Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-12 / 50. szám

K* '■ : J ANNA: Az 1. modellt küldjük a brokát anyaghoz, ez előnyös lesz sovány alakjához. Ha még van ideje néhány na­pot várni, nézze meg a 20-án megjelenő ünnepi számunkban lévő brokátruhát, de inkább ezt ajánljuk. „SZILVESZTER“: Fiatal lá­nyoknak fekete estélyi vagy kisestélyi ruha nem való, a szö­vet pedig nem illik szilveszteri mulatságba. Amennyiben a bro­kát anyagot már megvette, úgy a 2. ruhát csináltassa felőle. Ha nem vette meg az anyagot, inkább szilont vegyen, az sok­kal fiatalosabb. A 4. modell szerint csináltassa meg. „MARIKA“: A 3. modellt csi­náltassa, mégpedig a felsőrészt világoskék csipkéből, az aljat pedig ugyanolyan színű taft­­ból. Taftból készülnek a mas­nikban végződő vállpántok is. „Gyöngyvirág“: 17 éves lá­nyok részére kisestélyire leg­alkalmasabb a szilon, taft, és a csipke — de ennél nagyon kell vigyázni a fazonra. Szilonból a 4. ruhát ajánljuk, tafthoz és csipkéhez ünnepi számunkban közlünk modelleket. „16 éves lányok“: Szintén a 4. modell a legmegfelelőbb a részükre, diákbáli ruhára. A többi kért modellt januárban közöljük. „20 éves lány“: Az 5. ruhát megcsináltathatja tiszta feke­tének, ebben az esetben a pán­tok szaténból legyenek. De szépet mutat, ha a pántok fe­hérek. Ha egészen modern vo­nalú ruhát akar, úgy a 6. mo­dell is alkalmas. Ennél a gal­lért befejező pánt lehet feke­te szatén, vágy fehér szövet, ill. piké vagy ripsz. Ezt a mo­dellt küldjük „Divatos ruha“ jeligére is. A pánt a ruha szí­nénél egy árnyalattal sötétebb zöld legyen. „Ildikó“: Hogy milyen ruhát csináltasson az eljegyzésre, az attól függ, milyen ruhában lesz a menyasszonyjelölt. Ezt meg kell tőle kérdeznie. Ha ő kis­­estélyiben lesz, maga is taft­­vagy szilonruhát viseljen. De ha nem, úgy elegáns, egyszínű szövetruha is megfelel. Az ajándékot illetően olvassa el a múlt számunkban közölt, aján­dékozásról szóló cikket. Szülő­nek igazán nem nehéz ajándé­kozni, mert válogathat mind hasznos, mind luxuscikkekben. 34. számunkban közöltünk kötött kosztümöt. Ha megfelel — és megírja címét — elküld­jük a leírását. „Kati“: Köpeny vagy kabát nélkül szövetruhában sem me­het, így legjobb lesz, ha a szi­­lonruha mellett dönt. Ha új ruhát akar csináltatni, taftot vagy csipkét is választhat. „Egy rózsaszál ss^bben be­szél“: A keddi bunda gondolata jó, úgy ahogy leírta, de a bélés ne legyen kockás, hanem egy­színű s a kapucnit is ezzel bé­leljék. Alája ruhát viseljen, sínadrág csak sporthoz való. Ha megírja címét, elküldjük a 46. számunkban közölt férfipulóver leírását. — Pattanásokkal rövi­desen foglalkozunk.­Még mielőtt az KEZDŐ HÁZIASSZONYOKHOZ ÉS FIATAL FÉRJEKHEZ A nagytakarítás szó hallatára — valljuk be őszintén — nők és férfiak hátán egya­ránt végigfut a hideg. A nőknek — joggal «, — a munkatöbblet miatt, a férfiaknak, mert a nagy felfordulásban le sem tudnak íTTt* * ^ -jd? , • ülni. És éppen erről van szó: ne üljenek LV** ^ a férfiak a nagytakarítás idején, hanem * vegyenek részt benne, különösen, ha a háziasszony alkalmazásban van. Mindjárt gyorsabban megy a munka, s a tiszta lakásban aztán megérdemelten pihenhet­nek. „igazi“ nagytakarításhoz fognánk, mindenki tisztítsa ki saját szekrényét, s előre