Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-04-03 / 14. szám
Az őrnagy úr sakkozni óhajt Már nem volt messze hatvanadik életévétől, amikor az ún. szlovák állam „törvényhozói“ megfosztották emberi méltóságától: Jelinek ugyanis roszszul választotta meg szüleit. Hiába bizonyította okmányokkal a félvak, töpörödött emberke, hogy Ferenc Jóska para ncsára becsülettel végigverekedte az első világháborút, amelyben kétszer is megsebesült, meg hogy felesége „tiszta árja" .. Oj munkaadója azonban nemsokára kiigényelte Jelineket megszerezte számára a „výnimkät“ és hazahozatta. Nem emberszeretetböl: megengedte neki, hogy hálája jeléül ezentúl ingyen dolgozhasson az arizált vállalatnál... Ahogyan a többi üldözött, úgy szegény Béla bácsi is tisztában volt azzal, hogy a kivételezési munkaengedélyt bármikor megvonhatják. A Szlovák Nemzeti Felkelés részbeni hegyekbe szorítása után, a hlinkások nem kis bánatára — végleg megszűnt a munkaengedélyekkel való üzérkedés. Az emberrablást a nácik vették kezükbe, 1945 elején az egyszer mái elhurcolt Jelinek Béla az örökös bizonytalanság, félelem él idegfeszültség folytán már közel volt az összeroppanáshoz amikor egy februári éjjeler csakugyan megszólalt a rettegett csengő. — Végre! — fakadt ki .. Es feleségét gyengéé erőszakkal visszatartva, személyesen indult ajtót nyitni. De mily nagy volt a meglepetése amikor az álmatlan éjszakákon jóformán maga elé szuggerált SD-pribékek helyett egy német tiszti egyenruhás óriás dörgedezett lakása előtt: — Sind Sie Herr Jelinek? — és választ sem várva felszólította a kérdezettet, költözzön át feleségével a konyhába, mert a szobát — úgymond — mától kezdve ő lakja. Béla bácsi meg azon töprengett, vajon miért léptette öt „úr“-rá elő a kék szemű germán? Vagy pedig sejti, hogy nem árja, és csak ugratja ... Este az őrnagy úr sakkozni óhajtott, amihez Jelinek barátunk alig konyított valamit. De hogy emiatt ne riassza el a biztonságot árasztó új „lakástulajdonost", nagyot és merészet gondolt: — Volna egy ismerősöm, — dadogta — elsőrangú játékos, csakhogy annak hm ... egy kis születési hibája van .. — Hallja maga szerencsétlen sakk-analfabéta!... Es Béla bácsi máris rohant, amennyire öreg lába bírta. Rövidesen beállított az új partnerrel. Múltak a hetek s a két játékos olyan meghitt légkört teremteti a Jelinek-lakásban, mintha nem is létezne fajgyűlölet, mintha a nagy tűzorkán lávafolyója nem is hömpölyögne feltartóztathatatlanul a város felé. Egy márciusvégi éjszakán éppen búcsújátszma folyt a két elválaszthatatlan partner között, amikor — csengettek. — Hát mégis? — gondolta Jelinek epésen és ajtót nyitott. — Kelsinki elé A CSISZ-szervezet kezdeményezésére Eperjesen, a Nálepka kapitány nevét viselő Puhaüzemben a fiatalok a VIII. VIT tiszteletére arra kötelezték magukat, hogy műszak után két órát dolgoznak a Szolidaritás Alap javára. Egyidejűleg azzal a felhívással fordultak a járás dolgozóihoz, hogy kövessék példájukat. Az üzem dolgozói e napokban teljesítették a vállalást, meghosszabbították a műszakot és 8 ezer korona értékű árüt termeltek. Ezt az összeget a Szolidaritás Alapra utalták át. A Nálepka kapitányról elnevezett Ruhaüzemben elhangzott felhívás a bystrai Cementgyár dolgozói körében is visszhangra talált. A dolgozók azt a választ adták. hogy négy ezer korona értékű cement árát küldik be a Szolidaritás Alapra. Az eperjesi Építkezési Vállalat sem váratott sokáig magára A felhívást a vállalat összes munkahelyén megtárgyalták A Dügas elv társ vezette fiatal tervezőkből álló kollektíva elhatározta^ hogy egy kilencéves általános iskola tervének kidolgozásához szükséges előkészítő munkát — amely 10 ezer korona értéket jelent — a Szolidaritás Alap javára műszak után végzi el. Az eperjesi Nálepka kapitány Ruhaüzemben dolgozó fiatalok felhívása a járás többi üzemeiben is követőkre talált s így nem kételkedünk abban hogy az eperjesi járást a VIII. VIT- re való előkészületek terén az elmúlt évekhez hasonlóan az ország legjobb járásaihoz sorolhatjuk. KISS GYULA Te még itt vagy, Jelinek? — förmedt rá a szilvapálinkától illatos két SD-haramia polgári ruhás „kalauzolója“. — Akkor mozgás! Gyerünk! — és ütésre emelte kezét... Azután csoda történt: a kéz nem sújtott le, hanem érthetetlen módon úgy maradt a levegőben, mereven, kinyújtva ... Heil Hitler! — hallotta a kéz tulajdonosától Jelinek mintegy félálomban. Mögötte pedig felhangzott a jól ismert, dörgő basszushang: — Ne háborgassanak, kihallgatás folyik! Abtreten! * * * — Igen, igen, én voltam a „német" őrnagy! Vagy talán kísértetnek néz? — tréfálkozott a daliás szovjet tiszt, aki egy májusi reggelen váratlanul beállított hálás védencéhez. — Hogy miért szálltam meg pont magánál? Nos, merő véletlen volt. Olyan szobát kerestem, ahol zavartalanul végezhetem „munkámat", amikor lakása elé érve két SD-legényt pillantottam meg .. Azzal támasztottam el őket, hogy magát én tartóztatom le felsőbb parancsra, ki kell hallgatnom ... Közben az óriás égszínkék szeme is megtelt könnyel, amit ő kizárólag annak a „tűrhetetlenül" tűző tavaséi napsugárnak tulajdonított... Köztudomású, hogy a nácik a „Festung Pressburg" és lakosságának pusztulása árán is folytatni akarták hasztalan ellenállásukat, hogy késleltessék a felszabadítók előnyomulását. Sok más városhoz hasonlóan itt Bratislavában sem maradt volna kő kövön, ha a szovjet hadvezetőség zseniális átkaroló mozdulatával nem hiúsította volna meg a fasiszták ellenállását. K. H. A RAPACKI-TERV ISMÉT NAPIRENDEN Az Utóbbi években határozottan erősödött a nemzetközi közvélemény érdeklődése az atomfegyverek terjedésének megakadályozása és a regionális leszerelési megállapodások iránt. Ennek a fokozott érdeklődésnek kívánt eleget tenni a lengyel küldöttség, amely Gerifben ismét előterjesztette a középeurópai atomfegyvermentes és korlátozott fegyverzetű övezet tervét, a leszerelési tárgyalások történetéből jól ismert Rapacki-tervet. Eszerint a Lengyel Népköztársaság kormánya a csehszlovák kormánnyal egyetértésben ismét ajánlja, hogy az NDK, az NSZK, Lengyelország és Csehszlovákia területén létesítsenek atomfegyvermentes és korlátozott fegyverzetű övezetet. A lengyel küldöttség annak indítványozásával terjesztette a Rapacki-tervet a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság elé, hogy az ENSZ-.közgyűlés, amely már hozott határozatot Afrika atomfegyvermentes övezetté nyilvánításáról, újabb határozatban foglaljon állást a közép-európai atomfegyvermentes és korlátozott fegyverzetű övezet létrehozása mellett. Rapacki külügyminiszter sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy a javasolt övezet nyitva áll, minden más európai ország előtt is, amely csatlakozni kíván. Utalt arra hogy bár Kennedy elnök bizonyos ellenvetéseket hozott fel a lengyel terv JSSWISKW' a dallam hallatszik: Deutschland, Deutschland über alles! „AZ EMBERI’ A MUNKÁJA, A TETTEI ÉS ALKOTÁSAI TESZIK SZÉPPÉ ÉS DICSÖVÉ. A MUNKÁBAN MUTATKOZIK MEG AZ EMBEREK ADOTTSÁGA, TEHETSÉGE ÉS A LÁNGÉSZ. A MUNKA JELENTI AZ EMBERISÉG HALHATATLANSÁGÁT.“ N. Sz. Hruscsov A szocialista társadalomban a munkát, az összes érték alkotójának az emberi lét alapfeltételének tekintjük és méltó helyet jelöltünk ki számára. Kijelentettük, hogy a munkát minden polgár megtisztelő kötelességének tekintjük. A munkát megbecsüljük, a legmagasabban, azt a munkát értékeljük, amelyet a legnehezebb és a társadalom szempontjából a legfontosabb helyeken végzik. A szocialista társadalomban a termelőeszközök társadalmi tulajdont képeznek, ezért a munka eredményei már nem válhatnak néhány kiváltságos egyén — a kapitalisták spekulációjának tárgyává. A munka a dolgozók anyagi és kulturális felemelkedésének forrásává válik. A szocialista társadalmi rendszerben a munka eredménye azé. aki azt jogosan megérdemli: a dolgozó emberé. A dolgozó ember, a munkásosztály. a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség tagja a termelőeszközök egyedüli tulajdonosává vált. Ebből következik az a tény, hogy a szocializmus eltávolítja az egyén és a társadalom közötti ellentétet, amely a kapitalista társadalomra nézve a legjellemzőbb, a társadalom és az egyén érdeke a következő elvben jut kifejezésre: Hogyha emelkedik a társadalom jóléte, akkor nekem is jé dolgom A munka és a társadalom lesz. A társadalom jólétének emelése útján jutnak el az egyén jólétének emeléséhez. Minél magasabb színvonalat ér el a társadalom, annál jobban tudja kielégíteni az egyének érdekeit. Az a tudat, hogy már nem a kapitalisták, hanem saját magunk számára dolgozunk, új munkaviszonyt teremt. A szocializmusban, a kollektivizmus elve vezet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyén érdekeit nem ismerik el. Sőt ellenkezőleg, az ember még sohase tudta annyira érvényesíteni tehetségét és tudósát, mint ma. Az egyén csakis a társadalom keretein belül növelheti saját jólétét (kivételt jelentenek a tolvajok, a spekulánsok és az élősködők). Az egyén életszínvonala lényegében a közösség életszínvonalának emelkedésétől függ. Az EFSZ-ekben ezt szemléltető módon megfigyelhetjük: ahol bevezették a haladó technikát, az új technológiát, ahol jó a munkaszervezés, ahol minden egyes tag jól dolgozik és a szövetkezet érdekeit tartja szem előtt, ott a munkaegység értéke magas és természetesen emelkedik a tagok jövedelme is. Ellenkezőleg, ahol még görcsösen a kapához ragaszkodnak és idegenkednek az új munkamódszerektől, ahol nem adják meg a földnek ami jár, ott a munkaegység értéke és a szövetkezeti tagok jövedelme alacsony marad. Országos méretekben is hasonló a helyzet. A szocialista társadalomban a következő elv érvényesül: Mindenki képességei szerint — mindenkinek munkája szerint. A társadalom ennek az elvnek megfelelően minden tagjától megköveteli, hogy a közösség érdekében becsületesen dolgozzon. Mindenki ereje és képességei szerint vegye ki részét a társadalom felvirágoztatásából. A társadalom az egyént a végzett munka mennyisége és minősége szerint jutalmazza. A bér a szocialista társadalmi rendszerben azt fejezi ki, hogy' az egyén mennyivel járult hozzá a közös feladatok teljesítéséhez. Emellett a béren kívül a dolgozók más előnyöket is élveznek. A dolgozó szociális juttatásokban is részesül és ezek a társadalom javainak emelkedésével állandóan növekednek. A szocialista felépítés folyamán a kommunista párt, a társadalmi szervezetek és az egész társadalom irányítása mellett az egyén leveti magáról a múlt csökevényeit. Megváltozik a munka iránti viszonya és a munka, amelyet a kapitalista rendszerben az emberre csak rákényszerítettek, a szocialista rendszerben tudatos, felemelő tevékenységgé válik. Az anyagi érdekeltség mellett egyre inkább az erkölcsi indítóokok azok, amelyek az embert a munka elvégzésére késztetik. Az ember a munkával szemben tij, tudatos, szocialista viszonyba kerül. A társadalmi fejlődés folyamán mind az iparban, mind a mezőgazdaságban egyformán az öntudatos, szocialista munkaviszony alakul ki. Ezt bizonyítják a szocialista munkaversenyek, a szocialista munkabrigád-mozgalom, az újítók és feltalálók mozgalmának kiszélesítése. A munka új értelmet nyer és fokozatosan minden polgár becsületbeli ügyévé válik. A munka és a munka színvonalának emelkedése fontos szerepet tölt be társadalmunknak a kommunizmusba való fokozatos átmeneteiénél is. A dolgozók technikai és kulturális fejlettségének emelkedésével egyidejűleg eltűnnek a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek. A mezőgazdaságban végbemenő változások folyamán a szocialista tulajdon két formája — az állami és a szövetkezeti torma egyesül és általános emberi tulajdonná válik. Ez a folyamat hozzájárul ahhoz, hogy eltűnnek a különbségek a város és a falu között. Milyen lesz a munka jelentősége a kommunista társadalomban? „Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy az ember a kommunizmusban majd se nem vet, se nem arat, és csak kalácsot eszik“. (N. Sz. Hruscsov.) Aki így gondolkozik, az tévedésben él. A jövőben az ember lelkiismerete és a közvélemény egyenesen nem engedi meg, hogy ne dolgozzon. Mindenki arra összpontosítja figyelmét, hogy a nép érdekében a legnagyobb hasznot hozza és eleget tesz annak az elvnek: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükséglete szerint. így tehát a kommunista társadalomban a munka a legtermészetesebb formát ölti magára — minden ember életszükségletévé válik. P. LOMÉN ellen, kijelentette, hogy a közép-európai atomfegyvermentes övezet tervét Genfben meg lehet és meg kell vitatni. SZÍRIÁBAN KATONAI JUNTA VETTE KEZÉBE A HATALMAT Damaszkuszból jelentik: Szíriában katonai junta vette kezébe a hatalmat A fegyveres erőit főparancsnoksága feloszlatta az ország parlamentjét, lemondatta a kormányt, mert „nem teljesítették a rájuk bízott feladatokat 1 A damaszkuszi rádió közvetítette a fegyveres erők kiáltványát, amely szerint a hadsereg kénytelen volt átvenni a hatalmat, mert „a kormány korrupt volt és együttműködött az imperialistákkal.“ A kiáltvány szerint a kormány vezetőit bíróság elé állítják. A Szíriái hadsereg — hangsúlyozta a rádió — ura a helyzetnek, a repülőtereket és az ország határait lezárta. A szíriai hadsereg a nép támogatásával a múlt év szeptembei 28-án forradalmi mozgalmat indított el, amelynek célja volt a belső helyzet megjavítása és az arab egység megmentése. A szíriai hadsereg a forradalmi megmozdulás ideiglenes kormányra oízta az ország irányítását. Ez az ideiglenes kormány sok hibát követett el. A katonai junta a következőkben fejti ki az új államcsíny céljait, olyan arab társadalom felépítése, amely védi az egyéni jogokat, pozitív intézkedések a teljes arab egység megteremtésére világos és egészséges alapokon, amelyek megfelelnek a szabad arab országok, elsősorban a szeretett Egyiptom és a testvéri Irak eszményeinek. Az arab problémák legfontosabbikának a Palesztinái problémát tartják. A külpolitikában a pozitív semlegességet. a nemzetközi szerződések és alapokmányok tiszteletbentartását vallja. „Kijelentjük, hogy mozgalmunk a szeptember 28.-i forradalom folytatása, elsősorban belső mozgalom, amelynek célja egyes hibák helyrehozása“-------fejeződik be a kiáltvány. Hollandia népe nem ért egyet kormányának politikájával Oj-Guinea kérdésében. Háború helyett békésen szeretné megoldani a Hollandia és Indonézia között felmerülő vitás problémákat. „Kezdjétek el a hadsereg kivonását. Oj-Guinea kérdésének megoldása nem tűr halasztást", jelzik a manifesztáló holland tömegek transzparensei. Pár sorban Arca a tavaszt tükrözi. Ám a napsütésnek alig köszönheti ezt, de a friss szabad levegőnek annál inkább. Korán kel, jóval korábban, mint télen. Utána gyors léptekkel az állami gazdaság várakozó autóbuszához siet és felbúg a motor. Ezt csinálja már évek óta, nap mint nap. Félórányi út oda, ugyanannyi vissza. Persze a vissza nem annyit jelent, hogy mindjárt. — Higyje el, nagyon szeretem a kinti munkát, — mondja és mosolygás közben előtűnik fehér fogsora. Megszoktam, de lehet ezt nem megszokni? Ismerősök, fiatalok között? Igazán nem unalmas. Itthon pedig, itt is adódik munka mindig. Es ha nem, akkor találok. Majd jegyzőkönyvek után nyúl és másra tereli a szót. A helyi, illetve az EFSZ CSISZ-szervezetéről beszél. Es rövid idő alatt most ér a második meglepetés, Egy híján, a jegyzőkönyvvezető kivételével, itt is, mind lányok az ifjúsági szervezet vezetőségének tagjai. Miért, hogyan?... szeretném feltenni a kérdést, de ő folytatja. — Többen is vagyunk mi lányok, meg aztán így látjuk helyesnek. Közben arra gondolok, hogy ez a Kocsik Mária nem is EFSZ-tag és mégis vállalta ... a szövetkezeti fiatalok élén van. Vagy talán a jókai fiúk oly gyengén állnak alábukón, hogy kénytelenek voltak a kalapcserére? És a végén mégis rájövök a dolog nyitjára. Hisz a HNB plénumában is Kocsik Mária képviseli az ifjúságot, Es méltán. Munkájának köszönheti nemcsak a jókai ifjúság, de az idősebbek bizalmát is. Nem kendőzi a problémákat, úgy nézi a dolgokat, ahogy vannak. Magáról nem szívesen beszél, de a CSISZ- szervezet munkájának hiányosságait nyugodtan feltárja. Talán ennek is köszönheti, hogy az EFSZ CSISZ-szervezete elnökévé választották. (ny—d) A nemrég Bécsben megrendezett nőtalálkozón, mely a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kezdeményezésére jött össze, a világ több mint 60 országának háromezer asszonya vett részt. Az általános és teljes leszerelés érdekében folytatott tanácskozás manifesztációval zárult, melynek során az osztrák asszonyok is felvonultak Bécs utcáin. Felvételünk a manifesztációról készült.
