Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-21 / 12. szám

Ifjú lendülettel a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséért a mezőgazdaságban (RÉSZLET JURAJ VARHOLlK ELVTÄRSNAK, A CSISZ SZKB TITKÁRÁNAK A CSISZ SZKB PLENÁRIS ÜLÉSÉN ELHANGZOTT BESZÉDÉBŐL.) HOGY a FÖLD TÖBBET TEREMJEN Szlovákia egy lakosára csak 56 ár termőföld jut. Minden mezőgazdasági termelés alapja a föld, s mivel a talaj gyakran szenved vízbőségben vagy víz­hiányban és kevés humuszt tartalmaz, fokozottabb gondot kell rá fordítani. Szlovákiában még 560 000 hektár termőföld van kitéve az árvizeknek — fő­ként Kelet-Szlovákiában, Záho­­rien és Dél Szlovákiában, így ezek a területek kiesnek az in­tenzív mezőgazdasági terme­lésből. Több mint 400 000 hek­tár föld szenved szárazságban, éppen ezért gondoskodni kell az öntözőberendezések, víztar­tályok, halastavak és ártéziku­­tak építéséről, mert így bizto­­aíthatjuk a növények vízellátá­sát szárazság idején is. Az ifjúsági szervezetek és szervek elsőrendű feladata le­gyen a talaj termékennyé téte­lére indított népi mozgalom, melybe a fiatalság aktív formá­ban bekapcsolódott. Ezt igazol­ja az a tény is, hogy a múlt évben az ország meliorációs munkáinak felét fiatalok vé­gezték el. 284 helyi, 74 járási, 9 kerületi meliorációs építke­zésnél 50 000 fiatal dolgozott. A meliorációs brigádmunkák egyötödét is fiatalok végezték.’ • • • tenyésztés tengelyét képezi? A vojnicei CSISZ-tagok erre azt felelnék, hogy azért, mert a munkánál nincsenek biztosítva az elégséges higiéniai feltételek. Tudunk azonban olyan példák­ról is, hogy fiúk és lányok a fejősteheneknél kezdtek dol­gozni, módjuk volt átöltözköd­ni és megmosakodni, volt öltö­zőjük, sőt meleg vizük is, még­is. egy kis idő múlva inkább a mezei munkát választották, annak ellenére, hogy az állat­­tenyésztésben többet keresnek, így volt ez a komáromi járás­ban, Izsán is, ahol tavaly ifjú­sági CSISZ-brigádot alakítot­tak a fejőstehenek gondozásá­ra. A kézi fejés igen nehéz, ezért ilyen munkához nem szo­kott lányoknak megdagadt a kezük. A szövetkezet elnökéhez fordultak tehát fejőgépért, amire ígéretet is kaptak, a fe­jőkészülék mégis a raktárban maradt. A fiatal zootechnikus ugyanis azt a nézetet vallotta, hogyha a teheneket többet fe­jik, nem fogja a készülékkel elrontani a fejőképességet, ha pedig kevesebbet, úgy nem fi­­zetődik ki használni. Érdekes, hogy amikor a kollektíva meg­alakult, Miklós elvtárs, a CSISZ komáromi járási vezetőségének elnöke, egy újságíró figyelmét is felhívta rá, de amikor a kol­lektíva szétesett, hallgatott mint hal a vízbén, sőt nem tar­totta szükségesnek azt sem, hogy. hozzászóljon a Smena és lag 2123 liter jut, ezt a fejőké­pességet ez idén tehenenként 500 literrel akarják emelni. Va­lamennyi nesvadyi tehénistál­lóban bevezették a gépi fejést, két istállót létesítettek rideg borjúnevelésre, és megrendel­ték a gépi berendezést a serté­sek gépesített etetéséhez. Az istállóban külön helyiség szol­gál a lányok mosakodására és öltözködésére. Ezért a fiatal zootechnikus tréfásan megje­gyezte, hogy nehéz eltalálni, mikor mennek a lányok az is­tállóban végzett munkába és mikor a