Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-21 / 12. szám

öszhajú, alacsony ember­rel beszélgetek. Arca ráncos, fáradt, de szeme fiatalosan fénylik. Huszti Bélának hív­ják. 1897-ben született, Jáno­siban. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme után rájött, az urak hazud­tak, amikor arra tanították a népet, hogy csupán ők tudnak kormányozni. A for­radalom, a proletárdiktatúra utat mutatott az itteni for­radalmároknak. Huszti Béla ebben az időben többször megfordult Budapesten, s csatlakozott azokhoz, akik síkraszálltak a szocialista eszmék, a proletárdiktatúra mellett. Amikor Budapesten kitört a forradalom, Huszti Béla Nagyváradon a rábízott fegyvereket eljuttatta azok­hoz a munkásokhoz, akikkel addig is összeköttetése volt ... Jelen volt azon a buda­pesti nagygyűlésen, amelyen az eperjesi delegáció beje­lentette, hogy csatlakozik a magyar proletárforradalom­hoz. Később megalakultak a vörös hadsereg ezredei. A felvidéki ezred Balassagyar­maton állomásozott, a fel­vidéki magyar és szlovák dolgozók ehhez az ezredhez csatlakoztak. A forradalom leverése után Huszti Béla Rimaszom­batba került. Hazajövetele után letartóztatták, börtön­be zárták. 1920- ban több, börtönből szökött magyarországi for­radalmár érkezett a város­ba. Huszti elvtárs az egyik szökött kommunistát három hónapon keresztül rejteget­te. 1921- ben megalakult a kommunista párt. A huszon­egy pont megvitatása egy hónapig tartott. A kommu­nista pártot Réthy István képviselte, akinek ekkor Huszti Béla már jó barátja volt. Huszti elvtárs a párt meg­bízásából kezdetben a tö­megszervezetekhez került. Megalakult a párt ifjúsági szervezete is, mely a „Širo­­ký-ifjúság“ nevet kapta. Huszti elvtárs 1923-ig el­nöke' volt az ifjúsági szer­vezetnek. A fiatalok röpira­­tokat fogalmaztak és sok­szorosítottak. Kulturális összejöveteleiken forradalmi verseket szavaltak, mozgal­mi dalokat énekeltek. A sportkör „Vörös Csillag" né­ven futballcsapatot alakí­tott. A műkedvelő munkás­színjátszók évente 3-4 szín­darabot tanultak be. Munkaadója, egy szabó­mester elbocsátotta, mert kispolgár - megrendelőinek nem tetszett, hogy kommu­nista dolgozik a műhelyében. Ettől kezdve alkalmi mun­kával, napszámosként keres­te sovány kenyerét. 1930-ban a párt a munka­­nélküliek élére állította. Klenovecre, Kokavára, Hnúš­­ťára járt tüntetéseket és sztrájkokat szervezni. Gya­log rótta az országutakat, a röplapokat hátizsákban vitte. Kiemelkedő esemény volt a betegsegélyző elleni sztrájk. Közben Klenovecen is megalakult a pártszerve­zet. A parlamenti választá­sok idején népgyűléseket szervezett. Hnúšťán letar­tóztatták és gumibottal megverték. Ismét börtönbe került, nem is tudja, há­nyadszor ... Egy másik alkalommal a foglyok éhségsztrájkba kezdtek, mely hét napig tar­tott. A klenoveci szlovák munkások felkeresték az ügyészt, s követelték, hogy Huszti Bélát és Réthy Ist­vánt bocsássák szabadon. Ki is engedték őket, s amikor kiléptek a börtönkapun, a szlovák elvtársak vállukra emelték a két derék har­cost ... Hallgatom a férfit, aki görhőn és kukoricakenyéren élt, de a képviselőtestület- - ben az urak arcába kiáltot­ta: mi lesz, ha a szenvedők fellázadnak?! Akit megver­tek, mert május elsején a Szovjetuniót éltette, de másnap újra elindult a röp­lapokkal Balog, Gesztete fe­lé ... Teste gyönge, homlo­kán veríték csillog. Politikai ismereteit szün­­telenül bővítette ... Az