tovább. Sok bajt kell még orvosolni. Messze, nagyon messze ka­landoztunk beszélgetésünk so­rán. Fiatal ember aki előtt cél van: cél, hogy a tudománynak éljen, azért, mert segíteni akar az embereken. Végzett orvos, aki tovább tanul és ha szabad ideje akad, Petőfit és Adyt szaval, Mikszáth-ot olvas, mert

Next

/
Thumbnails
Contents