klubba. A MĽZĎGAZDASÄG IRÁNYÍ­TÁSA szaktudást követel A mezőgazdasági termelés határozott léptekkel a munka­termelékenység emelkedése fe­lé tart. Ennek alapját pedig a legújabb technika és technoló­gia bevezetése, a nagyméretű gépesítés, az automatizáció és a kémizálás képezi. Mindez pe­dig elméleti és gyakorlati szak­tudással rendelkező dolgozókat igényel, olyanokat, akik az új technika megteremtőivé és az új munkamódszerek propagáló­ivá lehetnek. A dolgozók képesítésének előkészítése terén jelenleg a mezőgazdaságban mutatkozik a legnagyobb hiány. A múlt év végén egy mezőgazdasági mér­nökre 7224 hektár, egy techni­kusra 1721 hektár és egy ata­nem kerül sor a nagyüzemi ter­melés formáinak töVábbi fej­lesztésére. Ami szövetkezeteink szak­képzett dolgozóit illeti, a párt és a kormány a múlt évben már foglalkozott a helyzettel. Ennek megfelelően a mezőgazdasági szakemberek képzésére egész sor intézkedés történt. Sok ta­nulóotthon létesült, elsősorban a fiatalok számára. A mezőgaz­dasági szak- és főiskolákon is módosításokat hajtottak végre. Szlovákiában 155 szaktanuló­otthon létesült, melyben 10 650 fiatal tanul. A harmadik ötéves terv folyamán tovább nő a me­zőgazdasági tanulók száma. Évenként úgyszólván 15 000 fiatal kerül ezekbe az iskolák­ba. 9460 fiút és leányt képe­zünk ki mezőgazdasági mecha­nikussá. Ugyanakkor 25 900 traktorosra lesz szükség a har­madik ötéves tervben, s ezek elsősorban azoknak a soraiból kerülnek ki, akik a tanulóévek után a mezőgazdaságban dol­goznak. Az HÉSZ-ek számára 1963-ig 3800 mérnököt, 5500 technikust és 8000 középkép­zettségű szakembert képezünk ki. A CSISZ minden falusi és is­kolai szervezete komolyan fog­lalkozzon azzal a kérdéssel, hogyan nyerhetnénk meg a fia­talokat a mezőgazdasági tanin­tézetekbe és iskolákba, hogy teljesíthessük az ide vonatkozó toborozás feladatait. A komposzt egyharmadát is fiatalok készítették. Több mint 70 000 hektár rétet és legelőt hoztak rendbe. Védnökséget vállaltak az egész évi széna­termés gondozása és begyűjté­se fölött, kiültettek 410 000 gyümölcsfát’, 50 000 darab bo­gyótermésű bokrot, 170 000 hektár gyümölcsöst, 200 fais­kolát létesítettek és 62 km hosszúságú utat fásítottak be. Lényeges, hogy a CSISZ mező­­gazdasági szervezetei nagyobb figyelmet szeleteljenek az ag­rotechnikai intézkedéseknek, mert ezek betartása nélkül magas terméshozamot nem ér­­hétünk el. Szeretnénk ha a fiatalok job­ban kihasználnák a tudományos kísérletek nyújtotta lehetősé­geket. Munkájuk egyik legfon­tosabb feladata a talaj szerke­zetének és humusztartalmának megismerése lenne. Még min­dig nagy a hiány az ásványtar­talmi trágyákban és ennek el­­lertére nem bánunk velük ta­karékosan. A helytelen trágyá­zás a talaj hozamát 10—15 Vo­kal csökkenti, pedig minden alapfeltételünk megvan arra, hogy a trágyát a tudományos úton megállapított adagolás szerint használjuk. Ennek az adagolásnak az alapja pedig a talaj elemzése. Ma már minden EFSZ-nek és állami gazdaság­nak rendelkezésére áll & talaj elemzése, csak fel kell tudni azt használni. Nagyon sok érté. kés anyag elillan az istállótrá­gyából és a trágyáiéból is. Az istállótrágya helytelen kezelése folytán annyi nitrogént vesz­tünk, mint amennyit megmen­tünk a komposzt készítésével. Á komposztkészítés sok mun­kát igényel és így ezen a kis példán bemutatva azt láthat­juk, hogy ez a munka tulajdon­képpen elillant a levegőbe. Na­gyon helyes lenne, ha mind az EFSZ-ek, mint az állami gazda­ságok ifjúsági kollektívái gon­dot fordítanának a szerves trá­gya helyes gondozására és fel­­használására. Nagyobb szövet­kezetekben megvan a lehetőség arra, hogy gépesített munka­­csoportot alakítsanak. NE VÖDÖRREL ÉS KAPÁVAL, HANEM GÉPEKKEL A harmadik ötéves terv fo­lyamán lényegesen kell növe­kednie a tej-, hús- és tojás­termelésnek. Ezen igényes fel­adatok teljesítéséből az ifjú­ságnak is nagy mértékben ki kell vennie a részét. Jelenleg viszont kevés fiú és lány dol­gozik az állattenyésztésben, nem egész egy tizedrészét te­szik ki az állattenyésztésben foglalkoztatott dolgozóknak, sőt. néhol még annyit sem. Emellett a baromfigondozók nagy része fiatal. Ugyan miért kerüli ki az if­júság legnagyobb része az ál­lattenyésztést, különösen an­nak legfontosabb szakaszát, a marhatenyésztést, ami az állat­El kell érnünk, hogy a fiatal traktorosok kellő szakképesítésre tegyenek szert és a traktor vezetésén kívül teljesen tisztában legyenek a növénytermesztés összes kérdéseivel. Oj Ifjúság „Kapával vagy gép­pel“ című ankétjéhez, amely bírálta a CSISZ izsai szervezer tét és a CSISZ komáromi járá­si vezetőségét azért, mert nem segítettek kiharcolni a gépi fe­jést. Ugyanis az volt a fő oka annak, hogy a lányok otthagy­ták az állattenyésztést. Igaz, hogy a faluban körülményesebb a gépesítés bevezetése az ál­lattenyésztésbe, mint a gyárak­ban egy-egy új gép bevezetése. Ezért, amikor Zdeno Holub, a nesvadyi EFSZ fiatal zootech­­nikusa kezdte bevezetni a gépi fejést, az öreg fejők nagy lár­mát csaptak, hogy a gépek tönkreteszik a teheneket. Az állattenyésztés gépesítése és az új technológia bevezetése eb­ben a szövetkezetben sem ta­lálkozott megértéssel az idő­sebb szövetkezeti tagok részé­ről. Amikor az öreg fejők maka­csul elutasították a fejőkészü­lékeket, a zootechnikus a szö­vetkezeti gyűlésen felhívással fordult az ifjúsághoz. A fiata­lok megkezdték a munkát a tehénistállókban, elsajátították a fejés és etetés technikáját- A gépesítésért folyó harcot, ami egyáltalán nem jelentett és nem jelent viadalt az öregek és fiatalok között, hanem a nagyüzemi gazdálkodás és a régimódi felfogás közötti har­cot az ifjúság nyerte meg. Ha a múlt évben a tehenek fejő­képessége egy tehénre számít­va teljes 400 literrel növeke­dett, úgyhogy egy tehénre át­csonyabb képesítésű mezőgaz­dasági dolgozóra 663 hektár föld jutott. Ez a jelenlegi hely­zet EFSZ-einkben. A keletszlovákiai kerület 906 szövetkezetében mezőgazdasági főiskolai végzettséggel csak nyolc, és középiskolai végzett­séggel pedig mindössze 48 dol­gozó rendelkezik. Még ennél is rosszabb a hely­zet az alapképzettséggel ren­delkező dolgozóknál, különösen vonatkozik ez a korösszetétel­re, mely egyáltalán nem csök­ken és Szlovákiában 1960-ban elérte a 46 évet. Az EFSZ-ek dolgozóinak csak 4,4 tized szá­zaléka 15—20 éves, 50,5 száza­léka 21—50 éves, 29,2 százaléka 50—60 éves és 15,1 százaléka pedig hatvan éven felüli. Ez azt jelenti, hogy szövetkezete­inkben a hatvan éven felüli dolgozók száma több mint há­romszorosát teszi ki a 20 éven aluliaknak. És a fiatalok száma szövetkezeteinkben egyre zsu­gorodik. Még egy évben sem sikerült megnyerni annyi fia­talt a mezőgazdaság számára, mint amennyit a terv megkö­vetel. Nagy szükség van az olyan szakképzett dolgozókra, akik nemcsak, hogy megértik a nagyüzemi munkamódszerek jelentőségét, hanem azt meg is tudják valósítani. A maradiság és a szakemberek hiánya az egyik fő oka annak, hogy szö­vetkezeteinkben nem használ­ják ki kellőképpen a már meg­lévő technikai lehetőségeket és a kezdeményezés hiányában Nem tűrhetjük tovább, hogy a.Süövetkezetek vezetőségei a fanulőif jóságot csak brigád­munkára hívják ' (talán nem is létezik olyan brigád, amely ne a tanulás terhére vett volna részt brigádmunkában), ahol a tanulóknak kapát vagy vedret nyomnak a kezébe azzal, hogy menjen krumplit szedni, a gyermekeket meg arra hasz­nálják fel, hogy kézzel gyom­láljanak, a mezőgazdasági gé­peket nem mutatják be, s így persze nem jutnak el a tehén­istállóba, a sertésólakba, a ba­romfiudvarra vagy oda, ahol már bevezették a nagyüzemi technikát. A modern gépekkel felszerelt gazdasági részlege­ket hét lakat alatt őrzik. Ilyen körülmények között milyen ké­pet nyerjenek a pionírok a me­zőgazdasági munkáról? Dicséretre méltó, hogy a ne­mesítő állomásokon és a kuta­tóintézetekben készségesen fo­gadják a tanulmányi kirándulá­sok résztvevőit és védnökséget vállalnak a pionír-gazdaságok, ligetek és kísérleti földek fe­lett. Jó lenne, ha a CSISZ járá­si vezetőségei felhasználnák ezeket az értékes tapasztalato­kat és a CSI§Z-alapszerveze­­tekben, a GTÁ-kon, valamint az állami gazdaságokban is kö­vetnék a jó példát. Nagy segít­séget jelentene, ha az ifjúságot már zsenge karában megis­mertetnék a legújabb techniká­val és a nagyüzemi technoló­giával. Szemléltetően mutassuk meg a fiataloknak a mezőgaz­daságot, nehogy a jövő mező­­gazdasági dolgozóját úgy kép­zeljék el, mint egy elhanyagolt külsejű, sáros gumicsizmás embert, kapával a vállán, ha­nem mint magas szakképzett­ségű egyént, aki alkalmas arra, hogy érvényesítse a modern technikát, a haladó agro- és zootechnikát és semmiben sem különbözik az ipari dolgozótól. Nem lehetünk elégedettek azzal a tevékenységgel sem, amelyet a CSISZ-szervezetek a mezőgazdasági tanintézetekben és a szakiskolákban kifejtenek. Ezekre a szervezetekre a CSISZ járási vezetőségei kevés figyel­met fordítanak. Nem elég, ha csak azt tartjuk szemmel, hogy a szakiskolákból kerülnek ki a falusi szervezetek instruktorai. Nagyon keveset foglalkoznak a termelés és a legújabb tudo­mányos ismeretek tanulmányo­zásával és népszerűsítésével. A CSISZ-szervezetek a mezőgaz­dasági tanintézetekben nem érvényesítik azokat a tapaszta­latokat, amelyeket a CSISZ az ipari szaktanintézetekben ki­fejtett tevékenysége folyamán nyertek. Az utóbbi időben egyre job­ban előtérbe kerül a foglalko­zás melletti tanulmány lehető­sége. A foglalkozás melletti tanulás a fiatalok részéről ^rős akaratot, a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetősége,, valamint a CSISZ részéről pe­dig segítséget és támogatást igényel. A harmadik ötéves terv teljesítése idején egyre emel­kedik azoknak a száma, akik a foglalkozás mellett végeznek tanulmányokat. A mi felada­tunk nemcsak az. hogy meg­nyerjük a fiatalokat továbbta­nulásra és a tanulmány szoká­sos vagy rendkívüli formáinak igénybe vételére, hanem gon­doskodjunk arról, hogy a szö­vetkezetekben a fiatalok minő­sítésüknek megfelelő munkát kapjanak és sikeresen teljesít­sék feladatukat. Az elmúlt évben végzett ki­értékelésnél megállapították, hogy a mezőgazdasági mester- és tanonciskolák 1957—59-ben végzett tanulói rövid idő után otthagyják a mezőgazdaságot és a népgazdaság más ágaza­tában helyezkedtek el. A CSISZ-szervekre és szer­vezetekre hárul a feladat, hogy a fiatalok emlékezetébe véssék: az irodákból és hivatalokból olyan szakmába menjenek dol­gozni, amelyet kitanultak. Arra kellene törekednünk, hogy a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok 1965-ig szerezzék meg a szükséges szakképzett­séget. Már több CSISZ-szerve­­zet foglalkozott ezzel a kér­déssel. Így például Kistárkány­­ban, Hranán, Erzsébet-major­­ban, Sókszelőcén és másutt is. A szenei és a nagyszombati já­rásban el akarják érni, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok 1964-tg értsenek a trak­tor és a villanymotorok kezelé­séhez. A mezőgazdasági isko­lák a tanulókat most úgy irá­nyítják, hogy azok több szak­mához is értsenek. Hiszen mi­lyen akadálya lehet annak, hogy azt, aki a növények tenyészide­­je alatt a növénytermesztésben dolgozik, egyidejűleg ne ké­pezzék ki a mechanizálásban úgy, hogy télen segíthessen a traktorok és mezőgazdasági gépek, szerszámok javításánál, esetleg a melléktermelés vala­melyik ágában nyerjen kikép-' zést. Használjuk fel azokat a lehetőségeket, melyeket a me­zőgazdasági mesteriskolák, technikumok, főiskolák nyújta­nak. A tanulás rendes és rend­kívüli formái mellett használ­juk fel a többi lehetőséget is, melyeket a szocialista társada­lom a mezőgazdasági dolgozók kiképzése terén nyújt. Az EFSZ-ek új mintaalapsza­bályainak javaslata szerint a szövetkezetre nemcsak az a feladat hárul, hogy a fiatalokat megnyerje az EFSZ-ekbe való belépésre, hanem az is, hogy biztosítsa a fiatalok szakma­beli és politikai fejlődésének lehetőségét is. főként azáltal, hogy a fiatalokat mezőgazdasá­gi szakiskolákba küldi, ösz­töndíjakat juttat, és a főisko­lásoknak alkalmat nyújt, gya­korlati mezőgazdasági kikép­zésre a saját gazdaságon. Minden EFSZ kötelezze ma­gát! hogy saját dolgozói köré-' bői szakembereket képeztet ki. SZOCIALISTA MÓDÓN ÉLNI ÉS DOLGOZNI A mezőgazdaságban is igen pagy jelentőséggel bír a szo­­cialitsa munkaverseny. Ez a kezdeményezés lendítő ereje s hozzásegít a tartalékok feltá­rásához a termelésben. A szo­cialista munkaverseny segítsé­gével teljesíthetjük csak, az ötéves tervet a mezőgazdaság­ban négy év alatt. Azokat a konkrét feladatokat, amelyek teljesítésével hozzájárulhatnak a CSISZ-szervezetek a mozga­lom sikeréhez, eddig 678 falusi CSISZ-szervezet tette magáévá. Különösen értékes az a tény, hogy számos CSISZ-szervezet olyan feladatokat tűzött ki ma­ga elé, melyek hozzájárulnak a haladó technológia bevezetésé­hez és az ifjúság megnyerésé­hez a mezőgazdasági termelés­be, a mezőgazdasági tanoncis­kolákba és szakiskolákba, a föld termékenyebbé tételéhez és a hektárhozamok emelésé­hez. Tehát azokra a legfonto­sabb problémákra irányítják a fő figyelmet, melyeknek meg­oldása jelenleg a mezőgazda­ságban a legfontosabb. A CSISZ-tagok egyes szerve­zetekben, mint pl. Bősön, Bá­­torkeszin, Hrariyban, Kvakov­­één, Ružindolban és másutt ki­dolgoztak a feladatokat erre az évre mind egyének, mind egész kollektívák számára. Ezekben a szervezetekben a politikai-szervezési munka ál­landóan fejlődik, s a fiatalok mind merészebb feladatokat vállalnak. Ifjúsági kollektívák alakulnak a gépesítés és a me­zőgazdasági termelés egyéb szakaszain, és bekapcsolódnak a szocialista munkabrigád moz­galomba, egyének és kollektí­vák versenyeznek egymás kö­zött. Számos jó tapasztalatot szereztünk már ezen a téren. Az ifjúságnak azon törekvé­se mellett, hogy a mezőgazda­­sági termelés állandóan emel­kedjen. nagy értékeket adnak aZ ifjúsági kollektívák, külö­nösen azok, melyek a szocia­lista rnunkabrigád címért küz­denek. A büszke cím elnyeréséért jelenleg 133 kollektíva küzd é* 12 ifjú kollektíva már szocia­lista munkabrigádnak nevez­heti magát, Ezek közül egyné­hány kitűnt teljesítményeivel. Gyakian épp ők az új munka­formák élharcosai, a minősítés és a munkatermelékenység emelésének úttüröi. Ezeket a kollektívákat * „szocialista módon dolgozni és élni“ elv gondolata köti össze. Jelentőségüket a szocialista munkabriyádok ovszágos érte­kezlete is aláhúzta. Járási vezetőségeink és alap­szervezeteink eddigi gondosko­dása azonban nincs még telje* összhangban nagy jelentősé­gükkel. Ezért a mozgalom még mindig nem fejlődik elég gyor­san az ifjúsági kollektívák kö­zött. Mind ez ideig az ifjúsági kollektívák 30 százaléka verse­nyez csak a cím elnyeréséért. Komoly hiányosságnak szá­mít az is, hogy a CSISZ járási vezetőségei nem rendelkeznek pontos kimutatásokkal a kol­lektívák számát és elhelyezé­sét illetően. A CSISZ járási ve­zetőségének gondoskodása gyakran azzal kezdődik, és egyúttal végződik is, hogy tu­domásul veszi a kollektíva je­lentkezését a versenybe. A múlt év végén a komáromi járás az „ötéves tervet négy év alatt“ mozgalmon belül fel­dolgozta a szocialista munka­verseny fejlesztését az egyes szervezetek, kollektívák, egyé­nek és munkakörök között. Fontos ^enne, hogy az ilyen verseny minden járásban elter­jedjen. Ehhez hozzásegít majd az a vándormandátum, melyet a mezőgazdaság legjobb dolgo­zójának adnak át. Ezen a téren bizonyos tapasztalatokra már a komáromi, trnavai és trebišovi járásokban szert tettek. Bő­vebb tapasztalatszerzés után ajánlatos lenne ezt a versenyt kiterjeszteni a többi járásra is. A mezőgazdasági fiatalság elé konkrét feladatokat tűz­zünk ki, s mozgósítsuk őket a feladatok teljesítésére. Olyan feladatokat kell kitűznünk, me­lyek a mezőgazdasági termelés gyors fejlődését segítik elő, s arra vezetik a fiatalokat, hogy a harmadik ötéves tervet idő előtt teljesítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents