Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-07 / 6. szám

«aijr Jelenleg 33 lány és 27 fiú J dolgozik a vágfarkasdi szövetkezetben és egyre több fiatal jön vissza falujába, mert az ötéves terv igen nagy távla­tokat nyitott meg előttük. Jókedvű, lányok gyűltek egy csoportba a főutcán. Először halkan összesúgtak, azután csevegni kezdtek, majd élénk, hangos beszéddel folytatták a tereferél. A járókelők messzi­ről észrevették és mikor elha­ladtak mellettük senki sem áll­hatta meg, hogy vissza ne te­kintsen rájuk. Igaz, hogy szem­­revalók, szépek, fiatalok, de az idősebbek nem ezért tekintget­­nek utánuk. Mikor nincsenek munkában úgy kihúzzák magukat, hogy a városi lányok is irigyelhetik őket. De a legnagyobb tetszést akkor váltják ki, amikor a vé­geláthatatlan televényes rónán úgy dolgoznak mint. a méhek. Fiús, kék munkaruhába öltözve dacolnak a szövetkezeti földe­ken széllel, esővel. Ha pedig jóra fordul az időjárás, a kó­bor szellő meg-meglebegteti könnyű szoknyácskájukat, megcirogatja piros arcukat, a duzzadó kebelt s csókkal érinti édes ajkukat. — Ha velük dolgozom elfele­dek minden gondot és csak a jókedv jut eszembe egész nap — dicsért őket Tóth Istvánné a kertészlányok nagyon kedvelt Eszter nénije. Rajta kívül több asszony dol­gozik velük, s azok is így néz­nek a fiatalokra. És ki tudja, kinek fájna jobban, ha kenyér­törésre kerülne a sor. Ugyanis felvetődött a kérdés, hogy nem lenne-e jobb, ha a fiatalok kü­lön munkacsapatot vagy cso­portot alakítanának. Pál Kál­mán agronómus szerint ez éven erre is sor kerül, egyelőre esak az okoz problémát, hogy szak­képzett fiatalt szeretnének a csapat élére állítani. A lányok éppen ezen vitat­koznak. Most Makrai Erzsi tet­te le a garast. — Nagyon örülnék, ha meg­alakulna a lányok munkacso­portja, mert akkor együvé ke­rülnénk azokkal, akik más cso­portokban dolgoznak. — Jó lenne e lüttl Jó lenne bizony'. — sóhajtott fel Mol­nár Ida és Körös Erzsi. — Arra nem gondoltok, hogy rövidesen ti is menyasszonyok lehettek — vágott közbe Pál Eszti, a kertészcsoport egyik legbeszédesebb, de egyúttal legszorgosabb kezű dolgozója, akii Keresztesi János traktoros jegyzett el. L'rre megdöbbentek a meny­*-J asszonyjelöltek, mert bi­zony mióta oly szép eredmé­nyeket érnek el a kertészetben, azóta igen nagyra nőttek a fiúk szemében. De melyik legény ne kedvelné az olyan lányt, aki Kertészlányok Varga Laci és Cibilla István a vágfarkasdi szö­vetkezet leg­szorgalmasabb dolgozói közó tartoznak. Mire üt az óra Szokatlanul korán gyűlt ki a fény az egyik Munkás utcai ház ablakában. A nagytermetű s/élesvállú ember hajlongó árnyéka különösnek tűnt a gyéren megvilágított utcáról. Mint máskor, most sem tétovázott sokáig. Megszokott mozdulattal nyúlt a vitrinbe, majd nyelvével csettintve magasra emelte a poharat. Utána elcsukta a gázt és kávét készített magának. Már a téli felöltője után nyúlt, amikor eszébe jutott, az idő­járásjelentés. A rádiókészülék gombja halkan kattant, de nem erősítette fel mindjárt. Várt kicsit, míg a gép begerjed. A há­lószoba felé tartott, hogy az asszonynak szóljon valamit, és íme máris szól a rádió. — Én velem őszült édes párom csak álmodj tovább. — Nem nagy figyelmet szentelve a muzsiká­nak, mindjárt a gyerekre gondolt, a legkisebbre. — Bizonyára ő csukta le így a rádiót.... de nem zsörtölődött, sőt kissé büszkén gondolt a kis csibészre, a kései termésre. Mert bizony a legkisebb Körmendi még csak alig tizenkét éves. — Hát nem érdekes ez — jutott eszébe azon pillanatban. — Maholnap nyugdíjba mész, öreg fiú — szólt magának — és íme ez a tacskó még igazán gyerek. — Egye fene, — gondolta — hagyjuk az időjárást — és az asszony szobájába nyitóit — Ma későn jövök, ráhúzok egy kicsit, szólt az asszonynak. — Tálán korábban mész, nemde? — válaszolt a kedves hang — Igen, igen korábban is megyek, meg aztán később is jövök valamivel. És a kis lakásra ismét sötétség borul, csak a reggeli muzsika szól lágyan tovább. Sikerült mindjárt villamosra jutnia. És már éppen helyet szorított magának, amikor eszébe jutott, hogy más utat vá­laszt. Nem megy a Kertész utca sarkáig, mint eddig, hátha mégis igaza van a fiataloknak. Úgyis tett. A második megálló­nál kiszállt és könnyed lépésekkel futott a számára mégcsak most új vonal felé, a 23-as irányába. Nem kellett sokáig várnia. Jól fűtött, tiszta kocsi várta a megállónál. Beszállva a buszba akaratlanul is az elmúlt 13 év jutott az eszébe. Az a tizenhárom év, melyet egyhuzamban Mlynské Nivy 12-es szám alatt töltött el. — Tizenhárom év — ismételgette magában. Hisz ez nem is olyan sok, ha melléje állítjuk azt a hatvanhármat, mely a vállát nyomja. — De mégis — jut eszébe a gondolat. Azután tanoncévek: Bécs, Prága, Budapest. Az örökös lótás-futás, a kopott szerszámos­ládával. — Tizenhárom év legalább huszonhat munkahelyet jelentett valamikor. És most? Igen, a fordulat évétől egészen mostanáig egy helyben van De nemcsak ez. A megbecsülés, a nyugodt ma és a biztos holnap. És mosoly fut át az öreg Körmendi arcán. Mosoly, mert a legkisebbre gondol, aki talán éppen most fordul a másik oldalira. Gyorsan futnak a gondolatok, az emlékezés, ám a kocsive­zető sem rest. Az öreg Körmendit azonban nem várja sötét műhely. Amint a portáról kilép, fények gyűlnak a mellékműhe yben. Sőt, alig nyújtja meg lépteit, máris kopogás hallatszik mögötte. A csal­lóközi Nagy Zsiga üt a vállára hangosan nevetve. — Fogad­junk öreg, hogy a Hontváry az első. A még gyöngén fütött műhelyben hárman társalognak. Az öreg Körmendi, a régi mester, a Ilont.váry gyerek és Nagy Zsiga, egykori tanonea. A fordulat éve utáni időkről beszél­nek. Az üzem első élmunkásairól, a kenyérről. A táskákból, dossziékból szakkönyvek, technikai rajzok kerülnek elő. És mire a műszak kezdetét jelzi a hangosbeszélő, eldől a kis kol­lektíva sorsa. A pontosan érkezők csodálkozva néznek körül, de toll után nyúlnak és ők is csatlakoznak az egykori élmun­kásokhoz, a szocialista munkabrigád elméért folytatott harc-SÄRKÁNY ÁRPÁD szép is, jó is, keres is és a pénzt csak hasznos dolgokra fordítja. Gyarapodik 2 kelen­gye, új rádió, mosógép és egyéb kerül a házhoz szorgos kezük nyomán. Az évzáró gyűlést megelőző tagsági gyűlésen a vezetőség példaképül hozta fel a fiatalo­kat. Minden munkaszakaszon jól megállták a helyüket, de a legszebb eredményt a kerté­szetben érték el, mert ott vol­tak többségben és így hamar megértette a csoport, hogy a szilárdabb norma csak hasz­nukra válhat. Ez a csoport munkaegységenként 4 koroná­val keresett többet a többinél. Igaz, hogy másoknak is segí­tettek. Ősszel a mezei csoport­ra tervezett 10 hektár fokhagy­mából 6 hektárt ők ültettek el. De emellett mégsem dolgozták agyon magukat, mert ügyesen kihasználták a gépeket. A pa­­lántálásban például igen sokat segített nekik a két szovjet palántázó gép. Ezek a lányok tehát a „Többet ésszel, mint erővel" közmondást úgy módo­sították, hogy többet géppel. Ezenkívül a vezetőség külö­nös gondot fordít a fiatalságra. Ez éven minden 20 munkanap után prémiumot fizetnek ne­kik havonként normakönnyítés címen. Most pedig szövetkezeti munkaiskolában gyarapítják szaktudásukat, amelyik szlovák és magyar nyelven folyik. Persze, ahol a lányok sokra viszik, onnan a jiúk sem sza­ladnak el, hanem egyre többen visszatérnek a szövetkezetbe. Az ötéves terv megnövelte a kereseti lehetőségeket. A benn­­lévö fiúk pedig a szövetkezet­ben dolgozó lányokat akarják feleségül venni, hogy a család ne szakadjon ketté. Még akik más faluban udvarolnak, azok 40 is ezt az érdeket tartják szem előtt. Az ifjúság tanul, szervezke­dik és jövőjét alapozza a vág­farkasdi szövetkezetben. Ez nagy hatást gyakorol az idő­sekre is. És ezért azok is ki­vágják a rezet a munka majd­nem minden szakaszán. Csak azzal a különbséggel, hogy ha valami nem az ö elgondolásuk szerint történik, akkor a veze­tőktől kezdve szidnak minden­kit. Végeredményben közös ér­dem, hogy a múlt éven őszi búzából 25,80 mázsás átlagos hektárhozamot értek el 442 hektáron és 33 mázsát tavaszi árpából. De ennél még szebb eredményt hozott a sárgarépa. A karotka fajtával bevetett 27 hektáron 450 mázsa volt az át­lagos hektárhozam. Mind a ga­bonaféléknél, mind a kapások­nál vegyszerrel irtották a gyo­mot. A z egyéni megművelésre ** kiosztott cukorrépa is megmutatta, hogy milyen tar­talékok hevernek még kihasz­nálatlanul. Pál József 712, Iván Gyula 710, Vajka Pavel 672 má­zsás hektárhozamot ért el. Ha a többiek is ennyit termeltek volna, még nagyobb lenne a keresetük. A gazdálkodás elem­zése névén a szövetkezetesek elhatározták, hogy ezekkel a lehetőségekkel élnek az ötéves tervben, amit úgy teljesítenek négy év alatt, ha a fiatalok az idősektől szakmai téren, az idősek pedig a fiataloktól a munkaszervezésben szereznek tapasztalatot. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy egyre nagyobb lesz a kereset, fokozó­dik a jókedv, a túzokrejtő, be­láthatatlan televényes rőnaság szövetkezetesei között. CSURILLA JÖZSEF A csoport hat lányból és két fiúból áll. Hivatalos ne­vük: ifjúsági brigád. Vi­szont az cg ‘sz környék csak „dalos brigád"-ként ismeri őket. Becerevükzt víg kedé­lyüknek köszönhetik. Az is­merkedés pillanatában még azt hiszem, hogy valóban legfőbb ismérvük a víg kedv, a dalolás, de rövid idő elteltével érzem, hogy hely­telenül ítéltem. A csoport igazi ismertetőjele: a szor­galom, a becsületes munka. A tanulságos történet nyolc fiatalról szól, akik kö­zül a legidősebb 23, a leg­fiatalabb mindössze 17 éves. A legtöbbjük egyenesen az iskolapadból került a farm­ra. Nem egy közülük átme­neti munkahelynek tekin­tette a telepet, és ez érző­dött munkájukon is. Bizony jó néhány évig valóban gyakraň váltakoztak a cso­port tagjai. De aztán, hogy Ŕíha elvtárs kezébe vette Ä farm vezetését, változott a helyzet. A kölcsönös biza­lom megteremtése nem ment könnyen, de végre mégis megtörtént. Ez annak kö­szönhető, hogy a lányok kö­zül Márta és még néhányon egészséges, új szellemet tudtak kialakítani. Az ifjúsági brigád meg­­alakulása, majd a termelési eredmények növekedése olyan kedvet kölcsönzött a csoportnak, hogy bekapcso­lódtak a címért folyó ver­senybe. Szorgalmasan láto­gatták az üzemi munkais­kolát és segédkeztek építe­ni az új, 2000 tojó számára készülő korszerű épületet, amelyben már tökéletes lesz a gépesítés. Felkészültek az új technológia bevezetésére, amely aztán valóban meg­hozta a várt eredményt: nőtt a munkatermelékeny­ség és csökkent a termelési költség. Az elmúlt évben 16 000 darab tojással túl­teljesítették termelési ter­vüket. Az új technológia beve­zetésével szerzett tapaszta­latokat nem rejtették véka alá. Védnökséget vállaltak hét szomszédos szövetkezet baromfifarmja fölött, ahová rendszeresen eljárnak és tanácsokkal látják el a dol­gozókat. Bizony, a lányok és fiúk nem sok szabad idő­vel dicsekedhetnek. De mégis azt mondják, hogy megérte. Az idő úgy elre­pült, észre sem vették, s a csoport példás kollektívává fejlődött. Erről tanúskodik a szocialista munkabrigád cím elnyerése, amelyet köz­vetlen a brigádok első or­szágos értekezletének előes­téjén kaptak meg. Mártát, az egyik legszorgalmasabb leányt, az a kitüntetés érte, hogy Prágában, a Kongresz-Marta Mešičková szusi Palotában számolha- \ tott be a kollektíva munká- \ járói. Hazaérve első útja a farm- \ ra vezetett. A kis szobá- \ ban, faliújságon, ott találta az újságból kivágott fény- \ képét, alatta meg az el- \ mondott beszámolóját. — Szép volt, láttunk a \ televízióban — mesélj. Alig győzött felelni a kérdésekre. : A sok kérdésből és felelet­ből kibontakozott egy el­gondolás: még nem minden, hogy megkaptuk a címet, tovább kell haladni, segíte­nünk kell ifjúsági kollektí­vák alakításában, hadd nőj- \ jön a címért versenyző kol- i lektivák száma ... A „dalos brigád" helye- \ sen határozott. Új ÜZEM ÉPÜL A HARMADIK ÖTÉVES TERV szerint pontosan január 2-án kezdték meg Rimaszombaton Szlovákia egyik legnagyobb és legkorszerűbben berendezett élelmiszeripari központjának építését. A Fatra konzervüzem közvetlen közelében, a város nyugati térségében három sza­kaszban valósul meg az új ipari központ építése. Az első sza­kaszban elkészül az iparvágá­nyok, a közlekedési utak, a csatornázás és a vízvezeték .építése. A második szakaszban a cukorgyárat, a harmadik sza­kaszban a sör- és malátagyárat építik fel. Az új cukor- és sörgyár épí­tésénél közgazdászaink a kö­vetkező elgondolásból indultak ki. A rimaszombati élelmiszer­központ építésével biztosítjuk a helyi nyersanyag, a cukorré­pa és a malátaárpa felhaszná­lását, valamint jobban kihasz­náljuk a helyi munkaerőtarta­lékokat is. Azzal, hogy az ipart közelebb hozzuk a nyersanyag­­forrásokhoz, támogatjuk a cu­korrépa- és a malátatermő vidék komplex gazdasági fel­lendítését. Az utolsó évek statisztikája kimutatja, hogy a besztercebá­nyai kerületben igen jóminő­ségű és gazdag cukorrépater­mést értünk el. Az agrotechni­kai időszakok pontos betartása mellett még kedvezőbb ered­mények várhatók. Az ipari nö­vények termelésének emelésé­vel a kerületben megszilárdít­juk az EFSZ-ek gazdálkodását Is. A burzsoá köztársaság a múltban elhanyagolta a déli határvidék építését. A tervezett A Bratislava melletti Farkastorokban lévő Slovnaft n. v. dol­gozói között nagy megértésnek örvend a „Harmadik ötéves terv alapja“ mozgalom. Az üzem dolgozói már eddig több mint 15 millió koronát biztosítottak az alapra. Fašunga Šte­fan — a képen középen — 12 tagú kollektívája, amely ver­senyez a szocialista munkabrigád címért — 75 000 korona megtakarításával járul hozzá az alapok növeléséhez. A kol­lektíva tagjai öt újítási javaslat kidolgozását vállalták. ipari központ létesítésével nemcsak az ipar gyors felvirá­goztatását mozdítjuk elő, ha­nem hozzájárulunk e vidék la­kosságának kulturális emelke­déséhez is. Az új ipari központ létesítése — hangsúlyozzák közgazdászaink, szorosan ösz­­szefügg szocialista hazánk fo­kozott iparosításával. A rimaszombati cukorgyár építésénél szem előtt tartják, hogy országos viszonylatban lerövidül a cukorkampány, hi­szen jól tudjuk, hogy a cukor­répa cukortartalma napról nap­ra csökken, így tehát minél gyorsabban kell feldolgozni. A vidék eddig a lévai járásban levő oroszkai cukorgyárba szál­lította a répát, úgyhogy a va­gonok sokszor három napig is úton voltak. Az új üzem felépí­tése után a répaszállltmányok legfeljebb egy fél nap múlva kerülnek a földekről az üzem­be. Rimaszombatban már 1963- ban 160 000 tonna cukorrépa kerül feldolgozásra. A TERVEZETT cukorgyárat világviszonylatban is a legmo­dernebbül rendezzük be. Az üzemben a legújabb technoló­giai menetet vezetik be és tö­kéletesen érvényesül az auto­matizálás és a mechanizálás. A gyár gépi berendezése a Hradec Králove-i Győzedelmes Február Üzemben készül el. A munkások igen kellemes és egészséges, szellős és világos helyiségekben végezhetik mun­kájukat, higiéniai és biztonsági szempontból Is kifogástalan körülmények között. A rimaszombati sörgyár épí­tése is igen gazdaságosnak mutatkozik. A távlati terv alap­ján kiszámítható, hogy az épít­kezés költségei már hat éven belül megtérülnek. Ebbe a ke­rületbe a cseh országrészekből eddig évente körülbelül 300 000 hektoliter sört szállítottak. Maga a szállítás évente 10 mil­lió koronába került. Ezt az új sörgyár létesítése folytán meg­takarítják. Szlovákia sörgyárai — különösen a nyári hónapok­ban — nem tudják fedezni a sörszükségletet, ezért a cseh országrészekről hozatják a sört, ahol viszont a nagy kereslet miatt a minőség rovására kény­telenek az előirt erjedési időt lerövidíteni. A sörtermeléssel természetesen összefügg a ma­látatermelés is. A sörtermelésben rendkívül fontos szerepet játszik a víz­szükséglet kérdésének megol­dása. Tudjuk, hogy Rimaszom­bat és környéke minőségi ivó­víz hiányában szenved. A hid­rológiai kutatások arra a meg­állapításra vezettek, hogy a vízforrások minőségileg és mennyiségileg sem felelnek meg a sörgyártás céljainak. A víz túl sok vasat, mangánt és agresszív szénsavat tartal­maz. További kutatások alapján megállapították, hogy a legelő­nyösebb, ha a Klenovska — Rimava patak vizét veszik igénybe, amely a pilzeni sör­gyár szakértői szerint a sör­gyártás céljaira kiválóan alkal­mas és ugyanolyan összetételű, mint a világhírű pilzeni sör gyártásához használt víz. En­nek a hegyi pataknak a forrása olyan kiadós, hogy a rima­­szombati iparközponton kívül a Rimavölgy 30 000 lakosa is jó ivóvízhez jut. EZEKUTÄN nem szorul ma­gyarázatra, hogy Rimaszombat fejlődése számára mit hoz a harmadik ötéves terv. Az új üzem gondoskodik majd a Fatra konzervgyár, a városi mosoda gőzellátásáról és 270 lakás gőzfűtéséről. Tekintettel arra, hogy a cukorgyár a kampány idején naponta több mint 60 vagon szenet emészt fel, a nagymennyiségű salakot majd mint építési anyagot használ­hatják fel. A helyi forrásokból nyert anyagból készült előre­gyártott elemek termelése is fellendíti a vidék építkezését. Rimaszombat lakosságának száma 1965-ig 16 000-re emel­kedik. Már az idén megkezdik az új kultúrház építését. Üj városnegyedek, iskolák, áruhá­zak épülnek. A város távlati terve már kész, a terv nyomán pedig már megkezdődött az építés. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents