Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-02-07 / 6. szám
A magyar poéta, akit a ka*pitalizmus büntetésből egy behavazott szlovákiai kisvárosba helyezett, az isten háta mögé, és akit elszakított minden kulturális kapocstól, így énekelt: Ma hull a hó és álom hull a hóban, Befüggönyözve a világ valóban. S a függönyön túl zene szűri hangját Egy operában ma Puccinit adják. Nagy operában bordó és aranyban..* És hull a hó és hull, hull szakadatlan... Igen, 1900 táján, amikor Juhász Gyula ezt a szakolcai versét megírta, a számkivetett poéta nem is énekelhetett másként a végeken. A szlovákiai kisváros akkoriban felszámolását jelentette a komoly kultúrvágyakr.ak. Azóta azonban nagyot fordult a világ kereke, s szocializmus az áhított operát elvitte a szlovákiai vidékre is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Szlovákia egyik vidéki városában Besztercebányán a zólyomi • Tajovský Színház keretében operaegyüttes létesült, mely műsorát csakis a vidéki városokban mutatja be, úgyhogy ma az opera otthonos Breznóbányán éppúgy, mint Léván vagy Nyitrán. Ami a kapitalizmus idején elérhetetlen vágy-álom volt, azt a szocializmus megvalósította. Az opera és a vele együttműködő operettegyüttes jó ismerős Szlovákia vidéki tájain. Elbeszélgettünk a besztercebányai operaegyüttes vezetőjével, František Rell elvtárssal, aki elmondotta, hogy a daljáték-együttest a szlovákiai vidék örömmel és szeretettel fogadta. — Operaegyüttesünk, mondotta, Foerster Évájával indult, azóta betanulták Smetana Csókját (Hubička), Verdi „Traviatá“-ját, gyakoroljuk az Anyegin Eugen Csajkovszkij operát és a Figaró házasságát. Balettegyüttesünk Vostrák „Hófehérkéjét" tanulta be, a régi mese új, modern köntöst kapott. Azt hiszem kezdetnek elég. örvendetes, hogy fizikai dolgozóink kultúrszínvonala a vidéken is annyira emelkedett, hogy mindenütt szeretettel várják operaegyüttesünket. Az a Traviata, amely annak idején a bemutatón megbukott, mert a burzsoá társadalom librettójában találva érezte magát, csak Nyitrán vonzott egymásután három telt házat, és ha módunk lett volna egy negyedik előadásra, alighanem arra is minden jegy elkelt volna. Operettegyüttesünk, mely az operaegyüttessel karöltve dolgozik, szovjet operettel indult: Petrovova — Zaszlavszkij — Divatműhely című darabjával, amelyet Szlovákiában mindenütt lelkesedéssel fogadtak. Nagy érdeklődést és telt házakat vonz mindig Gejza Dusík, kitűnő szlovák zeneszerző Göröncséri bál című operettje. Az együttes tagjai főként nemrég végzett színi növendékek, ezért nevezték el Szlovákiában a besztercebányai operaegyüttest a fiatalok operájának. A Violettát éneklő Dagmar Rohová a brnoi Janáček Jelenet a darabból Akadémia abszolvense, az apát éneklő Ladislav Longauer a bratislavai Zeneművészeti Főiskola fiatal végzett növendéke. A fiatalos lelkesedés pótolni igyekszik a kezdet nehézségei közt felmerülő hibákat is. A beszélgetésből tehát látjuk, hogy Juhász Gyula álma Szlovákiában beteljesedett. Az opera, legyen az Verdi vagy Puccini, eljutott a vidék behavazott kis városába MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ BRATISLAVA I. Kedd: 12.25 Operettzene 14.10 Szórakoztató zene 16.15 