Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-11-07 / 45. szám
A XIX. század közepén véget érnek a minden ember boldogságának és jólétének megvalósításáról szőtt elvont álmodozások. Megkezdődik a szocializmusért vívott harc kora, az a kor, amelyben a szocializmus utópiából tudománynvá, a cselekvés elméletévé vált. Az új korszak beköszöntőt a Marx és Engels által kibocsátott „A Kommunista Párt Kiáltványa“ adta hírül. A tudományos kommunizmus megalapítói logikusan összefüggő, mélyrehatóan alapos elméletet alkottak. Világosan és félreérthetetlenül kimondták, hogy a kizsákmányoláson alapuló társadalmat olyan társadalomnak kell felváltania, amelyben nincs kizsákmányolás, nincsenek elnyomók és elnyomottak. „A filozófusok a világot csak különbözőképpen magyarázták, — mondotta Marx — de a feladat az, hogy megváltoztassuk.“ A marxi elmélet választ adott azokra a kérdésekre, melyeket a haladó társadalmi gondolat képviselői feltettek ugyan, de nem tudtak eldönteni: milyen legyen az eszményi társadalom, és hogyan lehet megvalósítani? A marxizmus megjelenésével a dolgozók iránytűhöz jutottak, amelynek segítségével e^őre haladhattak, megismervén a társadalom fejlődéstörvényeit és az új társadalmigazdasági alakulat körvonalait. Marx és Engels megmutatta azokat az erőket, amelyek alkalmasak a szocialista átalakítások végrehajtására. A tudományos kommunizmus bebizonyította. hogy a történelem mozgatója az osztályharc, s az emberiség boldog jövője csak akkor következik be, ha a többségeh uralkodó kisebbség hatalmát felváltja a többség. A leghaladóbb és legforradalmibb osztály — a proletariátus — van hivatva, egyesíteni minden elnyomottat és kisemmizettet, hogy megszabaduljon a kizsákmányolás . terhétől és felépítse az új társadalmat. Az új rend — mutatott rá a marxizmus — nem jámbor óhajok eredményeként jelenik meg, hanem az a társadalom fejlődésének törvényszerű fázisa. Éppen olyan elkerülhetetlenül bekövetkezik, mint ahogy annak idején a feudális rend felváltotta a rabszolgatartó rendet, a feudalizmust pedig megdöntötte a kapitalizmus. Marx és Engels elméleti-tudományos alapon megrajzolta az eljövendő társadalmi-gazdasági alakulat körvonalait. Marx megkülönböztette a szocialista társadalmat úgy. „ahogy ez a tőkés társadalomból hosszú vajúdás után éppen hogy megszületett“, és a kommunista társadalmat, amely a szocialista társadalomból a saját alapján fejlődik tovább. Lángelméjével meg tudta állapítani a történeti fejlődés irányát: „A kommunista társadalom felsőbb fokán, miután az egyének már nincsenek szolgaian alárendelve a munkamegosztásnak és ezzel a szellemi és testi munka ellentéte is megszűnt; miután a munka nemcsak a megélhetés eszköze, de. maga lett a legfőbb életszükségletté; miután az egyének minden irányú fejlettségével a termelőerők is növekedtek, és a kollektív gazdaság minden forrása bővebben buzog, csak akkor lehet majd a polgári jog szűk látóhatárát egészen átlépni, s írhatja zászlajára a társadalom: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!“ A marxizmus megalapítói nem érhették meg azt a napot, amikor az emberek milliói ráléptek az általuk mutatott útra. Az emberiség történetének legnagyszerűbb korszaka — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kora — Vlagyimir Iljics Lenin nevéhez kapcsolódik. Lenin felbecsülhetetlen érdemeket szerzett az élenjáró filozófia továbbfejlesztésében, gyakorlati megvalósításában. A szovjet nép az ő vezetésével kezdte valóra váltani a marxizmus elméletét, és a földkerekség egyhatodán hozzáfogott az új társadalom felépítéséhez. Marx és Engels, valamint Lenin nem egyszer hangsúlyozták; a kizsákmányolástól megszabadult társadalom gigantikus alkotó képességekre tesz szert, s a technika, a tudomány minden .rányú fejlesztésének, a- természeti erők leigázásának jelszavát írja zászlajára. Jövendölésük napjainkban válik teljes valósággá. (Folytatjuk) Zselani faluban, a rjazanl körzetben történelmi múzeumot nyitottak A helyi iskola növendékei tevékenyen részt vettek a kiállítási tárgyal gyűjtésében. A tanulóknak kö szönhető, hogi annyi értékes állati csontot kőfegyvereket, régi kerámia edényeket gyűjtöttek öszszp-'T falu közelében. Képünkön (balról jobbra) N I. Papínt, az is kola és a mú zeum igazgatóját, valamin Anatolij Horcsajev és Alekszander Zsilnyi'<ov fiatal .szakembereket“ látjuk. A világsajtó vezető helyen ismerteti az SZKP XXII. kongresszusának záróülesét és Hruscsov zárszavát. A Scintea hangsúlyozza, hogy az SZKP mindent megtesz a béke és a népek közötti barátság megőrzésére és megszilárdítására, a társadalmi haladás, a népek boldogsága fennkölt eszméinek diadala nevében. A lap kiemeli a kongresszus határozatának azt a megállapítását, hogy az SZKP tevékenységének legnagyobb eredménye az utóbbi időben a pártélet lenini normáinak és a kollektív vezetés elveinek helyreállítása volt. A Rominia Libera aláhúzza, hogy a kongresszus teljes egészében elfogadta a Központi Bizottság politikai irányvonalát, s bel- és külpolitikai gyakorlati- tevékenységét, valamint az SZKP programját. A szófiai Otecsetsztven Front „Fényes magasságok felé“ című cikkében így ír: „A kongresszus befejeződött. A kongresszus határozatai életbe léptek. E határozatok élő valósággá válnak. A kommunizmus, a népek drága álma megerősödött történelmi jogaiban". A lengyel lapok kiemelik, hogy ma már „nem az imperializmus, Az álmodozástól a tudományos kommunizmusig Egyes nyugatberlini vállalatok, melyek az augusztus 13. előtti helyzetből húzták a legtöbb hasznot, megkezdték a kihurcolkodást Nyugat-Németországba. Képünkön a szállítóautók egész sorát láthatjuk, melyek a Drawitz-i határállomáson keresztül elhagyják Nyugat-Berlin területét. hanem a szocializmus szabja meg a világ fejlődésének fő irányát“, s rámutatnak az ebből fakadó következményekre, a békés egymás mellett élés politikájának sikere szempontjából. A Sztandar Mlodych hangoztatja: „Egymás mellett élés — rövid és egyszerű kifejezés ez, de tartalma magasztos; le kell győzni a szörnyű háború fenyegető rémét“. A francia lapok közül még a jobboldali Combat is kénytelen elismerni, -hogy az SZKP XXII. kongresszusa „minden eddiginél nagyobb mértékben erősítette meg a békés együttélés politikáját és a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy valamennyi nemzetközi kérdést tárgyalás útján oldjon meg“. ADENAUER ISMÉT LEVELET KÜLDÖTT KENNEDYNEK A bonni kancellár újabb levelében követelte, biztosítsák a nyugatnémeteknek azt a jogot, hogy „háborús időkben“ felhasználhassák a jelenleg amerikai ellenőrzés alatt levő atomtölteteket. A kancellár „kemény helytállásra“ ösztökélte Kennedyt, óva intette attól, hogy csökkentse az amerikai fegyveres erők ütőképességét. Azt is kérte, hogy Kennedy vessen el minden olyan elgondolást, amely Közép-Európa katonai demilitarizálását célozza. Ugyanakkor hűségéről biztosította az Egyesült Államokat és a NATO-t. Ben Khedda nyilatkozata Ben Khedda, az Algériai Ideiglenes Kormány miniszterelnöke hétfőn, október 30-án az algériai szabadságharc megindításának hetedik évfordulója alkalmából rádiónyilatkozatban fordult az ország lakosságához. A nyilatkozatot közvetítette a tuniszi, a rabati, a tripoli, a tangeri és a kairói rádió. A miniszterelnök ismételten kifejezte kormánya készségét, hogy hajlandó tárgyalni Franciaországgal, komoly alapokon. Addig azonban, — hangsúlyozta — míg nem jön létre megegyezés, a harc ki fog éleződni katonai, politikai és diplomáciai síkon egyaránt. A gyarmatosítóktól visszahagyott romokon kell megkezdenünk az új Algéria felépítését. Az algériai miniszterelnök óva intette az országban élő európai telepeseket, ne engedjék magukat őrült kalandokba csalni, amelyek még utódaik jövőjét is bizonytalanná tehetik. Megoldani a felvetett problémákat, beismerni a hibákat, a túlkapásokat és következetesen eltávolítani őket, megtalálni a helyes előre vezető utat — ez a legjellegzetesebb vonása a pártnak, melynek megalapítója Lenin. A XXII. kongreszszus újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja nem riad vissza attól, hogy saját népe és az egész világ előtt döntsön, bármilyen égető ügyben. Mindnyájan emlékezünk az SZKP XX. kongresszusára és azokra a komoly tanulságokra, melyeket a kongresszus a személyi kultuszból szűrt le. Azután éveken keresztül harc folyt a káros megszokások, és a nép tudatában élő csökevények ellen. Sok munkába került, míg a párt és az állam tevékenységében érvényesítették a lenini elveket. Nehezen ment, de feltétlenül szükség volt erre és ez törvényszerűen meghozta az eredményeket; a párt tevékenysége következtében az ország még inkább virágzásnak indult, megszilárdult a kapcsolat a néppel és növekedett a párt tekintélye. Különösen most. évek múltán látjuk, hogy ez a folyamat milyen kedvező hatást váltott ki. Egyidejűleg ráeszpftéiynk arra, milyen tragikusan alakultak volna a körülmények, hogyha felülkerekedtek volna a pártellenes csoport Konzervatív, reakciós elemei és érvényesült volna romboló igyekezetük. A XXII. kongresszuson számtalanszor elítélték Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulganyin, Pérvuhin, Szaburov és Sepilov tevékenységét. A pártellenes csoport tagjai meg akarták változtatni a párt lenini irányzatát; követni akarták az elavult módszereket, nem voltak hajlandók eltávolítani a személyi kultusz kísérő jelenségeit, mert a végrehajtott túlkapásokért súlyos felelősség terhelte őket. Távol állt tőlük minden, ami haladó, az új javaslatokat nem aszerint ítélték meg, vajon hasznosak-e a nép számára hanem csakis ^zt.^ártották szem előtt, hogy nem gyöngfti-e személyi tekintélyüket. Az utolsók évek világosan megmutatták, milyen helyes volt a párt azon határozata, , hogy szántsák fel a szűzföldeket, szervezzenek nemzetgazdasági tanácsokat — és Molotov, Kaganovics, Malenkov milyen szívósan ellenezték ezeket az intézkedéseket. P. Pavlov elvtárs, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára kongresszusi felszólalásában hangsúlyozta, hogy az ifjúság milyen lelkesedéssel indult a szűzföldekre és milyen indokolatlan reakciós A donbaszi „Centrálbánya“ első számú tárnájának három dolgozója, a Visnyovszki testvérek, Petr, Alekszander és Nyikoláj nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy tárnájuk dolgozói kiérdemelték a kommunista munkabrigád címet. Bányász-szülők gyermekei, és apjuk valamikor szintén az első számú tárna . dolgozója volt. A bányász tradíció meghozta a maga gyümölcsét. Az aranyosmaróti hűtőszekrény-gyárban nagy figyelmet fordítanak a legfiatalabb dolgozókra is. Felvételünk azt a pillanatot örökíti meg, amikor Tomáš Kmeť, az üzemi bizottság elnöke ünnepség keretében átadja az elsős ipari tanulóknak szakszervezeti igazolványukat. nézeteket vallottak a pártellenes csoport tagjai. A dogmatizmus és a keményfejűség odáig ment: még abban is kételkedtek, hogy a Szovjetunióban felépült a szocialista társadalom, lebecsülték, a szocialista tábor sikereit és az imperializmus erőit túlbecsülték. Ez természetesen a nemzetközi helyzet téves megítéléséhez vezetett, elvetették a békés együttélés gondolatát és tagadták a lehetőségét annak, hogy a világháborút ki lehet kerülni. Hruscsov elvtárs a pártellenes csoport tagjait kihalt csillagokhoz hasonlította. Látszólag még világítanak, de a valóságban már régen kihaltak. A pártellenes csoport tagjai azt hitték magukról, hogy vezető egyéniségek, saját akaratukat ráerőszakolhatják a pártra — miközben eltávolodtak a valóságtól ás a párt szükségleteitől, ellentmondásba kerültek a pártelvekkel. Nem akarták beismerni hibáikat, látszólag helyeselték a lenini irányzatot, de a valóságban megnehezítették az irányzat érvényesítését. Vajon szükséges volt-e, hogy a kongresszuson olyan részletesen tárgyaljanak olyan emberekről, akik már nem folytathatják káros tevékenységüket? Valóban fontos volt. Mert most mindenki megérti, hová vezethet a személyi kultusz és milyen veszélyes következményeket vonhat maga után. Az utóbbi időszakban a párt és a szovjet nép életében a legkomolyabb eredménynek azt tartjuk, hogy véglegesen felszámolt a pártellenes csoporttal és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságában győzött a lenini vezetés. A Szovjetunió Kommunista Pártja egységes és egyöntetű. Nincs az a hatalom, amely eltérítené útjából. Irányjelzője és lobogója az új pártprogram, melynek megvitatásában 9 millió kommunista és 73 millió szovjet polgár vett részt. Mi bizonyíthatja még jobban, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja helyes irányban halad, mint a milliók és milliók ajkáról elhangzott lelkes „igen“ — amellyel a pártprogramot elfogadták. Brentano távozása Brentano nyugatnémet külügyminiszter visszalépését a Német Demokratikus Köztársaság hivatalos köreiben úgy értékelik, hogy az valójában az adenaueri külpolitika csődjének a beismerése. A Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja „Brentano távozik és a külpolitika?“ című glosszájában Így ír: „A bonni kormány nemzetellenes külpolitikája öszszefonódott Bretano nevével. Ennek a külpolitikának a lényege: a német békepolitika ellenzése, nem tárgyalni az NDK-val, csökönyösen kitartani az agreszszív NATO-koncepciő mellett, erőszakkal kiterjeszteni az Oderáig a bonni állam határát. E politika érdekében a bonni külügyminisztérium diplomatáinak 80 százalékát náci diplomatákból válogatták össze. E politika szellemében ragaszkodott í még a minap is Adenauer : Bretano személyéhez. És j most mégis ejtette. Ezt • azonban azért tette, hogy S megmenthesse politikáját. : Azért áldozta fel Brentanót, • mert az ellenállás és a til- • takozás már olyan erős volt, : hogy Adenauer tanácsosabb- ; nak látta Brentano levlltá- • sát s ezzel legalább azt az : illúziót kelteni, mintha va- ; lami változás következne be ; Bonn politikájában.“ e
