Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-11-07 / 45. szám
n. \ találkozás felülmúlt minden elképzelést. A Reichsführer ki akarta dobni, ráordltott, hogy még a Führer se merészelné ebéd közben zavarni. — Jól van, már látom, kénytelen leszek magához a Führerhez fordulni — jegyezte meg Eichmann szárazon. Hangjában volt valami, ami felkeltette a „főpap" érdeklődését. — Gazemberség, gyalázat, árulás! — ordította, amikor megismerte a dokumentumokat. — Ez támadás ellenem! Nem fog magának kifizetődni az egész! A zöld gázt nem kerüli el! Öt percig ordított magánkívül,. mint aki mákonyi evett. — Magam akarom látni az egészet. A saját szememmel! Magam akarok meggyőződni! Ebéd nélkül rohant a Rapopalotába. Ötször csinált próbát, de reménytelenül. Nem volt kétség. Heydrich egyik nagyanyja félzsidó volt... Hová tűnt a magabiztossága, hová lett az SS arrogáns Reichsführere? Ez az idegroncs az északi faj mindenható „főpapja?“ Ez a hápogó liba? Ez az összehúzódó féreg? Ez a csűszó-mászó féreg? Ez a könyörgő senki? — Mindig nagylelkű voltam magához Eichmann — kérlelte Himmler őt, az alattvalóját. — Sohasem sértettem meg a faji elvet. Most... első alkalommal ... megparancsolom magának, de egyben kérem is ... semmisítse meg azt a szörnyű papírt... nem fogja megbánni ... mindent, mindent megadok magának... Eichman nevetett. Nevetett az a disznó, amikor könyörögni hallotta a világ legfélelmetesebb emberét. — Reichsführer űr . .. arra a gondolatra kényszerít, hogy a gépbe betegyem a Himmler nevet is ... — Maga... maga- merészel? Maga? Maga nulla? Parancsolom, hogy azonnal semmisítse meg azt az okmányt! Azonnal! Elővigyázatlan Himmler! Avagy nem tudta, hogy Eichmann irodája televíziós és rádiós összeköttetésben áll a Führer dolgozószobájával? Vagy talán nem ő maga javasolta ezt a Führernek, mint az ellenőrzés legtökéletesebb formáját? A rejtett hangszórók fájdalmas hangot sugároztak: — Heinrich ... mein bester Palatin... te is? Te is elárultál engem? A megsemmisült Himmler kitámolygott a szobából. Kész volt. Még azon a napon kikérte zöld gázadagját. Helyére Eichmann lépett. Kinevezésekor Hitler utolsó hűséges emberének nevezte... Az exhumált Heydrich földi maradványait a Szégyen-téren állították ki narancssárga gázzal töltött búra alá. De Eichmann mégsem volt elégedett. Nyomasztóan telepedett rá a tétlenség. A kibernetikai gépek már rég szürke feladatokon dolgoztak, amelyek semmiféle izgalmat nem okoztak. — Öt éven belül kiirtom a németek kilenc tized részét. De mi lesz aztán? Tényleg, mi lesz aztán? Már most is nyűg az élet, ez már nem a régi dicső kor, a zs.dő deportációk kora. Akkor még volt 'valami fantázia ebben a munkában, felemelő, de most minden a matematika szintjére degenerálódott. Mért a tisztavérűek keresése matematika, megoldják a specializált spiritiszta gépek, a letartóztatás is matematika, az emberek megsemmisítése is csupán matematika. Eichmann eme felismerésére elszomorodott. Matematikából mindig megbukott. De hisz ez helyes is, hogy megbukott, mert ha nem bukott volna meg, akkor ma az olajtársaság szürke embere lenne, avagy halott. Tény, hogy megbukott matematikából, de ez egyben csodás karrierjének a titka is! Eichmann ugyanis mégsem volt annyira gyenge matematikából, hogy ne tudta volna, mennyi zsidót, mennyi szlávot, románt, cigányt és végül mennyi kisebbértékű németet küldött a gázba. Ki tudna melléállni a történelemben? Néró? Az inkvizíció? Az hozzá csak dilet— Megbolodultál? A világon már nincs egyetlen zsidó sem! De Wisliczenynek hosszú ideig nem jött más szó a nyelvére. Folyton ezt motyogta: zsidó . .. Eichmann elfehéredett. Már évekkel ezelőtt jelentette a Führerének, hogy a világon nincs egyetlen zsidó sem. Szégyenletesen visszaélt a Führer bizalmával, becsapta