Kívánsághangverseny 22.15 Tánczene Szerda: 13.10 Közismert melódiák 14.10 Szórakoztató zene 18.15 Kívánsághangverseny 20.00 Rádiójáték. Csütörtök: 13.10 Cseh és szlovák operaszerzők műveiből 16.15 Szovjet zeneszerzők műveiből 22.15 Az operettek világából. Péntek: 14.10 Szórakoztató zene 16.15 Valcer — a bálok örökéletű tánca 20.20 Az NDK szimfonikus zenekara játszik. Szombat: 12.25 Orosz mesterek dalaiból 14.10 Opera és operett között 22.15 Zenei kaleidoszkóp. Vasárnap: 12.30 Népi zene 16.20 Tánczene 20.00 Rádiójáték. KOSSUTH-RÄDIÖ Kedd: 16.30 Esztrádzene 22.25 Egyfelvonásos opera 23.25 Könnyű zene. Szerda: 18.30 Népi zene 20.20 Közvetítés a győri Kisfaludy Színházból. Csütörtök: 19.10 Rádiójáték 20.20 Élőszóval — muzsikával 22.15 Könnyű zene. Péntek: 17.15 Ötórai tea 19.20 Farsangi muzsika 23.15 Kamarazene. Szombat: 20.20 Közvetítés a József Attila Színházból. Vasárnap: 16.00 Szív küldi szívnek 19.10 A Magyar Rádió tánczenekara játszik 22.25 Schumannhangverseny. A Drezdai Szimfonikus Zenekar játszik. BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ Kedd: 19.30 Cseh film 21.05 Ifjúsági adás Szerda: 20.50 Tanuljunk táncolni! • Csütörtök: 20.00 IDIÓTA, szovjet film. Péntek: 20.15 Tarka est. Szombat: 19.45 Sportközvetítés. Vasárnap: 19.40 A próba folytatódik — cseh film. KULTURÁLIS EREDMÉNYEK A szepsi melletti Makranc a kassai járáshoz tartozik. A falu kulturális élete egyre jobban fejlődik. A kulturális fejlődés hordozói és ápolói főleg a tömegszervezetek. Leginkább a CSISŽ tevékenységét kell kiemelni. A faluban már több éve eredményesen működik a CSISZ alapszervezete. A kisebb hibáktól eltekintve, minden évben sikereket érnek el. Az alapszervezet új elnöke Kovács István biztosan vezeti a fiatalokat. Zvolenský Pál, a helybeli iskola igazgatója szintén támogatja a fiatolok munkáját. Tanácsokat ad a szervezeti problémák megoldására, segít a színdarabok betanításánál, és még el is kíséri a fiatalokat vendégszereplésre. A makranci fiatalok eredményes munkájáról tanúskodik az a tény is, hogy nemrég szép esztrádműsorral szórakoztatták a buzitai közönséget. A jelenlevők elismeréssel nyilatkoztak a szereplő fiatalokról. A kultúrcsoport tagjai közül külön dicséretet érdemel Takács Anna, Kascsák Ilona, Takács Mária, Bafi László, Béres Béla és Bodnár János. MÁTÉ LÁSZLÓ Az első világháború befejezését a Nagy Októberi Szocialista Forradalom sikerei tették lehetővé. Megmozdult a föld, s a leigázott. népek forradalmi megmozdulásaival földönfutókká tették az emberiség parazitáit: császárokat, királyokat. Az új államkeretbe jutott szlovákiai magyar dolgozók, az első Csehszlovák Köztársaságban jobban érezték magukat, mint Horthy Magyarországában, mert itt a polgári demokrácia több jogot biztosított a polgároknak, a gazdasági lehetőségek kezdetben több reménnyel kecsegtették az embereket. ám a lélek, amely szűz frisseséggel akar élni, ebben a légkörben is álmodozóan elszigetelt, vagy közönybe fulladtan rezignált. Indulásnál nehezen volt érez. hető az itteni haladó- vagy a baloldali szellemű írók tevékenysége. Fábry Zoltán volt az első, aki fáradhatatlanul harcolt az osztályharcos kultúra, megteremtéséért. A polgári írók, akik ugyan nem álltak programszerűen szemben a reakciós rendszerrel, gyakran meglátták és írásaikban ábrá- 1 zolták a valóságot Az igazi szocialista irodalom fejlődése akkor indult el nevelő útja felé, amikor Szlovákiába érkeztek a magyarországi kommün harcosai: Hidas Antal, Gábor Andor, Révai József, Jarnó József, Barta Lajos és más jónevű kommunista írók. Ezek az írók szerény anyagi támogatás mellett járták a városokat és falvakat, gazdag tartalmú előadásaikkal nevelték dolgozóinkat, ifjúságunkat. Ennek következtében megalakulnak a szocialista irodalmi körök, munkásakadémiák s harc indult a szabadabb körülmények között élő új szocialista irodalomért. A hazai magyar szocialista irodalom teljesebb kibontakozását nagyban elősegítette a kommunista cseh írók, lvan Olbracht, Július Fučík, S. K. Neumann, Edo Urx és mások harcos kiállása baráti támogatása és példaadása. Nagy hatással volt a baloldali irodalomra a kommunista párt szüntelen támogatása irányítása és bátorítása. A harcos irodalom megszületését féltékenykedve szemlélték az akkori polgári társadalom egyes fiatal írói, akik nemcsak nem vállaltak semmi elvi közösséget a baloldali Ii ókkal, de akadályokat akartak gördíteni azok munkássága elé, s ebből a célból hívták egybe a szlovákiai írókat 1930-ban a Szentivány kúriába. Ez az írói értekezlet kudarcba fulladt. Az elindult szocialista irodalom fejlődését nem lehetett megállítani. A huszas évek elején megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja és segítő kezet nyújtott a tettrekész, harcos fiatal szocialista íróknak. Bár a kommunista párt sohasem volt teljesen legális párt Csehszlovákiában olya i értelemben, mint a többi párt, mert kezdettől fogva a polgári állam kivételes figyelmével és a törvényeken felül álló perzekúcióval dicsekedhetett A huszas évek végén, a polgári és más reakciós körök sajtója egyre szenvedélyesebben követelte a párt feloszlatását és illegalitásba kergetését. A kérdésnek azonban hatalmas belpolitikai és gazdasági okai voltak. A választási statisztika szerint a párt állandóan tért hódított, bármily nyomást gyakorolt a kormány a választókra. Kramár akkori volt miniszter több ízben panaszolta lapjában: „ ... a millió kommunista szavazat súlyos hátrányokat jelentett a köztársaság nemzetközi preztizsének hát még, ha ez a szám nőni fog!“ A szlovákiai magyar nyelvű szocialista irodalmat egyszerű dolgozók, tanítók írták, terjesztették. Az élenjáró Fábry Zoltán objektív bírálataival nevelte a baloldali írókat. A lévai származású Háber Zoltán lankadatlan erővel szervezte és terjesztette a proletár kultúrát. Számos tanulságos írása jelent meg a kommunista lapokban. Fiatalon pusztult el a gyilkos fasiszták börtönében. Sellyéi József a baloldali parasztság egyik kiváló képviselője, írásaiban a vergődő paraszti életet rajzolja meg az igazság döbbenetes formájában. Jarnó József megrázó irodalmi munkásságát a szlovenszkói magyarság esztendők során megismerte és méltányolta. A „Szakadó kötelek“ és a „Gyár“ '■'mű regényeivel megérdemelt közönségsikereket ért el. Morvay Gyula tanító mint a falusi betűvetés istápolója az iskolán keresztül ismeri meg a szegénypa: asztság kegyetlen sorsát. Prózai írásaiban, verseiben, ezeknek az életét énekeli meg a maga szomorú valóságában. Dömötör Teréz mint egyszerű munkásnő, saját bőrén érzi a kapitalisták ütlegelt. Munkatársa a Fábry Zoltán által szerkesztett az „ÜT“ című szocialista lapnak, ahol megrázó erővel leplezi le a burzsoá kizsákmányolókat. Sebesi Ernő, a szlovenszkől haladó szellemű magyar irodalom egyik kitűnősége, a „Megrúgott emberek“ című novellás könyvével, amelyben a dolgozók kínszenvedéseiről ad hű képet átütő sikert aratott. De sorolhatnánk még számos nevet, akik a szlovákiai szocialista irodalom harcos, áldozatkész pionírjai voltak. A szocialista magyar irodalom úttörőinek írásai, az igazi lelkiséggel átfűtött élet, éínivágyás, élniakarás remekbe öltöztetett. kifejezője, volt. A reális életből kiragadott kép, mely beszélt, érzett. Az ifjú irodalmár, akinek szeme előtt peregtek le a Kor bűneinek filmjei, melynek kulisszái mögött optimisztikus meglátással feltörő életlehetőségeket sejtet. A környezet levegője bacilustelt volt. A kor bűnei kegyetlenül ingerkedtek vele, a kommünben látja a megtisztulást, a fertőből való menekvést. A harcban sokan hősiesen estek el, az igazi felszabadulást nem érhették meg, de élnek írásaik, amelyek világító fáklyaként lebegnek előttünk. WITTENBERG JÖZSEF Karla ChadimovS, f!atal cseh filmszínésznő, akit ez idén a következő új Hlmekh'm láthatunk: Keringő egy millióért, Emberek, mint te, és Rossz hétfő. e ♦tŕtŕ tŕy ¥ ¥¥¥¥¥&¥■¥ ¥ ¥¥ ¥¥ ¥¥¥¥¥¥ tfltíMf T T f *f.*pY¥Y¥YYYYYYYYYY Y ♦ V ¥¥¥¥¥-¥¥¥¥¥ ¥ ¥ ¥ Y Y Y A. TAMMSAARE: A túzenUetes — Tizenhetei! — Itt vagyok! Parancsol uram? — válaszol a sarokból egy hang. — Tegnap nem vitt újságot T. úrnak az N. utcába. — Vittem én, kérem. Hogyne vittem volna. — Nem kapott. Panaszra jött. A tizenhetes elnémul. Tudja, hogy a fiatalúr szava szent, és T. úr panasza is. — Ma meg ne feledkezzék róla! — mondja már a fiatalúr. — Viszek, kérem. Hogyne vinnék. Tudom jól, hol lakik. Abban a négyemeletes sárga házban. Keserves oda fölmászni... A tizenhetes suttogva folytatja. A szolgálat nehézségeit, meg a nyomorúságát emlegeti, de a többiek rászólnak, hogy hallgasson. Ne zavarjon. Mindenki kívülről tudja már. Hosszú évek óta, amióta újságot hord, még sohasem sikerült végigmondama. Eleinte nem értette, hogy zavarhat ez valakit. Hiszen nem azért mondja, mintha okolna valakit érte, vagy segítséget várna. Meg se fordul a fejében ilyesmi. Tudja, hogy minden istentől függ, ha ö akarja, megváltozik maid az élete. De amíg nem akarja, addig zúgolódás nélkül kell tűrnie a sorsát. Mégis az ember szívesen elbeszélgetne néha az életéről, hogy kicsit könnyítsen a lelkén. Amikor rászólnak, a tizenhetes, ott az iroda sarkában összekuporodik és gondolataiba merül. Ezzel talán csak nem zavar senkit. Sem itt, sem az utcán, ahol a nehéz újságcsomókat cipeli, vagy késő este hazafelé tart. Mire gondol? Arra. hogy hány évtizede megy ez már így napról napra, bejön az irodába, megkapja az újságokat, kihordja, aztán fáradtan hazabaktat. A súlyos újságköteg meggörnyeszti, a föld felé húzza. Megy pincékbe, ahonnan nehéz, dohos levegő csapja meg, becsenget pompás lakásokba, ahova csak keskeny ajtórésen kandikálhat be, lihegve fölkapaszkodik padlásszobákba, ahol télen olyan dermesztő* a hideg és nyáron olyan kibírhatatlan a hőség A tizenhetes sokszor nagyon fáradt. Alig vonszolja magát, de mennie kell, föl, le, föl, le. Néha szédül, a szeme káprázik, a lába összecsuklik, meg kell kapaszkodnia egy korlátban, le kell ülnie egy lépcsőre. De perc múlva már megy tovább, nehogy megismétlődjék az ismert párbeszéd: — Tizenhetes! — Itt vagyok. Parancsol uram? — Tegnap nem vitt újságot X. úrnak... A tizenhetest az ilyen beszéd mindig megzavarja. Nem, nem akar több szemrehányást hallani. Mindent eltűr, csak ne kelljen felelnie a fiatalúr kérdéseire A nevét jóformán el is felejtette már a tizenhetes. Az irodában csak száma van. Aki panaszra jön, attól megkérdezik: — Melyik utcában tetszik lakni? A C. utcában. — Ügy ott a tizenhetes jár. Majd szólunk. így megy ez folyton. A tizenhetes és megint a tizenhetes. Még otthon az áporodott levegőjű pincelakásban sem szólítják a nevén. A menye, aki hol a férjével, hol a gyerekeivel pöröl, nyanyának hívja; a fia: anyának, az unokái: nagyanyának. A tizenhetes ma különösen .áradt. Az őszi szél heves rohamai apró szemű esöve’ szurkolják az arcát. A piszkos külvárosi utcák és sikátorok sötétségbe merülnek. Messziről gázlámpa homálylik, tompa fénye megcsillan a pocsolyákban. De a tizenhetes mindebből semmit sem lát. Botorkál a sötétségben, kezével tapogat előre, hordja az újságokat, balesetek és bűncselekmények híreit, a politika, a műveltség, az irodalom és művészet iíjdonsägait. ütött nyilván türelmetlenül várták már, mert különben miért tépnék ki olyan mohón az újságot öreg kezéből? Ám ő, a tizenhetes újságkihordó mindezt közömbösen veszi tudomásul. Baktat terhével, és csak arra van gondja, hogyan védje meg az esőtől a lapokat, hogyan juttassa el mindenkihez idejében ő maga sohasem olvas újságot. Legfeljebb, ha a menye fölolvas egy-egy hírt valamilyen gyilkosságról vagy balesetről. Ma, alighogy hazaér, lefekszik. Enni sem kíván. Másnap reggel is ágyban marad. — Talán már föl se akar többé kelni — mondja epésen a menye. — Nem bírok. Fájnak a csontjaim A szívem is fáj. Nem bírom már. — Annyi esztendeig bírta Most egyszerre nem bírja? — Egyszer mindennek vége kell legyen — mondja a tizenhetes és nem mozdul Aztán odahívja az unokáját: menjen az irodába, jelentse, hogy ma nem megy be. — A nagymamám ma nem bírja kihordani az újságot. Fekszik — mondja odabent a fiú. — Beteg? — Nyilván. — A száma? — Tizenhét. Eltelik két hét. — Tizenhetes! — kiáltja szokása szerint a fiatalúr De válasz nem érkezik. Óira szól. És újra csend. — Lizi, nem hallod? Téged szólítanak — mondja az egyik újságkihordó. — Napok óta jársz már, s még most sem tudod, hogy te vagy a tizenhetes? Pirospozsgás fiatal lány lép elő. — Végleg maga kerül a tizenhetes helyére. Akar maradni? — Akarok — Örül, hogy állása lesz. — Tehát maga a tizenhetes De tegnap nem vitt lapot a C. utcába, N. úrnak Panaszt tett. A lány elpirul, nem tudja, mit válaszoljon. — Igyekezzék becsületesen teljesíteni a kötelességét — mondja a fiatalúr, és a kislány még mélyebben elpirul. (Történetünk szovjet felszabadítás előtti Észtországban Játszódik le. Fordítás észt eredetiből).