urak ' ki akarták űzni a városból, s szülőfaluja bírája nem fo­gadta be ... Nem volt mit ennie, s a füleki gyár mun­kásai kisegítették... A bör­tönben mindig a legpiszko­sabb zárkába lökték... A Horthy-csapatok bevo­nulása után hetenként egy­szer jelentkeznie kellett a detektív-osztályon. A pa­rancsnok azt mondta neki, ha tenni merészel valamit, kitekeri a nyakát. Kirekesz­tették a közéletből, tilos volt költözködnie, még mo­ziba sem járhatott. A másik világháború alatt a miskolci hadikórházban szolgált. 1944-ben hazake­rült, s gyakran találkozott a tiszolci partizánokkal. A felszabadulás előtti hetek­ben egy ismerőse figyelmez­tette, hogy rejtőzzék el, mert a Gestapo keresi. Miu­tán megszerezte a helybeli katonai kórház fegyvereit, s átadta az ifjúmunkások­nak, elrejtőzött. A szovjet hadsereg bejöveteléig egy özvegyasszony pincéjében tartózkodott. * A felszabadulás után elv­társaival együtt azonnal munkához látott. Megszer­vezték a pártot és a szak­­szervezeti tanácsot. Részt­­vett a közeli falvak párt­­szervezeteinek megalakítá­sában. 1948 után élen járt a szocialista szektorok ki­építéséért, a falvak szocia­lizálásáért folytatott mun­kában ... Most itt ül előttem, arca fáradt, nehezen lélegzik. Hatvannégy éves. Ha regge­lig beszélne, akkor sem mondhatná el valamennyi élményét. Amit feljegyez­tem, csupán halvány vázlata küzdelmes múltjának. Azt mondja, egyetlen vá­gya, hogy az évfordulót megérje. Azt kívánom neki, hogy még sok-sok évig jár­jon közöttünk, hiszen az élő, oktató történelem van jelen az ígéretes jövőbe forgó világon. VERES JÁNOS SZOVHOZVÄROS ÉPÜL MOSZKVA KÖRNYÉKÉN Moszkvától mintegy 60 kilo­méterre kísérleti szovhozváros építését kezdték meg, amely a Podolszki körzet „Kommuniz­mus Hajnala“ nevű legnagyobb szovhozának közponja lesz. Ez a szovhoz több mint 21 000 hektáron gazdálkodik. Egy család két-háromszobás lakást kap, de gondoskodnak az egyedülállókról, a fiatal há­zaspárokról is. A házakban köz­ponti fűtés, melegvíz- és gáz­szolgáltatás, valamint telefon is lesz. Építenek művelődési ott­hont, iskola-internátust, óvo­dákat és bölcsődéket is. A munkásokat menetrendszerű autóbuszok szállítják majd a földekre és a szovhozhoz tartó, zó telepekre. • * • HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 11. számában „A könyv barátja volt“ című cikk bekezdő része tévedésből ki­maradt, melv így kezdődött: „A napokban felkerestük Sole elvtársat, hogy elbeszélgessünk vele harcos kommunista múlt­járól.“ Két magyar géniusz emlékét ünnepli 1961-ben a magyar művészt élet, s az egész zenei világ. 150 évvel ezelőtt szü­letett Liszt Ferenc, s nyolcvan éves lenne Bartók Béla. Nem­zetközi jellegű zongoraművész-verseny és zenei fesztivál lesz az ünnepségek fénypontja, s az erre vonatkozó felhívások, hirdetmények már eljutottak a különböző országok zenera­jongó ifjúságához. Ebben a számunkban Bartók Béláról írunk, legközelebbi számunkban Liszt Ferencről emlékezünk meg. lyos veszteség érte a zene mű­vészetét. Sokan vannak, akik nem ér­tik meg a művészt, sokaknak idegenül cseng Bartók muzsi­kája, nem tudják, mit akart mondani a hangoknak ez a köl­tője. Ez azonban nem von le nem értéssel, közönnyel. Mégis voltak kortársai, akik felismer­ték benne a művészt, « mes­tert. Ilyen volt Juhász Gyula, a költő is, aki Bartók Bélának címzett versében rója le a kor-Bartók Béla utolsó New York-i képe 1945-ből Nyolcvan évvel ezelőtt, 