Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-21 / 47. szám

(^jaganovova köt/elői Mem volt benne semmi kü­­"* lönös. Fiatal, csinos, min­dig nevetni kész teremtés, aki csakhamar megbarátkozott a többiekkel. — Mária Jurkovi­­cová, a Nyugatszlovákiai Bú­torüzem bratislavai kefegyárá­nak dolgozója — mutatkozott be, amikor erre felszólították. Zavarában egy rakoncátlan hajtincset próbált füle mögé illeszteni. Nehéz is az ember- > nek magáról, munkájáról be­szélni, de hát azért jöttem el — bíztatta magát. — Meg az­tán a brigádunkról van szó,* hadd ismerjék meg. — Üzemünkben 22 kollektíva versenyez a szocialista munka­brigád címért, — köztük há­rom ifjúsági csoport. Eddig öt kollektíva érdemelte ki a cí­met, köztük a miénk is — kezdte szavait. — Nem is volt semmi fennakadás, a munka jól ment', mégis úgy éreztük, nem lehetünk elégedettek. Mű­helyünkben — a fogkefék be­húzásánál — voltak olyanok, akiket nem hatott át a muáka­­lendület. Mit csináljunk velük, különösen a fiatalokkal? Be­csületes, derék emberek, csak éppen munkaeredményeik nem elsórendüek, meg aztán munka után semmi sem érdekli őket — törték a fejüket a brigádta­gok. Tudtuk, hogy bíráló sza­vunkra könnyen odavethetik a választ: bírálni könnyű, de mulasd meg, hogyan csinálnád magad. Nem maradt más hátra, mint közéjük menni, velük együtt dolgozni. így került Mária Jurkoviőová az újév első napján a jól mű­ködő brigádból az elmaradó kollektívához. Tíz fiatalhoz, akik közül még egyik sem ün­nepelte huszadik születésnap­ját. Aki pedig most fogja, az már nem egyedül. Egy olyan csoport tagjai között éli meg ezt a második tízesztendős ha­tárkövet, amely azóta máskép­pen látja nemcsak a munkát, de a szórakozást, az életet is, amely az év elején még nem gondolta, hogy karácsony kö­zeledtével olyan címre fog vár­ni, amelyet nem egykönnyen kap meg bárki. Pedig lényegében nem tör­tént olyan nagy dolog. Jurko­­viéová elvtársnő olyan útra lé­pett, amelyet a szovjet szövő-A brigád védnöke, Jurkovi­­cová most már lelkesen beszél, nem is néz jegyzeteibe. Gondo­latban talán a munkahelyén van, onnan számol be a közös problémákról, örömökről, a megtett útról. Az-t talán meg sem mondta, hogy a XXII. párt­­kongresszus megnyitásának hívta a kerület szocialista munkabrigádjainak vezetőit és azokat az elvtársnöket, akik Gaganovová példája nyomán le­maradó brigádok vezetését vet­ték át. Egyszerű asszonyokat és lányokat, akik már az embe­rek közötti önzetlen, új vi­szony, a kommunista társada­lom mhnkaerkölcsének első szószólói. K. M. A „zenés péntekek“ nevet adták az Uráli Nehézgépgyár ismertető előadással egybekö­tött szimfonikus hangverseny­­sorozatának, amelyet Pjotr Jarmolinszkij tervezőmérnök rendez. Jarmolinszkij 25 éve gyűjti a hanglemezeket; gyűj­teményében Beethoven, Csaj­kovszkij, Liszt. Chopin, Grieg és sok más zeneszerző klasszi­kus művei szerepelnek. A ké­pen: P. Jarmolinszkij felkészül a legközelebbi „zenés péntek­re.“ A 300 lóerős DET-250 Diesel-elektromos traktor (csel­­jabinszki traktorgyár) talajgyahival felszerelve több mint 300 köbméter földet mozgat meg egy óra alatt. Haladási sebesssége munka közben 2,5—12,5 km/óra, de 20 kilométerig is fokozható. „Ejektoros“ hütésű (a ki­pufogógázok energiáját használja fel). Ez a gépteijesít­­ményt 10 százalékkal növelte. Vezetőfülkéje igen jól hang- és hőszigetelt. Tetején szívó ventillátort helyez­tek el, amely friss levegőt hajt a fülke belsejébe. Üveg­ablakai villamos tisztítóberendezést kaptak. IFJÚSÁGI FARMOS A felszólaló: Mária Jurkoviőová Jana Vítecková ÜGY KEZDTE, mint a leg­több fiatal lány. Dolgozott, szórakozott, olvasott. Élte a fiatalok gondnélkuli életét. Le­galábbis ezt mutatta a látszat. Nem egészen így volt. Szenve­délyesen szeretett olvasni már kiskorában is Ha egy-egy új könyv a kezébe került, min­denről megfeledkezett. S a fe­kete betűk soraiba öntött gon­dolatok kialakították vélemé­nyét, szilára ítélőképességét. E változást elsősorban munka­társai vették észre. Ö maga sem tudja, hogy hogyan tör­tént, olyan természetes folya­nő, Valentyina Gaganovová kez­dett meg, amikor az elmaradó ifjúsági kollektíva, Ljuba Si­­balová elmaradó csoportjába tért át a Vistiij Volocske-i pa­mutfeldolgozó kombinátban. Jurkoviőová nyolc lánnyal, két férfivel indult ebbe a küz­delembe, amely meghozta ered­ményét. Nem, nem mindjárt az elején. Az első hónapban csak két lány teljesítette tervét, a jó munkaszervezés, az idő tel­jes kihasziplása, a szép vagy keményebb szó azonban meg­hozta eredményét. Ma már el sem tudják kép­zelni, hogy pont ők ne teljesí­tenék a tervet. Négy lány, a műhely legjobb dolgozója. Sza­bados Piroska társnőjével az esti iskolát végzi, hogy aztán a faipari szakiskolába iratkoz­hassanak. Hárman azzal büsz­kélkedhetnek, hogy a párttag­jelöltek sorába kerültek. Tíz fiatal, különböző ember, s csaknem mindegyiknek vál­tozást hozott ez az év az éle­tében. A csoportot már nem­csak a munka tartotta össze, de a közös szórakozás, szín­ház-, mozilátogatás is. így nem nagy csoda az sem, hogy a kol­lektív két tagja elhatározta, közösen folytatja életútját. Vasárnap volt a lakodalom. Persze, nem ment minden ilyen simán. Problémák is akadlak. Amikor a tizenhatéves „nagylány" szüleitől nagyany­jához költözött, eljártak az új otthonba, hogy meggyőződje­nek, elégedett-e a nagymama új lakójával. napján ragyogott a műhely minden ablaka, ajtaja, — pél­dás heti műszakot kezdtek. Hogy ő maga az üzem legjobb dolgozójának címét kapta — ezt igazán nem mondja, hisz Gaganovová követői szerény emberek. Amikor leül, könnyebben szakad fel a szó a többiekből is. Mint egy családi körben beszél­getnek a fiatal leányok, asz­­szonyok és nagymamák, miként lelték fel Galánlán, Trnaván, Trencínben Valentyina Gaga­novová útját. Mert azon a napon, amikor hazánkban ünnepélyesen meg­nyílt a csehszlovák - szovjet ba­rátsági hónap, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága és a Nyugatszlovákiai Kerületi Szakszervezeti Tanács közösen rendezett egy igazán szép ün­nepi megnyitót: beszélgetésre Az út újszerű épületek felé vezet. Mögöttük sárguló akác­­^rdő bólogat. A háttérben opálos ködben kéklik a Zobor- Zsibricai hegylánc. E helyen 1950-ben még csak az akácost találtuk. Ma ugyanebben az er­dőben és környékén köztársa­ságunk egyik legismertebb ba­romfifarmja működik. — 99 hektárnyi területen dolgozunk — mondja a híres farm vezetője Michal Lepeš elvtárs. A régi erdő ebből 45 hektárnyi, és az országút mel­lé 22 hektáros gyümölcsöst te­lepítettünk. Farmunk hivatalo­san is ifjúsági farm, mivel va­lóban jóformán csak fiatalok dolgoznak itt, átlagos életko­ruk nem haladja meg ma sem a 22 évet. Megtudtuk, hogy a CSISZ- szervezete, melynek vezetője Lepešová Anna, példásan dol­gozik, segíti feladatainak tel­jesítésében az üzem vezetősé­gét. A szocialista munkabrigád címért két csoport versenyez. A CSISZ-szervezetnek lényeges része van abban, hogy az üzem tervét túlteljesítik. Foglalkoz­tak a hatékonyság felülvizsgá­lásával is. így vált lehetővé, hogy a tojáskitermelésnél 28 350 korona értékű bérmeg­takarítást értek el. A csirkete­nyésztésnél 19 500 korona ér­tékű bér és 26 ezer korona ér­tékű takarmánymegtakarításról számolhatnak be. A fiatal dol­gozók aktív részüket veszik ki az 1962-es évi terv elkészíté­séből. A farm legjobb dolgozói közé tartoznak Gyepes Veroni­ka, Gyepes Mária a keltetők­nél, Irena Šrámková a barom­figondozásnál és Trnka Vero­nika a növendék baromfinál. Jozef Bohumel zootechnikus örömmel vezetett végig a to­jásgyár részlegein. Megnéztünk mindent, a bronzpulykáktól egészen a méhekig. Az erdő szélén egy kalitkás területhez jutottunk, ahol kis barna állatok futkároztak. Okos, csillogó szemükből iga­zán nem nézi ki az ember, hogy húsevők. Pedig azok és éppen ezért tartják itt őket. Csirkehúson élnek, az elhullt vagy sérült állatok húsát hasz­nosítják. A száz állatka napon­ta vagy 20 kg csirkehúst fal fel, mely különben kárba vesz­ne. Mikor az ember elnézi pom­pás szőrzetüket megérti, hogy miért dobog fel a női szív, ha ezt a szót hallja: nerc! A bo­­doki ifjúsági farmról az idén küldenek először nercprémet Liptovský Mikulášra. A bodoki ifjúsági farm ered­ményeivel a televízió nézői is megismerkedhettek. MARTONVÖLGYI LÄSZLÔ Á Nagy Október tiszteletére A barátság olajvezeték, főcsöve, amely Bakuból egészen a Farkastorokig húzódik, hazánkban már elkészült. A dolgozók, amint azt képünk is mutatja, gyors ütemben végzik a nagy­teljesítményű szivattyú-állomások szerelését. A bálvánvosi állami gazda­ság dolgozóinak munkasikerei túlnőnek a járás határain. A termelés minden szakaszán következetesen valósítják meg a haladó módszerek bevezeté­sét, amely a termelés fokozá­sát elősegítve lehetővé teszi a terv határidő előtti teljesíté­sét. Az ilyen munkaeredmények tették lehetővé, hogy Vicén Rozália, a szocialista munka­brigád tagja a CS1SZ járási konferenciáján bejelenthette, hogy a gazdaság dolgozói a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 44. évfordulója tisz­teletére évi tejbeadásukat de­cember 10-ig teljesítik, s az év végéig még 105 ezer liter tejet adnak be terven felül. Sertéshús beadásukat még október 16-án teljesítették és az év végéig még 150 ezer kg sertéshúst adnak a dolgozók asztalára. Az év végéig terven felül még 10 ezer darab tojást is beadnak. A kertészetben dolgozó ti­zenkét tagú szocialista munka­brigád november 1-én teljesí­tette 107 százalékra évi tervét, s még vagy 67 ezer korona jö­vedelemre számíthatnak. A vállalások nemcsak gazda­sági jellegűek, hanem a dolgo­zók egészségi és kulturális életével is foglalkoznak. Min­den gazdaságban felépítik a dolgozók közös szobáit és a fürdőt. Kibővítik a kultúrhá­­zakat és vörös sarkokat ren­deznek be. ANDRISÉIN JÓZSEF J£jú acMóAiáő mat volt az egész. Megalakítot­ták a csoportot és ö lett a ve­zető Mindenki így akarta. Egyszerre csak észrevette ö maga is. hogy hallgatnak rá és kikérik a véleményét És ő ja­vasolt. Versenyezzünk! Két év­vel ezelőtt csoportja megkapta a szocialista munkabrigád cí­met. Ekkor történt az első „csoda" Így beszéltek legtöb­ben Jana elhatározásáról, ami­kor áthelyezését kérte a cím megszerzése után a legrosz­­szabb csoportba. Teljesítették kívánságát. Egv év múlva ez a csoport is elnyerte a címet. S most újabb meglepetés kö­vetkezett ... Jana ma a harma­dik s újból csak az üzem leg­gyengébb csoportjának a veze­tője. Ö volt az első, aki a fiatalok között a náchodi Tepna n. v. mosodában elsőként követte Gaganovová példáját. Kiváló munkájáért nemrég kapta meg a Szocialista munka úttörője kitüntetést. 1951 PS 1961 Ez év végén ünnepli fenn­állásának tíz éves évfordu­lóját a Klement Gottwaldról elnevezett kunőicei Oj Ko­­hómü. Tíz év nem hosszú idő, különösen egy nehéz­ipari mű életében. Az első köztársaság és az Osztrák- Magyar Monarchia idejében a nehézipari művek fokoza­tosan sokszor évtizedekig épültek. És itt Kunéicén a mi viszonyaink között, egy röpke évtized alatt felépült az ország legnagyobb kohá­szati kombinátusa. A tíz év előtti múltba már csak az­ért is érdemes visszatekin­tenünk, hiszen az ifjúság is nagy részt vállalt a kohómü építésénél. Hetvenezer fiatal brigádos dolgozott itt az .évek folyamán és ezek a fiatalok a munka frontján sokszor valóban a hősiesség legszebb példáit mutatták. A MEGBUKOTT EMBARGÓ A nyugati világban ekkor sokan kételkedtek, hogy az ő segítségük nélkül sikerül majd egy ilyen hatalmas méretű kohóművet felépíte­ni. Embargót rendeltek el a kohómü számára megren­delt készítményekre és megtörtént, hogy a már ki­fizetett gépi berendezések a nyugati kikötőkben ma­radtak. Ilyen nehézségek között épült és mégis meg­született az ország legna­gyobb acélóriása. Az építők technikai fejlő­dését igazolja már az is, hogy míg az első magaske­mencét 28 hónapig építet­ték, a többi felépítése már csak hét .hónapig tar­tott. Az első négy kokszoló építése öt évet vett igény­be, a többi már csak két és fél évet. Ilyen nagy mére­tekben emelkedett a munka termelékenysége is. Tudjuk, hogy az olvasók nem szeretik a sok számot. Épp ezért elég talán meg­jegyezni annyit, hogy már ebben az időszakban az Üj Kohómű annyi kokszot, nyersvasat, acélt és henge­relt árut termel, mint aze­lőtt n többé kohómü együtt. S így azután az acél­gyártás terén ma hazánk, ami az egy főre eső terme­lést illeti, Európában Belgi­um és Nyugat-Németország után a harmadik helyet, vi­lágviszonylatban pedig az igen előkelő negyedik helyet foglalja el. AKI HALADNI AKAR, TANULNIA KELL Az Üj Kohómű eredmé­nyei annál is szembetűnőb­bek, hiszen a termelést új erőkkel kellett megindítani és kezdettől fogva csak igen kevesen voltak olyanok, akik a szó szoros értelmében szakembereknek nevezhet­ték magukat. Annál többen voltak azok, akik faluról jöttek, kisiparosok, akik ugyan talán egykor jó cipé­szek, pékek, vagy szabók voltak, de bizony a kohászat mesterségétől igen távol álltak. Aki tehát meg akarta állni a helyét, annak tanul­nia kellett. S aki nem ta­nult, az nem érvényesülhe­tett, mert nem volt képes ellátni feladatkörét. Ma már jóval többen vannak azok, akik a tanulást komolyan veszik, s ezek megtalálták biztos jövőjüket az üzem­ben. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a múlt évben a szakiskolázás különböző formaiban sok ezer alkalma­zott vett részt. Minden re­mény megvan így arra, hogy 1965-ig a szakmunkások legnagyobb része megfelelő ipariskolai szakképesítést szerez. A távlatok megkí­vánják, hogy a szakember­­képzés terén hosszúlejáratú terveket dolgozzanak ki. A teljes automatizálás magá­val hozza, hogy 1980-ban az alkalmazottak 15 százaléka főiskolai végzettséget, 30 százaléka ipari középiskolai, további 30 százaléka pedig alsóbbfokú ipariskolai vég- • zettséget szerezzen. Elkép- | • zelhetö, milyen r\agy felada- í tok várnak ezen a téren az j üzem iskolai osztályára. í A GONDOSKODÁS KÖZÉP- S PONTJÁBAN AZ EMBER • Az üzem vezetősége igen • jól tudja, hogy a munkaerők : stabilizálásának egyik igen | lényeges eszköze a lakás. • 1951-ben, az üzem létezésé- í nek első évében 346 lakás- * egységet építettek, és aztán { később mind többet, úgy- • hogy ma már több mint ' 4000 lakást adtak át az jl üzem dolgozóinak. A mun- !!. kásszállókban sok ezer férő- ;; hely van. Az igazgatóság épülete jl mellett szépen berendezett :: kis kórház áll. Csupán a bel- ; gyógyászaton ötven férőhely van. A kórház személyzetén kívül az egyes üzemrészle- ; gekben sok szakorvos dolgozik, Bizonyára dicsé- • retre méltó tény, hogy 410 dolgozóra jut egy orvos, és 380 dolgozóra egy kórházi \ ágy­­i Az üzemnek nagyvárosba illő kultúrháza van, melyet 13 millió koronás költséggel építettek. Ezenkívül a Besz­­kidekben és Jeseníkyben há­rom üdülőközpont áll a dol­gozók rendelkezésére. A kunéicei Üj Kohómű dolgozói büszkén tekinthet­nek vissza az elmúlt tíz év eredményeire, és nagy re­ményekkel indulhatnak neki a második évtized kecsegte­tő távlatainak. STRASSER GYÖRGY i

Next

/
Thumbnails
Contents