a zseniális vezért. Valami lila táncolt a szeme előtt, valami, ami nagyon hasonlított a lila gázhoz. A kibernetikai szalag kizárt minden tévedési lehetőséget. Valahol a világon, egyelőre még nem tudja, hogy hol, él egy zsidó! A spiritualista gépek felfogták a hullámokat, amelyeket a zsidó koponya sugárzott magából. Az utolsó néme LADISLAV MŇAČKO SZATIRIK US ÍRÁSA tantizmus volt! Ha Eichmann a hatalmára gondolt, nem tudott boldog mosoly nélkül meglenni. Valamikor fiatal korában, amikor még létezett lelket tápláló irodalom, olvasott egy nevetséges regényt. Akkor még tetszett is neki! A regény egy falusi orvosról szólott, aki nehéz körülmények közt világra segített egy gyereket. Az is valami! Ő, Eichmann, embereket semmisített meg! Többet semmisített meg, mint amennyi élete során született! De ez még nem minden! A poroszokat is! Tényleg a második kategóriába tartoznának? Nincs különbség a keleti poroszok és az igazi poroszok között? A gépek bizonyára igazolni fogják, hogy a keleti poroszok vérében rengeteg a szláv vér, ami lehetetlenné teszi, hogy a második kategóriába tartozzanak. Avagy... avagy... Wisliczeny ... Öh, Eichmannt senki sem állíthatja falhoz. Ö nem naív Himmler, ő tudni akar mindent az embereiről. Mindent! -Wisliczenyvel szerencséje volt, megállta a helyét a kibernetikai gépek legalaposaob vizsgálata terén is. Nem volt benne semmi a tisztátalan fajból, semmiféle viszony az elődeinél mással, mint abszolút tisztafajú nőkkel... Körülötte minden a legnagyobb rendben, de ez a név! Szörnyű, elkeserítő név, annyira egyértelműen árulkodik a szláv származásról! Wisliczeny ugyan azt bizonygatja a kérdőívben, hogy törvényen kívüli gyerek, hogy az anyja, a született paplány, tisztavérűvel egyesült, de ez nem változtat a tényen, azon, hogy Wisliczeny a neve ... kár érte, hűséges embere volt, odaadó és kezdeményező munkatárs. — Éppen rád gondoltam — mondta a belépő Wisliczenynek. — Van valami érdekes? Wisliczeny remegett az izgalomtól: — Zsidó ... — tört ki belőle. — Zsidó! — Végünk... — mondta megsemmisültem — Megtehetnénk, hogy ... — javasolta bizonytalanul Eichmann helyettese, — hiszen végeredményben egy zsidó ... Szerencsétlen! öt perc múlva már végzett is a narancsszínű gázban. Hiába, mégiscsak nem volt északi a neve! Őt, Eichmannt akarta kompromittálni! Őt, Eichmannt akarta valami piszkos dologra rászedni! Eichmann már rég, Himmler látogatása óta nem járt a kibernetikai teremben. Minden automatikusan dolgozott, a hatalmas embernélküli teremben csupán halk, de idegtépő zúgás hallattszott. Eichmann behelyezte a preparált papírkártyát a kereső, felderítő gépbe. A magnetikus hullámok bolondul táncoltak az ellenőrző ernyőn. Az eset rendkívül nehéz volt. Csak tíz perc múlva felelt a gép, és ez volt eddig a leghosszabb idő a gép életében. Eichmannak töbé nem voltak kétségei. A világon létezik még valahol egy megbúvó zsidó. És már tudja a nevét is. Schickkelgrubernek hívják ... Eichmann a névvel bedugta a szalagot a megfejtő gépbe. Előjött, hogy Schickelgruber Braunauban született ... Hihetetlen! Braunauban! A Führer szülőföldjén! Eichmann nem akarta hinni, még egyszer ellenőrizte az adatokat, hogy ne tévedjen. Őh, azok a braunauiak! Milyen büszkék voltak rá, hogy ott születtek, ahol a zseniális vezér! Hogy felfújták magukat, hogy követelőztek rendkívüli jogok után és hogyan osztották mindannyiukat a Führer dekrétje alapján az elsőfokú kategóriába! És hogy hitetlenkedtek felette is, amikor kimutatta, hogy a Führer - rel egy tanítójuk volt! De megálljatok! Majd adok én nektek első faji kategóriát! Zsidó van köztetek! Zsidó, aki él! A gyors gépek tovább dolgoztak és Eichmann egyre jobban elbámult. A gépek megállapították, hogy az a bizonyos Schickelgruber már rég nem él Braunauban, hanem Berlinben és hogy a politikában vezető- 0 szerepet játszik, habár koránt- V sem olyat, mint valaha ... Hi- $ hetetlen! Közvetlenül a Führer í. közelében? Zsidó? # — A nevét! — ordított a gé- 0 pekre, amelyek most rendkívül 0 lassan dolgoztak. —■ Nevet aka- y rok! Nevet! Gyorsan, most 0 azonnal, mert egy perc múlva 0 már késő lehet! Aztán elájult. Hosszú, hosszú ideig feküdt eszméletlenül, míg végül mégiscsak magához tért. De ez az Eichmann már egészen más volt, megöregedett, meggörnyedt, megkopaszodott és a lába rogyadozott... Az, amit megtudott, elviselhetetlen volt, abszurd, fantasztikus ... az ő Führere. Adolf Hitler . .. nem természetes fia volt egy zsidó foltozó vargának, aki Romániából származott, egy bizonyos Hitler ... A régi, primitív nürnbergi törvény szerint ez sehogy sem volt kihágás, de talán Hitler áem maga akarta az abszolút faji törvény meghozatalát ? — Mein Führer.. . mein Führer ... — suttogta — micsoda szörnyű ... Szigorúan gondolt vissza és összeszidta magát gyöngeségéért. A törvény törvény, és ő a törvényt mindig az élet legfőbb elvének tartotta! Megnyomta a gombot. A televíziós falon megjelent Hitler alakja: — Ilyen gigantikus... — suttogta bámulva Eichmann — és mégis!... Hitler nem tudta, hogy valaki figyeli. Simogatta tisztavérű kutyáját. Ebben a pillanatban valami megreccsent és a láthatatlan hangszóróból felcsendült az ismert, hűséges, odaadó hangja a valóban utolsó és egyetlen palatinjának. De mit beszél? — Mein Führer, a kibernetikai gépek visszavonhatatlan bizonyossággal és precizitással megállapították, hogy a bevezetett faji törvény értelmében zsidó vagy! Tekintettel a mozgalomban szerzett nagy érdemeidre lehetőséged van végezni a prominensek kabinjában, barna gázban ... Sok év múlt el azóta, Egy bizonyos pilótának, aki kelet felől repült, kényszerleszállást kellett végrehajtania a gázzal borított embertelen pusztaságban. Egy hajdani nagyváros romjai közt épségben maradt hatalmas teremben, amely tömve volt elavult, primitív gépekkel, olyanokkal, amilyeneket már rég nem használnak, rábukkant egy görbelábú, kopasz férfi hullájára, akinek a kezében üveg volt. Az üvegen ez a felírás állott — zöld gáz. A hulla másik kezében egy szalagot talált, ismeretlen nyelvű felírással. Az írást a gépek segítségével sikerült megfejteni. így szólott: „Eichman Adolf, Adolf Eichmann fia, született Slingenben, a České Budéjovice-i Siebl Veronika férje. A felesége oldaláról nem tiszta. Szláv és zsidó vérkeveredés. Fajilag nem éri el a harmadik kategóriát..." Az ismeretlen pilóta megjegyezte: „Ez bizonyára az az ország, amelyet hajdan a németek laktak. Az utolsó ez a halott lehetett közülük... Fordította: SZŐKE JÓZSEF Jelenet az „Elbeszélések Lenin ről“ című filmből. Lenin filmekben Makszim Strauch, a hírneves művész, aki miután átesett a fiatal szovjet művészet összes „gyermekbetegségein“, fokozatosan a nagy és mély életigazság kifejezőjévé vált. Szinte úgy tetszik, hogy az egymástól annyira ' különböző alakok, melyeket játszott, mintha csupán előtanulmányul, „prológul" szolgáltak volna Lenin szerepének eljátszását lásához. Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 20. évfordulójának ünneplése alkalmából N. Petrov, a Forradalmi Színház igazgatója Strauchnak ajánlotta fel Lenin szerepének eljátszását Kornyejcsuk Igazság című darabjában, sokan kételkedtek az igazgató választásában. Különösen az nem tetszett nekik, hogy Strauch egyáltalán nem hasonlít Leninre és hogy sosem látta öt életben. Vendégeink a barátsági hónapban De legjobban Strauch csodálkozott az igazgató választásán. Eleinte el sem akarta hinni. És amikor elhitte, zavarba jött. Igen bizonytalanul érezte magát. Pedig Petrov választása egyáltalán nem volt véletlen. — Sokáig kerestem megfelelő színészt Lenin szerepére — mesélte. Többeket kipróbáltam, de senki sem felelt meg. Egyszer bementem a nézőtérre, amikor Strauch Gorkij Utolsók című darabját rendezte. Felugrott egy székre és valamit szenvedélyesen magyarázott a színésznek. Aztán nem tudta magát visszatartani, türelmetlenül legyintett, felszaladt a színpadra, s megmutatta, hogyan s mit kelt csinálni. Ez a kis epizód nem tudott kimenni a fejemből. Máskor is megfigyeltem Strauchot, vizsgálgattam — s már meg is volt a színész a Lenin szerepre! Hogy készült fel Strauch a szerepre? Egy időre félretette a szövegkönyvet és belemerült a Leninről szóló anyagok tanulmányozásába. Elolvasott minden Vlagyimir 11- jicsről szóló irodalmat, amit csak meg tudott szerezni. Tanulmányozta Lenin harcostársainak, a bolsevikforradalmároknak az életét, mert az ő életrajzukban is talált Leninre vonatkozó fontos feljegyzéseket. De még ez sem volt elég. Felkereste Lenin kortársait, akik jól ismerték öt, órákig járkált a Lenin Múzeumban, megnézett filmrészleteket, gramofonlemezekről hallgatta Lenin hangját, figyelte hanglejtését és hangjának mindén árnyalatát. Belemerült a fényképek tanulmányozásába, hogy megállapítsa Lenin rendkívül élénk, kifejező, és szinte mindig más és más arcának változását. * & Strauchoi egészen áthatotta Lenin temperamentuma, a nagy forradalmárharcos ; tgpiperamentuma, igyekezett, kifejezni vezéri egyszerűségét, emberségét, szerénységét. Sikerének kis' gyermekként '*örüli. Lenin alakjának megformálását mütíészi pályafutása csúcspontjának tartja. Nem sokkal ezután Jutkevics rendező Puskás férfi című filmjében alakítja Lenint. S húsz év elmúltával ismét Lenin-tanulmányokba , merül a művész. Készül az „Elbeszélések Leninről“. Ismét álmatlan éjszakák következnek, könyvék, fényképek újabb tanulmányozása ... Ez a film és benne Lenin alakjának megformálása Strauch hosszú és változatos pályafutásának kétségtelenül legkitűnőbb alakítása. Még azok részére is, akik Strauchot előbbi alakításaiból ismerték, színpadról és filmekből egyaránt, Lenin szerepében való megjelenése izgató élményt jelentett. Figyelemre méltó az is, hogy Strauch mindig egyedül készíti ki magát mind a színpadi előadásokra, mind a filmszerepekre. Rendkívüli megfigyelőképessége lehetővé tette, hogy a maszkkészítés egyedülálló mesterévé váljék. Strauch alakításaiból sugárzik a mély átélés, az okosság, látszik rajta, hogy milyen mélyen emberi szemszögből nézi az életet. És még valami. Kiérzödik a tisztelet, az odaadás, a hála Lenin iránt. Egyszer megkérdezték a művészt, meddig tartott neki, amíg felkészült Lenin alakjának eljátszására. Azt felelte: „Hat hgnapig“. Majd utánatette: „Egész életem“. Sok mindenre képesek A csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkalmából Prágában vendégszerepel több szovjet művész továbbá fellép a moszkvai Nagy Színház kvartettje és a Belorusz Táncegviittes Képeinken jeleneteket látunk a táncegyüttes fellépéséről a Július Fučík Kulturpark kongresszusi termében. A CS1SZ nyárasdi alapszervezetének évzáró gyűlésén kitűnt, hogy itt is sok mindenre képesek a fiatalok. Mégis vannak itt hibák, különösen a tagsági díjak rendezése körül. Kultürális téren viszont eredménynek mondható, hogy esztrádműsort tanultak be, amelyet nemcsak saját falujukban, hanem Nagvtnegveren és Dunaszerdahelyen is sikerrel Vittek színre. A HNB támogatásával nemsokára klub építéséhez kezdenek, ahol majd a fiatalok szórakozást találnak. Lesz ott gyűlésterem és sportfelszerelés is. Az építkezéshez a téglagyárban dolgozó fiatalok tíz ezer téglával járulnak, a JNB pénzzel segíti, a lakosság pedig társadalmi munkával. A klub felépítésére bizonyára még nagyobb lendületet vesz majd a kulturális tevékenység. BELUCZ JÁNOS, Nagymegyer.