1881. tavaszán született. Ki gondolta volna akkor, hogy a langyos márciusi szellő a zene egyik jövendő nagyságának bölcsője felett dúdol altatódalt? Bizo­nyára nem sejtették a nagy­­szentmiklósi szobában, amely­ben ez a bölcső ringott. De nem sejtették a pozsonyi polgárok sem, ki az a nyúlánk, különös­tekintetű ifjú, aki a város falai közt végzi tanulmányait és ma­gába szívja az ódon kövek le­heletét, hogy ez a légkör dallá, zenévé formálódjék lelkében. Már ifjú korában a kották között találta meg igazi biro­dalmát. Fogékony lelkét először a nemzeti romantika ragadta magával. Liszt Ferenc a példa­képe, az ő rapszódiáiban érzi magát otthon, ezeknek dalla­mából meríti első intuicióit. Szereti az akkoriban újszerű­nek ható Strauss Richárd kom­pozícióit is, és órákig el tudja hallgatni ennek a két nagy mesternek muzsikáját. Ekkortájt születik meg első műve (op. 1), amelyben még csak egész halványan jelentke­zik az a forradalmi akarat, amely élete folyamán mind erősebben szólal meg muzsiká­jában és végül is egy merőben új zeneirodalmat teremt. Figyelme mindinkább a falu felé fordul. Az 1907-ben kom­ponált „II. zenekari szvit“-ben már megszólal ez az új hang, amelynek gyökere a népi zene talajából ered. Még talán maga sincs teljesen tudatában annak, milyen távlatokat nyitott meg ezzel a zeneművészetben. Bartók Béla azonban nem áll meg. Mind mélyebbre hatol ebben az ősforrásban, újabb és újabb kincseket tár fel, ame­lyek évszázadokon át kiakná­zatlanul hevertek. A „Három csíkmegyei népdal zongorára" huszonhat éves korában szüle­tik meg. Ebben a zeneköltő már teljesen eljegyzi magát az ősi euráziai néplélek világával. Debussy könnyedségével és elevenségével komponálja da­rabjait. Bartók Béla poéta a maga nemében. Ennek legszebb bi­zonysága az „Este a székelyek­nél" és a „Medvetánc“, a szé­kely nép lelkének eme nagy­szerű kitárulásai. Ugyancsak ebből a talajból származik a monumentális „Cantata Profa­na" is. Ez a kilenc csodaszar­vasról szóló erdei legenda han­gokba sűrítése. A zeneköltő azonban nem­csak a magyar és a székely nép dalvilágából hozza felszínre azt a gazdagságot, amelyhez őelöt­­te nem nyúlt senki, hanem — Kodállyal együtt — a szomszéd népek melódiáit is bekapcsolja a nagy ewópai zenekultúra vérkeringésébe. Első megnyilvánulása ennek a „Két román tánc", majd a „Román karácsonyi dallamok". Ezt követik a „Szlovák népda­lok vegyeskarra, zongorával", később a „Szlovák népdalok, acapella férfikarra". Mindezek­ben hitet tesz a Kárpátmedence népeinek töretlen zenekultúrá­ja mellett. Akár szlovák nóta, akár szerb tánc vagy bolgár dal kottajegyeit rója papírra, új szellemi birodalmat hoz lét­té: az egymás mellett élő né­pek kultúrkozösségét. Mély filozófiai elemekkel és állhatatos igazságkereséssel át­szőtt drámai műve, alkotásai­nak csúcspontja a „Kékszakállú herceg vára" című egyfelvoná­­sos opera. A néplélek legmélyé­ről elővarázsolt kincsek tárhá­za ez a mű. Amit Ady mondott a költészetben, azt mondta Bar­tók a zenében. Méltán sorakozik a „Kéksza­kállú herceg vára" mellé a „Fá­ból faragott királyfi" táncjá­téka és a „Csodálatos manda­rin" egyfelvonásos némajátéka. 1931-ben alkotja meg a „II. zongoraverseny"-ét, amely egyike legdinamikusabb művei­nek; három évvel később meg­születik az Európa hangver­senytermeiben oly jól ismert ,y. vonósnégyes", amellyel már tulajdonképpen meghódította a világot. Mintha ebbe koncent­rálta volna tudásának legjavát, úgyhogy a mű eddigi alkotásai­nak mintegy összefoglalójaként hat. 1940 őszén elhagyja hazáját és Amerikába megy. Hátat for­dít a háború véres megpróbál­tatásaiba süllyedt Európának, hogy zavartalanul alkothasson. Életének hatvannegyedik évé­ben betegség dönti ágynak és felemészti szervezetét. 1945 őszén a nagy zeneköltő örökre lehúnyja szemét. Halálával sú­értékéből, hiszen minden úttö­rőnek nehéz és hálátlan szerep jutott osztályrészül. Daniétól Puskinig, Rafaeltől Cezanneig, Palesfrínától Bartókig vala­mennyiüknek szembe kellett nézniük az előítéletekkel, meg És fölérez és fölzeng Az áhitatos, ős, szent, / Az ázsiai mély, nagy ' Szilajbús, boldog, méla Pogány és büszke lélek, A régi, régi éden A zenédben! STRASSER B R4D10’ A fiatal szovjet filmszínésznő, Izolda Izvickaja, a nagysikerű „Negyvenegyedik“ című filmben játszotta első főszerepét. Ki­tűnő alakításával, bájos lényével már ezzel az első filmjével megnyerte a közönség tetszését és bebizonyította a szakembe­rek hozzáfűzött reményét. talok félórája, 20.00: Vidám félóra, 22.15: Az operett vilá­gából: Péntek: 13.30: Opera­melódiák, 16.15: Valcerparádé, 18.15: KIvánsághang verseny, 20.00: A Szlovák Filharmonikus zenekar játszik. Szombat: 12.26 Énekeljetek velünk, 13.10: Vi­dáman fejezzük be a hetet, 20.00: Tarka műsor vidéki hall­gatóink számára, 21..00: Tarka melódiák, Vasárnap: 11.00: KI- vánsághangverseny, 12.30: Népi zene, 15.00: Csehszlovákia— Svédország, nemzetközi labda­­rúgőmérkőzés közvetítés, 20.00: Georges Soria színdarabjának rádióváltozata. KOSSUTH-RÄDIÖ BRATISLAVA I. Kedd: 13.00: A Bratislavai Rádió szimfonikus zenekara játszik, 16.15: Kívánsághang­verseny, 17.30: Együttesek kö­szöntik az EFSZ-ek országos kongresszusát, 22.15: A mi rit­musunk: Szerda: 17.15: Szovjet dalok és táncok, 18.15: Kíván­sághangverseny, 20.00: Václav Cibula rádiójátéka, 22.15: Laifer Jaroslav tánczenekara játszik, 13.10: Népszerű koncert, ismert mesterek műveiből, 17.00: Fia­foöuyip (kďicídat) Én a könyvvel mindig jóba­rátságban voltam. Ezt egyéb­ként a következőkből is meg­állapíthatják. Mi tárgyilagosak vagyunk és úgy ítéljük meg egymást, hogy abból harag, fél­reértés ne legyen. Ha egy könyv tetszik nekem, megdi­csérem s ö szerényen mentege­tőzik, hogy ne dicsérjem öt, mert úgyis tisztában van azzal, hogy ő egy szerencsétlen te­remtmény. Ő azt meg sem ér­demli, vagy ha igen, tudja, hogy sok ember felebarátjával szemben sem őszinte, miért volna éppen ő kivétel. Nekem az emberekről sok tapasztala­tom van. Ez barátom így van, hidd el! Én tudom, te megér­tesz, vagyis mi megértjük egy­mást. Én tisztelem benned azt, hogy szemembe mondod a véle­ményed: nahát ez a könyv nagyszerű volt, vagy nahát, ez a könyv pocsék volt. Ezt a szerzőnek is megmondod és azt is, hogy írjon jobb könyvet, vagy ha nem tud írni, hagyja abba az írást. Ne tegye tönkre az olvasó idegét. És ne adjon oktalanul alkalmat arra, hogy engem szidjon. A levét úgyis csak én iszom meg mindennek. Ha jó és szép sorokkal írták tele lapjaimat, megbecsülnek, babusgatnak, nem teszik rám a forró levesestálat, nem adnak a gyerek kezébe, hogy nesze fiam játssz vele. De ha az eset fordított, jaj nekem, inkább meg se születtem volna. Ilyen­kor mindenki haragszik rám, dobál ide-oda, szóval egysze­rűen: végem van. Holott én nem is tehetek róla, mert én igazán szeretnék az olvasó ked­vében járni és örömet szerezni neki. A szerző persze erről mit sem hall, mert szemébe úgy sem mondják meg az igazat. Ö aztán ír egy újabb rossz könyvet, mert szentül hiszi, hogy amit írt, az mindenkinek tetszik. Ezt már többen is mondották. És ha akad, aki megmondja: ne is haragudj kedves barátom, ez a könyved csapnivaló — ő azt el sem hiszi, sőt megharagszik, mert őt min­denki csak támadja, pedig az ő könyve jó, x, y is ezt mondot­ta, sőt a kritikus is megdicsér­te a Kelet című újságban. Ám engem senki meg nem kérdez, pedig én megmondanám min­denkinek, hogy aki az írót sze­mébe dicsérte, az engem alapo­san leszidott, nem is olvasott végig és határozottan kijelen­tette, hogy ez az író dilettáns és tehetségtelen. Hát így van ez kedves bará­tom. De a legfájóbb mégis az, hogy néhány járási könvvtár­­vezetö még csak nem is ismer. Fogalma sincs arról, hogy mi­lyen értékeket rejtegetek lap­jaimon. Én nem kívánom, hogy mindannyiunkat elolvasson, de ha már egyszer elvállalta a könyvtár vezetését, legalább itt-ott lapozzon át bennünket, vagy ha ezt sem teszi meg, ol­vassa el a könyv borítólapján a recenziót rólunk. Ezt azért mondom el, mert a minap te is meglátogattál minket, s amikor megkérdezted, van-e ez vagy az a könyv, a könyvtárvezető azt mondotta, hogy sajnos nincs. Pedig én ott lapultam a könyvtár polcán és szerettem volna szólni, hogy ez hazugság, mert én itt vagyok! De te, kedves könyvtárvezető, annyi fáradságot sem veszel, hogy legalább a címemet megjegyezd. Most már elhiszed, kedves barátom, hogy mennyi az én bánatom s mi mindent kell le­nyelnem. És ne haragudj, hogy mindezt neked mondottam el, de jól esett sokéves bánatomat elpanaszolnom. Én tudom, hogy te megértesz engem és pana­szom le is írod okulásul az em­bereknek. De én mégis azt szeretném, ha leginkább a könyvtárvezetők okulnának pa­naszomból és megfogadnák, hogy a címemet és a szerző nevét mindig megjegyzik. Hidd el, ha ezt megteszik, én nagyon hálás leszek nekik ezért és soha többé nem untatom az olvasó­kat. TÖRÖK ELEMÉR Kedd: 14.00: Dalok a Tanács­­köztársaságról, 15.30: Élőszóval — muzsikával, 18.30: Eresz alatt fecskefészek, magyar nó­ták, 21.15: Az elveszett garas, rádiójáték; Szerda: 13.20: Fú­vószene táncritmusban ,16.40: Kórusmuzsika, 18.30: Tánczene, 19.25: Zenekari muzsika, Csü­törtök: 12.25: Verbunkosok, magyar nóták, 14.25: Tánczene, 15.50: Egy falu — egy nóta, 18.00: Szív küldi szívnek szíve­sen, Péntek: 13.20: Operett­zene, 17.15: ötórai tea, 18.45: Esztrádzenekarok parádéja, 22.35: A Magyar Rádió népi ze­nekara játszik; Szombat: 13.05: Szív küldi szívnek szívesen, 15.40: Élőszóval — muzsikával, 19.35: Operettkettősök, 20.30: Jókedv a divat. Vidám zenés műsor; Vasárnap: 12.15: Jó ebédhez szól a nóta, 15.50: Az Állami Népi Együttes új felvé­teleiből, 16.30: II. félidő, köz­vetítés bajnoki labdarúgómér­kőzésekről, 19.00: Közvetítés a Petőfi Színházból: Egy szere­lem három éjszakája. TELEVÍZIÓ Kedd: 19.30: A harminckilen­cedik brigád — magyar film, 21.05: Ifjúsági adás; Szerda: 19.30: Giuseppe Verdi; Jelmez­bál, opera három felvonásban; Csütörtök: 20.00; Televízó-já­­ték: Hosszú őszi nap; Péntek: 20.15: Szovjet film; Szombat: 20.30: Tarka esztrádműsor; Vasárnap: 15.15: A Csehszlová­kia — Svédország nemzetközi labdarúgómérkőzés közvetítése, 19.40: Fiatal szemmel, 20.05: Francia film: Egy szép napon,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents