Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-11-07 / 45. szám
MINDENT AZ EMBERÉRT Bratislava, 1961. SZLOVÄKAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA november 7. X. évfolyam 45. szám Ara 60 fillér Egy új világ születését jelezte az Auróra ágyúja 1917. november 7-én 21 óra 45 perckor. A forradalom legyőzhetetlen zászlaja büszkén leng az árbocon. Az új világ bölcsőjénél Leningrád az új világ bölcsője. 1917. november 7-én az Auróra cirkáló ágyújának tüze jelezte ennek az új világnak a születését. Leningrád a forradalom városa. Talán nincs egy utcája, egy-egy középülete, mely ne emlékeztetne a felejthetetlen Nagy Október napjaira. De a dicső múltat felidéző sok hely között is külön varázsa van az Aurórának. Elképzelhetetlennek tartom megtekinteni Leningrádot és ne látni az Aurórát. Néhány rövid évvel ezelőtt a hajó tisztjei között találhattuk még az 1917-es állomány néhány forradalmi matrózát. így az Aurórának még 1958-ban a parancsnoka Lipatov kapitány volt, az októberi harcok aktiv t észvevője. Az egykori 570 tagú legénységből ma már csak alig hatvanan vannak életben az Auróra veteránjai közül. Igaz, sokan még a polgárháborúban, mások ' a Nagy Honvédő Háborúban haltak meg a proletárhatalomért, híven forradalmi esküjükhöz. A véletlen jószerencse hozott össze Alekszander Viktorovics Belisevvel, az Auróra első politikai biztosával, azzal az emberrel, akinek döntő szerepe volt az Auróra 1917. november 7-i megmozdulásában. 1893-ban született, az ivanovoi guberniában, a cári Oroszországban nem sokat tanulhatott. Esztergályos lett. Huszonegy éves volt, amikor kitört az első világháború Érthető, hogy így az elsők között kapta el őt a cári hadigépezet transzmissziója. Rövid kiképzés, hajógépész tanfolyam, haditengerész egyenruha és útipatancs a Baltitengerre, ahol az Auróra cirkálón kapott beosztást. Az Auróra egyébként a cári haditengerészet egyik legkorszerűbb és legjobban felszerelt csatahajójának számított. Sok tengeri ütközetben vett részt, néhányszor megsérült és ezért 1916 végén ’az akkori pétervári kikötőbe vezényelték, hogy ismét harcképessé foltozhassák. Itt érte az Aurórát és legénységét az 1917-es év. A hosszú háború, éhség és nyomor, kirobbantotta a forradalmat. Ez februárban történt, az alapjaiban korhadt cárizmus megbukott. A nép ugyan megbuktatta a zsarnoki rendszert. de tapasztalatlan volt még a vezetésben, ezért kaparinthatták magukhoz a hatalmat a polgári réteg képviselői. Ezek aztán lényegében a cári politikát folytatták tovább, Az Auróra matrózai is elkeseredetten tapasztalták, hogy nem sok változott életükben. Volt ugyan forradalmi tanácsa is a hajónak, de a régi tisztek mellett ez a szerv csak nehezen érvényesíthette hatáskörét Abban az Időben nyolc szervezett bolsevik volt az Aurórán. 1917 áprilisában vették fel a tagok sorába Belisev elvtársat is. Április 3-án társaival résztvett Lenin fogadtatásán, aki kilencéves emigrációból érkezett vissza. Lenin új lendületet, világos irányzatot hozott a forradalmi mozgalomba. A bolsevisták, ha számbelileg nem is voltak sokan, munkájukkal egyre nagyobb tekintélyre tettek szert. Néhány szám bizonyítékul Alekszander Viktorovics adataiból. 1917 februárjában a hajó forradalmi tanácsának nem volt bolsevista tagja. Júliusban már volt négy, és szeptemberben a tengerészek már kizárólag csak bolsevikokat választottak a tanácsba. Elnökül pedig nem mást, mint A. V. Belisevet. A tagok száma ekkor már 42- re emelkedett, és a 30 tisztet leszámítva,, akikkel a forradalom nemigen számíthatott, az egész legénység a bolsevikok mellé állt. Persze egy bekezdésbe sűrítve, sematikusan fest így ez a kép, de elképzelhető, milyen munkát fejtett ki az a maroknyi kommunista. míg ezt elérte. Az Auróra politikai egységével magyarázható az az igen fontos feladat, mely neki a Nagy Októberi Forradalomban osztályrészül jutott. „így érkezett ei a döntő pillanat az én életemben is" — jegyzi meg Belisev eivtárs. S ebben a pillanatban, mintha csak évtizedeket fiatalodna, arca kisimul, vonásai mögül világosan látom azt az alig 25 éves vörös tengerészt, aki egyszeriben a forradalmi érverés középpontjába cseppent. A régi naptár szerint október 24-én, azaz november 6-án, a kora reggeli órákban Jakov Mihajlovics Szverdlov, Lenin egyik legközelebbi munkatársa, magához rendelte Belisevet a Szmolnijba, a forradalmi vezérkar székhelyére. SzVerdlov itt ismertette a központi bizottság döntését, mely szerint a fegyveres forradalmat nem lehet tovább halasztgatni. Kerenszkij kormányát még aznap, de legkésőbb az éjszaka folyamán meg kell dönteni. Az Auróra azt a parancsot kapta, hogy az éjszaka folyamán hagyja el a kikötőt. Gaknem szimbolikusan egybeesnek a XXII. kongresszus kicsúcsosodásának napjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójának megünneplésével. Önkéntelenül is párhuzamot von az ember az események között és csodálattal állapítja meg, milyen fiatal a szocializmus, mit művelt izmos karjaival rövid negyvennégy esztendő alatt földgömbünkön. Nehéz szavakat találni annak kifejezésére, milyen elragadtatással töltenek el bennünket azok a távlatok, amelyeket a XXII. kongresszus s az - SZKP harmadik programja tár fel. Egyre szélesebbé, egyre ragyogóbbá válnak a jövőbe vezető utak, amelyeket 1917-ben nyitott meg az Októberi Forradalom. Becsület és dicsőség Lenin pártjának, amely meghirdette a legemberségesebb jelszót, — mindent az emberért! Ami változás 1917. november 7-e óta a világon történt, nem mérhető semmilyen korábban ismert mértékkel. Az a nap felszabadította az emberi fejlődés kimeríthetetlen erőforrását, elindította a társadalmi haladás feltartózhatatlan láncreakcióját. Nem is egészen fél évszázad, negyvennégy esztendő alatt Október szülötte, a Szovjetunió a világ leghatalmasabb országává lett. Az utóbbi másfél évtizedben kialakult a szocializmus egy milliárd embert átfogó világrendszere. Az imperializmus ennek folytán bekövetkezett gyengülése kedvező feltételeket teremtett egész sor ázsiai és afrikai országnak, hogy lerázza a gyarmati igát, független államot hozzon létre, Az Auróra ágyúi nemhiába dördültek el, alaposan megváltoztatták a világot. Ma már döntő befolyást ez a tény gyakorol a történelem menetére. * A Szovjetuniónak négy évtizednél alig több, a szocialista világrendszernek alig tízesztendős léte máris elegendő ahhoz, hogy reálissá tegye e népek többezeréves vágyának megvalósulását: a háborúk elhárítását. Nem illúzió, nem jámbor óhaj ez többé, hanem a nemzetközi erőviszonyok józan, higgadt, tudományos mérlegelésen alapuló lehetőség, amelyet a szocialista tábor ereje, a békét akaró népek szívós, fáradságos, nagy álhatatosságot igénylő bonyolult küzdelemben valósággá változtathatnak. A háborúk elkerülhetősége azokon a világméretű változásokon alapszik, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom indított el. Éppen ezért, ami javára van a szocializmus országainak — a béke megteremtését is szolgálja. S ami szilárdabbá teszi a békét — elősegíti a szocialista országok fejlődését, a szocialista rend-, szer további győzelmeit, a szocialista eszmék terjedését. A béke védelmezése gyengíti az imperializmus rendszerét, éppen, mert az háborúkra, rablásra épül. A békéért folytatott harc egyre újabb és újabb híveket, barátokat, szövetségeseket szerez a szocialista világrendszernek, mert a lehető legtöbb ember előtt a lehető legnyílvánvalóbban feltárja — mennyire azonosul az emberiség érdeke a szocializmuséval. Minél messzebbre távolodunk időben 1917. november 7-e nagy napjától, fénye annál erősebb lesz, anná,! több embernek világít, mert hatalmas tettek, világraszóló eredmények táplálják szüntelenül. Október eszméinek hatására tárult fel, micsoda alkotásokra képes valójában az ember, mekkora akarat lakozik benne, milyen nemes tulajdonságokkal rendelkezik. Október eszméinek hatására bizonyosodott be, hogy a nyomor, a tudatlanság nem örök osztályrésze a dolgozó tömegeknek, rövid idő alatt megszűnik, ha a nép megszabadul a gyárosok, földesurak rabságától és tudományos előrelátással, egy akarattal maga szab irányt a sorsának. Abban az országban, ahol a századforduló idején faekével túrta a paraszt a földet, rövidesen felülmúlják az egy főre eső ipari termelésben az Amerikai Egyesült Államokat. Abban az országban, amelyet a századforduló idején fojtogatott az elmaradottság, a múveletlenség, ma már három ifjú hagyja el az egyetemet addig, amíg az Egyesült Államokban: egy. Abban az országban, ahol a századforduló idején tíz- és tízmillióknak betevő falat is alig jutott, ma már az a gond, hogy minél nagyobb mennyiségben állítsák elő mindazt, amivel a modern technika széppé, kényelmessé teszi az emberek új életét. Abban az országban, ahol a nép legjobb fiait a cári önkény szibériait száműzetésbe hajtotta, ahol a gondolat szabadságának még a csíráiról sem beszélhettünk, ma a szabad ember legszebb példaképeként Gagarin és Tyitov őrnagyokat, a XXII. pártkongresszus küldötteként üdvözölhettük. Október eszméi azért formálják a történelmet, mert az emberek mindennapi életét is szebbé teszik. Erre tanít a most jóváhagyott pártprogram is, hogy a födolog az emberek élete, az élet virágzása. Arra tanít, hogy a boldogság nem a csak álmokban utolérhető kék madár, hanem nagyon reális társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális, szociális viszonyok függvénye. Arra tanít, hogy a boldogság e feltételei nem születnek meg maguktól, nem is gombnyomásra, máról holnapra jönnek létre, hanem csak álhatatos, kitartó munkával, nagy igyekezettel valósíthatók meg, de érdemes fáradozni és ha kell áldozatokat is vállalni értük. Arra tanít, hogy a kommunisták vezetésével a néptömegek alkotókészsége, lendülete, bátorsága, hite, akarata úrrá lesz minden nehézségen és óriási tettekre képes. S mindezt nemcsak szóval — hatalmas példával a Szovjetunió negyvennégy esztendős történelme bizonyítja Október, Lenin eszméinek igazát. Azt hirdeti, hogy az egyedüli igazságos szocialista rend rövid időn belül fölébe kerekedik a kapitalistának, mert annál sokkal szebbé, kényelmesebbé, boldogabbá teszi nem egyes kiváltságosok, hanem minden ember életét. „A Szovjetunió kommunista távlata törekvésünkben példaképünk és új erőnk forrása —* mondotta Novotný elvtárs az SZKP XXII. kongresszusán. — A kongresszus eredményeit saját feltételeinknek megfelelően, szocialista hazánk további felvirágoztatása, hatékony és mozgékony irányelveivé változtatjuk.“-sír ír ☆ * ir ťr -ŕr ťr ir egyik • vezető tényezője, aki elmondotta, hogy a város minden fontos pontja már a munkások kezében van, kizárólag a Téli Palotában maradt még meg Kerenszkij kormányának hatalma. Kerenszkijnek este 9 óráig gondolkodási időt adtak, és ha addig nem fogadja el az ultimátumot, harc árán is beveszik a Téli Palotát. A forradalmi munkásság és a vörös gárdisták az Auróra ágyújának lövésére indulnak majd rohamra. Lenin külön kérésére vaktöltényt kellett az ágyúban «elhelyezni, mert a forradalom nagy vezérének még azokban a sorsdöntő percekben is sziv.én feküdt a Téli Palota mérhetet en sok kultúrkincsének a sorsa. 21 óra 45 perckor kapta meg az Auróra a jelt az ágyú elsütésére. Viktor Szergejevics Belisev kiadta a parancsot. A „tűz“ szó után eldördült az ágyú s hatalmas „hurrá“val megindult a Téli Paiota ostroma. A harc heves volt, de nem tartott sokáig. Még az éjjeli órákban elesett a Téli Palota, teljesen győzött a forradalom. Alekszander Viktorovics Belisev mellét a legmagasabb szovjet kitüntetés, a Leninrend ékesíti jeléül annak, hogy a döntő pillanatban a forradalmár felelősségteljes küldetését jói teljesítette. Ma a 68 éves, nyugdíjas Alekszander Viktorovics Belisev csaknem minden szabad idejét az Aurórán iölti. Ide húzza őt a szíva. STRASSER GYÖRGY hajózzon a Téli Palota elé és fordítsa ágyúit a kormányszékhely irányába. A parancs teljesítése nem volt olyan egyszerű. A Névén nagy tengeri hajók csak igen nehezen közlekedhetnek, alaposan ismerni kell a folyót. Alekszander Viktorovics gondterhelten tért vissza a hajóra. A forradalmi tanács felszólította a tiszteket, hajlandók-e részt venni az akcióban. A. várakozásnak megfelelően ezek nem-el válaszoltak, mire a tiszteket lefegyverezték és a fedélzet alatti étkezdébe zárták. A városban a középületek, hidak, vasútállomások megszállása már folyamatban volt. Cselekedni kellett tehát. A később hősi halált halt Szerjozsa Zaharov, a forradalmi tanács titkára, egy csónakkal végigmérte a Né'.’a egyes szakaszainak mélységét, melynek alapján úgy döntöttek, hogy az Auróra elindulhat. Amikor Elikszon kapitány, a hajó parancsnoka , látta, megváltoztatta előbbi elhatározását, és kéréssel fordult a forradalmi tanácshoz, hogy ő irányíthassa a hajót. A forradalmi tanács helyesen kihasználta a kapitány szaktudását s így történt aztán, hogy október 25-én, azaz november 7-én hajnalban 3 óra 30 perckor az Auróra lehorjonyzott a Téli Palotával szemben. Elképzelhető, milyen erkölcsi hatással volt a harcoló munkásokra az Auróra matrózainak forradalmi álláspontja. Ügy délután 4 óra tájban — emlékezik vissza Alekszander Viktorovics — érkezett a hajóra Anton Ovszejenko, a forradalom Alekszander Viktorovics Belisev, az Auróra parancsnoki hidján.