szerezzünk be minden tisztítószert (szappan, vegyszerek, parkettpaszta, stb.), hogy munka közben ne-,kelljen értük szaladgálni. S még egy kozme­tikai tanács: arcunkat jól zsírozzuk be, hajunkat kössük le s ujjainkat vájjuk be puha szappanba, így majd nem megy kör­münk alá a piszok. Nagyon fontos, hogy a munkát előre elosszuk, s úgy végez­zük is el. Amíg a férj kiporolja a szőnyegeket, a háziasszony kiporszí­vózza (vagy szintén kiporolja) a kárpitozott bútorokat, letörli vagy lemossa a dísztárgyakat s félreteszi, (a függönyöket, térítőkét, már előbb kimosta, kivasalta és félretette), leporolja a falakat. Jó tudni, hogy a kályhától bekormozódott falat ke­nyérbéllel tisztíthatjuk meg. (A kenyeret gyakran váltsuk.) Ezután következik az ajtók, ablakfák, fűtőtestek lemosása, kályhák tisztítása. A vízbe tehetünk vegyszereket (pl. Record, használati utasítás az üvegen), de szép és fényes lesz ajtó, ablakfa, ha szappanos-petróleumos vízzel mossuk le. Az ablak­üvegek, tükrök lemosása szarvasbórrel a legkönnyebb. (Drogé­riában kapható.) A férj ezekben a munkákban is segíthet. Most jön a nagytakarítás legnehezebb része, a súrolás. A fal mellett lévő nehéz bútorokat a szoba közepére toljuk (férj munkája), helyüket felsöpörjük és felsúroljuk. Szépen súrolni csak jó forró vízzel lehet (a sűrolóvízbe szintén tehetünk Re­­cordot), és lényeges a gyakori váltás és öblítés is. Ha a felsú­rolt részek megszáradtak, puha ruhával vékonyan kenjük be parkettpasztával, a parkettfák irányában, s amikor teljesen megszáradt, hozzáláthatunk a keféléshez. Amennyiben szüksé­ges, a bútorokat is kenjük át vékonyan pasztával, fényesítsük ki s toljuk a helyére. Ezután felsúroljuk a szoba közepét. A szobák után fokozatosan kitakarítjuk a konyhát, éléskamrát és mellékhelyiségeket. A férfiak munkájához még annyit, hogy nincsenek ügyetlen, csak gyakorlatlan férfiak. SZOTS LÁSZLÓ: /Qz öregember meg a fiatal lány Az öregembert ezúttal ne nevezzük nevén. A szőlőhegyet se, amelyen ballag lejeié. Úgy­is sötétség borul rájuk. Azaz hogy: egyelőre jótékony szür­kület A fáknak még kirajzoló­dik a sziluettjük, de a szőlőtő­kék már beleolvadtak a maguk éjszakai közösségébe. Kutyák nem ugatnak, mint bent a faluban. Végtelen a csend és a nyugalom. A csilla­gokon innen néhány pince vi­lágot, s mert mögöttük nem látni, hol végződik a föld, hol kezdődik az éa: olyan a fényük, mintha a csillagokat ostromló műholdak lennének. Ebben a csendben és nyuga­lomban ballag az öregember. Mire jó itt most a rossz szem. a fáradt láb ? Semmire! Sass!... Sass!... hallatszik a lucernaföld közepéből. Akármilyen rossz a szeme, most már az is segíteni próbál a fülének... Bent, a terebé­lyes diófa alatt ... A lucernás közevén ... Fehérlik ott vala­mi . . . Ssss!. .. Ssss!. . . Onnan hallatszik. . . Pontosan úgy, mint amikor tépik a füvet... Talán kecske, talán más állat.. Alighanem kecske, mert nagyon fehérlik ... Akármicsoda, meg kell azt nézni! Tilosban jár, tépi a ka­szára érett lucernát. Óvatosan lépked benne. Egy­re beliebb és beljebb. De ez a fehérség nem akar mozdulni. Csupán a fii harsogása szűnik meg . . . Most már mindegy! Es addig oázol a lucernásban, míg oda nem ér. A lány szólni sem tud ijed­tében. — Hát maga ? ... — bámul rá fölülről az öregember. De hiszen felesleges a kérdés. A lány friss tisztáson térdepel, mellette tömött háló, marká­ban még ott szorongatja a csak előbb tépett lucernát. Mindezeket elegendő homályo­san látni. A dolog egészen nyil­vánvaló. — Egy kis lucernát szedtem — mondja mégis a lány. Az öregembernek mosolyog­nia kell. A mosoly levéteti vál­láról a zsákot. Mozdulata fél­reérthető. — A házigazdánk kért meg — fogja könyörgésre a lány —, nyulai vannak, . itt nyaralunk náluk. — Ki a házigazdájuk? A lány tétovázik. Csak eny­­nyit mond: — Az állomás mellett lakik .. — Csakhogy ez a lucernás nem a házigazdájuké! — Tudom — ismeri be a lány. Madárkahangja van. Mintha csak most hullott volna ki a fészekből. Innen a diófa tetejé­ből. Tele van félelemmel. — Máséhoz pedig nem szabad nyúlni! A lány hallgat. — Baja lehet belőle . . . Nem látja, hogy itt tartózkodik a gazda? — Hol? — rémüldözik a lány. — Ott ni... a pincében ... A szőlő mellett... Ott fönt... ptfé ez a lucernaföld is ... A pince ablaka csakugyan vi­lágos. Ajtaja nyitva. S a száz lépés távolságból egyszerre mintha ide csúszna, egészen közel, hogy érezni lehet bent­­ról a gazda tekintetét. — Nem tudtam — hallatszik a lány megtört hangja. Az öregember meg tovább ijesztgeti: — Csak ki kell lépnie az aj­tón, aztán mindjárt észreveszi magát... Messziről fehérlik a ruhája... Csak hadd verjen a lány fia­tal szíve, hadd verjen! — Bizony!. .. Nem gondolt rá, hogy rajtakaphatják ? . .. Mit szólna hozzá?!... És ebben a pillanatban mint­ha léghuzat fújta volna el ott fönn az ablak világosságát. Rögtön rá csapódik a pinceajtó. A gazda pedig kint áll a pince előtt. A fehér falon sötétben is jól kivehető az alakja. — Bújjon, le ide, bácsi!... Bújjon le ide, mellém!... Mi mást tehetett volna az öregember ? ... Mégis, ahogy ül a lány mellett a lucernásban, hirtelen rádöbben, hogy mit is csinált. Olyasmibe keveredett, amiből már kiút sincsen. Most mi lesz? A tél örömei előtt A téli szórakozásoknak ter­mészetesen mi fiatalok örülünk a legjobban. Felkerestük Elena Suchovská elvtársnőt, a CSISZ SZKB titkárnőjét, hogy meg­tudjuk, milyen műsort tervez a CSISZ a téli időszakban. — A CSISZ Pionírszervezete, mint már az elmúlt években, az idén is rendez téli ünnep­ségeket a gyermekek számára. A Szakszervezeti Tanács, a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetség szlovákiai vezetőségé­vel, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács iskola- és kulturális ügyosztályával közösen arra a megállapodásra jutottak, hogy nem tekinthetjük téli ünnepsé­geknek csakis a Télapó érkezé­sével kapcsolatosan rendezett ünnepségeket, hanem az egész téli időszak folyamán arra kell törekednünk, hogy kihasználjuk a lehetőségeket, élénk sport­életet teremtsünk, alkalmat nyújtsunk az ifjúságnak ahhoz, hogy sportoljon és szabad ide­jében a turisztikának szentelje magát. December második felében az óvodákban, a pionír-csapatok­ban és azokban az intézmé­nyekben, ahol gyermekek na­gyobb tömegekben tartózkod­nak, megkezdtük a tél köszön­tésére rendezett ünnepségeket. Az óvodás gyermekek és a szikrák a fenyőfa alatt talál­koznak. A pionírok segítenek a fa díszítésében és színes prog­ramot állítanak össze. A műsor keretében fellép a mesebeli Télapó, aki a gyermekek szá­mára a tél, a hó és a jég hír­nöke. Idősebb gyermekek a te­let jégkarneválokkal, jégko­rong-mérkőzésekkel, síverse­nyekkel és téli turista-kirán­dulásokkal köszöntik. A téli iskolaszünet idején a pionírcsapatok gazdag kulturá­lis tevékenységet fejtenek ki. Az FSZM klubjai, a különböző kulturális intézmények átenge­dik helyiségeiket a gyermekek számára, hogy gazdag műsoro­kat, társasjátékokat, kérdés­felelet délutánokat, filmelőadá­sokat rendezhessenek. Újévkor a pionírok ünnepélyes keretek között összejönnek pártunk, az FSZM, a CSISZ képviselőivel, valamint a legjobb dolgozókkal. Ezen az ünnepségen természe­tesen a szülők is jelen lesz­nek, hogy gyérmekeikkel együtt ünnepeljék az Újévet. A múltban előfordult, hogy a gyermekek több ünnepségen vettek részt, az iskolában, a szülök munkahelyén, a pioní­rok és az ifjúság házában. Tu­lajdonképpen, ki legyen a szer­vező, és a társadalmi szerveze­tek milyen irányban fejthetnek ki közös tevékenységet? — A jövőben már nem fordul elő, hogy a gyermekek kétszer vagy többször is részt vegye­nek a tél köszöntése vagy az Újév alkalmából rendezett ün­nepségeken. A tél köszöntésére az óvodákban és az iskolákban rendeznek ünnepélyeket a szik­rák és a többi gyermek számá­ra. Az FSZM üzemi bizottsá­goknak nem ajánljuk, hogy a dolgozók gyermekei számára ajándékokat adjanak. Az óvo­dás gyermekek számára a pio­nírok készítenek majd ajándé­kokat papírból, szalmából, “gesztenyéből és más anyagok­ból. Az újévi ünnepségeket az egyes iskolák rendezik meg, műsorról az iskola, a pionír­­szervezet. és a védnökségi üzem gondoskodik. A védnökségi üzem és a FSZM üzemi bizott­sága ez alkalomból kollektív ajándékokat adhat az iskolá­nak vagy a pionírcsapatnak, például sátrakat és más sport­­felszerelést. A téli gyermekünnepségeket a CSISZ karöltve a nemzeti bi­zottságokkal, az FSZM-mel, a CSTSZ-szel, az iskolák vezető­ségével rendezi. A falvakon össze kell jönni a társadalmi szervezetek, az iskola, a pio­­nírszervezet, a HNB, az EFSZ vezetősége képviselőinek és közösen kell megállapodni a téli gyermekünnepségek ren­dezésével kapcsolatosan felme­rülő kérdések megoldásában, hogy kollektíván gondoskod­junk a legfiatalabb nemzedék téli szórakozásairól. A SZÉPIRODALOM KEDVELŐI FIGYELMÉBE! 1 1 Következő, karácsony-újévi számunktól kezdódoleg, kb. negyedéven keresztül folytatásban közölni fogjuk J. PROCHÄZKA HÓFÚVÁS című KISREGÉNYÉT. A Hó­fúvás a mai cseh prózaírás egyik legkitűnőbb terméke. Minden szépítgetés nélkül, nyíltan, írói éleslátással tár­gyalja benne Procházka A MAI FIATALOK CSALÁDI ÉS ÉRZELMI KAPCSOLATAIT, ÉS MUNKAHELYÜKÖN ELŐ­FORDULÓ PROBLÉMÁIKAT. Felhívjuk olvasóink figyelmét, ne feledkezzenek meg lapunk előfizetését a postásnál megújítani. Szerkesztőség. Haltam, amint odafent esi­­kordul a kulcs a zárban. Ha a T. István itt jön el a lucernás mellett!... De nagyot nézne!., A jó isten se tudná kimagya­rázni a dolgot, az biztos!... Lélegzetvisszafojtva ül a lány is. Egészen fiatal még: •nem lehet több tizenhét, tizennyolc evesnél. Szinte odahüzódik az öregemberhez. Megbújik mel­lette a lucernásban. S a cinkos­ság fölbátorítja. — Ugye, nem láthat meg bennünket ? . .. Már egészen sötét van!. .. Az öregember csak nézi a fiatal lányt Már nem is törődik T. Istvánnal. Karján érzi a lány mellének hullámzását, arcán a leheletét. A combját nézi. Mert lám, a lányon nincsen szoknya, csak egy rövid fehér nadrág, short, vagy minek mondják, és a combja még annál is fehé­rebb. A lány most már megkockáz­tatja a gyanakvást is. — Érthetetlen, hogy a bácsi engem észrevett! — Ez világított, ni. .. nem is a szoknyája... — szólal meg lassan az öregember. — Most látom csak... Ez a szép, fe­hér combja... — és tenyerét végigcsúsztatja a lány combján. A lucernás megborzolódik, pedig szellő se jár fölötte. . — Másfele ment... — mond­ja a lány és föltérdel. A gazda csakugyan eltűnt a szőtöföldek irányába. A hegy ujfent nagyokat lélegzik a csendből, a lucerna illata fel­szabadultan terjeng. Most már csak egy pince világot, valahol arra messze egészen messze, az is egyre erötlenebbül, mintha a rendeltetésénél máris tovább világolt volna. Hiába, késő van! Az úton lefelé szótlanul mennek. Mit is szólhatnának egymáshoz? Nincs más út, egy darabig így kell most menniük. Elöl a fiatal lány, mögötte az öregember, hálán a zsákkal. Nehéz tartani az iramot, de nem akar elmaradni a lánytól. És az fürgén, ruganyosán lép­ked. Lóbálja a lucernával tele hálót. Bizony, ötven évvel fiatalabb­­nak kellene lenni! Akkor most nem szakadna vége az útnak. Akkor folytatódna valahol! De így majd, úgy otthagyja az öregembert, mint a bóklászó kutya, amelyik mindig előre­szalad. Szólingathatja a gazdá­ja! Kusza gondolatai vannak a lánynak is. Egyszer csak fel­riasztják. — Ez itt az én pincém! A lány a sövény mögé kém­lel. — Szép pince lehet! — Megnézheti belülről «... ha már így összetalálkoztunk. — Késő van ahhoz! — Megkínálom egy pohár borral. — Mit gondolnának? — Egy ilyen öregemberrel, kedvesem... A lány jelnevet. — Úgy látszik, nem is olyan öregember maga! — aztán ke­­zetnyújt és azt mondja komo­lyan, hálásan: — Köszönöm! Az lit épp a pince előtt for­dul el az állomás felé ... Az öregember pedig ül bent a pincében, egyedül, egy szál gyertya mellett, magának töl­töget, a korsóból, bámul maga elé, elmosolyodik, majd meg clkomorodik, mint aki beszél­get valakivel, deres hajába túr, azután nyúl a pohár után, fel­tartja s csak nézi, nézi, amint az öreg pohárban átlátszón, tisztán csillag az idei, fiatal bor. «••••••••••••••••••••••••••••••••••••e # Louis Aragon, haladó francia író a Francia Tudo­mányos Akadémia egyik ülésén éles támadást inté­zett a kultuszminisztér kul­turális és politikai vaksága ellen. A miniszter sértődöt­ten felugrott és mérgesen ezt vágta vissza: Azonnal vonja vissza sértő kijelen­téseit, különben egész Fran­ciaország azt hinné, hogy tökkelütött hülye vagyok! — Uram, felelte Aragon — ha ezzel segítenék, akkor szívesen megtennem, de ön komolyan azt hiszi, hogy a közvéleményt megváltoztat­hatom ?! ŰJ IFJOSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség é9 adminisztráció, Bratislava, Pražská fl. — Telefon 445-41. — Postafiók 30, — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiar«« M, Bratislava, ul. Nár povstania 41. — Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Kéziratokat nem őrziink még és nem adunk vissza. K—07*10796

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents